Olajalku: Orbán Viktor kiharcolta azt, amit három hete még visszautasított

Ursula von der Leyen május 4-én jelentette be, hogy az Európai Bizottság olajembargót javasol Oroszországgal szemben. Ez lenne a hatodik EU-s szankciós csomag a háború kitörése óta, de az első, amihez közel egy hónap kellett, hogy a tagállamok legalább elvi szinten elfogadják. Az EU tekintélyét csorbító huzavona elsősorban a magyar kormány ellenállásán múlott.

Május 31-re virradó éjszakára végül megszületett a politikai megállapodás az embargóról, bár sok fontos részletet még mindig nem tisztáztak a tagállamok vezetői.

Annyi világos, hogy a 4-én bemutatott bizottsági javaslat felpuhult. A hétfő éjjeli megállapodás szerint nem lesz teljes az embargó, mert Magyarország, Csehország és Szlovákia továbbra is vehet vezetékes orosz olajat, és ha akarna, akkor vehetne Németország és Lengyelország is.

Hatalmas piacot veszít el Oroszország (jövőre)

Az olajembargó tehát tökéletlen, de még így is ez lehet a legjelentősebb európai szankció Oroszország ellen az orosz jegybank eszközeinek befagyasztása óta. Tavaly az EU-ban felhasznált olaj negyede Oroszországból származott, de 2023-tól ez az arány 3 százalékra csökkenhet. Tavaly az EU-s tagállamok naponta (!) mintegy 360 millió eurót költöttek orosz olajra. Ennél biztosan sokkal kevesebbet szedhet be Oroszország jövőre.

Hosszú távon jelent ez igazán nagy problémát az oroszoknak, mert elveszítik azt a piacukat, ahová a legkisebb szállítási költséggel tudtak olajat vinni. Ha az európai finomítókat sorra átállítják más típusú olajokra, és beválnak az új beszállítók is, akkor ezt a piacot akkor sem tudják gyorsan visszaszerezni, ha a háború úgy érne véget belátható időn belül, hogy a szankciót feloldják.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ez önmagában nem fogja megváltoztatni egyik napról a másikra a háború menetét. Egyrészt még legalább fél évig zavartalanul érkezhet az orosz olaj az EU-s kikötőkbe, mert a szankció kivetését fél év türelmi idő követi. Ráadásul az oroszok már most keresik az új vevőket, Kína és India például egyre több orosz olajat vásárol a háború kitörése óta, bár Ázsiába a hosszabb szállítás miatt kénytelenek olcsóbban adni, hogy ott is versenyképes legyen.

Rövid távon a szankció legfontosabb értelme, hogy az EU megmutatta: komolyan gondolja, hogy fokozatosan leválik az orosz energiahordozók importjáról. Ez érdemi fenyegetés, mert a következő években rengeteg pénztől fosztja meg az orosz költségvetést.

Az orosz katonák kegyetlenkedései fordítottak a hangulaton

Március elején a kiindulópont még az volt, hogy egyelőre szó sem lehet az orosz energiahordozók szankciójáról. A versailles-i EU-s csúcstalálkozón a tagállamok abban maradtak, hogy a Bizottság készítsen hosszú távú tervet az orosz energiahordozókról való leválásról, de kikötötték azt is, hogy az olaj és a gáz vásárlásának feladásáról idén még szó sem lehet. Magyarország mellett több tagállam is ragaszkodott ehhez, köztük a gazdasági kérdésekben megkerülhetetlen Németország. A német kancellár még március 23-án is azt mondta, hogy a teljes olaj- és gázembargó „pusztító hatással” lenne Európára, ezért nem szabad meglépni.

A hangulat a bucsai vérengzés feltárása után változott meg, amikor világossá vált, hogy az orosz hadsereg elképesztő háborús bűnöket követ el Ukrajnában. Április 29-én a német alkancellár már arról beszélt, hogy Berlin részéről jöhet a teljes olajszankció.

Ennek nyomán az Európai Bizottság összeállította a hatodik szankciós csomagot, benne az olajembargóval.

Az elején Budapest és Pozsony még együtt tiltakozott

A csomag május 4-ei ismertetése után ideges hangulatban ültek össze a tagállamok nagykövetei, akiknek a Tanács nevében áldásukat kellett volna adniuk a javaslatra. Több tagállam is jelezte, hogy ez túlzás.

