Magyari Péter

Ahogy május elején, úgy most, az orosz-ukrán konfliktus századik napja körül is podcastban foglaljuk össze, hogy hogy áll a háború Ukrajnában és a szankciók körüli diplomáciai csatározás Brüsszelben. Ehhez Király Andrással és Magyari Péterrel beszélgettünk a 444 stúdiójában. Átbeszéljük, hogy

• Miért lehetnek hosszabb távon stratégiai szempontból károsak az orosz csapatoknak a Kelet-Ukrajnában elért kisebb győzelmek
• Mire készülhetnek az ukrán csapatok a következő hónapokban a déli és keleti fronton
• Mennyire volt sikeres Orbánék kavarása az orosz olajra kivetett uniós szankciókkal kapcsolatban
• Mennyire fájna Oroszországnak, ha sikerülne bevezetni az olajembargót
• a türelmesek pedig azt is megtudhatják, hogy mi a fene az a zászlóaljharccsoport.

Az adást csütörtök délelőtt vettük föl, még mielőtt kiderült volna, hogy az EU végül, a magyar kormány nyomására levette Kirill pátriárkát a szankciós listáról.

A podcast előtt vagy után mindenképpen érdemes elolvasni Magyari Péter elemzését az olajembargóról szóló megállapodásról és az azt megelőző diplomáciai kavarásról és Király András cikkeit az ukrán hadi helyzetről, például ezt vagy ezt.

Az adást, és a 444 többi podcastját meghallgathatod a Spotifyon, a Google Podcaston, az Apple Podcaston és az Amazon Audible szolgáltatás podcastoldalán, valamint a 444 Youtube csatornáján.

Szerdán jelentették be Brüsszelben, hogy az Európai Bizottság elfogadta a lengyel kormány újjáépítési tervét, és ennek nyomán 23,9 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 11,5 milliárd euró kedvezményes hitel nyílhat meg az ország kormánya előtt. Ez a paksi atomerőmű bővítésének az ára, háromszor.

Így mostanra már csak két ország maradt az EU-ban, amelyik nem fér hozzá az RRF nevű óriási, összesen közel 800 milliárd eurós újjáépítési alaphoz.

Az egyik Hollandia, amelyik nem is nyújtott be tervet a pénz elköltéséről, mert a kormánya úgy döntött, hogy erre a segélyre semmi szüksége.

A másik kimaradó Magyarország, amelynek kormánya ugyan már 2021 tavaszán benyújtotta a maga újjáépítési tervét, de azt a Bizottság visszadobta.

Most éppen az új terven dolgoznak a Miniszterelnökség azon irodáiban, amelyek most kerültek Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter irányítása alá. A csapat Ágostházy Szabolcs államtitkár vezetésével még Palkovics László alatt kezdte a tervezgetést, aztán átkerültek Gulyás Gergely irányítása alá. Úgyhogy a harmadik miniszter próbálkozik immár egy olyan terv elkészíttetésével, amelyet elfogad a Bizottság.

A lengyel tervet is tavaly május óta jegelte a Bizottság, de az övék szerdán zöld utat kapott.

Jogállamisági baj volt a lengyeleknél is

Mostanáig a lengyel és a magyar tervvel is jogállamisági problémái voltak Brüsszelnek. Ennek hátteréről korábban itt írtunk részletesen, úgyhogy most inkább csak a legfontosabb különbségeket emeljük ki:

Míg Magyarországgal az a baj, hogy haveri alapon osztják szét az EU pénzét; addig Lengyelország esetében az, hogy a kormány a politikai érdekei mentén tudja befolyásolni a bírósági ítéleteket.

Lengyelország esetében a Bizottság egyetlen konkrét ügyben követelt konkrét lépést, míg Magyarországon sokkal összetettebb a probléma. A Magyarországgal szembeni elvárásokat bonyolultabb teljesíteni, mert itt a fő elvárás a közbeszerzési rendszer javítása, és a korrupcióval küzdelmet vívó intézmények hatékonyságának megerősítése volna. Egyszerre több törvényhez és intézményhez kellene hozzányúlni, ezek várható hatásait modellezni és meggyőzően prezentálni. A lengyelek ezzel szemben teljesen világos követelményekkel néztek szembe.

Politikailag viszont a budapesti kormánynak lenne egyszerűbb a dolga, ha szándékában állna figyelembe venni a brüsszeli szempontokat, mert nem kell egy szimbolikus erejűvé emelt törvényhez hozzányúlni. Illetve a magyar kormány rendkívül stabil, így nem kell belső küzdelmeket vívnia az engedményhez.

Elég a fegyelmi kamarát beszántani

A lengyelek felé az volt a Bizottság követelése, hogy oszlassák fel a bírók fölé rakott fegyelmi kamarát, és érvénytelenítsék az összes eddigi (nem volt sok) döntését. Ezt sokkal egyszerűbb megoldani, mint addig pofozni a közbeszerzési szabályokat és az ügyészségi munkarendet, amíg Brüsszelben úgy látják, hogy átláthatóbb lett.

A lengyel kormány 2015 vége óta vitatkozik a Bizottsággal az igazságszolgáltatási rendszer szabályain, és az utóbbi időben a fegyelmi kamara körüli konfliktus lett az egész viszály központi kérdése. A lengyel kormánykoalíció kisebbik pártja, amelyiknek elnöke az igazságügyi miniszter is, sokáig ragaszkodott hozzá, hogy a kamara kérdésében semmiképpen sem szabad engedni Brüsszelnek. Hiába voltak politikusok a varsói kormányban, akik már korábban is meg akartak egyezni a Bizottsággal, nem tudták átvinni az akaratukat.

A fegyelmi kamara körüli vita tavaly nyáron vált igazán drámaivá, amikor az EU Bírósága felszólította a varsói kormányt, hogy oszlassa fel a testületet. Ennek nem engedtek, ami miatt a Bizottság újra beperelte Lengyelországot, ezúttal az ítélet végre nem hajtása miatt, és a Bíróság minden idők legmagasabb büntetését, napi 1 millió eurót vetett ki Lengyelországra. Ezt addig a napig kellene fizetni, ameddig az ítéletet végre nem hajtják. A lengyelek nem fizettek, de a Bizottság azt tervezi, hogy ezt majd levonja a támogatásokból.

Tovább feszítette a helyzetet, hogy a lengyel alkotmánybíróság ősz elején kimondta, hogy igazságszolgáltatási témákban a lengyel kormánynak nem kell végrehajtania az EU bíróságának az ítéleteit. Ezt Brüsszelben elfogadhatatlannak tartják, az EU-s jog nyílt megsértésének.

A hangulatot tovább rontotta, hogy idén áprilisban a lengyel kormány egyetlen tagállamként megvétózta, hogy az EU-ban ne mehessen 15 százalék alá az óriásvállalatokra kivethető társasági adó. Tavaly októberben több mint 130 ország csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, a cél az adókerülő tech-óriások regulázása volt. A lengyel kormánynak nem is ezzel volt baja, hanem az RRF pénzt akarta kizsarolni magának - legalábbis sokan így értelmezték a gesztust.

Ezek még csak gesztusok

Ugyanakkor már februárban látszott, hogy a lengyelek valamennyit engedhetnek. A köztársasági elnök két nappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt beterjesztett egy törvényt a fegyelmi kamara feloszlatásáról.

Néhány nap múlva az élesen orosz-ellenes, és rengeteg ukrán menekültet befogadó lengyel kormány a világpolitika közepébe csöppent. Az Ukrajnának szánt nyugati fegyverek nagy része Lengyelországon keresztül érkezik. A lengyelek vendégül láthatták az amerikai elnököt, meghívták az ország vezetőit az egyik G7 csúcsra, Lengyelország fontos és elismert országgá vált az angolszász hatalmak szemében is.

Ez a politikai helyzet hozzájárult ahhoz, hogy áprilisban csak Magyarországgal szemben indította el a feltételességi mechanizmust az Európai Bizottság, és a korábbi várakozások ellenére a lengyel kormány megúszta a komoly pénzvesztéssel fenyegető eljárást.

Múlt csütörtökön a lengyel parlament alsóháza megszavazta az elnök által benyújtott törvényt, a fegyelmi kamara feloszlatásáról. Szerdán pedig erre reagálva a Bizottság jóváhagyta a pénzköltési tervet, és csütörtökön Ursula von der Leyen Varsóba utazik a lengyel RRF program elindítását megünnepelni.

Sokan felháborodtak ezen. A lengyel ellenzék például a törvény ellen szavazott, mert szerintük valójában semmi sem változik majd. A fegyelmi kamara helyett ugyanis egy felelősségi kamara áll majd fel. A lengyel ellenzék szerint attól, hogy az új tagokat már nem a kormány emberei alkotják majd, hanem a köztársasági elnökéi, nem lesznek elfogulatlanabbak a bírák ellenőrei. Mivel a szenátusban ellenzéki többség van, ezért a legtöbb lengyel lap azt várja, hogy ott elkaszálják a törvényt. Ettől még az alsóház az elnökkel összefogva jogerőre emelheti, de több mint egy hónap huza-vona kezdődhet, mire tényleg hatályba lép.

Az Európai Parlament jogállamisági ügyekben sokat szereplő politikusai is elégedetlenek a Bizottság engedékenységével, és magában a Bizottságban is komoly vita volt. Két biztos, a holland Frans Timmermans és a dán Margrethe Vestager a lengyel helyreállítási terv elfogadása ellen szavazott, mert ők sem látnak garanciát arra, hogy a lengyel probléma megoldódik.

A pénzhez egyébként Lengyelország egyelőre nem juthat hozzá. Ehhez egyrészt hatályba kellene léptetni a fegyelmi kamara feloszlatásáról szóló törvényt, továbbá hatályon kívül kellene helyezni az eddigi döntéseit, és a kamara által leváltott, áthelyezett bíráknak vissza kellene adni az állásukat. A lengyel kormány ezt nyilván megígérte a Bizottságnak, de a teljesítés még hátra van.

A függőben lévő feltételek ellenére az látszik, hogy a lengyel kormány képes volt gesztust tenni az EU felé, és feloszlatni egy makacsul dédelgetett, az EU-s jogot sértő intézményét. A Bizottság pedig - nyilván a háborús helyzet miatt is - az első komolyabb gesztusra belehelyezte a kulcsát a pénzes ládikó zárjába.

Vészesen fogy a magyarok ideje

Az RRF-ben nagy pénz van Magyarországnak is félretéve, de a magyar kormány egyelőre nem tudott odáig eljutni, mint a lengyel. Pedig az idő sürget, mert az RRF vissza nem térítendő támogatásának lehívásához legkésőbb idén novemberig jóvá kellene hagyatni a magyar pénzköltési tervet a Bizottsággal. A terv jóváhagyása után ugyanis még négy hete lesz a pénzügyminiszterek tanácsának, hogy szintén áldását adja a pénz folyósítására, és ennek még 2022-ben meg kell történnie. Ha nem lesz meg, akkor elesik mintegy 2500 milliárd forinttól Magyarország.

A magyar kormány saját forrásból már számos pályázatot elkezdett kifizetni a program terhére, úgyhogy nemcsak a nagy költségvetési hiány, hanem az eddig elindított beruházások miatt is nagyon kellene ez a pénz. Orbán Viktor a választás előtt levélben sürgette a pénzt Ursula von der Leyentől, de egyelőre csak az egyeztetések élénkültek meg, konkrét eredmény nélkül.

A lengyelek kiegyezésével a magyar kormány egyedül maradt az RRF-ért vívott küzdelmében. Most az a nagy kérdés, hogy képes lehet-e olyan gesztust felmutatni, ami alapján a tervet legkésőbb novemberben a Bizottság elfogadja. Mivel a terv még el se készült, az idő nagyon sürget.

Ursula von der Leyen május 4-én jelentette be, hogy az Európai Bizottság olajembargót javasol Oroszországgal szemben. Ez lenne a hatodik EU-s szankciós csomag a háború kitörése óta, de az első, amihez közel egy hónap kellett, hogy a tagállamok legalább elvi szinten elfogadják. Az EU tekintélyét csorbító huzavona elsősorban a magyar kormány ellenállásán múlott.

Május 31-re virradó éjszakára végül megszületett a politikai megállapodás az embargóról, bár sok fontos részletet még mindig nem tisztáztak a tagállamok vezetői.

Annyi világos, hogy a 4-én bemutatott bizottsági javaslat felpuhult. A hétfő éjjeli megállapodás szerint nem lesz teljes az embargó, mert Magyarország, Csehország és Szlovákia továbbra is vehet vezetékes orosz olajat, és ha akarna, akkor vehetne Németország és Lengyelország is.

Hatalmas piacot veszít el Oroszország (jövőre)

Az olajembargó tehát tökéletlen, de még így is ez lehet a legjelentősebb európai szankció Oroszország ellen az orosz jegybank eszközeinek befagyasztása óta. Tavaly az EU-ban felhasznált olaj negyede Oroszországból származott, de 2023-tól ez az arány 3 százalékra csökkenhet. Tavaly az EU-s tagállamok naponta (!) mintegy 360 millió eurót költöttek orosz olajra. Ennél biztosan sokkal kevesebbet szedhet be Oroszország jövőre.

Hosszú távon jelent ez igazán nagy problémát az oroszoknak, mert elveszítik azt a piacukat, ahová a legkisebb szállítási költséggel tudtak olajat vinni. Ha az európai finomítókat sorra átállítják más típusú olajokra, és beválnak az új beszállítók is, akkor ezt a piacot akkor sem tudják gyorsan visszaszerezni, ha a háború úgy érne véget belátható időn belül, hogy a szankciót feloldják.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ez önmagában nem fogja megváltoztatni egyik napról a másikra a háború menetét. Egyrészt még legalább fél évig zavartalanul érkezhet az orosz olaj az EU-s kikötőkbe, mert a szankció kivetését fél év türelmi idő követi. Ráadásul az oroszok már most keresik az új vevőket, Kína és India például egyre több orosz olajat vásárol a háború kitörése óta, bár Ázsiába a hosszabb szállítás miatt kénytelenek olcsóbban adni, hogy ott is versenyképes legyen.

Rövid távon a szankció legfontosabb értelme, hogy az EU megmutatta: komolyan gondolja, hogy fokozatosan leválik az orosz energiahordozók importjáról. Ez érdemi fenyegetés, mert a következő években rengeteg pénztől fosztja meg az orosz költségvetést.

Az orosz katonák kegyetlenkedései fordítottak a hangulaton

Március elején a kiindulópont még az volt, hogy egyelőre szó sem lehet az orosz energiahordozók szankciójáról. A versailles-i EU-s csúcstalálkozón a tagállamok abban maradtak, hogy a Bizottság készítsen hosszú távú tervet az orosz energiahordozókról való leválásról, de kikötötték azt is, hogy az olaj és a gáz vásárlásának feladásáról idén még szó sem lehet. Magyarország mellett több tagállam is ragaszkodott ehhez, köztük a gazdasági kérdésekben megkerülhetetlen Németország. A német kancellár még március 23-án is azt mondta, hogy a teljes olaj- és gázembargó „pusztító hatással” lenne Európára, ezért nem szabad meglépni.

A hangulat a bucsai vérengzés feltárása után változott meg, amikor világossá vált, hogy az orosz hadsereg elképesztő háborús bűnöket követ el Ukrajnában. Április 29-én a német alkancellár már arról beszélt, hogy Berlin részéről jöhet a teljes olajszankció.

Ennek nyomán az Európai Bizottság összeállította a hatodik szankciós csomagot, benne az olajembargóval.

Az elején Budapest és Pozsony még együtt tiltakozott

A csomag május 4-ei ismertetése után ideges hangulatban ültek össze a tagállamok nagykövetei, akiknek a Tanács nevében áldásukat kellett volna adniuk a javaslatra. Több tagállam is jelezte, hogy ez túlzás.

A Bizottság készült az ellenállásra, és a két leghangosabb kritikusnak, Magyarországnak és Szlovákiának rögtön kedvezményt ígértek: míg a többieknek fél évük lett volna, hogy bevezessék a szankciót, addig ennek a két országnak haladékot ajánlottak 2024 elejéig. Mindkét országban a MOL vásárolja vezetéken keresztül az orosz olajat, és finomítja az arra specifikált létesítményeiben, Százhalombattán és Pozsonyban.

A magyar és a szlovák kormány vétóval fenyegetett, elfogadhatatlannak tartották így is az ajánlatot. Csehország és Bulgária pedig azért volt elégedetlen, mert őket kihagyták a kedvezményezettek köréből.

A Bizottság már 6-án, két nap múlva javított az ajánlatán: Magyarország és Szlovákia 2025-ig élvezheti a felmentést a szankció alól, míg az addig nem is említett Csehország 2024 nyaráig. Ezzel a Bizottság elfogadta, hogy a tenger nélküli, vezetékes olajtól függő országoknak több idő kell az átállásra.

A magyarok örökös kivételt vagy rengeteg pénzt akartak

Úgy tűnt, hogy a szlovákoknak és a cseheknek ez már megfelel, de a magyar kormány továbbra sem engedett. Budapest azt követelte, hogy a vezetékes olajra egyáltalán ne vonatkozzék a szankció, vagy ha vonatkozik, akkor az EU fizesse ki az átállás teljes költségét, ezenfelül pedig adjon kárpótlást a magasabb üzemanyagarákért és az így elszabaduló inflációért is. Hogy Magyarország mennyi pénzt kért, nem volt teljesen világos. Szijjártó Péter egy sajtótájékoztatón egészen brutális összegről, 15-18 milliárd euróról is beszélt.

Voltak tagállamok, amelyek elvi alapon ellenezték, hogy Magyarország kivételezett legyen, és pénzt vagy teljes felmentést kapjon. Kormányaik számára alapvetés, hogy Ukrajna helyettük is vívja ezt a háborút, úgyhogy szerintük akár anyagi áldozatokat is vállalni kell, hogy még Ukrajnán belül meg lehessen állítani az orosz agressziót. Elsősorban a baltiak, Lengyelország és Finnország képviselik ezt.

A kivételezettek ezen jól keresnek

Másokat az bosszantott, hogy a magyarok miért követelőznek, amikor másnak sem könnyű az átállás. Azt mondták, ők előre költöttek olyan infrastruktúrára, ami nemcsak az orosz olajra épül, úgyhogy nem igazságos most azt támogatni, aki nem mérsékelte időben a kitettségét. A környékbeli országok egy része úgy tartotta, hogy a magyar kormány indokolatlanul sajnáltatja magát, holott egyszerűen csak pénzt akar keresni a többiek szankciójával.

Az orosz olaj ára ugyanis közel 30 százalékkal olcsóbb a háború óta, mint az Európában jellemzően hozzáférhető többié. Ez már összefügg a szankciós politikával, mert több olajkereskedő nagyvállalat is tart az amerikai és brit kormányok megtorlásától, a sajtó támadásaitól, úgyhogy inkább nem vesznek orosz olajat. Ezért az oroszok olcsóbban adják azt, hogy új vevőket találjanak rá.

A 480 forintos magyarországi hatósági üzemanyagárat a MOL úgy tudja kigazdálkodni, hogy eleve olcsóbban veszi az orosz olajat az Európában általános piaci árnál. Valamennyit így is veszít a hatósági áron, de ezt bőven behozza a külföldre eladott feldolgozott üzemanyagon, illetve azokon a vevőkön, akik nem jogosultak a 480 forintos tankolásra (buszok, kamionok például). A MOL pozsonyi finomítója ugyanazt az olajat veszi, mint a százhalombattai, a benzint mégis 50, a dízelt 30 eurócenttel drágábban adja ott, mint a magyarországi hatósági ár.

Az orosz olaj nélkül tarthatatlan lenne Magyarországon a 480 forintos üzemanyagár. Ezzel a kormány igyekszik mérsékelni az inflációt, javítani a közhangulatot.

Illetve egy hete már azt is tudjuk, hogy a MOL-nak különadóként be kell szolgáltatnia az olcsó orosz olajjal megkeresett profitja egy jelentős részét, hogy aztán a kormány a rezsicsökkentést finanszírozza belőle, azaz a lakossági gáz- és áramszámlákat pótolja ki. Ezt a lengyel kormány például kifejezett ellenszenvvel figyeli, hiszen nemcsak azt látják, hogy az Oroszország elleni szövetséget gyengíti a magyar kormány, de még szépen keres is a különutassággal.

Szokatlan magányos vétó

Az EU-s intézményekben arra számítottak, hogy Magyarország nem akar majd egyedül vétózni, és előbb-utóbb beadja a derekát. A magyar kormány egyedül még sohasem vétózott szankciót, és Orbán Viktor többször is előadta, hogy bár nem ért egyet az oroszok elleni szankciókkal, de tudja, hogy Magyarország nem elég erős ahhoz, hogy egyedül ellenálljon. Most mégis úgy tűnt, hogy egyedül maradt, miután a szlovákok és a csehek elfogadták a meghosszabbított kivételezést.

Ahogy telt az idő, a Bizottságban az volt az uralkodó hangulat, hogy inkább ki kellene fizetni valahogy a magyarokat, csak az EU egységes fellépésén ne essen csorba. Politikailag sürgető volt, hogy végre kivethessék a hatodik szankciós csomagot.

Úgyhogy a magyar kormány első szavára Ursula von der Leyen Budapestre rohant május 9-én, és Emmanuel Macron francia elnök másnap telefonon győzködte Orbánt, hiába.

Május közepére egy politikai kommunikációs célt azért elértek a brüsszeliek: mindenki úgy csinált, mintha csak technikai problémáról lenne szó, és nem arról, hogy egyébként a magyar kormány elvi szinten ne értene egyet a szankcióval.

Orbánék abbahagyták azt az érvelést, hogy a szankciók feleslegesek, és Oroszországot kár büntetni; míg a tagállamok többsége nem támadta a magyar kormányfőt azzal, hogy Putyin embere, hanem azt hangoztatták, hogy megoldást kell találni, hogy Magyarországnak legyen elég olaja. Ettől még a vita házon belül éles maradt, de a politikai élét a Bizottság és a Tanács tisztviselői is tompítani igyekeztek.

Az olaj mögött ott lehetett az RRF

Közben sokan arra gondoltak, hogy Orbán az újjáépítési alapra (RRF) megy valójában, és csak azért ennyire makacs, hogy végre hozzájusson ahhoz a rengeteg pénzhez, amit a Bizottság egy éve blokkol, főként a közbeszerzési rendszer problémái, azaz korrupciós kockázatok miatt.

Hivatalosan a két témát nem kötötte össze sokáig egyik oldal sem, de mégis az volt a hangulat, hogy Orbán ismét az RRF körüli üggyel zsarolja az EU-t, mint 2020 decemberében (akkor még lengyel kollégájával együtt) tette. A gyanú szerint Szijjártó azért követelt a szankciók kárpótlásáért 15-18 milliárd eurót egy sajtótájékoztatón, mert nagyságrendileg ennyit hívhatna le Magyarország az RRF-ből, ha végre hozzáférhetne az alaphoz.

Ezt a vélekedést az is erősítette, hogy a magyar kormány egyre egyértelműbben jelezte, hogy nagyon számít az RRF-re. A választás óta fel is gyorsultak a tárgyalások a Bizottsággal, és ahogy egy brüsszeli forrásunk fogalmazott, a magyar kormány minden vitás kérdésben sokkal rugalmasabbá vált. Polt Péter legfőbb ügyész egy bécsi kongresszuson azt is felvetette, hogy az Európai Ügyészség (amelyhez nem csatlakozunk) még pereket is indíthatna a magyar bíróságokon.

Ment tehát a keménykedés a szankcióval, és közben a színfalak mögött puhult a kormány az RRF-vitában. Már azt az érvelését is elengedte Magyarország, hogy a „gyermekvédelmi” törvény miatt nem adja a pénzt a Bizottság – amit egyébként Brüsszelben mindig is tagadtak.

A múlt héten úgy tűnt, hogy olajügyben nem lesz megegyezés. Több német politikus is felvetette, hogy kormányközi együttműködéssel vesse ki a többi ország a szankciót, a magyarok meg maradjanak magukban. Néhány óra múlva viszont óvatosabbak lettek a németek, és a zöldpárti alkancellár kirohanását a kollégái tompították. A hivatalos berlini irány inkább az lett, hogy az EU egysége fontosabb, mint Orbán perifériára szorítása.

De Magyarország nem puhította az álláspontját, sőt. Május 18-án a Bizottság kiadta a REPower EU nevű tervezetét, ami arról szól, hogyan szakadjanak le a tagállamok az orosz energiáról. Ebben a finanszírozási oldalról a megoldás az RRF; az abban lévő, a tagállamok által eddig alig piszkált óriási hitelkeretet kellene a tervezet szerint a leválásra költeni.

A magyar kormány számára világossá vált: abból a pénzből számíthat csak kompenzációra a szankciók miatt, amelyet egyelőre nem hívhat le. Erre már Orbán Viktor hivatalosan is összekötötte az RRF ügyét a szankcióval, és levélben panaszolta el lehetetlen helyzetét Charles Michelnek, a Tanács elnökének. Orbán azt írta, hogy ne vegye a 30-ai csúcson napirendre az olajszankció ügyét, mert úgyis csak parttalan vita lenne belőle. Hiszen Magyarország nem tud az RRF-pénzből átállni nem orosz olajra, úgyhogy nem szavazza meg a szankciót.

Charles Michel azonban a színfalak mögött jelezte, hogy a téma mindenképpen napirenden lesz, és jobb lenne, ha mégis megegyeznének a tagállamok. A múlt hét már arról szólt, hogy kaphat-e Magyarország olyan ajánlatot, amire beadja a derekát, és a többiek sem érzik túlzásnak. A csúcs hétfőn volt, de még a vasárnapi rendkívüli nagyköveti értekezleten sem látszott a megoldás. Aztán a hétfő délelőtti újabb rendkívüli megbeszélésen sem.

Vissza a kivételezéshez

Addigra már kiszivárgott a Bizottság és a többi tagállam legújabb ajánlata: Magyarország nem kap pénzt, de a vezetékes olajat kiveszik a szankciók közül. Ezzel elvben nem Magyarországnak kedveznek csak, mert Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Németország is vesz vezetéken orosz olajat. És ez volt eredetileg a magyar igény is: ha nem adnak pénzt, akkor hagyják békén a vezetéket.

Ám több tagállam is úgy érezte, hogy ezzel túl sokat gyengül az eredeti szankciós terv, mások pedig attól tartottak, hogy a vezeték menti országok olajcégei túlzott versenyelőnyhöz jutnak. Úgyhogy ezeket a problémákat is kezelni kellett a hétfő esti csúcstalálkozón.

Még egy feltétel

Ám Orbán Viktor még a vezetékes kivétel hallatán sem engedett. Hétfő délután a tanácskozásra menet – már a Tanács brüsszeli székházában lépdelve – azt mondta az újságíróknak, hogy még egy feltétele van: ha valamiért „elromlana” a Magyarországot ellátó vezeték, akkor a tenger felől mégis vehessen orosz olajat.

Orbán valószínűleg arra célzott ezzel, hogy az ukrán energiaügyi miniszter egyik tanácsadója, Olena Zerkal pénteken arról beszélt, ha a magyarok az RRF-ért zsarolnak az orosz olajjal, akkor ez azt jelenti, hogy ebben a világban tényleg bármi megtörténhet, például az is, hogy „baleset éri” az olajvezetéket. (Magyarországra az orosz olajvezeték Ukrajnán keresztül érkezik.) Vagyis megfenyegette Magyarországot, hogy ha önös érdekei mentén betart az olajembargónak, akkor tönkreteszik a vezetéket, és nem lesz orosz olaja. Ugyanakkor diplomáciai körökből azt hallottuk, hogy ezt az ukrán fenyegetést nem kell komolyan venni, mert a Százhalombattán orosz olajból készülő dízel egy részét Ukrajna vásárolja meg, mióta számos finomítójukat kilőtték az orosz rakéták. Vagyis az ukránoknak is kell az a vezeték.

Lett alku

Végül hétfő éjfél körül megegyeztek a szankció kivetéséről a miniszterelnökök, bár egy csomó részletet vagy nem véglegesítettek, vagy nem árultak el még. A megoldás a következő lett:

• A vezetékes olajra nem vonatkozik a szankció, de ez csak ideiglenes, nem örökre szól.
• Lengyelország és Németország vállalta, hogy 2023-tól a maguk részéről nem élnek a lehetőséggel, úgyhogy vezetékes orosz olajat sem vesznek, hiába vehetnének.

Maradt tehát Magyarország, Szlovákia és Csehország, akik vehetnek a szankció élesedése (várhatóan november) után is orosz olajat, vezetékről. A három ország vezetékes fogyasztása tavaly az EU-ba irányuló orosz olajimport 10 százalékát tette csak ki, azaz 2023-tól ki lesz tiltva az orosz olaj 90 százaléka Európából.

Azonban a feldolgozott orosz olajat ez a három ország nem adhatja el más országokba, hogy ne legyen túlzott versenyelőnyük. A MOL például a lengyel és a román benzinkútjain nem árulhatja a százhalombattai és a pozsonyi finomítók üzemanyagát. Az alkunak ezt a részét csak utalásokkal írták körül a csúcs eredményeit összefoglaló hivatalos dokumentumban. Amikor arról van szó, hogy biztosítani kell „a jól működő uniós egységes piacot, a tisztességes versenyt, a tagállamok közötti szolidaritást és az egyenlő versenyfeltételeket”, akkor erre a továbbadási tilalomra célozhattak. Legalábbis több európai újság is így értesült a csúcs után.

Kivételt kapott Csehország, amelyik még a szankciók indulása után másfél évig vehet orosz eredetű üzemanyagot is. Ez sincs benne a hivatalos dokumentumokban, de Petr Fiala cseh kormányfő a csúcs után elárulta a sajtónak, hogy ebben is megállapodtak.

Hogy meddig lehet élni a vezetékes olajra vonatkozó felmentéssel, azt nem döntötték el. A kivételt meg kell szüntetni „olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges”, áll a tanácsi következtetésekben. Abból lehet sejteni, hogy legalább másfél évvel biztosan kalkulálnak, hogy Fiala miniszterelnök elárulta, a finomított orosz olajat ennyi ideig kivételesen megvehetik Szlovákiából.

Aláírtak a vezetők egy másik homályos mondatot is: „Az ellátás hirtelen megszakadása esetén sürgősségi intézkedések bevezetésére fog sor kerülni az ellátásbiztonság garantálása érdekében.” Ez lehet Orbán hétfőn bedobott követelésének teljesítése, amit az ülésterembe menet vetett oda a sajtónak. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy ha „baleset éri” a vezetéket, akkor a kivételezett országok esetleg a tenger felől is vásárolhatnak orosz olajat.

Minderre jött Kiril Petkov bolgár kormányfő bejelentése, már a csúcs után, amikor minden más sajtótájékoztató véget ért: egyébként a burgaszi kikötő 2024-ig fogadhat orosz tengeri olaszállítmányokat is. Erre homályos utalás sincs a tanácsi következtetésekben, de a bolgár kormány egy másik minisztere is megerősítette kedd este, hogy ebben a kivételben is megállapodtak, majd ki fog derülni a végleges szankciós szövegből, amelyen a tagállamok nagykövetei szerdától dolgoznak.

Hogy aztán derülnek-e még ki más kivételek is, azt nem tudni.

Orbán kiharcolta azt, amit május 6-án még nem akart elfogadni

A megállapodás végül is nagyjából az lett, amit az Európai Bizottság már három hete is felajánlott Magyarországnak: lehet venni vezetékes olajat – egy ideig.

A különbség annyi, hogy nincs meghatározva, hogy 2025-ig teheti ezt Magyarország, hanem helyette az van, hogy „a lehető legrövidebb időre” szól a kivétel. Hogy ez miért jobb a magyar kormánynak, mint a 2025. januári határidő, azt nehéz felmérni.

Az RRF nem lett az alku része, a tárgyalások mennek tovább a Bizottság és a magyar kormány között.

A hetekig tartó magyar ellenállás gyakorlati haszna alig látszik, mert Orbán azt kapta, amit már korábban is ajánlottak neki: ideiglenes felmentést a szankció alól, kárpótlási pénz nélkül.

Politikai szempontból azonban jól jött ki a küzdelemből az Orbán-kormány. A világ újságjainak címlapjai kedden arról szóltak, hogy kizsarolta magának a kedvezményt, és az EU engedett neki. Hazai közönségének pedig megüzente, hogy az „az apa férfi, az anya nő, a benzin marad 480”.

Amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök két hónappal ezelőtt aláírta a rendeletét, hogy rubelben kell ezentúl fizetni a gázért, nagy lett az izgalom Európában. Az orosz tévében közvetített aláírás nyomán sokan azt találgatták, hogy ezzel leáll-e az Európába irányuló orosz gáz szállítása, vagy az európaiak meghajolnak-e háborús agresszor akarata előtt, aki egy váratlan húzással a saját szabályai betartására kényszeríti őket.

Az orosz rendelet szövegét alaposabban feldolgozó elemzők nyomán már akkor azt írtuk, hogy az egész ármánykodás valójában egy blöff, ami leginkább arra lesz jó, hogy a Gazprombank biztosan ne kerüljön rá a szankciós listára. Azaz legyen legalább egy komolyabb, állami ellenőrzés alatt tartott orosz bank, amelyik biztosan maradhat a SWIFT elszámolási rendszerben. Ugyanakkor a hangzatos bejelentés alkalmas volt arra is, hogy felnyomja a gáz árát Európában, mert felmerült, hogy ellátási gondok lesznek. Ennek nyomán az orosz állam még több pénzt kereshetett a gázon, mint addig. A rendelet hatására ráadásul emelkedett a rubel árfolyama április elején. Magát a gázkereskedelmet viszont alig árintette Putyin rendelete.

Magának a rubelben fizetésnek azért sem volt közvetlenül semmi értelme, mert már a rendelet előtt kötelező volt minden orosz exportálónak a beérkezett deviza legalább 80 százalékát rubelre váltania. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy a bonyolult képletek alapján összeálló, és így állandóan változó gáz árát lehetetlen lett volna rubelben meghatározni az érvényben lévő szerződések alapján.

Az izgalom azért volt mégis nagy, mert az európai politikusok, EU-s és nemzeti kormányzati szinten egyaránt, egymás után mondták el, hogy a rubelben fizetés előírása szerződésszegés, és ennek nem lehet alámenni. Az Európai Bizottság arra figyelmeztette az EU-s cégeket, hogy aki rubelben fizet, az megsértheti a szankciókat, tehát törvényt szeghet. Az orosz kormány pedig sokszor elismételte, hogy aki nem fizet rubelben, az nem kap több gázt.

Szinte mindenki úgy fizet, ahogy kell

Eltelt azóta két hónap, és a Gazprommal hosszú távú szerződésben álló 54 EU-s energiakereskedő közül mindössze 3 olyan volt eddig, amelyik nem fizetett az orosz kormány által előírt módon.

Az 54 cég legalább felének kellett a rendelet kiadása óta fizetnie az orosz kormány szerint, és ebből az következik, hogy a többiek úgy fizettek, hogy azt az oroszok elfogadják. Azaz megfeleltek az orosz elnöki rendelet követelményeinek. Köztük van a magyar állami MVM, de a legnagyobb német, olasz, osztrák, cseh, szlovák energiakereskedők is. Ugyanakkor egyik cég ellen sem indított eljárást az Európai Bizottság a szankció megszegése miatt.

