Lengyelország és Brüsszel a kiegyezés útjára léptek

Szerdán jelentették be Brüsszelben, hogy az Európai Bizottság elfogadta a lengyel kormány újjáépítési tervét, és ennek nyomán 23,9 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás és 11,5 milliárd euró kedvezményes hitel nyílhat meg az ország kormánya előtt. Ez a paksi atomerőmű bővítésének az ára, háromszor.

Így mostanra már csak két ország maradt az EU-ban, amelyik nem fér hozzá az RRF nevű óriási, összesen közel 800 milliárd eurós újjáépítési alaphoz.

Az egyik Hollandia, amelyik nem is nyújtott be tervet a pénz elköltéséről, mert a kormánya úgy döntött, hogy erre a segélyre semmi szüksége.

A másik kimaradó Magyarország, amelynek kormánya ugyan már 2021 tavaszán benyújtotta a maga újjáépítési tervét, de azt a Bizottság visszadobta.

Most éppen az új terven dolgoznak a Miniszterelnökség azon irodáiban, amelyek most kerültek Navracsics Tibor tárca nélküli miniszter irányítása alá. A csapat Ágostházy Szabolcs államtitkár vezetésével még Palkovics László alatt kezdte a tervezgetést, aztán átkerültek Gulyás Gergely irányítása alá. Úgyhogy a harmadik miniszter próbálkozik immár egy olyan terv elkészíttetésével, amelyet elfogad a Bizottság.

A lengyel tervet is tavaly május óta jegelte a Bizottság, de az övék szerdán zöld utat kapott.

Jogállamisági baj volt a lengyeleknél is

Mostanáig a lengyel és a magyar tervvel is jogállamisági problémái voltak Brüsszelnek. Ennek hátteréről korábban itt írtunk részletesen, úgyhogy most inkább csak a legfontosabb különbségeket emeljük ki:

Míg Magyarországgal az a baj, hogy haveri alapon osztják szét az EU pénzét; addig Lengyelország esetében az, hogy a kormány a politikai érdekei mentén tudja befolyásolni a bírósági ítéleteket.

Lengyelország esetében a Bizottság egyetlen konkrét ügyben követelt konkrét lépést, míg Magyarországon sokkal összetettebb a probléma. A Magyarországgal szembeni elvárásokat bonyolultabb teljesíteni, mert itt a fő elvárás a közbeszerzési rendszer javítása, és a korrupcióval küzdelmet vívó intézmények hatékonyságának megerősítése volna. Egyszerre több törvényhez és intézményhez kellene hozzányúlni, ezek várható hatásait modellezni és meggyőzően prezentálni. A lengyelek ezzel szemben teljesen világos követelményekkel néztek szembe.

Politikailag viszont a budapesti kormánynak lenne egyszerűbb a dolga, ha szándékában állna figyelembe venni a brüsszeli szempontokat, mert nem kell egy szimbolikus erejűvé emelt törvényhez hozzányúlni. Illetve a magyar kormány rendkívül stabil, így nem kell belső küzdelmeket vívnia az engedményhez.

Elég a fegyelmi kamarát beszántani

A lengyelek felé az volt a Bizottság követelése, hogy oszlassák fel a bírók fölé rakott fegyelmi kamarát, és érvénytelenítsék az összes eddigi (nem volt sok) döntését. Ezt sokkal egyszerűbb megoldani, mint addig pofozni a közbeszerzési szabályokat és az ügyészségi munkarendet, amíg Brüsszelben úgy látják, hogy átláthatóbb lett.

A lengyel kormány 2015 vége óta vitatkozik a Bizottsággal az igazságszolgáltatási rendszer szabályain, és az utóbbi időben a fegyelmi kamara körüli konfliktus lett az egész viszály központi kérdése. A lengyel kormánykoalíció kisebbik pártja, amelyiknek elnöke az igazságügyi miniszter is, sokáig ragaszkodott hozzá, hogy a kamara kérdésében semmiképpen sem szabad engedni Brüsszelnek. Hiába voltak politikusok a varsói kormányban, akik már korábban is meg akartak egyezni a Bizottsággal, nem tudták átvinni az akaratukat.

A fegyelmi kamara körüli vita tavaly nyáron vált igazán drámaivá, amikor az EU Bírósága felszólította a varsói kormányt, hogy oszlassa fel a testületet. Ennek nem engedtek, ami miatt a Bizottság újra beperelte Lengyelországot, ezúttal az ítélet végre nem hajtása miatt, és a Bíróság minden idők legmagasabb büntetését, napi 1 millió eurót vetett ki Lengyelországra. Ezt addig a napig kellene fizetni, ameddig az ítéletet végre nem hajtják. A lengyelek nem fizettek, de a Bizottság azt tervezi, hogy ezt majd levonja a támogatásokból.

Tovább feszítette a helyzetet, hogy a lengyel alkotmánybíróság ősz elején kimondta, hogy igazságszolgáltatási témákban a lengyel kormánynak nem kell végrehajtania az EU bíróságának az ítéleteit. Ezt Brüsszelben elfogadhatatlannak tartják, az EU-s jog nyílt megsértésének.

