Magyari Péter

Az EU Tanácsa és a Parlament csütörtökön megállapodtak, hogy elfogadják az Európai Bizottság javaslatát, és 10 évvel meghosszabbítják a roaming díjak eltörléséről szóló szabályt.

A roaming díjat akkor kell fizetni, ha az ember külföldön telefonál, sms-ezik, netezik, bármilyen adatforgalmat végez a telefonján. A díj 2017-es eltörlése óta az EU-n belül azonban nincs ilyen költség, hanem mindenki olyan percdíjért és adatforgalmi díjért használja a telefonját, mintha otthon lenne. Plusz költséget felszámítani nem lehet, legalábbis három hónapig. Utána már vagy venni kell egy helyi előfizetést, vagy felszámlhatják a roaming díjat a szolgáltatók.

Az díj eltörléséről szóló eredeti szabály 2022 január 30-án lejárt volna, de most 2032-ig meghosszabbították.

Ez talán a legnépszerűbb intézkedés, amit az EU az elmúlt öt évben hozott. (EU Bizottság)

A Nikkei Asia üzleti lap nagyon alapos riportban számol be arról, hogy idén nem minden karácsonyfa alá érkezik meg időben az Apple legújabb telefonja és táblagépe, de a többi gyártó is bajban van.

• A járvány miatti korábbi bezárásokat nem sikerült behozni.
• Egyes alkatrészek hiányoznak, a chipekből például világszerte hiány van.
• Az év végére a kínai gyárakban spórolni kell az árammal, a szenes erőműveket érintő környezetvédelmi korlátozások miatt.

Mindezek együtt okozzák, hogy az előre tervezett termelést le kellett lassítani. A karácsony előtti hetekben az Apple ázsiai beszállítói általában 24 órában termelnek, ám most nincs erre lehetőség. (nikkeiasia.com)

A Törvényalkotási Bizottság csütörtök délutáni ülésén tárgyalja többek között a nemzeti vagyonról szóló törvény módosítását. Ehhez érkezett értesülésünk szerint egy igen érdekes beadvány, amit a bizottság fideszes és kereszténydemokrata képviselői közösen jegyeznek, ám cikkünk megjelenéséig még nem töltöttek fel a parlament honlapjára.

A módosításokat hosszan soroló szöveg legizgalmasabb része arról szól, hogy a kormánypárti képviselők kivennének öt céget azok közül, amelyek eladását jelenleg törvény tiltja. A törvény mostani állása szerint ezek a cégek "nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonban tartandó állami tulajdonban álló társaságok".

E cégek a következők:

• HM Armcom Zrt.

A cég jelenleg 100 százalékban állami tulajdonban van, elsősorban a honvédségnek nyújt híradós szolgáltatásokat, de foglalkozik kutatás-fejlesztéssel is.

• HM Currus Zrt.

Szintén 100 százalékban állami tulajdonban van, elsősorban haditechnikai eszközök karbantartásával, felújításával foglalkozik.

• HM Arzenál Zrt.

Ez is teljesen állami tulajdonban van, és elsősorban a légvédelmi eszközök javításával foglalkozik.

• HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt.

Szintén teljesen állami vállalat, a magyar és a koszovói légtér forgalmát irányítja. Utóbbit a NATO felkérésére teszi.

• RÁBA Járműipari Holding Nyrt.

Itt csak 50% + 1 szavazat az állam részesedése, a legnagyobb hazai kézben lévő járműipari vállalat. 2011-ig csak 16 százaléka volt az államé, akkoriban az Orbán-kormány vásárolta meg a többi részvényt, azzal a kormányszóvivői magyarázattal, hogy "a Kormány lezártnak tekinti a tömeges privatizáció időszakát, felelősen kívánja kezelni a nemzeti vagyont, és gyarapítani fogja azt".

Amennyiben ezek a cégek kikerülnek a nemzeti vagyonról szóló törvény hatálya alól - márpedig ha a kormánypárti képviselők ezt akarják, akkor így is lesz - elvben eladhatóvá válnak.

A beadvány indoklása szerint a "védelmi ipari beszerzés központosítása érdekében szükséges egységes tulajdonosi struktúra kialakításához szükséges technikai módosítás" az oka, hogy leveszik az eladhatatlan cégek listájáról ezeket.

A Rába és a HungaroControl azonban kilóg ebből a sorból, és rájuk az indoklás még utalásszerűen sem tér ki. Bár mindkettőnek van valamennyi kötődése a honvédséghez, hiszen előbbi katonai járműveket is gyárt, az utóbbi pedig a légierőnek is nyújt szolgáltatást, de ezek a másik hárommal szemben nem a hadsereghez szorosan kötődő vállalatok.

November 29. és december 5. között 13 ezren jelezték a háziorvosuknak, hogy influenzára emlékeztető tüneteik vannak. Ennek ellenére influenzavírust a laborok nem mutattak ki.

Összesen 409 gyanús betegtől vettek mintát a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársai, de egyik mintában sem találtak influenzavírust. (MTI)

Csütörtökön kezdődik az amerikai kormány által szervezett "Találkozó a demokráciért" nevű online világkonferencia, aminek a megszervezését Joe Biden már elnökjelölti kampányában megígérte. A találkozón politikai, céges és civil szervezeti vezetők a demokráciát ért kihívásokkal, és a liberális demokrácia megerősítésével foglalkoznak.

A csúcson az ENSZ-főtitkártól az Európai Bizottság elnökéig számos fontos ember felszólal, a nyitó- és a záróelőadást pedig Joe Biden amerikai elnök tartja.

Mintegy száz ország vezetője kapott meghívást, az EU-ból egyedül a magyar kormány nincs közöttük. Egy diplomáciai ügyekben jártas forrásunk szerint az amerikai védelmi tárca lobbizott ugyan a magyarok meghívásáért, de a próbálkozás sikertelen maradt.

Egy amerikai kormányzati tisztviselő azzal indokolta a magyarok kihagyását, hogy az Orbán-kormány szavakban és tettekben is világosan elutasítja a liberális demokráciát. Ugyanakkor például a lengyel és a szerb kormány kapott meghívót.

Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet és magyar külügyminiszter a Politico-nak azt mondta, hogy szerinte hiba volt nem meghívni a magyarokat, mert ezzel méginkább elidegeníti Washington az Orbán-kormányt a nyugati szövetségtől.

A térségből felszólal többek között Szlovákia elnöke, a korrupció elleni küzdelemről szóló beszélgetésen, illetve a litván elnök, a diktatúrák elleni harcról szóló részben. A teljes program itt van, az előadások az oldalon online is megtekinthetők.

Erősen korlátozzák Lengyelországban az újságírókat, hogy a helyszínről tudósíthassanak a fehérorosz határvidéken kialakult menekültválságról, csak hivatalos kísérettel nézhetik meg, hogy mi a helyzet.

A Politico tudósítója három EP-képviselővel jutott el a határmenti erdőbe, ahol találkozott menekültekkel is. Egy szír férfi azt mondta, hogy hatszor jutott át a határon, ötször a lengyel katonák visszavitték. A túloldalról a fehérorosz katonák éjszakánként összegyűjtik a várakozókat, és kisebb csoportokban átküldik őket a lengyel oldalra, és ilyenkor köveket is adnak a kezükbe, hogy dobálják meg a lengyeleket.

A fehérorosz hatóságok nyár óta adnak el turistavízumokot és repülőjegyeket a Közel-Keleten, azt ígérve, hogy a vásárlókat bejuttatják az EU-ba. Az így Fehéroroszországba csalt menekültek egy jó része a jeges erdőben ragadtak a határon.

A beszámolók szerint a fehérorosz rendőrök kirabolják, megverik ezeket az embereket, és előfordult, hogy szennyezett vizet adtak nekik, amitől megbetegedtek. Előfordult, hogy levetkőztették őket, elégették a ruháikat, és kutyákkal üldözték a kifosztott szíreket Lengyelország felé.

A lengyel katonák általában bármiféle vizsgálat nélkül visszatoloncolják őket Fehéroroszországba, mire onnan újra útnak indítják őket. Ha szerencséjük van, akkor előbb-utóbb hamarabb találkoznak egy segélyszervezet embereivel, mint a határőrökkel, és akkor van eljutni egy lengyel menekülttáborba. (politico.eu)

Az amerikai képviselőház hatalmas többséggel, egyetlen ellenszavazattal elfogadta, hogy csak olyan termékeket lehet behozni Kína Hszincsiang tartományából, amiről be lehet bizonyítani, hogy nem kényszermunkatáborok foglyai készítették.

A tartományban élő muzulmánokat (elsősorban ujgurokat) az utóbbi években tömegével zárják koncentrációs táborokba.

Az új amerikai törvény ellen lobbizott számos nagyvállalat, például a Nike, a Coca-Cola és napelemgyárak is, amelyek mind használnak a tartományból származó termékeket.

Kína tagadja a koncentrációs táborok létét. Az ujgur kisebbség emigráns képviselői szerint mintegy 1,8 millió ember szenved ezekben a táborokban. (Reuters)

Az új-zélandi kormány csütörtökön elfogadta a szigetország cigarettamentesítéséről szóló tervet, amit hamarosan a parlament is megszavaz majd.

Az új törvények értelmében a mostani fiatalok már soha az életben nem vehetnek legálisan cigarettát. Folyamatosan emelik a vásárlásra jogosultak életkorát, mégpedig úgy, hogy akik most 14 évesek, azok már sohase tudjanak cigit venni.

A törvény alapján egyre kevesebb lesz a traffik az országban, és jelentősen csökkentik a meglévő termékek nikotin tartalmát is. A korlátozás az elektromos cigiket nem érinti.

A radikális dohány-ellenes intézkedésről áprilisban tartottak nemzeti konzultációt, és a kormányzó Munkáspárt ez alapján megállapította, hogy széles társadalmi támogatottsága van a füstmentes programnak.

Az ellenzék szerint az intézkedés azonban a csempészeket segíti, a feketepiac előtt nyit teret, és a legszegényebbekre rak nagy terheket. (Guardian)

Keményen kezdtek az Orbán-kormány tagjai a szerdán beiktatott, új németországi kollégáikkal szemben. Délelőtt jelent meg a Bild című lap oldalán Orbán Viktor publicisztikája, amelyben látszólag Angela Merkelt búcsúztatta, de a szöveg vége arról szól, hogy készen áll a küzdelemre az új német kormánnyal: "Látva az új, baloldali német kormány bevándorláspárti, genderbarát, föderalista, német Európát megcélzó programját (...) Egy dolog biztos, a kétértelműség, a lopakodó politika és a sodródás korszaka Merkellel befejeződött. Új, nyílt sisakos idők jönnek."

Néhány órával később Németh Szilárd honvédelmi államtitkár arról beszélt, hogy "ma ugyanolyan, Magyarország keresztény kultúráját, nemzeti örökségét, a magyarok jövőjét fenyegető erőszakos kihívásokkal kell szembenézni, mint 1944-ben”. A kihívás oka pedig: „az új német koalíciós program aláírói nemcsak saját országukat, hanem egész Európát meg akarják változtatni, meg akarják alapítani az »új birodalmat«, az európai egyesült államokat, elvéve ezzel a nemzetállamok, így Magyarország szuverenitását is”.

A németeket a második világháborús bűneikkel szembesítő, és az antifasiszta (szociáldemokrata-liberális-zöld) új német kormányt lenácizó gesztus meglepően kemény, pláne hogy Magyarország legfontosabb gazdasági partneréről van szó, amelytől éppen mostanában vesz rengeteg fegyvert a honvédség, és amely egyébként az EU-ban és a NATO-ban hivatalosan szövetségese Magyarországnak.

A koalíciós szerződés idegesíthette fel a magyar vezetőket

Az új német kormány koalíciós szerződése tette ennyire agresszívvá a magyar politikai vezetőket.

Az abban meghatározott EU-s törekvések szinte mindegyike éppen az ellenkezője annak, amit a magyar kormány el akar érni.

A szerződés EU-ról szóló első mondata rögtön a jogállamiság védelméről szól - miközben a magyar kormány hivatalos álláspontja az, hogy a jogállamiság definiálhatatlan, és ezért számonkérhetetlen a tagállamokon.

A második mondat már arról szól, hogy az EU-nak saját alkotmány kell, mert föderatív állammá kell fejlődnie - miközben a magyar kormány éppen csökkenteni akarja a közös intézmények erejét, és politikai helyett gazdasági szövetséggé szűkítené az együttműködést a tagállamok között.

A német kormány azt akarja, hogy az Európai Parlament megerősödjön, és szélesebb jogköre legyen a törvények kezdeményezésében - Orbán Viktor ezzel szemben éppen idén nyáron fejtette ki, hogy az Európai Parlamentet be kellene zárni, és a nemzeti parlamenteknek (vagy legfeljebb azok delegáltjainak) átadni bizonyos jogköreiket.

Az új berlini kormány támogatja, hogy az EP-választásokon nemzetközi pártszövetségek listáira is lehessen szavazni - a Fidesz ezt mindig is ellenezte, ráadásul amióta kiutálták a Néppártból, azóta nem is tagja ilyen pártszövetségnek.

A német koalíciós szerződés támogatja a csúcsjelölti rendszert, vagyis azt, hogy az EP-választáson dőljön el a Bizottság elnökének a személye is - az ötlet 2014-ben merült fel először, de Orbán Viktor már akkor ellenezte ezt a rendszert. Olyan nagyon ellenezte, hogy hiába a saját pártszövetsége győzött, mégis Jean-Claude Juncker ellen szavazott a Tanácsban. Akkoriban csak a brit kormány vezetője, a Brexit-népszavazás későbbi kiírója, David Cameron vélekedett hozzá hasonlóan, és így kettejük ellenében választották meg a többiek a luxemburgi politikust. A 2019-es EP-választás után Orbán ismét jelezte, hogy nem szavazza meg a győztes (megint a Néppárt) csúcsjelöltjét, Manfred Webert. Akkor már több kormányfő is ellenezte a rendszert, úgyhogy végül Weber helyett (a szintén néppárti) Ursula von der Leyen lett az elnök. Az új német kormány viszont automatává tenné a rendszert.

Orbán sokszor elmondta, hogy a lényegi döntéseket az Európai Tanácsban, a tagállamok vezetőinek zárt ajtók mögötti megbeszélésein kell meghozni. Az új német kormány viszont legalább részben nyilvánossá tenné ezeket az üléseket, és kötelezővé tenné a miniszterelnököknek, hogy a Bizottság által felvetett javaslatokat napirendre vegyék. Ezzel is föderatív irányba vinnék az EU-t, ahol az EP lenne az alsóház, míg a mostani Tanács amolyan szenátusként működne.

Ha mindez nem lenne elég, a németek elvennék külpolitikai kérdésekben a vétójogot a tagállamoktól, és bevezetnék itt is a minősített többségi szavazásokat - a magyar kormány az utóbbi években elég rendszeresen vétózott, például amikor Kínát akarták a többiek elítélni, vagy afrikai, karibi esetleg skandináv államokkal közös nyilatkozatokat kiadni.

Az új német kormány sürgetni fogja az Európai Bizottságot, hogy a különböző jogállamisági eljárásokban legyen keményebb a tagállamokkal szemben - a magyar kormány szerint ezek az eljárások eleve elfogadhatalanok, mert a Bizottság alkalmazásukkor túllép a hatáskörén. Ezeket az eljárásokat a németek a Tanácsban is fel akarják gyorsítani - az ezekről szóló tanácsüléseket nevezi a magyar igazságügyi miniszter boszorkányüldözéseknek.

A német kormány nagyon támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy jogállamisági szempontból is vizsgálja, hogy megadhatja-e a tagállamoknak az EU újjáépítési alapjából járó pénzt - Magyarország az egyik tagállam, ami nem kapta még meg a pénzét. Orbán Viktor szerint egyébként azért, mert a homoszexuális propagandát nem engedi be az óvodákba és az iskolákba, és ez szúrja a brüsszeli bürökraták globális pénzügyi háttérhatalmakat szolgáló, bevándorláspárti szemét.

A német kormány a Bizottság jogállamisági jelentéseit még fontosabbá tenné, megerősítené - a magyar kormány szerint ez a két éve létező műfaj felesleges, nem kellene tovább írni őket.

A berlini koalíció azt is el akarja érni, hogy a jogállamisági ügyekben indított kötelezettségszegési eljárásokat a Bizottság egyesíthesse, és az EU alapszerződésének rendszerszintű megsértése miatt egy újfajta eljárást is indíthasson a problémás kormányok ellen - ez az Orbán-kormány szemében a boszorkányüldözés 2.0 sorosista deLux kategóriáját jelentené.

Az Orbán-kormány hivatalos határozattal támogatta Lengyelországot abban, hogy kimondta az ottani alkotmánybíróság, hogy nem kell az EU Bíróságának minden ítéletét betartani - ehhez képest az új német kormány olyan új jogosítványt adna az EU Bírósága kezébe, ami alapján nemcsak közösségi, de nemzeti hatáskörbe tartozó ügyekben is eljárhatna, amennyiben az EU Alapjogi Chartájának szellemiségét érinti a per tárgya. Ezzel lényegében egy összeurópai alkotmánybírósággá erősödne a luxemburgi testület.

Az új német kormány összeurópai alapítványi és egyesületi formákat vezetne be, megkönnyítendő a határokon átívelő adományozásokat, támogatásokat - ehhez képest Magyarország nemrégiben törvényben kötelezte megkülönböztető címke használatára a határon túlról támogatott szervezeteket (később az EU Bírósága ezt visszavonatta).

Nem eszik olyan forrón a nagy változásokat

Az új német kormány teljes Európa-koncepciója éppen az ellenkezője annak az iránynak, amit az Orbán-kormány képvisel. Hogy milyen irányba változik az EU, az alapvetően a tagállamok többségének az akaratán múlik majd, és minden alapvetően lényeges változtatáshoz teljes konszenzus kell. Egy új EU-s alapszerződés vagy alkotmány elfogadása hosszú évekig tart, ezt a folyamatot az új berlini kormány legfeljebb elindítani tudja, befejezni aligha.

Azonban így is egyértelmű, hogy az Európai Bizottság nagyon erős politikai támogatást kap ezentúl Berlintől arra, hogy jogállamisági ügyekben az eddiginél keményebb legyen a problémás tagállamokkal. A most leköszönt Merkel-kormány ennél sokkal óvatosabb volt. Az utolsó brüsszeli tanácsülésén Angela Merkel arra figyelmeztette az EU-s intézmények vezetőit, hogy ne perekkel és eljárásokkal, hanem tárgyalással, konszenzussal próbáljanak dűlőre jutni.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szólalt meg először, amikor kedden létrejött a videóhívás közte, és amerikai kollégája, Joe Biden között. Putyin csak néhány órával korábban érkezett meg Delhiből Szocsiba, hogy az ottani, Fekete-tenger partján lévő rezidenciájából intézze a beszélgetést. Szocsiban már lement a nap, de a videóhívás túloldalán, a washingtoni Fehér Házból jelentkező Bidennél még csak délelőtt 10 óra 7 perc volt. Putyin azzal kezdte, hogy "Üdvözlöm, elnök úr", mire Biden úgy válaszolt, hogy "Örülök, hogy újra látom". Ezután még két órát beszélgettek, de szó szerinti leirat csak ennyiről került nyilvánosságra.

Nagy volt a készülődés mindkét oldalon a beszélgetés előtt. Putyin előre bejelentette, hogyha a NATO felveszi a tagjai közé Ukrajnát, illetve rakétákat telepítenének a területére, akkor a nyugati szövetség átlép egy vörös vonalat, amit nem fog tolerálni. Ez a diplomácia nyelvén általában katonai fenyegetést jelent.

A másik oldalon pedig a Pentagon kiszivárogtatta a Washington Postnak, hogy az Ukrajna körüli aktuális orosz csapatösszevonást sokkal komolyabbnak látják, mint az utóbbi évek sok hasonló lépését, és az elemzéseik szerint januárra az orosz hadsereg készen áll majd egy átfogó támadásra Ukrajna ellen. Ha az oroszok ezt megteszik, akkor nagyon kemény válaszlépésekkel kell szembesülniük, ígérte az amerikai kormányzat.

A videókonferencia előtt Biden beszélt a brit és az olasz miniszterelnökkel, a francia elnökkel és a német kancellárral, illetve körbetelofánlja őket szerdán is, és csütörtökre az ukrán elnök tájékoztatását is megígérte. Ez szokatlanul alapos egyeztetések sora, amit előre bejelentettek, utalva rá, hogy ez most egy különlegesen jelentős beszélgetés lesz Biden és Putyin között.

A két legnagyobb atomhatalom között elmérgesedő konfliktusról szóltak a találkozót megelőző hírek, és az ukrán helyzet elmérgesedésére utaló további jeleket gyűjtötte a világsajtó. Ezek közé tartozott, hogy novemberben az orosz külügyminiszter nem volt hajlandó elmenni a német és a francia kormány által kezdeményezett, az ukrán konfliktusról szóló tárgyalásra. Vagy hogy Putyin arról írt cikket, hogy az ukrán és az orosz valójában ugyanaz a nép. Vagy hogy az ukrán hadügyminiszter vérfürdőt ígért, ha az orosz hadsereg átlépné a határt. Vagy hogy az ukrán elnök bejelentette, hogy Moszkvából szervezett puccs van készülőben ellene.

Putyin követelése

Putyin állítása szerint nem akarja lerohanni Ukrajnát, de fel akarja készíteni a hadseregét, hogy megvédje magát. Erre szerinte akkor lenne szükség, ha Ukrajnát felvennék a NATO-ba, amit az ukrán kormány évek óta kér. Az orosz kormány most valamiért úgy érzi, hogy haladni kezdett az évek óta lebegtetett csatlakozás ügye, és ezért is látta szükségét mintegy 75 ezer katona összevonásának Ukrajna határainál. Az amerikai hírszerzés értesülései szerint még 100 ezer katona érkezhet melléjük a következő hetekben, és olyan felszereléseket is nagy számban felhamoznak - egészségügyi kontingensek, üzemanyagszállító járművek - amelyek egy invázióhoz kellhetnek.

Az oroszok azt is követelik, hogy úgy se csináljon a NATO, mintha Ukrajna már a tagja volna. Azaz álljanak le az amerikaiak az ukránokkal közös hadgyakorlatokkal a Fekete-tengeren. Külön sérelmezték, hogy nemrégiben atombomba ledobására alkalmas amerikai repülők vettek részt ilyen gyakorlaton, alig 20 kilométerre az orosz határtól.

Bár nem jelent meg semmilyen hivatalos nyugati terv arról, hogy Ukrajna területére rakétabázisokat telepítenének, Putyin arról is garanciát akar a NATO-tól, hogy nem lesznek ilyen telepítések. Ha volnának, akkor ezek a rakéták 10 perc alatt elérhetnék Moszkvát, szól az orosz aggodalom.

Közben persze az oroszok is gyakorlatoznak, és repkednek atombombát ledobni képes gépekkel ők is, a NATO határának közvetlen közelében. A fehérorosz válságot kihasználva az orosz kormány ugyanis elére Lukasenkánál, hogy engedélyezze orosz légibázis telepítését a lengyel határnál, és onnan szállnak fel mostanában ilyen gépek. Amíg Lukasenka viszonya nem romlott el ennyire a Nyugattal, addig ezt nem engedte meg az orosz hadseregnek.

Biden előre megmondta, hogy semmire sem tesz ígéretet, őt nem korlátozzák más vörös vonalai, és ha Ukrajna akarja, akkor beléphet a NATO-ba, illetve majd a szövetség együtt dönt arról, hogy felveszik-e. Ehhez tartotta magát a beszélgetés közben is, az amerikai beszámolók szerint.

Ebben a vitában előrelépés az eddigi jelentések szerint a keddi megbeszélésen nem történt, de azt sem emelte ki egyik fél sem, hogy különösen összevesztek volna ezen.

Biden követelése

A hivatalos amerikai beszámoló szerint Biden közölte Putyinnal, hogy ha megtámadja Ukrajnát, akkor nem lesz olyan elnéző, mint Obama volt 2014-ben, a Krím-félsziget elfoglalásakor.

Elsősorban brutális gazdasági szankciókkal fenyegette meg erre az esetre Putyint, de a közlemény szerint elhangzott "egyéb válasz" lehetősége is. A lehetséges gazdasági szankciók közül a legdurvább a kiszivárogtatások szerint az orosz bankok kizárása volna a SWIFT elszámolási rendszerből, azaz Oroszországot teljesen elszigetelnék a globális pénzügyi világtól (Irán és Észak-Korea is ki vannak zárva innen). Az "egyéb válaszok" sem közvetlen katonai beavatkozást jelenthetnek az amerikai lapok szerint, hanem inkább a mostaninál sokkal komolyabb fegyverszállításokat Ukrajnának.

E fenyegetések azt is jelentik azonban, hogy az USA egyáltalán nem úgy tekint Ukrajnára, mint egy NATO-tagra, mert katonai válaszcsapás nem szerepel köztük. Akár azt is ki lehet olvasni belőlük, hogy Putyinnak nem kell tartania Ukrajna NATO-tagságától, mert nem úgy akarja az USA megvédeni Ukrajnát, mint egy NATO-tagot szokás. Azaz háborúba már nem menne érte.

Biden ugyanis a hidegháborút idéző elszigeteléssel, de nem világháborúval fenyegette meg Putyint, amennyiben újabb területeket foglalna el Ukrajnától. Ez is keményen hangzik, de nem fenyeget atomháborúval. Ez is egy vörös vonal, de a hozzá tartozó fenyegetés enyhébb, mint amire Putyin utalt, a saját vörös vonala esetén.

Reálisan tartanak egymástól?

A csúcsra időzítve elemzések tucatjai jelentek meg a konfliktusról, amelyek legizgalmasabb témája az, hogy a vörös vonalak meghúzása reális fenyegetettségre adott reakciók-e. Sok a kétkedés. A képlet most így néz ki:

• Az USA nem mondja, hogy nem fogja csinálni, amitől az oroszok félnek, de valójában nem csinálja.
• Oroszország pedig azt mondja, hogy nem fogja csinálni, amitől az USA fél, bár tesz egy csomó lépést, ami úgy néz ki, mintha mindjárt megcsinálná.

Vagyis: az USA nem mondja azt, hogy ne akarná, hogy Ukrajna belépjen a NATO-ba, de a csatlakozásra valójában nem látszik esély belátható időn belül, mert mindig hozzáteszik, hogy előbb a kijevi kormánynak le kell számolnia az országot átszövő korrupcióval. Ez majdnem olyan, mintha azt követelnék, hogy Lembergben essen piros hó, fölfelé. Az USA nem ígéri meg, hogy nem telepít bázisokat és katonákat Ukrajnába, de egyelőre semmi sem utal arra, hogy komolyabb műveleteket hajtanának végre ott. Pláne nem komolyabbakat, mint az oroszok a lengyel határ vagy a balti államok környékén.

Oroszország pedig hiába von össze néhány havonta rengeteg katonát Ukrajna mellett, 2015 eleje óta már nem végez igazi hadműveleteket, és nem is teljesen világos, hogy miért végezne. Egy átfogó invázió Ukrajna ellen iszonyú véráldozattal járna, és a várható nyugati szankcióknak, illetve egy hosszútávú megszállás fenntartásának irtózatos költségei volnának. Ha már támadnának az oroszok, akkor a legtöbb elemzés szerint a donyecki és luganszki szakadár területek teljes elcsatolása lehetne vele a céljuk, csakhogy ennek nagyon sok értelme már nincs.

A két kelet-ukrajnai szakadár népköztársaság ugyanis csendben, de folyamatosan integrálódik Oroszországba. A közszolgáltatásokat már Oroszországból szervezik, a nyugdíjakat is onnan utalják, rubelt használ a lakosság, és több mint félmillióan az ott élők közül orosz útlevelet kaptak már, és ők részt vehettek a szeptemberi orosz parlamenti választáson is. A lépésről-lépésre, évek óta tartó beolvadás Oroszországba valójában megállíthatatlannak tűnik. A Krím beolvasztásához képest ez óvatosabb, lassabb folyamat, de folyamatosan történik.

A kölcsönös fenyegetések ezért leginkább arról szólhatnak, hogy azt mondják a másiknak, hogy "eszedbe ne jusson valami radikálisat húzni". Oroszország jelzi, hogy a NATO bővítését (ami a Balkánon folytatódott az elmúlt pár évben) most már tényleg le kellene állítani. Ukrajnáról már szó sem lehet, és nemcsak formálisan nem léphet be, de úgy se használja a területét a NATO, mintha szinte már tag volna. Az USA pedig azt jelzi, hogy elég a területfoglaló háborúkból, Oroszország nem növekedhet tovább nyugat felé újabb hódításokkal.

A fő kérdés az, hogy ezeknek az üzeneteknek a fenyegető hangsúlyozására miért van most szükség. Mert mindkét elnök szeretne igazi nagyhatalmi vezetőként mutatkozni, és éppen felemelik egymást kemény szavaikkal, mutatva saját népüknek is az erejüket és fontosságukat? Vagy pedig tényleg azt kémkedték ki egymásról, hogy a másik éppen átlépni készül azon a bizonyos vörös vonalon, amit egymás elé húztak?

A keddi tárgyalás után őszinte, kemény tárgyalásról számolt mindkét oldal, folytatást ígértek, és azt is, hogy megbízzák a szakértőiket a további egyeztetésekkel. Világháborús veszélyt jelző nyilatkozatok nem hangzottak el.

Múlt pénteken Kína levette az elvámolható termékeket előállító országok listájáról Litvániát. Ez azt jelenti, hogy ha egy litván terméket be akar valaki vinni Kínába eladni, akkor nem tudja elindítani a vámolási eljárást, a balti állam, mint "származási ország", a kínai adminisztráció szerint már nem létezik.

Világkereskedelmi szempontból önmagában ez még nem lenne nagy ügy. Tavaly Litvánia összesen 300 millió euró értékben szállított árut Kínába, ami még litván szempontból sem óriási tétel, az ország teljes kivitelének mindössze 1 százalékát jelentette. A tiltás a kínai gazdaságot még annyira sem terheli meg, mintha egy lepke meglibbentette volna a szárnyát Pekingben.