A Bizottság készült az ellenállásra, és a két leghangosabb kritikusnak, Magyarországnak és Szlovákiának rögtön kedvezményt ígértek: míg a többieknek fél évük lett volna, hogy bevezessék a szankciót, addig ennek a két országnak haladékot ajánlottak 2024 elejéig. Mindkét országban a MOL vásárolja vezetéken keresztül az orosz olajat, és finomítja az arra specifikált létesítményeiben, Százhalombattán és Pozsonyban.

A magyar és a szlovák kormány vétóval fenyegetett, elfogadhatatlannak tartották így is az ajánlatot. Csehország és Bulgária pedig azért volt elégedetlen, mert őket kihagyták a kedvezményezettek köréből.

A Bizottság már 6-án, két nap múlva javított az ajánlatán: Magyarország és Szlovákia 2025-ig élvezheti a felmentést a szankció alól, míg az addig nem is említett Csehország 2024 nyaráig. Ezzel a Bizottság elfogadta, hogy a tenger nélküli, vezetékes olajtól függő országoknak több idő kell az átállásra.

A magyarok örökös kivételt vagy rengeteg pénzt akartak

Úgy tűnt, hogy a szlovákoknak és a cseheknek ez már megfelel, de a magyar kormány továbbra sem engedett. Budapest azt követelte, hogy a vezetékes olajra egyáltalán ne vonatkozzék a szankció, vagy ha vonatkozik, akkor az EU fizesse ki az átállás teljes költségét, ezenfelül pedig adjon kárpótlást a magasabb üzemanyagarákért és az így elszabaduló inflációért is. Hogy Magyarország mennyi pénzt kért, nem volt teljesen világos. Szijjártó Péter egy sajtótájékoztatón egészen brutális összegről, 15-18 milliárd euróról is beszélt.

Voltak tagállamok, amelyek elvi alapon ellenezték, hogy Magyarország kivételezett legyen, és pénzt vagy teljes felmentést kapjon. Kormányaik számára alapvetés, hogy Ukrajna helyettük is vívja ezt a háborút, úgyhogy szerintük akár anyagi áldozatokat is vállalni kell, hogy még Ukrajnán belül meg lehessen állítani az orosz agressziót. Elsősorban a baltiak, Lengyelország és Finnország képviselik ezt.

A kivételezettek ezen jól keresnek

Másokat az bosszantott, hogy a magyarok miért követelőznek, amikor másnak sem könnyű az átállás. Azt mondták, ők előre költöttek olyan infrastruktúrára, ami nemcsak az orosz olajra épül, úgyhogy nem igazságos most azt támogatni, aki nem mérsékelte időben a kitettségét. A környékbeli országok egy része úgy tartotta, hogy a magyar kormány indokolatlanul sajnáltatja magát, holott egyszerűen csak pénzt akar keresni a többiek szankciójával.

Az orosz olaj ára ugyanis közel 30 százalékkal olcsóbb a háború óta, mint az Európában jellemzően hozzáférhető többié. Ez már összefügg a szankciós politikával, mert több olajkereskedő nagyvállalat is tart az amerikai és brit kormányok megtorlásától, a sajtó támadásaitól, úgyhogy inkább nem vesznek orosz olajat. Ezért az oroszok olcsóbban adják azt, hogy új vevőket találjanak rá.

A 480 forintos magyarországi hatósági üzemanyagárat a MOL úgy tudja kigazdálkodni, hogy eleve olcsóbban veszi az orosz olajat az Európában általános piaci árnál. Valamennyit így is veszít a hatósági áron, de ezt bőven behozza a külföldre eladott feldolgozott üzemanyagon, illetve azokon a vevőkön, akik nem jogosultak a 480 forintos tankolásra (buszok, kamionok például). A MOL pozsonyi finomítója ugyanazt az olajat veszi, mint a százhalombattai, a benzint mégis 50, a dízelt 30 eurócenttel drágábban adja ott, mint a magyarországi hatósági ár.

Az orosz olaj nélkül tarthatatlan lenne Magyarországon a 480 forintos üzemanyagár. Ezzel a kormány igyekszik mérsékelni az inflációt, javítani a közhangulatot.