Hogyan lakhatott jól a kecske, és maradhatott meg a káposzta is?

Nagyjából úgy, ahogy azt már április elsején előre jeleztük. Sokáig senki sem arról beszélt, hogy valójában mi a jogi a helyzet, hanem arról, amit a politikai érdekek megkívántak.

Mert hiába mondta azt Putyin, hogy a vevőknek rubelben kell fizetniük, a valóságban a rendelet arról szólt, hogy továbbra is euróban vagy dollárban kell fizetni, csak a kifizetett összeget a Gazprombank valahogy átváltja, és az így keletkezett rubel átkerül egy másik számlára, és akkor záródik az ügylet. A trükk ott volt, hogy a másik, rubeles számla is a vevő nevén kellet, hogy legyen, és így lehetett az egészbe belekeverni az európai cégeket. Így lehetett orosz szempontból azt állítani, hogy végső soron rubelben fizetnek.

Ezt a konstrukciót Putyin telefonon meg is beszélte Olaf Scholz német kancellárral és Mario Draghi olasz miniszterelnökkel - a legtöbb gázt ez a két ország, illetve az itt működő cégek veszik az oroszoktól Európában. Scholz és Draghi lényegében elfogadták a helyzetet. Ők mondhatták, hogy nem rubelben fizetnek, Putyin pedig mondhatta, hogy ő rubelben kapja a végén az árat.

Az eredeti rendelet alapján tisztázatlan maradt az átváltás technikai bonyolítása. Az európaiak ugyanis az érvényben lévő szankciók alapján nem hagyhatták, hogy a nevükön lévő pénzt az orosz jegybank váltsa át, mert akkor szankciót sértettek volna, hiszen az orosz jegybankkal most nem szabad üzletelni.

Putyin készségesen segített nekik, és május 7-én kiegészítette a "rubelfizetési" rendeletét egy második rendelettel, amelyből kiderült, hogy a moszkvai tőzsdén működő Nemzeti Elszámolási Központ nevű pénzügyi szolgáltató (clearing centre) váltja át a beérkező gázpénzt.

Ezzel az európai cégek menlevelet kaptak, amit Brüsszelben lobogtathatnak, hogy ők nem üzleteltek a jegybankkal. Ezzel érvényteleníteni lehetett az Európai Bizottság intését, ami szerint nem szabad az orosz jegybanknál váltani, mert az szankciószegés.

A Bizottság sokáig dodonai állásfoglalásokat adott ki arról, hogy az orosz rendelet teljesítése szankciót sért-e. Végül a tagállamok nagykövetei zárt ajtók mögött alaposan kikérdezték a Bizottság egyik szakemberét, és ugyan a találkozóról hivatalosan senki sem mondott semmit, de több forrásból is az szivárgott ki, hogy a Bizottság nem tudta levezetni, hogy az új fizetési rendszer szembemenne a szankciókkal. Innentől a legtöbb tagállam kormánya azt mondta a náluk működő kereskedőknek, hogy fizethetnek a gázért.

Közben az oroszok azzal helyeztek nyomást az európaiakra, hogy a Gazprom megszűntette azokat a számlákat, amelyekre a rendelet előtt kellett utalni a gáz árát. Ezzel megelőzték, hogy nemzetközi perek induljanak, ha a régi számlára fizet a vevő, de a Gazprom mégsem küld gázt, mondván az elnöki rendelet más fizetési rendszert írt elő.

Az olasz Eni nevű energetikai cég elárulta, hogy ők még egy biztosítékot beleraktak a rendszerbe. Amint átulták a gáz árát a Gazprombanknak (nyugati valutában), letétbe helyeztek egy nyilatkozatot, hogy részükről az üzlet lezárult. Ezzel kifejezték, hogy utána a Gazprombank és a moszkvai Clearing Centre akármit is kavartak a pénzzel, az nem az ő dolguk. Az oroszok nem tiltakoztak.

Ellenállók

Három kereskedőről derült csak ki eddig, hogy nem fogadták el az új fizetési módot: a lengyel PGNiG, a bolgár Bulgargaz és a finn Gasum tett így, és ők azóta tényleg nem kapnak gázt a Gazpromtól.

Mind a három vállalatnak az állam a fő tulajdonosa, azaz alapvetően politikai döntés született az esetükben.

A lengyel kormány egyébként is leállította volna az orosz gáz vásárlását legkésőbb 2023 januárjában, illetve akár már idén októberben is, mert akkorra készülhet el egy évek óta épülő, Norviégiából induló gázvezeték. Addig is a korábban felhalmazott tartalékukkal, a 2016-ban megnyitott LNG termináljukkal, illetve a litván LNG-terminál gázát behozó új, éppen most megnyitott vezetékből gond nélkül kihúzzák orosz gáz nélkül. A lengyel kormány évek óta tudatosan készült a leválására az orosz gázról.

Bulgária nem készült a leválásra, sőt, 2020-ban tevékenyen részt vett egy új orosz érdekeltségű vezeték építésében, tavaly október óta Magyarország is ezen keresztül veszi az orosz gáz nagy részét. A bolgár gázigény viszont nem túl nagy. A bolgár miniszterelnök az orosz gáz leállása után rögvest Washingtonba utazott, ahol az amerikai kormány összekötötte LNG kereskedőkkel, akik biztosították, hogy egy görög terminálon keresztül el tudják látni Bulgáriát. Ennél is fontosabb, hogy a bolgár hálózatot július 1-től összekötik a TAP nevű, azeri gázt szállító, török-görög-albán-olasz nyomvonalú vezetékkel, ahonnan évi 1 milliárd köbméter gázt tudnak venni a bolgárok. Januártól a Bulgragaz és a Gazprom közötti hosszú távú szerződés szintén lejárt volna, hasonlóan a lengyelekéhez. Ilyen értelemben a Gazprom itt sem vesztett sokat a gázcsap elzárásával.

A finn gázfogyasztás szintén kicsi, a hiányzó mennyiséget egy Észtországból érkező vezetékből tervezik pótolni, ami balti LNG-terminálok gázát tudja szállítani.

Ezek politikai szempontból fontos kiállások voltak, jelezték, hogy az orosz igényekkel szembe lehet menni. Ugyanakkor a három ország összes gázfogyasztása körülbelül tíz százalékát tette ki az EU-ba érkező orosz importnak.

A többiek fizetnek

A többiek viszont továbbra is veszik az orosz gázt. Az EU a háborúig naponta mintegy 800 millió eurót költött orosz energiára, és ennek mértéke azóta sem sokkal szerényebb. Közben EU-s szinten a tagállamok eddig 2 milliárd eurót dobtak össze Ukrajnának fegyverszállításra a háború kitörése óta. Tehát körülbelül annyi pénzt adtak ukrán fegyverekre három hónap alatt, mint amennyit két és fél nap alatt az oroszok beszednek ugyanezektől az országoktól olajért, gázért és szénért.

Hétfőn levelet írt Orbán Viktor miniszterelnök Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének. A levél kedden eljutott a 444 szerkesztőségéhez is.

Orbán arra szólítja fel Michelt, hogy a jövő heti brüsszeli csúcson ne vegye napirendre az oroszokkal szemben tervezett olajembargót.

Orbán szerint a csúcs előtt már nem állhat elő olyan helyzet, hogy ő támogatni tudja a szankció kivetését, és az EU egységének nem tenne jót, ha a megegyezés esélye nélkül vita nyílna róla.

Az olajszankciót az Európai Bizottság közel egy hónapja javasolta, és ugyan kezdetben több ország is aggályokat fogalmazott meg vele szemben, hetek óta már csak Magyarország áll ellen. Annak ellenére is, hogy a magyarok jelentős kedvezményt kaptak volna, és szemben a legtöbb tagállammal, idén ősz helyett csak 2025 elejétől kellett volna lemondania az orosz olajról. Orbánt személyesen győzködte Budapesten Ursula von der Leyen bizottsági elnök, és telefonon Emmanuel Macron francia elnök is, sikertelenül.

Orbán szerint Magyarországnak túl drága lenne máshonnan venni olajat, fel kellene emelni a benzin árát, és ez túl nagy áldozat lenne. A szankció mellett érvelő országok szerint az EU túl sok pénzt fizet Oroszországnak az energiáért, amit az ukrajnai háborúra költhet, ezért lépni kell.

Orbán Viktor a mostani levelében arra utal, hogy Magyarország akkor lenne kész egyáltalán tárgyalni a szankcióról, ha hozzáférhetne az RRF-hez, azaz az EU újjáépítési alapjához. Ez sokezer milliárd forint, amit tavaly nyár óta hívhatnak le a tagállamok kormányai.

Magyarország azonban nem juthatott még a pénzből egyetlen eurócenthez sem, mert az Európai Bizottság visszadobta a magyar pénzköltési tervet, elsősorban a közbeszerzési rendszer romlottsága és a korrupciós kockázatok miatt. A Bizottság szerint a magyar tervben szerepelnie kellene, hogyan teljesítené a kormány az országspecifikus ajánlásokat, amelyeknek legújabb kiadása éppen hétfőn jelent meg.

A magyar kormány dolgozik egy új terven, de annak beadása, pláne jóváhagyása nem reális a jövő heti EU-csúcsig.

Eddig is sokan gondolták azt Brüsszelben és Budapesten is, hogy a magyar kormány nemcsak azért vétózza az olajszankciót, mert képtelen lenne az ország (illetve a MOL) 2025-ig lemondani az orosz olajról, hanem így zsarolja az Európai Bizottságot, az RRF-hez hozzáférhessen. 2500 milliárd forint támogatás és 3400 milliárd forint kedvezményes hitel a tét.

Orbán a mostani levelében először kötötte össze nyíltan a két ügyet, és ehhez kapóra jött számára a Bizottság múlt héten kiadott, úgynevezett REPowerEU nevű terve, ami arról szól, hogyan szakadhatnának el a tagállamok az orosz energiától. Ebben többek között az áll, hogy az RRF-ben lévő kedvezményes hitelt el lehetne költeni a leválásra is - csakhogy ehhez a hitelhez Magyarország jelenleg nem férhet hozzá.

Orbán leveléig a brüsszeli diplomaták azt terjesztették, hogy a május 30-31-i csúcson tudnak majd a tagállamok esetleg dűlőre jutni az olajembargó ügyében, mert eddig sem nagyköveti, sem külügyminiszteri szinten nem jött össze az alku.

A magyar kormány - akkor még a lengyellel közösen - egyszer már sikeresen megzsarolta az EU-t egy RRF-et is érintő vitában. 2020 decemberében azzal fenyegetett Orbán, hogy megvétózza az RRF-et is tartalmazó EU-s költségvetést, ha a jogállamisági mechanizmust (azóta feltételességi mechanizmus a neve) még a 2022-es választás előtt elindítják Magyarországgal szemben. Akkor sikerrel járt, a mechanizmus elindítását a magyar választások utáni napon jelentette csak be a Bizottság elnöke.

E hét elején több német politikus is arról beszélt, hogy ha a magyarok nem állnak kötélnek, akkor a többi tagállam kormányközi együttműködés keretében vesse ki a szankciót. Ez azonban azt is jelentené, hogy az EU-s egységnek vége lenne szankciós ügyekben, amely jelentősen gyengítené az Unió diplomáciai pozícióját.

Éppen egy éve férhetne hozzá Magyarország az EU óriási újjáépítési alapjában lévő rengeteg pénzhez, ha minden rendben menne.

Az EU tagállamai még 2020 nyarán döntötték el, hogy elképesztően sok pénzt, 750 milliárd eurót szánnak a járvány miatt bajba jutott európai gazdaságok megsegítésére. A pénz egy része vissza nem térítendő támogatás - Magyarország esetében eredetileg 2500 milliárd forint volt ez a keret. További 3400 milliárd forintnyi kedvezményes hitel is volt az eredeti csomagban. (Az összegek némileg csökkentek azóta, mert a magyar gazdaság 2021-ben elég jól teljesített, és ezért a maximálisan lehívható pénz mennyisége csökkent.) Az első részletekhez tavaly nyár elejétől férhettek hozzá a tagállamok. Orbán Viktor még a választás előtt levélben sürgette Ursula von der Leyennél, hogy most már Magyarország is hívhasson le a keretéből, de pénz egyelőre nem érkezik.

A pénz azért nem jön, mert a magyar kormány által benyújtott költési tervet nem fogadta el az Európai Bizottság.

A fő kifogása az, hogy a tervben alig volt szó arról, hogyan teljesíti a kormány az úgynevezett országspecifikus ajánlásokat.

Ezeket az ajánlásokat a Bizottság minden évben minden országnak kiadja, de a Tanács (vagyis a tagállamok kormányai) hagyják jóvá, azaz küldik meg a tagállamoknak. Az ajánlások végrehajtását az eurót nem használó országok eddig gond nélkül ki tudták kerülni, és a magyar kormány rendszeresen figyelmen kívül is hagyta a legtöbbet.

Csakhogy az újjáépítési alap megnyitását már az ajánlások végrehajtásához kötötték, így tavaly óta ez komoly problémát jelent Magyarországnak. Jelenleg a magyar kormány éppen átírja az eddig el nem fogadott pénzköltési tervet. A hétfőn megjelent, 2022-es ajánlások teljesítésének is benne kellene lennie a tervben, ha a pénzhez hozzá akar jutni Magyarország, úgyhogy ezúttal rendkívüli jelentősége van annak, hogy mi szerepel a tervekben.

Az ajánlások nem konkrét feladatokat, hanem célokat tartalmaznak, azok végrehajtasának módjában szabad kezet kapnak a kormányok. A magyar kormánynak arra kellene figyelnie, hogy az újjáépítési alap elköltésének tervébe olyan programokat tegyen, amelyek alapján a pénzt ezen célok elérésére fordítaná.

Az ajánlásokat is tartalmazó dokumentum nagyobb része egy helyzetleírás,

amiben a Bizottság felsorolja, hogy milyen problémákat lát az adott tagállamban.

Magyarország helyzete a Bizottság szerint

A szöveg megállapítja, hogy 2021-ben a magyar költségvetés GDP arányosan 3 százalék feletti hiánnyal és 60 százalék feletti államadóssággal zárt, ami szembemegy az EU-s szabályokkal, de nem indul túlzottdeficit-eljárás Magyarország ellen, mert a rendkívüli járványhelyzetre tekintettel az adósság elszállását mindenkinek megengedik most. Ráadásul látják az igyekvést: 2020-ban 7,8 százalék volt a hiány, tavaly már csak 6,8 és idén még alacsonyabbat várnak.

A brüsszeli statisztika szerint 2020-ban a magyar kormány a GDP 4 százalékát költötte a járvány hatását enyhítő intézkedésekre, de 2021-ben már csak 0,8 százalékát. Az intézkedések megfeleltek az EU-s ajánlásoknak. Néhány közülük túlmutatott a járványkezelésén, és hosszabb távon is költséget jelent: a szakképzési hozzájárulás eltörlése, a 25 év alattiak személyi jövedelmadójának eltörlése, a 13. havi nyugdíj bevezetése, az orvosok fizetésemelése. Ezeket nem kritizálja a mostani jelentés, csak megállapítja, hogy ezt ki kell gazdálkodni, és túlmutatnak az ideglenes, válságkezelő intézkedéseken, még ha arra hivatkozva is vezették be őket.

A Bizottság szerint a magyar kormány optimistább, mint ők. Budapest idénre 4,3 jövőre 4,1 százalékos növekedését várja a GDP-nek, míg brüsszeli számítások csak 3,6 illetve 2,6 százalékot jeleznek előre. A költségvetési hiány is magasabb lesz a Bizottság szerint, mint azt a magyar kormány várja.

A Bizottság külön figyelmeztet, hogy a rezsicsökkentés miatt a GDP 1,2 százalékát költi idén a magyar kormány a közműcégek (tulajdonképen főleg az MVM) támogatására. Még itt sincs arról szó, hogy ezt nem kéne csinálni, csak jelzik, hogy mitől marad magas a hiány. Az Ukrajnából érkező menekültek ellátása az idei magyar GDP 0,2 százalékát teszi ki a jelentés szerint.

Az EU-s pénzek elapadása 1 százalékos GDP csökkenést okoz idén Magyarországnak. Ennek az a fő oka, hogy az előző pénzügyi ciklus pályázatai kifutnak, az újak pedig még nem indulnak el.

A Bizottság arra figyelmeztet, hogy hosszú távon a magyar költségvetési rendszer nehezen lesz fenntartható, főleg azért, mert öregszik a társadalom, és így a nyugdíjakra egyre többet kell költeni. Ráadásul a nyugdíjak közötti különbségek egyre csak nőnek, hiszen míg a minimálnyugdíj összege 2008 óta nem emelkedett, addig a nyugdíj melletti munkavállalás egyre könnyebb annak, aki képes erre.

A jelentés szerint a magyar munkaerőpiac jó állapotban van, de a kevés bölcsőde miatt a kisgyerekes anyák közül nagyon kevesen tudnak dolgozni. Nincsenek sokan a munkanélküliek, de a helyzetük elég reménytelen: a felük semmilyen állami támogatást sem kap, és aki tartósan munkanélküli, az nehezen tud kitörni a helyzetéből.

Miközben csökken a szegények száma, még mindig kiemelkedően sok nélkülöző él Magyarországon lakosságarányosan az EU többi tagállamához képest. A cigány népesség különösen szegény, körükben három-négyszerese a nélkülözők aránya a többségi társadalomhoz képest.

Az utóbbi években bevezetett intézkedések nyomán a jövedelmkülönbségek nőttek, a rosszabbul keresők jártak rosszul az új adózási szabályokkal. A közmunkáért járó fizetés, a minimálbér és a családi pótlék közel sem növekedett annyira, mint a megélhetési költségek. A rezsicsökkentés sem segít a legszegényebbeken, mert ők szilárd tüzelővel fűtenek. A lakásárak gyors emelkedése pedig reménytelenné teszi a szegények otthonhoz jutását, és ezen a helyzet sokat ront, hoyg szocális bérlakások Magyarországon lényegében nincsenek.

Az oktatás színvonala bőven az EU-s átlag alatt van Magyarországon, a 15 évesek teljesítménye ráadásul romlik. A cigányok között különösen magas a közoktatásból kimaradók aránya: hatszorosa a többségi társadalomhoz tartozókéhoz képest. De általában sem túl tanultak a magyarok, a 25-34 év közti diplomások aránya az egyik legalacsonyabb az egész EU-ban. A szegények rossz továbbtanulási esélyei miatt a társadalmi mobilitás Magyarországon különösen alacsony.

A jelentés szerint három fő oka van a magyar oktatási rendszer feltűnő gyengeségének: az iskoláknak nincs mozgásterük, hogy a helyben leginkább hasznos tanrend szerint haladjanak; az iskolák meglehetősen szegregáltak, azaz a jómódú és a szegény családok gyerekei alig keverednek; nagyon alacsony a tanárok fizetése, és ezért tanárhiány van. A tanárszakon végzők több mint fele nem iskolákba megy dolgozni.

A magyarok egészségi állapota rosszabb az EU átlagánál, részben az egészségtelen életmód, részben a rossz hatékonyságú ellátás miatt. Dohányzásban, italozásban és elhízásban Európa élvonalában vagyunk. Magyarországon halnak meg a legtöbben a légszennyezettség miatt egész Európában. A szűrővizsgálatok annyira ritkák, hogy az elkerülhető halálozások száma is kiugróan magas. Az ellátás rosszul szervezett: míg az ország egyes részein kevés a kapacitás, addig összességében a kórházi ágyak száma magas, és a kórházban töltött napok száma is kiemelkedő. A Bizottság szerint az orvosok fizetésemelése javíthat a helyzeten.

A korrupció burjánzik. Részben mert a politikai és a gazdasági elit összefonódott egymással, részben mert nincsenek hatékony ellenőrzések, és a komolyabb ügyeket nem vizsgálják az ügyészek. Nem átlátható, hogy mikor indul nyomozás, és ha indul, akkor azt miért zárják le. Tovább rontja a helyzetet a sajtószabadság korlátozása, a civil szervezetek elleni hangulatkeltés, és a közérdekű adatok visszatartása.

A bíróságok autonómiája szűkül, a Kúria egyre inkább politikai befolyás alá kerül. Az ügyek kiosztása átláthatatlan, ezért politikai nyomásgyakrolást tesz lehetővé a rendszer.

A törvényeket jellemzően konzultációk, az érintett társadalmi csoportok képviselőinek megkérdezése nélkül hozzák.

Az adórendszer továbbra is bonyolult, a munkát terhelő járulékok magasak, az alacsony jövedelműek terhei arányosan a legnagyobbak. Sok a szektoriális különadó, a rendszer nehezen átlátható.

Számos esetben versenyellenes szabályozások lépnek hatályba, az állam sokszor befolyásol piaci folyamatokban. A törvényhozás kiszámíthatatlansága is erősíti ezt a hatást, főleg a kiskereskedelem szenved emiatt.

A közbeszerzési rendszer igen problémás, nagyon sok az olyan pályázat, ahol csak egyetlen ajánlattevő van. A keretszerződéses kiírások különösen gyanúsak az eddigi vizsgálatok alapján. A vagyonkezelő közalapítványok létrejöttével tovább romlott a helyzet, mert nekik nem feltétlenül kell közbeszerzést indítaniuk, holott jórészt költségvetési pénzből élnek.

A klímaváltozás súlyosan érinti Magyarországot, egyes területein a szárazság, másutt az árvizek fenyegetnek. Elsősorban a vizek megtartásával kellene foglalkozni. A légszennyezettség magas, a hulladékfeldogozás szintje viszont alacsony.

Az jó, hogy egyre több pénz megy kutatás-fejlesztésre, de a magasan képzett munkaerőből kevés van.

A megújuló energia felhasználásban Magyarország bőven az EU-s átlag alatt van, a 14 százalékot sem éri el.

Az ajánlások lényege az, hogy ezeken a problémákon javítani kell, ezekre a témákra programokat kellene írni, és azok végrehajtasáráa kellene szánni az EU-tól lehívható pénzeket. Az ajánlás teljes szövege itt olvasható.

Krasznahorkai László Herscht 07769 című elbeszélése kapta a 2022-es Libri irodalmi díjat, az elmúlt év legjobb könyvének járó elismerést. (Ez a zsűri díja, van közönségdíj is, azt idén Bődöcs Tibor nyerte el, a Mulat a Manézs című könyvével.)

Most díjazott könyvében Krasznahorkai az előző nagyregénye, a 2016-os Báró Wenckheim hazatér koncepcióját idézi fel újra: egy leszakadó kelet-európai városban, a bizonytalan minőségű múlton nosztalgiázó és önmagába zárkózó társadalmacska fasizálódik éppen.

Ezen a héten jelent meg magyarul Catherine Belton könyve, a Putyin emberei - Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot című. Az orosz politikai rendszer megértéséhez rendkívül sokat adó, és egyben nagyon olvasmányos kötetről még az angol kiadás alapján írtunk ismertetőt tavaly márciusban.

Catherine Belton brit újságíró, évekig volt a Financial Times moszkvai tudósítója, majd Reutersnek készített elemzéseket és oknyomozó anyagokat orosz témákban, most pedig a Washington Postnak dolgozik.

Eddigi egyetlen könyve a Putyin emberei, amely nagyon sok korábbi könyv, újságcikk, bírósági jegyzőkönyv összefoglalásával, és számos saját interjú alapján készült. A megszólalók között vannak egykori KGB-s vezetők, de köztük van Mihail Hodorkovszkij (aki egykor Oroszország leggazdagabb embere volt, majd 10 évet ült Szibériában), és Szergej Pugacsev is, akit sokáig a "Kreml bankárának" neveztek, és aki saját állítása szerint rábeszélte Jelcint, hogy adja át Putyinnak a hatalmat, de 2012 után kegyvesztett lett, és menekülnie kellett Oroszországból. Belton beszélt olyan figurákkal is, mint például Felix Sater, akit a New York-i orosz maffia egyik meghatározó alakjának tartanak, és aki részt vett Donald Trump behálózását célzó orosz titkosszolgálati akciókban is. Oligarchák, bankárok, kémelhárítók és egykori orosz miniszterelnökök szólalnak meg többek között a könyvben.

A magyar kiadás alkalmából tudtunk beszélni Beltonnal, aki továbbra is rendszeresen ír az oroszországi helyzetről, így elsősorban az ukrajnai háború következményeiről is.

Hosszú évekig követte Putyin orosz elnök pályáját, rengeteg emberrel beszélt a környezetéből. Ezek alapján mit gondol, régóta készült a mostani háborúra? Vagy előre nem látható körülmények nyomán hozta meg a döntést a támadásról?

Bizonyos értelemben mindkét megközelítés igaz. Mindig is igyekezett biztosítani a befolyását Ukrajnában, de feltehetően jobban örült volna, ha háború nélkül érheti ezt el.

Már a 2004-es, úgynevezett narancsos forradalom óta szervezkedett az FSZB Ukrajnában, igyekeztek politikusokat beszervezni, és általában az orosz politikai befolyást erősíteni. Olyan embereket akartak hatalomhoz segíteni, akiket befolyásolni, manipulálni tudnak.

Zelenszkijről azt gondolta Putyin, hogy gyenge elnök lesz, akit könnyen befolyásolhat majd, vagy ha mégsem, akkor le tudja majd váltani. De mint látjuk, nem így történt.

Viktor Medvedcsuk tavaly őszi félreállítása, majd vád alá helyezése is nagy csapás volt Putyinnak, mert az utóbbi időben ő volt a legfontosabb szövetségese Ukrajnában.

2014-ben, a Krím megszállásakor, egyszer már felvonult egy nagyobb orosz hadsereg Ukrajnánál, de akkor Putyin nem rohanta le az egész országot. Talán még csak figyelte a reakciókat. Azt tapasztalta, hogy a Nyugat nem tiltakozott élesen a Krím elfoglalása ellen, és Oroszországban nagyon népszerű volt az annexió. Ez erősíthette az elhatározását, hogy ha kell, erővel szerezzen befolyást.

Az is a támadás felé vezethette, hogy úgy érezte, Ukrajna egyre közelebb kerül a NATO-hoz, egyre több fegyvert kap onnan. Aminek ugye éppen az volt a fő oka, hogy az ukrán vezetés egyre jobban félt attól, hogy Putyin megtámadja őket. Nehéz itt megmondani, hogy mi volt előbb, tyúk vagy tojás.

Ezzel együtt szerintem reális, hogy Putyin valóban fenyegetésként élte meg a NATO keleti terjeszkedését, például a Lengyelországba telepített rakétákat. Az is reális lehet, hogy attól tartott, hogy Ukrajnába is telepítenek előbb-utóbb amerikai rakétákat, és a keményvonalas tanácsadói is azt mondták neki, hogy ezt nem hagyhatja annyiban.

Reális az a nyugati vélekedés, hogy azt hitte, hogy ez a háború sokkal egyszerűbb lesz?

Azt hiszem, hogy Putyin sok mindent rosszul mért fel. Azt gondolhatta, hogy a Nyugat jóval gyengébb a valóságosnál, és nem ad majd kemény választ, meg nem is érdekli igazán Ukrajna. Abban bízott, hogy a Biden-kormány az afganisztáni kivonulás után nem akar semmilyen katonai akcióba belekeveredni. Általában pedig arra számíthatott, hogy sokkal nagyobb lesz a támogatottsága az orosz beavatkozásnak Ukrajnában, és nem lesz szükség komoly harcok megvívására.

Sok jel utal rá, hogy azt várta, hogy Zelenszkij és a kormánya azonnal elmenekül, ahogy elindul a támadás. Igazság szerint sok nyugati kormány is azt javasolta Zelenszkijnek, hogy meneküljön.

A berlini ukrán követ például a háború kitörése napján kihallgatást kért a német külügyminisztériumban, ahol sürgette, hogy a németek adjanak fegyvereket. Amire azt mondták neki, hogy Kijev pár napon belül úgyis elesik, úgyhogy semmi értelme fegyvert küldeni Ukrajnába.

Nemcsak Putyin számított arra, hogy az oroszok simán bevonulnak, és mindent megszereznek. Alig volt, aki bízott benne, hogy az ukránok állják majd a sarat.

Ilyen rossz állapotban lenne az orosz hírszerzés, hogy ennyire nem tudta felmérni a valós helyzetet?

Az biztos, hogy az oroszok régóta sok pénzt szántak ukrán politikusok és főtisztek megkenésére, de sok jel mutat arra, hogy ennek a pénznek egy jelentős részét egyszerűen ellopták, és nem ért el oda, ahová a hivatalos jelentések szerint került.

Mostanában derült ki az is, hogy az FSZB készített egy saját közvélemény-kutatást a háború előtt Ukrajnában az ellenállás lehetséges mértékéről, és az teljesen félrevezető eredményt hozott. Ennek a fő oka az lehet, hogy az ukránok többsége egyáltalán nem tartott reálisnak egy orosz katonai támadást, ezért sokan nem is gondolkodtak el komolyan, amikor válaszoltak. Arra reagáltak inkább, hogy nem akarnak háborút, és nem arra, hogy ha lenne, akkor harcolnának-e.

A könyvében, ami először 2020 nyarán jelent meg, Londongradnak nevezi a brit fővárost, annyira erőssé vált az orosz oligarchák jelenléte és a pénzük hatása. Mekkora ön szerint a nyugati politikusok és üzletemberek felelőssége abban, hogy Putyin elhitte, hogy bármit megtehet?

Putyinnak jó oka volt arra, hogy azt várja, hogy a Nyugat nem tesz érdemi lépéseket ellene, ha megtámadja Ukrajnát. Sokakat lefizetett a nyugati elitből, és úgy vélte, ez elég lesz ahhoz, hogy a nyugatiak ne legyenek képesek egységes válaszra, azaz hatékony intézkedésekre. Arra számított, hogy megosztottak lesznek, és a háború legfeljebb csak vitákat gerjeszt, a kemény intézkedések pedig elmaradnak.

Eleve úgy látta, hogy a nyugati liberalizmus hanyatlóban van, és a populista vezérek korszaka következik. Az ilyen típusú vezérnek készülő politikusok közül többeket anyagilag is támogatott, és arra számított, hogy a befolyásuk erősebb lesz a háború utáni döntések meghozatalában.

Hosszú évekig a Nyugat szemet hunyt afelett, hogy Putyin leépítette a demokráciát, súlyosan sértette az emberi jogokat. Elég volt a nyugati vezetőknek, hogy jó üzleteket tudtak kötni a Kremllel, és jó áron lehetett természeti kincseket vásárolni. Londonban és más nyugati városokban is virágzott az orosz elit, fontos kapcsolatokat építettek ki, részei lettek az üzleti életnek.

Ön szerint eleget tett a Nyugat a háború kitörése óta Oroszországgal szemben?

Azt hiszem, hogy a szankciók elkezdtek hatni. Ezek nem azonnal fájnak, kellett kis idő, hogy hassanak. Az orosz központi bank elnöke mondta ki nemrégiben, hogy teljesen még nem is érezni a hatásukat, a legrosszabb csak ezután következik. Ugyanis a legtöbb gyár és áruházlánc csak mostanában kezd kifogyni a készleteiből. Egyre több alkatrész és áru hiányzik, miközben az infláció vészesen növekszik. Hozzá kell szokniuk az oroszoknak, hogy török, iráni és kínai termékekkel helyettesítsék azt, amit eddig Nyugatról szereztek be, és számos gyár kényszerül leállni, mert nem jutnak hozzá a működésükhöz elengedhetetlen termékekhez.

Természetesen nagy segítség közben az orosz kormánynak, hogy naponta mintegy 800 millió dollárt keres az EU-ban eladott olajjal és földgázzal. Úgyhogy nagyon fontos lenne, hogy legalább az olajembargóban megegyezzenek az európaiak, akár úgy is, hogy Magyarország, Szlovákia és Csehország valamiféle kivételt kapnak. Ha az olajszankcióról sikerülne megegyezni, akkor az nagyon fájna az orosz gazdaságnak. Egyre több értesülésünk van arról, hogy orosz közgazdászok sorra figyelmeztetik Putyint, hogy még a katonai műveleteket is veszélyeztetheti az olajembargó, akkora anyagi terhet jelentene a költségvetésnek.

Az is látszik, hogy az orosz üzleti elit tagjait nagyon rosszul érintették a személyükre kivetett szankciók.

London már nem elnéző velük szemben?

Egyik napról a másikra megfagyott körülöttük a levegő. Már nem övezi őket tisztelet, már nem számít annyit a pénzük, már hiába próbálnak utat törni nekik az ügyvédjeik és egyéb kijáró embereik. Mihail Friedman, az Alfa Bank egykori tulajdonosa például nem tud elutazni sem, és állandóan a nyomában van a sajtó. Nemrégiben a Daily Mail azért támadta, mert lefotózták egy étteremben, holott a lap szerint nem kéne szabadon járkálnia, és pláne nem kéne kiszolgálni őt, főzzön magának otthon, ha enni akar.

Arról írt a Washinton Postban, hogy amikor Putyin összehívta a leggazdagabb orosz üzletembereket a háború első hetében, akkor nagyon rossz volt a hangulat, és többen úgy érezték, hogy mindent elvesztenek a nyugati szankciók miatt. Hallott azóta valamit arról, hogy most milyen a hangulatuk?

Elég elkeseredettek, és úgy vélik, hogy a szankciók nagyon sok kárt okoznak nekik. A többségük nem várt háborút, legfeljebb Donyeck és Luhanszk megyékre korlátozódó konfliktusra számítottak, úgyhogy ilyen komoly szankciókat sem vártak. Ezek az emberek harminc éven át olyan cégbirodalmakat építettek, amelyek mélyen integrálódtak a nyugati világba. Különösen a nyugati tőzsdéken jegyzett vállalatok tulajdonosai jártak nagyon rosszul.

Azt gondolták, hogy végső soron ők is a nyugati elit részei, de most teljesen elvágták őket ettől a világtól. Ahogy az orosz értelmiségnek is komoly problémát jelent, hogy minden kapcsolatot elvesztettek a Nyugattal, tudományos és kulturális területeken is.

Mit gondol azokról a családirtásokról és öngyilkosságokról, amelyek mostanában befolyásos orosz üzletemberekkel történtek?

Nagyon gyanúsak ezek az esetek. Igen fontos pozícióban voltak ezek az emberek, a Gazprombank és a Novatek is a Kreml kulcsfontosságú cégei. Bennem felmerült, hogy talán nekik kellett eldugniuk bizonyos pénzeket a szankciók elől, ám elvettek belőlük maguknak, és azért gyilkolták meg őket a családjukkal együtt ilyen brutálisan, hogy intő példaként szolgáljanak mások előtt.

Attól tartok, hogy sohasem fog biztosan kiderülni, hogy mi történt, de szerintem itt az a legfontosabb, hogy mindenkit figyelmeztettek a gyilkosaik, hogy így jár, aki valamit kavarni próbál.

A könyvében nagyon részletesen megírta, hogyan függött össze a szervezett bűnözés az orosz titkosszolgálatokkal, illetve maga Putyin hogyan profitált a maffiával kiépített kapcsolataiból. A szervezett bűnözés és az orosz állam kapcsolata a mai napig szoros?