Első ránézésre ez csak Tajvanról szól

A kínai kormány azért lépett fel ilyen erélyesen Litvániával szemben, mert novemberben Tajvan külképviseleti irodát nyithatott Vilniusban. Máshol is vannak a szigetországnak külképviseletei, de azokat jellemzően nem Tajvani Képviseleti Irodának, hanem tajpejinek nevezik. Az EU-ban és Észak-Amerikában sem nevezik ezeket a kvázi nagykövetségeket tajvaninak, mert Kína szerint Tajvan nem létezik. A pekingi kormány szerint legfeljebb "kínai Taipei" van (Taipei amúgy a sziget fővárosának is a neve), ami a népi Kínához kellene hogy tartozzon.

Tajvan szigetére menekült a kommnista hatalomátvétel elől a második világháború után az Amerika-barát kormány, és azóta sem érte utol a népi Kína, független köztársaság maradt a terület. A pekingi kormány viszont nem ismeri el a függetlenségét, ám a sziget szuverenitását az USA kormánya egy védelmi megállapodással garantálja. Ha egyszer háború törne ki az USA és Kína között, akkor a konfliktus közvetlen kirobbantója egy Tajvan elleni kínai támadás lehet - véli a legtöbb elemző mostanában. Kína az utóbbi években egyre agresszívabban követeli, hogy Tajvant ne ismerjék el önálló országnak, és rendszeresen gyakorlatozik harci repülőkkel és hadihajókkal a környékén.

A kínai kormány már augusztusban, a vilniusi iroda nyitásáról szóló terv hallatán kiutasította a litván nagykövetet Pekingből, és a sajátját is hazahívta Vilniusból, és most a megmaradt ottani konzulátus működését is korlátozta. De az import-tilalom mégis egy sokkal nagyobb ügyről is szól, mint az apró és a hatalmas ország viszonyáról.

Brüsszeli terv

Szerdán mutatja be ugyanis az Európai Bizottság azt a jogszabály-tervezetét, ami nagyon komoly fegyvert adna a saját kezébe. Az új felhatalmazás lehetővé tenné, hogy az EU kereskedelmi szankciót léptessen életbe olyan cégek, személyek vagy kormányok ellen, amelyek az EU-t, vagy annak valamely tagállamát kereskedelmi korlátozásokkal fenyegetik.

Jelenleg az EU csak az összes tagállam kormányának teljes konszenzusával vethet ki szankciókat, mert külpolitikai kérdésekben mindig teljes egyetértés kell a tagállamok között. Csakhogy a szerdán megjelenő tervezet szerint az új szankciós eszköz már a kereskedelmi kérdések közé tartozna.

Ebből pedig két fontos lehetőség is következik. Egyrészt az új szankciós politikát lehetővé tevő jogszabályt minősített többséggel is elfogadhatják, azaz az új rendszer élesítéséhez nem kell minden tagállam egyetértése. A másik, hogy az új rendszer értelmében az Európai Bizottság saját hatáskörben is dönthetne szankció kivetéséről, amennyiben kereskedelmi fenyegetettséget érez, akár csak egyetlen tagállam esetében. A retorzióként kivethető szankció élesítése előtt ugyan a Bizottságnak konzultálnia kellene a tagállamok kormányaival, de végső soron egyedül is léphet.

Ez soha nem látott külpolitikai erőt adna a Bizottságnak, még akkor is, ha formálisan a kereskedelmi, és nem a külszolgálati részlegéhez tartozna a szankciós politika.

Élő példa

Kína pénteken a Litvánia ellen bevezetett importtilalommal egy olyan helyzetet alakított ki, amellyel elgondolkodtathatja a tagállamokat, hogy milyen képet vágjanak a Bizottság tervezetéhez. Rögtön itt egy konkrét példa, amin keresztül a nagy ipari termelők átérezhetik, hogy milyen lenne, ha egy kis tagállam szimbolikus vitája miatt az ő gyáraik szenvednének el óriási károkat.

A mostani litván-kínai vita pont olyan, aminek a nyomán a Bizottság, az egyik tagállam védelmében, szankciót rendelhetne el Kína ellen, az egész EU-ra vonatkozóan. Valószínűleg csak arányosat, nem nagy értékűt, de aminek nyomán Kína minden bizonnyal már az egész EU-t büntető választ adna. Így pedig gyorsan belesodródhatna a két óriási gazdasági erőközpont egy súlyos vámháborúba.

Bár a bizottsági javaslat még nem végleges, és nem is nyilvános, több ország diplomatái is jelezték már brüsszeli tudósítóknak, hogy nem örülnek neki. Nem meglepő módon a komoly ipari termelők, köztük Svédország és Csehország kormánya is az ellenzők között van. A mostani kínai fellépés Litvánia ellen megfelelő hivatkozási alap lehet számukra, hogy megmutassák, hogy miért lehet veszélyes eszkalációk kiindulópontja egy ilyen eszköz az Európai Bizottság kezében.

Közben a javaslat támogatói azzal érvelnek, hogy az Európai Unió védtelen és gyenge az egyre versengőbb és erőszakosabb világban. Európa hiába gazdag, ha nem tud nagyhatalomként fellépni. Saját hadserege nincs, a külpolitikai döntései a minden országot megillető vétójog miatt nehézkesek. A külső nagyhatalmak pedig könnyen kijátszhatják most a tagállamokat egymás ellen, ha az egyiknek kedvező, a másiknak meg fájó intézkedéseket hoznak, és különalkukkal intézik el, hogy mindig legyen olyan kormány, amelyik vétót emel a védelmükben.

Különösen fontos lenne az EU kezében egy fenyegető eszköz most, amikor arra készül, hogy klímavédelmi vámot vezessen be, hogy a kvóták és egyéb zöld intézkedések miatt dráguló európai termelők védve legyenek a szennyezőbb, de így olcsóbb külső versenytársak portékáitól.

A litvániai helyzet egy jól átélhető, valós példája lett így annak, hogy minden EU-s kormány elgondolkozzon, akarja-e az új szankciós hatalommal felruházni az Európai Bizottságot. Ha az EU nagyhatalomként akar viselkedni a világpolitikai vetélkedésben, akkor szüksége van fenyegető eszközökre. Az eszköz bevezetése viszont azt jelenti, hogy olyan szolidaritás kell a tagállamok között, amely nem engedi, hogy a nemzetgazdasági érdekek előtérbe kerüljenek. Kína most ezzel a dilemmával szembesíti az európaiakat.

Csütörtök délelőtt az EU Bíróságán nyilvánosságra hozták a testület főtanácsnokának véleményét a magyar és lengyel kormány által indított perben.

Ez alapján a Bíróság várhatóan visszautasítja a magyarok és a lengyelek panaszát, és nem semmisíti meg a jogállamisági mechanizmus nevű új szankciós eszközt. A várható ítélet alapján a Bíróság elsimeri tagállamok jogát, hogy megbüntethetik a demokratikus rendszert leépítő kormányokat.

Úgy tűnik tehát, hogy a 2018-ban kitalált, 2020-ban elfogadott, ám eddig sohasem használt új EU-s büntetési rendszer hamarosan élesedhet, és elvi lehetősége lesz az EU intézményeinek, hogy komoly pénzeket vonjanak el a demokratikus normákat megsértő kormányoktól.

Budapest és Varsó szerint vissza akarnak élni az EU-s joggal

Ez az a per, amit a magyar és a lengyel kormány akasztott az Európai Bizottság és az Európai Parlament nyakába, mert szerintük törvénytelenül alkották meg azt a büntetési rendszert, ami alapján a tagállamoktól el lehet venni az EU-s támogatásokat, ha olyan jogállamisági problémák merülnek fel, amelyek veszélyeztetik ezek hatékony elköltését. A két kormány a szankciós jogszabály megsemmisítését kérte az EU Bíróságától. A Bíróság által csütörtök délelőtt bemutatott dokuemntum alapján a két kormány igényét várhatóan vissza fogják utasítani.

Némileg leegyszerűsítve: ez az első olyan eszköz az EU-s intézmények kezében, amellyel érdemben szankciókat volnának képesek kivetni a demokratikus rendet megsértő kormányokra. Enélkül erre csak a hetes cikkely szerinti eljárás alapján van mód, de az lényegében használhatatlan, egyrészt mert ott a szankció túl durva (az adott ország szavazati jogának a felfüggesztése); másrészt az összes tagállam egyetértése kell az alkalamazásához, amit a mostani helyzetben a magyar-lengyel véd- és dacszövetség gyakorlatilag kizár.

Nem véletlen, hogy a varsói és a budapesti kormány igen régóta küzd az új szankció bevezetése ellen. Az Európai Bizottság még 2018-ban jött elő e szankciós tervvel, akkoriban még jogállamisági mechanizmus néven hozták elő. Orbán Viktor már abban az évben megmondta, ha a mechanizmusról szóló törvényt elfogadják, akkor Magyarország megvétózza a következő, 2020-27-re vonatkozó EU-s költségvetést.

2020 nyarán, a járvány okozta gazdasági visszaesést látva, a tagállamok megállapodtak abban, hogy a rendes költségvetés mellett egy óriási gazdaságélénkítő csomagot is elfogadnak. Úgy nézett ki, hogy az eurót használó déli államok, különösen Olaszország, csődbe mehet, ha nem jön a csomag, vagy legalább az ígéret a csomagról. Az északi államok viszont, élükön Hollandiával, azt mondták, hogy nem szavazzák meg a csomagot, ha nem kerülhet mellé a mechanizmus, hogy a pénzt semmiképpen se lophassák szét. Négy éjjel és öt nap folyt a vita, a végére pedig megegyeztek, hogy lesz mentőcsomag is, mechanizmus is, a részleteket pedig kitalálják majd később.

Orbán Viktor azóta is sokszor elmondja, hogy mekkora áldozatot hozott ő azon a csúcstalálkozón, hogy elvi áldását adta valamiféle szankciós rendszer bevezetésére - annak ellenére, hogy akkor helyben még győzelmet hirdetett, mondván elérte, hogy a mechanizmust csak az EU-s pénzek ellenőrzésére, és ne általában, jogállamisági ügyekre vonatkozóan használják.

Hosszas viták után 2020 decemberében került elő újra élesen a kérdés, amikor az aktuális csúcson meg kellett szavazni az új költségvetést és a gazdaségélénkítő csomagot is. Addigra elkészült a mechanizmus szabályrendszere, ami a magyarok és a lengyelek szerint túlságosan könnyű prédává tette őket. Túl általános, szerintük gumijogszabály, amellyel politikai alapon lehet pénzt elvenni tőlük. Az összes többi tagállam egyébként elfogadta volna a rendszert.

A magyarok és a lengyelek bejelentették, ha a jogszabály marad, akkor vétóznak, és nem lesz se költségvetés, se mentőcsomag. Az Európai Parlament viszont azzal fenyegetett, hogy ha csak egy betű is változik a jogszabályban, akkor ők vétózzák meg a költségvetést.

Jegelték, de lassan kiolvad

A megoldás az lett, hogy a jogszabály maradt, de az Európai Bizottság megígérte, hogy nem alkalmazza, egészen addig, amíg az Európai Bíróság meg nem mondja, hogy törvényes-e. Budapest és Varsó márciusban adta be végül az erről szóló keresetlevelet, az utolsó lehetséges pillanatban, is ezzel jelezve, hogy szeretnék, ha a szankciók minél később élesednének, még ha el is vesztenék a pert.

A bírósági döntésnek vagyunk most az előszobájában azzal, hogy kijött a főtanácsnoki vélemény. Ez a vélemény még nem az ítélet, de egy olyan indítvány, ami általában vezeti a bírákat a végleges határozat meghozatalában. Majdnem olyan erős álláspont, mint egy elsőfokú ítélet egy rendes bíróságon.

Közben a Bizottság már elkezdte összeszedni azokat a problémákat, amelyekre hivatkozva a szankciót gyorsan javasolhatja Magyarország és Lengyelország ellen. Ezt készítette elő az a két levél, amelyet a budapesti és a varsói kormánynak két hete kiküldtek, és amelyeket teljes részletességgel a 444 ismertett először. Ebben Magyarországot az EU-s pénzek gyanús szétszórásával, a korrupció elnézésével vádolják, Lengyelországot pedig a független igazságszolgáltatás felszámolásával. A levelek szerint mindkettő érdemben veszélyzteti az EU-s támogatások célszerű felhasználását.

A Bizottság azonban továbbra sem tud egyedül szankciót kivetni: ha úgy érzi, hogy egy kormányt büntetni kellene, akkor arról még szavaznia kell a tagállamoknak is, és csak akkor élesedik a szankció, ha ott minősített többséggel támogatják a büntetés kivetését. Ez azonban azt is jelenti, hogy a magyar és a lengyel kormány kettesben kevés ahhoz, hogy meg tudják védeni egymást.

A legoptimistább ellenzékiek is egyetértenek azzal, hogy az előválasztás óta nem volt semmilyen érdemi megmozdulása az Orbán Viktor leváltására készülő oldalnak. Felvetésünket, miszerint “eltűnt az ellenzék,” senki sem vitatta az általunk megkérdezett számos politikus és háttérember közül.

Az optimistábbak szerint nincs ettől még baj, mert mindjárt elindul a központi nagy kampány, legkésőbb januárban. A pesszimistábbak szerint az előválasztás óta tartó leállás óriási luxus egy ilyen nehéz küzdelemben, és nem lehetett volna két hónapra felfüggeszteni a kampányt.

Az ellenzéki oldal vezetői utoljára október 23-án álltak ki közösen a nyilvánosság elé, miközben alig három kilométerrel arrébb Orbán Viktor a Békemenet résztvevőinek tartott előadást. Augusztus végétől egészen addig a napig az ellenzéki összefogásnak sikerült 2010 óta először átvennie a kezdeményezést, és sokkal izgalmasabbnak mutatkozni, mint a Fidesz. Az előválasztás a legnagyobb politikai teljesítményük volt bő tíz év alatt, létrehoztak egy olyan teret, ahol igazi tétje volt a megszólalásaiknak.

Október 23-án a sokkal jobban, hetekkel korábban megszervezett Békemenet létszámában messze lenyomta az ellenzéki ünnepséget, és ezzel az ellenzéki nekibuzulás lendületet vesztett. Azóta igazán erős kísérletet sem láttunk arra, hogy új életet verjenek belé.

Nem volt terv az előválasztáson túl

Az előválasztás idején aktív kampánytervezőkkel és politikusokkal beszélgetve nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen terv sem volt arra, hogy az előválasztás eredményhirdetése után hogyan folytatódjon a munka. Ez nemcsak rövidlátás volt a politikusok részéről, hanem kényszer is, hiszen nem lehetett tudni, hogy ki fog nyerni, és ő mit akar majd.

Többen kiemelték, hogy a nulláról kell felépíteni egy kampányirodát, összeszedni embereket közvélemény-kutatóktól kezdve programalkotó szakértőkig, felvenni sajtósokat és dizájnereket, és egyáltalán kitalálni a gépezet működését, a pártokkal átbeszélni a döntések menetrendjét. Arra figyelmeztettek, hogy mindehhez idő kell.

November közepe óta van egyáltalán fizikailag is létező központi kampányiroda, ahol a pártok delegáltjai és Márki-Zay Péter emberei a beszámolók szerint már dolgoznak. Az érintettek szerint attól még, hogy egyelőre semmi sem látszik kifelé, komoly előkészületek folynak. Ahogy Márki-Zay lapunknak fogalmazott: "nagyon fontos munka” megy a háttérben.

A frakció lett az első kérdés?

Az előválasztás idején Márki-Zay Péter körül mozgó emberek közül többen is úgy látják, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester előtt két út állt a győzelme után: vagy azonnal átveszi az irányítást; vagy helyet követel magának a hat pártelnök asztalánál, egyenjogú partnerként. Az első változatnál ott volt a kockázat, hogy a pártelnökök nem hagyják magukat ugráltatni, a másodiknál pedig az, hogy végtelen vitatkozás jön kampányolás helyett.

"Október 17-én este, a győzelmi beszédében azt kellett volna mondania Péternek, hogy holnap ekkor és ekkor itt és itt várja a pártelnököket, ahol ismerteti velük a következő lépést. Abban a hangulatban senki se mert volna nem elmenni" - vélekedett a miniszterelnök-jelölt egy kicsit csalódott híve.

Márki-Zay azonban nem akart azonnal főnököt játszani, megelégedett azzal, hogy külsősként, hetedikként, megnyerte a hatok versenyét, és alkudozni kezdett, hogy neki is lehessen parlamenti frakciója. Mivel a pártok képtelenek voltak megegyezni a közös lista összeállításáról az előválasztás előtt, Márki-Zay meglátta a lehetőséget, hogy bevigyen a parlamentbe egy új jobbközép pártot, ami hosszú távon is támasza lehetne politikai építkezésének. Ám ahhoz, hogy ezt a többi párt megengedje neki, alkudoznia kellett, nem törhetett rájuk rögtön feladatokat osztva.

Több forrásból is úgy értesültünk, hogy bár hivatalos döntés még nem született, de a pártok lényegében már belementek abba, hogy Márki-Zay egy legalább 5 fős képviselőcsoportot létrehozhasson majd. Várhatóan a Pálinkás József által alapított Új Világ Néppárt (ÚVNP) adja majd a szervezeti keretet ehhez. Ennek a megbeszélése többek szerint is elvett energiát és időt, miközben tovább tolódik az országos lista összeállítása is, és egyesek szerint idén már nem is várható megegyezés erről.

Egy, a helyzetet kritikusan szemlélő parlamenti képviselő azt mondta, hogy szerinte már nem is a győzelemre készülnek a pártok, hanem saját pozícióikat akarják csak bebiztosítani, és ezért megint az egymás elleni küzdelem határozza meg az erőfeszítéseket, mint 2017 december elején. A legtöbb érintett e feltételezést határozottan visszautasította.

Mindenki nyugodjon le

Márki-Zay Péter a 444 kérdésére azt mondta, hogy az előválasztás utáni első két hét csendje az ő részéről teljesen tudatos döntés eredménye volt. Tapasztalt politikusok is azt javasolták ugyanis, hogy az előválasztási kampánnyal járó óhatatlan konfrontációk után “hagyják lenyugodni a kedélyeket” a hazai nyilvánosságban. "Ez egy sokpárti szövetség, az előválasztás utáni új helyzetben a pártoknak és a pártok szavazóinak idő kellett az új helyzet megemésztésére, miszerint innentől közös miniszterelnök-jelölt és közös képviselőjelöltek vannak, nem pedig pártjelöltek" - magyarázta Márki-Zay. A politikus éppen ezért időzítette erre az időszakra a nemzetközi sajtóturnéját, interjút adva a CNN-nek, a BBC-nek, a New York Times-nak, a Die Zeitnak és más külföldi sajtótermékeknek, illetve szervezte meg a brüsszeli túráját is.

De ennyire?

Azonban a szervezési-logisztikai problémák, és a taktikai visszavonulás sem magyarázzák meg teljesen, hogy az ellenzék alapszinten sem nyilvánult meg október közepe óta, egészen égető kérdésekben sem. Még az elszabadult inflációról és az időközben berobbant negyedik járványhullám kezeléséről sem mondtak érdemben semmit. "Máshol ezekkel a témákkal választást lehet nyerni" - mondta egy ellenzéki közegben dolgozó kampányszakértő.

Márki-Zay lapunknak azt mondta, hogy rövidesen ez másképpen lesz, mert hamarosan működésbe lép az új kommunikációs stábja.

Ami volt, azt se együtt intézték

A Fidesz leváltására készülő szövetség csekély számú politikai akciót végrehajtott ugyan, de azokat meg nem bírta közösen intézni. Ez különösen feltűnő volt, amikor Márki-Zay Péter november 18-án leutazott Röszkére a határkerítéshez, hogy egy “Tudta? Csak a Fidesz telepít be migránsokat. Soros = 0, Orbán = 55297” feliratos, a kormány sorosozós kampányát kifigurázó óriásplakát előtt tartson szabadtéri sajtótájékoztatót. Az eseményen ugyanis Márki Zay kommunikációs igazgató-kampányguruján, Gurzó Ákoson kívül, csak Lengyel Róbert siófoki polgármester, a Márki Zay által alapított Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökségi tagja vett részt. Az ellenzéki pártok képviselői közül senki.

A 444 egyes forrásai szerint szerint a pártok legalább egy része nem értett egyet a hódmezővásárhelyi polgármester koncepciójával, ami nagyjából úgy foglalható össze, hogy “a saját kampányeszközeit fordítsuk a Fidesz ellen”, és a színfalak mögött egyszerűen megtagadták a részvételt az eseményen. Márki-Zay Péter azonban azt mondta, hogy nem a pártok nem mentek el az eseményre, hanem ő nem hívta őket, mivel a pártemberek óhatatlanul némi megosztottságot sugallnak, míg a 106 képviselőjelölt és ő maga az egységes ellenzék közös jelöltjei, akik a pártképviselők nélkül sokkal inkább meg tudják ezt az egységet jeleníteni.

Ugyanakkor egyik forrásunk a pártok távolmaradását inkább Márki-Zay makacsságának tulajdonította, mert a sorosozós kampányötletéből a pártok nemtetszése ellenére sem engedett. Márki-Zay azt az információnkat nem kommentálta, hogy például az LMP azért nem jelent volna meg, mert a párt nem értett egyet a fideszes eszközöket a Fidesz ellen fordító kampánytaktikájával.

"Péter, egy céges hasonlattal élve, a kampányban ügyvezető, és nem elnök akar lenni, azaz a napi operatív ügyekben is ő akar dönteni" - mondta egy másik forrásunk. Már a hódmezővásárhelyi polgármesterről írt portréban is említettük, hogy a politikus még a hívei szerint is annyira biztos a saját igazában, hogy nem igazán hallgat senkire. "Persze lehet, hogy megint csoda történik, és a végén tényleg minden bejön neki. Végülis eddig minden választást megnyert, amin valaha elindult" - szólt az optimistább vélemény erről a makacsságról. (Márki-Zay eddig kétszer győzött a hódmezővásárhelyi polgármester-választáson, illetve legutóbb az ellenzéki előválasztáson).

Nem a röszkei kivonulás volt Márki-Zay egyetlen ötlete, amit visszadobtak a pártok. Úgy tudjuk, hogy magányos akciója volt az is, amikor a lakcímbejelentések laza kezeléséről szóló, és szerinte választási csalásra alkalmat adó törvény ellen azzal lépett fel, hogy az ellenzéknek szükséges esetben fel kell vennie a versenyt „a Fidesz legaljasabb eszközeivel is”. Ennek értelmében ha a Fidesz szavazókat jelent be a billegő körzetekbe, akkor az ellenzéknek is ezt kell tennie.

Márki-Zay szeretett volna aláírásgyűjtést, vagy valami látványosabb akciót is a törvény elleni tiltakozásul, de egyelőre ez se ment át a pártközi egyeztetésen. A pártok végül annyira jutottak, hogy felszólították a Nemzeti Választási Irodát, hogy naponta hozzák nyilvánosságra, hogy egy választókerületben hányan laknak hivatalosan, hogy nyomon lehessen követni a változásokat, de utcai megmozdulás vagy erősebb kampány nem szerveződött ennek támogatására.

Úgy tudjuk, hogy Karácsony Gergely főpolgármester stábja részben a röszkei eset hatására találta ki, hogy megpróbál sebtében összehozni valami olyan politikai akciót, amin végre meg tudnak jelenni az ellenzéki szövetség politikusai. Ebből lett a budai Várban, a Karmelita kolostor előtt tartott, bizarr, BKV-büntetőcédulás performansz.

Az alapötlet itt az volt, hogy, az előválasztáson győztes budapesti ellenzéki képviselőjelöltek egy felnagyított BKK-s büntetőcetlit próbálnak eljuttatni a Karmelita kolostorban dolgozó miniszterelnöknek. Bár ezúttal magában az alapügyben teljes egyetértés volt az ellenzék pártjai és független képviselői között, az eseményen mégis feltűnően kevesen jelentek meg. Látványosan távolmaradtak például a Jobbik és az MSZP fővárosi politikusai.

De még azok sem mind húztak teljesen egy irányba, akik elmentek. A budapesti 1. körzetet megnyerő LMP-s Csárdi Antal például arról beszélt a párttársainak, hogy annyira bénának tartotta a Karmelita kolostort körülvevő kordon kapujánál kialakult jelenetet, hogy a helyzet felmérése után inkább gyorsan a háttérbe húzódott. Az anekdotát hallva újra átnéztük a helyszínen készített videóinkat, hogy kiderüljön, Csárdi igazat beszélt. Az alanti, az akció kezdete után kevéssel készült felvételen jól látható, hogy miközben Oláh Lajosék lelkesen médiacivakodnak az őrséggel, Csárdi fogja magát, és egyszer csak otthagyja őket, kijön a szűk helyen gomolygó embertömegből, és onnantól több méter távolságból figyeli az eseményeket.

Ezt lehet józan helyzetfelmérésnek is tekinteni, de semmiképp sem arra utal, hogy az ellenzéki szereplők képesek lennének kompromisszumok árán kölcsönösen beleállni egymás kampányába.

A pártok csendben kivárnak

Sokáig úgy tűnt, hogy Márki-Zaynak két erős szövetségese lehet a pártok között, a Jobbik és a Momentum. A Jobbik azért, mert az az egyetlen markánsan jobboldali párt az összefogásban, és mert ők kérték fel még 2017-ben, hogy induljon el a hódmezővásárhelyi polgármesterségért. A Momentum pedig azért, mert elsőként támogatta őt az előválsztás második fordulójában. Azért is adta volna magát ez a két párt, mint fő szövetséges, mert Márki-Zay elég kritikus a 2010 előtti balodali kormányokkal szemben, amelyek politikusai most az MSZP-ben és a DK-ban politizálnak.

Azonban Jakab Péterrel elég rossz Márki-Zay viszonya, főleg mióta a Jobbik semleges maradt az előválasztás második fordulójában. A Momentummal való kapcsolatnak pedig nem tett jót, hogy Donáth Anna lett a párt új elnöke, aki első nyilatkozataiban rögtön kritizálta Márki-Zay néhány kijelentését, különös tekintettel a röszkei akciójára. Úgy tudjuk, hogy a Momentum az elmúlt napokban lecserélte azokat a delegáltjait is, akiket a most kiépülő központi kampányirodába küldtek.

A DK az utóbbi hetekben inkább távolságtartással, míg az MSZP nyomulós ajánlatokkal viszonyul Márki-Zayhoz. És általános hangulat a pártelnökök részéről, hogy kivárják, mire megy a miniszterelnök-jelölt az új stábjával.

Szerdán Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke ezt külön közleményben erősítette meg, amelyben többek között így fogalmazott: "Megállapodtunk, hogy vigyázunk egymásra, megállapodtunk, hogy a DK, ahogy a többi párt is, elsősorban egyéni jelöltjeink segítésére koncentrál. Ezen túl azt tesszük, úgy és akkor, amikor azt ő, a közös jelölt ezt kéri. Mert ő a kapitány." Azaz a pártok most elsősorban a saját egyéni jelöltjeiknek kampányolnak.

Közben a Fidesz átvette a tematizálást

Nem csupán arról van szó, hogy az ellenzék az utóbbi hetekben alig reagált a történéskere, illetve képtelen volt erős, és közösen képviselt akciókra, hanem egyenesen defenzívába szorult. A kormányoldal a Városháza eladását taglaló hangfelvételekkel, és a hozzá kötődő korrupciós vádakkal tűz alá vette a legerősebb ellenzéki hatalmi központot, a főpolgármesteri hivatalt; illetve kampányt indított Jakab Péter ellen is, akit házasságtöréssel hoztak hírbe.

Közben adócsökkentéseket, nyugdíjprémiumot, adóvisszatérítést ígérnek naponta, illetve arra emlékeztetnek, hogy rezsiáremeléstől és migránsoktól védik kemény küzdelemben az országot.

Márki-Zay közben pörög, csak nem annyira látszik

A miniszterelnök-jelölt egyébként nem lankad, szinte naponta közvetít a Facebookon friss videókat, és járja az országot is. Csak az elmúlt néhány napja így nézett ki: 28-án Hódmezővásárhelyen, 27-én Békéscsabán, Szolnokon és Kecskeméten, 25-én Budapesten, Miskolcon és Hatvanban, 23-án Mosonmagyaróváron, Gárdonyban és Pozsonyban volt hivatalos programja például.

Ellenzéki képviselő-jelöltekkel találkozott, lakossági fórumokat tartott, diplomatákkal egyeztetett, meglátogatta irodájában Csányi Sándor OTP-elnököt, és néhány naponta az ATV kőbányai stúdiójában is megjelenik.

Legalább ugyanennyi nem nyilvános programja is van, tehát folyamatosan mozog és szervezkedik, de az igazán látványos, tömegekhez eljutó kampánya még várat magára. Szerinte már nem sokáig.

• Óriásit emelkedett a gáz ára az idén, ez súlyos zavarokat okoz a távfűtési szektorban is.
• Sok város távhőszolgáltatója november közepén azzal szembesült, hogy többet kellene fizetnie a gázért, mint amennyiért leszerződött rá tavasszal.
• Közben a háztartásokat csak a rezsicsökkentett hatósági áron láthatják el.
• A gázkereskedők szerint a távhősök egy része az áramtermelőkkel összejátszva nyerészkedik rajtuk, ez is indokolja, hogy visszamenőleg is emeljék az áraikat.
• A vitákat nem lehet bíróság elé vinni, mert mire ítélet születne, rég vége lenne a fűtési szezonnak.
• A kormány egyelőre távolról figyeli az önkormányzatok és a gázkereskedők küzdelmét. Néhány érintett szerint csak arra várnak a politikusok, hogy államosíthassák az egész szektort.

Legalább egy tucat magyarországi nagyváros távhőcége kapott figyelmeztetést az utóbbi hetekben a gázkereskedőjétől: vagy írják alá az október 1. óta érvényes szerződéseik módosítását, és fizessenek többet a gázért, vagy mondják fel a szerződésüket. Fideszes és ellenzéki vezetésű városokban is nagyon komoly aggodalom lett úrrá a polgármestereken, mert úgy érezték, három rossz lehetőség áll előttük:

• valahonnan rengeteg pénzt kell nagyon gyorsan szerezniük földgázra, egy olyan év végén, amikor az állam a járványra hivatkozva elvette a bevételeik jelentős részét;
• vagy belemennek egy háborúba a gázkereskedőjükkel, azt kockáztatva, hogy december végén vagy január elején lesznek napok, amikor nem tudják fűteni a lakótelepeiket;
• vagy elengedik a távhőcégüket, és egy gyors államosítás után az MVM működteti őket tovább, ahogy az történt iskoláikkal, kórházaikkal és számos egyéb jószágukkal.