A hangulatot tovább rontotta, hogy idén áprilisban a lengyel kormány egyetlen tagállamként megvétózta, hogy az EU-ban ne mehessen 15 százalék alá az óriásvállalatokra kivethető társasági adó. Tavaly októberben több mint 130 ország csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, a cél az adókerülő tech-óriások regulázása volt. A lengyel kormánynak nem is ezzel volt baja, hanem az RRF pénzt akarta kizsarolni magának - legalábbis sokan így értelmezték a gesztust.

Ezek még csak gesztusok

Ugyanakkor már februárban látszott, hogy a lengyelek valamennyit engedhetnek. A köztársasági elnök két nappal az orosz-ukrán háború kitörése előtt beterjesztett egy törvényt a fegyelmi kamara feloszlatásáról.

Néhány nap múlva az élesen orosz-ellenes, és rengeteg ukrán menekültet befogadó lengyel kormány a világpolitika közepébe csöppent. Az Ukrajnának szánt nyugati fegyverek nagy része Lengyelországon keresztül érkezik. A lengyelek vendégül láthatták az amerikai elnököt, meghívták az ország vezetőit az egyik G7 csúcsra, Lengyelország fontos és elismert országgá vált az angolszász hatalmak szemében is.

Ez a politikai helyzet hozzájárult ahhoz, hogy áprilisban csak Magyarországgal szemben indította el a feltételességi mechanizmust az Európai Bizottság, és a korábbi várakozások ellenére a lengyel kormány megúszta a komoly pénzvesztéssel fenyegető eljárást.

Múlt csütörtökön a lengyel parlament alsóháza megszavazta az elnök által benyújtott törvényt, a fegyelmi kamara feloszlatásáról. Szerdán pedig erre reagálva a Bizottság jóváhagyta a pénzköltési tervet, és csütörtökön Ursula von der Leyen Varsóba utazik a lengyel RRF program elindítását megünnepelni.

Sokan felháborodtak ezen. A lengyel ellenzék például a törvény ellen szavazott, mert szerintük valójában semmi sem változik majd. A fegyelmi kamara helyett ugyanis egy felelősségi kamara áll majd fel. A lengyel ellenzék szerint attól, hogy az új tagokat már nem a kormány emberei alkotják majd, hanem a köztársasági elnökéi, nem lesznek elfogulatlanabbak a bírák ellenőrei. Mivel a szenátusban ellenzéki többség van, ezért a legtöbb lengyel lap azt várja, hogy ott elkaszálják a törvényt. Ettől még az alsóház az elnökkel összefogva jogerőre emelheti, de több mint egy hónap huza-vona kezdődhet, mire tényleg hatályba lép.

Az Európai Parlament jogállamisági ügyekben sokat szereplő politikusai is elégedetlenek a Bizottság engedékenységével, és magában a Bizottságban is komoly vita volt. Két biztos, a holland Frans Timmermans és a dán Margrethe Vestager a lengyel helyreállítási terv elfogadása ellen szavazott, mert ők sem látnak garanciát arra, hogy a lengyel probléma megoldódik.

A pénzhez egyébként Lengyelország egyelőre nem juthat hozzá. Ehhez egyrészt hatályba kellene léptetni a fegyelmi kamara feloszlatásáról szóló törvényt, továbbá hatályon kívül kellene helyezni az eddigi döntéseit, és a kamara által leváltott, áthelyezett bíráknak vissza kellene adni az állásukat. A lengyel kormány ezt nyilván megígérte a Bizottságnak, de a teljesítés még hátra van.

A függőben lévő feltételek ellenére az látszik, hogy a lengyel kormány képes volt gesztust tenni az EU felé, és feloszlatni egy makacsul dédelgetett, az EU-s jogot sértő intézményét. A Bizottság pedig - nyilván a háborús helyzet miatt is - az első komolyabb gesztusra belehelyezte a kulcsát a pénzes ládikó zárjába.

Vészesen fogy a magyarok ideje

Az RRF-ben nagy pénz van Magyarországnak is félretéve, de a magyar kormány egyelőre nem tudott odáig eljutni, mint a lengyel. Pedig az idő sürget, mert az RRF vissza nem térítendő támogatásának lehívásához legkésőbb idén novemberig jóvá kellene hagyatni a magyar pénzköltési tervet a Bizottsággal. A terv jóváhagyása után ugyanis még négy hete lesz a pénzügyminiszterek tanácsának, hogy szintén áldását adja a pénz folyósítására, és ennek még 2022-ben meg kell történnie. Ha nem lesz meg, akkor elesik mintegy 2500 milliárd forinttól Magyarország.

A magyar kormány saját forrásból már számos pályázatot elkezdett kifizetni a program terhére, úgyhogy nemcsak a nagy költségvetési hiány, hanem az eddig elindított beruházások miatt is nagyon kellene ez a pénz. Orbán Viktor a választás előtt levélben sürgette a pénzt Ursula von der Leyentől, de egyelőre csak az egyeztetések élénkültek meg, konkrét eredmény nélkül.

A lengyelek kiegyezésével a magyar kormány egyedül maradt az RRF-ért vívott küzdelmében. Most az a nagy kérdés, hogy képes lehet-e olyan gesztust felmutatni, ami alapján a tervet legkésőbb novemberben a Bizottság elfogadja. Mivel a terv még el se készült, az idő nagyon sürget.