Nehéz erre válaszolni. Az biztos, hogy Putyin és az FSZB-s társai még a szentpétervári időkben nagyon szoros kapcsolatot építettek ki szervezett bűnözői csoportokkal, és ezzel sikerült átvenniük a város gazdasága és kikötője feletti irányítást. Jellemző történet, hogy Putyinék előbb egy maffiától független olajterminált akartak építeni a kikötőben, de olyan durva támadások érték őket, hogy nagyon megrémültek. Putyin például Németországba küldte a lányait, annyira aggódott. Végül úgy döntött, hogy ha nem tudja legyőzni a maffiát, akkor inkább csatlakozik hozzá. A legerősebb bűnözői csoport és a városi vezetés összefogásával pedig annyira erősek lettek, hogy a teljes olajkereskedelem felett átvették az irányítást Szentpéterváron.

Egy moszkvai KGB-s vezető arra panaszkodott akkoriban, hogy a szentpéterváriak mindenki másnál kegyetlenebbek, még a moszkvaiaknál is, talán mert kisebbségi komplexusuk van, hogy csak a második legfontosabb városban uralkodnak. Ez a moszkvai KGB-s óva intett, hogy a szentpétervári banda átvegye a hatalmat, annyira könyörteleneknek tartotta őket. A régiek, a Jevgenyij Primakov-féle KGB-s vezetők, úriembereknek tartották magukat hozzájuk képest, amikor 2000-ben Putyin és a szentpéterváriak átvették a Kreml irányítását.

Azt gondolom, hogy a nemzetközi maffiaszervezetekkel azóta is vannak létező kapcsolataik. Ezek átláthatatlan rendszerek, amelyeket a szankciókkal sem lehet kikezdeni.

Sokan Putyin eltávolításától várják a mostani háború végét, azonban számos Oroszországot alaposabban ismerő elemző szerint ez nem reális forgatókönyv. Ön mit gondol erről?

Ez most tényleg nem látszik valószínűnek. Putyin és a keményvonalas FSZB-s vezetők, élükön Nyikolaj Patrusevvel, nagyon erős központi hatalmi rendszert hoztak létre, úgyhogy nincs mozgásterük az ellenfeleiknek.

Ugyanakkor a háborúval egy teljesen új helyzet állt elő. Putyin több mint 20 éve van hatalmon, és erejét jórészt annak köszönhette eddig, hogy stabilitást tudott biztosítani. A háborúval azonban ez a stabilitás megrendült. Oroszország a legrosszabb recessziót éli át hamarosan, az 1994-es évhez hasonló visszaesés jön, az infláció óriási ütemben növekszik.

Putyin legitimációja mégiscsak a népszerűségén alapult. Persze, az állami propaganda továbbra is működik az érdekében, és a szankciók hatása csak most kezd igazán nagyot ütni. Eddig a propaganda elég jól tudta leplezni a háború orosz áldozatainak valós számát is, de ez egyre nehezebb lesz.

A 2014-es háború Ukrajna ellen még népszerű volt, de akkor nem kellett ilyen súlyú következményekkel szembenéznie az orosz társadalomnak, mint amilyenekkel most fog nemsokára.

Vannak egyáltalán megbízható források, amelyekből következtetni lehet az orosz lakosság hangulatára?

Nehéz tájékozódni, mert mostanra az összes közvélemény-kutatás állami kontroll alatt van, és eleve bűncselekménynek számít bármilyen kritikát megfogalmazni a háborúval szemben.

Ezzel együtt azt gondolom, hogy a háború társadalmi támogatottsága egyelőre elég magas. Részben azért, mert többségükben nem sorkatonák vesznek részt benne, hanem szerződésesek. De ha a háború folytatódik, akkor eljön a sorozások ideje, azt már sokkal nehezebb lesz elfogadtatni.

Ahogy az is változtat majd a hangulaton, amikor kiderül, hogy már eddig is milyen sokan estek el. Sok múlik a következő néhány hónapon, mennyire lesznek súlyosak a gazdasági problémák, lesz-e olajembargó.

Ha a lakosság elégedetlenebb lesz, annak szerintem látni fogjuk a jelét, még akkor is, ha nem könnyű a hivatalos forrásokból érdemi adatokhoz jutnunk.

A könyve első megjelenése óta számos pert indítottak ön ellen orosz oligarchák. Megviselték ezek?

Igen, egymás után indítottak pereket ellenem orosz milliárdosok, Roman Abramovics volt köztük az első, és aztán sokan csatlakoztak hozzá, oroszországi nagyvállalatok is. Ez elég nagy terhet jelent a kiadómnak és nekem is, mert itt az Egyesült Királyságban nagyon drága az ilyen pereskedés, és párhuzamosan sok per indult egyszerre. Néhány esetben egyezségre jutottunk, ami azt jelenti, hogy az újabb kiadásoknál apró módosításokkal éltünk a szövegben. Ezek tényleg kis változtatások.

A legnehezebb ügyek az Abramovics és a Rosznyeft olajvállalat által indított perek. A Rosznyeft többek között azért perelt, mert szerintük a jó hírüket rontottam azzal, hogy leírtam, hogy a Hodorkovszijtól elkobzott Jukosz javait megszerezve nőttek naggyá. Ezt szerintem nehéz tagadni, ezt már rengetegen elmondták és leírták korábban is, több ezer oldal szöveg jelent meg róla. Ehhez a történethez nem is adtam sok újat hozzá, csak összefoglaltam, amit már tudni lehetett, illetve néhány részletet pontosabban megvilágítottam. Szerencsére ebben a perben a bíró már kimondta, hogy ezzel az állítással nem okoztam kárt a társaságnak.

Abramovics fő kifogása az volt, hogy szerinte a könyvben azt állítom, hogy korrupcióban működött együtt Vlagyimir Putyinnal. De a bíró megállapította, hogy nem ezt állítottam, hanem csak azt, hogy Abramovics Putyin utasításaira cselekedett több alkalommal. Ennek ellenkezőjét pedig elég nehéz lesz bizonyítania, mert ezt konkrét dokumentumok is alátámasztják. Abramovics itt, az Egyesült Királyságban, és egy másik, hasonló perben Ausztráliában, 2,5 - 2,5 millió font (1,1 milliárd forint) fájdalomdíjat követel, ami óriási összeg. Bár nem hiszem, hogy nyerni tudna, de így is rengeteg pénzt és időt felemésztenek ezek a perek.

Többek között azt is kifogásolta, hogy a könyv szerint Putyin utasította, hogy vegye meg a Chelsea futballklubot, hogy ezzel is befolyásolja a brit közvéleményt, népszerűsítve Oroszországot. Három egykori munkatársa is tanúsítja, hogy a Chelsea megvásárlása ezért történt, de ő továbbra is azt állítja a bíróság előtt, hogy nem így volt. Ez például még továbbra is a per tárgya.

Rengeteg emberrel beszélt a könyv megírásához, egy részük névvel, mások név nélkül szerepelnek. A kötet megjelenése óta is tartja a többségükkel a kapcsolatot? Tud még információkat szerezni Putyin környezetéből?

Igen, tudok. Sőt, jelentkeztek új források is a könyv hatására, mert tetszett nekik, amit olvastak. Persze olyanra is van példa, akivel azóta nehéz lett fenntartani a kapcsolatot, különösen a háború kitörése óta. Most, hogy a Washington Postnak dolgozom, szükségem is van megfelelő forrásokra, tehát folytatom a munkámat, keresem a kapcsolatokat.

Alekszej Navalnij felmutatta a könyvét abban a filmben, amit Putyin titkos tengerparti palotájáról készített, mint az első leírását az építkezésnek, és annak finanszírozásának. Egyeztettek egymással erről a sztoriról?

Legelső alkalommal a Washington Post írt a palotáról, de én is beszéltem azzal az emberrel, aki a Posthoz eljuttatta az első bizonyítékokat róla. 2011-ben egy hosszabb interjút is készítettem vele a Financial Times-nak, és a könyvhöz tovább nyomoztam az ügyben, és még alaposabban megismertem a történetet, főleg a finanszírozásának a módját.

Navalnijjal személyesen csak egyszer, még 2007 körül találkoztam Moszkvában, amikor korrupciós ügyeket feltáró bloggerként kezdett működni. 2011-12-ben, a nagy Putyin-ellenes tüntetések szervezőjeként már ismertebb ember volt, és akkoriban telefonon beszéltünk néhányszor, de aztán nem maradtunk kapcsolatban. Úgyhogy nagyon meglepődtem és nagyon örültem, amikor láttam, hogy a filmjében felmutatja a könyvemet, megtiszteltetés volt. De a perek is ezután indultak ellenem, úgyhogy azt sem zárom ki, hogy éppen a film hatására kezdtek a Kremlben is jobban foglalkozni a könyvemmel.

A könyvben nincs szó Putyin és a magyar kormány kapcsolatáról, de érdekelne, hogy erről jutott-e el önhöz bármilyen információ? Orbán Viktor sokáig kifejezetten orosz-ellenes politikát vitt, de mire 2010-ben második alkalommal alakított kormányt, alapvetően megváltozott a viszonya a Kremlhöz. Hallott bármit arról, hogy mi történhetett?

Gondolkoztam, hogy erről írjak-e a könyvben, de végül kihagytam. Kaptam olyan információkat, ami szerint a Kremlnek lehetnek kompromittáló anyagai Orbánról, ám a magyar vezetés ezt a feltételezést határozottan visszautasította, és eddig nem volt módom jobban utánajárni a híresztelésnek.

Ahogy a Gazprom és a magyar kormány közötti gázszerződés háttere is érdekes lehet, hiszen a Fidesz a saját népszerűségét tudta erősíteni a rezsicsökkentésről szóló üzeneteivel. Ezeket érdemes lenne alaposabban megvizsgálni.

A beszélgetés alapjául szolgáló kötet
Catherine Belton: Putyin emberei - Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot. Libri Könyvkiadó, 2022. Fordította: Bujdosó István. 590 oldal. A könyv itt érhető el.

Hétfőn egész nap üléseztek az EU külügyminiszterei Brüsszelben. Az egyik legfontosabb témájuk az Oroszország elleni 6. szankciós csomag volt, benne az olajembargóval.

Az EU a háború előtt Oroszországtól vette az olaja negyedét, és az Európai Bizottság javaslata alapján ezt kellene nullára levinni. A terv szerint az orosz nyersolajat fél év alatt, a feldolgozott üzemanyagot kilenc hónap alatt kellene kitiltani Európából. Ez minden eddigi szankciónál nagyobb kárt okozna az orosz költségvetésnek.

Április 4-én nyújtotta be az új szankciókról a javaslatot az Európai Bizottság, de továbbra sincs megegyezés róla. Több ország is hosszabb átmenetet akart, Szlovákia, Csehország és Magyarország jelentős kedvezményeket ki is harcoltak már maguknak - Magyarország például egészen 2025 elejéig vehetne orosz olajat, szemben a tagállamok nagy többségével, amelyek már jövőre sem vásárolhatnának belőle. Ez hatalmas üzleti lehetőség lenne a MOL-nak is.

A hétfői külügyminiszteri ülésre nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország az egyetlen tagállam, amelyik még mindig elégedetlen a kedvezményeivel, ezért nem engedi a szankció kivetését - erről több, az ülésen részt vevő politikus is beszélt.

Ez új dimenziót jelent a magyar külpolitikában. Az Orbán-kormány eddig ugyanis egyetlen szankciót sem vétózott egyedül. Az európai politikusok többsége talán ezért is gondolja úgy, hogy Budapest most is inkább csak az időt húzza, pénzt akar kicsikarni, de végső soron beleegyezik majd az olajembargóba.

A tanácskozást vezető Josep Borrell EU-s külügyi főképviselő azt mondta a megbeszélés után, hogy hétfőn pontosan felmérték a magyar igényeket, és a következő egy-két hétben ennek megfelelően folytatódnak az egyeztetések. A Bizottság feltehetően új ajánlattal áll elő, amelyet a tagállamok nagykövetei vitatnak majd meg, hogy kiderüljön, a többeik számára is elfogadhatók-e a kivételek és kedvezmények, amelyekket a budapesti kormányt akarják meggyőzni.

Eddig minden érintett bizottsági tisztviselő tagadta, hogy az ajánlat része lehet a Magyarország előtt befagyasztott újjáépítési alap feloldása, vagy a feltételességi mechanizmus leállítása. Ugyanakkor a magyar kormány a sérelmei sorolásakor ezekre is szokott hivatkozni, jelezve, hogy ha befagyasztják a támogatásokat, akkor pláne nem bírja ki az ország az olajembargóban való közreműködést.

Az ülésen Magyarországot képviselő Szijjártó Péter arról adott ki közleményt, hogy a legjobb az lenne, ha a vezetéken szállított orosz olajra egyáltalán nem vetnének ki szankciót. Erről a lehetőségről viszont Borrell nem beszélt, csak arról, hogy fel kell mérni, hogy mekkora anyagi és technikai gondot jelent az orosz olaj kiesése Magyarországnak.

Illetve arra is figyelmeztetett, hogy értelemszerűen a kivetőknek is fájnak a szankciók, hiszen háború dúl, ahol mindenki elszenved károkat. Az élelmiszer és az energia ára az egész világon emelkedik, de ennek a fő oka nem a szankciós politika, hanem az orosz agresszió szerinte. Szijjártó viszont így fogalmazott: "Nem a magyar emberek okozták ezt a háborút, a magyar emberek nem hibáztathatók ezért a háborúért, ezért senki nem várhatja, hogy a magyar emberek fizessék meg az árát ennek a háborúnak."

Borrell szerint Szijjártó nem vetett fel politikai érvet az olajszankcióval szemben, kizárólag technológiai problémákra (a százhalombattai finomító átállítása és az Adria olajvezeték kapacitásának bővítése), és gazdasági gondokra (az emelkedő üzemanyagárak növelik az inflációt) hivatkozva kért további kedvezményeket Magyarország számára.

Borrell nem tudta megjósolni, hogy mennyi idő alatt lehet a magyaroknak olyan ajánlatot tenni, amit a többi tagállam is elfogad, talán egy - két hétre lehet szükség, fogalmazott. Az ülés után a holland külügyminiszter azt remélte, hogy egy hét is elég lesz.

Borrell arra intette az újságírókat, hogy ne néhány nap csúszás miatt izguljanak, hanem azt nézzék, hogy az EU elkötelezte magát, hogy lemond az orosz energiáról, ami hatalmas lépés ahhoz képest, hogy a gáz 40, és az olaj 25 százaléka eddig onnan érkezett. "Óriási geopolitikai, biztonsági változások történnek, ezeket a folyamatokat érdemes figyelni, és a célokban egységesek vagyunk" - mondta, enyhítve azt a képzetet, hogy a magyar vétó miatt tehetetlennek látszik az EU.

Szijjártó tolná Szerbiát, de az oroszbarátság itt is probléma

A hétfői tanácskozáson részt vett hat, EU-s tagságra váró balkáni ország, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Szerbia külügyminisztere is. Borrell azt mondta, hogy Albániával és Észak-Macedóniával még július előtt meg kell nyitni a hivatalos csatlakozási tárgyalásokat, ezt nem lehet tovább húzni. Itt a legnagyobb probléma egyébként, hogy Bulgára eddig vétózta a macedónok tárgyalásait, mert a skopjei kormány nem akarta elismerni, hogy a macedón nyelv nem önálló, hanem csak a bolgár dialektusa. A nyugatiak egy része pedig addig nem engedte Albániát sem az asztalhoz, ameddig a macedónok nem kerülhetnek oda. Borrell azt mondta, hogy ezt muszáj megoldani.

Viszont arról is beszélt, hogy nem elfogadható, hogy egyes balkáni országok semlegességet hirdetve nem csatlakoznak az Oroszország elleni szankciókhoz, mert aki csatlakozni akar, annak követnie kell az EU-s külpolitikát. Itt elsősorban Szerbiára utalt, amely semmilyen szankciót sem vetett ki Oroszországra. Közben Szijjártó arról adott ki közleményt, hogy "Szerbia már most megérett a tagságra". Borrell viszont azt állította, hogy amíg a szerb külpolitika nem követi az európaiat, addig nem lehet szó csatlakozásról.

Délelőtt óta tart az EU-s külügyminiszterek tanácskozása Brüsszelben, ahol az egyik legfontosabb napirenden lévő kérdés az úgynevezett 6. szankciós csomag Oroszország ellen. Ennek lenne része az olajembargó.

A csomag tervezett tartalmát két hete mutatta be Urusla von der Leyen bizottsági elnök, és Magyarország rögtön tiltakozott ellene, mondván nem tud máshonnan olajat venni, csak Oroszországtól. Erről a problémáról részletesen itt, itt és itt írtunk korábban. Az Európai Bizottság előbb 2023-ig, majd 2024 végéig kivételt ajánlott Magyarországnak, ha megszavazza a szankciós csomagot. Azaz még két és fél évig vehetne orosz olajat Magyarország, de ez a budapesti kormánynak nem elég.

A hétfői külügyminiszteri vita egy részén ott volt Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter is, aki a tanácsteremből kijövet azt mondta, hogy

"nem túlzás azt mondani, hogy csak egyetlen ország blokkolja az olajembargó bevezetését".

Korábban ugyan Szlovákia, Csehország, Bulgária és Görögország is ellenezte az olajembargó egyes elemeit, illetve kárpótlásokért, kivételekért lobbiztak, de az elmúlt hétvégére világossá vált, hogy Magyarország az egyetlen tagállam, amelyik élesen ellenáll. Így Kuleba minden bizonnyal Magyarországra gondolt, bár nem mondta ki a nevét.

Kuleba azt mondta, hogy nem biztos abban, hogy sikerül hétfőn elfogadni az új szankciós csomagot, bár a tagállamok nagy többsége szeretné ezt megtenni. Hozzátette, hogy több ország már a hetedik szankciós csomag előkészítésén gondolkodik, bár még a hatodikban sem sikerült megállapodni.

Az ülésről később távozó cseh külügyminiszter azonban megerősítette a sajtónak, hogy Magyarország az akadálya a szankció kivetésének. "Minden azon múlik, hogy a Bizottság meg tud-e állapodni Magyarországgal" - fogalmazott.

A tanácskozáson Magyarországot Szijjártó Péter külügyminiszter képviseli.

"A ma esti találkozó Orbán Viktor miniszterelnökkel hasznos volt a szankciókkal és energetikai biztonsággal kapcsolatos álláspontok tisztázására. Haladtunk, de további munkára van szükség. Össze fogok hívni egy videókonferenciát a régiós szereplőknek, hogy megerősítsük a térség olajipari együttműködését" - írta ki a Twitterre Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, miután másfél órát tárgyalt Orbán Viktorral Budapesten, az oroszok ellen tervezett olajembargóról.

Ursula von der Leyen váratlanul érkezett hétfőn Budapestre, már a strasbourgi repülőtéren szállt be, mire nyilvánossá vált az érkezése. Információink szerint a tágabb értelembe vett brüsszeli stábja se tudott előre az utazásáról.

A Karmelitában Orbán Viktoron kívül Gulyás Gergely, EU-s pénzek elosztásáért is felelős miniszter, és Szijjártó Péter, orosz energiáért is felelős miniszter is jelen voltak a megbeszélésen.

Az érkezésüket videóra rögzítettük:

Ursula von der Leyen múlt szerdán jelentette be, hogy az Európai Bizottság teljes olajembargót javasol Oroszországgal szemben, és erről a tagállamok vezetői napokon belül megállapodhatnak. Megállapodás azonban azóta sincs, és a leghangosabb tiltakozó Magyarország.

Szlovákia, Csehország, Bulgária és Görögország is követelt magának engedményeket a bizottsági javaslathoz képest, hogy csak később kelljen lemondaniuk az orosz olajrol - vagy Görögország esetében az olaj tankerhajókon történő szállításáról EU-n kívüli vevőknek.

Az Európai Bizottság péntek reggelre a tiltakozóknak mindenféle külön haladékot ígért, Magyarországnak például azt, hogy idén október helyett csak 2025 januárjától kelljen lemondania az orosz olajról. Ugyanezt a kedvezmény Szlovákia is meghakpatná, Csehország pedig 2024 nyaráig kaphatna haladékot. A három ország együtt az EU-ba érkező orosz olaj mintegy 10 százalékát veszi meg, tehát a szankciót önmagában nem ásná alá a kivételezés.

A tagállamok Brüsszelbe delegált nagykövetei utoljára vasárnap tárgyalták az olajembargót, és ott a magyar nagykövet továbbra is vétózott.

A 2025-ig tartó felmentés még úgy is kevés volt a magyar kormánynak, hogy a felmentés alapján a MOL még több mint másfél évig vehetné az orosz olajat a százhalombattai és pozsonyi finmóítóinak.

Jelenleg hordónként 35 dollárral veszi a cég olcsóbban az orosz olajat, mint amennyibe az Európa többi piacán jellemzően vásárolt Brent típusó olaj kerül. Közel 7 millió dollár (2,5 milliárd forint) árelőnyhöz jut iparági számítások szerint a MOL az orosz olajjal mostanában - bár ennek egy részét felemészti a 480 forintos, üzemanyagra vonatzkozó magyarországi hatósági ár.

A Bizottság ajánlata a 2025-ig tartó haladékra nagyvonalúnak tűnt tehát, de a magyar kormány semmilyen energiát érintő szankciót sem akart. Bár a szénre kivetett, és augusztustól hatályos szankciót már egyszer megszavazta a magyar kromány is.

A tárgyalások Brüsszelben kedden folytatódnak, továbbra is nagyköveti szinten. Josep Borell külügyi főképviselő azt mondta, hogy reméli, hogy ezen a héten már miniszteri szinten le lehet zárni a témát, a szankció elfogadásával.

Hivatalosan a magyar kormány nem köti az olajembargó támogatását az EU újjáépítési alapjának felszabadításához, de nem kizárt, hogy Orbánék azért ennyire hajthatatlanok, hogy rábírják a Bizottságot, hagyja jóvá a magyar pénzköltési tervet, amit éppen egy éve nem fogadnak el. A Bizottság szerint nem tesz eleget a magyar kormány a korrupció ellen, ezért nem tudja a tervet elfogadni. A tét közel 2800 milliárd forint támogatás, és mintegy 3300 milliárd forint kedvezményes hitel, amelyhez 2023 végéig férhetne hozzá a magyar kormány.

Volt már szó arról, hogy az összeadás helyett a kivonás működött a választási matekban a mostani április választáson.

• Az ellenzéki közös lista országosan majdnem 13 százalékponttal szerepelt rosszabbul, mint 2018-ban, amikor még külön-külön indultak ezek a pártok.
• Ugyanez látható a közös egyéni jelölteknél is. A már összehangoltan induló ellenzéki jelöltek által begyűjtött szavazatok átlaga 12 százalékponttal alacsonyabb a négy évvel ezelőttinél.
• Vagyis hiába alakult ki lényegben az egy fideszes-egy nem fideszes felállás, ebből nagyobb előnnyel jöttek ki a kormánypárti jelöltek.

Akadtak azért nagy kivételek, kilengések, amikor egy-egy (végül vesztes) jelölt sokkal több szavazatot szerzett, mint a közös pártlista. Ezek a kilengések is azt vélekedést erősítik, hogy a jobbikos szavazók nagy része nem követte a pártját az összefogásba.

Országosan a hazai pártlistás szavazatok 36,15 százalékát szerezte meg az ellenzéki összefogás. Ennél valamivel magasabb volt az egyéni jelöltek népszerűsége (átlagosan 36,9 százalék).

Három olyan ellenzéki képviselőjelölt volt, aki több mint 5 százalékponttal több szavazatot kapott, mint az őket támogató pártok közös listája.

A legnagyobb felülteljesítő a jobbikos Rig Lajos. Ő a veszprémi 3-as OEVK-ban indult, ennek központja Tapolca. Rig veteránnak számított a választókerületben, nagy meglepetésre 2015-ben – a fideszes Lasztovica Jenő halála miatt kiírt – időközi választáson nyert már itt, Fenyvesi Zoltánt megelőzve. 2018-ban aztán Fenyvesi visszavágott, de a Fidesz is elbizonytalanodott, hogy Fenyvesi újra le tudja-e majd győzni a helyben népszerű Rig Lajost. Ezért Fenyvesi helyett egy jóval ismertebb arcot, Navracsics Tibort indították Tapolcán. Ez bejött, Navracsics nyert, de Rig – a kevés ellenzéki jelölt egyikeként – jelentősen javított a 2018-as eredményén, ezer szavazattal többet kapott, mint négy éve. (Rignek nem volt olyan gondja, mint országosan a Jobbiknak, Tapolcán ugyanis nem volt jelöltje a Mi Hazánknak, Számadó István nyilvántartásba vételét elutasítottták.)

Rig egyéniben 9 százalékponttal teljesítette felül (44,51 százalék) a közös pártlistát (35,58 százalék) ebben a választókerületben.

Ezt emelte ki Karácsony Gergely is, amikor szomorúan kommentálta („Nem veszíthetjük el a legjobb embereinket”), hogy Rig Lajos a választási vereség miatt visszavonul a közélettől. A volt jobbikos újra munkába áll az egészségügyben, mentős lesz.

A Balaton túloldalán van egy másik másik nagy túlteljesítő. A szintén jobbikos vízilabdás olimpiai bajnok Steinmetz Ádám a Somogy 3-as választókerületben (Marcali és környéke) 5 százalékponttal kapott többet, mint amennyien az ellenzéki listát választották. Steinmetznél már teljesen egyértelműen látszik, hogy mennyire nem működött az összefogás. A mostani választáson, hat párt jelöltjeként majdnem ezer szavazattal kevesebbet kapott, mint négy éve, amikor csak a Jobbik támogatta, és volt MSZP-s és LMP-s konkurenciája is. (Igaz, Steinmetz akkor sem nyert, ez a választókerület messze nem kínált jó esélyt. A fideszes Móring József Attila 2018-ban a szavazatok 51,85 százalékát kapta. Most még ezt is tudta növelni, a voksok 57,92 százalékát gyűjtötte be. Steinmetz pedig a négy évvel ezelőtti 37,18 százalékos eredményét 35,41-re rontotta le.) A Mi Hazánk jelöltje, Jozó Tamás 2 408 szavazatot kapott itt (5,77 százalék).

A Válaszonline-nak Steinmetz azt mondta, hogy őt a személyében nem támadták, elég volt a központi kampány arról, hogy ő a Gyurcsány embere, a baloldal jelöltje.

És a harmadik nagy túlteljesítő is jobbikos és szintén Somogyban indult, de délebbre, a Barcs központű 2-es választókerületben. Ander Balázs 6 százalékkal kapott többet egyéniben, mint amennyien itt a közös ellenzéket támogatták pártlistán.

Itt is újra játszották 18-at annyiban, hogy a Fidesz Szászfalvi Lászlót indította, legerősebb kihívója pedig a jobbikos Ander Balázs lett. 2018-ban Szászfalvi a szavazatok 51,63 százalékát kapta, Ander 38,18 százalékkal lett második, megelőzve DK-s és LMP-s jelöltet is.

A fideszes jelölt erősített (Szászfalvi 57,86 százalékot kapott most), a már közös ellenzéki jelölt Ander viszont gyengült (37,16 százalékot szerzett). Több mint ezer szavazattal kapott kevesebb ahhoz képest, amikor még csak a Jobbik támogatta. Itt a Mi Hazánk jelöltje, Halászné Hunyadi Gyöngyi 1 525 szavazatot kapott (4,09 százaklék).

És még rosszabb lett volna ez az eredmény, ha nem múlja felül ennyire az összeállt pártok támogatottságát.

Vagyis az látszik, hogy ahol erős jobbikos jelölt volt, ott a jobbikos szavazók egyéniben még csak-csak kitartottak, de a listára már nem voltak hajlandók átszavazni.

A 29 jobbikos egyéni jelölt közül 18 olyan akad, aki legalább egy százalékkal többet kapott egyéniben, mint amennyi szavazatot kapott abban a választókerületben az ellenzéki közös lista.

Nem elhanyagolható tény ugyanakkor, hogy egyetlen egy jobbikos sem tudott egyéni mandátumot nyerni. Még a szinte biztosnak tűnő Dunaújvárost is elbukták, és egyetlen egy budapesti választókerületben tudott nyerni a Fidesz (a budapesti 14. számúban, ami a XVII. kerület nagyjábók), éppen ott, ahol az ellenzék közös jelöltje jobbikos volt, Szilágyi György.

Ez volt egyébként a 106 választókerület közül a legszorosabb csata, de mindössze 381 szavazatos többséggel Dunai Mónika megtartotta a mandátumát. Itt az ellenzéknek a 2018-as eredmények alapján végtelenül simán nyernie kellett volna. Négy éve Dunai Mónika mindössze 41,17 százalékkal győzött, az MSZP-Párbeszéd, a Jobbik, az LMP és a Momentum akkor külön induló jelöltjei összesen 57,94 százalékot kaptak.

Ehhez képest lett ez:

Szilágyi hajszállal gyengébben szerepelt, mint az ellenzéki közös lista, igaz, ha azt hozza, a 24 907 szavazat akkor is kevés lett volna a győzelemhez.

A közös pártlistánál 2 százalékponttal jobb eredményt 25 ellenzéki jelölt ért el. Ebből 9 jobbikos (Rig, Ander és Steinmetz mellett Szabó Ervin, Lukács László, Csányi Tamás, Nunkovics Tibor, Potocskáné Kőrösi Anita, Schwarz-Kiefer Patrik), 5 MSZP-s (Hiszékeny Dezső, Jézsó Gábor, Kertész Ottó, Harangozó Tamás, Tóth Viktor), 6 momentumos (Orosz Anna, Mándi László, mindkét Kiss László, illetve Hadházy Ákos és Szél Bernadett), 4 DK-s (Czeglédy Csaba, Godó Beatrix, Sápi Mónika, Horváth Jácint) és az a Bana Tibor, aki exjobbikosként nyerte meg az előválasztást, és az LMP-be ült volna be.

Ha az induló arányaihoz viszonyítjuk, és a két százalékos pluszt vesszük alapul, akkor a momentumos jelölteknek a 40 százaléka, a jobbikosok 31, az MSZP-sek 28 százaléka túlteljesítő, a DK-soknál 12,5 százalék. A párbeszédeseknél ilyen nagy kiugrás nem volt, Tordai Bence éppenhogy nem érte el a 2 százalékot. Az LMP-sek közül pedig a befogadott Bana tudott ekkora pluszt hozni a listához képest.

A legnagyobb alulteljesítő a Kaposváron indult DK-s Varga István (38,93 százalékot kapott listán itt az ellenzéki összefogás, Varga ennél négy százalékponttal kevesebbet, 34,83 százalékot). A Mezőkövesden indult DK-s Sermer Ádám 3 százalékponttal múlta alul (26,96 százalék) az amúgy sem acélos megyei listát (29,96). Ha hozza a pártok támogatottságát, az is kevés lett volna Tállai András ellen. Kisvárdán a jobbikos Tóth Viktor 26,13 százalékot szerzett, ennél két százalékponttal a közös lista is jobb eredményt ért el.

A Fidesznél a legnagyobb túlteljesítő a Mohács központú Baranya 3-asban induló Hargitai János volt. Hetedszer nyert itt egyéni mandátumot. Ebben a választókerületben a Fidesz lista 54,44 százalékot kapott, Hargitai erre tett rá még 6 százalékot.

A legnagyobb fideszes alulteljesítők:

• Vitányi István Berettyóújfaluban 4,48 százalékponttal kapott kevesebbet, mint a Fidesz. Még így is simán nyert, mert a szavazatok 61,66 százalékát kapta. A Hajdú-Bihar 4-esben elképesztően erős, 66,13 százalékos volt a Fidesz támogatottsága.
• Kovács Sándor Mátészalkán járt ugyanígy. A népszerűsége elmaradt a pártjától 3,45 százalékponttal. De így is 64,79 százalékát besöpörte az egyéni szavazatoknak.
• A XIII. kerület nem a Fidesz terepe, itt a listára adott szavazatoknak mindössze 33,29 százalékát gyűjtötték be, ez a 106 választókerület közüla legrosszabb eredmény. De Harrach Tamás még ennél is kevesebbet kapot 2,9 százalékponttal.
• Vidéken a szegedi 1-es választókerületben a legkevésbé népszerű a Fidesz (38,53 százalék), de Bartók Csaba egyéniben még ez alá ment 2,16 százalékponttal. Esélye sem volt a győzelemre.
• Szombathelyen Hende Csaba népszerűtlenebb a pártjánál 2,48 százalékponttal, de így is megnyerte a mandátumát (49,95 százalékkal).

A Fidesz listás támogatottsága a Vásárosnamény központú Szabolcs 4-esben a legnagyobb, 70,5 százalékos. Tilki Attila alig gyengébb arányban nyert, 68,71 százalékot ért el.

A legnagyobb arányú egyéni győzelmet Gyopáros Alpár érte el Csornán (Győr-Moson-Sopron 3-as OEVK), a szavazatok 71,22 százalékát kapta meg. A Fidesz itt listán 67,35 százalékot ért el.

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke 23 óra 20 perckor ünnepélyesen bejelentette, hogy a pártja bejutott a parlamentbe.

"Honfitársaim! Megtörtént a csoda, amiben senki sem hitt, csak azok a magyarok, akik 2018-ban az ásotthalmi pusztán életre hívták ezt a mozgalmat" - kezdte a beszédét. Majd felsorolta, hogy még kik hittek benne, egészen a többszázezer emberig, akik a pártra szavaztak.

Emlékeztetett, hogy a közvéleménykutatók, a Fidesz és a balliberális oldal sem hitt bennük.

"Tudtuk végig, hogy elképesztő túlerővel szemben kellett ennek a csapatnak dolgoznia. A Facebook is beavatkozott ellenünk, letörölte a mozgalom és az én oldalamat is. A Fidesz és a balliberális tömb is beavatkozott, el akartak hallgattatni a minket a médiájukban" - sorolta a nehézségeket, amiken túlléptek.

"Szeretném üzenni: ez még csak a kezdet" - üzente. Azt mondta, hogy a céljuk nem a képviselőség, hanem Magyarország megmentése, talpra állítása, hogy újra a régi fényében tündököljön az ország. "Oligarchák nélkül, ha kell az egész világgal szemben. A csatát megnyertük, de folytatódik a küzdelem, míg egész Magyarországot fel nem emeljük" - zárta gondolatait a Mi Hazánk elnöke.

A Mi Hazánk a 2018-as választás után vált ki a Jobbikból.

A délután 5 órás részvételi adatokat összevetettük a 2018-as, szintén 5 órás részvételi adatokkal, azokban a választókörzetekben, ahol

• 2018-ban a legtöbb százalékot kapta a Fidesz;
• 2018-ban a legkevesebb százalékot kapta a Fidesz;
• és a 444 által leginkább billegőnek tartott körzeteket.

Abból a 15 körzetből, ahol a Fidesz a legjobban szerepelt négy éve, 9-ben többen szavaztak, mint 2018-ban, holott az országos részvétel egy kicsivel elmaradt az akkoritól.

Abból a 15 körzetből, ahol a Fidesz a legrosszabbul szerepelt négy éve, csak 2-ben szavaztak többen, mint 2018-ban. A többiben csökkent.

A 444 által legszorosabb billegőnek tartott 10 körzetből 2-ben nőtt a részvétel 2018-hez képest. Egy helyen nem változott, a többiben alacsonyabb volt.