Az aktuális probléma a megyei jogú városok közül is többeket érint, egészen nagyokat is, de kisebb települések is érintettek, összesen több mint egy tucatról tudunk. Mivel az alkudozás még tart, egyik érdekelt sem kívánt nyíltan beszélni a helyzetéről, ezért nem soroljuk fel az összeset, de a helyzet komolyságát mutatja, hogy a négy legnagyobb Budapest, Szeged, Győr és Székesfehérvár. A gázkereskedők közül háromról tudunk, amelyek az elmúlt három hétben szerződésmódosítással keresték meg a távhőcégeket, közülük a legtöbb településsel az E2 Hungary áll kapcsolatban, ami a Magyar Telekom és a MET Holding közös vállalkozása.

Rezsicsökkentés és szabad piac egyben

A rezsicsökkentésnek nevezett kormánypolitika miatt a távhőcégek a háztartásoknak államilag szabályozott, fix áron nyújthatnak csak szolgáltatást. A fűtéshez szükséges gázt viszont piaci áron szerzik be. Ha a piaci ár drágább, mint a rezsicsökkentett, akkor a különbséget az állam elvben kipótolja.

A pótlás úgy történik, hogy az energiahivatal kijelöl egy tavaszi napot, megnézi, akkor mennyibe kerül a gáz, és azt mondja, ez a referencia. Ha a rezsicsökkentett ár annál alacsonyabb, akkor a kettő közti különbséget a távhőcégek megkapják a hivataltól (a rendszer ennél valójában bonyolultabb, de ez a lényege).

Emiatt a távhőcégek jellemzően a referencianap idején előre megveszik a következő évre való gázt – a gázév fordulója október 1-jén van, tehát már tavasszal leszerződnek az előttük álló ősztől a következő őszig szükséges mennyiségre. (Elvben hazárdírozhatnak is, arra számítva, hogy a hivatal által kijelölt referencianapnál lesz még olcsóbb a gáz, és akkor kereshetnek is az állami támogatáson, de ez akkora kockázat, amit általában nem vállal fel egy önkormányzati cég.)

Csakhogy nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi gázra lesz szükség télen, ezért általában olyan szerződést kötnek a távhősök és a gázkereskedők, amelyben van egy plusz/mínusz 20 százalék körüli mozgástér, amit az elmúlt néhány év átlagos fogyasztásához képest számolnak ki. Ez azt jelenti, hogy a távhőcég vételezhet ennyivel többet, vagy kicsit kevesebbet is a leszerződött mennyiséghez képest, az ár ettől nem változik. Ez azért fontos garancia, mert ha egyetlen fokot változik az átlaghőmérséklet a fűtési szezonban, az 7-8 százalékkal emelheti vagy csökkentheti a szükséges gázmennyiséget.

Ekkor jön a képbe a kereskedők dilemmája. Általában nagyot nem akarnak kockáztatni, és amikor a távhőcéggel leszerződnek a következő évre, olyankor ők is előre megveszik a szükséges gázmennyiséget, hogy ne legyenek kitéve egy esetleges áremelkedésnek. Ezt nevezik a szakmában lefedezésnek.

A gázkereskedők jellemzően a távhősök által rendelt gáz 100 százalékát veszik meg előre, mert ha melegebb tél lesz, és a távhősök végül csak 80 százalékot használnak, akkor a gáz egy része rajtuk marad. Így viszont egy hidegebb tél esetén, ha a távhőcég mondjuk 120 százalékot hív le, akkor övék az árváltozásból fakadó kockázat.

A rendszer eddig viszonylag megbízhatóan működött, mert a gáz árában nem voltak óriási kilengések. Ráadásul voltak évek, amikor a hatósági, tehát rezsicsökkentett lakossági gázár magasabb volt, mint a piaci. Azaz eddig az állami kompenzáció és a kereskedői kockázat is kezelhető volt.

Egészen montanáig, amikor a gáz ára elképesztő ütemben növekedett, és a tavaszi, a hivatal által meghatározott referencianaphoz képest is jó 200%-kal emelkedett már. Ami akkor még 30 euró volt, az most 90 euró körül van.

Ki nyelje be a veszteséget?

Több gázkereskedő is közölte novemberben a távhőszolgáltató partnerével, hogy módosítják a már megkötött és október 1. óta élő szerződésüket. Azt akarják általában elérni, hogy csak a szerződésben lekötött mennyiség 100 százalékát szállítják az előre kialkudott tavaszi áron, de az azon túli mennyiséget a mostani piaci árnak megfelelő összegért adják majd.

Ez a távhősök és az önkormányzatok szerint elképesztő átverés, hiszen egyszer már megállapodtak, és nekik semmi közük ahhoz, hogy a kereskedők nem 120 százalékra, hanem csak kisebb arányban fedezték le magukat. Ráadásul lehetetlen helyzetbe kerülnek, mert az állam csak a tavaszi árnak megfelelő kompenzációt nyújtja nekik. A fogyasztók felé árat nem emelhetnek, illetve az önkormányzat által meghatározott költségvetésük adott. Egyszerűen nincs miből fizetniük, még ha akarnának se.

Viszont azt se tehetik meg, hogy a szerződésmódosítási igényt csak úgy elutasítják. Ha ezt megteszik, akkor a kereskedőktől kapott levelek alapján egyes távhőcégek már december közepére vagy január elejére gáz nélkül maradhatnak, azaz nem tudnak fűteni, mert a kereskedőjük a módosítás elutasítását a szerződés felbontásaként értelmezheti.

Sok város távhőcége szerint a szerződés módosítása nem jogszerű, de mire ezt egy bírósággal kimondatnák, addigra sok tél telik el, a fűtési szezon pedig most van. Az általunk megkérdezett kereskedők szerint teljesen jogszerű az igényük, következik a szerződésükből és a melléjük rendelt feltételekből.

Ha a távhősök átszerződnének más céghez, akkor csak a jelenlegi piaci árért tudnák megvenni az összes gázt. Vagyis sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mintha elfogadják a szerződésmódosítást.

A kereskedők azt állítják, hogy ők nem kiszúrni akarnak a távhősökkel, pláne nem nyerészkedni rajtuk, hanem olyan mértékű árrobbanás van, amit a polgári törvénykönyv is elismer havaria helyzetnek. Azt állítják, ha akkora veszteség éri őket, amekkora kinéz, akkor lehet, hogy a tél második felére már egyáltalán nem tudnak gázt adni, mert csődbe mennek. És akkor egész biztos, hogy a távhősök csak a piaci árért vehetnek majd gázt, nemcsak a lekötött mennyiség 100 százaléka feletti részt.

A különböző kereskedők egyébként különböző feltételekkel fordultak a távhősök felé. Vannak távhőcégek, amelyek csak az áremelkedésről kaptak értesítést, és vannak kereskedők, akik a partnerüknek ösztönzőt is ajánlottak, vagyis ha 100 százaléknál kevesebbet fogyasztanak, akkor kompenzációt is kaphatnak.

Információink szerint azonban közös az összes szerződésmódosítási értesítésben, hogy mindegyik havi elszámolásra állna át az évesről. Ez azt jelenti, hogy a 100 százaléktól való eltérést már nem évente számolnák el, hanem havonta, így a túlfogyasztásokat azonnal ki kellene fizetni, már októberre visszamenőleg is. Ennek különleges jelentősége van a gázmotorok miatt.

A gázmotorok bekavarnak

A helyzet azért is ennyire kiélezett, mert az érintett önkormányzatok túllépték október hónapban a 100 százalékot, bizonyos esetekben a 120 százalékot is jelentősen. Ennek egyik oka, hogy idén néhány nappal korábban kezdődött a fűtési szezon a tavalyinál hűvösebb idő miatt.

Egyes településeken azonban volt más oka is az októberi túlfogyasztásnak. Jellemzően ott, ahol a helyi távhőcég olyan erőművekkel áll kapcsolatban, amelyek gázmotorokat működtetnek. Ezek a motorok áramot termelnek, ám a működésükkor keletkező hőt fel lehet használni fűtésre is. Több távhőcég idén októberben ilyen erőművektől rendelte a hőt.

Mivel ebben az esetben a távhő által megvásárolt gázból áram is lesz, amit az erőmű tulajdonosa elad, ezért a távhőcég valamennyit keresni is tud a konstrukción az erőművel kötött szerződése alapján. Ahogy a gáz, úgy az áram ára is nagyon felment az idén, vagyis óriási üzlet tavaszi áron vett gázból ősszel áramot termelni. Úgyhogy folyamatosan jártak ezek a gázmotorok októberben, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyes távhőcégek ebben a hónapban a szokásosnál több gázt vételeztek.

A gázkereskedők szerint itt átverik őket, mert ők a gázszállítási szerződésük szerinti 100 százalék feletti gázt most aranyáron veszik, de harmadáért adják.

A távhősök viszont azt mondják, hogy a kereskedőnek semmi köze ahhoz, hogy ő hogyan és milyen elosztásban használja fel a gázt, neki csak arra kell figyelnie, hogy a gázév végéig, azaz 2022 októberéig az előre lekötött mennyiséget ne lépje túl, és az azon belüli kilengések hosszú távú kiegyenlítése már az ő dolga. Ez szerintük így áll a szerződésben, és így volt mindig is.

A gázkereskedők szerint viszont ilyen mértékű gázfogyasztási kilengések korábban sosem voltak, hiszen nem volt ekkora üzlet a tavaszi áron vett gázból ősszel áramot termelni. Alapvetően ez az a konfliktus, ami igazán nehézzé teszi az elszámolás havivá tételét.

Az államtól várnak segítséget

Információink szerint a települések nagyobb része hajlik a megegyezésre, és alá fogják írni az áremelkedés lehetőségét jelentő szerződésmódosítást, máskülönben a tél nagy részében az összes gázt jóval drágábban vehetnék csak meg, vagy kérniük kellene az energiahivatalt, hogy jelöljön ki új tulajdonost a működtetésükre. De van néhány település – főleg a gázmotoros termelőkkel kapcsolatban lévők –, ahol még küzdenek, és azzal is fenyegetőznek, hogy közérdekű üzem megzavarása miatt beperlik a kereskedőt.

A távhőcégeket tömörítő Matászsz (Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége) a 444 kérdésére azt írta, hogy állami segítségben bíznak az áremelkedésre tekintettel. Egyszerre fordultak az ITM-et vezető miniszterhez, a parlament gazdasági bizottságához, az energiahivatalhoz, a megyei jogú városok szövetségéhez, hogy segítsenek megoldást találni, mert az idénre betervezett kompenzáció biztos, hogy kevés lesz. Ez közvetetten arra is utal, hogy a mostani emeléseket is beárazhatták mint elkerülhetetlen pluszkiadásokat, hiszen ha csak a tavaszi referenciaárral számolnának, akkor nem lenne érdekes számukra az azóta tapasztalt áremelkedés.

Patthelyzet

Egyelőre úgy tűnik, a távhősök állami segítség nélkül nem tudják kifizetni azt a 100 százalék feletti részt se, aminek az árát megemelnék a kereskedők, viszont a kereskedők nem viselik el a veszteséget, amit az időszakos túlfogyasztás miatt finanszírozniuk kell.

A távhősök szerint lehetetlen helyzet, hogy rájuk kényszerítenek egy magasabb árat, miközben a bevételeiket nem növelhetik a törvény szerint, de a szolgáltatással sem állhatnak le. A kereskedők szerint pedig az a lehetetlen helyzet, hogy ők finanszírozzák a brutális drágulást, főleg olyan esetekben, amikor a gázmotoros áramtermelők remekül keresnek a kárukon.

Amitől viszont mindkét oldal tart: hogy az állam úgy lép közbe, hogy mindkét oldalt kipöccinti az üzletből, és ellátásbiztonságra hivatkozva állami céghez kerülnek a távhőcégek és az őket ellátó gázüzlet is.

Vannak spekulációk, amelyek szerint a mostani lehetetlen helyzetet éppen emiatt nézi ölbe tett kézzel az állam. Erre utalhat, hogy idén nyár óta az energiahivatal ellátási zavar esetén nem a gázév végig, hanem csak hét napra jelölhet ki gázszállítót a távhőcégeknek, ha nem sikerül a piacról vásárolniuk. A hét nap után már a távhőcég működtetésére jelölnek ki valakit.

Ez a valaki reálisan csak az MVM lehet, amelyiknek van szolgáltatási tapasztalata és gáza is, tehát mind a távhősök, mind a kereskedők szerepét képes átvenni, és rá lehet venni, hogy benyelje zt a veszteséget, ami a piaci beszerzés és a hatósági áras szolgáltatás ára között keletkezett.

Ez üzleti szempontból nem lenne jó az állami cégnek, de az MVM-et jelenleg nem üzleti vállalkozásként használja a kormány, hanem vele finanszíroztatja a rezsicsökkentést.

Hogy az energiaárak emelkedését meddig lehet elrejteni a háztartások elől, az persze kérdéses, hiszen előbb-utóbb valakinek az MVM veszteségeit is finanszíroznia kell majd. Úgyhogy ha a távhőszektor államosítása lenne a megoldás, akkor is csak elodázni lehet azt a problémát, hogy a rezsicsökkentett és a piaci energiaárak között ennyire nagy lett a különbség.

Az elmúlt hetekben az egész világ egy olyan humanitárius katasztrófa kibontakozását figyelhette, amelyet elejétől a végéig egy elnöki palotában terveltek ki: több ezer, főként közel-keleti menedékkérő torlódott fel a lengyel-fehérorosz határon, étlen-szomjan a hideg erdőben, azt remélve, hogy át tudnak menni az Európai Unióba. Őket mind a fehérorosz kormány segítségével, fehérorosz légitársaságok, buszok és katonai teherautók vitték a határra, miután több ezer dollárt fizettek a fehérorosz kormányhoz bekötött utazásszervezőknek/embercsempészeknek.

Azt ígérték nekik, hogy a pénzükért cserébe simán besétálhatnak az Európai Unióba, ehelyett talpig felfegyverzett lengyel határőrökkel, vízágyúkkal és éjszakai faggyal találkoztak, többen az életüket is vesztették, míg Aljakszandr Lukasenka kormánya végül el nem vitte őket a határ mellől.

Ennek a menekültválságnak a gyökereit nem a Közel-Keleten, hanem a fehérorosz fővárosban kell keresni, a következményei pedig az egész Európai Unióra, és a bevándorlási kérdésektől teljesen független vitákra is hatással lehet.

A podcast legújabb adásában a 444 két újságírójával, Gazda Alberttel és Magyari Péterrel beszéljük át, hogy mit akart és végül mit tudott elérni az állami embercsempészettel Lukasenka, miért jön ez a krízis nagyon jól a lengyel kormánynak és mi várhat arra a több ezer emberre, akiket kihasználtak ebben a kegyetlen politikai játszmában.

Gazda Albert több cikkben is foglalkozott a fehérorosz-lengyel határon történő helyzettel, ha ezek közül egyet olvasnál el, ez legyen az. Magyari Péter elemzését pedig itt lehet megtalálni.

A 444 podcastjait meghallgathatod a Spotifyon, A Google Podcast és az Apple Podcast, és az Amazon Audible nevű szolgáltatásnak podcastoldalán és a 444.hu Youtube csatornáján is.

Mint arról beszámoltunk, a múlt héten az Európai Bizottság levelet küldött a magyar és a lengyel kormánynak, hogy rákérdezzen bizonyos ügyek állására, illetve régóta kritizált helyi szabályozásokra.

A levelek azért különleges jelentőségűek, mert az „uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről” szóló EU-rendeletre hivatkoznak. Ez az a rendelet, amit tavaly még jogállamisági mechanizmusnak kellett nevezni, és az a lényege, hogy el lehet venni vele az EU-s pénzeket az olyan kormányoktól, amelyek veszélyeztetik a demokratikus rendet.

Ez az a mechanizmus, aminek életbe léptetése miatt a magyar és a lengyel kormány tavaly decemberben majdnem megvétózta az EU 2021-28 közti költségvetését, és a teljes, 750 milliárd eurós újjáépítési alapot is. Az akkori alku alapján a jogállamiságinak nevezett mechanizmusból költségvetést védő mechanizmus lett, ezzel is jelezve, hogy csak az EU-s pénzeket közvetlenül érintő esetekben lehet a szankciót használni.

Továbbá abban is megegyeztek tavaly év végén a tagállamok vezetői, hogy Budapest és Varsó az EU Bírósága elé viszi a rendeletet, mert az szerintük politikailag motivált támadásra alkalmas. Az Európai Bizottság ígéretet tett, hogy amíg a Bíróság nem dönt, addig nem javasolnak szankciót a mechanizmus alapján. Ez egyébként annyira feldühítette az Európai Parlamentet, hogy a képviselők nemrégiben megszavazták, hogy feljelentik a Bizottságot, mert nem érvényesíti a mechanizmust (attól, hogy bíróság előtt van, még alkalmazhatná, csak a decemberi politikai alku miatt nem teszi).

A két levél kiküldése azt jelenti, hogy az Európai Bizottság elég sok munkát előre elvégez, hogyha a Bíróság rendben találja a rendeletet, akkor gyorsan javasolhassa a szankciók kivetését. Erről beszélt lapunknak a múlt héten Didier Reynders jogérvényesülésért felelős biztos is, aki azt mondta, hogy dolgoznak már az ügyön.

A múlt héten feladott levélben két hónapot kaptak a tagállamok válaszra, vagyis idén már nem lesz ebből büntetés. Információink szerint a Bizottság arra számít, hogy januárban születhet meg a Bíróság döntése. Addigra már náluk lesz a két kormány válasza, aminek értékelésétől függően egy hónapon belül javaslatot tehetnek szankció kivetésére. Utána a Tanácsnak további egy hónapja van arról, hogy szavazzon a javaslatról, azaz valóban büntessen.

A Budapestnek küldött levél enyves kezeket feltételez

A Bizottság Magyarországnak küldött levelében csupa-csupa korruciós kockázat szerepel. A levél első részének ez a címe:

A közbeszerzés rendszerszintű hiányosságai és gyengeségei; az összeférhetetlenség kockázata; a "közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal" kapcsolatos aggályok

A Bizottság itt azt taglalja, hogy már évek óta számos jelentésben felhívta a magyar kormány figyelmét, hogy a közbeszerzések átláthatatlanok és torzítják a versenyt. Ezt a saját auditoraik is megállapították több vizsgálat alkalmával is, és 2019-ben 1 milliárd eurós pénzbüntetést is kivetettek már miatta.

(Ezt hivatalosan korrekciónak nevezik, ilyenkor elveszik a támogatást egy adott programtól, de ha a pénzügyi ciklus végéig erre a nemzeti kormánynak van elég ideje, akkor egy új pályázathoz a pénzt még fel lehet használni. Az Orbán-kormány e büntetés kivédésére túlpályáztat, azaz több pályázatot ír ki, mint amennyi EU-s pénz rendelkezésre áll, hogy a büntetésből elvett pénzeket gyorsan át tudja csatornázni máshova. A problémás projekttől elvett pénzt pedig nemzeti forrásból pótolják ki általában.)

A Bizottság a levélben emlékezteti a kormányt, hogy 2019-ben a büntetés egy részét a csatornázásokra kötött keretmegállapodások miatt vetették ki - azaz a kormány nem egyenként versenyeztette meg a projekteket, hanem előre odaadta az egészet egy nyertes konzorciumnak. Az új, 2021-től induló magyar pénzköltési tervben ugyanilyen keretmegállapodással osztanák szét az informatikai fejlesztésre szánt pénzeket. A levél arra utal, hogy a magyar kormány még a saját kárán sem tanul.

Aztán hivatkoznak az OLAF-ra, az EU csalás elleni hivatalára, ami az utóbbi öt évben mindig Magyarországon tárta fel a legtöbb szabálytalanságot a tagállamok közül (a kifizetések százalékos arányának megfelelően). Ez az EU-s átlag tízszerese volt 2015-2019 között. Ugyanakkor a magyar hatóságok által megállapított szabálytalanságok az EU-s átlag alatt voltak.

Ezután arra emlékeztet a Bizottság, hogy a 2013 óta évente kiadott országspecifikus ajánlásokban minden évben szerepelt, hogy a magyar kormánynak tennie kell valamit a közbeszerzések körüli korrupció visszaszorításáért. A tavalyi ajánlásban már azt hánytorgatja fel az ajánlás, hogy a magyar közbeszerzések közel felén csak egy jelentkező indul. Erre a magyar kormány visszatérő válasza az, hogy kicsi az ország, speciálisak a feladatok, ezért nincs több jelentkező. A helyzet kritikusai szerint viszont vagy úgy írják ki eleve ezeket a pályázatokat, hogy csak egy cég feleljen meg a feltételeknek, vagy pedig úgyis mindenki tudja, hogy ki fog nyerni, ezért a többiek el se indulnak.

A Bizottság szerint összeférhetetlenségi problémák merülhettek fel az állami földek árveréseikor - ez a földalapú támogatások miatt érinti az EU-s költségvetést. A budapesti repülőtér tervezett megvásárlása, és Balaton körüli fejlesztések esetében is felmerülnek szerintük összeférhetetlenségi problémák. Leegyszerűsítve: a Bizottság szerint politika-közeli emberek szerezhetnek meg jelentős vagyonokat, és hozzájuk kapcsolódó uniós támogatásokat.

A Bizottság az idén létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványokat is problémásnak találja, mert törvényben előírt módon folyamatosan állami pénzt kapnak olyan magántársaságok, amelyek vezetésébe az állam nem szólhat bele. Itt főleg az egyetemek és azok vagyonainak elajándékozása miatt aggódnak, mert ezek az intézmények jogosultak lennének EU-s támogatásokra is.

A bűnlajstrom második fejezetének a címe:

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló jogsértések eredménytelen kivizsgálása, üldözése vagy szankcionálása.

Ez a rész arról szól, hogy nem bünteti a magyar állam a korrupciót. Itt elsőként az ügyészség átláthatatlan működését kritizálják, és azt is, hogy egy új törvény értelmében a legfőbb ügyész addig maradhat hivatalában, amíg a parlament kétharmaddal meg nem választja az utódját. (Eddig ha lejárt a mandátuma, akkor mindenképpen távoznia kellett volna, legfeljebb nem sikerül megoldani az utódlását. Ezzel a törvénymódosítással Polt Péter mindaddig leválthatatlan maradhat a gyakorlatban, amíg a fideszesek legalább 67-en vannak a 199 fős parlamentben.)

A Bizottság általában problémásnak találja a legfőbb ügyész és az ügyészségi vezetők kontroll nélküli hatalmát. A levél több korábbi jelentést idéz, amelyek alapján ez az ügyészségi rendszer az oka, hogy komoly korrupciós ügyekben szinte sosem indul eljárás Magyarországon. A másik ok pedig rendszerszintű hiányosságok a magyar bűnüldözésben: gyengék a törvények, rosszak az eljárási rendek, nehézkesek a nyomozások. Magyarország az egyetlen tagállam, amit minden évben írásban figyelmezetni kell, hogy nincs átfogó korrupcióellenes stratégiája sem.

Rossz példákként eleveníti fel a levél, hogy többször előfordult, hogy ha az OLAF problémásnak talált egy pályázatot, akkor a magyar kormány egyszerűen kivette azt az EU-s támogatottsági körből, és kifezette a saját pénzéből. A levél nem említi konkrétan, de ez történt például az Elios közvilágítási pályázatainak esetében, amikor Orbán Viktor egyik vejének a cége akadt fenn a brüsszeli ellenőrzésen. A levél arra is kitér, hogy többször is előfordult, hogy a NAV erre kijelölt részlege, a Csalásellenes Koordinációs Szolgálat nem segített, amikor erre kérték. Pedig a szolgálat hivatalosan pont azért alakult, hogy az OLAF rendelkezésére álljon a vizsgálatok alkalmával.

A harmadik problémahalmaz címe így hangzik:

Az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányosságaival kapcsolatos ügyek

Itt három fő problémát vetnek fel:

• az Országos Bírósági Hivatal elnökének a hatáskörének kiterjesztését, amely például lehetővé tette, hogy bírókat a beleegyezésük nélkül áthelyezze (legfeljebb egy évre);
• hogy előfordult, hogy fegyelmi eljárást indítottak egy bíró ellen, mert egy ítélete előtt kikérte az EU Bíróságának az állásfoglalását;
• továbbá lehetővé tették, hogy állami hivatalnokok jogerős bírósági ítéleteket támadjanak meg az Alkotmánybíróságon, amennyiben úgy érzik, hogy az ítélet nem veszi figyelembe kellőképpen a hatáskörüket.

A lengyel levél ennek a tükörképe

A lengyel kormány által kapott hasonló levél nagy része az igazságszolgáltatás függetlenségével foglalkozik, és csak röviden tér ki a korrupciós kockázatokra, amelyek szintén a bíróságok politikai ellenőrzéséből fakadnak a Bizottság szerint.

Részletesen végigveszik a lengyel alkotmánybíróság EU-s jogot felülbíráló határozatát, és azt is, hogy a lengyel kormány nem hajtott végre EU-s bírósági ítéleteket. Ez a probléma hamarosan a magyar kormány esetében is felmerülhet, mert egy hete a Bizottság pénzbüntetés kiszabását kérte, amiért egy menekültügyi törvényt nem módosítottak.

Ha nagyon sietnek, elvben még a magyar választás előtt is büntethetnek

Ha a Bizottság elégedetlen lenne e levelekre kapott válaszokkal, akkor sem tud egyedül büntetést kivetni Budapestre vagy Varsóra: ahhoz a tagállamok minősített többségének a szavazata is kell. Vagyis végső soron nem a Bizottság, hanem az EU-s országok többsége érvényesítheti a büntetést, ami az EU-s támogatások részleges vagy teljes felfüggesztése lehet.

Ha januárban tényleg elkészül az EU Bírósága a rendelet értékelésével, és azt jóvá is hagyja, akkor a most megindított levelezéssel március második felében a tagállamok már szavazhatnának is a büntetés kivetéséről.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy van rá elvi lehetősége, hogy közvetlenül a magyarországi parlamenti választás előtt büntessék meg az eddig sohasem használt módszerrel Magyarországot.

Ugyanakkor ez a feltételezett menetrend annyira feszes, és annyira sok szereplőnek van mozgástere lassítani a tempót, hogy a magyar kampány finisében kivetett pénzbüntetés egyelőre csak elvi fenyegetésnek tűnik.

Érdekes kérdés, hogy ha a magyar kormány például betartaná az EU Bíróságának rá vonatkozó döntéseit a menekültügyi szabályokat illetően, akkor azzal tudna-e időt nyerni magának. Orbán Viktor Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek hétfőn küldött levelében arra utal, hogy a magyar kormány nem akarja ezt teljesíteni. Hanem inkább arra venné rá a bizottságot, hogy ahogy a járvány miatt felfüggesztettek néhány gazdasági szabályt (például az állami támogatásokat illetően), úgy a migrációs nyomásra hivatkozva felejtsék el a közös menekültügyi szabályokat, és a megsértése miatti büntetéseket is, amíg nem születnek új szabályok.

Az is nagy kérdés, hogy az EU tanácsi elnökségét januárban fél évre átvevő francia kormány napirendre akarná-e tűzni a szankciós szavazást még a magyarországi választások előtt. Elképzelhető, hogy tudna olyat kérni Macron Orbántól, például a francia cégek kormányzati támogatása ügyében, aminek teljesülése esetén a büntetésről szóló döntés a választás utánra kerülne.

Az is érdekes lesz, hogy Áder János hogyan taktikázik a választás kiírásával: a lehető legkorábbi időpontra hozza, hátha addig az EU-s intézmények nem tudnak lépni; vagy a lehető legkésőbbire, hogy ha az EU-ban a folyamat felgyorsulna, akkor a büntetés híre ne pont a választás előtti napokban alakítsa a magyarországi hangulatot.

Élénken él az a mendemonda is, hogy a tavaly decemberi vétófenyegetés idején, az EU-elnökséget betöltő német kormány feje, azaz Angela Merkel kancellár megígérte Orbán Viktornak, hogy a magyar választás előtt nem lesz szankció. Ám minden jel szerint hamarosan megszületik az új koalíciós megállapodás a szeptemberi választás nyomán Berlinben, és Merkelnek már nem lesz módja betartani az ígéretét - már ha egyáltalán volt ilyen ígérete, és tényleg vissza tudta volna tartani a Bizottságot és a Tancsot is.

Az ellenzék máris foglalkozik vele

Nagy politikai hatása nyilván akkor lenne az egész eljárásnak, ha a szankciót egyszer tényleg kivetnék, és az ellenzék azt mondhatná, hogy az Orbán-kormány rengeteg pénzt hagyott veszni. Továbbá megróbálnák rávenni a Bizottságot, hogy a pénznek legalább egy részét a kormány helyett általuk is befolyásolt szervezetek, például nagyvárosi önkormányzatok oszthassák szét.

A levél kiküldését Ujhelyi István szocialista EP-képviselő például így kommentálta a Facebookon: „Orbánék megkapták az utolsó figyelmeztetést!”, és ezzel zárta a gondolatait: „Ha Orbánék tovább lopnak, Brüsszel el fogja zárni a pénzcsapot előlük. Ez kizárólag az ő bűnük, az ő felelősségük. Nekik ugyanis valójában nem Magyarország az első, hanem a saját bankszámlájuk”.

A Momentum frissen megválasztott elnöke, a szintén EP-képviselő Donáth Anna óvatosabb volt, szerinte „Európában tehát ott a szándék arra, hogy segítsék a magyarok harcát az elnyomó hatalommal szemben – de újra és újra szembesülnünk kell azzal, hogy az európai intézmények döntéshozatala lassú és körülményes”.

November 11-én a svéd ügyészség vádat emelt a Lundin Energy nevű olajtársaság és annak két vezetője ellen, háborús bűnök elkövetésének segítése miatt.

A vád szerint a cég úgy kért katonai segítséget a szudáni polgárháborúban az egyik oldaltól, hogy közben tudták, hogy az olajmezőik megvédésének népirtás, tömeges nemi erőszak és falvak felperzselése az ára. Mindez 1997 és 2003 között történt. Akkoriban a svéd Lundin, a maláj Petronas és az osztrák ÖMV cégekkel konzorciumban próbált olajat kitermelni Szudánnak egy vitatott hovatartozású vidékén. 2003-ban a konzorcium komoly haszonnal túladott a mezőn.