Illetve egy hete már azt is tudjuk, hogy a MOL-nak különadóként be kell szolgáltatnia az olcsó orosz olajjal megkeresett profitja egy jelentős részét, hogy aztán a kormány a rezsicsökkentést finanszírozza belőle, azaz a lakossági gáz- és áramszámlákat pótolja ki. Ezt a lengyel kormány például kifejezett ellenszenvvel figyeli, hiszen nemcsak azt látják, hogy az Oroszország elleni szövetséget gyengíti a magyar kormány, de még szépen keres is a különutassággal.

Szokatlan magányos vétó

Az EU-s intézményekben arra számítottak, hogy Magyarország nem akar majd egyedül vétózni, és előbb-utóbb beadja a derekát. A magyar kormány egyedül még sohasem vétózott szankciót, és Orbán Viktor többször is előadta, hogy bár nem ért egyet az oroszok elleni szankciókkal, de tudja, hogy Magyarország nem elég erős ahhoz, hogy egyedül ellenálljon. Most mégis úgy tűnt, hogy egyedül maradt, miután a szlovákok és a csehek elfogadták a meghosszabbított kivételezést.

Ahogy telt az idő, a Bizottságban az volt az uralkodó hangulat, hogy inkább ki kellene fizetni valahogy a magyarokat, csak az EU egységes fellépésén ne essen csorba. Politikailag sürgető volt, hogy végre kivethessék a hatodik szankciós csomagot.

Úgyhogy a magyar kormány első szavára Ursula von der Leyen Budapestre rohant május 9-én, és Emmanuel Macron francia elnök másnap telefonon győzködte Orbánt, hiába.

Május közepére egy politikai kommunikációs célt azért elértek a brüsszeliek: mindenki úgy csinált, mintha csak technikai problémáról lenne szó, és nem arról, hogy egyébként a magyar kormány elvi szinten ne értene egyet a szankcióval.

Orbánék abbahagyták azt az érvelést, hogy a szankciók feleslegesek, és Oroszországot kár büntetni; míg a tagállamok többsége nem támadta a magyar kormányfőt azzal, hogy Putyin embere, hanem azt hangoztatták, hogy megoldást kell találni, hogy Magyarországnak legyen elég olaja. Ettől még a vita házon belül éles maradt, de a politikai élét a Bizottság és a Tanács tisztviselői is tompítani igyekeztek.

Az olaj mögött ott lehetett az RRF

Közben sokan arra gondoltak, hogy Orbán az újjáépítési alapra (RRF) megy valójában, és csak azért ennyire makacs, hogy végre hozzájusson ahhoz a rengeteg pénzhez, amit a Bizottság egy éve blokkol, főként a közbeszerzési rendszer problémái, azaz korrupciós kockázatok miatt.

Hivatalosan a két témát nem kötötte össze sokáig egyik oldal sem, de mégis az volt a hangulat, hogy Orbán ismét az RRF körüli üggyel zsarolja az EU-t, mint 2020 decemberében (akkor még lengyel kollégájával együtt) tette. A gyanú szerint Szijjártó azért követelt a szankciók kárpótlásáért 15-18 milliárd eurót egy sajtótájékoztatón, mert nagyságrendileg ennyit hívhatna le Magyarország az RRF-ből, ha végre hozzáférhetne az alaphoz.

Ezt a vélekedést az is erősítette, hogy a magyar kormány egyre egyértelműbben jelezte, hogy nagyon számít az RRF-re. A választás óta fel is gyorsultak a tárgyalások a Bizottsággal, és ahogy egy brüsszeli forrásunk fogalmazott, a magyar kormány minden vitás kérdésben sokkal rugalmasabbá vált. Polt Péter legfőbb ügyész egy bécsi kongresszuson azt is felvetette, hogy az Európai Ügyészség (amelyhez nem csatlakozunk) még pereket is indíthatna a magyar bíróságokon.

Ment tehát a keménykedés a szankcióval, és közben a színfalak mögött puhult a kormány az RRF-vitában. Már azt az érvelését is elengedte Magyarország, hogy a „gyermekvédelmi” törvény miatt nem adja a pénzt a Bizottság – amit egyébként Brüsszelben mindig is tagadtak.

A múlt héten úgy tűnt, hogy olajügyben nem lesz megegyezés. Több német politikus is felvetette, hogy kormányközi együttműködéssel vesse ki a többi ország a szankciót, a magyarok meg maradjanak magukban. Néhány óra múlva viszont óvatosabbak lettek a németek, és a zöldpárti alkancellár kirohanását a kollégái tompították. A hivatalos berlini irány inkább az lett, hogy az EU egysége fontosabb, mint Orbán perifériára szorítása.