Ezekről a körzetekről van szó:

Ezek az arányok arra utalnak, hogy a hagyományosan Fidesz felé húzó választókerületekben mentek el valamivel többen, és a billegő illetve ellenzéki körzetekben valamivel csökkent a részvétel.

• Kedden mutatta be az Európai Bizottság a tervét, hogyan kívánja támogatni az európai csipgyártás fellendülését.
• Magához képest rengeteg pénzt ad, és nagyon rugalmas támogatási rendszert talált ki az Európai Bizottság most, hogy a világ egyik legfontosabb és legbonyolultabb iparágába kíván befektetni.
• Csakhogy a kínai, koreai vagy amerikai törekvésekhez képest még ez is kevésnek tűnik.

Az EU hiába különösen gazdag vidéke a Földnek, a technológiai versenyben az elmúlt évtizedekben nem jeleskedik úgy, mint az USA vagy Kelet-Ázsia. Régóta igyekszik az EU szabályozással és pénzzel meglökni az európai ipart, részben erről is szólnak a klímavédelmi intézkedések és a digitáliazációt támogató programok.

A legújabb nagy ötlet pedig arról szól, hogy Európában is legyen jelentős csipgyártás. Konkrét lökést adott a tervezgetésnek, hogy a járvány nyomán kialakult globális csiphiány nagy kárt okozott az európai autógyártóknak, de egyébként is már tíz éve készülnek tanulmányok Brüsszelben arról, hogy a félvezetők gyártását erőltetni kellene a kontinensen. Egyszerre anyagi és biztonsági kérdés, hogy legyen Európának saját csipje.

Csip ma már szinte mindenbe kell, ami mozog vagy kommunikál, és az 5G elterjedésével még olyan elektromos eszközökbe is kell majd, amelyek eddig megúszták nélkülük. Ahogy a bizottsági tisztviselők fogalmaznak, a csipgyártás napjainkban olyan, mint az acélgyártás volt a 20. században, a legfőbb alapja a modern ipari termelésnek.

Kedden Moszkvában tárgyalt Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A találkozót felfokozott nemzetközi hangulatban tartották, hiszen a NATO és Oroszország éppen újra próbálják definiálni az európai biztonsági rendszert, és ebben az alkudozásban az orosz kormány legfőbb érve az, hogy százezer katonát és egy átfogó támadáshoz kellő hadianyagot vezényelt Ukrajna köré. A találkozó előkészítéséről itt, a sajtótájékoztatón elhangzottakról pedig itt írtunk részletesen.

Valóban csökkentették a rezsit?

Orbán Viktor a találkozó eredményének a rezsicsökkentést tartja. "Ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés!" felirattal egy fotót, illetve "Rezsicsökkentés ✅" felirattal egy videót osztott meg a Facebookon a találkozó után. Induláskor is azt mondta, hogy még több gázt megy venni, ez az egyik fő célja.

A magyar állami MVM tavaly szeptember végén állapodott meg az orosz állami Gazprommal évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlásáról, 15 évre előre. Ez bőven fedezi magyar háztartások fogyasztását (kb. évi 3,5 milliárd köbméter), azaz a hatósági áron forgalmazott gáz mennyiségét. Ilyen értelemben a szerződés bővítése nem függ szorosan össze a lakossági rezsivel.

Orbán és Putyin kedden abban egyeztek meg, hogy az MVM és a Gazprom tárgyalásokat kezdenek arról, hogy a 4,5 milliárd köbméter helyett évi 5,5 milliárd köbméter legyen a szerződött mennyiség. Erről a keddi ütemterv szerint áprilisban köthetnek majd szerződést, azaz csak a magyarországi választás után.

Egy ilyen új szerződés magyarországi hatása nem a lakossági gázár olcsósítása lehet, hanem az MVM-et emelheti fontosabb szereplővé a magyar gázpiacon. Az MVM már így is több gázt vesz a Gazpromtól, mint amennyi a lakosságnak kell, tehát a most felmerült bővítés már csak a piaci szereplők kiszolgálásáról, vagy külföldre exportálásról szólhat. Érdekes körülmény, hogy éppen a találkozó napján történt meg először, hogy Magyarországról Ukrajna felé ment ki gáz, a két országot összekötő vezetéken.

Érdemes a "rezsicsökkentés" kifejezést is óvatosan használni. Valójában a lakossági gáz árának 2013 végi befagyasztásáról beszélhetünk, hiszen az úgynevezett rezsicsökkentett ár volt már magasabb is a piacinál. Bár tény az is, hogy a most éppen a lakossági gázár az olcsóbb, és a különbség idén igen tetemes.

Az orosz gáz és a rezsi összefüggésének vizsgálatakor azt is érdemes lenne tudni, hogy mennyibe kerül az MVM által megvásárolt gáz. Putyin elnök a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy ötször olcsóbb, mint az átlagos európai gázár. Ha ez igaz, akkor az MVM olyan olcsón jut gázhoz, mint csak Fehéroroszország. De az orosz elnök által említett árkülönbözet valóságosságát minden hazai szakember vitatja.

Bár az ár üzleti titok, azt már több magyar politikus is elárulta, hogy az ilyenkor szokásos módon nem egy fix összegről, hanem egy árképletről állapodtak meg a felek. Vagyis állandóan mozgó mutatók alapján derül ki, hogy éppen mennyibe kerül a gáz. Több, egymástól független forrásunk tudomása szerint az MVM által vásárolt gáz ára alapvetően az EU-s gáztőzsdék árához van kötve, de vélhetően alacsonyabb annál, mert a hosszútávra szóló szerződés után kedvezmény szokott járni. Ráadásul az ilyen hosszú távú szerződések sajátja egy kiegyenlítési rendszer is, ami védi a vevőt a durva áringadozástól. Ez azt jelenti, hogy ha nagyon felmegy a tőzsdén gáz ára, akkor itt csak lassabban és mérsékeltebben emelkedik, viszont ha zuhanás van a tőzsdén, akkor lefele is lassabban kúszik ár. Vagyis a nagy kiugrásokat el lehet kerülni, de sokéves átlagban ez kiegyenlítődik.

Továbbá annak ellenére, hogy az ár titkos, a Népszavában kedden megjelent egy számítás, hogy mennyibe kerülhet az orosz gáz. A lap szerint a KSH külkereskedelmi adataiból ki lehet hámozni, hogy az MVM mennyit fizethetett a gázért tavaly. A lap számításai szerint a valós ár messze van a Putyin által említett ötszörös különbségtől, bár októberben például így is csak felét kellett fizetni az éppen megugró tőzsdei árnak. De még ez az ár is körülbelül háromszor annyi volt, mint a magyar lakossági rezsiben érvényesülő gázár.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint teljesen reális, hogy az MVM jelenleg is jóval drágábban, akár több mint háromszorosáért veszi a Gazpromtól a gázt, mint amennyiért a lakosságnak, illetve újabban a kisvállalkozásoknak is adja. Ilyen értelemben jelenleg az orosz hosszú távú szerződés alapján sem fenntartható a "rezsicsökkentés".

A NATO-nak nem lett volna szabad felvennie Magyarországot?

A sajtótájékoztató végén Putyin tartott egy hosszabb elemzést a nemzetközi helyzetről, majd egy kézmozdulattal jelezte Orbán Viktornak, hogy vége az eseménynek, hagyják el a termet. Így is tettek.

Putyin a távozásuk előtt többek között arról beszélt, hogy a 90-es évek elején az USA és európai szövetségesei becsapták Oroszországot (valójában legfeljebb a Szovjetuniót), mert azt ígérték, hogy a NATO egy centit sem halad majd Kelet felé. Putyin külön kiemelte, hogy Lengyelországnak, Romániának és a balti államoknak nem lett volna szabad belépnie a NATO-ba. Magyarországot nem sorolta fel külön, de nyilvánvalóan Magyarországra is vonatkozott a panasza. Putyin lényegében azt állította, hogy a mellette álló kormányfő országa egy hazugság árán csatlakozott a nyugati katonai szövetséghez.

Diplomáciai szempontból ez elég udvariatlan gesztus volt az orosz elnök részéről, még úgy is, hogy előtte a rezsicsökkentés vonalán kicsit megtolta Orbán választási kampányát. Azzal pedig, hogy egyoldalúan jelezte, hogy vége a sajtótájékoztatónak, lehetőséget sem adott Orbánnak, hogy legalább óvatosan felvesse, hogy Magyarország népszavazáson megerősített döntéssel, saját akaratából lett a NATO tagja.

Putyin panaszát egyébként nem erősíti meg semmilyen hivatalos dokumentum sem, hiszen az biztos, hogy a nyugatiak nem írtak alá a szovjetekkel semmilyen szerződést sem a NATO későbbi keleti bővítésének tilalmáról. Konkrét ígéret csak arra vonatkozott, hogy az egykori NDK területére nem telepítenek atomfegyvereket, és ezt a mai napig be is tartják.

Jack Sweeney, 19 éves floridai egyetemista létrehozott néhány Twitter profilt, amelyek automatikusan posztolják, ha egy-egy dúsgazdag amerikai fel- vagy leszáll a magángépével. Van Jeff Bezos, Bill Gates és Elon Musk gépeit követő oldala is. Az utóbbiból lett kis kalamajka. Az adatokat nyilvános repülős adatbázisokból szedi, és egy szoftver készíti a posztokat.

Musk ugyanis ráírt Sweeney-re, hogy nagyon idegesíti az oldal, attól tart, hogy egy idióta még lelövi, nem akarja, hogy mindenki tudja, hogy éppen merre jár a magángépe. Egyúttal felajánlott 5 ezer dollárt (bő másfélmillió forintot), ha törli a profilt.

Sweeney azonban alkudozni kezdett, és 50 ezret (bő tizenötmillió forintot) kért, hogy a tanulmányait kényelmesen be tudja fejezni. Felvetette, hogy esetleg hajlandó venni a pénzből egy Tesla 3 modellt is (42 ezer dollárba kerül). Musk visszautasította az ajánlatot, és ezzel online párbeszédük meg is szakadt.

Sweeney azonban most a sajtóhoz fordult, hogy így helyezzen nyomást a milliárdosra, hátha hajlandó valamilyen jobb ajánlatot is adni az ötezer dollárnál.

A diák egyébként egy olyan cégnél dolgozik félállásban, amelyik olcsó repülőjegyeket közvetít charter járatokra, repülőjáratokat figyelő szoftverek segítségével. (Sky News)

Dobrev Klára közel egyórás videóinterjút adott a Jelen hetilapnak, amiből kiderül, hogy valószínűleg nem venné át a parlamenti mandátumát tavasszal, de elfogadná az összellenzéki lista második helyét. Várhatóan a lista az öt ellenzéki miniszterelnök-jelölttel kezdődik majd, az előválasztáson elért eredményeik sorrendjében. Közülük jó eséllyel Karácsony Gergely sem veszi majd át a mandátumát. Ilyenkor a listán utánuk következők kapják meg a képviselői helyet.

Dobrev szeretne továbbra is EP-képviselő maradni, ottani mandátuma 2024-ig tart. Azt mondta, hogy azért nem indult újra az EP-alelnöki székéért, mert a tavaszi kampányban sok feladata lesz itthon is.

Biztosra ígérte, hogy amennyiben az ellenzék győz, akkor Márki-Zay Pétert választják meg miniszterelnöknek.

A kampányról azt mondta, hogy ha ő lett volna a miniszterelnök-jelölt, akkor nem választották volna szét a saját kampányát az egyéni jelöltekétől, de Márki-Zay ezt kérte, és ennek megfelelően a DK most a 32 egyéni jelöltjére koncentrál. Azért ha kérnek tőlük az MZP-stábtól segítésget, akkor a lehetőségekhez mérten adnak, és mostanában néha kérnek.

A teljes beszélgetés itt van.

A hivatalos megnyitó csak pénteken lesz, de szerdától bizonyos sportágakban a selejtezők már elkezdődnek Pekingben, a téli olimpiai játékokon.

Szerdán a curling vegyespárosok versenyei indulnak. Magyar versenyzők először pénteken állnak rajthoz, gyorskorcsolyában.

A teljes műsor itt látható.

Kedd reggel kijevi hivatalos látogatása előtt sajtótájékoztatón jelentette be Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, hogy kormánya fegyvert ad Ukrajnának.

Morawiecki szerint most már nem elég szavakkal támogatni Ukrajnát, túl nagy az orosz támadás veszélye. A lengyel kormányfő drónokat, vállról indítható légvédelmi rakétavetőket, és lőszereket ígért, de hozzátette, hogy a kijevi tárgyalásain még pontosan feltérképezi, hogy mire lenne szükség.

Az Egyesült Államok a múlt héten 45 repülőnyi hadianyag szállítását kezdte meg Ukrajnába, és a brit kormány is küldött a napokban fegyvereket. Törökország szintén harci drónok eladásáról tárgyal az ukrán vezetéssel.

Morawiecki mellett kedden Boris Johnson brit miniszterelnök is Kijevbe látogat. (ukrinform)

Az USA külügyminisztériuma felszólította a Fehéroroszországban tartózkodó diplomaták családtagjait, hogy azonnal menjenek haza.

Az indoklás szerint az orosz csapatösszevonások kockázatot jelentenek számukra.

Oroszország hamarosan hadgyakorlatba kezd Fehéroroszországban, az ukrán határ közelében. Az USA információi szerint 30 ezer orosz katona érkezett, az oroszok azt állítják, hogy nem haladja meg a létszám a 12 ezer főt.

Az Egyesült Államok attól tart, hogy a hadgyakorlat egy Ukrajna elleni támadást leplezhet.

Egy hete az Ukrajnában szolgáaló diplomaták családtagjait is hazarendelték, szintén az orosz támadás veszélye miatt. A lépés ellen az ukrán kormány tiltakozott, pánikkeltőnek tartották a gesztust. (Axios)

Takács Szabolcs washingtoni magyar nagykövet alaposan dokumentálta a Twitteren Nagy István mezőgazdasági miniszter amerikai látogatását.

A beszámolók alapján alapvetően traktorügyben járt Amerikában Nagy, a John Deere gyár alelnökével tárgyalt, a cég esetleges hazai terjeszkedéséről. A miniszter fel is ült egyre, egy farmlátogatás alkalmával:

Takács nagykövet a Fehér Házat is megmutatta a miniszternek, és annak kertjében kacsák tébláboltak éppen, amit a nagykövet azzal kommentált, hogy az elnöki rezidencia "készült" a fogadásukra:

• Feszült világpolitikai hangulatban utazik Orbán Viktor Moszkvába, Vlagyimir Putyinhoz. A két oldal, Kelet és Nyugat közötti egyensúlyozás ilyenkor nehezebb a szokásosnál.
• A magyar kormány a nyugati szövetségi rendszerből tesz látványos gesztusokat Moszkvának, és ez a jelenség főleg ideológiai azonosulásaival kelt nemzetközi feltűnést.
• Orbán most előre szólt, hogy minden nyugati szövetségessel egyeztetett indulás előtt, és hogy elsősorban gázvásárlásról és a paksi beruházásról lesz szó.

Kedden Moszkvába látogat Orbán Viktor, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozzék. Szinte minden februárban találkoznak, néha még ősszel is. A magyar és az orosz kormány kapcsolata különösen szívélyes, tele van nyájas gesztusokkal, de közben a kevésbé látható szférákban komoly viták is előfordulnak. Az biztos, hogy Oroszország kommunikációs szempontból számíthat a magyar kormányra, hiszen felmutathat egy ideológiai kérdésekben megbízható szövetségest a NATO-ból. Ennél sokkal többet nem is tud adni Moszkvának az Orbán-kormány.

Nagy mosoly Moszkvának, szavazat Brüsszelnek

Magyarország a NATO és az EU tagja, két olyan szervezetben van benne, amelyeket Oroszország ellenségnek tekint. A két szövetség közeledése az orosz határokhoz több esetben is hadjáratok indítására késztette már Putyint. Ám a mostani szövetségi rendszer már nem olyan merev, mint a hidegháborús volt, és így a világpolitikai konfliktusok ellenére is jól fejlődhettek a magyar - orosz kapcsolatok az elmúlt évtizedben.

E kettősség kiváló példája, hogy Orbán Viktor rendszeresen elmondja, hogy a 2014 óta bevezetett nyugati szankciók mennyire feleslegesek és károsak, ugyanakkor a magyar kormány több mint egy tucat alkalommal szavazta már meg e szankciók meghosszabbítását, illetve kiterjesztését.

Egy másik példa az elmúlt napokból: vasárnap a magyar honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy nem kell több amerikai katona Magyarországra, ezért visszautasítja a kormány az erről szóló felajánlást, és ebből lelkes címlapsztori lett az orosz állami sajtóban. Majd hétfőn a brit hadügyminiszterrel közösen méltatta a NATO erőfeszítéseit, és kijelentette, hogy pont úgy látja az orosz-ukrán konfliktust, mint a brit kormány, amely katonákat küld a térségbe és fegyvereket szállít Ukrajnának.

Ez a típusú egyensúlyozás nem egyedi Európában. Törökország például hiába szintén a NATO tagja, mégis néhány éve orosz légvédelmi rendszert vásárolt, kiváltva ezzel az USA haragját, még szankciók is érték a törököket emiatt. Vagy ott van Németország, amelyik egyszerre fontos tagja NATO-nak, de közben az orosz gáz legnagyobb felvásárlója, úgyhogy a mostani amerikai - orosz konfliktust is igyekszik tompítani, például azzal, hogy jelezte, nem ad el fegyvert Ukrajnának.

De az ütközőzónában nemcsak a nyugati szövetségi rendszeren belül tesznek egyes államok fontos gesztusokat az oroszok felé, hanem az orosz rendszerből is voltak közeledések a Nyugat irányába. Csakhogy azokból mostanra baj lett. Amikor 2013-ban Viktor Janukovics ukrán elnök alá akart írni egy társulási szerződést az EU-val, Putyin súlyos gazdasági szankciókkal büntette meg. Janukovics ezért lemondta az aláírást, mire kitört a forradalom Kijevben, elkergették Oroszországba. Erre meg kitört a háború, és a mai napig nincs béke. Még a fehérorosz elnök, Alekszander Lukasenko is tett látványos gesztusokat Amerikának és az EU-nak, sokszor bosszantva Putyint, de aztán 2020 nyarán orosz segítségre szorult, hogy brutális terrorral megtarthassa a hatalmát, és azóta már fel se merül, hogy egyáltalán szóba állhasson a nyugatiakkal.

Ahogy feszül a helyzet a NATO és Oroszország között, egyre nehezebben megy az egyensúlyozás a túloldallal is barátkozni akaró vezetők számára.

A magyar egyensúlyozás azért különleges minőségű, és keltett kezdettől világszerte figyelmet, mert a magyar kormány ideológiai, értékalapú gesztusokat is tesz. Orbán illiberális programjának meghirdetése; a civil szervezetek elleni ügynökvádak; a homoszexuális propaganda elleni küzdelem; a Nyugat alkonyának hangoztatása; a hagyományos - tiszta kultúra ünneplése, a jogvédő érvelés parodisztikus kiforgatása mind az orosz politikai PR termékei, amelyeket a magyar kormányzati propaganda átvett. Orbán rendszeresen élesen támadja az amerikai, brüsszeli törekvéseket, de kínosan ügyel arra, hogy a moszkvai vezetésről csak a legjobbakat mondja.

Szijjártó Péter külügyminiszter szerint ez nem más, mint az őszinteség politikája. Január 20-án egy orosz cég felsőzsolcai beruházásának ünneplésekor például így fogalmazott: "A sors fintora, hogy ugyanilyen együttműködésre hajtanak a nyugat-európai országok is, csak a politikai korrektség béklyója miatt inkább a bírálat, a kritika, az ellenséges hangnem eszközéhez nyúlnak, miközben hatalmas üzleteket hoznak össze Oroszországban vagy Oroszországgal". Majd elmondta, hogy az európai uniós korlátozások 2015-ös bevezetése óta 16 százalékkal nőtt a kereskedelmi forgalom a közösség tagállamai és Oroszország között, a német export 21 százalékkal, a francia 44 százalékkal bővült. "Hangos kritika, nagy biznisz. Úgy tűnik, hogy ez a nyugat-európai szemlélet ebből a szempontból" - vélekedett, hozzátéve, hogy Magyarország őszinte politikát folytat ebben a kérdésben is.

Gáz

Két téma biztosan napirenden lesz a magyar kormány nyilatkozatai alapján a keddi találkozón: a földgázvásárlás és a paksi atomerőmű bővítése.

Többek között azért is elképesztően drága a gáz (és emiatt az áram is) Európában ezen a télen, mert Oroszország sokkal kevesebb gázt ad el, mint az elmúlt évtizedben valaha. Tavaly nyár óta új szerződést alig kötöttek, az európai tárolók ürülnek.

Hogy ezt azért csinálja az orosz állami Gazprom, hogy felnyomja a portékája árát; vagy hogy kikényszerítse az Északi Áramlat 2 megnyitását; vagy hogy hosszú távú szerződések aláírására kényszerítse az európaiakat; vagy hogy így kényszerítse ki, hogy az európaiak ne támogassák az amerikaiak által javasolt szankciókat egy ukrajnai invázió esetére; azt nehéz eldönteni. Talán mindegyik számít. Az orosz lépés persze kockázatos is, hiszen 2022 januárjában jóval több LNG érkezett Európába, mint valaha. Azaz miközben az oroszok szorongatják az európai kormányokat, addig az EU-s energetikai cégek kezdenek rászokni más beszállítókra.

Hazai szempontból a lényeg az, hogy a magyar állami MVM tavaly szeptember végén, egy több mint hároméves, kínkeserves tárgyalássorozat után, 15 évre leszerződött a Gazprommal évi 4 milliárd köbméter gáz megvételére. Ez teljesen fedezi a háztartások fogyasztását, de az ország éves teljes gázigénye ennek több mint a duplája.

Magyarországra e szerződés alapján továbbra is érkezik orosz gáz, miközben az európai készletek apadnak. Orbán Viktor azt mondta pénteken a Kossuth Rádióban, hogy Moszkvában megpróbál még több gázt venni, azaz a szeptember végén kötött szerződésben foglalt mennyiséget növelni.

Információink szerint az elmúlt néhány évben a magyar fél éppen arra törekedett, hogy az oroszok ne kössék óriási mennyiséghez az új gáz-szerződést, hogy minél rugalmasabb feltételeket lehessen kialkudni. Azon is évekig tartó vita ment, hogy mekkora csövet építsen a magyar fél a szerb határhoz, ahonnan október óta az MVM veszi a Gazprom gázát - a vitában a magyar fél inkább kisebb kapacitású csövet akart, az oroszok pedig erőltették volna a nagyobbat. Ezen előzményekhez képest meglepetés, hogy Orbán most azt mondja, hogy növelné a megvásárolt mennyiséget.

A miniszterelnök azt mondta, hogy a magyar ellátásbiztonság érdekében akarna most több gázt. Ez a biztonsági aggodalma talán összefügg a gázhiánytól való európai félelemmel. Azt azonban nehéz megjósolni, hogy ez a mostani félelem néhány hónap múlva is megmarad-e. A magyar tárolók töltöttségi szintje most 20 százalékos. Ez valóban alacsony a 2021 január végi 55, pláne a 2020 január végi 58 százalékos szinthez képest, és innen könnyű lenne kiolvasni, hogy tényleg baj lehet. Ugyanakkor 2019 január utolsó napján 18, 2017 utolsó napján pedig csak 8 százalékos volt a tárolók töltöttsége, és akkor nem kongott az ellátásbiztonsági veszélyt hirdető kormányzati vészharang.

A magyar kormány szívesen beszél arról, hogy a 2013-ban befagyasztott gázárakat az új, ősszel kötött orosz-magyar szerződésnek hála lehet tartani. Piaci forrásból érkező információink szerint ez azonban erős túlzás, mert a szerződésben rögzített, de üzleti titoknak számító árképlet alapján az MVM által fizetendő ár sokkal közelebb van az az osztrák piaci árhoz, mint a rezsicsökkentetthez. Azaz a lakossági szolgáltatás jelenleg erősen ráfizetéses. Az orosz szerződés elsősorban nem az ára miatt jelenthet tehát biztonságot, hanem azért, mert biztosan érkezik. Ahogy a gázhiány miatt aggódó európaiaknak Putyin még tavaly megüzente, "most az dörzsölheti a tenyerét, aki hosszú távú szerződést kötött".

Atom

A másik ügy, amiről biztosan lesz szó, az a paksi atomerőmű bővítésének ügye. 2014 januárjában, Orbán éppen aktuális moszkvai útján írták alá azt a szerződést, ami alapján az orosz állami Roszatom két új blokkot építene Paksra, jórészt orosz kormányzati hitelből.

Azóta sem kezdődött el az építkezés, pedig eltelt immár nyolc év. A késlekedés fő oka, hogy az új erőműveknek nincs még létesítési engedélyük az illetékes hivataltól (OAH), és az engedélykérelmek egy részét még be se nyújtották hozzájuk. Mivel Finnországban egy ugyanilyen típusú erőmű engedélyezése szintén elakadt, elég gyanús, hogy a prototípus EU-kompatibilis változata még tervezési szinten sincs teljesen kész a Roszatomnál.

Az utóbbi hónapokban a magyar kormány folyamatosan hangoztatta, hogy keményen lobbizik azért, hogy az atomerőművek "zöld" besorolást kapjanak az EU-ban, azaz a klímavédelmi küzdelemhez felhasználható technológiaként sorolják be. Az ügy legnagyobb európai támogatója Franciaország. Az oroszoknak fontos lenne, ha az EU a kedvező besorolást megadná, és lenne egy prototípusuk, amit EU-s területen már engedélyeztek, és ez Magyarországon vagy Finnországban történhet meg belátható időn belül. Orosz részről emiatt lenne ok a magyar engedélyek sürgetésére.

A magyar kormány most azt mondja, hogy legkorábban idén májusban kezdődhet meg az építkezés, amennyiben az engedélyekkel minden rendben lesz. Ez látszólag egy oroszok számára kedvező ígéret, ám valójában egy újabb időhúzás, hiszen volt már szó tavaly őszi, aztán idén év eleji munkakezdésről is, hogy csak az elmúlt egy év ígéreteit soroljuk. Néhány havonta néhány hónappal tolódik az építkezés legkorábban lehetséges dátuma, és ez így van már 2016 vége óta.

Közben Szijjártó Péter nem győzi különböző fórumokon és tárgyalásokon hangsúlyozni, hogy mennyire akarja Magyarország az új blokkokat. Csak idén januárban elmondta ezt 27-én, 25-én és 17-én is. Még Paksra is elment, nyomatékot adni a kormány lelkesedésének.

Hasonlóan ment egyébként a tavaly őszi szerződéskötésig a gázvita is: a magyar fél engedélyezési problémákra hivatkozva húzta az időt, de közben a politikai nyilatkozatok mind arról szóltak, hogy nagyon akarja a kormány az új szerződést. Az orosz fél várhatóan sürgeti majd a beruházás engedélyezését, de az előzetes nyilatkozatok alapján kőbe véshető dátum most sem hangzik majd el.

Szputnyik

Ahogy az új atomerőművek esetében, úgy a vakcináknál is azért lehet fontos Magyarország az oroszoknak, hogy piacot nyisson nekik az EU-ban. A Szputnyik V vakcinát Magyarországon engedélyezték, használták is széles körben, de az EU-ban sehova máshova nem tudták eladni az oroszok. Most egy másik típus, a Szputnyik Light hazai engedélyezése van éppen napirenden. Tavaly év végén Szijjártó Péter interjút adott az orosz RT tévécsatornának, ahol megkérdezték tőle, hogy tud-e segíteni az orosz készítmények EU-s engedélyezésben. A külügyminiszter nem válaszolt igennel, csak elmondta, hogy szerinte kár, hogy politikai okokból nem halad az ügy.

Világpolitika

A keddi találkozónak különös jelentőséget ad az Ukrajna körüli csapatösszevonás, az innen kiinduló orosz-NATO egymásnak feszülés. Az idézett RT-s interjúban Szijjártót megkérdezték, hogy mit szól az oroszok azon követeléséhez, hogy a NATO állítsa le a keleti bővítését. Szijjártó erre is kitérő választ adott, és arról beszélt, hogy bízik a tárgyalások sikerében.

A magyar óvatoskodást jelzi, hogy Orbán Viktor pénteki rádiószereplésekor külön kitért arra, hogy moszkvai látogatása előtt egyeztet a nyugatiakkal: "Természetesen Magyarország NATO-tag, tagja az Európai Uniónak, minden ilyen tárgyalás előtt egyeztetek és koordinálok a nyugati szövetségeseinkkel. Ezt részben már el is végeztem, a következő napokban is folytatni fogom. Tehát én úgy megyek Moszkvába, hogy mind a NATO-val, mind az Európai Unióval, mind az unió elnökségét adó meghatározó politikusokkal előtte egyeztetek." Hétfő este az is kiderült, hogy indulás előtti este Orbán a NATO főtitkárával, Jens Stoltenberggel is beszélt telefonon.

Ilyen szintű egyeztetésekről korábban sosem adtak hírt egy Orbán - Putyin találkozó előtt. A mostani feszült helyzetben a magyar kormány kifejezetten figyel arra, hogy ne tűnjön úgy, mintha Orbán a nyugati szövetségesek háta mögött kavarna valamit az orosz elnökkel.

Igazán kirívó durvaság a 2015 februári, budapesti Orbán - Putyin találkozón történt, amikor a megbeszélés utáni sajtótájékoztatón az orosz elnök fegyverletételre szólította fel Debalceve város védőit, és még gúnyolódott is rajtuk, hogy traktorosok és bányászok, azaz civil felkelők kergetik el az ukrán hadsereget - a valóságban sok bizonyíték került elő azóta, hogy a debalcevei csatában orosz katonák is részt vettek. Hogy ezt akkor egy NATO-tagállam fővárosában mondta el, az nagyon kínos volt.

Az előzetes nyilatkozatok alapján a magyar kormány most azt emeli ki, hogy a találkozó a kétoldalú, gazdasági természetű ügyekről szól majd.

Az új Közlöny szerint Áder János köztársasági elnök három egyetem élére is új rektort nevezett ki.

A Károli Gáspár Református Egyetem új rektora eszerint Trócsányi László, egykori alkotmánybíró lesz. Trócsányi 2014-2019 között igazságügyi miniszter volt, azóta pedig a Fidesz képviselője az Európai Parlamentben. Első körben őt jelölte 2019-ben a kormány az Európai Bizottság magyar tagjának, de az Európai Parlament ezt megakadályozta.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem új rektora Deli Gergely lesz. Az eddigi rektort a fideszes képviselők az NMHH élére nevezték ki.

A Színművészeti új rektora pedig Rátóti Zoltán, pályázatáról itt írtunk korábban.

A KAN nevű izraeli csatorna riportja szerint polgári gépek pilótái panaszkodnak, hogy néha nehéz leszállniuk Tel Aviv repülőterén, ha a Földközi-tenger felől érkeznek. A gépük GPS-e ugyanis teljesen máshová mutatja őket, mint ahol valójában vannak.

A GPS megbolondulásáért a Szíriában ideiglenesen állomásozó orosz csapatok légvédelme a felelős. A zavarást a Latakia melletti bázisukból intézik. Hasonló GPS-zavarásra egyébként a közelmúltban a Fekete-tengeren is panaszkodtak kereskedelmi hajók.

2019-ben már egyszer előfordult az izraeli légtérben anomália, és akkor az izraeli és az orosz kormány a nyilvánosság kizárásával megoldották a problémát. Most ez úgy tűnik, hogy nem sikerült, és a vita kiszivárgott a sajtóba.

Az orosz-izraeli viszony egyébként is terheltté vált az elmúlt napokban. A múlt héten az oroszok bejelentették, hogy ezentúl a harci repülőik részt vesznek a Golán-fennsík közelében járőröző szír gépek felderítő munkájában. Az izraeli légierő ezután ismét bombázott a szír kormány területén lévő bázisokat, Latakia közelében is. Az izraeliek azt állítják, hogy kizárólag iráni vagy Iránból támogatott célpontokat támadnak. (Times of Israel)

A Blikk beszámolója szerint a politikába idén belekostóló Gattyán György pornómogul bejelentette, hogy frissen alakult pártjának kőbányai jelöltje Détári Lajos lesz. Détári a 80-as évek nagy magyar labdarúgója volt.

Gattyán György nemrégiben pártot alapított, amely indulni készül a parlamenti választáson. Az egyesült ellenzék szerint valójában a Fidesznek dolgozik, de ő azt állítja, hogy nem annak.

Détári egy főleg Kőbányát, kisebb részben Kispest egy szeletét átfogó választókerületben indul. Itt 2018-ban összefogás nélkül is győzött a szocialista Burány Sándor - aki aztán a Párbeszéd frakciójába ült be. Burány viszont kikapott az előválasztáson, úgyhogy a DK-s Arató Gergely indul most itt az egyesült ellenzék részéről.

A körzetben a Fidesz is jelöltet cserélt, György István helyett ezúttal Pap Sándor lesz az induló.

Éjfélig kellett leadniuk a politikusoknak a vagyonnyilatkozataikat, és munkatársaink reggelre végig is olvasták őket, és kiválogatták a legérdekesebbeket.

Orbán Viktor havi másfélmilliót keres, ebből vett a héten lángost, puncsmignont, és még biztos mást is, csak arról nem rakott még ki videót. Tartozása már nincs, részletek itt olvashatók.

A kormánytagok bevallásai közül Rogán Antalé tűnik a legfurábbnak - nem vett semmit, és mégis szegényebb lett 205 millió forinttal. Hiába keresett 408 millió forintot a találmánya után (egy digitális aláírási módot talált fel többbedmagával a miniszter).

Kiderült, hogy a köztársasági elnöknek készülő Novák Katalin havi 225 ezer forintért kiad egy lakást, hogy Gulyás Gergely még nyögi svájci frank alapú lakáshitelét. Varga Judit százmilliós tartozását rendezte tavaly óta, talán ennyit ért a Zsolnay étkészlet, ami eltűnt a bevallásából. Szijjártó Péter továbbra is adósa a szüleinek. További részletek a miniszterek vagyonáról itt olvashatók.

Dübörög a gazdasági élet a gazdasági bizottság fideszes elnöke, Bánki Erik körül. Tartozása már átlépte a félmilliárdot, a földbirtoka meg a 308 hektárt, a részletek itt vannak. Kollégája, a szintén fideszes képviselő Lázár János, szintén gyarapította a földbirtokát, és még könyvkiadásból is keresett majdnem 8 milliót.

Az ellenzék két igazán gazdag képviselője közül Gyurcsány Ferenc a saját pártját közel 50 millióval támogatta, és ezen felül még kölcsön is adott a DK-nak. Megtehette, hiszen az értékpapírjai majd egymilliárdot érnek. Ungár Péter, az LMP titkára 5 millióval lett szegényebb, mint tavaly.

Honnan lett a miskolci Csöbör Katalinnak 27 milliója? Meg van-e még Pócs János IFA-ja? Milyen szobra van Tessely Zoltánnak? Milyen motort vett Kósa Lajos? Változott Kövér László anyagi helyzete? A fenti négy kérdésből egyre nincs csak válasz a cikkeinkben.