Ez az első alkalom a második világháborút követő nürnbergi per óta, hogy egy vállalat ellen hivatalosan vádat emeljenek háborús bűncselekmények segítése miatt. A svéd ügyészség a cég elnökét, és igazgatótanácsának volt elnökét börtönnel fenyegeti, míg a cégre 1,39 milliárd korona (kb. 50 milliárd forint) pénzbüntetés vár, ha a bíróság bizonyítottnak látja a vádat.

A vádemelés nyomán a Lundin Energy részvényei 5 százalékpontot estek. A cég jogászcsapatának vezetője azt mondta, hogy kizárt, hogy a vádakat bizonyítani lehessen, és biztos abban, hogy a céget általában, és annak vezetőit is felmentik majd a per végén.

A feljelentéshez szükséges anyagot több évtizednyi munkával egy holland jogvédő szervezet, a PAX rakta össze. A munkát Egbert Wesselink, a PAX főtanácsadója vezette. Megkérdeztük, hogyan és miért küzdött ennyi éven át a svéd olajcéggel, a világ egyik legszegényebb országának háborús áldozatai érdekében.

Hogyan és miért kezdtek hozzá ehhez a nyomozáshoz?

21 évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni ezzel az üggyel, mert a szervezetünk akkoriban már aktív volt a szudáni konfliktus feltárásában. Azt tapasztaltuk, és több más szervezettől is kaptunk erről aggasztó híreket, hogy a polgárháború jelentősen kiterjedt akkoriban. Úgy éreztük, hogy tennünk kell valamit.

Európai szervezetként a legracionálisabbnak az tűnt, hogy nézzük meg az európai cégek szerepét az erőszak eszkalációjában. Egyértelmű volt ugyanis már akkor, hogy a rengeteg emberéletet követelő erőszakhullám mögött az olajipar állt, amely a mezőit akarta biztosítani, mert több, rivális fegyveres csoport is meg akarta szerezni a területet.

Már 2000-ben felszólítottuk a térségben érdekelt olajvállalatokat, hogy amíg nincs béke, addig ne foglalkozzanak a kitermeléssel. Az európai cégek közül a svéd Lundin és az osztrák ÖMV volt érintett akkoriban. Kértük őket, hogy függesszék fel a tevékenységüket, mert rengeteg embernek rettenetes szenvedést okoz a mezőkért vívott háború. Az is nyilvánvaló volt, hogy ha felfüggesztenék a kitermelést előkészítő munkálataikat, akkor azon a területen visszatérne a béke. Kértük, hogy várják meg, ameddig egyezség születik, hogy kié az adott terület. Azonban nem hallgattak ránk, és folytatták a munkát.

Pontosan tudták, hogy ennek milyen következményei lesznek. Kifejezetten elvárták, hogy a kormányerők komoly műveletekkel vegyenek részt a harcokban.

Több ezer ember fagyoskodik Fehoroszország nyugati határainál, néhány méterre Litvániától és Lengyelországtól. Jórészt Irakból és Szíriából érkeztek, azzal a reménnyel, hogy az Európai Unióban kezdhetnek új életet.

Az EU-s tagállamok nem engedik be őket, hadsereget vezényeltek ki ellenük. A fehérorosz oldalon viszont nincs hova visszatérniük, és a helyi rendőrség nem is engedi őket elmenni a határ közeléből.

A szabadtéren, egyre hidegebb időben várakozók néha megtámadják a határt, néha megpróbálnak kerülőutakon átszökni. Legalább tizen közülük már belehaltak a nélkülözésbe, a veszteglőknek nincs elég élelmük, egyáltalán nincs tisztálkodási lehetőségük, tábortüzeknél melegedve tartják életben magukat.

Lengyelország és Litvánia a NATO negyedik cikkelye alapján kérte a tagállamok összehívását. Ezt akkor kérheti egy ország, ha területi vagy szuverenitási fenyegetettséget tapasztal. Az EU-s külügyminiszterek pedig úgy döntöttek, hogy újabb szankciókat vetnek ki hamarosan fehérorosz vezetőkre és cégekre.

A határon szenvedők tragédiája mellett tehát nagypolitikai feszültségeket is gerjesztett a legújabb európai menekültválság. A válságot minden jel szerint Aljakszandr Lukasenka, fehérorosz elnök idézte elő. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy ezt miért gondolhatta hasznosnak a saját szempontjából.

Hogyan kezdődött?

Mostanra vált drámaivá a helyzet, leginkább a hideg, a lengyel katonai mozgósítás és a teljes határzár miatt, de a menekülők kihasználása már nyáron elkezdődött.

Júliusban érkeztek az első hírek Európába arról, hogy "utazási ügynökök" fehérorosz turistavízumot, és hozzá Minszkbe tartó repülőjegyet árulnak kivándorolni szándékozóknak, elsősorban Irakban, főleg a kurd vidékeken. Az ügynökök azt ígérték, hogy fél-egymillió forint körüli összegért beviszik a jelentkezőket Fehéroroszországba, ahonnan már könnyű Lengyelországon keresztül Németországba jutni.

Elsősorban tehát olyanok vásároltak maguknak vízumot és repülőjegyet az ügynököktől, akik új életet akartak kezdeni Európában, és volt még tartalékuk, pénzzé tehető autójuk, lakásuk, ékszerük, amelyből meg tudták venni a papírokat. Sokan azért váltak nincstelenné, hogy útnak tudjanak indulni - ettől annyira elkeseredettek, hogy semmiképpen sem akarnak visszamenni a hazájukba. A pénzükön az üzletbe bevont helyi ügynökök és a fehérorosz állam osztoztak.

Így kezdődött a közel-keletiek Minszkbe szállítása légihídon, elsősorban iraki és törökországi repülőterekről, messziről nézve teljesen legálisan, hiszen az utasok vízummal és rendes repülőjeggyel rendelkeztek. Csakhogy nyilvánvaló volt, hogy nem akarnak visszatérni a hazájukba.

A fehérorosz állam a csoportokat Minszkből busszal és katonai szállítójárművekkel a határra vitte, ahonnan ezrek szökdöstek át a lengyel és litván oldalra idén nyár óta, hónapról hónapra egyre többen. Végül idén novemberre már annyi katonát és szögesdrótot telepítettek a lengyelek és a litvánok a határra, hogy az átszökdösés nagyon nehéz lett, illetve annyira lehűlt az idő, hogy a menekülők most már igyekeznek együtt maradni, javítva a túlélési esélyeiket. Így alakult ki a több ezer főt számláló tömeg mostanra a határ egyes pontjain.

Miért adott ki a fehérorosz állam vízumokat a Közel-Keleten?

A lépés elsősorban válasz lehetett a fehérorosz rezsim ellen kivetett EU-s szankciókra, de az ötlet egyáltalán nem új. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök már 2012-ben megfenyegette az EU-t, hogy ha megpróbálják a sarokba szorítani, akkor 120 ezer menekültet küld át hozzájuk. (Akkoriban szintén napirenden voltak brüsszeli szankciók a kormánya ellen, választási csalás és az ellenzékiek üdözése miatt.) Három évvel a 2015-ös nagy migrációs hullám előtt már így fogalmazott a Reutersnek: "Aggódtok az illegális bevándorlás miatt? Ki harcol ez ellen? 120 ezer migránsunk van Fehéroroszországban, afgánok, kaukázusiak, emberek, akik az EU-ba akarnak menni. Mi megvédtük Európát. Hogyan köszöntétek meg? Elkezdtetek szorongatni minket."

Úgy tűnik, hogy az akkori fenyegetést beváltotta idén, miután az EU minden eddiginél szigorúbb szankciókat vetett ki fehérorosz vezetőkre, és az ország bizonyos cégeire. Első körben a 2020 augusztusában elcsalt elnökválasztás, és az azt követő tömeges letartóztatások és kínzások miatt; második körben pedig a Ryanair Athén-Vilnius járatának elrablása miatt. Utóbbi nyomán teljesen megszűnt a légiközlekedés Fehéroroszország és az EU között.

Milyen hasznot remélhet Lukasenka?

Az országot jól ismerő elemzők több, egymás mellett is érvényes lehetőséget vetettek fel az elmúlt napokban:

• Tárgyalási alapot kiépíteni az EU-val, a mozságtér növelésével

Lényegében befagytak a fehérorosz - EU-s diplomáciai kapcsolatok, márpedig hamarosan fontos korszakhatár jön a kétoldalú viszonyt illetően. Az eddigi EU-s szankciók egyelőre nem sok kárt okoztak a fehérorosz gazdaságnak, mert az igazán érzékeny károkat ígérő kereskedelmi korlátozások a szankciók kivetése előtt aláírt szerződésekre nem vonatkoztak. Jövőre azonban kifutnak a régebbi szerződések, és az újak megkötését már nem lehet kötni. Lukasenka esetleg azt remélte, hogy a határmenti válsággal tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az európaiakat, vagy ráveszi őket, hogy gondolják át a szankciókat.

• Ütni a varsói és vilniusi kormányokat

Valószínű továbbá, hogy Lukasenka meg akarta leckéztetni Litvánia és Lengyelország kormányait, amelyek a leghangosabban követelték ellene a szankciók bevezetését, és a legtöbb támogatást nyújtják az emigrációba kényszerült fehérorosz ellenzékieknek.

Különösen Lengyelországban okozott komoly belpolitikai viharokat a mostani válság. A lengyel társadalmat erősen megosztja a kormány kegyetlensége, sokak szerint akármilyen fontos is a határok megvédése, egy civilizált és keresztény kormány nem nézheti tétlenül, hogy az ország kapujában gyerekek és nők szenvedjenek, és a szabad ég alatt aludjanak november közepén.

A lengyel közvélemény egyébként is nagyon megosztott, és a kormány csak alkalmi alkukkal tartja nyár vége óta a parlamenti többségét. Az abortusz teljes tiltása, illetve az EU-val vívott jogállamisági vita rendszeresen tízezreket visz ki tüntetni a nagyvárosok utcáira. A mostani helyzet tovább szította a szenvedélyes ellenségeskedést, bár éppen az utóbbi napokban ez a vita csillapodni látszik, és az ellenzék a parlamenti viták alkalmával kezd megértőbb lenni a kormánnyal szemben a határvédelem ügyében.

• Szítani Brüsszel és Varsó vitáját

Az EU intézményei és a lengyel kormány kapcsolata történelmi mélyponton van ezen az őszön. A lengyel kormánynak napi másfélmillió euró pénzbüntetést kell fizetnie a végre nem hajtott EU-s bírósági ítéletek miatt, miközben az ország alkotmánybírósága kimondta, hogy nem kell a kormányának betartania az EU alapszerződésének bizonyos pontjait. Feloldhatatlannak látszanak ezek az ellentétek, és a brüsszeli intézmények közül a Bizottság és a Parlament egyre eltökéltebb, hogy a források megvonásával meghátrálásra kényszerítsék a lengyel kormányt, a 2017 óta húzódó, igazságügyi rendszer átszervezéséről szóló vitában.

Ebben a helyzetben kellene az EU-nak kiállnia, és segítséget adnia Lengyelországnak a határ megvédéséért, és úgy lenni szolidárisnak, hogy közben éppen szankciókat vet ki ellene. A fehérorosz kormány talán azt remélte, hogy ha tovább terheli Brüsszel és Varsó kapcsolatát ebben az egyébként is érzékeny időszakban, akkor azzal komoly kellemetlenségeket okoz mindkét oldalnak, általában is gyengítve az EU-t.

Az EU intézményei és vezetői ugyan kinyilvánították szolidaritásukat Lengyelország és Litvánia mellett, de ez leginkább a fehérorosz rezsim elítélésében merült ki. Az EU-s diplomaták próbálják a török és az iraki kormányokat rávenni, hogy ne engedjék ki a menekülteket, illetve nyomást gyakorolnak az orosz kormányra, hogy állítsa le Lukasenkát, de a már helyszínen lévő menekülteknek már nem érkezik segítség. Szemben a 2015-ös helyzettel, amikor a Magyarország felől elinduló menekülteket befogadta Németország, hogy ne maradjanak tömegek szó szerint az út szélén, most egyik kormány sem tesz ilyen gesztust. Az ilyen válsághelyzetekre kitalált, a menekültek szétosztását lehetővé tevő EU-s szabályozást pedig nem lehetett hatályba léptetni, többek között a magyar és a lengyel kormány ellenállása miatt.

Közben máris több fronton is ráerősített a meglévő belső feszültségekre a fehérorosz határ problémája. Kinyílt például újra a vita a tagállamok között arról, hogy az Európai Bizottság adhat-e pénzt határkerítésre; illetve a magyar kormány a saját menekültügyi törvényét a lengyel határról érkezett képekkel védi, szemben az Európai Bíróság ítéleteivel. Az EU belső vitáinak szítása jól ismert módszere az európai szövetség ellenfeleinek, hiszen a fő céljuk az, hogy az unióból ne legyen soha világpolitikai tényező.

• Mutatni Moszkvának a saját erejét

Lukasenka sok segítséget kapott az utóbbi hónapokban Oroszországtól, de ez korántsem jelenti azt, hogy harmonikus volna a viszonya Moszkvával, erről itt írtunk részletesen. A legfontosabb, hogy az orosz kormány már 2020-ban készen állt arra, hogy Lukasenka eltűnjön az ország éléről, de ha már brutális fellépésével elérte, hogy maradhasson, csak addig támogatják, ameddig vele együttműködve megoldódik a váltás az ország élén.

A mostani időszak kulcsfontosságú Lukasenka jövőjét illetően. Putyin nyomására beleegyezett abba, hogy módosítsák a fehérorosz alkotmányt, és az erről szóló népszavazást nemrégiben ki is írták, jövő februárra. Az új alkotmány értelmében jelentősen csökken majd az elnök ereje, például nem lesz joga a parlamentet megkerülve, rendeletekkel törvényt hozni. Továbbá visszaállítanák a korábbi rendszert, miszerint legfeljebb kétszer lehet elnök valaki egymás után. Az új alkotmány hatályba lépésekor minden várakozás szerint Lukasenka lemond majd az elnökségről.

Csakhogy nem mindegy, hogyan mond le. Az új alkotmány szövegét még nem véglegesítették, éppen ezekben a hetekben dolgoznak még rajta Lukasenka emberei, illetve minden bizonnyal az orosz kormánnyal is engedélyeztetni kell a végső változatot.

Ha a mostani konfliktusban Lukasenka bebizonyítja, hogy kiváló ellensége bír lenni az EU-nak, akkor talán remélheti, hogy az oroszok a számára legkedvezőbb lelépési forgatókönyvet hagyják jóvá. Bízhat abban is, hogy minél jobban támadja őt a Nyugat, annál könnyebben engedi számára Putyin, hogy befolyása megmaradjon. Az orosz kormány legfontosabb célja az, hogy Fehéroroszország soha ne kezdjen a Nyugat felé közeledni (mint Ukrajna).

Az alkotmánymódásításnak alapvetően két pontján szerezhet magának Lukasenka kedvező pozíciót. Az egyszerűbb eset, ha úgy értelmezik a módosulásokat, hogy a mostani, 2024 közepéig tartó ciklusát még végigcsinálhatja, és csak három év múlva lép hatályba az új rendszer.

A másik, és eddig valószínűbbnek tetsző forgatókönyv, hogy távozik ugyan az elnöki székből, de átül az Összfehérorosz Nemzetgyűlés elnöki székébe. Ez a furcsa szervezet 1996-os felállítása óta összesen csak hat alkalommal ülésezett eddig, és sajátos átmenetet képez egy nemzeti konzultáció és egy szenátus között. A tagjai az állami nagyvállalátok és a legfontosabb közigazgatási szervek vezetői, és eddig csak formális szerepe volt a testületnek abban, hogy támogassa az elnök törekvéseit. Az új alkotmányban azonban jelentősen megerősödne a testület hatalma, például bírókat nevezhetne ki, alkotmánymódosítást kezdeményezhet, és rendszeresen ülésezne is. Sok jel szerint Lukasenka úgy tartaná meg a befolyását, hogy e szervezet irányítását venné át. Az eljárás hasonlítana Nurszultan Nazarbajev kazah diktátor 2019-es visszavonulásához, aki ugyan lemondott az elnökségről, de egy Kazah Népi Gyűlés nevű, az Összfehérorosz Nemzetgyűléshez hasonló szervezet éléről továbbra is nála maradt az igazi hatalom.

Számos elemző szerint Lukasenka most azért küzd, hogy ez az új hatalmi felállás számára minél kedvezőbb legyen, és az oroszokkal folytatott tárgyalásai pozícióját javítja, ha van egy látványos konfliktusa a Nyugattal. Főleg, hogy Putyinnak sokáig az volt a fő baja Lukasenkával, hogy megpróbált lavírozni közte és a Nyugat között.

Mekkora a valódi baj?

Egyszerre igaz a mostani konfliktusra, hogy nagyon veszélyes, és az is, hogy fel van fújva.

Veszélyes azért, mert átvert, kisemmizett, kétségbeesett emberek ezreinek az életével játszanak az érintett kormányok. A határvidékre terelt irakiakat és szíreket a lengyelek nem engedik be, és ha megindulnak, most már vízágyúval és könnygázzal is oszlatják őket. A vízágyú ebben a hidegben akár halálos fegyver is lehet. A fehéroroszok viszont nem engedik visszafele vonulni a menekülteket, előfordult, hogy aki tőlük kért menedékjogot, azt megverték a fehérorosz rendőrök. Egyelőre semmilyen megoldás sem látszik, hogy mi történjék ezekkel az emberekkel.

Azért is veszélyes a helyzet, mert benne van egy fegyveres konfliktus lehetősége, akár véletlenül is. Ha a határon egy lengyel vagy egy fehérorosz katona a másik oldalnak tulajdonított lövéstől elesik, akkor annak súlyos következményei lehetnek, főleg hogy Lengyelországot a NATO, míg Fehéroroszországot az orosz hadsereg védi érvényes szerződések alapján, külső támadás esetén. Márpedig a két oldal fegyvereseit egész csekély távolság választja el, a hangulat pedig egyre feszültebb.

Jaroszlaw Kaczynski, a lengyel politika legbefolyásosabb embere kedden így fogalmazott erről: "A hibrid háború már tart, fegyverhasználattal járó háború azonban jelenleg inkább nincs a láthatáron. (...) Az inkább kifejezést szándékosan használtam. (...) Egy kiszámíthatatlan ellenféllel van dolgunk Lukasenka személyében, de nem úgy tűnik, hogy az eddigieknél többet merészelne. (...) Abban bízom, és azt hiszem, a rádióhallgatók is, hogy háború azért nem lesz".

Másrészt a helyzet azért nem nagyon veszélyes, mert sok jel szerint sikerül lassítani újabb menekültek berepültetését Fehéroroszországba. Az EU ugyanis megfenyegette az érintett légitársaságokat és kormányokat, hogy súlyos szankciókkal nézhetnek szembe, ha továbbra is asszisztálnak a menekültek utaztatásához. Ennek nyomán a török kormány megtiltotta iraki, szír és jemeni állampolgárok felszállását a Fehéroroszországba tartó gépekre, és hasonló döntést hozott a dubaji repteret felügyelő, emirátusokbeli hatóság is. Az iraki kormány pedig bezáratta a fehérorosz konzultásukat Erbilben és Bagdadban, hogy nehezebb legyen vízumot szerezniük az útrakelőknek, továbbá megígérte, hogy befogadja a visszatérőket.

A fehérorosz állami légitársaság, a Belavia, pedig elvesztheti a gépeinek a felét az EU legújabb szankciója nyomán, mert kötelezték a repülőket lízingbe adó, Írországban bejegyzett céget, hogy mondja fel a szerződését a fehérorosz vállalattal.

Ugyanakkor ezek az intézkedések még nem állították meg, csak lassították a berepültetéseket, mert az utóbbi napokban új útvonal tűnt fel: orosz vízummal, Oroszországba viszik előbb az embereket, és onnan átbuszoztatják őket Fehéroroszországba. Ez azonban még többe kerül az útrakelőknek, most már egymillió forint feletti összeget kell ezért fizetniük.

A legfontosabb azonban, hogy nincs szó elképesztő tömegekről, 10-15 ezer ember utazhatott az utóbbi hónapokban a Közel-Keletről Fehéroroszországba, hogy az EU felé vegye az irányt, és 3 ezren lehetnek most a határon. Csak Olaszországban idén már 55 ezer menekült ért partot, vagyis a Földközi-tenger felől érkező menekülteknek csak a töredéke okozza a mostani konfliktust. Ennyi ember elhelyezése még kezelhető lenne az EU számára, ha volna hozzá politikai akarat.

Persze a megoldás elvi lehetősége még nem jelenti azt, hogy tényleg sikerül rendezni a határ mentén sínylődő emberek sorsát. A lengyel és a litván kormány, de az EU többi vezetője sem akarja még csak a látszatát se kelteni annak, hogy Lukasenka bármire is rákényszerítheti őket, míg a fehérorosz elnök minél inkább bosszantja nyugati szomszédait, annál erősebbnek érzi magát. A helyzet attól tragikus, hogy ezeknek az erőfitogtatásoknak kisemmizett, szenvedő emberek az áldozatai.

Didier Reynders az EU jogérvényesülésért felelős biztosa, és ilyen minőségében egyik kulcsfigurája a Magyarország elleni, jogállamisági témákat érintő uniós eljárásoknak.

A belga politikus húsz évig volt hazájában miniszter, vezette a pénzügyi, a külügyi és a védelmi tárcát is, összesen hat miniszterelnök kormányaiban.

Az ő felügyeletével készíti tavaly óta a Bizottság az úgynevezett jogállamisági jelentéseket, amelyeket minden tagállam megkap, benne az igazságügyi rendszer, a sajtószabadság, a korrupció elleni küzdelem, és a fékek és ellensúlyok intézményi helyzetének értékelésével.

A második jelentés most készül, és ehhez tárgyalt két napon át Budapesten. Találkozott a magyar bíróságok vezetőivel, Varga Judit igazságügyi miniszterrel, Karácsony Gergely főpolgármesterrel, kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel, kormánypárti és független civil szervezetekkel, és együtt vacsorázott csütörtökön Márki-Zay Péterrel, az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével.

Péntek délután, nem sokkal elutazása előtt beszélgettünk vele a Bizottság jogállamiságot illető küzdelméről. Elmondta, hogy miben különbözik a lengyelekkel folytatott vita a magyarokkal vívotthoz képest, hogy mikor jut el a Bizottság odáig, hogy pénzbírságot kérjen egy kormány ellen, és hogy miért nem hagyták jóvá a magyar újjáépítési tervet eddig Brüsszelben.

Pénteken bejelentette az Európai Bizottság, hogy pénzbüntetés kiszabását kéri az EU Bíróságától a magyar kormányra, mert nem hajtott végre egy tavalyi ítéletet, ami alapján a menekültügyi törvényt kellett volna módosítani. Sőt, Varga Judit igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy megtudja, tényleg végre kell-e hajtani az EU-s bíróság döntését. Ön csütörtökön tárgyalt a magyar Alkotmánybíróság elnökével, és Varga Judit miniszterrel is. Ha a megbeszélései jobban sikerülnek, akkor másnap nem megy bíróságra a Bitottság?

Minden esetben a párbeszédet részesítjük előnyben, amikor az EU szerződéseinek betartását igyekszünk elérni. Úgyhogy nemcsak tegnap tárgyaltam erről (az interjú pénteken készült - szerk.), hanem már előtte is, számos alkalommal. Azt tegnap is világossá tettem, hogy a Bizottság számára elfogadhatatlan, hogy az EU Bíróságának döntéseit figyelmen kívül hagyják. Mindenképpen módosítani kell a törvényt, ha ezt írta elő az EU Bírósága. Ezt semmilyen nemzeti bíróság sem írhatja felül. Később azon vitatkozhatunk még, hogy a módosítás megfelelő volt-e.

Úgyhogy világossá tettem, ha nem történik semmi, akkor a Bizottság lépni fog, hiszen ez egy kötelezően végrehajtandó ítélet volt.

Ez a lépés most azt jelentette, hogy az EU Bíróságához fordultunk, hogy vessen ki naponta fizetendő pénzbüntetést. Ez az utolsó lehetőségünk, ha a tárgyalások teljesen eredménytelenek.

Nemrégiben ugyanerre jutottunk Lengyelország esetében is, hasonló helyzetben, és az EU Bírósága napi egymillió euró bírságot szabott ki akkor a lengyel kormányra.

Egy nappal ezelőtt ez még nyitott volt a pénzbüntetés kérdése? Mondhatott volna önnek olyat Varga Judit, aminek nyomán nem kérte volna a Bizottság pénzbüntetés kiszabását?

Természetesen. Ha a magyar kormány azt mondja, hogy teljesíti a Bíróság korábbi döntését, akkor nem kellene kérnünk a büntetés kiszabását. Nem azért vagyunk, hogy szankciókat vessünk ki, vagy hogy bíróságra járkáljunk, nem azért csináljuk, mert annyira akarjuk.

Van azonban két elv, amit mindenképpen be kell tartatnunk: az EU-s jog elsőbbségének elismertetése; illetve annak elismertetése, hogy az EU-s jog értelmezése kizárólag az EU bíróságának a kompetenciájába tartozik. Vagyis ha az EU Bírósága kimond valamit, akkor azt végre kell hajtani.

Tárgyaltunk tegnap az úgynevezett "gyermekvédelmi törvényről" is, amelyről meggyőződésünk, hogy egy diszkriminatív törvény, mert egyeseket szexuális oreintációjuk alapján hátrányosan megkülönbeztet. De elmondtam, hogy szerintünk lehetséges volna a törvényt úgy módosítani, hogy ne legyen kirekesztő, ha például a könyvekhez és bizonyos szolgáltatásokhoz való hozzáférést nem korlátoznák benne. Elmondtam, hogyha a szükséges módosítások megtörténnek, akkor ezzel a törvénnyel nem megyünk a bíróságra.

Ön szerint a lengyel és a magyar kormányok általában vívnak háborút az Európai Bizottsággal, amikor nem hajtják végre az EU Bíróságának a határozatait, vagy pedig ezek a konkrét ügyek tényleg annyira fontosak a számukra, hogy napi egymillió eurót is megér nekik az ellenállás?

Lengyelország esetében egy nagyon jól körülhatárolható, speciális témáról van szó: az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségéről. Ez a vita a lengyel kormánnyal már az előző (2019 előtti - szerk.) Bizottság idején megkezdődött, számos eljárás indult az ügyben már akkor, többek között a hetes cikkely szerinti eljárás is.

A lengyel bíróságok függetlenségének védelmében több esetben is az EU Bíróságához fordultunk már, számos per indult, amelyek végső soron mind ugyanerről szólnak. A problémát egyébként nemcsak mi érzékeljük, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta már, hogy Lengyelországban sérül a bírák függetlensége.

Ez a vita nemrégiben újabb fordulatot vett, amikor a lengyel alkotmánybíróság kihívást intézett az EU alapszerződése ellen. Korábban sosem fordult elő, hogy egy bíróság kimondja, hogy a nemzeti jog a szerződés felett áll.

A többi tagállammal viszont, így Magyarországgal is, különféle törvényekről vannak vitáink, amelyeket ha nem sikerül megoldanunk, akkor az EU Bíróságához fordulunk. Ezek egy része a jogállamisági ügyekhez kapcsolódik. Ilyen volt a civil szervezetek külföldi támogatásának korlátozása, vagy a külföldi egyetemek alapításának korlátozása (lex CEU - szerk.). Ezekben az ügyekben sikerült valamiféle megoldást találnunk. Az említett két példa esetében az EU bíróságának a döntése nyomán a magyar parlament módosította a kifogásolt törvényeket, és most elemezzük, hogy e módosítások megfelelnek-e az EU-s jognak, illetve a bírósági határozatnak. Összességében ezeket az eseteket pozitív kimenetelűnek tartjuk. Csak akkor kell tovább mennünk a büntetés irányába, ha nem történik semmilyen előrelépés sem, mint most a menekültügyi törvény esetében.

Jogállamisági ügyekben az összes tagállamban előfordulnak problémák. Az igazi gondot az jelenti, ha teljes ellenállásba ütközünk, és nem tudjuk elismertetni a fent említett, az EU-s jog elsőbbségét rögzítő két alapelvet.

Amikor tavaly kiadtuk az első jogállamisági jelentésünket, akkor a tagállamok nagy többsége javaslatokat, akcióterveket, reformokat készített, hogy javítsanak a feltárt problémákon. Csak akkor keresünk más eszközöket a beavatkozáshoz, ha a párbeszéd semmit sem halad.

Sok szó van mostanában Magyarországon a Pegasus-ügyről. Ön arról beszélt a budapesti sajtótájékoztatóján, hogy tudnak arról, hogy a magyar kormány használta a kémszoftvert. Honnan tudtak erről?

Láttuk az interjút, amit a magyar parlamentben adott erről egy kormánypárti képviselő. Azt mondta, hogy a belügyminisztérium teljesen törvényesen használta a programot. Úgyhogy mi arról tárgyaltunk mindegyik oldal képviselőivel, hogy most meg kell várnunk a magyar adatvédelmi hatóság vizsgálatát. Ezt, mint a GDPR-t felügyelő biztos, magam is érdeklődéssel várom. Úgy tudom, hogy már augusztus elején elindult ez a vizsgálat, úgyhogy jöhetnének már az eredmények, hogy kiderüljön, hogy valóban törvényes volt-e a szoftver használata.

Hogyan értékeli a jogállamisághoz kötődő, úgynevezett feltételességi mechanizmus történetét? Tavaly nyáron a Tanácsban eldőlt, hogy lesz ilyen, elvehetik a támogatást attól az országtól, ahol sérül a demokrácia. Aztán a német elnökség készített egy konkrét javaslatot, amit az EP nagyon gyengének talált, úgyhogy lett őszre egy szigorúbb változat, amit aztán magyar-lengyel nyomásra megint gyengítettek, sőt elhalasztották a bevezetését. De közben most a magyar kormány azt mondja, hogy mégis használják ellenünk, mert nem jön pénz az EU újjáépítési alapjából. Mit gondol erről a folyamatról?