De Magyarország nem puhította az álláspontját, sőt. Május 18-án a Bizottság kiadta a REPower EU nevű tervezetét, ami arról szól, hogyan szakadjanak le a tagállamok az orosz energiáról. Ebben a finanszírozási oldalról a megoldás az RRF; az abban lévő, a tagállamok által eddig alig piszkált óriási hitelkeretet kellene a tervezet szerint a leválásra költeni.

A magyar kormány számára világossá vált: abból a pénzből számíthat csak kompenzációra a szankciók miatt, amelyet egyelőre nem hívhat le. Erre már Orbán Viktor hivatalosan is összekötötte az RRF ügyét a szankcióval, és levélben panaszolta el lehetetlen helyzetét Charles Michelnek, a Tanács elnökének. Orbán azt írta, hogy ne vegye a 30-ai csúcson napirendre az olajszankció ügyét, mert úgyis csak parttalan vita lenne belőle. Hiszen Magyarország nem tud az RRF-pénzből átállni nem orosz olajra, úgyhogy nem szavazza meg a szankciót.

Charles Michel azonban a színfalak mögött jelezte, hogy a téma mindenképpen napirenden lesz, és jobb lenne, ha mégis megegyeznének a tagállamok. A múlt hét már arról szólt, hogy kaphat-e Magyarország olyan ajánlatot, amire beadja a derekát, és a többiek sem érzik túlzásnak. A csúcs hétfőn volt, de még a vasárnapi rendkívüli nagyköveti értekezleten sem látszott a megoldás. Aztán a hétfő délelőtti újabb rendkívüli megbeszélésen sem.

Vissza a kivételezéshez

Addigra már kiszivárgott a Bizottság és a többi tagállam legújabb ajánlata: Magyarország nem kap pénzt, de a vezetékes olajat kiveszik a szankciók közül. Ezzel elvben nem Magyarországnak kedveznek csak, mert Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Németország is vesz vezetéken orosz olajat. És ez volt eredetileg a magyar igény is: ha nem adnak pénzt, akkor hagyják békén a vezetéket.

Ám több tagállam is úgy érezte, hogy ezzel túl sokat gyengül az eredeti szankciós terv, mások pedig attól tartottak, hogy a vezeték menti országok olajcégei túlzott versenyelőnyhöz jutnak. Úgyhogy ezeket a problémákat is kezelni kellett a hétfő esti csúcstalálkozón.

Még egy feltétel

Ám Orbán Viktor még a vezetékes kivétel hallatán sem engedett. Hétfő délután a tanácskozásra menet – már a Tanács brüsszeli székházában lépdelve – azt mondta az újságíróknak, hogy még egy feltétele van: ha valamiért „elromlana” a Magyarországot ellátó vezeték, akkor a tenger felől mégis vehessen orosz olajat.

Orbán valószínűleg arra célzott ezzel, hogy az ukrán energiaügyi miniszter egyik tanácsadója, Olena Zerkal pénteken arról beszélt, ha a magyarok az RRF-ért zsarolnak az orosz olajjal, akkor ez azt jelenti, hogy ebben a világban tényleg bármi megtörténhet, például az is, hogy „baleset éri” az olajvezetéket. (Magyarországra az orosz olajvezeték Ukrajnán keresztül érkezik.) Vagyis megfenyegette Magyarországot, hogy ha önös érdekei mentén betart az olajembargónak, akkor tönkreteszik a vezetéket, és nem lesz orosz olaja. Ugyanakkor diplomáciai körökből azt hallottuk, hogy ezt az ukrán fenyegetést nem kell komolyan venni, mert a Százhalombattán orosz olajból készülő dízel egy részét Ukrajna vásárolja meg, mióta számos finomítójukat kilőtték az orosz rakéták. Vagyis az ukránoknak is kell az a vezeték.

Lett alku

Végül hétfő éjfél körül megegyeztek a szankció kivetéséről a miniszterelnökök, bár egy csomó részletet vagy nem véglegesítettek, vagy nem árultak el még. A megoldás a következő lett:

• A vezetékes olajra nem vonatkozik a szankció, de ez csak ideiglenes, nem örökre szól.
• Lengyelország és Németország vállalta, hogy 2023-tól a maguk részéről nem élnek a lehetőséggel, úgyhogy vezetékes orosz olajat sem vesznek, hiába vehetnének.