Néhány nap késéssel, de végül válaszolt a magyar kormány múlt héten az Európai Bizottság novemberi levelére, amelyet a feltételességi mechanizmus elindítása végett küldtek. Ezt a mechanizmust még soha nem alkalmazták az EU-ban, így először ad lehetőséget arra, hogy a demokrácia rossz állapota miatt támogatási pénzeket vonjanak el egy tagállamtól. Magyarország mellett Lengyelország is kapott hasonló levelet novemberben.

Ez az a mechanizmus, ami miatt a magyar és a lengyel kormány 2020 decemberében majdnem megvétózta az EU egész költségvetését, és ami miatt a két ország pert indított az EU Bíróságán, ahol február 16-án hirdetnek ítéletet. Erről az ítéletről Orbán Viktor a héten azt írta a honlapjára, hogy tudja, veszíteni fog a kormánya, de ez politikai döntés lesz, ami ellen a tagállamoknak fel kellene lépniük. És ez az ítélet, ami az EU jogérvényesülési biztosa szerint túl későn érkezik ahhoz, hogy az új mechanizmust az április 3-ára (a lehető legkorábbi időpontra) kitűzött magyar választás előtt életbe lehessen lépteni.

A Bizottság pont azért küldött levelet már tavaly novemberben Varsóba és Budapestre, hogy előkészítse a mechanizmus elindítását, hogy ne a bírósági ítélet napján kelljen a szankciós munkába belekezdeni.

A Bizottság novemberi levelének tartalmát elsőként a 444.hu ismertette részletesen. Az abban felsorolt magyarországi problémák képeznék az alapját a mechanizmus megindításának. A tíz oldalon sorolt gondok szinte mind a korrupcióval kapcsolatosak. A felsorolt vádak szerint Magyarországon az EU-s közbeszerzések könnyen cinkelhetők, a hatóságok ilyenkor félrenéznek.

Informálisra vett válasz

A magyar kormány válasza 53 oldal hosszú, és magyar nyelven küldték el a Bizottságnak. Rögtön az elején rögzíti a szöveg, hogy mivel az EU Bírósága még nem döntött az egész mechanizmus jogszerűségéről, ezért csak „az együttműködés tiszteletben tartása” miatt válaszol a kormány, és a levelezést nem is tartja hivatalosnak.

Ennek megfelelően a magyar válasz egyes szám első személyben íródott, dr. Stelbaczky Tibor brüsszeli követ nevében, és olyan fordulatok vannak benne, mint „bizton állíthatom”, vagy „megjegyzem továbbá”, ezzel is jelezve, hogy az egészet csak informális kommunikációnak, és nem valós eljárásnak tekinti a magyar fél.

A levél hosszan méltatja, hogy az elmúlt 12 évben milyen fantasztikus eredményeket ért el Magyarország, mennyire látványosan erősödött a gazdaság, és hogy a magyar mutatók sok tekintetben jobbak, mint az EU-s átlag. Utána egy elemzés következik arról, hogy az egész pénzmegvonással fenyegető mechanizmus uniós jogi szempontból miért teljesen felesleges, és egyébként is politikailag motivált katyvasz.

Majd Stelbaczky válaszol a felvetésekre. Az egész szöveg innentől kezdve egy alaposan megírt fricska, aminek a fő üzenete az, hogy „kapj el, ha tudsz!”

Svéd szintű átláthatóság, szorgalmas főosztály

• Az a baja a Bizottságnak, hogy az ügyészség falaz a korrupt pénzosztásnak?

De hát itt a legfőbb ügyész annyira független, hogy a parlament csak kétharmados többséggel választhatja meg, és a magyar alkotmányban külön benne van, hogy teljesen függetlenül végzi a dolgát a kormánytól. Ennél függetlenebb ügyészség sehol sincs az EU-ban. Máshol az igazságügyminiszter utasíthatja, itt meg nem.

• Az a baja a Bizottságnak, hogy az OLAF a többi országhoz képest sokkal több gyanús esetet talált Magyarországon?

Ez is csak azt bizonyítja, hogy a magyar hatóságok és szervek milyen készségesen segítik az OLAF munkáját, másképpen nem lehetnének ugyanis ilyen hatékonyak a maguk egyébként szerény eszközeivel.

• Az a baja a Bizottságnak, hogy keretmegállapodásokban előre odaadnak rengeteg EU-s pénzt bizonyos konzorciumoknak?

Kigyűjtötte a magyar kormány, hogy az Európai Bizottság különböző irodái és ügynökségei hány keretmegállapodásos közbeszerzést intéztek maguknak az utóbbi években, illetve megjegyzi, hogy a keretmegállapodásokat semmilyen jogszabály nem tiltja.

• Nem üldözik a magyar hatóságok hatékonyan a korrupciót?

De hiszen ott van például a www.anti-lop.hu oldal, ahol bárki bejelentheti, ha az EU-s pályázatok körül gyanús fejleményt talál. Nem is beszélve arról, hogy csak tavaly több mint 800 pályázatot vizsgált meg a Miniszterelnökség Közbeszerzés Felügyeleti Főosztálya. Ami egyébként még a GVH-val is új megállapodást kötött a korrupció még hatékonyabb üldözéséért! Meg lehet nézni, hogy mikor írták alá.

• Előre leosztanák a pályázatokat?

A magyarhoz hasonlóan kiterjedt online pályázatkövetés csak Svédországban és Izlandon van egész Európában!

• Nem teljesíti a magyar kormány igazságszolgáltatási ügyekben az Európa Tanács korrupcióellenes testületének (GRECO) ajánlásait?

Egyet már teljesített, és ez is több, mint amennyit Ausztria teljesített az elmúlt öt évben.

• Politikai alapon eladják a Balaton partját?

Ez nem konkrét vád, nem lehet rá reagálni. Ugyanezért nem lehet válaszolni a földárverésekkel vagy a budapesti repülőtér megvásárlásával kapcsolatos aggodalmakra sem.

• Idegesíti az Európai Bizottságot, hogy magánalapítványoknak adták át szinte az összes magyar egyetemet, amelyeknek a vezetői a Fidesz emberei?

Itt kell elmondania a magyar nagykövetnek például azt, hogy Magyarországon nem lehet úgy alapítványt létrehozni, hogy annak nincs kuratóriuma. Mivel állami vagyon került itt alapítványi kézbe, ezért az államnak kellett létrehoznia az alapítványokat. Tehát kurátorokat is kellett az államnak kineveznie, különben nem lenne törvényes a folyamat. Csak nem akarja a Bizottság, hogy ne legyen törvényes!

Mint vízfelszínen villanó képe a világnak

Nagyon hosszan lehetne még sorolni a hasonló példákat, de a lényeg nem is a konkrét magyar érvelés sok esetben, hanem a levél általános üzenete: a jogállamiság csak tükröződés a víz felszínén, amit ha meg akar ragadni valaki, rögtön eltűnik, szétfolyik a kezei között.

A magyar kormány azt mutatja be, hogy miért nehéz a konkrét EU-s jogból kiindulva rajtakapni egy önkényeskedő rezsimet. Végtelen hosszan lehet ugyanis ismételni a magyar törvényeket, amelyek formailag biztosítják a demokratikus kereteket. A jogállamiság leépülésének lényege ugyanis nem e törvények átírása diktatórikus törvényekre, hanem azok az informális rendszerek, amelyek kiüresítik a kereteket.

Konkrét példával élve: attól, hogy Polt Péter legfőbb ügyész nem tagja (már) a Fidesznek, és így nem is járhat a párt elnökségi üléseire, hogy ott konkrét utasításokat kapjon, attól még úgy tűnik, hogy sokszor a Fidesz politikai érdekei mentén felügyel nyomozásokat. Ám ezt a magyar jogrendből soha nem lehet kimutatni.

Volt egy lehetőség, hogy az Európai Bizottság több tízezer ingyenes covid-tesztet biztosítson a magyar állampolgároknak, de a kormány nem kért belőle.

Ujhelyi István szocialista EP-képviselő hónapokig kérdezgette az Európai Bizottságot és a magyar kormányt, hogy mit lett azzal a bő 850 millió forinttal, amit ingyenes tesztelésekre adott elvben az EU, hogy végül az illetékes brüsszeli hivatalnokoktól megtudja, hogy a magyar kormány lemondott a lehetőségről. Hogy miért, az egyelőre nem derült ki.

A pénzből közel 60 ezer PCR, vagy kétszer ennyi gyorstesztet lehetett volna venni, és ezeket ingyen biztosítani a polgároknak.

Az EP ragaszkodott hozzá

A történet azzal kezdődött, hogy 2021 júniusában az Európai Parlament csak azzal feltétellel járult hozzá az EU-s digitális covid-igazolványok bevezetéséhez, ha a Bizottság pénzt ad a tagállamoknak ingyenes tesztelésre. A feltételt az EU-s intézmények elfogadták.

Az igazolvány néha kell, néha nem, ahhoz hogy az EU-n belül utazni lehessen, az aktuális vírushelyzettől és országonként is változik, hogy éppen kérik-e. A magyar oltási igazolványok is ilyen dokumentumok, amennyiben nem orosz vagy kínai vakcinákat igazolnak.

Az Európai Parlament azért ragaszkodott az ingyenes teszteléshez az igazolványok mellé, hogy ne érje hátrány azokat, akiknek valamiért még nincs oltásuk. Június elején sokan voltak, Európában, akik még nem kerültek sorra.

Elsősorban nem a turistákat, hanem a külföldön tanuló, dolgozó, rokonlátogató, ingázó embereket akarták segíteni, hogy ne kelljen a tesztekért fizetniük, ha útra kelnének.

A magyarok közül ez sokaknak azért is jól jött volna, mert akik orosz vagy kínai vakcinát kaptak, azok hiába voltak oltottak, az EU-ban az igazolványukat nem fogadták el. Logikusnak tűnt, hogy a magyar kormány legalább számukra biztosítsa az ingyenes tesztelés lehetőségét, hogy külön fizetség nélkül utazhassanak ők is.

A keretből Magyarországnak legfeljebb 2 millió 376 ezer euró, azaz valamivel több mint 850 millió forint járt. Ez támogatás lett volna, nem kellett volna megadni.

Kérte a kormány, aztán mégsem hívta le

Első körben a magyar kormány be is jelentette az igényét a pénzre. A 27-ből 20 tagállam élt első körben a lehetőséggel. A keret 70 százalékát előre le lehetett volna hívni, de az elszámoláshoz bizonyítani kellett volna ősszel, hogy hány embert teszteltek belőle, és azt is, hogy ők tényleg megkapták utána az EU-s utazásra jogosító igazolványukat. A Bizottság a tesztek megvásárlását a tagállamokra bízta, és 40 eurót lehetett elszámolni egy PCR-ra, 13 eurót egy gyorstesztre. Vagyis a teljes magyar keretből akár 59.400 PCR-teszt vagy 182.700 gyorsteszt is kijöhetett volna.

Valamiért azonban a magyar kormány még tavaly jelezte, hogy inkább kimaradna az egész programból.

Mivel Ujhelyi már több sajtótájékoztatót tartott arról, hogy keresi a teszteket, illetve az erre szánt pénz sorsát, az ATV újságírója rákérdezett a program helyzetére a január 13-i kormányinfón. Gulyás Gergely nem tudott a programról, megígérte, hogy utánanéz, de azért jelezte, hogy "az összeg nagyságrendjére tekintettel nem hiszem, hogy a védekezés legfontosabb kérdéséről beszélünk”. Illetve elmondta, hogy a nyáron őt beengedték Olaszországba, pedig orosz vakcinát kapott (arra nem tért ki, hogy kellett-e ehhez pénzért tesztelnie).

Ujhelyi végül szerdán kapott választ arra, hogy mi lett a programmal, akkor érkezett meg az Európai Bizottság levele, amiben tájékoztatták, hogy Magyarország kiszállt belőle. Végül összesen 18 tagállam élt a lehetőséggel.

A szocialista képviselő szerint "Bicskanyitogató és vérlázító, hogy a Fidesz-kormány konkrétan eldobott közel egymilliárd forintot. Értem, hogy a NER-elit arisztokráciájának ez az összeg nem akkora nagyságrend, és az Unió felé kötelező részletes elszámolás és átalányár miatt lopni sem tudtak volna belőle, de annak a több százezer embernek, akiknek egyébként például épp a kormány által erőltetett keleti vakcinák miatt kell most soktízezer forintért covid-teszteket végeztetnie, ha át akarja lépni az országhatárt, nekik sokat jelentett volna, ha lehívjuk ezt az összeget."

Kezd kialakulni a NATO-ban, hogy ki mit gondol az orosz fenyegetésről, Ukrajna helyzetéről.

Dióhéjban az alaphelyzet: Az orosz hadsereg invázióra alkalmas csapatokkal vette körbe Ukrajnát. Az USA tiltakozott, mire az oroszok ultimátumot küldtek, miszerint akkor vonulnak vissza, ha hivatalos garanciát kapnak, hogy a NATO katonái visszavonulnak oda, ahol a hidegháború idején voltak. Az USA és a NATO ezt visszautasították. Mindkét oldal tovább tárgyalna, de az oroszok még gondolkoznak, valamilyen határozott lépésen. Hogy min, az nem világos.

Washington és London szerint nagy a baj

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyire veszélyes a helyzet. Szerintük olyan típusú és mennyiségű orosz hadianyag, logisztikai támogatás és katona vette körbe mostanra Ukrajnát, amit nem lehet másnak értékelni, mint inváziós készülődéssel, vagy legalább erről szóló fenyegetéssel. A csapatösszevonások október óta tartanak, és jelenleg is újabb egységek érkeznek az ukrán határhoz.

Az ukrán hadvezetés ennél óvatosabb valamivel, a hét közepén ők azt mondták, hogy az orosz csapatok alkalmasak ugyan a támadásra, de nem fejlődtek még olyan alakzatba, hogy tényleg támadjanak.

Az orosz kormány azt állítja, hogy nem akarnak támadni, és közben remélik, hogy a NATO nem kényszeríti őket súlyos lépésekre. Hogy mik lehetnek ezek a lépések, az nem világos. Az orosz értelmezés szerint azért kellett katonákat Ukrajna köré vezényelniük, mert a NATO fel akarja venni a tagjai közé Ukrajnát, oda fegyvereket telepítene, onnan támadást provokálhatna, és ezek alapjaiban veszélyeztetik Oroszország biztonságát.

Az Egyesült Államok moszkvai nagykövete pénteki online sajtótájékoztatóján a helyzetet egy példázattal érzékeltette: "Ha valaki kirak eléd egy pisztolyt az asztalra, és közben arról beszél, hogy a békéről kíván eszmét cserélni, akkor leginkább fenyegetve érzed magad".

John Sullivan nagykövet kiemelte, hogy hiába vonultatott már fel komoly erőket az orosz hadsereg korábban is Ukrajna körül, minőségében és mennyiségében a mostanihoz hasonló összevonást nem tapasztalt az elmúlt öt évben, amióta az orosz ügyekkel foglalkozik.

Fegyverszállítások indultak

Az amerikai és a brit kormány ugyan jelezték, hogy katonákat nem küldenek Ukrajna segítségére egy orosz támadás esetén, de fegyvereket elkezdtek légihídon küldeni. A következő napokban további szállítások várhatók, az USA 45 repülőnyi hadianyagot ígért a következő napokra, péntek délutánig ebből 5 érkezett meg, a legutolsó szállítmány Jordániából indult útnak.

Csütörtökön Joe Biden amerikai elnök több mint egy órát beszélt telefonon Vologyimir Zelenszkij ukrán elnökkel, hivatalosan arról, hogy Amerikának nagyon fontos Ukrajna szuverenitása és területi épsége. A CNN tudósítója a beszélgetés után arról számolt be, hogy egy magas rangú ukrán forrása szerint Biden figyelmeztette Zelenszkijt, hogy készüljön fel az oroszok támadására, és arra is, hogy Kijevet is lőhetik hamarosan. A két kormány hivatalosan tagadta, hogy erről lett volna szó.

Vitalij Klicsko, Kijev polgármestere (és egykori ökölvivő) kedden bejelentette a tévében, hogy a város óvóhelyei jó állapotban vannak, és ha lövik Kijevet, akkor a metróállomásokon is lehet fedezéket találni.

Nagyon fontos fejlemény ukrán szempontból, hogy a jövő héten Erdogan török elnök Kijevbe látogat, hogy harci drónokat adjon el az ukránoknak. A 2021 őszén kitört azeri-örmény háborúban Azerbajdzsán török harci drónokkal verte szét napok alatt az örmény védelmi erőket Karabahban, két hét alatt átalakítva az erőviszonyokat a harminc éve tartó konfliktusban. Az ukrán hadsereg már kísérletezett török drónokkal, és most minden jel szerint komolyan be is vásárolnak belőlük.

A németek kerülnék a konfliktust, a franciák közvetítenének

Közben az európai kormányok között egyre élesebb a vita arról, hogyan kellene kezelni a helyzetet. A balti országok vezetői egyre élesebben kritizálják a német kormányt, amiért Berlin igyekszik visszafogni a NATO-t az oroszok elleni elrettentő lépésektől. A német kormány történelmi rossz emlékekre hivatkozva nem hajlandó fegyvert eladni Ukrajnának - holott az EU legnagyobb fegyverexportőre, és Egyiptomnak, Szaúd-Arábiának és egyéb brutális diktatúráknak gond nélkül ad el nagyon sokat. A németek azt is megtiltották, hogy Észtország a Finnországtól vett, eredetileg német fegyvereit továbbadja Ukrajnának.

Macron francia elnök a nagyon szigorú amerikai és a nagyon megengedő német álláspont között közvetítene, és ennek szellemében pénteken telefonál Putyin orosz elnökkel. Macron egy hosszú távú biztonsági megállapodást kötne Oroszországgal, de a konkrét ajánlatából még semmi sem került nyilvánosságra.

Mit jelentene egy orosz támadás?

Az USA fő üzenete, hogy brutális gazdasági szankciókkal torolna meg egy orosz támadást Ukrajna ellen. Elvi szinten ezzel az európaiak is egyetértenek, de a részletekről komoly vita megy a háttérben. A német kormány például el akarta érni, hogy ezek a szankciók gázkereskedelmet ne érintsék. Az USA kormánya közben bejelentette, hogy az Északi Áramlat 2 gázvezeték nem nyílhat meg, ha az oroszok megtámadják Ukrajnát - holott ez alapvetően német, vagy legfeljebb EU-s hatáskör. A német kormány még mindig nem fogalmaz egyértelműen a vezeték ügyében, csak feltételes módban beszélnek arról, hogy a vezeték is a szankciós megtorlások része lehet.

A helyzet azért is bonyolult, mert egyáltalán nem világos, hogy mit jelent az, hogy „ha az oroszok megtámadják Ukrajnát”.

Egy átfogó katonai támadás egyértelmű lenne, de ilyenre számítanak a legkevesebben az elemzők és a politikusok közül. Sokkal valószínűbb valami csel, és egy szerényebb cél, mint egész Ukrajna elfoglalása.

A legvalószínűbbnek azt tartják az elemzők, hogy a donyecki felkelők egy oroszok által megrendezett „ukrán provokációra” hivatkozva segítséget kérnek az orosz hadseregtől, és mivel a szakadár vidék lakói közül már 750 ezer ember kapta meg az orosz állampolgárságot az elmúlt években, ezért az oroszok a saját honfitársaik védelmében vonulnának be a térségbe. Ez már Ukrajna megtámadása volna, amire a legdurvább szankciókkal válaszolnának a nyugati szövetségesek? Erre nincs még válasz.

A legtöbb elemzés szerint a fenti forgatókönyv esetén az oroszok megállnának a mostani frontvonalnál, és a szakadár területeken túl nem merészkednének. Egy további eszkaláció eshetősége, ha elfoglalnák a Fekete-tenger partján fekvő Mariupolt, hogy szárazföldi összeköttetés legyen Oroszország és a Krím-félsziget között. Ennél is komolyabb támadás esetén még elfoglalnák délen Odesszát és északon Harkovot is, hozzácsapva a két nagyvárost a szakadár területekhez. A legvészjóslóbb feltételezés szerint elmennének a Dnyeper folyóig, ami Kijevet is kettéválasztja, és Ukrajna egész keleti oldalát megszállnák. Ennél tovább a legvadabb elképzelések sem mennek, arra egyelőre nem számít senki, hogy az orosz csapatok még Záhonyból is szabad szemmel láthatók lesznek.

Hogy a fenti forgatókönyvek (és egyéb variációk) milyen nyugati szankciókat válthatnak ki, arról semmit sem tudni, valószínűleg a NATO-n belül nincs még konszenzus.

A hivatalos amerikai - orosz tárgyalássorozat ott tart, hogy szerdán az USA és a NATO válaszolt arra két szerződéstervezetre, amit az oroszok küldtek nekik. Az orosz igények között szerepelt többek között, hogy az ex-szovjet tagállamok közül mostantól egy se csatlakozhasson a NATO-hoz, és hogy az 1997 óta NATO-ba belépett országokból - így Magyarországról is - vonják ki a többi NATO-ország katonáit. Ez érintené a pápai katonai repülőteret, de a Lengyelországban, Balti-országokban állomásozó amerikai, brit és német katonákat, illetve a román és bolgár kikötőket használó amerikai és brit hadihajókat is. Ezekre a követelésekre a NATO és az USA élből nemet mondott, de hadgyakorlatok és bizonyos fegyverrendszerek telepítésének korlátozásáról hajlandóak tárgyalni. A részletek azonban nem ismertek, a nyugati válaszok - szemben az orosz követelésekkel - nem nyilvánosak.

Az orosz vezetők azt mondják, hogy még tanulmányozzák ezeket a válaszokat, és Putyin elnök személyesen dönt majd arról, hogy mi lesz az orosz reakció. A pesszimisták szerint elégedetlenségre hivatkozva támadást indít Ukrajna ellen, az optimisták viszont újabb, hosszan elnyúló tárgyalásokra számítanak egy új európai biztonsági rendszerről.

Van egy elképzelés, amit Budapest eddigi három főpolgármestere, Demszky Gábor, Tarlós István és Karácsony Gergely elvi szinten egyaránt támogatott: ez a Gellért-hegyre felkúszó sikló terve.

Az első támogatói döntés még 2004-ben, a Demszky-érában született róla, aztán a Tarlós-időkben, 2013-ban megerősítették a beruházásról szóló szerződést, majd 2020-ban az Orbán-kormány és a Karácsony-féle budapesti vezetés megegyezett számos fontos részletről.

A terv szerint a Tabánból, a Rácfürdőnek az Erzsébet híd felőli sarkából indulna a sikló. Földalatti alagútban kapaszkodna az Orom utcáig, majd ott előbukanna, nagyjából a hegyoldalba épített messziről is látszó vörös minikastély, a Schloss-Hegedűs villa környékén, és innentől a Citadelláig már a felszínen kaptatna tovább.

2009-ben, a Demszky-korszakban írták alá azt a szerződést, ami alapján a sikló elkészülhetne. Ekkor jött létre egy projektcég, ami 75 százalékban vállalkozók, 25 százalékban pedig fővárosi tulajdonban van. Azóta a vállalkozók cserélődtek, és a főváros is másik cégéhez vitte a tulajdonrészt, de a megállapodás egyelőre hatályos, és minden érdekelt erre mutogat. Csak mint látni fogjuk, nem pont ugyanazt értik alatta.

Az események 2020-ban pörögtek fel, amikor a Főváros és a kormány által létrehozott Budapesti Fejlesztési Központ (BFK) megegyezett arról, hogy tényleg meg kéne építeni. Ennek nyomán még a kormány is kiadott egy rendeletet 2020 júliusában, amellyel támogatja a beruházást, és a BFK-Főváros által közösen kidolgozott feltételeket is. Ezek a következők: ha lesz sikló, akkor korlátozzák, vagy éppen egyenesen kitiltják a turistabuszokat a Gellért-hegyről; a sikló bevételeit pedig a Gellért-hegy ápolására, ottani kertészkedésre költik. Az erről szóló rendelet kiadásának napján döntött a kormány a Citadella felújításáról is, ez utóbbi építkezés mostanában kezdődik.

Szintén 2020-ban szállt be a siklóra létrehozott projektcégbe Kreinbacher József, egyelőre kisebbségi tulajdonosként. Kreinbacher azóta elmondta, hogy már megállapodott a többi tulajdonossal, hogy hamarosan a projektcég nem önkormányzati részét, azaz a 75 százalékát, mind megveszi. Ez még nem történt meg, de már mindenben megállapodtak.

Kreinbacher elsősorban építési nagyvállalkozó, csarnokokat, ipari parkokat, acélszerkezeteket épít, többek között az új Puskás Arénán is dolgozott. Emellett borászatáról, különösen pezsgőjéről ismert, de újabban turistacsalogató vállalkozásokba is beszállt, például az idénre tervezett Dorottya utcai panoptikumba, amihez megszerezték a londoni Madame Tussauds márkanév helyi használatának jogát is.

Kreinbacherék az elmúlt fél évben, és különösen az elmúlt egy hónapban telekürtölték a sajtót azzal, hogy újabb és újabb engedélyeket szereztek be az építkezéshez, és azt ígérik, hogy idén márciusban már el is kezdődnek a munkálatok, és 2023 végére már utazni is lehet majd a siklón.

Budapest nem így gondolja

Csakhogy a projektcégben negyedrészt érdekelt Fővárosnak nem tetszenek a tervek, és információink szerint vitatják az eddig kiadott építési engedélyek jogszerűségét. Továbbá elfogadhatatlannak tartják a tervezett üzemeltetési modellt is.

A Főváros által vitatott építési engedélyt a Budapesti Kormányhivatal idén januárban adta ki a sikló két végállomásának a megépítésére. A kettő közötti részre még hiányzik a vasúthatósági engedély, de már azokra is beadták a kérelmet.

A Főváros alapvetően azt akarja, hogy a siklót ők, azaz a BKV üzemeltesse, ahogyan a budavárit is. Alapvetően EU-s támogatásból építkeznének, és a bevételt a BFK-val kötött, 2020-as megállapodással összhangban, a Gellért-hegy ápolására költenék. A magánbefektetők viszont azt ígérik, hogy saját forrásból és banki hitelből felépítik az egészet, és a jegyeladásokból a befektetésük megtérülését várják, számításaik szerint ehhez kell majd 17 év. Az ő tervük szerint koncesszióba vennék a siklót, amiért bérleti díjat fizetnének a Fővárosnak. A fővárosi beruházási terv gyors megvalósíthatóságát akadályozza, hogy az általuk kinézett EU-s forrást a kormány egyelőre nem akarja lehívni.

Látszólag a magánvállalkozók vannak nyeregben: ők a többségi tulajdonosok a projektcégben, és az engedélyeket eddig gyorsan és simán megkapták a kormányhivataltól. Építési szakértők szerint egyértelműen érezhető, hogy bő fél éve komoly kormányzati támogatást élvez az elképzelésük, az állomások építési engedélyét ugyanis feltűnően gyorsan megkapták.

Csakhogy a Fővárosnak van egy aduja, amivel az ottani politikusok szerint visszavehetik az irányítást. Ez az adu pedig egy 2011-es törvény, a nemzeti vagyon kezeléséről szóló.

Ebben megszüntették azt a lehetőséget, hogy állami (vagyis akár önkormányzati) törzsvagyonra (azaz nem eladható területre) magánvállalkozó saját tulajdonú bármit építhessen. Vagyis a most érvényes jogszabályok szerint ez a projektcég se építhet siklót vagy állomást fővárosi és I. kerületi földekre a Gellért-hegyen.

Persze a jogi helyzet ennél kicsit bonyolultabb. Mert ha egy olyan szerződésről van szó, amit már aláírtak a 2011-es törvény hatályba lépése előtt, akkor mégis építhet. Elvben ez ilyen helyzet, hiszen a szerződés 2009-es. Csakhogy a Főváros jogászainak értelmezése szerint ezeket a szerződéseket módosítani már nem lehet, mindennek úgy kell megépülnie, ahogy azt a 2011 előtti szerződés és az abban szereplő látványterv meghatározza. Ezt nemcsak a mostani városvezetés értelmezi így, hanem a Tarlós-korszakban is így értették, erről még 2013-ban készült állásfoglalás a Városházán.

A Főváros aduja tehát az, hogy a projektcég most megszerzett építési engedélye nagyobb épületekről szól, mint amelyek a 2009-es szerződésben szerepelnek. Főleg a sikló felső végállomásán változott a látványterv, mert a mostani engedélyben van egy rámpának nevezett kilátó, ami jelentősen megváltoztatná a Gellért-hegy képét. A siklóról kiszállók ezen a rámpán, egy lábakon álló nagy köríven keresztül sétálhatnának fel a Citadelláig, útközben gyönyörködve Budapest látképében.

Ezt a rámpát, vagy ahogy ők nevezik, kilátót, a Főváros nem akarja, és a városvezetés szerint a Sára Botond vezette kormányhivatal nem is adhatott volna rá engedélyt. Megkérdeztük a hivatalt, hogyan látják a fővárosi kifogásokat. Válaszukban azt írták, hogy az engedélyek kiadása ellen a Főváros keresettel nem élt. Azaz hivatalosan még nem támadták meg a döntésüket.

A régi, 2011 előtti terven így nézett ki a felső állomása a siklónak:

A kormányhivatal által jóváhagyott terven már jól kivehető a kilátó:

Amikor a kormányhivatal az engedélyek elbírálásán dolgozott, akkor az I. kerületi önkormányzat bejelentkezett náluk, hogy szeretnének ügyféllé válni, és előadni az észrevételeiket. A kerület azzal indokolta ezt az igényét, hogy a sikló alsó állomása az ő területükön épülne. A kormányhivatal azonban visszautasította az igényüket, így nem válhattak ügyféllé a saját földjükre tervezett épület ügyében. A hivatal lapunknak erről is csak annyit mondott, hogy az I. kerület sem támadta meg a döntésüket. A Főváros szerint ez is jogi abszurd, hogy budavári önkormányzat kifogásait meg sem hallgatták (a kerületnek is ugyanúgy a Párbeszéd párt adja a polgármesterét, mint Budapestnek a főpolgármestert).

A Főváros információink szerint már készül valamilyen jogi lépésre, mert a sikló eddig jóváhagyott engedélyei nagyon nem tetszenek a város vezetésének. Úgyhogy a 2004 óta húzódó tervből jó eséllyel 2023-ban sem lesz sikló.

Az elmúlt hetekben egyre intenzívebbé váltak az amerikai és orosz kormány tárgyalásai biztonságpolitikai ügyekben.

Látszólag elsősorban Ukrajnáról van szó, amit az orosz hadsereg invázióra alkalmas csapatokkal vett körbe. Az USA tiltakozott, mire az oroszok ultimátumot küldtek, miszerint akkor vonulnak vissza, ha hivatalos garanciát kapnak arra, hogy a NATO katonái visszavonulnak oda, ahol a hidegháború előtt voltak.

Ha nem is azt követelik, hogy legyen minden úgy mint régen volt, hiszen az időközben a NATO-ba belépett közép-európai országok megszállására nem nyújtottak be igényt, de egy szép nagy, katonai szempontból semleges területet követelnek Oroszország és Németország közé. Továbbá el akarják ismertetni az USA-val és az európaiakkal, hogy a Szovjetunióból kivált államok a közvetlen érdekszférájukba tartoznak, és azok soha, semmilyen körülmények között sem csatlakozhatnak a nyugati szövetséghez.

Az orosz igény lényegében egy új jaltai szerződésről szól, felosztani Európában a befolyási övezeteket Amerikával. A legbátrabb orosz követeléseket az USA kormánya első olvasatban visszautasította, de tárgyalóasztalhoz ült, jelezve, hogy a kevésbé látványos részletekről - bizonyos fegyverrendszerek és hadgyakorlatok eltávolítása a másik közeléből - lehet alkudozni.

A két nagyhatalom késznek mutatkozik az európai biztonsági rendszer újraszabására, és miután az elmúlt 30 év az amerikai érdekszféra európai kiterjesztéséről szólt, most az orosz igények mentén indulnak az egyeztetések. Hogy ezeknek enged-e Amerika, és mit kér a saját szempontjai alapján cserébe, azt még nem tudjuk, de látszólag a szándék megvan az egyeztetésre. Ebben a helyzetben európai szempontból az a legszomorúbb, hogy a kontinens országainak láthatóan nem osztottak túl sok lapot.

Oroszország az igényét az európai biztonsági rendszer újraszabására megfontoltan időzítette:

• Amerikát közepesen foglalkoztatja a posztszovjet térség

A Biden-kormány nyilvánvalóvá tette, hogy nem megy háborúba Oroszország ellen akkor sem, ha az megtámadja Ukrajnát. Az USA számára most már Kína a legveszélyesebb rivális. Az orosz érdekek közvetlenül kevéssé fenyegetik az amerikaiakat.

A hidegháború idején a Szovjetunió hivatalosan még a kommunista forradalmak nemzetközi exportjára készült, a nyugati - kapitalista rendszerek szétverését hirdette. Oroszország ilyen veszélyt most nem jelent. Nincs ideológiai töltetű orosz világhatalmi ambíció, helyette a cári időkre emlékeztető, a hatalmas orosz területek perifériájának a biztosítása, a melegtengeri kikötők elérése Moszkva célja. Kína gazdasági ereje, és az USA távol-keleti szövetségeseit veszélyeztető politikája sokkal inkább aggasztja immár Washingtont, mint az, hogy mi történik Kazahsztánba vagy Grúziában. Az amerikai kormány a jelzései alapján Tajvant kész megvédeni egy kínai támadástól a hadserege bevetésével is, de az ukránoknak megmondták, hogy közvetlen háborúba nem mennének értük.

• Mindenkinek annyi baja van

A járvány és a nyomában járó infláció és eladósodottság befelé fordította a nyugati hatalmak figyelmét. A nyugat-európaiak egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy oroszországi befektetéseiket és üzleteiket veszélyeztessék, és ezzel újabb pénzügyi gondok szakadjanak rájuk. A EU ráadásul elveszítette második legnagyobb katonai hatalmát, és vele az egyik atomfegyverekkel felszerelt hadseregét, Nagy-Britanniát. Ez a világpolitikai színtéren gyengébbé tette.

Az EU egy nagyszabású energetikai átállás kellős közepén van. A 2000 és 2050 közé tervezett, a megújulókra való teljes átálláshoz még legalább 20 évig nagy szüksége van az orosz gázra. Éppen ezért az európaiak - és különösen Németország - nem akarja az oroszokat azzal fenyegetni, hogy a SWIFT-rendszerből kizárják a bankjaikat, ahogy ezt a német lapértesülés szerint az amerikaiak felvetették. Valahogy ugyanis fizetniük kell a gázért.

• Európának nincs elrettentő ereje

És ami a legfontosabb: a második világháború után az európai országok lemondtak arról, hogy egyedül képesek legyenek nagy háborút vívni, és ezzel elvesztették az elrettentés képességét komoly ellenfelekkel szemben. (Erről itt olvasható egy komolyabb tanulmány.)

Az orosz vezetés nem kívánta az új európai rend megszabásával kivárni, hogy az európaiak esetleg összeszedjék magukat.