Először is, szögezzük le, hogy a mechanizmus ötlete még 2018-ból, a Bizottságtól származik. A mostani Bizottság megalakulása óta két eszközt tettünk hozzá a jogállamisági eljárásokhoz:

Az egyik, a minden tagállamról évente készülő jogállamisági jelentés, aminek a második kiadásának készítése végett vagyok éppen Magyarországon. Ez egy nagyon hatékony eszköz, és fontos párbeszédeket indított el.

A másik pedig a feltételességi mechanizmus. Utóbbi létrejöttéhez szükség volt az Európai Parlament és az Európai Tanács megegyezésére 2020 végén. A döntés értelmében a mechanizmus érinti az újjáépítési alapot, és minden további kifizetést is.

Hogy gyengébb lett, mint az eredeti javaslat? Szerintem csak egyetlen tekintetben gyengült, a minősített többség használatának módjában. A Bizottság és a Parlament azt javasolták, hogy mechanizmus során kivetett szankciókat a Tanácsban a tagállamok minősített többséggel blokkolhassák, ha akarják. Ehelyett azonban a szankció kivetéséhez kell a minősített többség. De ez még így is jobb, mint a hetes cikkely szerinti eljárás (ahol a szankcióhoz teljes egyetértés kell - szerk), könnyebb így döntésre jutni.

A mechanizmus hatályba lépett idén január elsején. Azóta vizsgáljuk, hogy a költségvetéshez kapcsolódóan szükséges-e intézkednünk jogállamisági problémák miatt. Ugyanakkor a tavaly decemberi tanácsülésen az is eldőlt, hogy intézkedés nem történik, amíg az EU Bírósága el nem bírálja a mechanizmus jogszerűségét.

Az szerintem egy nagyon fontos fejlemény, hogy a magyar és a lengyel kormány kikérte ebben az ügyben az EU Bíróságának a véleményét, mert ez azt mutatja, hogy bíznak a Bíróságban. A mechanizmusról szóló döntést éppen úgy be kell majd tartania minden EU-s intézménynek, ahogy Magyarországnak is be kell tartania a menekültügyi törvényről hozott döntését.

Az újjáépítési alap jelenlegi helyzete egy másik történet azonban. Ott eleve az a döntés született, hogy a tagállamoknak terveket kell benyújtaniuk a pénz elköltéséről, és e terveknek 11 kritériumnak kell megfelelniük. Ezek között van, hogy a pénzből mennyit kell klímavédelmi célokra, vagy éppen digitalizációra költeni, és az a feltételek között van még, hogy olyan reformokra is költeni kell belőle, amelyek az országspecifikus ajánlásokban szerepelnek. Ezeket az ajánlásokat minden tagállam minden évben megkapja.

Sőt, a tervek jóváhagyása után mérföldköveket fektetünk le, minden ország esetében, amelyeket el kell érniük ahhoz, hogy az alapból történő kifizetések folytatódjanak. Így mérjük, hogy a megígért reformok haladnak-e.

A múlt héten Olaszországban jártam, ahol komoly vitánk van a kormánnyal, hogyan állnak a bíróságok hatékonyságának növelését célzó mérföldkő elérésével. Ott már a tervet jóváhagytuk, előleghez is hozzájutottak, de folyamatosan vizsgáljuk a kifizetések folytatásának lehetőségeit.

Magyarország esetén ott tartunk, hogy szeretnénk, ha a tervbe bekerülnének azok a reformok, amelyeket az OLAF javasolt a korrupció-ellenes fellépés érdekében, és az EU-s alapok rossz felhasználásak elkerülésére. Ilyen értelemben az alap kifizetéseinek és a jogállamisági kritériumoknak van közük egymáshoz Magyarország esetében, de ez nem az új mechanizmus miatt van, hanem ez egy évek óta tartó folyamatból következik, ami kiolvasható a korábbi, Magyarország felé megfogalmazott országspecifikus ajánlásokból. Ez is mutatja, hogy az Európai Bizottság milyen sokféleképpen foglalkozik a jogállamisággal, az új mechanizmuson kívül is.

A mechanizmus alkalmazásához ráadásul nem lenne elég az EU Bíróságának jóváhagyása sem, hiszen ha szankciót akarnánk kivetni, akkor ahhoz az Európai Tanács minősített többségének támogatása is kellene. Ha ott nincs támogatás, akkor úgy járunk, mint a hetes cikkely szerinti eljárással, hogy csak politikai nyomást tudnánk kifejteni. Éppen ezért nagyon szilárd bizonyítékokat kell felmutatnunk, hogy ha úgy véljük, hogy egy tagállammal szemben fel kell lépnünk, főleg annak tudatában, hogy az EU intézményei közül éppen a Tanácsot a legnehezebb rávenni arra, hogy fordítson figyelmet a jogállamisági ügyekre.

Miért ilyen fontos a Bizottságnak a jogállamisági téma, hogy újabb eszközöket kell kitalálnia, jelentéseket írnia, bizonyítékokat gyűjtenie az utóbbi években? Kifejezetten a magyar és a lengyel kormány miatt lett ez ennyire fontos?

Nem kifejezetten miattuk, sok megoldandó ügyet látunk számos tagállamban.

Sok figyelmet szenteltünk eddig a tagállami költségvetések helyzetére, a strukturális reformjaikra, de az uniós szerződések őreként a gazdasági szempontokon túl a politikaiakra is figyelnünk kell. Nem elég csak a maastrichti szerződést betartatni, a koppenhágait is be kell (előbbi 1992-ben elsősorban gazdasági, utóbbi 1993-ban jogállamisági kritériumokat írt elő a tagállamoknak - szerk.).

Az utóbbi években láttunk bizonyos feszültségeket a jogállamiság körül, és ez felerősítette a törekvésünket, hogy védjük meg a polgáraink alapvető jogait.
A jogállamiság érvényesülésének első és legfontosabb kritériuma az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége. Ez konkrétan benne van az EU alapszerződésében, azaz ezt a tagállamok maguk nyilvánították ki. Az EU-ba való belépés feltétele volt ennek elfogadása.

A szabadságjogokat csak akkor lehet érvényesíteni, ha minden állampolgárnak egyforma lehetősége van elfogulatlan bíró elé kerülni. Ha egy másik polgárral, üzleti partnerrel vagy egy hatósággal problémád van, és nem bízol a bíróságban, akkor tehetetlenné válsz. A független igazságszolgáltatás a legfontosabb értéke Európának, és ezért ennyire fontos számunkra a lengyel ügy megoldása. A jövő héten Varsóba utazom, és nagyon remélem, hogy sikerül előre lépnünk, bár ennek egyelőre csak halvány jeleit látom.

El tudja képzelni, hogy az EU fejlődése új irányt vegyen, úgy, ahogy azt Orbán Viktor idén nyáron javasolta, hogy oszlassák fel az Európai Parlamentet, illetve csökkentsék az Európai Bizottság hatalmát?

Teljesen megértem, hogy sok probléma van a szabályozások elfogadtatásával kapcsolatban. Például látszik, hogy mennyire nehéz közös szabályokat alkotni a migrációról, nagyon nehezen haladunk ezzel, és más ügyekkel is. De nem tisztességes e nehézségek miatt a Bizottságot hibáztatni, hiszen mi csak a meglévő szabályokat tartatjuk be. Ha valaki ezeket a szabályokat szeretné megváltoztatni, az forduljon a kollégáihoz a Tanácsban és a Parlamentben.

De hogy mit hoz a jövő, azt nem tudhatjuk. Nemrégiben indítottuk az Európa jövöjéről szóló konferencia-sorozatot, ahol nagyon sokféleképpen lehet alakítani az EU jövőjét. Felszólítottuk tehát az európai polgárokat, hogy álljanak elő a javaslataikkal.

Egyelőre azt látjuk, hogy őket kevésbé foglalkoztatják az intézményi reformok, és inkább a klímaváltozás, a közös értékek, és persze a járvány elleni védekezés érdekli a többséget. De természetesen Orbán úr is megteheti a javaslatait, és próbálhat többséget teremteni melléjük, bár úgy látom, hogy éppen az ellenkező irányba tartó javaslatok is szép számmal érkeznek, amelyek éppen az Európai Parlament megerősítésének igényével fogalmazódtak meg. Van például olyan elképzelés is, ami valódi föderációvá alakítaná az EU-t, ahol a közvetlenül választott Európai Parlament töltené be az alsóház, míg a tagállamok kormányait tömörítő Tanács a szenátus szerepét. Szóval sokféle javaslat van, kérdés az, hogy a többség melyiket támogatja majd.

November 8-án öt cseh párt elnöke aláírta a kormányalakításukhoz szükséges koalíciós megállapodást, éppen egy hónappal a parlamenti választás után. Az aláírók között ott volt a hosszú rasztái miatt könnyen felismerhető Ivan Bartos, a Kalózpárt részéről; illetve a miniszterelnöknek készülő, a lengyel Kaczynski-féle párttal jó viszonyt ápoló Petr Fiala is, hogy csak a politikailag egymástól legtávolabb álló új szüvetségeseket soroljuk.

A cseh ellenzéki összefogás sikerét sokan úgy értelmezték a nyugati sajtóban, hogy elkezdtek dőlni az illiberális dominók a régióban - 2020-ban Szlovákiában, 2021-ben Csehországban bukott meg egy korrupciós botrányokba keveredő, az EU-s intézményekkel a migráció miatt sokat veszekedő kormány - és ezek a kommentárok rendre arra emlkeztetnek, hogy 2022-ben Magyarországon, 2023-ban Lengyelországban lesz választás. Fico és Babis után bukhat Orbán és Morawiecki is? A képlet nem ilyen egyszerű, hiába mondtak az elmúlt években hasonló dolgokat a V4 csoport vezetői, egyáltalán nem egyforma rendszereket működtettek, és a körülményeik is különböztek.

Babis és Orbán szövetségesek voltak, de a helyzetük sokban különbözött

Az októberi cseh választást több ottani elemző is úgy értékelte, hogy az valójában egy népszavazás volt Andrej Babisról, az országot 2017 óta vezető miniszterelnökről. Az ő személye köré szerveződik az ANO (magyarul IGEN) nevű párt, hasonlóan, mint Orbán Viktor köré a Fidesz, ami szintén elképzelhetetlen lenne a pártelnök nélkül.

A párhuzamokat azért is emelik ki köztük sokan, mert Babis a kormányzása végére hasonlóan EU-kritikus hangot ütött meg mint Orbán, és őt is erősen támadták Brüsszelben korrupciós ügyek miatt.

Az utóbbi hónapokban pedig kiemelt szövetségese lett a magyar miniszterelnök. A cseh kampány utolsó napjaiban előbb a magyar határon fotóztatta magát a kerítésnél vele, aztán együtt halászléztek, végül pedig Orbán látogatta meg Csehországban, hogy kampányoljon neki egy kicsit. Emiatt aztán különösen úgy tekintettek rájuk Nyugaton, mintha megfeleltethetőek volnának egymásnak.

A legtöbb cseh kommentár szerint Babis elsősorban nem ideológiai, hanem személyes okokból sodródott erősen EU-kritikus és Orbán-barát pozícióba. Még csak pénzügyminiszter volt, amikor brüsszeli vizsgálatok indultak ellene, mert miközben ő felelt a kormányban az uniós támogatások szétosztásáért, a cégei több pályázaton is győztek. Miniszterelnökként is folytatódtak a hasonló vizsgálatok ellene. Ahogy a nyomás Brüsszel felől nőtt rajta, úgy támadta egyre élesebben a hatalmával szerinte visszaélő Európai Bizottságot.

Másrészt Babis vállalkozásai komoly szereplők Magyarországon is, és itt a cégei jelentős állami támogatásban részesültek az elmúlt években. Több cseh lap értékelése szerint Babis az európai színtéren azért is támogatta Orbánt, hogy biztosítsa az Orbán-kormány nagyvonalúságát malomipari, és egyéb mezőgazdasági vállalkozásai felé.

Babis pártja viszont a liberális szervezeteket tömörítő Renew Europe csoport tagja az EP-ben (Magyarországról a Momentum tartozik ide), úgyhogy ilyen értelemben nehéz volna őt illiberalizmussal vádolni. Az ő kormánya jelölte EU-s biztosnak Vera Jourovát is, aki azzal akasztotta ki Orbánékat, hogy "beteg demokráciának" nevezte a magyart. Populista szólamokban, migráns-ellenességben, brüsszelezésben mond hasonlókat mint Orbán, de korántsem alakított ki olyan kemény rendszert, mint magyar kollégája. Ideje és lehetősége sem volt erre.

Az ANO gyengébb volt, mint a Fidesz

Az ANO és a Fidesz annyiban még hasonlítanak egymásra, hogy mindkét párt korrupció-ellenes szólamokkal jutott hatalomra, de kormányozva maguk is tele lettek korrupciós ügyekkel. Ám az ANO-nak sosem lett akkora befolyása a cseh állami intézményekben és a gazdaságban, mint a Fidesznek. Illetve Babis már azelőtt hazája egyik leggazdagabb embere volt, hogy politizálásra adta volna a fejét, ahogy előbb vett sajtót is magának, minthogy miniszterelnök lett belőle.

Egy erős példa a befolyásuk közti különbségre: a Fidesz 2011-ben alapjaiban írta át a választási törvényt, hogy az neki kedvezzen, és még tavaly év végén is módosítottak rajta, vélhetően azért, hogy az ellenzéki összefogásból kimaradó Kétfarkú Kutya Pártnak jóval több körzetben kelljen indulnia, mint ahogyan azt tervezte. Ezzel szemben Csehországban idén úgy módosította a parlament a választási törvényt, hogy az ellenzéki összefogás csoportjainak könnyebb legyen a helyzete. Ezt persze nem a Babis-kormány találta ki, hanem egy alkotmánybírósági határozat kényszerítette ki, miután az ellenzék kifogásolta, hogy a többpárti listáknak túl magas a bejutási küszöbük. A küszöböt kétpárti lista esetén 10-ről 8 százalékra, hárompárti esetén 15-ről 11 százalékra szállították le az alkotmánybírósági ítélet nyomán, idén, amikor már látszott, hogy az ellenzéki pártok közös listákkal készülnek. Egy ilyen, az ellenzéknek kedvező módosítás Magyarországon elképzelhetetlen lenne.

Nagyon fontos különbség, hogy az ANO kisebbségből kormányzott. Eleve koalíciós kormányt vezetett, ahol a szociáldemokraták kisebb partnerként valóban önálló erőt képviseltek, nem úgy, mint a Fidesz melletti KDNP. És a kormány rászorult a kommunisták külső támogatására is, a szavazataik nélkül semmit sem tudtak elérni. Babis állandó egyeztetésre kényszerült kormányzása közben olyan pártokkal, ahol nem ő volt a főnök.

A hatalmát is részint a koalíciós partnerek bukása miatt vesztette el, mert az októberi választáson nem ugrották át a parlamenti küszöböt sem a szociáldemokraták, sem pedig a kommunisták - az új cseh parlamentben nincs már kifejezetten balos identitású párt egy sem.

A cseh választási rendszer arányos, tehát szemben a magyarral, nem a relatív erősebbnek kedvez, így a koalíciós kényszer megkerülhetetlen, egyetlen párt még sosem tudott kormányt alakítani.

Összefogásra kényszerültek az ellenzékiek

Annyiban hasonlított a választás előtti cseh helyzet a magyarhoz, hogy több, korábban egymással is harcban álló párt fogott össze, és kifejezetten arra helyezték a hangsúlyt, hogy az ANO-t és Babist akarják leváltani. Összesen öt párt vesz részt az új koalícióban, akik két listát állítottak: az egyikben három párt (Együtt), a másikban kettő (Kalózok és Polgármesterek) jelöltjei indultak együtt, és előre megállapodtak, hogy ha többségük lesz, akkor koalíciót kötnek majd.

Az Együtt adta a közös miniszterelnök-jelöltet, Petr Fiala személyében. Fiala az öt párt közül a leginkább jobboldalit, az ODS-t (Polgári Demokrata Pártot) vezeti. A pártja az EP-ben egy frakcióban van a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párttal, elutasítják az euró bevezetését, a melegházasságot, a menekült-kvótákat, vagyis ideológiai alapállásuk valójában közelebb van a lengyel és a magyar kormány világához, mint a Babis-féle ANO-é. Csakhogy a Fiala vezette ODS kifejezetten Kína-ellenes és Oroszország-ellenes külpolitikát hirdet, kulturálisan pedig inkább elitista, szemben a Fidesz vagy a PiS plebejus irányával, és Fiala fellépésében is sokkal visszafogottabb (egyes értékelések szerint kifejezetten unalmas), mint akár Orbán, akár Kaczynski.

Fiala a brnói egyetem rektorából lett először politikai tanácsadó az ODS-nél, majd oktatási miniszter, és akkor vette át a párt irányítását, amikor már ellenzékben voltak, 2014-ben. Politológus professzorként előbb volt kutatója, mint gyakorlója a politikának, egyik fő kutatási területe a katolicizmus hatása volt a cseh politikára. Ugyan apai ágon zsidó származású, de katolikus neveltetést kapott, és a rendszerváltás előtt egy katolikus ellenzéki csoporthoz tartozott, amelyben a két világháború közötti csehszlovák polgári kormányzás hagyományait ajánlotta a 80-as évek végén változást követelő ellenzékiek figyelmébe.

Az Együtt listáján a konzervatív ODS mellett két, az EP-ben a néppárthoz tartozó párt szerepelt még: a kereszténydemokraták, akik az egyetlen történelmi párt a mostani cseh parlamentben. 1919-ben alakultak, és nagyon sokféle koalícióban részt vettek már, 2013-2017 között például a most kiesett szociáldemokratákkal, és a Babis-féle ANO-val együtt - a párt jelenlegi elnöke mezőgazdasági miniszter volt abban a kormányban, amiben Babis a pénzügyi tárcát vezette.

Az Együtt lista harmadik pártja a szintén néppárti TOP 09. A TOP a "hagyomány, felelősség, fejlődés" cseh szavak kezdőbetűiből jön össze, a 09 pedig az alapítás évét jelöli. A párt az előbb említett kereszténydemokrata pártból szakadt ki, és 2010-13-ban együtt kormányoztak az ODS-sel. Akkoriban annyira nagy csapás volt a kiválásuk a kereszténydemokratáknak, hogy utóbbiak három évre ki is estek a parlamentből. Vagyis hiába indultak hasonló ideológiai alapállásból, a személyes kapcsolatok erősen megromlottak köztük, de most ezen éppen úgy át kellett lépniük, ahogy mondjuk az LMP-nek és a belőle kiváló Párbeszédnek, vagy az MSZP-nek és a belőle kiváló DK-nak kellett, a a saját összefogásukhoz.

Míg az Együtt listán három kereszténydemokrata irányultságú párt szerepelt, a másik listán lévő két pártnak már kevesebb köze van egymáshoz, és leginkább az tartja össze őket, hogy a régi elithez képest kívülállóknak tekintik magukat. A "Kalózok és Polgármesterek" lista egyik pártja a Cseh Kalózpárt volt, amelyik az európai színtéren a zöldekhez tartozik, és másfél éve még olyan népszerűek voltak, hogy az sem volt kizárt, hogy megnyerik a választást. 2018 óta ők adják Prága polgármesterét is. Ám a nagy várakozásokhoz képest mindössze négy képviselőjük lesz a 200 fős cseh parlamentben, ami hatalmas csalódás a számukra.

A lehangoló eredmény úgy jött össze, hogy a cseh választási rendszer ugyan arányos, azaz listákra lehet szavazni, de a listákon belül a választók megjelölhetik, hogy kit akarnak az adott párt vagy pártszövetség jelöltjei közül a parlamentbe juttatni. És ebben a versenyben sokkal rosszabbul szerepeltek, mint az eredetileg náluk gyengébbnek tekintett "Polgármesterek és Függetlenek" nevű szövetségesük, amely némileg hasonlít a Szlovákiában 2020-ban választást nyerő, Igor Matovic-féle "Egyszerű Emberek" párthoz. Ők is a néppárti frakcióhoz tartoznak Brüsszelben, és esetükben is inkább helyben ismert emberek szövetségéről, és nem ideológiai szempontok mentén szerveződő erőről beszélhetünk. Néhány éve még a most másik listához csatlakozó TOP 09-cel indultak közösen.

A Kalózokat annyira megviselte a rossz választási szereplésük, hogy máris bejelentették, hogy soha többé nem indulnak együtt a Polgármesterekkel, és azzal vádolják őket, hogy felrúgva előzetes megállapodásukat, ellenük kampányoltak a választás előtti napokban.

Csak két párt maradt ellenzékben

Az ötpárti koalíciónak 108 képviselője van 92 ellenzékivel szemben, ami elvben elég lehet a stabil kormányzáshoz, de a máris körvonalazódó belső feszültségek, és az ideológiai elköteleződések összeegyeztethetetlensége miatt kevesen fogadnának nagy összegben arra, hogy biztosan kibírnak négy évet együtt.

Az máris eldőlt, hogy az eurót nem vezetik be a következő négy évben, ez az Együtt hárompárti listájának a kifejezett igénye volt. Abban is megegyeztek, hogy adóemelés nélkül megkísérlik csökkenteni az államadósságot. Nyugdíjreformot is ígérnek, és az infláció megfékezését is, illetve az oktatás színvonalának az emelését, de közben takarékosságot is, elsősorban a bürokrácia csökkentésével. A katonai kiadásokat viszont várhatóan növelni fogják. Első feladatnak pedig a járvány megfékezését tartják.

Az ellenzéki oldalon az ANO mellett csak a Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű radikális jobboldali párt lesz a parlamentben. Ők oltásellenességgel, és a járvány miatti összes korlátozás feloldásának követelésével kampányoltak, és azt mondták, csak olyan koalícióba mennek bele, amelyik a kormányalakítás után azonnal népszavazást ír ki az EU-ból és a NATO-ból való kilépésről. A párt az EP-ben a Salvini- és Le Pen-féle Identitás frakcióhoz tartozik, a vezetője pedig a félig japán származású Tomio Okamura, aki az ODS-t 2012-ben otthagyó Radim Fialával alakította meg a pártot, hat évvel ezelőtt.

Bár csak most tartottak választást Csehországban, néhány elemző máris azért aggódik, hogy ha sokan csalódnának a most alakuló koalícióban, akkor az ellenzéki oldalról Babis vagy Okamura radikalizmusa közül választhatnak csak.

Ugyanakkor a cseh politikában egyáltalán nem ritka, hogy új pártok jussanak mandátumhoz, vagy hogy a parlamentből kiesett erők visszatérjenek, és a koalíciós szövetségek is elég rugalmasan változnak. Azaz ha a Petr Fiala mostani kísérlete elbukna, akkor sem volna egyértelmű, hogy Babisnak kellene mindenáron visszatérnie.

Mennek fel az árak. Úgy mennek fel, mint amilyet már nagyon régen nem látott a világ. Nemcsak a járvány miatt pangó 2020-as évhez képest erős a drágulás sok termék esetén, hanem a normálisnak számító 2019-eshez képest is.

• Ausztráliában 1 tonna szén 2019-ben 77,9 dollárba került, idén októberben 236,9-be,
• A Brent olaj hordónkénti ára 2019-ben átlagosan 64 dollár volt, idén októberben 83,7.
• A földgáz európai átlagára 2019-ben 4,8 dollár volt, idén októberben 31,05 dollár (ezer BTU itt a mértékegység, ami fűtőértéket jelöl).
• Rézből egy tonna 6010 dollár volt átlagosan 2019-ben, idén októberben már 9829 dollár.

Az élelmiszerek, szolgáltatások árai kevésbé látványosan emelkedtek eddig, de az energia és az alapanyagok drágulása egyre inkább érezhető lesz azokon is.

Amikor nagyon mennek fel az árak, akkor a világ jegybankjai általában kamatot emelnek, hogy visszafogják az inflációt. Ha magasabb a kamat, akkor több pénzt köt le az, akinek van; és kevesebb hitelt vesz fel az, akinek nincs. Ezzel vissza lehet fogni a költekezést, ami mérsékli az árak növekedését. Számos jegybank az utóbbi hónapokban neki is kezdett a kamatemelésnek, Kanadától Magyarországig.

A román állami Romgaz megállapodott az Exxonnal, hogy megvásárolja az amerikai óriásvállalat részesedését a Neptun Deep nevű gázmezőben.

A közelmúltban feltárt mező a Fekete-tenger mélyén van, és az Exxon felerészben volt a tulajdonosa. A másik felét az osztrák OMV romániai leányvállalata bírja. Az ígéretes mezőn a kitermelés még nem kezdődött el, bár már évek óta szó van róla.

Sokáig a magyar kormány is nagy reményeket táplált, úgy volt ugyanis, hogy az ottani gáz nagy részét Magyarország irányába szállítják majd.A magyar kormány annyira bízott a Neptun mező gázában, hogy 2018 februárjában Orbán Viktor így fogalmazott az Exxon által vezetett kitermelésről és a gáz megvásárlásáról: "Egy amerikai cég fogja ezt a munkát elvégezni, a meghirdetett tenderen pedig az első három helyen három, 100 százalékban magyar cég végzett. Ezért pillanatokon belül eljutunk oda, hogy aláírjuk azt a megállapodást, ami a következő 15 évre több mint négymilliárd köbméter gáz behozatalát teszi lehetővé Romániából Magyarország számára. A gázösszeköttetés magyar részét megépítettük, a román most épül, ez azt jelenti, hogy 2021-22-től új helyzetben leszünk, úgyhogy bejelenthetem kellő szerénységgel, de boldogan, hogy az orosz gázmonopólium korszaka Magyarországon véget ér."

A bejelentést a szerb miniszterelnök budapesti látogatására időzítette, ami azért volt fontos, mert Szerbia addigra elkötelezte magát egy új, orosz érdekeltségű gázvezeték megépítése mellett, amin keresztül az oroszok Magyarországra is akartak szállítani.

A román kitermelés azóta se kezdődött meg. Megépült viszont a Balkánon az új orosz vezeték, amin keresztül idén októbertől Magyarországra is érkezik gáz. Azaz minden pont fordítva alakult, mint ahogy 2018 elején remélni lehetett.

Idén szeptemberben a magyar állami MVM és az orosz állami Gazprom aláírtak egy hosszú távú szerződést, ami alapján a következő 15 évben évi 4,5 milliárd köbmétert szállít Magyarországnak az orosz cég, jórészt az új balkáni vezetéken keresztül, Szerbia felől. A 2021 őszén leszerződött mennyiség pont akkora, mint amennyire Orbán számított Románia felől, abban bízva 2018-ban, hogy a szállítás éppen most, 2021 végén kezdődhetett volna meg.

Az már 2019 óta látszott, hogy az orosz gáz kiváltása az új román mezők gázával nem lesz sima ügy, és ha nem jön gáz, akkor maradnak az oroszok. 2019 májusában Szijjártó Péter külügyminiszter így fogalmazott a texasi Houstonban, ahol az Exxon székhelye is van: "Ha az Exxon Mobil szeptemberig nem dönti el, befektet-e a román fekete-tengeri földgázmező projektbe, akkor Magyarország ismét kénytelen lesz Oroszországgal tárgyalásokat kezdeni egy újabb hosszú lejáratú földgázszállítási megállapodásról."

Az Exxon sem 2019 szeptemberéig, sem azóta nem döntött a termelés megkezdéséről, viszont Szijjártó tényleg elkezdte a tárgyalásokat a hosszú távú szerződésről az oroszokkal, amit végül sok izgalmas alkudozás után idén sikeresen be is fejeztek.

Jövő héten három napra Brüsszelbe utazik Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Találkozik majd az Európai Parlament és az Európai Bizottság több vezető tisztviselőjével, frakcióvezetők és biztosok is fogadják majd.

A tervezett programja alapján nemcsak a szocialista, zöld és liberális, hanem néppárti, illetve a jobbközép oldalhoz közel álló szakértők és szervezetek is jelezték, hogy szívesen találkoznának vele. A programokat jórészt Ujhelyi István szocialista EP-képviselő és Kész Zoltán, a Mindenki Magyarországa Mozgalom alelnöke szervezik.

Jövő kedd este a Parlament épülete mellett található WXYZ Bárban lehet a közelébe férkőzni. Az MSZP, a DK, a Jobbik és a Momentum EP-képviselői közül is többen ott lesznek, de a program nyitott a brüsszeli magyar közönség előtt is.

Ugyanazon az estén tartja a Fidesz pártalapítványa az Elk*rtuk című film bemutatóját a Cinéma Galeries nevű brüsszeli moziban, az előadás után pódiumbeszélgetéssel és állófogadással. A film magyarul, de angol felirattal megy majd. Az angol változat címében nincs *, hanem úgy hangzik, hogy "The Cost of Deception", azaz "A csalás ára". A mozi a belváros közepén, a híres főtér mellett van, a budapesti Urániához hasonló hangulatú helyre számítson, aki Márki-Zay helyett a vetítést választja.

• A boszniai szerbek vezetője azzal fenyegetőzik, hogy kilépteti az ország felét az államszövetségből.
• Koszovó és Szerbia határának mindkét oldalán katonákat vontak össze szeptember végén.
• Bulgária megerősítette a vétóját, nem engedi az EU és Észak-Macedónia között a csatlakozási tárgyalások megkezdését.
• Idén ősszel több aggasztó fejlemény is arra intett, hogy a balkáni béke törékeny, a 90-es évek végén kialakított határok nem biztos, hogy fenntarthatók.
• A NATO és az EU, Oroszország és Kína is erősen érdeklődik a térség iránt.

Volt néhány fordulat ezen az őszön a Nyugat-Balkánon, amely nyomán borzongva találgatták az európai lapok, hogy a 90-es évek háborús eseményei vajon megismétlődhetnek-e.

Egyelőre csak hangzatos nyilatkozatok és demonstratív felvonulások történtek, de pont ez az a régiója Európának, ahol a tapasztalatok szerint nem kell nagyon sok, hogy valódi konfliktus robbanjon ki. A térség komolyabb szakértői ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a mostani villongások inkább taktikai játszmák, és nem igazi háború előkészítése a főszereplők célja, de azért azt is mindig hozzáteszik, hogy az ellenségeskedés hosszabb távon veszélyes lehet, mert az indulatok gerjesztése növeli az eszkaláció kockázatát.

Bosznia-Hercegovina szerb fele kilépéssel fenyeget

Az egyik legnagyobb figyelmet keltő balhé ezen az őszön Bosznia-Hercegovina szerb részének vezetője, Milorad Dodik fenyegetőzéséhez kötődik. Dodik bejelentette, hogy novembertől fokozatosan kivezeti az ország szerb részét a világ talán legbonyolultabb struktúrájú államszövetségéből.