Maradt tehát Magyarország, Szlovákia és Csehország, akik vehetnek a szankció élesedése (várhatóan november) után is orosz olajat, vezetékről. A három ország vezetékes fogyasztása tavaly az EU-ba irányuló orosz olajimport 10 százalékát tette csak ki, azaz 2023-tól ki lesz tiltva az orosz olaj 90 százaléka Európából.

Azonban a feldolgozott orosz olajat ez a három ország nem adhatja el más országokba, hogy ne legyen túlzott versenyelőnyük. A MOL például a lengyel és a román benzinkútjain nem árulhatja a százhalombattai és a pozsonyi finomítók üzemanyagát. Az alkunak ezt a részét csak utalásokkal írták körül a csúcs eredményeit összefoglaló hivatalos dokumentumban. Amikor arról van szó, hogy biztosítani kell „a jól működő uniós egységes piacot, a tisztességes versenyt, a tagállamok közötti szolidaritást és az egyenlő versenyfeltételeket”, akkor erre a továbbadási tilalomra célozhattak. Legalábbis több európai újság is így értesült a csúcs után.

Kivételt kapott Csehország, amelyik még a szankciók indulása után másfél évig vehet orosz eredetű üzemanyagot is. Ez sincs benne a hivatalos dokumentumokban, de Petr Fiala cseh kormányfő a csúcs után elárulta a sajtónak, hogy ebben is megállapodtak.

Hogy meddig lehet élni a vezetékes olajra vonatkozó felmentéssel, azt nem döntötték el. A kivételt meg kell szüntetni „olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges”, áll a tanácsi következtetésekben. Abból lehet sejteni, hogy legalább másfél évvel biztosan kalkulálnak, hogy Fiala miniszterelnök elárulta, a finomított orosz olajat ennyi ideig kivételesen megvehetik Szlovákiából.

Aláírtak a vezetők egy másik homályos mondatot is: „Az ellátás hirtelen megszakadása esetén sürgősségi intézkedések bevezetésére fog sor kerülni az ellátásbiztonság garantálása érdekében.” Ez lehet Orbán hétfőn bedobott követelésének teljesítése, amit az ülésterembe menet vetett oda a sajtónak. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy ha „baleset éri” a vezetéket, akkor a kivételezett országok esetleg a tenger felől is vásárolhatnak orosz olajat.

Minderre jött Kiril Petkov bolgár kormányfő bejelentése, már a csúcs után, amikor minden más sajtótájékoztató véget ért: egyébként a burgaszi kikötő 2024-ig fogadhat orosz tengeri olaszállítmányokat is. Erre homályos utalás sincs a tanácsi következtetésekben, de a bolgár kormány egy másik minisztere is megerősítette kedd este, hogy ebben a kivételben is megállapodtak, majd ki fog derülni a végleges szankciós szövegből, amelyen a tagállamok nagykövetei szerdától dolgoznak.

Hogy aztán derülnek-e még ki más kivételek is, azt nem tudni.

Orbán kiharcolta azt, amit május 6-án még nem akart elfogadni

A megállapodás végül is nagyjából az lett, amit az Európai Bizottság már három hete is felajánlott Magyarországnak: lehet venni vezetékes olajat – egy ideig.

A különbség annyi, hogy nincs meghatározva, hogy 2025-ig teheti ezt Magyarország, hanem helyette az van, hogy „a lehető legrövidebb időre” szól a kivétel. Hogy ez miért jobb a magyar kormánynak, mint a 2025. januári határidő, azt nehéz felmérni.

Az RRF nem lett az alku része, a tárgyalások mennek tovább a Bizottság és a magyar kormány között.

A hetekig tartó magyar ellenállás gyakorlati haszna alig látszik, mert Orbán azt kapta, amit már korábban is ajánlottak neki: ideiglenes felmentést a szankció alól, kárpótlási pénz nélkül.

Politikai szempontból azonban jól jött ki a küzdelemből az Orbán-kormány. A világ újságjainak címlapjai kedden arról szóltak, hogy kizsarolta magának a kedvezményt, és az EU engedett neki. Hazai közönségének pedig megüzente, hogy az „az apa férfi, az anya nő, a benzin marad 480”.