Van erő, csak nem olyan

Nem arról van szó, hogy az európai hadseregek nagyon gyengék lennének, néhány közülük egy szomszédos országból jövő támadást hatékonyan ki tudna védeni, vagy éppen egymás között elég brutális háborúkat tudnának megvívni. A védelmi kiadások alapján Franciaország és Németország a 7.-8. helyen van a világon. A hadseregeik csapásmérő képességeit vizsgálva pedig a francia hadsereg a 7. legerősebb, az olasz a 11., a német a 16., a spanyol a 19. a lengyel a 24. (a magyar az 56.). A listát egyébként az USA vezeti, Oroszország a második, Kína a harmadik. Ránézésre az európai hadseregek együtt erősnek számítanak. (A csapásmérő képesség egy bonyolult számítás alapján meghatározott mértékegység, ami figyelembe veszi az egyes hadseregek létszámát, a rájuk költött pénzt, de a technológiai fejlettségüket és azt is, hogy mennyire képesek reagálni különböző kihívásokra. A teljes lista itt látható.)

Csakhogy hiába egész nagyok ezek a seregek, nem képesek távoli vidékeken, hosszan tartó, komoly háborút megvívni. Nincs ehhez se felszerelésük, se kiképzésük. Nem tudják elvinni a járműveiket és fegyvereiket több ezer kilométerre, nem tudnak ott gyorsan bázisokat kiépíteni, a felderítésük nem alkalmas ismeretlen vidékek felmérésére. A nagy európai hadseregeket úgy szervezték meg a második világháború óta, hogy az USA nélkül nem tudnak nagy háborút vívni.

Képesek lettek volna a hidegháború idején hatékony segítséget nyújtani az amerikaiaknak, de a szovjeteket nem saját képességeikkel, hanem az USA globális erejével rettentették el. A hidegháború végével pedig az európaiak tovább gyengültek. Az EU-s országoknak fele annyi katonája van most, mint a 90-es évek elején volt. GDP-arányosan a katonai kiadásaik a felére zsugorodtak.

Európa békére és kereskedelemre készült a hidegháború után, nem pedig háborúra.(Itt vannak grafikonok erről.)

Óvatos felvetések

Európa akkor ébredt rá a védtelenségére, amikor a 10-es évek közepén felfordult a világ a határai mentén. Oroszország katonai agresszióval, és hódítással (Krím-félsziget) válaszolt arra, hogy a kijevi tömeg elkergette azt az elnököt, aki majdnem aláírt egy együttműködési szerződést az EU-val, de aztán Moszkva parancsára visszakozott ettől. Afrikában és a Közel-Keleten pedig polgárháborúk sora tört ki, megnyitva az utat menekültek százezrei előtt.

Hét-nyolc éve indult meg az óvatos gondolkodás Európában, hogy nagyhatalmi szempontok mentén kellene közösen fejleszteni az EU katonai képességeit. A javaslat legfontosabb EU-s szószólója Franciaország, de követői a tervnek alig vannak, és sok pénzt rakni ebbe egyelőre senki sem akar.

Nincs európai koncepció az orosz fenyegetés kezeléséről

Ebben a helyzetben érte Európát a tavaly év végén indult amerikai-orosz egyeztetés egy új európai biztonságpolitikai rendszerről. Az USA kormánya minden létező hivatalosan fórumon azt mondja, hogy be akarja vonni az európai szövetségeseit, és intenzívek a körtelefonok, rohangálnak a diplomaták az európai városok között. De Joe Biden fő üzenete a világnak mégiscsak az volt a múlt héten, hogy az európaiak puhítani akarják az oroszok elleni szankciós fenyegetéseit. Ami egyébként igaz is, mert a mostani alkudozásban sok pénzt egyelőre éppen az európaiak vesztenek a konfliktus miatt.

Azzal, hogy tavaly nyár óta az orosz állami Gazprom alig hajlandó új gáz-szerződéseket kötni EU-s cégekkel, felnyomták az egyébként is magas európai energiaárakat. (Egészen pontosan a Gazprom csak hosszú távú szerződést lenne hajlandó kötni, de ilyenbe az EU-ból az utóbbi hónapokban csak a magyar állami MVM ment bele.) Az egymással is vitatkozó európaiak sajátos dilemma előtt állnak: nem képesek önmagukban elrettenteni az oroszokat az érdekszférájuk kiterjesztésétől, de az amerikaiak által javasolt súlyos gazdasági szankciókhoz sem szívesen csatlakoznának, mert azok költségeit jórészt nekik, és nem az amerikaiaknak kellene viselniük.

Az amerikai geopolitikai elemzők többsége szerint Európának nincs módja önálló Oroszország-politikára, és ezért tapasztalható 2014 óta az a fura helyzet, hogy nehézkesen követik a washingtoni szankciós rendszert, sokszor arról beszélve közben, hogy ez senkinek sem jó.

Részben azért nem tud Európa önálló javalsatokat, követeléseket letenni az asztalra, mert megosztottak ebben a kérdésben az EU-s tagállamok. Ám ennél is fontosabb, hogy Európa végső soron az amerikai hadsereg védelmére szorul, és így elrettentésről, fenyegetésről egyedül nincs mit állítania, és nem mehet teljesen szembe az amerikai igényekkel sem.

Az amerikai várakozások szerint ezért Európa végső soron elfogadja majd azt, amiben ők meg akarnak állapodni az oroszokkal. Kénytelenek lesznek felzárkózni a szankciós büntetésekhez, ha ezek kiterjesztése mellett döntenek Washingtonban; illetve le kell nyelniük azokat a garanciákat, amelyeket az amerikaiak megadnának az oroszoknak a mostani alkudozásban.

A nagyobb barát

Két aprónak látszó, de kifejező fejlemény is utal rá, hogy mennyire az amerikaiak határozzák meg az események folyását. Az egyik arról szól, hogy az USA kormánya egyeztetéseket kezdett Katarral, hogy volnának-e szívesek sok gázt szállítani Európába, ha a mostani feszültség addig fokozódna, hogy az orosz szállítások teljesen leállnának. Bár a legutóbbi EU-s csúcsokon is felmerült, hogy Európának közösen kellene intéznie a gáz-beszerzéseit, erről nem sikerült megállapodniuk a tagállamok vezetőinek, a vita összekapcsolódott más energetikai témákkal, ebből feloldhatatlan konfliktus kerekedett, és a döntést elnapolták. Amerika intézkedik most, helyettük.

A másik, az ügytől még távolabbi, de szintén kifejező fejlemény, az új lengyel médiatörvény kérdése. A varsói parlament a kormány egyetértésével megszavazta, hogy EU-n kívüli vállalat nem birtokolhat országos tévécsatornát. A törvényt kifejezetten egy kormánykritikus hangvételű, igen népszerű, amerikai cég kezében lévő csatorna miatt született. Elsőre a szavazást elhalasztották az utolsó percben, míg második nekifutásra elfogadták ugyan, de a köztársasági elnök megvétózta. Az amerikai kormány végig erős nyomást helyezett a lengyelre, hogy ne vegyék el a tévét. Mindeközben az EU-s intézmények évek óta kilátástalan küzdelmet folytatnak a lengyelekkel az igazságszolgáltatást érintő törvényeik miatt, de mindig lepattannak, még pénzbüntetés kivetése sem hatott. Az amerikai hatékonyság kulcsa a védelem. A lengyelek tartanak leginkább az orosz agressziótól az egész EU-ban (a baltiak mellett). Úgyhogy az Egyesült Államok követeléseinek engednek, mert tudják, hogy a biztonságukat Washingtonban, és nem Brüsszelben tudják csak garantálni.

Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője hiába kért helyet magának az USA és Oroszország közötti genfi tárgyalásokon. Formailag ugyan az oroszok utasították vissza a bejelentkezését, de az amerikaiak sem mondták azt, hogy az európaiak nélkül nem tárgyalnak. Európa nem képes önálló, határozott pozicíót felvenni, és képviselni sem az új biztonságpolitikai rendszerről szóló egyeztetésen.

Ahogy az észt miniszterelnök fogalmazott egy hétfőn megjelent cikkben: "Ha szekálnak az iskolában, egyszeriben békén hagynak, ha kiderül, hogy nagyobb és erősebb barátaid vannak. Ugyanez a helyzet a katonai elrettentéssel. Oroszországnak a legnagyobb elrettentés az amerikai zászló."

• Áder János kiírta a parlamenti választásokat a lehető legkorábbi időpontra, április 3-ára.
• A Fidesz turbofolkra és pénzosztásra kapcsolt.
• Az ellenzéki kampánygépezet döcögve-hörögve ugyan, de beindult.

A sokféle közvélemény-kutatás legalább egy szempontból hasonlít egymásra: várhatóan igen magas lesz a részvétel a 2022. április 3-án tartandó parlamenti választáson. Teljesen reális, hogy 70 százaléknál is többen mennek majd szavazni, meghaladva a 2018-as, szintén igen magasnak számító, éppen 70 százalékos érdeklődést.

Az is látszik a felmérésekből, hogy nagyon sokan már eldöntötték, melyik oldalra szavaznak, és az elmúlt évek tapasztalatai szerint nincs érdemi átjárás a táborok között. A kormánypártiak tömegeit várhatóan nem állítja maga mellé az ellenzék; az ellenzéki szavazók pedig annyira elkötelezettek, hogy egymás ellen alakult pártok jelöltjeire is gond nélkül átszavaznak, csak kormányváltás legyen.

Ebben a helyzetben mindkét oldal arra törekszik, hogy a szimpatizánsaikat mindenképpen elvigyék szavazni. A felmérések többsége szerint a fideszesek elkötelezettebbek, míg az ellenzék felé húzók között többen vannak, akik nem biztosak abban, hogy részt vesznek a választáson. Emiatt fontosak azok a mérések, amelyek arról szólnak, hogy melyik oldal győzelmét várják általában az emberek. Most a kormányoldal sikerében bízik a többség, és ez a Fidesz győzelmét segítheti, mert a részvételükben bizonytalan szimpatizánsok könnyebben elmennek szavazni, ha úgy érzik, hogy a győztes csapathoz tartozhatnak.

A pártok azonkívül, hogy nyertes típusnak mutatják magukat, két dolgot tehetnek: olyan rettenetesnek állítják be a riválisukat, hogy a túloldal híveit eltántorítsák a szavazástól; illetve addig járhatnak a saját szimpatizánsaik nyakára, amíg azok be nem adják a derekukat, hogy szavazzanak.

Ennek megfelelően a fideszes reklámok legfontosabb üzenete, hogy a szépen gyarapodó országot a régi idők kártékony emberei tönkre akarják tenni; míg az ellenzék fő üzenete, hogy bűnözők irányítják az országot, akiktől meg kell szabadulni.

Elkezdték

Az egyesült ellenzék a 2021 végi, bő két hónapnyi visszafogottság után januárra összeszedte magát.

Aláírásgyűjtést már tavaly ősszel tervezgettek, hogy legyen még valamilyen utcai esemény, láthatóak maradjanak, az aktivisták lendületét továbbvigyék az előválasztás után, és lehessen még több adatot gyűjteni a potenciális szimpatizánsoktól.

Az első, még november eleji ötlet az volt, hogy a „tiszta választásért” gyűjtsenek, általában tiltakozva a kormányoldal erőforrásbeli fölénye, a gyanús átjelentkezések, a határ menti utaztatások ellen. Az ötletet végül azért vetették el, mert ahogy – többek között – a jobbikos Szabó Gábor és a párbeszédes Karácsony Gergely érveltek, inkább valamilyen szociális téma kellene, ami sokkal jobban megmozgatja az embereket, mint egy jogállamisági érvelés.

A vita közben a Kúria átengedett két népszavazási kérdést, amit még nyáron vettek elő Karácsonyék, és az egyik közülük (a munkanélkülieknek járó támogatás meghosszabbítása) már szociális jellegű volt, így alkalmasnak látszott egy aláírásgyűjtő kampány indítására. A másik, a Fudan egyetemről szóló törvény visszavonását követelő már kockázatosabbnak tűnt, mert budapesti téma, de végül az ellenzéki pártok megegyeztek, hogy akkor ezekről szóljon az aláírásgyűjtés, a nagy sztori, amivel visszatérnek az utcára és a választók tudatába.

Nem ment könnyen az indulás. Az ellenzéki oldal egy része minél gyorsabban kezdeni akart, egyrészt, hogy végre történjen valami, másrészt mert abban bíztak, ha nagyon hamar összejön 200 ezer aláírás, akkor elvi esély marad arra, hogy a választással egy időben tarthatják meg ezt a népszavazást is, akárcsak a kormány szexuális propagandás referendumát. Ezekre hivatkozva már karácsony előtt elkezdődött itt-ott az aláírásgyűjtés, de érdemi kampány nélkül.

A szkeptikusok ugyanis azt mondták, december második felében értelmetlen kitelepülni, se aktivista, se érdeklődő nem lesz, míg félbeszakítani egy kampányt néhány nap után az erőforrások pazarlása. Ráadásul többen arra figyelmeztettek az ellenzéki blokkon belül, hogy a Fidesznek bőven van módja megakadályozni, hogy az ellenzéki kérdésekről a szavazást a parlamenti választással egyszerre tartsák, úgyhogy felesleges emiatt sietni. Ebből lett az a fura helyzet, hogy néhány ellenzéki politikus határidőkről – például január 10-éről – beszélt, ameddig mindenképpen össze kell gyűjteni az íveket, míg mások megnyugtatták az aktivistáikat, hogy ráérnek csak 2022-ben nekiveselkedni.

Végül január 20-án jelentették be, hogy megvan a szükséges 200 ezer aláírás, bár ezek információink szerint valójában már 18-ára összegyűltek, de szerettek volna látványos akciót szervezni a leadásukra, amit 21-e reggelre időzítettek a Kossuth térre.

Az aláírásgyűjtésnek a pultozók szerint óriási lendületet adott, hogy a pártok vezetői és Márki-Zay Péter közösen kiálltak a Nyugati térre január 5-én, majd először használva az új, nagynehezen elfogadott türkizes kampánydizájnt, posztolni is kezdtek róla.

Az aláírásgyűjtés sok beszámoló szerint sok helyen újra összehozta az előválasztáskor már együttműködő különböző politikai hátterű aktivistákat, életet lehelt az október végétől lankadt hangulatba. Ugyanakkor a pártok között és néha még a pártokon belül is volt rivalizálás, hogy ki veszi komolyabban a gyűjtést. A központi kampánystáb mindenütt a helyi jelöltekre, az előválasztás választókerületi győztesére bízta a gyűjtés szervezését, ők osztották ki az íveket is.

Az utolsó hétre a legtöbb párt győztesnek hirdette magát, és azt mondták háttérbeszélgetéseken, hogy az ő politikusaik, azaz egyéni jelöltjeik gyűjtötték a legtöbbet. Mindenki másképpen számolt: az egy jelöltre jutó aláírások átlagától a legjobban teljesítő körzetek sorrendjéig, vagy éppen a megszerzett aláírások nettó számáig sokféle számítás adott okot dicsekvésre, illetve a többiek kritizálására. Visszatérő megállapítás volt például, hogy „a DK-sok nem voltak elég aktívak, egyébként is fél szívvel kampányoltak”, de olyan véleményt is hallottunk, hogy „a DK messze többet gyűjtött mindenki másnál, viszont a Márki-Zayt az előválasztáson győzelemhez segítő fiatalok ezúttal nem voltak sehol”. A beszólások ellenére is úgy tűnik, a vetélkedés inkább jót tett a pártoknak, mert volt ügy, cél, és lett eredmény is. A következő nagy kör az ajánlások gyűjtése lesz február 12-étől.

Szintén sokat számított, hogy felosztották, melyik párt intézi baráti cégeivel a nyomdai munkákat, az IT-hátteret, a telefonautomatákat, az online hirdetéseket. Plakátok jelentek meg, szórólapok mentek ki a héten a jelöltekhez, videós hirdetések készültek, e-mailen és telefonon kezdték noszogatni a választókat.

De az üzenetek megfogalmazása nem megy ádáz viták nélkül. Leginkább abban van egyetértés, hogy a „Fidesz vagy nem Fidesz a választás tétje”, erről beszél Márki-Zay Péter is a telefonos kampányban. Hogy ezen túl mi az ellenzék ajánlata, azt már nehezebb eldönteni.

Márki-Zay Péterék elemzése szerint a harminc billegő körzet megnyerése a legfontosabb, úgyhogy az ott élő bizonytalanokat kell elsősorban megfogni. A miniszterelnök-jelölt azoknak akar üzenni, akik tartanak a baloldaltól, de erkölcsi aggályaik vannak a Fidesszel szemben. Hogy ők hányan lehetnek, és érdemes-e kifejezetten őket megszólítani, arról már vannak viták a pártok között.

Márki-Zay Péter és stábja szerint nagyon fontos, hogy az ilyen emberek megnyugodjanak, hogy nem lesz radikális baloldai fordulat, csak igazságossági, és a Fidesz népszerű eredményei – rezsicsökkentés, kerítés – nincsenek veszélyben. Ennek megfelelően indították el például az „Orbán megy – a rezsicsökkentés / a kerítés marad” plakátkampányt.

A logika nem mindenkinek meggyőző az ellenzéki oldalon. „Minek kell mennie Orbánnak, ha a saját kedvenc dolgait reklámozzuk?” – tették fel a kérdést az összefogáson belül többen is, akik inkább az ellenzéki identitást építő üzenetekkel jönnének elő. Ez nem éles vita most az ellenzéki oldalon belül, az említése inkább azért fontos, mert jó példája az összefogás legnagyobb problémájának: „mit mondjunk az embereknek, amit mindannyian el is hiszünk, azonkívül, hogy elég volt Orbánból?”

A probléma nem azért nyomasztó, mert nem lennének ötletek, hanem azért, mert a rendkívül sokszínű és sokféle szervezeti háttérrel megáldott ellenzék nehezen jut dűlőre ezek megfogalmazásakor. Különösen nehéz egy hirtelen jött hírre, fejleményre egységesen reagálniuk, és gyorsan kitalnániuk a közös üzenetet, kulcsmondatot. Ezért nehéz a helyzet, ha napközben történik valami (a kormány befagyasztja a cukor árát, megírja a sajtó, hogy egyetemi vizsgákat zsíroztak le, stb.), és nincs gyorsan elfogadott közös üzenet. Ettől a választók néha erőtlennek érezhetik az ellenzéket, a politikusok pedig egyensúlyoznak, hogy mondjanak is valamit, ha kérdezik őket, de ne állítsanak olyat, ami után az összefogás más pártjai leszúrhatják őket. A fideszeseknek ebből a szempontból is könnyebb kampányolni: a központ előírja, hogy mit mondjanak, mit posztoljanak, és mindenki azonnal teszi a dolgát.

Január eleje óta minden reggel tartanak egy értekezletet, amikor Simon András, az MZP-féle kampánystáb kommunikációs vezetője az összes párt kommunikációs felelősével megbeszélést tart az üzenetekről, de így is sokszor csak egy-két nap csúszással sikerül reagálni a nem várt fejleményekre.

Márki-Zay Péter ebből a szempontból kicsit könnyebb helyzetben van a többieknél, önjáróbb lehet valamivel, de közben neki is a lelkére kötötték, hogy lehetőség szerint egyedül ne élőzzön már, hanem moderátorral beszélgetve fejtse ki gondolatait a világ dolgairól, és inkább előre felvett anyagokat közöljön ilyenkor is. Ugyanakkor a miniszterelnök-jelölt egyik legfontosabb képessége, hogy keresetlen szavakkal gyorsan reagál bármire, ahogy ez Szily László kampányriportjából is kiderül.

Közben komoly energiákat fordítanak különböző bizottságokban a pártok delegáltjai, hogy a közös programot végre lezárják, ezekben nem egy esetben hosszú viták folynak, amik sokszor elvonják az erőt és a figyelmet a kampánytól – panaszkodtak néhányan, akik szerint ezek a viták nem olyan fontosak, mint amilyen a határozott üzenetek kitalálása lenne.

A főnökök tanácsa

Az igazán érzékeny vitákban a hetente ülésező pártelnöki értekezlet illetékes dönteni (ezen jellemzően Márki-Zay is részt vesz), de ott sem sikerül mindig minden konfliktust lezárni.

A pártelnöki értekezletek hangulatát ráadásul kicsit elrontja, hogy Jakab Péter és Márki-Zay Péter beszélő viszonyban sincsenek már egymással. Már az előválasztás előtt megromlott a kapcsolatuk, miután Márki-Zay nyilvánvalóvá tette, hogy önállóan, az MMM színeiben indul az előválasztáson, mert a kérdés innentől az lett, hogy az ellenzéken belül melyikük képviseli a hiteles jobboldalt. A vita mostanra személyessé vált. Nem véletlen, hogy Jakab nem szokott részt venni a pártelnökök közös rendezvényein, maga helyett Z. Kárpát Dániel alelnököt küldi nyilvános eseményekre.

Gyurcsány Ferenccel sem teljesen kiegyensúlyozott Márki-Zay viszonya, főleg miután december elején többen is úgy értették a DK elnökének egyes mondatait, hogy teszteli a többi pártelnököt, látnak-e módot a miniszterelnök-jelölt lecserélésére. Azóta ezt az ügyet tisztázták, és az új évet már úgy kezdte mindenki, hogy ilyesmikről senki se spekuláljon.

Pártelnöki körben kellene dönteni az országos listáról is. Január legelején többen is úgy vélték a pártok vezető politikusai közül, hogy napokon belül megszülethet a megállapodás, miután Márki-Zay Péter elfogadta: nem lehet frakciója, nem tehet a listára saját jelölteket. Ehhez képest továbbra sincs megállapodás.

Többen is úgy látják, a DK és a Jobbik blokkolja az alkut, állítólag azért, hogy minél hosszabb ideig maguk mellett tartsák az LMP-t. Az LMP-nek annyira kevés egyéni jelöltje lesz – pláne győzelemre esélyes körzetekben –, hogy méretéhez képest bőven kellene kompenzálni listás helyekkel. Elvi ígéret ugyan van arra, hogy lesz mind a hat pártnak frakciója, de ahhoz, hogy az LMP teljesen biztosra mehessen, még hiányzik a DK és a Jobbik határozott támogatása. Az MSZP és a Momentum politikusai úgy látják, a DK és a Jobbik amúgy is előre egyeztet a fontos döntések előtt, és amíg az LMP helyei nincsenek leütve, addig a zöldpárt is velük szavaz, és ezzel már elég erősek, hogy átvigyék az akarukat.

„Feri, Szaszi és Peti előre megállapodnak az ülések előtt” – vélekedtek többen is az ellenzéki politikusok közül, utalva ezzel Gyurcsány Ferencre (DK-elnök), Szabó Gáborra (a Jobbik választmányi elnöke) és Ungár Péterre (az LMP titkára). A DK-s politikusok ezt az elméletet visszautasítják, sőt, a Jobbikkal folytatott különegyeztetéseket is koholmánynak nevezték.

Nincs még egységes vélemény arról sem, hogy jelöljön-e az összellenzék köztársasági elnököt. Márki-Zay szerint felesleges ezzel sokat foglalkozni, mert a Fidesz úgyis megválasztja Novák Katalint. Mások viszont jó ötletnek tartják, hogy legyen az ellenzéknek is jelöltje, és Karácsony Gergelyt fel is kérték, hogy keressen meg néhány párton kívüli, köztiszteletben álló személyt, hogy vállalná-e a felkérést. Az első körben megkeresettek nem akartak élni a lehetőséggel.

Minden nehézség ellenére az ellenzék sokkal láthatóbb, mint eddig volt, torzsalkodásaik ellenére az együttműködés egyre több ügyben működik, a kibeszélés is halkul.

A következő hetekben Márki-Zay mind a 106 választókörzetet végigjárja, és a legfontosabb – billegőnek tartott – 30 körzetbe kétszer is elmegy. Mozgalmának aktivistái néhány választókerületben pedig kopogtató kampányba kezdtek már január közepén, személyesen becsöngetve a választókhoz.

Turbofolk

A Fidesz közben egyszerű rigmusokkal, lakodalmas zenével, rengeteg online hirdetéssel és néhány plakáttal vetette bele magát a kampányba. A választás utáni terveikről annyit sem beszélnek, mint az ellenzék, viszont már a választás előtt egészen sok pénzt kiosztanak.

A karácsony előtt minden nyugdíjasnak kiutalt 80 ezer forint után hamarosan egy teljes havi nyugdíjat utalnak el soron kívül. A gyermekesek visszakapják a tavaly befizetett személyi jövedelmadójukat, a 25 éven aluliak nemsokára hozzájutnak az első olyan fizetésükhöz, amiből ezt az adót már nem vonják le. A lakossági gáz és áram árát alacsonyan tartják, ami szintén óriási terhet ró az államra.

A kormány leginkább abban reménykedhet, hogy a kampányosztogatás költségeit előbb-utóbb az EU kifizeti, amikor hozzáférhet az ország az újjáépítési alapból érkező pénzhez – ezt egyelőre a túl magas korrupciós kockázatok miatt nem adja oda az Európai Bizottság, de Brüsszelben és Budapesten is arra számít a szakértők többsége, hogy 2022 második felére megegyezik az új kormány és az EU a pénz egy részének az elindításáról.

A kormány nemcsak a saját pénzéből kampányol, hanem a bankokéból, az olajtársaságokéból és az áruházakéból is, hiszen befagyasztotta a lakáshitelesek törlesztőrészleteit, a benzin és néhány élelmiszer árát. Az árbefagyasztások inkább szimbolikus jelentőségűek egyelőre, de arra megfelelők lehetnek, hogy a lakosság erre fogékony része azt érezze, Orbánék törődnek velük, küzdenek értük.

Mindezek mellett a Fidesz egyelőre kicsit szelídebb, mint 2018-ban volt. Van persze brüsszelezés most is, meg genderveszély, migránsveszély, Gyurcsány-veszély, rezsiveszély, de ezek részben sokat koptak az utóbbi években, másrészt a sulykolásuk mellett a kedélyesség is helyet kapott a hergelés mellett. Ennek egyes elemzések szerint az lehet az oka, hogy nincs ötlet új ellenségek kijelölésére, de számíthat az is, hogy járvány és infláció van. Ilyen helyzetben az agresszivitás kevésbé lehet vonzó azoknak, akik szoronganak.

Orbán Viktor személyes kampányában a gyerekek, az állatok és a vidám találkozások különös hangsúlyt kaptak az elmúlt hetekben. Karácsony előtt selypítő gyerekhang kérdéseire válaszolt többször is, kutyamenhelyre vitt eledelt, a múlt héten disznőölésen pálinkázott, 100 éves nénit köszöntött. Szinte többször szerepelt kedves emberként, mint kemény vezérként. A szokatlanul nagyvonalú osztogatásról szóló beszámolók és a kedélyesség felzárkózni látszik a harcos, militarista imidzs mellé, amit 2015 óta alakított ki magáról.

Ettől még minden jel szerint a 2022-es kampány durva lesz, emberszámba aligha veszik majd egymást a riválisok, de a járvány alakulására tekintettel kell lennie mindkét oldalnak. Úgy kell a szavazásra buzdító feszültséget gerjeszteni, hogy közben oldani is érdemes a létbizonytalanság okozta, a hétköznapokból jövő feszültséget, mert ebben a rendkívüli helyzetben sokaknak ez a nyugodtság adhatja az erő illúzióját.

2021 első hónapjaiban a magyar kormány járványt érintő kommunikációjának egyik fő állítása volt, hogy "Brüsszel" mindent elrontott, alig érkezik néhány adag az EU-val közösen beszerzett vakcinákból. Úgyhogy a kormány - egyetlenként az EU-s tagállamok közül - a közös beszerzésen felül gyorsan rendelt orosz és kínai vakcinákat is. Ezzel néhány hétre sikerült elérni, hogy Magyarország az EU-ban az elsők között legyen az átoltottságban - és ezzel az adattal el lehessen takarni, hogy elsők között voltunk ugyanazon hetekben a halálozási arányban is.

Ujhelyi István szocialista EP-képviselő, az egy évvel ezelőtti EU-ellenes kormányzati kampány idején, megpróbálta megtudni, hogy a magyar kormány részéről ki vett részt a vakcinaszerződések megkötésében, és milyen megállapodásokat írt alá az Orbán-kormány a "nyugati vakcinákat" szállító cégekkel.

Ez többek között azárt lett volna fontos, mert a magyar kormány úgy szidta a bizottsági vakcinaszerződéseket, hogy közben az üzletet jóváhagyó irányító testületben ott volt a saját embere is, aki semmilyen érdemi kifogást sem emelt a szerződések ellen. Ha kiderült volna, hogy a magyar kormány kit delegált erre a feladatra, akkor meg lehetett volna kérdezni arról, hogy milyen mandátumot kapott a kormánytól, és esetleg kiderülhetett volna, hogy az Orbán-kormány olyan üzletek miatt szidja az EU-t, amelyek megkötéséhez maga is hozzájárult.

Ujhelyi rákérdezett a konkrét magyarországi szállításokra is, ezekről ugyanis nem az EU-nak, hanem a tagállami kormányoknak egyenként kellett megállapodniuk a gyógyszergyárakkal. Vagyis amikor a magyar kormány a vakcinák óriási késéséről beszélt 2021 elején, akkor közben pontosan tudták, hogy mikor és mennyi vakcina érkezik az országba. A szerződések ismeretében kiderülhetne, hogy valóban voltak-e késések, vagy a kormány csak a kínai és orosz beszerzések támogatására keltette a hangulatot.

Ujhelyi kérdéseire az EMMI semmit sem válaszolt, ezért a képviselő még tavaly a NAIH-hoz, (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) fordult. A Péterfalvi Attila vezette hatóság elkészült a jelentésével, amelyből kiderül, hogy az

EMMI nem titkolhatja el ezeket az adatokat.

A hatóság ebben az ügyben már jelentkezett a titkolózó minisztériumnál, de ott a NAIH álláspontjának ismeretében sem voltak hajlandók kiadni a közérdekű adatokat, illetve arra sem voltak képesek, hogy jogszabályokra hivatkozva megindokolják, hogy ezeket szerintük miért titokolhatják.

"Mélységesen felháborító, ahogyan a jelenlegi kormány még a saját maga által hozott törvényeket és szabályokat is képes semmibe venni. Az pedig konkrétan bicskanyitogató, hogy kiemelten közérdekű adatokat tart vissza, sőt, hazudik azok meglétéről, illetve tartalmáról" - mondta lapunknak az ügyről Ujhelyi, aki most bírósághoz fordul és Kásler lemondását követeli. "A NAIH mélyreható vizsgálatának eredménye nem lehet más, minthogy a követelt adatokat az Emberi Erőforrás Minisztérium azonnali hatállyal a rendelkezésemre bocsátja, a tárcánál pedig érdemi következményei vannak az adatok tudatos visszatartásának. Bár úgy lenne tisztességes, hogy Kásler Miklós távozna a székéből, de miután ezt úgy sem fogja megtenni, az lenne az emberi minimum, hogy nyilvánosan megköveti a magyar választókat, amiért a minisztériuma megtévesztette és azóta is folyamatosan megtéveszti a nyilvánosságot. Az ügyben természetesen bírósághoz fordulok és addig megyek, amíg a közérdekű adatokat meg nem ismerhetjük, az adatvisszaélés felelőseit pedig el nem számoltatjuk!"

Január második hetében szokás szerint évindító elmélkedést tartott a népszerű bolgár politológus, Ivan Krasztev a FJuM nevű bécsi újságírószervezetnél.

Idei előadásának két fontos témája volt: a járvány hatása az európaiak gondolkodására és az európai népességfogyás várható következményei.

Utóbbiról részletesen beszélt a 444-nek adott őszi interjújában is, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy a balkáni és közép-európai jobboldal megerősödése szorosan összefügg a térségből kivándorló fiatalok nagy számával, a bevándorlástól való félelem ugyanis valójában a kivándorlás okozta bánat megjelenése a napi politikában.

Egyre nagyobbra nyílik az olló az adózók és a választók között

Mostani előadásában azt emelte ki, hogy Európa következő nagy belső konfliktusa a választójoghoz kötődik majd.

Magyar idő szerint szombat este egy fegyveres férfi legalább négy túszt ejtett egy texasi zsinagógában.

A támadás Colleyville településen történt, Dallas közelében.

A rendőrség az egész környéket kiürítette, és az FBI is nagy erőkkel érkezett a helyszínre.

Az első híradások szerint a szombati istentisztelet közben tört rá a helyi zsidó közösségre a túszejtő, és feltehetően négy embert tart fogva, köztük a zsinagóga rabbiját.

A támadás elejét a Facebookon élőben lehetett követni, mert az istentiszteletet a zsinagóga közvetítette. Innen lehet tudni, hogy a túszejtő erős akcentussal beszél angolul.

Az ABC hírtelevízió értesülése szerint a túszejtő Aafia Siddiqui testvérének mondja magát. Aafia Siddiqui egy pakisztáni orvosnő, akit 2010-ben az Egyesült Államokban tartóztattak le, mert terrortámadást készített elő, amerikai katonákat akart meggyilkolni. Jelenleg 86 éves börtönbüntetését tölti, egy texasi börtönben. Korábban az Iszlám Állam két alkalommal is ki akarta cserélni nyugati túszokra, de az amerikai kormány nem tárgyalt erről. Hogy valóban Aafia Siddiqui testvére a túszajtő (vagy annak mondja magát), azt magyar idő szerint este 11 óráig hivatalosan nem erősítették meg, de az ABC egy név nélkül nyilatkozó rendőrre hivatkozva számolt be erről.

A túszdrámát az Egyesült Államok elnökének hivatala és az izraeli kormány is aggodalommal követi, mindkét iroda erről közleményben számolt be.

Az ellenzékhez kötődő Facebook-oldalakon terjedni kezdett kedd délelőtt egy fotó, ami alapján úgy tűnt, hogy a Nemzeti Választási Iroda már tudja, hogy mikor lesz a parlamenti választás.

A képen egy füzet címlapja szerepelt, amelynek a címe "Kézikönyv a szavazatszámláló bizottságok részére", és ott virított egy dátum is: "2022. április 3."

A kép terjesztői közül többen is méltatlankodtak, hogy honnan tudja előre a választások lebonyolításáért felelős állami szerv máris a dátumot, holott azt a köztársasági elnök még nem hirdette ki.

Megkérdeztük az NVI-t a kiadványról, ahol azt mondták, hogy ez a kézikönyv még csak egy tervezet, amit szakmai egyeztetésre küldtek ki néhány érintettnek. A tervezetekre állításuk szerint mindig a választás lehető legkorábbi dátumát írják rá, ezért került ezúttal az április 3-i időpont a címlapra.

Mint írják, ez a tervezet még nem végleges és nem nyilvános.

A választást a köztársasági elnöknek kell kiírnia, legkésőbb 72 nappal előre, és mindenképpen vasárnapra kell esnie a dátumnak. A politikusok többsége egyébként már régóta arra számít, hogy Áder János a lehető legkorábbi időpontra, azaz április első vasárnapjára írja majd ki a választást. Ezt legkésőbb január 21-én kellene megtennie.

Kedden a Facebookon jelentette be Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke, hogy feljelentette az OLAF-t, azaz az Európai Bizottság csalás elleni hivatalát.

Tóth hónapok óta próbálja közérdekű adatigényléssel megszerezni a hivataltól az Elios ügyben folytatott nyomozásának aktáit, de hiába. A „Rapport final de l’Office européen de lutte antifraude (OLAF) OF/2015/0034/B4 relatif aux activités d’éclairage public de Élios Innovatív Zrt.” című iratban van minden, amit az EU csalást üldöző hivatalnokai kiderítettek az ügyben, de nem mutatják meg.