Azt ígérte, hogy az államalakulat szerb parlamentje novembertől olyan törvényeket hoz, amelyek alapján a bosznia-hercegovinai adóhatóság, ügyészség és más fontos közös intézmények nem működhetnek a szerbek lakta vidéken, és ezek szerb hivatalnokai leteszik a munkát. Továbbá hozzátette, hogy a szerbek kiszállnak a közös hadseregből, és saját fegyveres erőt állítanak fel. Illetve azt is kilátásba helyezte, hogy érvénytelenítik az összes olyan jogszabályt, amelyet az ország irányítását ellenőrző ENSZ-főképviselők hoztak.

Ezekkel a lépésekkel a boszniai szerbek lényegében felmondanák a daytoni békét, ami egyrészt lezárta a jugoszláv polgárháború első szakaszát, másrészt megalkotta a mostani Bosznia-Hercegovinát. Dodik célja, hogy az ország területének körülbelül 49 százalékát alkotó, 1,2 milliós Szerb Köztársaságot kivezesse a horvátokkal és bosnyákokkal közös államszövetségéből, és Banja Luka központtal önálló államot kiálthasson ki.

Orbán Viktor és a kormány más politikusai az elmúlt időben egyre gyakrabban vesznek elő egy régi, de jól bevált slágert, és beszélnek a rezsicsökkentés eredményeiről és védelméről. Nem csak azért teszik, mert az egészpályás gyurcsányozásba belepasszolnak olyan témák is, amelyeket még a 2014-es kampányra talált ki a Fidesz, hanem mert most valóban komoly a nyomás: egész Európában emelkedik a fűtés és az áram ára.

A folyamat miatt uniós klímapolitikától orosz kavarásig és geopolitikai machinációkig sok különböző tényező szerepet kap. Ezek hatásait pedig lassan már a magyarok lakosság is érzi. A választások után pedig nem kizárt, hogy robban a rezsibomba, a 2013 óta felépített rendszer ugyanis már nagyon recseg-ropog.

Hogy kitől akarja megvédeni Orbán megint a rezsicsökkentést, mitől nő valójában a gáz és az áram ára, és milyen helyzetben van valójában a magyar energiaellátás, arról Magyari Péterrel, a 444 újságírójával beszélgetünk. A beszélgetés Youtube-on:

A földgáz árának emelkedéséről itt írtunk bővebben. A 444 podcastjait meghallgathatod a Spotifyon, A Google Podcast és az Apple Podcast, és az Amazon Audible nevű szolgáltatásnak podcastoldalán is.

• Hosszú évek óta küzdenek az EU intézményei a magyar és a lengyel kormánnyal a demokratikus szabályok betartatásáért. Az évek óta tartó konfliktus most új szintre lépett.
• Az EU bírósága soha nem látott mértékű pénzbüntetést rótt ki Lengyelországra, és a Bizottság egyik országnak sem ad egyelőre az újjáépítési alap milliárdjaiból.
• A lengyel alkotmánybíróság viszont kimondta, hogy igazságszolgáltatási ügyekben Varsónak nem kell figyelembe vennie az uniós jogot. Hasonló beadvány van a magyar alkotmánybírók előtt, csak menekültügyben.
• Ha a tagállamok mazsolázhatnak az uniós jogból, akkor szétesik az egész szervezet, ezért sokan nagyon veszélyesnek tartják a konfliktus legújabb fejleményeit Európában.
• Orbán Viktor szerint a megoldás az európai szabályrendszer átszabása volna, a közös intézmények gyengítésével, és az Európai Parlament feloszlatásával.

Idén őszre eldurvult az az évek óta húzódó küzdelem, amelyben az EU-s intézmények a jogállamisági szabályok betartására intik Lengyelországot és Magyarországot, míg a két tagállam azzal vág vissza, hogy a brüsszeliek túlterjeszkednek a hatáskörükön, amikor beleszólnak a magánügyeikbe.

Eddig inkább csak nyilatkozatok és vizsgálatok formájában nyilvánult meg a konfliktus, de mostanra szintet léptek a felek. Immár nagyon sok pénzt tart vissza a brüsszeli oldal, míg a másik az EU jogi építményét fenyegeti.

Mielőtt végigvesszük, hogy mi most a baj, érdemes nagyobb távlatból áttekinteni az eddigi eseményeket, mert a legújabb fordulatok a korábbi lépésekből következnek.

Valamit kezdeni akartak az illiberális építkezéssel

Hosszú évek óta komolyan aggaszt nagyon sok európai vezetőt, hogy a keleti tagállamokban új típusú politikai rendszerek épülnek. A liberális demokráciától távolodó, de az 1989 előtti diktatúráknál szabadabb légkört biztosító, fura egyvelegek, amelyek közelről nézve nem is mindenben hasonlítanak egymásra, de az könnyen belátható, hogy a nyugati mértékekhez képest nem rendes demokráciák már.

Elsősorban Magyarországon és Lengyelországban szilárdult meg olyan kormányzati kultúra, amely az intézményeket és a gazdaságot is jóval szorosabb kontroll alatt tartja, mint az Nyugaton elfogadott; illetve etnicista és homofób kampányokkal formálja a közhangulatot; és ellenzi az EU-n belül fennálló sok évtizedes konszenzust, ami az Unió mind szorosabb integrációját hirdeti.

Ennek a problémának vannak elvi és gyakorlati dimenziói is. Az elvi az, hogy nagyon sokan kínosnak és otrombának érzik az ilyen kormányzati formák virágzását az EU-n belül. Ellentmond az európai fősodrú politika önképének, annak, amit a legtöbb kormány és párt hirdetni akar az európai civilizációról a világnak és a saját választóinak.

A gyakorlati dimenziónak van egy politikai része: olyan ideológiát hirdető erők vannak hatalmon Varsóban és Budapesten, amelyekhez hasonlóak a legtöbb európai országban is jelen vannak, de jórészt csak ellenzékben fordulnak elő. Európa legtöbb részéből nézve a magyar és a lengyel kormány politikája szélsőségesnek számít, és a fősodrú erők szeretnék ezeknek az illiberális tanoknak a terjedését megállítani. Ahogy Orbánék összeurópai üggyé kívánják szélesíteni az ideológiájukat, úgy erősödik az igény a megfékezésükre.

A gyakorlati dimenzió gazdasági vetülete pedig még aggasztóbb sok nyugati kormánynak: az EU-s pénzeket politikai alapon szétosztó magyar rendszer azért bosszantja őket, mert úgy érzik, hogy ellopják, és részben ellenük fordítják a befizetéseiket. Lengyelország esetében elsősorban attól tartanak, hogy a bíróságok politikai irányítás alá vétele veszélyezteti a befektetéseiket, az üzleteiket, mert nem számíthatnak többé elfogulatlan ítélkezésre, ha vitájuk támad.

A 2010-es évek második fele ebben a tekintetben arról szólt, hogy az EU-s intézmények kísérletezni kezdtek azzal, hogy mit lehetne tenni a renitensekkel. A helyzet igen bonyolult, mert az EU-t nem arra találták ki, hogy megbüntethessen kormányokat. Pláne nem olyan ügyekben, amelyeket csak felületesen, elvi deklarációk szintjén kezel a közösségi jog, és tipikusan ilyen a jogállami elvek hangsúlyozása.

Mérhető dolgokat be lehet hajtani, de azt, hogy egy ország politikai rendszere demokratikus-e, nem lehet úgy kiszámolni, mint az államháztartási hiányt. Ha egyenként, törvényenként kezdenek korrekciót követelni, akkor örökké csak kullognak az események után. Ha általánosságban ítélik el e rendszereket, akkor megmaradnak a politikai nyilatkozatok szintjén, mert nem tudnak szankciókat levezetni az EU-s jogból általános problémákkal szemben.

A kísérletezés konkrét törvények ellen hozott, sokszor évekig húzódó kötelezettségszegési eljárásokkal kezdődött; aztán következtek az úgynevezett hetes cikkely alapján indított, de sehova sem vezető vizsgálatok; jöttek a következmények nélküli parlamenti határozatok, és a Tanácsban folytatott meddő politikai viták. Süketek párbeszédének látszott az egész: volt, hogy egy-egy eljárás végén valamit korrigáltak a magyarok vagy a lengyelek a rendszerükön, de aztán jött egy még durvább lépés tőlük, és a hangulat csak egyre romlott.

Az első igazán nagy csata a jogállamisági mechanizmussal tört ki

2020 nyarán viszont úgy tűnt, hogy kitaláltak valami újat a tagállamok vezetői és az Európai Bizottság munkatársai. Akkor egy maratoni csúcstalálkozón az állam- és kormányfők egyszerre szavaztak meg irdatlan sok pénzt maguknak gazdaságélénkítésre és egy jogállamisági mechanizmusnak nevezett feltételrendszer beiktatását a pénz lehívhatóságához. Utóbbit pontosan nem definiálták, de azt mindenki tudta, hogy alapvetően a magyarok és a lengyelek regulázására jött létre.

A feltételrendszeren ezután hónapokig dolgozott a Bizottság, a Parlament és az éppen a Tanácsot elnöklő német kormány, és végül egy olyan jogszabályt állítottak elő, ami viszonylag tág teret ad a támogatások visszatartásának, amennyiben a Bizottság szakemberei és a tagállamok kormányainak többsége is úgy látja, hogy veszélyben van a demokratikus intézményrendszer valamely EU-s országban.

A magyarok és a lengyelek 2020 decemberében visszavágtak: azzal fenyegettek, hogy az EU következő hét évének teljes költségvetését és a helyreállítási alapot is megvétózzák, ha a feltételrendszert bevezetik. Azzal érveltek, hogy a feltételrendszer egy gumijogszabály, politikai alapon büntethetnék őket, és olyan dolgokat kérnek rajtuk számon, amelyeket az EU-s intézmények nem ellenőrizhetnének. Az EU bíróságához fordultak, és megállapodtak az európai vezetőkkel, hogy amíg ott nem döntenek a feltételrendszer törvényességéről, addig azt nem vethetik be. A visszavágás látszólag sikerült.

Pénz mégsem jött

Annak ellenére, hogy a feltételrendszert jegelték, 2021-ben sem Lengyelország, sem Magyarország nem férhetett még hozzá az újjáépítési alap pénzeihez, mert a Bizottság nem hagyta jóvá a pénzköltési terveiket. Közben nagyon komoly, újabb jogállamisági viták kezdődtek a két tagállam és a Bizottság között, amelyekben a tagállamok túlnyomó többsége a Bizottság mellé állt. Magyarország esetében a homoszexualitás ábrázolását korlátozó törvény miatt tört ki a balhé, Lengyelország esetében pedig a bíróságok politikai ellenőrzése miatt.

A magyar és a lengyel kormány is úgy értelmezi, hogy az Európai Bizottság a 2020 decemberi alkut felrúgta, és a valóságban már életbe léptette a feltételi mechanizmust, és azért nem adnak nekik pénzt, mert nem teljesítik a politikai (jogállamisági) elvárásokat.

Az Európai Bizottság azt állítja, hogy a pénzt a leadott tervek hiányosságai miatt nem adhatja még oda, bár azt elismeri, hogy a tervekben lévő problémák összefüggenek a jogállamisági kritériumokkal, Magyarországon például a korrupció elleni intézkedések elmaradásával, Lengyelország esetében pedig a bíróságok körüli gondokkal. A Bizottság nem a feltételrendszerre, hanem az úgynevezett országspecifikus ajánlások teljesítésének szabotálására hivatkozik, de a két kormány szerint ez csak jogi csűrés-csavarás, és a valóságban máris a feltételrendszer logikája alapján büntetik őket pénzmegvonással.

Nagyon leegyszerűsítve úgy jutottunk idáig, hogy

• az EU-s intézmények szerint a két ország felrúgta a demokratikus szabályokat, ezért büntetni akarták őket,
• de a büntetéshez szükséges jogszabályt a két renitens megvétózta,
• csakhogy a gyakorlatban mégis büntetik őket.

Az egész rendszert támadva vágnak vissza

A következő körös válaszcsapással a lengyelek járnak némileg előbb, de már elkezdődött a hasonló magyar lépés előkészítése is.

"Péter megérezte a vérszagot, nálunk meg mindenki fogta a fejét, hogy fajultak idáig a dolgok" - emlékezett a visszalépési dráma utolsó pillanataira egy stábtag Karácsony Gergely kampányából.

"Még csak számolták az első forduló szavazatait, de már látszottak a trendek, már akkor mondtam, hogy szerintem Gergőnek vége van" - emlékezett a visszalépési dráma első pillanataira egy stábtag Márki-Zay Péter kampányából.

Csak e két emlékezés alapján úgy tűnhet, sima ügy volt, hogy Karácsony Gergely lépett vissza Márki-Zay Péter javára az előválasztás második fordulójára, de a helyzet korántsem volt ilyen egyszerű.

A visszalépésig vezető út tele volt fordulatokkal, amelyekben a két miniszterelnök-jelöltön kívül fontos szerep jutott a környezetükben lévőknek is. A két rivális kampánystábjának tagjaival beszélgetve rekonstruáltuk, hogy mi történt október első hetében, az előválasztás két fordulója között, és hogyan történhetett meg az, hogy a sokkal nagyobb tapasztalattal, több pénzzel kampányoló, és az első fordulóban több szavazatot szerző főpolgármester lépett végül vissza hódmezővásárhelyi kollégája javára.

Amikor csatasorba álltak, Karácsony még sokkal erősebbnek látszott

Az alaphelyzethez képest a végeredmény mindenképpen meglepő volt: Karácsony Gergely komoly állami támogatást kapó pártokkal, rutinos, az országos politikában évtizedes tapasztalatokkal bíró csapattal és országos ismertséggel indult neki a megmérettetésnek. Nem utolsósorban Karácsonynak profi közvélemény-kutató és kampányelemzői múltja van.

A főpolgármester (és a csapata) a visszalépése óta azt terjeszti, hogy nem is akarta igazán a jelöltséget, unta a kampányt, nem is volt olyan fontos neki. Ez azonban inkább látszik utólagos korrekciónak. Hogy csak egy szálat emeljünk ki arról, hogy mennyire komolyan vette a készülődést: Karácsonyt elkezdték építeni nemzetközi szinten is, a nyáron Berlinben találkozott a szociáldemokrata és a zöld kancellár-jelöltekkel, szeptemberben pedig kétnapos nemzetközi politikai konferenciát szerveztek neki Budapestre komoly előadókkal. Túl a több százmillió forintot felemésztő előválasztási kampányán, ezek az ambiciózus kapcsolatépítések azt mutatják, hogy nemcsak az előválasztási, hanem a 2022-es győzelemre is komolyan készültek Karácsonyék. Az már reálisabbnak tűnik, hogy a kampány legvégére Karácsony személyes lelkesedése némileg csökkent, és a visszalépési vitát rosszul tűrte.

Márki-Zay Péter úgy készült fel a megmérettetésre, hogy a márciusi felmérések alapján az egyik fő problémája az volt, hogy azt sem tudták róla nagyon sokan, hogy kicsoda. Egy akkori felmérés szerint a lakosság 37 százaléka nem is hallott róla (Karácsony esetében ez az arány csak 3 százalék volt), és az ellenzéki elköteleződésű választók közül csak 11 százalék tervezte, hogy rá szavaz majd, miközben az indulását akkor még be sem jelentő (!) Karácsony támogatottsága ebben a körben 25 százalékos volt.

Óriási tömeg előtt tartotta Orbán Viktor október 23-i ünnepi beszédét, személyesen is beszállva a már nyár óta tartó választási kampányba.

A miniszterelnök annak az ellentétnek a feloldására vállalkozott, hogy miért kell nagy erőfeszítést tennie a fideszes tábornak, ha egyébként az ellenzék béna, szerencsétlen és komikus; illetve miért tekinthetik magukat a kormánypártiak ellenálló harcosoknak akkor is, ha a pártjuk 12 éve hatalmon van.

Bár a beszéde harcosan kommunista-ellenes volt, a fenti mutatványt mégis ugyanazzal az érvrendszerrel oldotta meg, amit a kommunista hatalom használt: minden baj okozója a Nyugat.

Az egykori kommunista propagandához hasonlóan Orbán mostani beszédében is az USA lett minden jó elrontója; illetve a sajátos honi fejlődést akadályozó nemzetközi tényezők közül a NATO-t lecserélte egy másik brüsszeli központú szervezetre, az EU-ra. A kapitalizmus fenyegetése helyett pedig a "Gyuri bácsi" kifejezést használta, utalva Soros Györgyre.

Orbán arról beszélt, hogy az amerikai és nyugat-európai megszállók miatt lehet nehézsége a Fidesznek a 2022-es választáson. Az ellenzéki politikusokat a magyar történelem megszállókat kiszolgáló vezetőihez, így a budai pasákhoz, a helytartótanácshoz, a komisszárokhoz hasonlította, míg a Facebookot az 56-os forradalmat leverő szovjet lőfegyverekhez.

A miniszterelnök jóval többet foglalkozott a magyar ellenzékkel, mint beszédeiben az utóbbi időben szokott. Róluk három fő állítása volt:

• A fideszeseké a morális fölény,

mert bárhogyan is maszkírozza magát az ellenzék, a vezető ereje mindenképpen ugyanaz az "ifjúkommunista" gárda, amelyik 2006-ban a tüntetők közé lövetett. A beszéd első fele, a teljes Békemenet összes kelléke (dekorációk, vetített híradórészletek, felvezető vers) mind arról szóltak, hogy "1956 = 2006", vagyis a 15 évvel ezelőtti utcai összecsapások és a forradalom lényegében egy és ugyanaz a jelenség. E kiindulópontból nézve, bármit is tett a Fidesz, nála van a morális fölény, mert az ellenzék fegyverrel támad a magyarokra, és így egyszerre képviseli a szovjet hadsereget és a 2006-os rendőrségi túlkapásokat.

• Az ellenzék béna,

többször is élcelődött rajtuk, az előválasztásról például azt mondta, hogy "csak ők indultak, de így sem tudtak nyerni". Márki-Zay Pétert (neve említése nélkül) báránybőrbe bújt farkasnak nevezte, majd később úgy bonyolította tovább ezt a képet, hogy a farkas gyomrába került, mert addigra a metafora farkasa Gyurcsány Ferenc lett (szintén neve említése nélkül). Gúnyolódott azon is, hogy az ellenzék fő jelöltje "nem élte meg a karácsonyt", és általában is szórakoztatóipari jelenségként írta le a kormánya elleni kampányt.

• De a külföld erős,

tehát nem azért kell nagyot küzdeni 2022-ben, mert tartani kell az ellenzéktől, hanem azért, mert az ellenzék mögött világuralmi hálózat, pénzügyi és politikai körök igen erős támogatása áll. Ezért mindenkinek ki kell állnia a háza elé, hogy megvédje az otthonát, a családját, mert csak a szabadságharcos virtus lehet hatásos e világraszóló ellenséggel szemben. Vagyis a honi ellenzéket lecserélte a Nyugatra.

Brüsszel mellé tette Washingtont

Orbánnak már 2011 óta fontos retorikai fordulata nemzeti ünnepek alkalmával az EU ellen vívott "szabadságharca" , de az Egyesült Államokat ennyire hangsúlyosan még nem emelte az ellenségek közé. Ez abból a szempontból érdekes fordulat, hogy a Biden-kormány érdemi lépéseket nem tett még a kormánya ellen, azonban feltehetően élénken foglalkoztatják őt az idei bulgáriai és csehországi választások előtti fordulatok - előbbi esetben két politikában aktív oligarchát tett szankciós listára a washingtoni kormány, utóbbiban pedig egy washingtoni központú újságíró-szervezet közölt kínos pénzügyi adatokat a cseh miniszterelnökről, aki talán emiatt is vesztette el a hatalmát.

Hogy az Orbán-kormány előbb támad Amerikára, minthogy az bármit is tett volna ellene, az már látszott a pénteki követségi ünnepségen is, ahol egy magyar helyettes államtitkár előre panaszkodott, hogy az amerikai kormány beavatkozik a jövő évi választásokba.

Támadnak, támadnak, támadnak

Hiába kormányoz Orbán Viktor közel 12 éve folyamatosan, és ebből közel 9 évet kétharmados többséggel, azaz teljhatalommal, mindvégig politikai identitásának egyik alapja volt, hogy valójában ellenzékben van, és óriási erők ellen vív szabadságharcot. Ez fontos eszköze volt az őt támogató közösség megszervezésére és a sérelmi politikára évszázadok óta nyitott magyar társadalom mozgósítására. Mostani beszédében végig nagyon hangsúlyos volt ez az érvelés:

• mi vagyunk az 56-os forradalmárok, mert 56=06;
• 2010 óta a rezsiháborúban, a migránsháborúban és most az LMBTQ-háborúban is hatalmas nemzetközi erők fogtak össze ellenünk;
• illetve használta a trianoni szerződés ellen kitalált, 1920-as években megfogalmazott szlogent, az "Igazságot Magyarországnak!" fordulatot is, (amit idén júliusban egyébként már elsütött a Kossuth Rádióban is).

De talán a legfontosabb mondata erről a sérelmi politikáról az volt, hogy talán nem mindig volt igaza a kormányának, "de amikor támadnak, és védekeznünk kell, akkor mindig igazunk van".

Lényegében kimondta eddigi összes választási kampánya fő tételét: ne önmagunkért szeress, hanem az ellenség ellen szavazz.

Ebben a tekintetben egyébként hasonló az állítása, mint az ellenzéknek, hiszen Márki-Zay Péter is azzal mozgósít, hogy a kérdés az, hogy "Fidesz vagy nem Fidesz". Orbán konkrétan át is vett egy fordulatot az ellenzéki miniszterelnök-jelölttől most, amikor azt mondta, hogy a nem Fideszre szavazók is jobban járnak, ha ők nyernek - Márki-Zay ugyanezt mondta múlt vasárnap, csak fordítva.

A globális apokaliptikus összecsapás-víziója a 2018-as, 2014-es és 2010-es választás előtt is különös hangsúlyt kapott Orbán Viktor kampányában, és most is ennek a történetnek a kibontására készül. Csakhogy eddig valamivel konkrétabb volt az ellenség: 2010-ben még az MSZP és Gyurcsány Ferenc, a hazugságok és az erőszak; 2014-ben a rezsi és a letörését akadályozó EU; 2018-ban a migránsok és a távoltartásukat akadályozó EU, illetve Soros György. Most viszont csak egy mondatot kapott a gyerekeket veszélyeztető LMBTQ-propaganda és az azt támogató Nyugat. Ezúttal a külső veszély leginkább a magyar ellenzék kitartójaként került elő, általánosabb formában, mint eddig, illetve az összes korábbi nagy veszélyről (Gyurcsány, rezsi, migránsok) is kiderült, hogy még mindig aktuálisak. Egy új ellenség felmutatása helyett az eddig használt panelek szintézise lett Orbán fő kampányüzenete.

Leginkább úgy tűnt, hogy Orbán olyan támadásra akarja felkészíteni közönségét, ami még nem következett be. Egyik fő célja az volt, hogy ha ez a támadás bekövetkezik, akkor a választói tudják, hogy nem a kritika tartalmára kell figyelniük, hanem tekintsék harcba hívó üzenetnek, ha róla vagy környezetéről kiderülne valami kínos.

• Majka szeptember óta nem zenél színpadon, és jövőre se fog.
• Sőt! Jövőre tévézni se fog.

Majka nem csinál semmit se 2022-ben.

"Mindent kihúztam az életemből, a családommal szeretnék lenni és nyaralni, kártyázni, edzeni és élvezni a pihenést" - mondta a Story magazinnak, amit a Blikk szemlézett.

Nicolae Ciuca volt tábornok, egykori vezérkari főnök, jelenlegi hadügyminiszter lehet Románia következő miniszterelnöke.

Legalábbis erről írtak csütörtök délben a romániai lapok, a legutóbbi bukaresti egyeztetések után.

Romániában hetek óta kormányválság van, miután a nemzeti liberálisok-magyarok-liberálisok hárompárti koalícióját az utóbbi felmondta. Most úgy tűnik, hogy a nemzeti liberálisoknál igen befolyásos köztársasági elnök, Klaus Johannis rábeszélte egykori párttársait, hogy jelöljék kormányfőnek Nicolae Ciucát, aki tavaly két hétre már átvette egyszer egy átmeneti helyzetben a kormány vezetését, igaz akkor csak ügyvezetőként.

Az biztos, hogy Ciuca kedvéért a liberálisok nem mennek vissza a koalícióba, így legfeljebb kisebbségi kormányt lehetne alakítani a PNL és az RMDSZ részvételével. Ez úgy volna lehetséges, ha az új miniszterelnöknek bizalmat szavazna a legnagyobb ellenzéki párt, a szocialisták frakciója. Ez azért tűnik reálisnak most, mert a járványhelyzet nagyon rossz éppen Romániában, és e válság alatt úgy tűnik, hogy a baloldal nem akar előrehozott választást kikényszeríteni.

Az RMDSZ-t vezető Kelemen Hunor óvatosan nyilatkozott, azt mondta, hogy elvi szinten nem örülne, ha egy nemrégiben leszerelt főtiszt lenne a kormányfő, de ideiglenes megoldásként nem zárja ki Ciuca támogatását. A Transindex szerint ha létrejönne egy új, kisebbségi kormány, akkor az eddigi három mellé még két miniszteri posztot szerezhetne az erdélyi magyar párt. (Transindex / MTI)

Ahogy erről szerdán beszámoltunk, a FIFA vezetése igyekezte meggyőzni a tagjait, hogy kétévente rendezzék meg a futball világbajnokságot - a tornát a kezdetektől négyévente rendezik meg. A FIFA terve az volt, hogy egyik évben női, a másikban férfi vébé legyen.

A FIFA vezetése szerda késő estére elfogadta, hogy ez nem fog menni. A dél-amerikai és az európai szövetség (az utóbbi az UEFA) régóta ismert ellenállása nagyon határozott maradt, sőt, az AP információi szerint még azzal is fenyegettek, hogy kilépnek az európaiak a FIFA-ból, ha tényleg ennyire sűrítik a versenynaptárt.

A FIFA a labdarúgók túlterhelését akarja elkerülni, illetve nem akarja, hogy a regionális tornáit ne tudja megtartani.

A Kommerszant című lap értesülései szerint izgalmas kérdést vizsgál az orosz kormány és a jegybank, egymással egyeztetve:

mi legyen az olajvállalatok felvetésével, akik kriptovaluta-bányákat szeretnének üzembe helyezni a fúrótornyaik tövében?

A terv alapja a kísérőgáz. Ez az olaj kitermelésekor keletkező gáz, ami ahhoz kevés, hogy komoly infrastruktúrát építsenek az elszállítására, de ahhoz meg komoly energiahordozó, hogy csak úgy elégessék - vagy szakszóval elfáklyázzák.

Az olajvállalatok azt találták ki, hogy a kísérőgázzal kisebb erőműveket működtetnének, és az ott keletkezett áramra alapozva számítógépparkokat telepítenének, amelyekkel kriptovalutát bányásznának. A kriptovaluta (például bitcoin) termelése bárki számára lehetséges, de hatalmas áramigénye van.

A Kommerszant szerint elsősorban kínai befektetők érdeklődnek a bányászat iránt, miután Kínában az áramhiány miatt betiltották a bányászatot.

Kísérletképpen a Gazprom Nyeft a Hansi-Mansi Autonóm körzetben már kipróbálta az olajbánya mellé telepített valutabányát, és egy hónap alatt 1,8 bitcoint termeltek, ami mai áron 36 millió forintot ér.

Az orosz hatóságok most azon gondolkoznak, hogy milyen adózási feltételek mellett engedélyezzék a fosszilis és digitális kitermelés összekapcsolását. (Kommerszant)

Csütörtöktől látogatási tilalmat rendelt el a SOTE rektora az intézmény öt kórházában. A korlátozás az alábbi intézményekben érvényes:

• a Városmajori Szív-és Érgyógyászati,
• a Pulmonológiai,
• a Belgyógyászati és Hematológiai,
• a Belgyógyászati és Onkológiai,
• és az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikán.

Súlyos-kritikus állapotú, hosszú ideje az egyetemen fekvő beteg esetén a klinika igazgatója alkalmanként 1-1 hozzátartozónak engedélyt adhat a megfelelő védőfelszerelésben történő látogatására.

Az intézkedésre a koronavírus-járvány újbóli fokozottabb terjedése, és más, szezonális fertőzések megjelenése miatt volt szükség.

A BBC a Greenpeace nevű környezetvédő szervezeten keresztül hozzájutott azokhoz a kommentárokhoz, amelyeket egyes kormányok biggyesztettek az ENSZ novemberre előkészített klímaügyi jelentéséhez.

Novemberben Glasgow-ban klímacsúcsot szerveznek, ahol a tervek szerint a világ összes országa felsorakozik egy frissített terv mellé, amely a globális felmelegedést volna hivatott mérsékelni, számos intézkedés, irányelv elfogadásával. A közösen elfogadandó jelentést az IPCC nevű, az ENSZ mellett dolgozó, tudósokból álló szakmai szervezet írja. E jelentésnek a piszkozata már egy ideje kering a kormányok között, és most kiderült, hogy az országok vezetői hogyan akarnak módosítani rajta.

A most kiszivárgott módosítási igények mind arról szólnak, hogy kevésbé legyenek szigorúak a Glasgow-ban napirendre kerülő vállalások.

Több ország szeretné, ha a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése kevésbé lenne sürgető a szövegben. E kezdeményezők között van az olajban érdekelt Szaúd-Arábia és a szénben érdekelt Ausztrália is. A szén mellett lobbizik India, Japán és Kína is.

A fosszilis-lobbi emberarcú képviselői azt szeretnék, hogy a szén-dioxid-csapdákat vegyék fel a klímaváltozás elleni küzdelem elismert eszközei közé. A csapdák olyan technológiát jelentenek, amellyel a szén-dioxidot földalatti tárolókba helyezik, ahelyett, hogy a légkörbe eregetnék. A csapda mellett lobbizó országok között van az olaj- és gázkitermelésben érdekelt Norvégia is.

Svájc vezetésével azt a részt puhítanák fel egyes kormányok, amelyben arról van szó, hogy a gazdagabb államok milyen mértékben támogathatnák a szegényebbeket a zöld energiára való átállásban.