Tóth az iratot tavaly szeptember elején kérte ki, aztán októberben meghosszabbították kérelmének elbírálásának a határidejét, majd a brüsszeliek elnémultak. Ha nem válaszolnak, az azt jelenti, hogy nem adják ki az anyagot. Tóth szerint ki kellene adniuk, és indokolniuk is kellett volna passzivitásukat, ezért beperelte őket az EU Bíróságán.

Az Elios-ügyről a Direkt 36 írt először, még 2015-ben. A miniszterelnök vejének cége számos önkormányzattal szerződött a közvilágítás korszerűsítésére, EU-s pénzekből, feltűnően drágán, ráadásul a közbeszerzések előkészítésénél is feltűntek az Elioshoz köthető emberek. A botrány addig dagadt, hogy a magyar kormány kivette a programot az EU-s pénzekből finanszírozott beruházások közül, és inkább kifizette az egészet saját forrásból, hogy az EU ne szabhasson ki büntetést az ügyben.

Tóth szerint érthetetlen, hogy az EU intézményei miért "falaznak" ebben az ügyben a magyar kormánynak.

• Évtizedek óta nem volt annyira éles a helyzet Oroszország és az USA, illetve a NATO között, mint ezekben a hetekben.
• Az amerikaiak teljes odaadással állítják, hogy küszöbön áll Ukrajna orosz lerohanása
• Az oroszok közben az 1962-es kubai rakétaválsághoz hasonlítgatják a helyzetet, amikor tényleg órákra volt a világ az atomháborútól.
• Bár a casus belli Ukrajna státusa, Putyin valójában többet akarna elérni.
• Lényegében vissza akarná csinálni az elmúlt harminc év európai fejleményeit, és visszatérne a II. világháború utáni jaltai világrendhez, ahol széles pufferzóna választotta el a Szovjetuniót a NATO-tól.
• Január 10-től napokon át egyeztetnek magas szinten a felek, hétfőn orosz–amerikai, szerdán orosz–NATO, csütörtökön orosz–EBESZ egyeztetések lesznek.

„Nagyon valószínű", hogy Oroszország lerohanja Ukrajnát – jelentette ki január 2-án Adam Schiff, aki az amerikai képviselőház talán legnagyobb hatalmú – a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő – bizottságának demokrata elnöke. Azon kevesek közé tartozik, akiket az USA leginkább féltve őrzött titkaiba is beavatnak. Az egyszerű újságolvasó, de a hírlapíró is nehezen lát persze bele a titkosszolgák és politikai vezetők agyába, nem tudhatjuk, hogy valójában mennyire tartják valósnak az orosz invázió gyakorta felemlegetett veszélyét. Most mindenesetre elég hitelesen adják elő, hogy igenis annak tartják.

Oroszország a NATO – vagyis lényegében az amerikai hadsereg – felderítői szerint az elmúlt hetekben-hónapokban százezres hadsereget sorakoztatott fel Ukrajna határán, mindezt akkor, amikor az ottani időjárás egyáltalán alkalmas a gyors csapatmozgatásra, tehát az invázióra. Az ukrán vidék tavasszal és ősszel majdhogynem járhatatlanná változik, páncélos hadseregek reálisan nyári szárazságban vagy a téli fagyok idején mozgathatók errefelé. Most ráadásul még egy fontos körülmény is adottá vált az invázió megindításához: lényegében megépült az a két gázvezeték, a Déli Áramlat és az Északi Áramlat 2, amelyekkel már kikerülhető Ukrajna, vagyis az ukrán kormány elvesztette az orosz gáz eltérítésének lehetőségét.

Az ukrán fejlemények miatt intenzív diplomáciai egyeztetések kezdődtek, Vlagyimir Putyin orosz és Joe Biden amerikai elnök decemberben kétszer is kapcsolatba lépett közvetlenül. És bár Biden azt egyértelművé tette, hogy nem kíván amerikai katonákat küldeni Ukrajna védelmére, minden korábbinál súlyosabb szankciókat helyezett kilátásba a feltételezett orosz invázió esetére. Putyin erre azonban nemhogy nem rettent vissza, friss követelésekkel állt elő, lényegében azzal, hogy a NATO vonuljon vissza keleti tagországaiból, visszaállítva a Szovjetunió szétesése előtti állapotokat.

Világháborúsdit játszanak

Szerdára a pártok szerint lényegében eldőlt, hogy Márki-Zay Péternek, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének el kell engednie a frakcióalakításról szóló tervét. Az úgynevezett "hetedik frakcióról" szóló vita október közepe, az előválasztás vége óta feszítette az ellenzéket.

Márki-Zay Péter rögtön az előválasztási győzelme utáni napon a nyilvánosság előtt is elmondta, hogy szeretné, ha az ellenzéki összefogásnak lenne egy konzervatív jobbközép pártja, ami megszólíthatná a kiábrándult fideszeseket.

Kicsi, de fontos csoportra célzott volna

A miniszterelnök-jelölt azzal érvelt, hogy az Orbán-kormány leváltása alapvetően a billegő egyéni körzeteken múlik, amiből közel 30 van. A 106 egyéni választókerületből vannak nagyon stabil ellenzékiek, és nagyon stabil fideszesek, ahol szinte előre tudni lehet a végeredményt, és vannak ezek a szorosnak tekintett választókerületek, ahol majd eldől a választás.

Márki-Zay arra emlékeztetett, hogy ezeken a vidékeken sincs túl sok ingadozó, az emberek többsége már rég elkötelezte magát valamelyik oldal mellett, érdemben nincs átjárás a táborok között.

Úgyhogy nagyon fontos lenne arra az akár csak 2-3 százaléknyi választóra célozni, akik még befolyásolhatók. A miniszterelnök-jelölt szerint ezek az emberek a hozzá hasonló, kiábrándult fideszesek. Nekik kell egy új ajánlat, ami túlmutat az ellenzék eddigi kínálatán, ahhoz, hogy a kormányváltásra szavazzanak.

Márki-Zay szerint kifejezetten rájuk célozva kellene egy karakteresen jobboldali párt, amelyik megnyugtatja ezeket a kiábrándult fideszeseket, hogy lesz képviseletük egy kormányváltás esetén is. Illetve e párt három cigány jelöltet is befutó helyre tenne a listán.

Hatan szervezték, hat frakcióra hangolva

Az ellenzéki pártok nem örültek az ötletnek. Az előválasztást szervező hat párt (DK, Jobbik, LMP, MSZP, Momentum, P) már 2020 tavaszán megegyeztek a játékszabályokban, és rögzítették, hogy az egyéni jelölteknek kötelező valamelyikükhöz csatlakozni, illetve a listás helyek szétosztásának jogát is maguknak tartották fenn. Ezt a rendszert már akkor is ellenezte Márki-Zay Péter, viszont a szabályokba akkor még nem szólhatott bele.

Még az előválasztás előtt ezt a helyzetet annyival enyhítették, hogy más pártoknak és civileknek is megengedték, hogy elinduljanak az előválasztáson, de nekik is választaniuk kellett a hatos listáról egy pártot. Így lett az előválasztáson a Párbeszéd jelöltje például Márki-Zay Péter, vagy mondjuk LMP-s jelölt Bana Tibor, a Jobbikból kilépett parlamenti képviselő.

A hat párt megegyezett előre abban is, hogy a listás helyeket úgy igazítják majd, hogy mindegyiküknek mindenképpen legyen legalább öt képviselője, hogy mind a hatan frakciót alakíthassanak.

Minden mandátum számít

A frakciókhoz tartozás előzetes szétosztása azért is volt ennyire fontos, mert 2020 elejétől a fideszes többség átírta a parlamenti szabályokat, jelentősen korlátozva a frakcióhoz csatlakozás lehetőségeit. A tavaly óta hatályos szabály szerint csak annak a pártnak a frakciójához csatlakozhat egy képviselő, amelyiknek hivatalosan is a jelöltje volt a választáskor. Ezzel megszűntek az olyan lehetőségek, hogy képviselők kiváljanak a pártjukból, és új csoportot alapítsanak, vagy éppen átmenjek egy másik frakcióba.

A frakciók létszáma nemcsak presztízs-kérdés. A pártok a létszám alapján kapnak bizottsági helyeket, és ami még ennél is fontosabb, állami támogatás jár minden képviselő után. 2020-ban fejenként közel 14 millió forint / év volt ez az összeg, továbbá a képviselők saját stábot is fenntarthatnak, amivel munkát lehet adni a párt számára fontos embereknek, építeni lehet a következő politikusi generációt.

Az előválasztás után a pártok azt számolgatták, hogy nagyjából hány egyéni győztesük van jó körzetekben, és hány helyet követeljenek a közös listáról maguknak. És akkor jött az előválasztás miniszterelnök-jelölti versenyének a győztese, Márki-Zay Péter, hogy neki is kellenek helyek.

A billegő körzetek Fidesz-árváiról szóló érvelése senkit nem hatott meg túlságosan. Az MSZP-P és a Momentum állítólag hajlott volna arra, hogy Márki-Zay önmagán kívül vigyen még négy képviselőt, de a DK, a Jobbik és az LMP még ezt se tartotta méltányosnak.

Az előválasztás szellemisége vs. az igazi választás esélye

Ha elfogadjuk, hogy a vita nemcsak az erőviszonyokról és a pénzről szólt, hanem elvi kérdés is volt, akkor az érvelések teljesen elmentek egymás mellett. A hetedik frakciót elutasítók ugyanis azt mondták, hogy az előválasztást vennék semmibe, ha olyan párt jelöltjei is indulnának a választáson, amely egyszer már elbukott vagy rajtvonalhoz sem állt. Ezt abból vezették le, hogy Márki-Zay Péter két, már létező minipárttal akarta összekapcsolni a Mindenki Magyarországa Mozgalmát (MMM), illetve az ahhoz tartozó Kossuth Köröket. Ez a két párt, az Új Világ Néppárt és az Új Kezdet, amelyek állítottak ugyan jelölteket az előválasztáson, az előbbi még miniszterelnök-jelölttel is próbálkozott Pálinkás József személyében, de nem sokra jutottak. Vagyis a hatok azt mondták, hogy végső soron a választók szórták ki őket, nem lehet utólag visszatenni őket a győztesek közé.

Márki-Zay érvelése viszont arról szólt, hogy a hetedik frakcióra nem az ellenzékiek meggyőzése miatt van szükség, hanem azok kedvéért kellene létrehozni, akik még nem ellenzékiek, és így az előválasztás eredménye e tekintetben nem érdekes. Ugyanakkor szerinte még az előválasztásból is következhetne az igénye, hiszen legalább 11 körzetben olyan jelölt győzött, aki elsősorban az MMM-hez kötődött, és csak a szabályok kényszere miatt választott pártot magának.

MZP listás és egyéni helyeket is igényelt

Az október közepe óta tartó vitában több koncepció is felmerült: kapjanak befutó helyeket az országos listán az új párt emberei, de az is, hogy azok az előválasztáson győztes jelöltek, akik csak kényszerből választottak egyet a hat pártból, választhassák a hetedik frakciót. Ilyen lehetett volna például Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere, aki hivatalosan jobbikos jelöltként győzött az előválasztáson Kazincbarcikán és környékén, de közben az MMM egyik alelnöke.

Mind a hat pártnak van legalább egy olyan egyéni győztese, aki elsősorban Márki-Zayhoz kötődik, és csak kényszerből választott előre frakciót magának, de a legtöbbjük (a 11-ből 5) jobbikosként indult az előválasztáson, és közülük legalább ketten biztos befutónak számítanak az ellenzéki számítások szerint.

Ezért is történt meg, hogy amikor a vita már nagyon elmérgesedett az elmúlt napokban, akkor Jakab Péter Jobbik-elnök állt bele a legkeményebben a nyilvánosság előtt, és vívott élénk, lehülyézésig menő nyilatkozatháborút Márki-Zay Péterrel. A hetedik frakció valószínűleg a Jobbiknak okozta volna a legnagyobb veszteséget.

Az év végére lényegében eldőlt

A hetedik frakcióról szóló vita addig feszült, míg Jakab Péter december legvégén bejelentette, hogy kész megvétózni a tervet. Mivel az együttműködés legfontosabb kérdéséiben döntő pártelnöki értekezleten mindenkinek vétójoga van, már ez elégnek látszott ahhoz, hogy eldőljön a vita.

Márki-Zay kedd este az ATV-n már azt mondta, hogy el tudja engedni a frakciót. Szerda délelőtt aztán ezt írta ki a Facebookra: egy "Gesztus az egységért. Akkor most vége a belső vitáknak, egy számít: egységben Magyarországért." A pártok ezt úgy értették, hogy ezzel bejelentette, hogy nem küzd tovább, sokan fellélegeztek.

A hangulat oldódását jelzi, hogy szerdán a pártok vezetői hosszú idő után először álltak ki együtt kampányolni Márki-Zay Péterrel, és ezúttal senki sem szólt be senkinek. A pártelnökök közül Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc azonban így sem jelentek meg, a Jobbikot Z. Kárpát Dániel alelnök, a DK-t pedig Dobrev Klára volt miniszterelnök-jelölt képviselte.

Ugyanakkor már a fenti poszt kirakása után Márki-Zay arról is beszélt, hogy "amíg a listát le nem adjuk, addig lehet dönteni", hozzátéve, hogy "ez a pártok döntése". Ezt meg volt, aki úgy értelmezte, hogy még nem adta fel teljesen a hetedik frakcióért vívott küzdelmet. Hivatalosan a pártelnökök napokon belül megrendezendő értekezletén zárhatják le az ügyet.

A hétvégére lesz már lista?

A hat ellenzéki párt a háttérben információink szerint már úgy kezdte a 2022-es évet, hogy levették a napirendről a hetedik frakció ügyét, és ennek szellemében élénk, napi több órás tárgyalásokba kezdtek az országos lista összeállításáról. A feladvány így sem könnyű, hiszen előre kompenzálni kell azokat a pártokat, amelyeknek kevés egyéni jelöltje lesz, de közben az erőviszonyokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha egy pártlistás jelölt egyéniben győzni tud, mert akkor listáról helyette egy másik párt embere kaphat mandátumot.

A végső sorrend összeállítása még ezen a héten eldőlhet, mert a legtöbb kérdésben sikerült megegyezni, mondták több párt politikusai is, de közben maradtak olyan feloldhatatlan ellentétek, amelyek miatt nem mindenki magabiztos ebben a szűk határidőben. Beszéltünk olyan ellenzéki vezetővel is, aki azt sem tartja kizártnak, hogy lista leadásának végső határidejéig, azaz február végéig is elhúzódhatnak az egyeztetések.

MZP alakuló pártja közben a Néppártba készül

Közben Márki-Zay pártalapítási tervei is napirenden maradnak. Túl a hazai szervezkedésen, Márki-Zay már az Európai Néppárt több vezetőjével is tárgyalt arról, hogy az új szervezete szívesen csatlakozna a szövetséghez, ahonnan a Fidesz éppen egy éve kényszerült távozni.

A mostani állás szerint egy esetleges ellenzéki győzelem esetén még az a fura helyzet is előfordulhat, hogy Márki-Zay úgy lesz miniszterelnök, hogy egy parlamenti kívüli párt elnöke lesz.

December 31-én leállították a termelést Németország három atomerőművében. A maradék három 2022 végéig szintén bezár, és akkor Európa legnagyobb energiafogyasztó országában egyetlen atomerőmű sem marad már.

Ezek az erőművek műszaki állapotuk alapján még több évtizedig működőképesek lennének, és mivel a 80-as években épültek, és így jórészt behozták az árukat, elég olcsón termeltek. Ráadásul szemben a fosszilis üzemanyagot égető erőművekkel, alig volt szén-dioxid kibocsájtásuk.

Számos piaci elemző és európai politikus döbbenten figyeli, hogy mi történik Németországban, ahol a lakossági áram már így is nagyon drága. Sokan attól tartanak, hogy a németek ezután még több szenet égetnek majd, szembemenve a klímavédelmi célokkal, illetve még több orosz gázt kell majd vásárolniuk, megerősítve ezzel a putyini rendszert.

A Corriera Della Sera olasz lap értesülése szerint szombaton hajnalban Rómában elhunyt Homonnay Gergely, író, újságíró, ellenzéki aktivista.

Homonnay egy ideje Rómában lakott. Három kötete jelent meg, mindegyikben Erzsi, a macska szemszögéből láttatta a világ eseményeit, a Puszi, Erzsi címűről itt írtunk részletesen.

Újságíróként és bloggerként is ismert volt, az elmúlt néhány évben pedig ellenzéki aktivistaként politizált is, a DK-hoz állt közel. Rendszeresen felszólalt a melegek jogaiért is.

Az olasz lap szerint szilveszter hajnalban ment abba a meleg klubba, amelynek a privát fürdőjében élete vesztette. Mellette gyanús folyadékot és port találtak, ezeket az oalsz rendőrök még vizsgálják.

A hidegháború idején még nem a klímaváltozás rémisztette világvégével az emberiséget, hanem egy atomháború lehetősége. Leginkább a szovjet-amerikai szembenállás miatt volt ez napirenden, de az éppen 30 esztendeje kimúló Szovjetunió magával temette a globális rettegést is a nukleáris összecsapástól.

Ám a nagyhatalmi logika visszatérésével az atomfenyegetésről szóló értekezések is újra megjelentek. A Trump-korszak második felében Észak-Korea rakétakísérletei miatt került ismét napirendre, majd a kínai - amerikai szembenállás fokozódásával kezdtek el sokan foglalkozni az atomháború lehetőségével.

Egy amerikai - kínai nukleáris háborút mutat be a 2034 című, idén megjelent amerikai regény is, amit két, már leszerelt katonai parancsnok írt. Mint elmondták, egy 1982-ben megjelent hasonló regény, a Harmadik világháború című inspirálta őket, amelynek a szerzője szintén egy volt katona, Sir John Hackett brit tábornok volt, aki a NATO és a Szovjetunió közti atomháborút képzelte el, három évvel könyve megjelenése utánra, 1985-re.

Van közelebbi hasonló regény is, hiszen 2016-ban jelentkezett egy másik brit tábornok egy hasonló utópiával, ami egy orosz támadást vizionált Lettország ellen, és egy ebből kibomló NATO - Oroszország háborút képzelt el, és 2017: Háború Oroszországgal címmel jelent meg. (A könyvről itt írtunk, a szerzővel, Richard Shirreffel készített interjúnk pedig itt olvasható.) Abban a 2017-ben játszódó, és a mostani, 2034-be helyezett történetben is az elektronikai hadviselés a meghatározó, azaz a másik oldal kommunikációjának és számítógépes rendszereinek összezavarása dönti el a konfliktusokat.

Múlt pénteken az orosz külügyminisztérium nyilvánosságra hozott két szerződéstervezetet, amelyekkel szerintük hosszú távra biztosítani lehetne a békét az USA-val, és annak európai szövetségeseivel. Hogy a béke törékeny is lehet, azt azzal nyomatékosították az oroszok, hogy komoly csapatösszevonást hajtanak végre Ukrajna körül - idén már harmadik alkalommal.

A két szerződéstervezetben sok párhuzamos elem van, az egyiket közvetlenül az USA-val, a másikat pedig a NATO-val kötnék meg.

• A legfontosabb pontjai a szerződéstervezeteknek:

a nyugatiak adják írásba, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább kelet felé, és semmiképpen sem bővül volt szovjet tagállamokkal. Azaz a tagságért sorban álló Grúziával és Ukrajnával sem. Ezek területére fegyvereket sem telepítenek a NATO-országok.

A NATO vonja ki a csapatait és fegyvereit azokból az országokból, amelyek 1997 májusa óta csatlakoztak a szövetséghez. Ez a Magyarországon lévő pápai NATO légibázis felszámolásától a Lengyelországban és a Baltikumban állomásozó amerikai, brit és német csapatok kivonását is jelentené, illetve a csehországi és romániai rakétaelhárító rendszerek felszámolását is.

Létre kellene hozni egy demarkációs zónát, amin belül egyik fél sem végez hadgyakorlatokat, és nem repülnek és nem hajóznak a másik határának közelébe a felek.

Az egymás területeinek elérésére alkalmas rövid- és középhatótávolságú nukleáris rakétákat le kellene szerelni.

A saját területén kívül nem tarthat egyik fél sem atomfegyvert, és annak használatára nem képezheti ki harmadik ország katonáit.

Az 1997-es állapot lehetne 1991-es is

Mivel a NATO keleti bővítése - Magyarország, Csehország és Lengyelország felvételével - 1999-ben kezdődött, ezért az 1997-es állapotok rekonstruálása lényegében azt jelentené, hogy minden új NATO-tag félig-meddig semleges területté vedlene vissza az új orosz javaslat értelmében. (Azért pont 1997 májusa lenne hivatalosan a referencia, mert akkor kötöttek egy Oroszország - NATO együttműködési szerződést.)

Az 1999-es, minket is érő első bővítési kör óta Albánia, Bulgária, Észak-Macedónia, Észtország, Horvátország, Lettország, Litvánia, Montenegró, Románia, Szlovákia és Szlovénia lett tagja a katonai szövetségnek.

Az orosz javaslat szerint ezekben az országokban a többi NATO-tagállam csak különleges krízis-helyzetekben, orosz egyetértéssel állomásoztathatna csapatokat.

Ezt az USA-nak, mint a NATO legerősebb tagállamának, külön is garantálnia kellene, de a teljes szövetségnek is alá kellene írnia. Ebben az esetben annyi értelme maradna ezen országok NATO-tagságának, hogy ha katonai támadás érné valamelyiküket, akkor a többiek a segítségükre siethetnének. De egy támadás elrettentésére már nem vonulhatnának fel a területükön a többiek.

Ebbe nem mennek bele a nyugatiak

Az USA hivatalosan eddig csak annyit reagált, hogy az orosz szerződés-tervezeteket meg kell vitatnia az európai szövetségeseivel.

A Spiegel német lap szerint a NATO európai katonai főparancsnoka az orosz igényeket hallva azt szorgalmazta, hogy Romániába és Bulgáriába is telepítsenek NATO-katonákat. A frissen beiktatott német védelmi miniszter pedig vasárnap Litvániában azt mondta az ott állomásozó német katonáknak, hogy maradni fognak, és az oroszok nem diktálhatnak, hogy hol milyen csapatok mozognak a szövetségen belül.

Az orosz javaslat nyilvánvalóan elfogadhatatlan a NATO és az USA számára, de egy olyan tárgyalás elkezdődhet vele, aminek a végén Moszkva valamiféle garanciát kap arra, hogy Ukrajna felől nem éri nyugati támadás.

Ezek az orosz igények ha nem is így pontokba szedve, de elhangzottak már Joe Biden és Vlagyimir Putyin december eleji videókonferenciáján is. Aminek az egyik eredménye az volt, hogy Biden világosan utalt rá, hogy nem küldene katonákat Ukrajna megmentésére, ha az oroszok támadnának. Azóta a brit védelmi miniszter egyértelműen kijelentette, hogy London sem küldene katonákat egy orosz invázió visszaverésére.

Ehelyett az USA brutális gazdasági szankciókat ígért egy orosz támadás esetére, és ha sok konkrétumot az európai szövetségesei nem is ígértek, de elvi szinten csatlakoztak a fenyegetéshez. Amerika azt is ígérte, hogy fegyvereket szállítana Ukrajnának, míg a német kormány azzal fenyeget, hogy háború esetén elzárják az Északi Áramlat 2 gázvezetéket - amin egyelőre még meg sem indultak a szállítások.

Az nem valószínű, hogy a NATO írásos garanciát adna, hogy nem vesz fel új tagokat, de hogy a bővítés belátható időn belül nem folytatódik, az lehetséges. Grúzia felvételi folyamata lényegében leállt, miután 2008 augusztusában Oroszország néhány napig háborút vívott ellene, és Ukrajna NATO-tagsága sem reális, hiszen az ország lényegében háborúban áll Oroszországgal. Ezért is mondhatta Putyin egy őszi beszédében, hogy a feszültség fenntartása Ukrajna körül nagyon sokáig is elhúzódhat. Hiszen az ukrán NATO-tagság legnagyobb akadálya jelenleg a donyecki, alacsony intenzitású, de folyamatos fegyveres konfliktus. Ebbe a NATO-tagoknak aktívan bele kellene keveredniük, ha felvennék Ukrajnát, és az a segítségüket kérné a kölcsönös védelmi doktrínára hivatkozva.

Kommunikációs jelentősége lehet az új követeléseknek

Az irreális moszkvai ajánlat egyik értelme az lehet, hogy a Szovjetunió bukásának 30. évfordulóján (december 26-a a pontos dátum) Putyin orosz elnök megmutathassa otthon, hogy visszaépítette az ország nagyhatalmi státuszát, és már a hidegháborús rend restaurálásáról tárgyal közvetlenül Washingtonnal. Putyin már 2015-ben elmondta az akkori ENSZ-közgyűlés alkalmával, hogy a jaltai rend visszaállítása lenne az ideális megoldás szerinte Európa békéjének garantálására, és a történelem legnagyobb tragédiájának is nevezte már a Szovjetunió felbomlását.

Az orosz követelés mögött félig-meddig kimondottan van egy olyan érv is, hogy 1989-ben és 1990-ben többször is megígérték a nyugati vezetők Gorbacsovnak, hogy ha jóváhagyja a német egyesítést, akkor a NATO nem bővül kelet felé, a szovjet érdekszféra irányába. Az orosz külügyminiszter-helyettes erre utalhatott, amikor a szerződéstervezeteket azzal kommentálta, hogy muszáj ezeket írásba foglalni, mert "a nyugatiakban nem lehet bízni".

Csakhogy ezeket a szóbeli ígéreteket a hidegháború végén nem követte szerződéskötés, illetve a Szovjetunió is megszűnt, és az érdekszférájába tartozó országokat összefűző Varsói Szerződés is. A NATO hivatalos álláspontja az, hogy a kapui nyitva álltak, és nyitva állnak minden csatlakozni akaró, és a közös értékeket tartani kívánó ország felé, és a belépésről a tagállamok konszenzussal döntenek.

Az orosz követelés mögött sérelmi politika is áll. Kifogásolják a Fekete-tengeren egyre aktívabb amerikai és brit hajók jelenlétét, a NATO repülőinek járőrözését a Balti-térségben, vagy hogy Ukrajna török harci drónokat vásárolt (Törökország is NATO-tag) a közelmúltban.

Sérelmi listája a NATO-nak is van: az orosz légierő újabban már Fehéroroszországot is felvonulási területnek használja; a szakadár ukrán népköztársaságok lakói közül félmillióan részt vehettek az orosz parlamenti választáson az idén; telerakták katonával és fegyverekkel az ukrán határ melletti vidékeket; és ezen a télen nem szállítanak szenet az ukrajnai erőműveknek, ami miatt veszélybe került a fűtés Ukrajna számos nagyvárosában 2022 elejétől.

A legtöbb geopolitikai szakértő a nyugati és az orosz oldalon is elhúzódó tárgyalásokra számít. Azt senki sem gondolja, hogy a NATO és az USA írásba adja az orosz fél által követelt garanciákat, de az valószínű, hogy szó lesz ezekről hivatalosan is, és ezzel Moszkva ki tudta mozdítani a 2014-ben megromlott viszonyt abból az alaphelyzetből, hogy az orosz hadsereg krími és donyecki agressziója a problémák eredője. Oroszország most elővett egy olyan követelést, amelynek fényében azt tudja kommunikálni, hogy a Nyugat az agresszor, a folyamatos keletre nyomulásával. Vagy legalább azt állíthatja, hogy két, hasonló súlyú sérelem áll egymással szemben.

Csütörtök reggel megjelent cikkünk nyomán néhány emberben felmerült, hogy ez nem lehet igaz. Provokáció bontakozik? Árnyékra történő vetődés történt? A Fidesz kottájából játszás valósul meg? A számolás képességének elvesztése került napirendre? Mert az nem lehet, hogy a kormánypártok listája annyival népszerűbb lenne, mint az ellenzéké. Ennyi szavazó nincs is. Akkor meg minek írta oda? Miért kell ilyet olvasni? Értünk haragvó és nemzetért aggódó méltatlankodások érkeztek, számosak.

Nyugodjunk meg.

Utoljára az előválasztás két fordulója között voltunk így, mindenki tudni vélte a százalékpontok cáfolhatatlan igazát, miszerint ki nyerheti meg, ki győzheti le, ki az, aki csakis esélyes. Napokon belül láthattunk ellentmondó mérési eredményeket, ahogy most is látunk. Mérhetetlen indulatok feszültek.

Akkor is közöltünk minden hozzánk eljutó mérést, amit a politikai küzdelem szereplői komolyan vettek, amelyekről beszéltek, amikre mutogattak. Így tettünk csütörtökön is.

Arról szólt a cikk, hogy milyen típusú munka folyik az új, összellenzéki kampányközpontban, ennek mik a nehézségei, és a választók miért látnak oly keveset mindebből. Hogy bemutassuk a hangulatot, közöltük, hogy a cikk megjelenése előtt egy nappal milyen mérési adatokkal szembesültek az összefogás pártjai.

Igen, azokkal, amik oda voltak írva. Igen, ezt ők maguk rendelték, egy prezentáció keretében ismerkedtek meg velük a pártok delegáltjai, akik az anyagot aggódva küldték tovább a vezető testületeiknek. A kutatásnak vannak gazdái, kiderül belőle, hogy milyen mintán, hány embert és hogyan kérdeztek, és van jelzett hibahatára is.

A cikkünk szempontjából az volt fontos, hogy láthatóvá tegyük, hogy mi foglalkoztatja az ellenzéket, hiszen erről szólt alapvetően az írás. Többek között azt látták, hogy a Fidesz támogatottsága növekszik. Ezért néhány érdekes adatot megosztottunk ebből az egyébként 69 oldalas, sok témát feldolgozó dokumentumból. Ez az első olyan mérés, amiről úgy tudjuk, hogy már az új kampányközpont rendelte, és a hét közepén ezek a számok foglalkoztatták az ellenzéki politikusokat. Ezek ismeretében kellett azon gondolkodniuk, hogyan adjanak lendületet a kampánynak, amelynek néhány problémáját részletesebben is bemutattuk.

Márki-Zay Péter azt mondta a szabadeuropa.hu-nak az általunk bemutatott számokról, hogy "nem hiszem el", mert "ezek nyers adatok", illetve további módszertani problémákat is felvetett a kutatással kapcsolatban. Lesz még kutatás, amiben jobban bízik. Hogy az adatok "nyersek", arra a kutatók által leadott írott dokumentumban nincs utalás, de ettől még lehetnek azok. Megkérdeztük a készítőket, hogy nyersek-e, de titoktartási kötelezettségükre hivatkozva nem állt módjukban nyilatkozni.

Lesznek még további mérések, más módszerekkel is, ígérte pénteken Márki-Zay. De ezen a héten ezeket a számokat ismerték és vitatták meg a pártok. Úgy tűnik, hogy végül arra jutottak, hogy ez nem volt jó mérés, vagy nem pont úgy volt jó, ahogy eljutott a politikusokhoz, majd rendelnek újakat, igazítják tovább.

Ami ennél a metodológiai vitánál sokkal izgalmasabb, és az áprilisi választás szempontjából sokkal fontosabb, hogy az összefogás pártjai hogyan készülnek, milyen állapotban vannak. Alapvetően erről szólt a cikk is, és azóta megjelent erről cifrább, a lehető legkompetensebb helyről érkező nyilatkozat is. A miniszterelnök-jelölt a fent már idézett interjúban ezeket mondja:

Ön szerint mennyire tudja a Fidesz befolyásolni az ellenzék politizálását?

Nagyon.

Lehetne bővebben?

Az egyik az, hogy rengeteg áruló van.

És amikor arról kérdezik, hogy szerinte előfordulhat-e, hogy le akarják cserélni egy másik miniszterelnök-jelöltre, akkor ellenkezés helyett többek között ezt mondja:

Vannak eszközök ahhoz, ha valaki a Fidesz érdekében meg akarja buktatni az ellenzéket belülről.

Aki az ellenzékért aggódik, annak lehet, hogy nem érdemes a sajtóra haragudnia, ha megírja, hogy éppen milyen számokkal, vitákkal, problémákkal foglalkoznak az oldal politikusai a kampányközpontban. Hiszen a vezetőjük szerint sincs minden a legnagyobb rendben.

Szerdán zárt ülésen szavaztak az Európai Parlament szocialista frakciójának a képviselői az új vezetőikről, mert az EP-ben az a szokás, hogy a ciklus közepén, azaz két és fél évente újraosztják a pozíciókat. A szocialistáké a második legnagyobb frakció, 146-an vannak összesen, köztük öt magyar, négy DK-s és egy MSZP-s.

Összesen kilenc frakcióvezető-helyettest kellett megválasztani, és sokáig úgy tűnt, hogy pont kilenc jelölt is van, ahogy ez általában a frakcióban szokás. A szocialistáknál általában előkészítik ezeket a szavazásokat, hogy mire dönteni kell, addigra ne legyen már vita, széthúzás. Most is megvolt az előterjesztés, amikor Dobrev Klára tizedikként bejelentkezett jelöltnek, és ezzel egy formális jóváhagyás helyett igazi szavazást kellett taartani.

A DK politikusa információink szerint 66 szavazatot kapott, a legkevesebbet a jelöltek közül. A Dobrev után második legkevesebb voksot kapó horvát Biljana Borzan 73 szavazattal jutott be a testületbe.

A frakcióban arról beszélnek, hogy Dobrev kudarca a németekről szól

Úgy tudjuk, hogy a háttérben egy 2019 óta húzódó vetélkedés áll, a frakció déli és északi pártjai között. A 2019-es EP-választás nyomán a déliek lettek a hangadók a képviselőcsoportban, a frakcióvezető a spanyol Iratxe García lett. 2019 óta eleve a spanyolok vannak a legtöbben a frakcióban, 21-en. Iratxe kiválóan működteti a déliek infomrális koalícióját: a spanyol, a portugál, az olasz, a máltai és a román képviselők összesen 62-en vannak, és további alkalmi szövetségekkel eddig mindig hozni tudták a többséget a frakción belül.

Ezt a déli szövetséget az északi országok képviselői közül nem mindenki tolerálja jól, különösen a német SPD-nek vannak vitái a frakcióvezetővel.

Az SPD és holland szövetségesei már 2019 nyarán faltörő kosnak használták Dobrev Klárát, amikor azt javasolták, hogy az olasz David Sassoli helyett a magyar képviselőt jelöljék az EP elnöki pozíciójára (a pártok alkuja szerint a mostani ciklus első felében a szocialistáknak járt az elnöki poszt, amit hamarosan egy néppárti politikus, minden jel szerint egy máltai képviselő vehet át). Akkoriban egy hosszúra nyúló vitában a frakció többsége Sassoli mellé állt, de Dobrev Klára így is kapott egy EP-alelnöki pozíciót.

A frakcióban elsősorban a németek szervezkedtek most is, hogy Dobrev indításával megkavarják a déliek előre leosztott lapjait. A kísérletet láthatóan sikerült visszaverni, ugyanakkor a frakció német oldaláról azt hallottuk, hogy Dobrev minden bizonnyal megőrizheti EP-alelnöki posztját a ciklus második felére is, ha elvállalja a feladatot.

A németek azt is remélik, hogy kormányra kerülve otthon, megerősödhet a befolyásuk a frakcióban, amit az utóbbi években informálisan Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök Madridból irányított, hiszen múlt szerdáig, az új berlini kormány megalakulásáig ő volt a baloldali miniszterelnökök közül a legnépesebb tagállamot irányító. (Ahogy Emmanuel Macron francia elnök a legerősebb liberális vezetőként a Renew Europe frakció infomrális vezetője.)

Dobrev Klára ebben az észak-déli küzdelemben vállal szerepet, már évek óta, az északiak oldalán elkötelezve magát. Ez vezetett a mostani jelöléséhez és bukásához is, magyarázták a 444-nek az európai szocialisták belső dinamikáját jól ismerő forrásaink.

November végi cikkünk címében tettük fel a kérdést, hogy Hová tűnt az ellenzék?

Azóta nagyon sok belső vita folyt az ellenzéki összefogás pártjai között, megalakultak munkacsoportok, készültek kommunikációs tervek is, de a választók figyelméért továbbra sem küzdenek nagy erőkkel a kormányváltásra szövetkezett erők.

Márki-Zay Péter ugyan továbbra is járja az országot, és a sajtóban megjelent hírekre közleményekkel és közösségi médiás posztokkal sűrűn reagálnak az ellenzék politikusai, de az előválasztás második fordulója óta nem voltak képesek diktálni a tempót. Azóta alig fordult elő, hogy akár csak egy napra olyan téma foglalkoztassa a közvéleményt, amivel ők jöttek elő.

Ezalatt a Fidesz megerősödött

Szerdán kapták kézhez az ellenzéki pártok vezetői a legújabb, egyelőre nem nyilvános közvélemény-kutatást, amit már az új, összefogott kampányközpont rendelt meg. A számok kijózanítóak. A teljes lakosságra nézve

46%-os a Fidesz-KDNP, és csak 32%-os az ellenzéki összefogás listájának a támogatottsága, a Mi Hazánk 5%-ot, a Kétfarkú Kutya Párt 4%-ot kapna, míg további 12% nem szavazna vagy nem árulja el, hogy kit támogatna.

Továbbá 52% mondta azt, hogy a mostani kormány maradását szeretné, és csak 43% akarna kormányváltást.

Az előválasztás idejéhez képest jelentősen megerősödött a Fidesz. Úgy tudjuk, hogy a kormánypárt saját, szintén nem a nyilvánosságnak szánt mérései is hasonló arányokat jeleztek az elmúlt hetekben.

E mérések alapján úgy tűnik, hogy az ellenzék nemcsak hogy lendületet vesztett az október közepe óta tartó passzivitással, de a Fidesz sikeresen át is vette a kezdeményezést, és növelni is tudta a táborát. Októberben még több kutatócég is döntetlen-közeli helyzetet, esetleg enyhe ellenzéki fölényt mért.

Januárra tervezték csak a látványos indulást

Még e számok ismerete előtt az ellenzéki oldalról úgy értesültünk, hogy komoly választási kampányt idénre már nem terveztek, és januártól készültek csak intenzívebb munkára. Ennek az egyik oka állításuk szerint, hogy ki kellett találni, hogy milyen stáb, és hogyan vezesse az összellenzéki kampányt, miután a legtöbb ellenzéki politikus meglepetésére Márki-Zay Péter lett a közös miniszterelnök-jelölt. "Nulláról kellett építkezni" - emlékeztettek többen is.

De van más oka is az ellenzéki oldal lefagyásának. Ahogy egy képviselő fogalmazott, "heten hétfélét gondolunk szinte mindenről, azon kívül, hogy az Orbán-kormányt le kell váltanunk. Így elég nehéz dönteni bármiről". (A hét szereplő az előválasztást szervező hat párt - DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd - illetve az éppen párttá alakuló, Márki-Zay Péter vezette mozgalom, az MMM.)

Olyannyira nehéz, hogy már három hete többen is tudni vélték, hogy napokon belül bemutatják az összellenzéki szövetség kampányban használatos nevét, illetve a kampányszíneit. Önálló embléma nem lesz, mert a szavazólapokra úgyis a pártok logóját lehet csak kitenni, így végül a közös jelképről lemondtak, de valamilyen név (demokraták? összefogás?) és dizájn készül, csak nem sikerült még dönteni róla. A patthelyzetet mutatja, hogy két párt is szórólapozós kampányt tervezett december elejére a saját egyéni jelöltjeinek, de a közös kampányközpontból szóltak, hogy várják meg vele, hogy legyen közös dizájn, de nem lett meg, és így az idei szórólapozások elmaradtak.

Üléseznek, vitatkoznak, vétóznak

A döntési folyamat általában meglehetősen nehézkes. Számos bizottság és munkacsoport kezdte meg működését az elmúlt néhány hétben, van amelyik heti 20 órát is ülésezett, de ezekben a gyakorlati döntések sokszor elakadnak, hiszen minden párt delegáltjának vétójoga van.

A feloldhatatlannak tűnő ellentéteket általában a pártelnökök értekezlete oldja fel, ahol információink szerint sokkal simább az együttműködés, mint az alsóbb szinteken dolgozó bizottságokban, csakhogy mire odaér egy kérdés, addigra eltelik egy csomó idő.

A pártelnöki értekezlet alatt működik az úgynevezett kampánytanács, ahol jórészt ugyanazok a pártdelegáltak ülnek, akik az előválasztást szervező csapatban dolgoztak együtt. Ők hagyják jóvá a kampánystratégiát, az általánosabb irányvonalakat. És van ezalatt az úgynevezett ellenállási bizottság is, ahol alsóbb szinteken megy az egyeztetés, gyakorlatibb napi ügyekben.

Ezen a három szinten dőlnének el a kampány irányai, főbb üzenetei, ha eldőlnének. A körülményesség és a mindenkit megillető vétójog miatt az ellenzéki kampányszervezés az Európai Unió működésére hasonlít: rákényszerít mindenkit a konszenzusra, de cserébe igen lassú.

A központi kampányt egy nemrégiben nyílt, a Batthyány-örökmécses közelében lévő irodából szervezik. A hivatalos bérlő Márki-Zay Péter mozgalma, és ide járnak a pártok delegáltjai, itt tartják a személyes egyeztetéseket. Itt van az irodája a Márki-Zay által felkért új embereknek, például Zaránd Péter kampányfőnöknek és Simon András kommunikációs főtanácsadónak. Zaránd korábban a Momentumnál volt kampányfőnök, de 2018-ban kilépett a pártból, és 2019-ben már Puzsér Róbert főpolgármesteri kampányán dolgozott, és közös céget is alapított a publicistával. Simon az ATV-től igazolt a kampánystábhoz, ő vezette a tévénél miniszterelnök-jelöltek vitáját is.

Több beszámoló szerint is lassan emésztik meg a pártok, hogy Márki-Zay lett a főnök a kampányban, és hogy igyekszik a saját embereit behozni a rendszerbe. Nem tesz jót a hangulatnak, hogy Márki-Zay felszólította Gyurcsány Ferencet, a DK elnökét, hogy tartsa magát távol a nyilvánosságtól. Ahogy az sem segített, hogy Donáth Anna, a Momentum elnöke első szereplései alkalmával rögtön kritizálta Márki-Zay néhány kampányfogását (főleg a migráns-számlálót), de az sem, hogy Jakab Péter passzív lett az előválasztás első fordulója óta a pártelnöki megbeszéléseken.

A legtöbben arról beszéltek, hogy a pártok kivárnak, saját ötletekkel alig állnak elő, a Márki-Zay Péterhez tartozó központ lassan beérkező felvetésein pedig hosszan vitatkoznak.

Az együttműködést tovább nehezíti, hogy a pártok szerint a miniszterelnök-jelölt túl nagy frakciót akar magának. Márki-Zay arra készül, hogy egyesíti a két egykori MDF-es veterán pártjait, a Pálinkás József-féle, az előválasztáson elvérzett Új Világ Néppártot; és az eddig az LMP-vel együttműködő, Gémesi György által alapított Új Kezdet nevűt; illetve a saját szervezetét, a Mindenki Magyarországa Mozgalmat.

A pártok abba belemennének, hogy a közös listát vezető Márki-Zay Péteren kívül legyen még négy képviselő, aki csatlakozik hozzá, és alapíthassanak egy minifrakciót, de a miniszterelnök-jelölt ennél többet szeretne, és itt megrekedtek a tárgyalások, és idén már várhatóan nem is döntenek a listáról. Ez a vita szintén bénítólag hat a kampánygépezetre.

Bojkott, amiről szó sem volt

A bénultságra jellemző, hogy amikor kedden az ellenzéki politikusok sorfala előtt Márki-Zay Péter bejelentette a népszavazási aláírásgyűjtést, akkor a kiállást az eredeti terv szerint azzal is erősítették volna a képviselők, hogy hangsúlyozzák, éppen bojkottálják a parlamenti ülést, ami egyébként az utolsó volt 2021-ben, és több olyan törvényről is szavaztak, amelyek az ellenzéket felháborították.

Csakhogy a bojkott kommunikációja valahogy elmaradt. Sehol a hírekben nem jelent meg, feltehetően nem sikerült előre kitalálni, hogy ezt ki, hogyan és mikor magyarázza el az újságíróknak illetve a választóknak. Kint voltak a képviselők a Parlament épülete előtt, Márki-Zay célzott is rá beszédében, hogy megy bent a szavazás mindenféle borzalomról, de a bojkott szó egyáltalán nem hangzott el. Megcsinálták, csak senki sem vette észre.

A Kúria az utcára küldte az ellenzéket

Ugyanakkor éppen ettől a népszavazási kezdeményezéstől várják most a pártok, hogy valahogy felveszik az előválasztási lendület fonalát. A népszavazási kérdéseket még Karácsony Gergely nyújtotta be júliusban, és ilyen értelmében a saját miniszterelnök-jelölti kampányához kapcsolódtak. Kettőt közülük sok ellenzéki politikus meglepetésére a Kúria december 8-án át is engedett. (Az egyik az álláskeresési járadék meghosszabbítását írná elő 3-ról 9 hónapra, a másik a Fudan kínai egyetem alapításáról szóló törvény visszavonását kezdeményezi.) Ahhoz, hogy a kormány szexuális propagandáról szóló kérdéseivel egyszerre, a választás napján ezekről is lehessen szavazni, január közepéig 200 ezer aláírást kell összegyűjtenie az ellenzéknek.

Emiatt a pártokra, számukra is váratlanul, mozgósítási kényszer nehezedett, újra ki kell menni az utcára, mint az előválasztás idején. A láthatóság, a közös ügy reményeik szerint megmozgatja majd a saját oldalukat, még akkor is, ha már előre húzzák többen a szájukat, hogy a kérdéseknek nagyon sok értelmük nincs, mert ha nyernek, akkor kormányra kerülve úgyis megoldják ezeket, ha meg vesztenek áprilisban, akkor az eredmény bármi is lesz, rajtuk már nem segít.

További nehézség egyesek szerint, hogy a Fudan alapvetően budapesti ügy, nem biztos, hogy a vidéki mozgósításnak segíteni fog.

Ugyanakkor máris elkezdődött egymás figyelése: melyik párt hány aláírást szerez majd, kire lehet számítani egy közös ügy érdekében, ki rak bele elég energiát, ha nem a szigorúan vett saját érdekeiről van szó. Elvben mindenki gyűjteni fog, már csütörtökön kint lesznek a pultok a fagyos utcákon.

A kereteket lerakták

Annyiban a pártok már megegyeztek, hogy a kampány közös részének a költségeihez mindannyian hozzájárulnak, mégpedig az állami támogatásnak azzal a részével, amit nem az egyéni jelöltek kapnak.

Arról is egyezség született, hogy a közvélemény-kutatásokat közösen rendelik, és a kutatási szakértőiknek is alakult egy külön bizottsága, ahol együtt értékelik ki őket.

Kijelölték azt a 27 egyéni körzetet is, ahol a legélesebb lehet a verseny, és ahová külön erőforrásokat kell összpontosítaniuk - ezeket szokás billegő körzeteknek nevezni.

A háttérben folyt tehát eredményes munka is, csakhogy amíg ez kifelé alig látszik, és nincsenek kezdeményezések, új témák, csak a napi lapszemle méltatlankodó megosztása a Facebookon, addig úgy látszik, hogy megállíthatatlan a Fidesz erősödése.

• Mint arról november végén beszámoltunk, tucatnyi magyar város távhőszolgáltatója szembesült azzal, hogy a gázkereskedője árat akar emelni.
• Ezek már tavasszal megkötött szerződések, vagyis a kereskedők utólag akarnak módosítani, arra hivatkozva, hogy elképesztően felment a gáz ára tavasz óta, és ezt már nem bírják elviselni.
• Az önkormányzatok távhőcégei viszont csak annyit tudnak fizetni, amennyit az állam elismer a rezsicsökkentett lakossági távhődíj, és a tavaszi szerződésben rögzített ár között.
• A patthelyzetet elsőként Győrben oldották fel: a város nem engedett a kereskedő nyomásának. Hogy ebből mi lesz, az még nem világos.

A győri közgyűlés a múlt hét végén úgy döntött, hogy nem enged a gázkereskedő követelésének, és nem megy bele abba, hogy távhőcége érvényes szerződését úgy írják át, hogy többet kelljen fizetnie a gázért. Legalább egy tucat magyar önkormányzat áll hasonló dilemma előtt, és a legtöbb helyen napokon belül döntést kell hozni.

Győr távhőszolgáltatójának hétfő óta nincs élő gázszerződése. Hét napig még az állami energiahivatal kijelöl egy szállítót, és de ha ennek lejártáig nem sikerül egy kereskedővel sem megállapodni, akkor az önkormányzat elveszti az eddig nyereségesen működő távhőcégét, és minden várakozás szerint az MVM veszi át a működtetését.

Információink szerint a többi érintett város - a legnagyobbak: Budapest, Szeged és Székesfehérvár - még tárgyal a gázkereskedőjével, illetve a főváros kivár. Minden szereplő állami beavatkozásra vár, de egyelőre semmi jele, hogy a kormány segíteni akarna a távhőcégeken. A rezsicsökkentett és a piaci árak közt idén óriásira növekedett különbség okozta drámai helyzet továbbra sem megoldott a távhőpiacon.

Tavasz óta háromszoros az emelkedés

A nehéz helyzet abból adódik, hogy az energiahivatal minden évben tavasszal mondja meg, hogy mennyit ismer el a következő gázévre vonatkozó, azaz októbertől októberig érvényes piaci gázárnak. Ez azért fontos, mert a távhősök csak a kormány által előre meghatározott, rezsicsökkentett áron nyújthatnak szolgáltatást a lakosságnak, és ha a tavasszal elismert piaci ár ennél magasabb, akkor az energiahivatal kipótolja a különbséget a távhőcégek részére.

A távhőcégek tehát idén tavasszal, az aktuálisan elismert áron leszerződtek a gázra egy-egy kereskedővel, a 2021 október 1. és 2022 szeptember 30. közötti gázmennyiségre. Csakhogy nem lehet pontosan előre megmondani, hogy mennyire lesz hideg, ezért ezekben a szerződésekben van egy plusz-mínusz 20 százalékos mozgástér a mennyiséget illetően. A gázkereskedők jellemzően tavasszal csak a 100 százalékot kötik le maguknak, és ha kell, akkor a plusz 20 százalékig növelhető mennyiséget akkor veszik meg, amikor tényleg kell a gáz. Most ebbe a gyakorlatukba buktak bele.

A kereskedők (a MET, az E2 és a Global nevű cégek jöttek ezzel) jellemzően azt akarják elérni, hogy ha plusz mennyiséget kell szállítaniuk, akkor azt már ne a tavaszi, hanem az aktuális piaci áron vegyék át tőlük a távhősök. A távhőcégek ezt nem szívesen fogadják el, mert a már élő szerződésükben nincs ilyen felár, és ezt az energiahivatal nem is fogja megtéríteni a számukra. A gázkereskedők viszont azt mondják, hogy ők nem bírják elviselni a háromszorosára emelkedett gázárak költségét.

Győrtől kérték a legtöbbet

Győr esetében a Global NRG Zrt. volt a több pénzt követelő kereskedő, és mintegy 500-600 millióval növelte volna meg a helyi távhőscég idei gázszámláját a várható áremelkedés a város számításai szerint. Ebbe esetleg még belementek volna, de a Global az előző gázévben keletkezett veszteségeit is ki akarta számlázni, mintegy 400 millió forintot. A város vezetése szerint ez már zsarolás, úgyhogy nem engedtek, mire a Global egy korábbi szabálytalan fizetésre hivatkozva felmondta a szerződést (állítólag egy kétnapos fizetési csúszásra hivatkoztak).

Ha Győr új kereskedővel szerződik ezen a héten, az már 5-6 milliárd forintos veszteséget jelenthet a városnak a tavaszi tervekhez képest, mert így a mostani, és nem a tavaszi áron kell megvennie az összes gázt, ami jóval több pénzt, mint amennyit a Global összesen követelt a várostól. Ha a város nem köt új szerződést, akkor az energiahivatal új üzemeltetőt jelöl ki a távhőcég számára a jövő héten, és minden várakozás szerint ez azt jelentené, hogy az állami MVM venné át a város önkormányzatától a céget, és ebben az esetben az MVM-nek (azaz végső soron az adófizetőknek) kellene viselnie a rezsicsökkentett és az aktuális piaci ár különbségéből fakadó veszteséget.

Győr egyébként be akarja perelni a Globalt, és kártérítést fog követelni az idei veszteségért, de ez egy hosszú pernek ígérkezik. Egy piaci szakértő arra figyelmeztette lapunkat, hogy a Global most a tavasszal, Győr számára lekötött gázmennyiséget eladhatja piaci áron, azaz hatalmasat kereshet a szerződés felmondásával, viszont mire esetleg a bíróság ellene ítélne, "talán már nem is lesz meg a cég".

Az államtól várnak segítséget

Úgy tudjuk, hogy a többi településen tavalyi, már lejárt szerződéseket nem akarnak a kereskedők behajtani, és ilyen értelemben valamivel elviselhetőbbek a szerződésmódosítási ajánlataik. A kereskedők fontos célja, hogy arra kényszerítsék a távhőcégeket, hogy ne használják áramtermelésre is a gázt, amit a távhősöknek eladnak. Ezt a problémát az előző cikkünkben részletesen bemutattuk már.

Több városról hallottuk, hogy érdemben tárgyalnak a szerződésmódosításról. Ugyan az önkormányzatok nem tartják továbbra sem tisztességesnek az utólagos áremeléseket, de még mindig kevesebbet vesztenek, mintha most kellene kimenniük a piacra. Informácóink szerint Budapest húzza még az időt, mert a Főtáv bízik abban, hogy megúszhatja a szerződésmódosítást.

Az érintett városok vezetői közül a székesfehérvári Cser-Palkovics András (Fidesz) nyílt levélben kérte a kormányt, hogy a távhőcégek eleve rezsicsökkentett áron vásárolhassanak gázt, de a kormány egyelőre nem reagált erre a kérésre.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének számításai szerint még az emelés előtti, tavaszi árat sem tudja majd kompenzálni az állam a távhősöknek. Ezt a pénzt ugyanis a piaci fogyasztók áramárába beépített 1,45 Ft/kWh díjból kellene az energiahivatalnak fedeznie, ám az innen várható idei 43 milliárd forint még ahhoz is kevés, hogy az államilag elismert, a tavaszi gázár és a rezsicsökkentett ár közötti különbözetet kifizessék belőle. Gulyás Gergely miniszter egy sajtótájékoztatóján megígérte, hogy ebben az ügyben lépni fog a kormány, és bővíti majd a keretet. Ám ha ez meg is történik, még nem fogja fedezni a most felmerülő, a következő hetekben módosítandó szerződéseket.

Ha több önkormányzat is a győri ellenállást választja, akkor az jelentős kiadást jelent az önkormányzatoknak, amelyek amúgy is komoly megszorítások áldozatai lettek az utóbbi években. Vagy pedig le kell mondaniuk a távhőcégeikről, és akkor az MVM egyébként is brutálisnak ígérkező 2022-es veszteségeit növeli majd az új helyzet.

Vagy pedig egyezkednek, valahogy megpróbálnak minél kevesebbet ráfizetni, és reménykednek, hogy az állam utólag segít rajtuk, illetve esetleg évek múlva visszaperelik a pénzt a kereksedőktől.

Péntek délelőtt a magyar Alkotmánybíróság határozatot hozott abban az ügyben, aminek nyomán a magyar kormány akár általános felmentést is szerezhetett volna az EU Bíróságának ítéletei alól. Az alkotmánybírák ezt a felmentést közvetlenül nem adták meg, de azt megengedték, hogy a kormány bizonyos esetekben felmentse önmagát.

Vagyis végső soron megadták a felmentést. Csak erről konkrét állítást nem lehet idézni tőlük. És innentől egy fokkal minden kicsit finomabb, mint Lengyelország esetében.

A lengyel példa

A lengyel kormány idén nyáron nem volt hajlandó végrehajtani az EU Bíróságának egyik határozatát. A határozat értelmében fel kellett volna függeszteni egy bírósági fegyelmi testület működését, ami az Európai Bizottság szerint politikai pórázt tett a lengyel bírókra, és ezért az igazságszolgáltatás függetlensége súlyos sérülést szenvedett, sértve az EU alapszerződését.

Az EU Bírósága még nem döntötte el, hogy a fegyelmi testület tényleg ilyen nagy kárt okoz-e, de azt mondta, hogy amíg ezt nem dönti el, addig ne működjék a testület.

A lengyel kormány nem függesztette fel a fegyelmi testületet. Viszont örömmel nyugtázta, hogy az ország alkotmánybírósága kimondta, hogy a lengyel igazságügyi rendszerbe nem szólhat bele az EU, és ezért az erre vonatkozó döntését sem kell végrehajtani.

Óriási botrány lett ebből Európában, mert először mondta ki egy tagállam az EU-s szabályokról, hogy „nem ér a nevem”. Megkezdődött az, ami a legijesztőbb forgatókönyv az EU hívei számára: a teljes szétesés lehetősége, amikor mindenki válogat a rá vonatkozó szabályok közül, és kikényszeríthetetlenek a közös döntések. Korábban is előfordult (az EU létezése óta összesen háromszor) hogy egy-egy nemzeti bíróság felül merészelte bírálni az EU Bíróságát, de azok csak egyedi ügyekben állapították meg, hogy a luxemburgi testület nem hozhatta volna meg ezt vagy azt a döntést. A lengyel alkotmánybíróság ítélete azért számított minőségi változásnak, mert általában vitatta az EU-s jog elsőbbségét.

Az EU Bírósága közben napi egymillió euró pénzbüntetést szabott ki a lengyel kormányra, amit mindaddig fizetni kell, amíg a vitatott fegyelmi testületet be nem zárják. Ez az EU történetében a legnagyobb pénzbüntetés, amit tagállam kapott.

A magyar folytatás

Ezután fordult az európaiak figyelme Magyarország felé, ahol nagyon hasonló alkotmánybírósági döntés látszott közeledni. Ha még egy tagállam kimondja, hogy az EU szerződései nem mindig érvényesek rá, az sokakban tovább rontotta volna az EU jövőjébe vetett hitet, illetve radikalizálhatta volna azokat a nyugatiakat, akik szerint a keleti szabályszegőket ki kellene utálni az EU-ból, például úgy, hogy az eurózóna számára létrehoznak egy belső kört.

A magyar ügy azzal kezdődött, hogy az EU bírósága lépésenként törvényellenesnek minősítette azt a gyakorlatot, ahogy a menekültekkel a magyar hatóságok bántak.

Az EU-ban érvényes szabályok értelmében ha valaki menekültstátuszt kér, az illető ügyét érdemben ki kell vizsgálni, rászoruló-e, és a segítséget kérőket nem lehet bezárni sem, hiszen nem követtek el bűncselekmény azzal, hogy védelmet kértek.

Ezt a magyar kormány sokáig úgy kerülte ki, hogy úgynevezett tranzitzónákat hozott létre a határon, amiről azt mondta, hogy az még nem Magyarország, és oda zárta a védelmet kérőket, igen zord körülmények közé. Az EU bírósága megállapította, hogy ez embertelen, és a zónákat fel kell számolni. Ezt a magyar kormány megtette, és kihirdette, hogy ezentúl aki menekültként akar bejönni, az forduljon a külföldi magyar nagykövetségekhez, és csak akkor léphet be Magyarországra, ha már védelemre jogosultnak minősítették. Aki pedig mégis átjött a határon, az hiába kért menekültstátuszt, a magyar hatóságok automatikusan visszatoloncolták a határ túloldalára.

Az EU bírósága tavaly decemberben kimondta, hogy ez sem törvényes, mivel a kérelem érdemi elbírálása nélkül toloncolnak ki embereket. Magyarország azóta se módosította a törvényt, vagyis nem hajtja végre az EU Bíróságának a határozatát.

Helyette Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult februárban, hogy megtudja, ezt az ítéletet végre kell-e hajtania a kormánynak. Varga azzal érvelt, hogy a magyar alkotmányba beletették 2018-ban, hogy a népesség összetételét az EU nem változtathatja meg, márpedig ha ideköltözik egy menekült – még ha nem is véglegesen, hanem csak a kérelme elbírálásáig –, akkor már meg is változott a népesség, és alkotmánysértés van. (Az alkotmánynak ezt az úgynevezett „hetedik kiegészítését” a 2016 októberi, egyébként érvénytelen kvótanépszavazás eredményének tiszteletére hozták.)

Az EU jogi állapotát élénken követők azon szorongtak, hogy Varga kérdésére a magyar Alkotmánybíróság valami hasonlót mond majd, mint a lengyel, és már két kormány lesz, aminek alkotmánybírósági menlevele lesz az EU Bíróságának határozatai alól.

Novemberben az Európai Bizottság feljelentette Magyarországot az EU Bíróságán, hogy vessen ki pénzbüntetést a budapesti kormányra is, mert nem hajtotta végre a tavalyi ítéletet. Ezzel az Alkotmánybíróság döntése előtt már nyomás alá helyezték Magyarországot. Az EU Bírósága még nem döntött a pénzbüntetés kivetéséről.

Hozott is ajándékot is, meg nem is

Az Alkotmánybíróság pénteken hozott határozata nem lett olyan erős, mint a lengyeleké, mert nem mondta ki, hogy általánosságban is előfordulhat, hogy bizonyos témaköröket érintő ügyekben a honi jogrendszer magasabb rendű, mint az EU-s.

De a konkrét ügyben halvány betűkkel írt menlevelet adott a kormánynak az EU Bíróságának határozatával szemben.

A határozat ugyanis arról szól, hogy ha az EU nem tudja kikényszeríteni az EU-s jog érvényésülését, akkor a tagállam kormányára lehet bízni, hogy eljárjon az EU helyett, és ezt úgy oldja meg, ahogy bírja, és jónak látja. Hogy a mostani, konkrét ügyben ez-e a helyzet? Ennek eldöntését az alkotmánybírák már a magyar kormány belátására bízták.

Vagyis a magyar alkotmánybíróság úgy látja, hogy ha a magyar kormány meg tudja magyarázni, hogy azért nem hajtja végre az EU Bíróságának a határozatát, mert ha megtenné, akkor sem érvényesülhetne az EU-s jog, mert az betarthatatlan, akkor lépjen túl a bírósági határozaton, és tegyen a belátása szerint. És ad még egy mankót is a kormánynak, amikor kimondja, hogy az alkotmányosan védett alapjogok nem kerülhetnek alacsonyabb szintre az uniós jog végrehajtásakor – tehát, mivel a „lakosság összetétele” öt éve „alkotmányos alapjog”, és ha a kormány szerint a kérelme elbírálásáig itt lévő menekült „megváltoztatja a lakosság összetételét”, akkor nem kell mindenáron beengedni, azaz végrehajtani az EU Bróságának döntését.

Ezután a magyar alkotmánybírók odaírták, hogy mindezzel semmit sem állítottak arról, hogy a magyar vagy az EU-s jog-e az erősebb, és azt se mondják meg, hogy mit csináljon a kormány a tavaly decemberi EU bírósági határozattal.

A kormány konkrétan nem mondja, de ellenáll

A magyar kormány élve a frissen kapott magyarázkodási lehetőséggel, megállapította, hogy sajnos az EU-s menekültügyi szabályok az Európai Bizottság miatt nem működnek, ezért saját kezébe kell vennie a megoldást.

Mint Guylás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter péntek délutáni sajtótájékoztatóján, illetve Varga Judit igazságügyminiszter közleményéből kiderült, a magyar kormánynak az a hivatalos baja, hogy csak egyharmadát deportálják az EU-ból azoknak, akiknek a menekültkérelmét visszautasították.

A magyar érvelés a következő:

• Az EU Bírósága azt akarja, hogy engedjük be azt, aki menekültstátuszt kér, az ügye érdemi elbírálásáig.
• Az Európai Bizottság nem oldotta meg, hogy a visszautasított kérelmezők elhagyják az EU-t, csak egyharmadukat sikerül deportálni.
• Ha végrehajtanánk az EU Bíróságának a határozatát, akkor ezzel az illegális bevándorlást támogatnánk, mert az általános tapasztalatok alapján a visszautasított kérelmezők kétharmada a nyakunkon maradna.
• Ha majd lesz olyan új EU-s szabály, ami betartható lesz, akkor betartjuk az ahhoz kapcsolódó bírósági határozatokat és mindenféle szabályokat is.
• Olyan új EU-s szabályt tudunk csak elfogadni, ami pont olyan, mint a mostani magyar gyakorlat, vagyis az EU-n kívül bírálnák el az összes menekültkérelmet. Tehát olyan szabályt akarunk, ami a mostani EU-s jog alapján törvénytelen.

A logika sok szempontból tetszetős, mert visszadobja a labdát az EU térfelére egyrészt, másrészt pedig nem általában vitatja az EU-s szabályok betartását, hanem gyakorlati síkra tereli a jogelméleti háborút, és csak annyit állít, hogy ezt most nem lehet megcsinálni.

Gulyás Gergelytől az újságírók legalább tízszer megkérdezték, hogy Magyarország végrehajtja-e az EU Bíróságának az ítéletét. Ő sosem válaszolt igennel vagy nemmel, csak mindig elmondta a fent pontokba szedett érvelést. Indirekt kimondta tehát, hogy nem hajtja végre a kormány az EU-s ítéletet.

Ezt a logikát egyébként már november 22-én megelőlegezte Orbán Viktor, amikor levelet írt Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, kérve a határvédelmi ügyekben indított eljárások felfüggesztését, amíg nem készülnek el új uniós menekültügyi szabályok. Orbán felvetését a Bizottság visszautasította.

A magyar ravaszság

A bukfenc a magyar logikában két ponton érhető tetten. Vegyük először az érvelés logikáját. És vegyünk, mint mindig, focis hasonlatot:

A bíró ellenünk fújt, kezezésért. De nem adjuk oda a labdát, mondván így jött ki nekünk jól a játék, másképpen nem is lehetet volna a labdát megmenteni, hogy eltűnjön egy szakadékban. Ugyanakkor nem akarjuk vitatni a bíró kompetenciáját, mert amint átírják a játék szabályait úgy, hogy bárki beleérhet néha kézzel, akkor el fogjuk fogadni a sporttárs ítéleteit is.

A kormány nem általában utasítja el a szabályokat, csak azt mondja, hogy az egyik szabályt addig nem fogadja el, amíg át nem írják úgy, ahogy neki éppen megfelel.

Az ügy tartalmi részét is vizsgálva pedig ott a fő furaság, hogy többek között azért nincsenek frissebb EU-s szabályok a menekültekről, mert a magyar kormány élből visszautasította a javaslatokat, amelyekkel az Európai Bizottság eddig előállt. (2016 tavaszán javasolták a kötelező kvótarenedszer általános bevezetését; tavaly ősszel pedig azt, hogy aki nem akar befogadni senkit, az az ország a deportálások megszervezésével segítse a közösséget).

Nyilván a magyar kormánynak nem kell elfogadnia minden ötletet, amivel a Bizottság jön, de jelenleg csak azt volna hajlandó elfogadni, amit maga is gyakorol - és ami szembe megy az érvényes EU-s joggal. E kiindulópontból nehéz kompromisszumot találni.

Sok tekintetben úgy tűnik, hogy a magyar kormány számára sokkal jobb hosszan vitatkozni a menekültekről az EU-s intézményekkel, mint megoldást találni, hiszen az egyik legfontosabb kampánytémáját vesztené el az Orbán-kormány, ha konszenzus lenne a migráció kezeléséről.

Következik ebből, hogy a magyar kormánynak is napi egymillió eurót kell majd fizetnie?

Benne van a pakliban, de az is lehet, hogy a magyar kormány a most összegyűjtett érvek alapján beperli az Európai Bizottságot, hogy nem oldotta meg a menekültkérdést, és ezzel el tudja még húzni hosszú hónapokra az egész vitát. Már amennyiben egy ilyen eljárást az Európai Bíróság úgy értelmezne, hogy amíg ebben nem dönt, addig a pénzbírság ügyében sem határoz.

Ha egy ilyen pert indítana a Bizottság ellen a kormány, akkor ezzel tükrözhetné az Európai Parlament őszi akcióját is, amelyben perrel fenyegette meg a Bizottságot, mert nem élesítették még a feltételességi mechanizmust Magyarország és Lengyelország ellen. Gulyás Gergely nagyon hasonlóan érvelt pénteken, mint az EP néhány hete, és többször is kiemelte, hogy az Európai Tanács már rég felszólította a Bizottságot új szabályrendszer kidolgozására.

Mindenesetre akármekkora trollkodásokra is kész a magyar kormány az EU-s intézmények ellen, az jól látszik, hogy finomabbak, körmönfontabbak az eszközök, mint amikkel a lengyelek mentek neki a brüsszeli rendszernek az alkotmányossági ügyben. Orbán Viktor szerdán a német kormánnyal szemben nyílt sisakos háborút hirdetett, de Brüsszellel szemben ez most egy kevésbé nyílt, viszont sokáig húzható harcnak ígérkezik.

Videóüzenetben jelentette be Boldog István, hogy jövőre nem indul a parlamenti választáson, és teljesen visszavonul a politikától.

A Fidesz parlamenti képviselője 2010 óta háromszor is győzött Mezőtúron és környékén, de nem indul negyedszerre is, bejelentése szerint a családja miatt. Azt mondta, hogy nagyon sokat beszélgetett erről a családjával, alig volt ideje a kisfiára, a feleségére eddig, és a járvány alatt ez különösen kiderült, amikor mégis kicsit több ideje volt rájuk. Neki most a család az első, ezért "hagyta magát meggyőzni", hogy ne politizáljon már többet.

A visszavonulásáról szóló bejelentésében arra nem tért ki, hogy tavaly decemberben a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt vádat emelt ellene, és nyolc társa ellen.

A vád szerint uniós pályázatokon helyzetbe hozott vállalkozóktól kértek Boldogék pénzt, a biztos győzelemért. Egy másik vádpont szerint a választókerület több polgármesterénél is megjelentek azzal, hogy visszaosztást kérjenek a már elnyert pályázati pénzekből. Még Törökszentmiklós ellenzéki polgármesterét is megkörnyékezték azzal, hogy Boldog István országgyűlési képviselői kampányához kérjék el a megítélt pályázati összeg 20 százalékát. Az ügyről részletesen itt írtunk.