A húsfogyasztás mérséklésére intő szakaszokat elsősorban Argentína és Brazília, a két nagy marhatartó nemzet fúrja.

Az atomerőművek zöld elismeréséért küzd többek között Lengyelország, Csehország és Szlovákia is. (BBC)

Lecsuktak Németországban két férfit, akik zsoldosokat toboroztak jemeni bevetésre. A gyanúsítottak volt katonákat és rendőröket kerestek meg, hogy csatlakozzanak egy 150 fősre tervezett német kontingenshez, ami a tervek szerint a szaúdi királyi család zsoldjában követett volna el fegyveres küldetéseket Jemenben.

A jemeni polgárháborúban a szaúdiak 2015 óta támogatják a szunnita oldalt a síita felkelőkkel szemben. A 150 fős német egység a tervek szerint olyan akciókat vitt volna véghez, amikhez még a szaúdi reguláris erők sem adták volna a nevüket.

A csoporthoz csatlakozókat havi 45 ezer dolláros (kb. 14 millió forintos) fizetéssel kecsegtették a most elkapott toborzók. A szervezkedést a német katonai elhárítás buktatta le. Az egyik gyanúsítottat Münchenben, a másikat a svájci határ közelében lévő Breisgau-Hochschwarzwaldban kapták el. (intelnews)

A Világgazdaság című lap szerint a kormány azzal akarta szerdán rávenni a munkaadókat a minimálbér jelentős emelésére, hogy cserébe felvetette az iparűzési adó elengedését.

A lap általában ír az iparűzési adó elengedéséről, bár más források (például a Portfolio híre) alapján úgy tűnik, hogy nem a teljes elengedéséről, hanem a 2021-es felezés 2022-es meghosszabbításáról van szó.

Az iparűzési adó az önkormányzatok egyik legfontosabb bevétele, de tavaly a járványra hivatkozva a kormány csak a felét engedte nekik beszedni - a fideszes önkormányzatokat általában más úton kompenzálták a költségvetésből.

A kormány, a munkavállalók és a munkaadók háromoldalú vitáján a VG információi szerint a kormány támogatta, hogy 2022-ben 20 százalékkal emelkedjen a minimálbér, és a szakképesítetteknek járó garantált bérminimum is, így előbbi bruttó 200 ezer, utóbbi bruttó 260 ezer forint lenne.

A munkaadók ezt még úgy is túlzásnak vélik, hogy az iparűzési adó mellett a szociális hozzájárulás mértékének csökkentését is ígéri a kormány. (vg.hu)

Donald Trump, az USA előző elnöke bejelentette, hogy beszáll a médiába.

Tervei szerint már a jövő hónapban kimennek az első meghívók az új közösségi oldalához, a TRUTH (IGAZSÁG) nevűhöz, és 2022 elején amerikai IP-címről már bárki csatlakozhat a Facebook riválisának épített oldalhoz - miközben a Facebooknak se biztos, hogy Facebook lesz addigra a neve.

Trumpék névválasztása azért különösen izgalmas, mert az amerikai sajtó és a róla szóló könyvek rendre kiemelik, hogy a volt elnök személyes viszonya a tényekkel sokszor ellenséges volt, illetve egykori hadügyminisztere például azt nyilatkozta róla, hogy képtelen megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.

Trump a közösségi oldal mellett videómegosztót is indítana, egy már tőzsdén lévő céggel egyesítve a hozzá kötődő Trump Media & Technology Groupot a finanszírozáshoz.

Trump politikailag jelenleg is aktív, rendszeresen tart nagygyűléseket, de már nem tud a Twitteren és a Facebookon mozgósítani, mert mindkét oldalról kitiltották, miután a híveit az USA parlamentjének ostromára szólította fel, és ők engedelmeskedtek is neki. Az ostromban öt ember vesztette életét. (BBC)

Márki-Zay Péter előválasztási győzelme világosan mutatja, hogy az ellenzéki közönség Magyarországon nemcsak a Fideszt szeretné leváltani, hanem az ellenzéki pártokért sincs különösebben oda. Valaki teljesen újat szeretnének, aki elölről kezdi a politikai építkezést.

Lehetséges persze, hogy sokan azért szavaztak rá az előválasztáson, mert úgy vélekedtek, hogy egy jobbközépről induló jelölt inkább lehet esélyes Orbán Viktor ellen 2022-ben, mint Gyurcsány Ferenc felesége, de ez csak támogatóinak legfeljebb egy részére lehet igaz. Már az első forduló eredménye is azt mutatta ugyanis, hogy a szavazatok közel felét, 47 százalékát, két olyan jelölt kapta, aki a pártrendszeren kívülinek mutatta magát. Karácsony Gergely mögött ugyan ott volt az előválasztást szervező pártok három legkisebbje, de ő végig a saját mozgalmának logója mögé bújt, és szinte soha nem pártjelöltként pozicionálta magát a kampányában; Márki-Zaynak pedig egyáltalán nem volt párttámogatása. Taktikai szempontból ezért volt logikus az összefogásuk a második körre, és bejött az, hogy a két függetlennek látszó közül az álfüggetlen lépjen vissza, még ha az első körben jobban is szerepelt.

Márki-Zay kampányát sajátos módon segítette a Fidesz is, az a párt, amelyik valószínűleg a legtöbbet költötte az előválasztáshoz kapcsolódó kampányokra nyár eleje óta. A Fidesz ugyanis kezdettől azt üzente, hogy Gyurcsány Ferenc irányítja az előválasztást, és a szerintük legesélyesebb jelöltet, Karácsony Gergelyt. Márki-Zay kampánya a második fordulóban pedig arra épült, hogy szavazzon mindenki úgy, hogy ne legyen igaza a Fidesznek.

Hibrid pozíció

Márki-Zay Péter jól ki tudta használni sajátos pozícióját: egyszerre mondhatta, hogy a pártokon kívülálló, új irányt hozó jelölt, közben mégis egy pártok szervezte pályán játszik, és amennyire kell, annyira alkalmazkodik az általuk kijelölt keretekhez. Hiszen az előválasztást a pártok szervezték.

Ez az alkalmazkodás azért fontos a szerepében, mert úgy ígér újdonságot, hogy közben nem veszélyezteti teljesen a status quót, a változást részint belülről és kontrollált viszonyok között ígéri. Ezért volt képes összekötni a radikális megújulást akarókat és az intézményes ellenállás híveit is. A legfontosabb ajánlata az volt, hogy az országos politikában teljesen újoncként próbálkozhat, miközben nem veszélyezteti túlzott mértékben az összefogó régi ellenzék pozícióit.

Azért is kívánhatott új karaktert az ellenzéki közösség, mert a régiek már nagyon sokszor nem mentek semmire Orbán Viktor ellen. Bő tíz év frusztrációja is ott lehet a rá leadott szavazatok mögött.

A választás intézményébe vetett bizalom megerősödhet

A miniszterelnök-jelölti választás eredménye jelzi, hogy az előválasztás koncepciója nagyon sikeres volt. Bizonyítja ezt a magas részvétel, és hogy az ellenzék képessé vált átvenni a főszerepet a hírekben, és felépíteni egy olyan közeget, amiben tétje van a megszólásaiknak. És az is mutatja a sikert, hogy az előválasztás alkalmas volt egy országos politikában eddig ismeretlen ember felemelésére, egy olyan emberére, akit két héttel ezelőtt a hazai politikai rendszer egyetlen komoly ereje sem támogatott törekvéseiben. A választásnak mint intézménynek az az egyik fő üzenete, hogy bárkiből lehet bármi, és ennek a lehetőségnek a beteljesítésében ez az előválasztás remekül teljesített.

Egy olyan politikai rendszerben tudta ezt az üzenetet eljuttatni az emberekhez, amelyben nagyon sokan gondolták azt, hogy a választásoknak nincs igazi tétje, mert akármi is történjék, úgyis csak egy győzhet. Igaz, hogy ez csak előválasztás volt, de a mostani alkalom megmutatta, hogy a választások miatt lehet izgulni, a közélet lehet izgalmas. Az ellenzék szempontjából további eredménye az előválasztásnak, hogy ennek az izgalomnak a lehetősége hozzájuk kötődik. A fideszes közönség kimaradt ebből az élményből.

Míg az egyéni képviselőjelöltek kiválasztásakor az előzetesen kötött együttműködések biztosították, hogy nagyjából olyan arányokban nyerjenek az egyes pártok jelöltjei, amelyek tükrözik a közvélemény-kutatások mutatta erőviszonyokat, addig a miniszterelnök-jelöltek küzdelme a pártok számára csalódást keltő eredményt hozott. Közben azonban lehetőséget kaptak arra is, hogy egy olyan ember mögött sorakozzanak fel, akinek nagy a legitimitása az ellenzéki közönség előtt, és támogatásával kifejezhetik, hogy a kormányváltás ügye a saját szempontjaiknál is fontosabb.

A kívülről jött ember a környéken is vonzó

A környező országokban láttunk már hasonló választói akaratot érvényesülni. Tavaly Szlovákiában Igor Matovic úgy lett miniszterelnök a Hétköznapi Emberek nevű formáció jelöltjeként, hogy a fő kampányüzenete szinte kizárólag a korrupció elleni fellépésről szólt, és a pártja képviselő-jelöltjeit ideológia helyett a kívülállóság és az informális kapcsolatok kötötték csak össze. Matovic ugyan már régóta képviselő volt, de meg tudta tartani a kívülállóságot hirdető képzetet magáról, és személyes karizmájára épült az egész kampánya.

Lengyelországban idén nyárig egy olyan parlamenten kívüli párt volt a legnépszerűbb ellenzéki erő, amelyet egy televíziós személyiség, a helyi Csillag születik konferansziéja vezet, és akinek személyes meggyőző ereje és a pártviták felett álló imidzse a népszerűségi listák élére vitte a Ruch Polska 2050 nevű mozgalmát. (Amióta Donald Tusk hazament, és átvette a parlamenti ellenzék irányítását, azóta csak a második legnépszerűbb ellenzéki erő a Polska 2050).

Bulgáriában idén nyáron szintén egy celeb, egy popzenész vezette teljesen új párt, a Micsoda Emberek nyerte a választásokat. Olaszországban néhány évvel ezelőtt egy humorista vezette új párt, az Öt Csillag Mozgalom berobbanása mutatta, hogy az ottani választók is nyitottak valami teljesen újra.

Márki-Zay Péter népszerűsége az ellenzéki szavazók körében azt mutatja, hogy az igény a kívülről jött, a teljes politikai elitet leváltani óhajtó emberre megérkezett Magyarországra is.

Szavazók minden régi ellen

A második forduló óriási energiákat mozgatott meg az ellenzéki oldalon, igen heves vitákat hozott, nem csupán a jelöltek között, hanem a közösségi média nyilvánosságában és a hétköznapi beszélgetésekben is.

A viták ugyan a "2010 előtti kormányzás" restaurálásának lehetőségéről szóltak, de sok tekintetben a mostani vita ugyanaz a vita, ami a rendszerváltásig nyúlik vissza, és az 1989 előtti baloldal szalonképességéről illetve szakmai kompetenciájáról szól. Ehhez azt is figyelembe kell venni, hogy Dobrev Klárának formálisan ugyan nem volt köze a 2004-2010 közötti kormányzáshoz, viszont családi öröksége révén erősen kapcsolódik a kommunista és szocialista világhoz is: a nagyapja 1945 és 1989 között meghatározó kommunista politikus volt, ő jelentette be Nagy Imre és társai kivégzését a parlamentben. Édesanyja diplomata, külkereskedő, minisztériumi tisztviselő volt a rendszerváltás előtt, a Horn-kormány elején a miniszterelnök kabinetirodáját vezette, később fontos állami vállalatokat vezetett. A férje 2004-2009 között miniszterelnök volt. Ezek azért fontos részletek, mert hiába indult a politikai karrierje a nyilvánosság előtt csak a 2019-es EP-választással, a "régi elit" hangulata akkor is körbelengte őt, ha egyébként ez nem volt hangsúlyos témája a mostani kampánynak, legfeljebb a férje politikai teljesítménye.

Ahol nagy a fideszes többség, ott lett erős a DK

Rendkívül érdekes, hogy éppen abban a budai környezetben érte el Dobrev Klára a legrosszabb eredményét, amihez világ életében személyesen tartozott, és azokban a vidéki-kistelepülési körzetekben nyújtotta most a legjobb teljesítményt, amely lakosságának a meggyőzését a 22-es választásra éppen Márki-Zay ígérte.

A DK úgy lett az ellenzék vezető ereje vidéken, különösen a kisebb településeken, hogy 2018-ban még itt szerepelt a legrosszabbul, és a fővárosban a legjobban. Ez egyrészt mutatja a párt remek szervezőképességét, hogy ott tudtak építkezni, ahol a legrosszabbak voltak. Másrészt arra is utal, hogy azokon a vidékeken, ahol a legerősebb a Fidesz - vagyis a kistelepüléseken -, ott az ellenzéki érzelmű választók a radikálisabban kampányoló jelöltekre szavaznak a legszívesebben. Arra az emberre, akitől a leghatározottabb kiállást kapják a Fidesz ellen.

A leginkább fideszes közösségekben a nyíltan ellenállók (azaz előválasztásra elmenők) a legradikálisabbak, és ők nem latolgatják, hogy kell-e gesztusokat tenni a kormánypárt szavazóinak, a bizonytalanoknak, ők oda akartak szavazni, ahonnan egyszer már láttak erőt, igazi hatalmat. Ők érezhetik a leginkább szorongatott helyzetben magukat, hiszen a nagyvárosi választókkal szemben kisebbségben, elnyomva érzik magukat. Ugyanezt a réteget célozta meg Jakab Péter kampánya is az első fordulóban, de kiderült, hogy Dobrev Klára fellépése meggyőzőbb volt e közönségnek.

Nehéz lesz, de nem lehet már kiszállni

Mostantól kemény egyeztetések jönnek a pártok között az országos lista összeállításáról, a kampány irányának meghatározásáról és a költségek viseléséről. A képlet nem egyszerű, rengeteg lehetőség lesz az összeveszésre, nagy szükség lesz minden összefogásban résztvevő fél rugalmasságára. Ráadásul a 2019-es önkormányzati kampány óta egymással összeszokott, rendszeresen szűk körben egyeztető pártelnököknek be kell fogadniuk maguk közé Márki-Zay Pétert is.

Egy dolgot nem tehetnek meg: hogy annyira megsértődjenek, hogy kivonuljanak az összefogásból, és érvénytelenítsék azt a hatalmas energiát, ami az előválasztással felszabadult.

Ivan Krasztev a legnépszerűbb európai politológus mostanában, a konferenciaszervezők óriási versenyben vannak érte. Sikerének egyik titka, hogy mindig a legfrissebb hírekre reagálva ad elő, rendkívül felkészült a kelet-közép-európai fejleményekből, és árnyaltan fogalmazva magyarázza jellemzően liberális közönségének, hogy miért sikeresek az illiberálisok. Ráadásul sztorizva, szórakoztatóan beszél.

Legutóbb idén év elején jelent meg magyarul könyve, amit az amerikai Stephen Holmes-szal közösen írtak, A fény kialszik címmel. Tavasszal kezdtünk interjút szervezni vele, és októberre talált időpontot, hogy a 444 kérdéseire válaszoljon. A beszélgetésünkből kiderül, hogy

• szerinte a hidegháború után nem a demokrácia, hanem a kapitalizmus győzött;
• a mostani orosz választást azért kellett szétcsalni, mert elöregedett Putyin KGB-s rezsimje;
• a kelet-németek nem azért szavaznak az AfD-re, mert nácik, hanem mert a többi pártot nem érzik magukénak;
• hogy miért érzékenyek ennyire az etnikai tisztaságukra azok a közép-európai társadalmak, amelyek a Habsburg Birodalomban még jóval színesebbek voltak, mint a nyugatiak;
• hogy mit ért az alatt, hogy napjainkban a szülők lázadnak a gyerekeik ellen;
• és hogy szerinte valójában Orbán Viktor és szövetségesei a kivándorlás ellen küzdenek, amikor a bevándorlókat szidják.

A könyvükben sokat írnak arról, hogy mennyire nem jöttek be azok az 1989-es várakozások, hogy sima ügy lesz a kelet-közép-európai államok csatlakozása a nyugati liberális demokráciákhoz. Sok vita folyik arról, hogy a folyamat elakadt-e, és a mostani kelet-európai rendszereket hogyan kell nevezni. Magyar Bálint és Madlovics Bálint egy új könyvükben (A posztkommunista rendszerek anatómiája) például azt állítják, hogy ezek a rezsimek egy teljesen új minőséget hoztak, és egyáltalán nem átmeneti kilengésről van szó. Mit gondol ezekről a vitákról? Egy lassú felzárkózásban van a régió, vagy létrejött egy új politikai struktúra, a demokrácia és az önkény határmezsgyéjén?

1990-ben, a hidegháború lezárásakor, egy amerikai politológus azt mondta, hogy "korunk legnagyobb illúziója, hogy a Kelet megváltozik, és a Nyugat ugyanolyan marad". Ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nyugati liberális demokráciák a kommunista rezsimek létezésének köszönhették a megerősödésüket.

A kommunisták azt hirdették, hogy egy szép napon a munkásosztály az egész világon átveszi a hatalmat, vagyis a törekvéseikkel folyamatos fenyegetésben tartották a nyugati világot. Úgyhogy számos olyan érték, amelyeket a liberális demokráciák fő alapjainak tartunk a mai napig, valójában e fenyegetettségre adott válaszokként lettek alapvetések, és elsősorban azért erőltették őket, hogy megmutassák, hogy mennyire hazug a kommunista propaganda. A Nyugat ugyanis a kommunizmus kontrasztjaként akart működni.

Mondok néhány példát: a kommunista országok lezárták a határaikat, és nem engedték az állampolgáraikat szabadon utazni - úgyhogy a nyugati kormányoknak különösen fontos lett a határok átjárhatósága, és ennek népszerűsítése. Vagy amikor az 1930-as évektől a Szovjetunióban elkezdték nagyon szigorúan cenzúrázni a művészeket, és ezt később a többi kommunista rezsim is átvette, akkor erre válaszul Nyugaton hirtelen nagyon fontos lett az önkifejezés és a művészi szabadság ügye.

Magyar Bálintnak igaza van abban, hogy új minőség jött létre Keleten a hidegháború után, de azt már vitatnám, hogy ez csak Kelet-Közép-Európára lenne érvényes. Általában, az egész világon megváltozott a politikai berendezkedés szerintem. Mi változott a hidegháború után? A legfontosabbak a következők szerintem:

A világ országai sokkal inkább együttműködnek és egymásra utaltak, elsősorban gazdasági szempontból. Branko Milanovicnak szerintem igaza van abban, hogy nem a demokrácia győzedelmeskedett a hidegháború után, hanem a kapitalizmus. Végülis még Kína is kapitalista ország lett, csak az államkapitalizmus formájában. Utóbbi sajátossága, hogy a társadalmat erős kontroll alatt tartja. A kommunista rezsimek összeomlásával tehát a kapitalizmus győzött, de a kapitalista táboron belül új törésvonalak keletkeztek.

Ehhez a változáshoz hozzátartozik a technológiai forradalom is. Amikor a mesterséges intelligencia fejlődéséről beszélünk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a rendőrállamok működése változóban van. Egyre kevésbé lesz szüksége az elnyomó rezsimeknek besúgókra. Nem lesz arra szükség, hogy egy rezsim megszervezze, hogy a szomszédok egymást figyeljék, mert az emberek önként használnak olyan eszközöket, amelyekkel teljesen megfigyelhetőkké válnak. Ez még hatékonyabb, totális ellenőrzést jelent, hiszen mindent láthat a hatalom: mit vettél, mit olvastál, mit mondtál - sokkal teljesebb megfigyelés ez, mint ami valaha létrejött. Vagyis az új típusú totalitarianizmus más természetű, mint az eddig ismertek voltak, és ez is nagyon fontos változás a hidegháborús világhoz képest.

A harmadik nagy változás pedig, hogy ha a demokrácia nem is győzött igazából, de annyi beleégett a világba, hogy az emberek akarata az egyetlen forrás, ami legitimizálja a hatalmat. Ehhez ki kellett találni új módszereket, hogyan lehet definiálni az emberek akaratát. Még egy iráni típusú egyházi diktatúrának is szüksége van ilyen legitmizációs elemre. Sokáig az önkényuralmi rendszerek a helyi társadalmak hagyományaiból építkeztek, és a tradíciókkal magyarázták a vezetők a legitimációjukat. Ma már alig van ilyen rendszerű ország a világon, és helyükbe új mutációi alakulnak ki az autokráciáknak illetve a demokráciáknak.

A hidegháborús nyugati győzelmet részben az tette lehetővé, hogy a 80-as évek végi kommunista elit meg volt győződve, hogy a történelemnek van egy végső célja, hiszen a hegeliánus-marxista dialektikából indultak ki. Úgyhogy csak azt kellett felismerniük, hogy ez a végső cél nem a kommunizmus, hanem az, amit a Nyugat hirdet. Nem a világ teleologikus voltát kellett megkérdőjelezniük, hanem csak az irányát. De most nincs ilyen hit az emberekben, nem hisz az elit a történelem végében, és egyre inkább úgy gondolom én is, hogy a valóságban a világ sokféle, és nincs egy kijelölt útja a fejlődésnek. Úgyhogy sokféle demokrácia, a pluralizmusnak számos mutációja él majd egymás mellett, és ezeket látjuk éppen kialakulni.

Mit szól a mostani orosz parlamenti választáshoz? A könyvükben többek között azt írják, hogy a nyilvánvaló csalások nem véletlenül lepleződtek le a korábbi orosz választások alkalmával, mert ez is része a hatalmi játszmának. Azt mutatták az ellenzéknek, hogy nem érdemes küzdeni, úgysem történhet változás. A mostani, minden korábbinál súlyosabb csalások is ebbe a sorba illeszthetők?

Nem, szerintem most valami mást láthattunk. A korábbi választásokon törekedtek rá, hogy csak annyi csalás legyen a választás napján, amennyi feltétlenül szükséges.

Sokan nem értik, hogy ez hogyan működött korábban Oroszországban, hogy miért volt fontos a látszat fenntartása, és a választói akarat legalább korlátozott érvényesülése. Először is azért, mert az elnök látni akarta, hogy a kormányzók mennyire tudják mozgósítani a területükön élőket. Ez fontos része volt a központi és a regionális hatalom közti játszmáknak.

Másodsorban a választások egy fontos rituálét jelentettek a népnek, hogy lássák, hogy nincs alternatíva. Az elnökválasztáson nevetséges ellenjelöltek indulhattak csak, hogy mindenki lássa, hogy ki az egyetlen alkalmas ember a hatalom gyakorlására, és emiatt a többség tényleg Putyinra szavazott. De most több körülmény is arra vezette a rezsimet, hogy a szokásosnál sokkal inkább manipulálja a választást.

Az első, hogy a rezsim öregszik. Túl régóta megy ugyanaz. Oroszország minden egyes macskája már Putyin elnöksége alatt született.

Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltet kedden kérdeztük a Dobrev Klárával vívott előválasztási küzdelméről. Elmondta, hogy

• szerinte is túl durva lett a kampány, de ez a DK hibája;
• tud olyan polgármesterről, akit megzsaroltak, hogy elveszti a többségét a közgyűlésben, ha nem támogatja Dobrev Klárát;
• szerinte Karácsony kilépett a pártok árnyékából, és ez a legnagyobb hőstette;
• a kampányának irányáról egyedül dönt, nincs olyan kitüntetett személy, akire mindig hallgat;
• segített már annyit az összes ellenzéki pártnak, hogy ez alapja legyen a jó együttműködésnek velük;
• és jó alap erre szerinte az is, hogy az elmúlt négy év hat miniszterelnök-jelöltje támogatja.

Sokkal durvább a kampány az előválasztás második fordulójában, mint az elsőben volt. Ön szerint ez a felfokozott hangulat túlzás, vagy egy igazi versengésnek ilyennek kell lennie?

Mindenképpen túlzás. Vannak bizonyos íratlan szabályok, amiket egy ellenzéki előválasztáson be kell tartani. Szerintem nem elfogadható, hogy egymás személyét, családját, lejáratókampány céltáblájává teszik a közösségi médiában, az egyik fél szervezett kommentelői. Szerintem nem elfogadható, hogy az egyik fél kampányrendezvényén az egyik előénekes, a párt egyik jeles tagja, a másik személyének a lejáratásával foglalkozik, és hosszasan csak erről szónokol. Mi soha nem fordulunk ilyen eszközökhöz.

Én valóban hiszek abban, hogy ennek az országnak egy harmincéves háborút kell lezárnia. Azt a hidegháborút kell lezárnunk, amelyet eddig a Gyurcsány-tábor és az Orbán-tábor folytatott egymással, válogatás nélküli, egyformán elítélhető módszerekkel. Ezt a stílust kell nekünk megszüntetnünk, ezt a gyűlöletkampányt kell leállítanunk. Elég volt a lejáratókampányokból, hazugságokból, a csúsztatásokból.

A magyar emberek egy tisztességes párbeszédet akarnak, és összefogást a nemzet érdekében. Nem uszítani egymás ellen jobboldaliakat, baloldaliakat, keresztényeket, ateistákat, homoszexuálisokat, nőket, férfiakat. Én ezt végtelenül elítélem, és nagyon sajnálatosnak tartom.

Attól, hogy valami nem Dobrev Klára száján jött ki, ő még nagyon sokat tehetne azért, hogy ez ne így legyen. Vagy esetleg írjuk alá együtt azt a békéltető szöveget, amit szombaton átküldtem Klárának.

Érez-e bármilyen felelősséget vagy feladatot abban, hogy hogyan tudná ön tompítani ezt a kiélezett hangulatot?

Én mindent el fogok követni a jövőben is ezért, és igyekszem elkerülni a bárki számára bántó nyilatkozatokat. De ha valaki kiforgatja a nyilatkozataimat, akkor az ellen nem lehet védekezni. Itt van például ez a hazaárulózás, ami végtelenül bánt. A félreértéseket tisztázandó én már egy elnézéskérést is kiadtam, pedig a számból soha nem hangzott el a "hazaáruló" kifejezés. Mindenki számára egyértelmű kell, hogy legyen, hogy nem a szavazókról, nem a DK szavazóiról beszéltem, amikor az árulás szót használtam, hanem a Párbeszéd pártnak a Karácsony Gergelyt eláruló képviselőiről.

Dobrev Klára kedd délelőtt azt mondta, hogy ön decemberig sem tudná egyben tartani az ellenzéki tábort. Az összes többi miniszterelnök-jelölt mögött legalább egy párt ott volt az összefogásból, de önnek nincs pártja. Nem érzi, hogy valós kockázat lenne egy pártszövetséget külsősként összefogni?

Csak azt a tényt nézze meg mindenki, hogy ki áll Dobrev Klára mögött. Hogyha ő annyira egyesítené a nemzetet, nem lenne annyira egyedül, mint a hüvelykujjam. Klárát csak a DK támogatja. Az elmúlt öt év összes miniszterelnök-jelöltje közül pedig egyedül Gyurcsány Ferenc.

Az én támogatóim között viszont ott van az elmúlt évek miniszterelnök-jelöltjei közül Vona Gábor, Botka László, Karácsony Gergely, Szél Bernadett, Fekete-Győr András és Pálinkás József; a pártok közül a Momentum, és a Jobbik rengeteg alapszervezete, és több szocialista politikus is. Akkor most ki a megosztó? Ki az, aki nem tud egyesíteni? Ha valaki egyben tud tartani egy sokszínű koalíciót, az bizonyítottan nem Dobrev Klára.

Akkor azt sem érzi kockázatnak, hogy amennyiben tényleg miniszterelnök lenne, akkor úgy kellene a pártok frakcióira támaszkodnia minden nap a parlamentben, hogy szervezetileg egyikhez sem tartozik? Hiszen még azért is küzdenie kellett, hogy párt nélküli jelöltként egyáltalán elindulhasson az előválasztáson. Miért gondolja, hogy képes lehet így velük a közös kormányzásra?

Bármilyen meglepő, de ezekkel a pártokkal három és fél éve együttműködöm már. E pártok között nincs olyan, amelynek önzetlenül és ingyenesen ne segítettem volna kampányolni. Még benzinpénzt sem kértem akkor, amikor időközi, önkormányzati vagy országos kampányuk volt, bárhol az országban. Mindegyiknek segítettem már, és mindegyik pártban rengeteg jó barátom van. A DK-ban is!

A DK-s jelöltek mellett is kampányoltam, most az előválasztáson is, legalább egy tucatnyi jelöltjüknek adtam támogató nyilatkozatot. A Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) talán a legnagyobb számban éppen DK-s jelölteket támogatott, és ők általában győztek is. Azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy az együttműködés hiánya egész biztosan nem nálam van.

A másik oldalon viszont visszataszítónak tartom azt a módszert, hogy megkeresik a Mindenki Magyarországa Mozgalom tagjait és alapítóit, és megpróbálják révenni őket, hogy velem szemben kritikus nyilatkozatokat tegyenek. Hasonlóan visszataszító ez nekem, mint amikor azzal próbálnak polgármestereket rávenni Dobrev Klára támogatására, hogy megzsarolják őket, hogy a közgyűlésben majd a DK-frakció megbuktatja a polgármestert, ha nem teszik.

Van konkrét tudomása ilyen zsarolásról?

Kérdezzék meg Karácsony Gergelyt, hogy ismeri-e ezt a zsarolási technikát. Mondhatnék még rajta kívül legalább három nevet hirtelen, csak nem akarom az engedélyük nélkül megtenni. És természetesen igen, konkrét tudomásom van az említett helyzetről is.

A miniszterelnök-jelöltek főként a pártjaiknak járó állami támogatásokból kampányoltak az első fordulóban. Ön többször hangsúlyozta, hogy a legkisebb kerettel indult neki az első fordulónak. A második fordulót miből finanszírozza?

Továbbra is adományokból. El kell mondjam azt az örvendetes hírt, hogy ezek az adományok rendkívüli módon megszaporodtak az elmúlt időszakban, és most a százezres nagyságrendűek is nagy számban érkeztek. Olyan rövid az idő egyébként, hogy ennél többet, ha akarnánk se nagyon tudnánk elkölteni.

Egyelőre azt látom, hogy hála a Jóistennek, és annak a rengeteg hazaszerető magyarnak, akik önkéntes adományokat tesznek mindenféle viszonzás és feltétel nélkül, hogy ezeknek a jóságos és jótékony magyar embereknek köszönhetően a kampányszámlánk elegendőnek tűnik a következő néhány napra.

Az engem támogató pártoktól és szervezetektől pedig kértem, hogy az erőforrásaikat állítsák bele ebbe a kampányba. Ez azt jelenti, hogy Karácsony Gergely és a 99 Mozgalom, vagy éppenséggel a Momentum a reklámfelületeit és az adatbázisát próbálják a mi közös kampánycélunkra használni. Az idő rövidsége egyelőre akadályozta ezt, de a jó szándék a részükről megvan. Ők is pontosan tudják, hogy az ország sorsa múlik ezen a kampányon.

Azt nagyjából tudni lehet, hogy egy-egy pártban kik a meghatározó emberek, akik irányítják a kampányt. Van ön mellett olyan csapat, akikkel egyezteti a mondandóját, mielőtt például beszédet mond, vagy interjút ad? Egyezteti a főbb állításait, a következő lépéseit valakivel?

Természetesen elég sok ember van, aki teljesen ingyenesen és önkéntesen segít nekem ezekben a kérdésekben, és akikre hallgatok is. Nem egy emberről van szó, és nem írja meg senki előre a beszédeimet, és olyan sincs, hogy valakivel mindig átbeszélem a dolgokat, és pont aszerint járnék el, amit mondana. De vannak olyan emberek, akik már nagyon sok tanácsot, észrevételt adtak. Vannak közöttük szocialista politikusok is, akikkel nagyon jó barátságban vagyok, van köztük a régi KDNP-hez köthető magánszemély, kampányokban jártas szakember és liberális politikusok is. Nagyon sok benyomás ér egy-egy szereplés előtt, és abból formálom ki végül, hogy melyeket tartom a legfontosabb üzeneteknek, hogy éppen minek van aktualitása.

Múlt vasárnap, a Fővám téri kampánygyűlésén volt egy olyan mondata, hogy ha visszalépési vitájából Karácsony Gergellyel chicken game lesz, akkor ön a végén félrerántja a kormányt. Karácsony aznap délelőtt már bejelentette, hogy semmiképpen sem lép vissza. Ezt az ígéretét egyeztette valakivel? Mert akkor ez a mondata úgy hangzott, hogy éppen a saját visszalépését készíti elő.

Igen, mert az is volt vele a szándékom. Nem egyeztettem senkivel, a saját döntésem volt. Amikor az elmúlt fél évben számtalan alkalommal elmondtam, hogy Karácsony Gergelyt tartom utánam a legalkalmasabb jelöltnek, és az ő javára, ha úgy adódik, hajlandó vagyok vissza is lépni, akkor azt én végig komolyan gondoltam. Vasárnap, amikor egy hatezer fős tömeg azt skandálta, hogy "ne lépj vissza, Péter!", akkor valóban velük próbáltam fokozatosan elfogadtatni, hogy számíthatnak arra, hogy így dönthetek.

Nyilván az aktivisták akkori hangulatával ez szembement, és úgy gondoltam idő kell, hogy ezt a lehetőséget ezekkel az emberekkel elfogadtathassam. Tehát amikor erről beszéltem, ez egy reális lehetőség volt.

Ahogy azt is elmondtam, hogy nagymintás kutatásokat rendeltünk, és minden információt, minden adatot meg fogunk nézni Karácsony Gergellyel, hogy helyes döntést hozzunk.

Végül pedig, ebben a hazánk sorsát formáló, komoly döntésben arra jutottunk, hogy Karácsony Gergelynek kell visszalépnie, mert minden információnk alapján az látszik, hogy csak az ő támogatásával, de az én jelöltségemmel van esélye az ellenzéknek Orbán Viktor felett győzelmet aratni jövő áprilisban.

Szerda este volt a döntés előtti utolsó találkozójuk. Azután hogyan álltak fel?

Hogy külön megyünk. Egyikünk se tudta a másikat meggyőzni, hogy lépjen vissza.

És hogyan jelentette be önnek Karácsony, hogy mégis visszalép?

Engem hívott föl talán először.

És mit mondott?

Nem idézném fel a sajtónyilvánosság előtt most, hogy pontosan mit mondott, de az volt a legfontosabb, hogy arra a józan döntésre jutott, hogy ezt kell tennie, amit én örömmel és megnyugvással fogadtam természetesen.

Számomra a legnagyobb hőstette az volt, hogy azt is elmondta, hogy az őt támogató pártok nem így döntöttek volna, úgyhogy ez a személyes döntése volt, és azt is elmondta, hogy nem egyszerűen visszalép, hanem engem támogatva együtt lépünk előre.

Szerintem ez a kiállása nagyon sokakat meglepett. Sokakban egy olyan kép élt Karácsony Gergelyről, hogy az őt támogató pártoknak az embere, és a döntéseit elsősorban nem saját elhatározásból hozza. De most mindenki számára a legfényesebben bebizonyította, hogy amikor a lelkiismerete és a hazaszeretete mást diktál, mint ami a mögötte álló pártoknak az érdeke, akkor képes kiállni a pártok árnyékából, és előttük járva meghozni egy hazánk sorsát abszolút befolyásoló döntést. Ezért a legnagyobb tisztelettel adózom iránta.

Ha sikerül megynernie az előválasztást, akkor jön csak az igazi nagy kampány, a készülődés a parlamenti választásra. Akkor az üzenetek megfogalmalmazásában, az egész kampány felépítésében a hat, egymással összefogó pártnak nyilván lesznek igényei, akár az ön véleményének ellentmondóak is. Mit gondol, kell vétójog a közös miniszetrelnök-jelöltnek a kampányt érintő döntésekben?

Hiába voltam kezdeményezője 2020-ban az összefogásról szóló tárgyalásoknak, részese ezeknek már nem lehettem. Méghozzá Gyurcsány Ferenc miatt, ő vétózta meg, hogy a civilek képviseletében ott lehessek a hatpárti egyeztetéseken. Természetesen több kedves pártelnök barátom révén folyamatosan követtem a történteket, de mivel sem én, sem az MMM nem volt részese ezeknek az egyeztetéseknek, ezért az ott hozott eddigi szabályokkal sem mind vagyok tisztában.

Mi a tippje, milyen részvételnél, mik az esélyei az előválasztáson?

Választás közben nem szerencsés arról nyilatkozni, hogyan állunk. Az ember mindig kap jó híreket, de nem szabad, hogy ezek elaltassák a figyelmét. Hívnak barátaim, DK-s és szocialista források is, mondanak tendenciákat, de ezeknek ugyanúgy lehet célja a bátorítás, mint az, hogy próbáljanak elbizalkodottá tenni, és ezzel a kampányunk lendületét megtörni. Úgyhogy nem ezekből a biztató információkból indulnék ki elsősorban, ezeknek az ember nem ül fel.

A számok logikusan azt mondják az első fordulóban tapasztaltak alapján, hogy várhatóan 200-250 ezer szavazója lesz Dobrev Klárának, ami azt jelenti, hogy minimum 500 ezer embert kell elvinni szavazni ahhoz, hogy ezt a választást megnyerhessük. Tehát azt látom a legfőbb célnak, hogy mindenki mozgósítson, mindenki beszéljen az összes rokonával, barátjával, szomszédjával és ismerősével, és győzze meg őket, hogy menjenek el szavazni, és támogatassanak a szavazatukkal.

Az a kampány, ami az ellenzéki- és a közösségi médiában személyeskedő módon engem támad, és amit a pártok egyes befolyásolt tagjai is űznek, annak egyetlen célja van: elbizonytalanítani a változást akaró embereket. Ugyanis ha ők nem mennek el, vagy a DK-ra szavaznak, akkor Orbán Viktort tartják hatalomba.

A legfontosabb kérdés, hogy akarunk-e változást ebben az országban, és jelen esetben nemcsak a DK-val, hanem a Fidesszel is harcban állunk, úgyhogy ez egy gigászi küzdelem. A következő négy nap fogja meghatározni hazánk jövőjét, úgyhogy óriási jelentősége van annak, hogy az emberek túl tudjanak lépni a megosztottságon. Most nincs bal- és jobboldal. Karácsony Gergely is elfogadta, hogy balközép emberként egy jobbközép jelöltet támogat, hogy a baloldali progamjának a 80 százaléka meg tudjon valósulni a közös kampányunk sikere esetén. Dobrev Klára sikere esetén annak a programnak nagy eséllyel 0 százaléka fog megvalósulni.

Nem veszélyes ennyire határozottan kijelenteni, hogy Dobrev Klára vezetésével nem nyerhet az ellenzék jövőre? Ha ő nyeri az előválasztást, akkor nem lesz ebből egy önbeteljesítő jóslat, például mert elveszi a kedvét a szavazástól azoknak, akik most önt támogatják?

Ettől nem félek. Én mindneképpen el fogok menni szavazni, és mindenkit erre fogok buzdítani.

A jelenlegi információink alapján mondom ezt az esélyekről. Nincs olyan kutatási adat az elmúlt évtizedből, és nincs olyan választási eredmény és elemzés, ami azt mondaná, hogy Dobrev Klárának esélye lenne Orbán Viktor legyőzésére. Persze megtörténhet a csoda, lehet, hogy tévedek, és lehet, hogy le tudná győzni, de eddig 11 évig semmilyen jelét nem láttuk ennek.

Ha Dobrev Klára győz, én mindent meg fogok próbálni, hogy akkor is legyőzzük Orbán Viktort. De azért a következő négy nap tétje óriási.

Ivan Krasztev a legnépszerűbb európai politológus mostanában, a konferenciaszervezők óriási versenyben vannak érte. Sikerének egyik titka, hogy mindig a legfrissebb hírekre reagálva ad elő, rendkívül felkészült a kelet-közép-európai fejleményekből, és árnyaltan fogalmazva magyarázza jellemzően liberális közönségének, hogy miért sikeresek az illiberálisok. Ráadásul sztorizva, szórakoztatóan beszél.

Legutóbb idén év elején jelent meg magyarul könyve, amit az amerikai Stephen Holmes-szal közösen írtak, A fény kialszik címmel. Tavasszal kezdtünk interjút szervezni vele, és októberre talált időpontot, hogy a 444 kérdéseire válaszoljon. A beszélgetésünkből kiderül, hogy

• szerinte a hidegháború után nem a demokrácia, hanem a kapitalizmus győzött;
• a mostani orosz választást azért kellett szétcsalni, mert elöregedett Putyin KGB-s rezsimje;
• a kelet-németek nem azért szavaznak az AfD-re, mert nácik, hanem mert a többi pártot nem érzik magukénak;
• hogy miért érzékenyek ennyire az etnikai tisztaságukra azok a közép-európai társadalmak, amelyek a Habsburg Birodalomban még jóval színesebbek voltak, mint a nyugatiak;
• hogy mit ért az alatt, hogy napjainkban a szülők lázadnak a gyerekeik ellen;
• és hogy szerinte valójában Orbán Viktor és szövetségesei a kivándorlás ellen küzdenek, amikor a bevándorlókat szidják.

A könyvükben sokat írnak arról, hogy mennyire nem jöttek be azok az 1989-es várakozások, hogy sima ügy lesz a kelet-közép-európai államok csatlakozása a nyugati liberális demokráciákhoz. Sok vita folyik arról, hogy a folyamat elakadt-e, és a mostani kelet-európai rendszereket hogyan kell nevezni. Magyar Bálint és Madlovics Bálint egy új könyvükben (A posztkommunista rendszerek anatómiája) például azt állítják, hogy ezek a rezsimek egy teljesen új minőséget hoztak, és egyáltalán nem átmeneti kilengésről van szó. Mit gondol ezekről a vitákról? Egy lassú felzárkózásban van a régió, vagy létrejött egy új politikai struktúra, a demokrácia és az önkény határmezsgyéjén?

1990-ben, a hidegháború lezárásakor, egy amerikai politológus azt mondta, hogy "korunk legnagyobb illúziója, hogy a Kelet megváltozik, és a Nyugat ugyanolyan marad". Ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nyugati liberális demokráciák a kommunista rezsimek létezésének köszönhették a megerősödésüket.

A kommunisták azt hirdették, hogy egy szép napon a munkásosztály az egész világon átveszi a hatalmat, vagyis a törekvéseikkel folyamatos fenyegetésben tartották a nyugati világot. Úgyhogy számos olyan érték, amelyeket a liberális demokráciák fő alapjainak tartunk a mai napig, valójában e fenyegetettségre adott válaszokként lettek alapvetések, és elsősorban azért erőltették őket, hogy megmutassák, hogy mennyire hazug a kommunista propaganda. A Nyugat ugyanis a kommunizmus kontrasztjaként akart működni.

Mondok néhány példát: a kommunista országok lezárták a határaikat, és nem engedték az állampolgáraikat szabadon utazni - úgyhogy a nyugati kormányoknak különösen fontos lett a határok átjárhatósága, és ennek népszerűsítése. Vagy amikor az 1930-as évektől a Szovjetunióban elkezdték nagyon szigorúan cenzúrázni a művészeket, és ezt később a többi kommunista rezsim is átvette, akkor erre válaszul Nyugaton hirtelen nagyon fontos lett az önkifejezés és a művészi szabadság ügye.

Magyar Bálintnak igaza van abban, hogy új minőség jött létre Keleten a hidegháború után, de azt már vitatnám, hogy ez csak Kelet-Közép-Európára lenne érvényes. Általában, az egész világon megváltozott a politikai berendezkedés szerintem. Mi változott a hidegháború után? A legfontosabbak a következők szerintem:

A világ országai sokkal inkább együttműködnek és egymásra utaltak, elsősorban gazdasági szempontból. Branko Milanovicnak szerintem igaza van abban, hogy nem a demokrácia győzedelmeskedett a hidegháború után, hanem a kapitalizmus. Végülis még Kína is kapitalista ország lett, csak az államkapitalizmus formájában. Utóbbi sajátossága, hogy a társadalmat erős kontroll alatt tartja. A kommunista rezsimek összeomlásával tehát a kapitalizmus győzött, de a kapitalista táboron belül új törésvonalak keletkeztek.

Ehhez a változáshoz hozzátartozik a technológiai forradalom is. Amikor a mesterséges intelligencia fejlődéséről beszélünk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a rendőrállamok működése változóban van. Egyre kevésbé lesz szüksége az elnyomó rezsimeknek besúgókra. Nem lesz arra szükség, hogy egy rezsim megszervezze, hogy a szomszédok egymást figyeljék, mert az emberek önként használnak olyan eszközöket, amelyekkel teljesen megfigyelhetőkké válnak. Ez még hatékonyabb, totális ellenőrzést jelent, hiszen mindent láthat a hatalom: mit vettél, mit olvastál, mit mondtál - sokkal teljesebb megfigyelés ez, mint ami valaha létrejött. Vagyis az új típusú totalitarianizmus más természetű, mint az eddig ismertek voltak, és ez is nagyon fontos változás a hidegháborús világhoz képest.

A harmadik nagy változás pedig, hogy ha a demokrácia nem is győzött igazából, de annyi beleégett a világba, hogy az emberek akarata az egyetlen forrás, ami legitimizálja a hatalmat. Ehhez ki kellett találni új módszereket, hogyan lehet definiálni az emberek akaratát. Még egy iráni típusú egyházi diktatúrának is szüksége van ilyen legitmizációs elemre. Sokáig az önkényuralmi rendszerek a helyi társadalmak hagyományaiból építkeztek, és a tradíciókkal magyarázták a vezetők a legitimációjukat. Ma már alig van ilyen rendszerű ország a világon, és helyükbe új mutációi alakulnak ki az autokráciáknak illetve a demokráciáknak.

A hidegháborús nyugati győzelmet részben az tette lehetővé, hogy a 80-as évek végi kommunista elit meg volt győződve, hogy a történelemnek van egy végső célja, hiszen a hegeliánus-marxista dialektikából indultak ki. Úgyhogy csak azt kellett felismerniük, hogy ez a végső cél nem a kommunizmus, hanem az, amit a Nyugat hirdet. Nem a világ teleologikus voltát kellett megkérdőjelezniük, hanem csak az irányát. De most nincs ilyen hit az emberekben, nem hisz az elit a történelem végében, és egyre inkább úgy gondolom én is, hogy a valóságban a világ sokféle, és nincs egy kijelölt útja a fejlődésnek. Úgyhogy sokféle demokrácia, a pluralizmusnak számos mutációja él majd egymás mellett, és ezeket látjuk éppen kialakulni.

Mit szól a mostani orosz parlamenti választáshoz? A könyvükben többek között azt írják, hogy a nyilvánvaló csalások nem véletlenül lepleződtek le a korábbi orosz választások alkalmával, mert ez is része a hatalmi játszmának. Azt mutatták az ellenzéknek, hogy nem érdemes küzdeni, úgysem történhet változás. A mostani, minden korábbinál súlyosabb csalások is ebbe a sorba illeszthetők?

Nem, szerintem most valami mást láthattunk. A korábbi választásokon törekedtek rá, hogy csak annyi csalás legyen a választás napján, amennyi feltétlenül szükséges.

Sokan nem értik, hogy ez hogyan működött korábban Oroszországban, hogy miért volt fontos a látszat fenntartása, és a választói akarat legalább korlátozott érvényesülése. Először is azért, mert az elnök látni akarta, hogy a kormányzók mennyire tudják mozgósítani a területükön élőket. Ez fontos része volt a központi és a regionális hatalom közti játszmáknak.

Másodsorban a választások egy fontos rituálét jelentettek a népnek, hogy lássák, hogy nincs alternatíva. Az elnökválasztáson nevetséges ellenjelöltek indulhattak csak, hogy mindenki lássa, hogy ki az egyetlen alkalmas ember a hatalom gyakorlására, és emiatt a többség tényleg Putyinra szavazott. De most több körülmény is arra vezette a rezsimet, hogy a szokásosnál sokkal inkább manipulálja a választást.

Az első, hogy a rezsim öregszik. Túl régóta megy ugyanaz. Oroszország minden egyes macskája már Putyin elnöksége alatt született.

• Márki-Zay felvetette a visszalépés lehetőségét; megígérte, hogy végső soron vissza is lép; aztán elérte, hogy Karácsony lépjen vissza, aki sosem akart visszalépni.
• Márki-Zay az első forduló után hiába lett harmadik, szinte győztesként tudta mutatni magát, rendezvényeivel és a meglepetéssel, amit szereplése okozott.
• Karácsony egy ideig udvariasan kivárt, és ez lett a veszte.
• A Momentum döntése volt az utolsó fordulat, ami Karácsony reményeit szertefoszlatta.
• Karácsony eddig remek érzékkel alkalmazott hasonlóan váratlan húzásokat a politikában, mint most Márki-Zay, de most őt játszották ki.

Péntek délelőtt, másfél nappal az előválasztás második fordulója előtt Karácsony Gergely bejelentette, hogy visszalép Márki-Zay Péter javára a miniszterelnök-jelöltségért vívott ellenzéki csatában. A második fordulóban így a hódmezővásárhelyi, párt nélküli polgármester küzdhet meg Dobrev Klárával, a DK jelöltjével.

A bejelentés mostanra talán logikusnak tűnik sokak számára, hiszen vasárnap óta a levegőben van, hogy az egyikük visszalép. Pedig a döntésének nem voltak olyan előzményei, amelyek Karácsony eddigi megnyilvánulásaiból következtek volna. Úgy tűnik, hogy a főpolgármester ebben a kampányban elvesztette az irányítást a sorsa felett.

A papírforma Karácsony mellett volt

Karácsony vasárnap és szerdán is egyértelműen megmondta, hogy nem lép vissza. Még csütörtök reggel is arról beszélt, hogy Márki-Zay elvesztette a belső iránytűjét, amikor őt akarja visszaléptetni, mert meglátása szerint megbízhatatlan közvélemény-kutatásokra, kommentekre és lájkokra hivatkozik.

Interjút kért a Mediaworks nevű kormánysimogató sajtókonglomerátum Kovács Gergelytől, a Kétfarkú Kutya Párt elnökétől, hogy véleményével képezzen tartalmat az ellenzéki előválasztás tekintetében.

Kovács válaszaiban makacsul emlékeztetett arra, hogy minden a bevándorlásról szól, sőt. Leleplezett figyelemeltereléseket, és azt is ki merte mondani, hogy ki Gyurcsány embere, stb.

A beszélgetés megtekintésekor érdemes megfigyelni a riporter megbillenthetetlen elkötelezettségét, hogy a kérdéseit akkor is feltegye, ha a válaszokról hamar kiderült, hogy ezek Bakondi György állásába is kerülhetnek, hiszen az egy percre jutó sorosozás és migránsozás áttörte a szakterület eddig vélelmezett üvegplafonját.

Itt lehet megnézni.

Márki-Zay Péter az ATV-nek csütörtök délelőtt arról beszélt, hogy Karácsony Gergely visszaélt a jóhiszeműségével, amikor a szerda este hatra kitűzött tárgyalásuk előtt négy órával bejelentette, hogy nem lép vissza. Szerinte Karácsony ezzel megpróbálta belezsarolni őt a visszalépésbe.

Karácsony ugyanakkor azt nyilatkozta többször is, hogy a visszalépések lehetőségét Márki-Zay hozta elő, és emlékeztetett, hogy már vasárnap szólt, hogy ő nem lép vissza - legfeljebb ha elüti a villamos.

Márki-Zay szerint Karácsonyt elütötte a villamos, csak nem szó szerint, hanem közvélemény-kutatások formájában, mert több intézet is azt mérte, hogy ő az erősebb jelölt. Karácsony egykori közvélemény-kutatóként erre azt mondta, hogy ezek a mérések nem vehetők komolyan, és amúgy van más intézet, amelyik az ő előnyét méri. Márki-Zay most erre azt mondta, hogy azokat a felméréseket nem tekinti függetlennek. (A Median és a Závecz Márki-Zay előnyát, a Republikon és a Publicus Karácsony előnyét mérte.)

Mindketten azt állítják, hogy a 2010 előtti világgal elégedetlen szavazókat csak ők tudják mozgósítani, Márki-Zay ezt azzal nyomatékosította most, hogy emlékeztetett, hogy szerinte "Karácsony közösen vezette Zuglót Tóth Csabával".

Márki-Zay arra is kitért, hogy szerinte Karácsony 500 millió forintot költhetett el az előválasztás első fordulós kampányára, míg ő csak 20 milliót, mégis majdnem ugyanannyi szavazatot kapott. (40 ezer szavazat volt köztük, Karácsony 168, Márki-Zay 126 ezer szavazatot kapott.)

Márki-Zay beszélt Dobrev Klárával, a DK miniszterelnök-jelöltjével, aki azt mondta neki, hogy önmagát tartja a legerősebb ellenzéki jelöltnek. Márki-Zay szerint ezt azért mondja, mert buborékban él. (atv)

Megkérdeztük Hadházy Ákos független parlamenti képviselőt, hogy ő melyik jelöltet támogatja az előválasztás második fordulójában. Nem állt ki egyikük mellett sem, hanem egy szempontot ajánlott a választók figyelmébe:

"Arra kérek mindenkit, hogy arra a jelöltre szavazzon, aki szerinte leginkább képes lehet legyőzni Orbán Viktort."

Illetve hozzátette, hogy szerinte van egy sokkal fontosabb ügy annál, hogy hármójuk közül ki nyeri az előválasztást. Az, hogy lesz-e elég aktivistája az ellenzéknek 2022-ben, az igazi választáson.

"A három jelölt nevénél is fontosabb húszezer névtelen ember" - fogalmazott.

Szerinte ennyi emberre lesz szükség tavasszal, hogy jelentkezzenek szavazatszámlálónak, pultozónak, plakátolónak, szórólapozónak, máskülönben nem lesz esélye az ellenzéknek megnyerni a választást. "Ez a legfontosabb, erre szeretném felhívni az emberek figyelmét" -mondta.

Hadházy Ákos Zuglóban indul majd a választáson, és a Momentum frakciójához csatlakozik, ha legyőzi fideszes ellenfelét. Az előválasztási kampányban nagy figyelmet kapott a Tóth Csabával vívott küzdelme, akit eredetileg az MSZP-P, a DK és a Jobbik is támogatott, majd az utolsó napokban sorra vonták vissza a támogatásukat tőle, és végül Tóth kiszállt a versenyből. Addig a zuglói szavazatok több mint 80 százalékát kapta Hadházy Ákos.

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester csütörtök reggel egy Facebookra kirakott videóban vitára hívta ki Dobrev Klárát és Márki-Zay Pétert, az ellenzéki előválasztás második fordulójának alkalmából. Ők hárman vetélkednek vasárnaptól egy héten át, az ellenzék miniszterelnök-jelölti posztjáért.

Az eddigi menetrend szerint jövő szerdán az RTL Klubon már biztosan vitatkoznak majd, de Karácsony most azzal állt elő, hogy jó lenne egy másik vitát tartani korábban is, hiszen már vasárnaptól lehet szavazni.

Márki-Zay említése nélkül kioktatta riválisát, amikor arról beszélt, hogy "a politikusok, akik közvélemény-kutatásokból akarják kiolvasni, hogy mi a helyes és mi helytelen, azok el fognak bukni", mert "nincs belső iránytűjük ahhoz, hogy meghozzák a szükséges döntéseket". Ezzel a kettejük közti visszalépési drámára utalt, aminek fordulatait itt foglaltuk össze. Karácsony szerint az egyik kutató ezt méri, a másik azt, és mivel tíz évig maga is közvélemény-kutató volt, ezért tudja, hogy mennyit érnek valójában a mostani mérések.

Szerdán Frankfurtba érkezett 11 nő és 37 gyerek, akik mostanáig a szíriai kurdok egyik fogolytáborában éltek, nyomorúságos és életveszélyes körülmények között. A több tízezer nőt és gyereket fogva tartó táborokról itt írtunk korábban.

Ezekben a táborokban az Iszlám Állam nevű terrorállam egykori katonáinak és tisztviselőinek a családtagjai vannak. Sokan közülük nem szír állampolgárok, hanem Európából és Ázsiából csatlakoztak az Iszlám Államhoz, illetve a szervezet katonáihoz.

A most Frankfurtba visszahozott nők és gyerekek német illetve dán állampolgárok, akiket a két ország hatóságai válogattak ki. Egyenként és alaposan vizsgálják, hogy kiket hoznak haza. A visszahozott nőket kihallgatják még, és lehet, hogy felelősségre is vonják őket, mert a gyanú szerint önként, lelkesedésből csatlakoztak az Iszlám Államhoz.

Sok ország egyáltalán nem foglalkozik a táborokban lévő állampolgáraival, illetve arra is van példa, hogy megfosztják őket állampolgárságuktól. (BBC)

A riói rendőrség rajtütést tartott egy dúsgazdag férfi otthonában, miután az egyik szomszédja feljelentette, hogy szexuális erőszakot követett el a 12 éves fián.

A rendőrség az 58 éves férfi lakásán házkutatást tartott, és számos pedofil tartalmú dokumentum mellett meglepve tapasztalták, hogy a ház teli van náci holmival. Több mint 1 milliárd forintot érnek ezek a tárgyak a nyomozók becslése szerint. Van köztük egy csomó SS egyenruha, kitüntetések, kiadványok és elég sok fegyver is.

Amikor kihallgatták a környékbelieket, kiderült, hogy több gyereket is megpróbált bántalmazni az elkövető.

A férfit előzetes letartóztatásba helyezték. Az eddigi vizsgálatok alapján a hatalmas vagyonát a szüleitől örökölte, és a pénze nagy részét náci emlékek gyűjtésére fordította. (nexojornal.com.br)

Csütörtöktől új szakaszba lépnek a német koalíciós tárgyalások, miután a két héttel ezelőtti választás harmadik és negyedik helyezettje megegyezett egymással, hogy az első vagy a második helyezettel kezdjen-e szorosabb egyeztetéseket. Az elsőt választották.

A választást a szociáldemokraták nyerték (SPD), szorosan mögöttük a kereszténydemokraták végeztek (CDU/CSU). Egyik nagy párt sem tud egyedül kormányt alakítani, és nyolc éve tartó nagykoalíciójukat nem akarják folytatni.

Többség csak úgy alakulhat ki, ha az egyik nagy maga mellé tud venni két kisebbet, és ez a kettő csak a harmadik helyezett Zöldek és a negyedik helyezett liberálisok (FDP) lehetnek, mert a parlamentbe jutott további két párt (AfD, Linke) túlságosan radikális ahhoz, hogy a nagyok szóba álljanak velük.

A Zöldek és az FDP mindkét nagytól kaptak ajánlatot, hogy együtt csatlakozzanak egy új kormányhoz, és a két kicsi mostanáig leginkább egymással tárgyalt arról, hogy kit emeljenek hatalomra.

Szerdán jelentették be, hogy a szociáldemokratákkal kezdik meg a komolyabb egyeztetéseket, és ez azt jelenti, hogy a mostani állás szerint a kancellári tisztség megszerzésére Olaf Scholznak van a legnagyobb esélye. (politico.eu)

A Népszavában jelent meg csütörtök reggel a Publicus kutatóintézet legújabb felmérése az ellenzéki összefogás esélyeiről, különböző listavezetők esetében.

Az eredményeik szerint egy Karácsony Gergely vezette lista tudná csak megverni a Fideszt 2022-ben, mert Karácsony tudná a legtöbb szavazót mozgósítani.

Egy nappal korábban a Závecz Research azt hozta ki, hogy egyik ellenzéki jelölttel sem lehet nyerni a Fidesz ellen, de Márki-Zay Péternek volna a legjobb esélye megszorongatni a kormánypártot.

Szintén szerdán a Republikon olyan mérést közölt, ami alapján Karácsony inkább legyőzné Dobrev Klárát (DK) az előválasztás második fordulójában, mint Márki-Zay, míg a Medián két nappal korábban olyan eredményt hozott, ami alapján Márki-Zay jóval erősebb jelölt, mint Karácsony. Azelőtt a Publicus viszont Karácsony előnyét mérte.

A közvélemény-kutatások előválasztási sorozatát különösen bonyolulttá teszi, hogy a kérdéseket a kutatócégek nem egyformán teszik fel, és valószínűleg nem egyszerű megtalálni azokat, akik tényleg szavaznak az előválasztáson, és belőlük reprezentatív mintát meríteni.