„Érzékszervi elváltozás” - ezzel indokolta a Tesco 400 grammos kiszerelésű téliszalámijának visszahívását. A cég és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) hétfőn adott ki közleményt, ahol arra kérik a vásárlókat, hogy a 2022. augusztus 14-én lejáró, 1032/2136 tételazonosítóval rendelkező terméket ne fogyasszák el.
A Tesco közleményében azt állítja, hogy a téliszalámit bármely áruházukban, a blokk bemutatásának hiányában is visszaveszik.
Az Európai Unió nem fogja újratárgyalni a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszeréhez kapcsolódó észak-írországi jegyzőkönyvet, erre a kényes, hosszú időn át tárgyalt megállapodásra az EU nem talál működőképes alternatív megoldást – közölte Maros Sefcovic, az Európai Bizottság intézményközi kapcsolatokért felelős tagja.
Maros Sefcovic arra reagálva, hogy a brit kormány új jogszabályt javasolt, ami egyoldalúan módosítaná az észak-írországi kereskedelmi szabályokat, azt mondta: a jegyzőkönyv bármilyen újratárgyalása jogbizonytalanságot okozna az észak-írországi embereknek és cégeknek, emiatt a jegyzőkönyv újratárgyalása nem reális elképzelés.
„Komoly aggodalommal vesszük tudomásul az Egyesült Királyság kormányának mai döntését, miszerint olyan jogszabályt terjeszt elő, ami elutasítja a jegyzőkönyv alapvető elemeinek alkalmazását. Az egyoldalú fellépés árt a kölcsönös bizalomnak” – mondta.
Azt mondta, az EU jó és stabil kapcsolatot kíván kialakítani az Egyesült Királysággal, mint olyan partnerrel, ahol a jogállamiság fenntartása szintén elengedhetetlen. A két fél kapcsolatainak a brexitről rendelkező megállapodások tárgyalása, majd ratifikálása során tett jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalások teljeskörű tiszteletben tartásán kell alapulnia – közölte. Az EU célja mindig a jegyzőkönyv végrehajtásának biztosítása lesz, és az Egyesült Királyság egyoldalú fellépésére adott uniós válasz arányos lesz, tükrözni fogja ezt a célt – mondta.
Sefcovic közölte: az EU első lépésként fontolóra veszi az Egyesült Királyság ellen 2021 márciusában indított kötelezettség-szegési eljárás folytatását, amelyet a konstruktív együttműködés szellemében függesztett fel annak érdekében, hogy teret nyisson a közös megoldások keresésének. Az Egyesült Királyság egyoldalú fellépése ellentétes ezzel a szellemmel – mondta.
Az Európai Bizottság fontolóra fogja venni továbbá új kötelezettség-szegési eljárások indítását, amik megvédik az EU-s egységes piacot azoktól a kockázatoktól, amelyeket a jegyzőkönyv megsértése jelent az uniós vállalkozások, valamint az uniós állampolgárok egészsége és biztonsága számára – mondta.
Az uniós biztos emellett bejelentette: a brüsszeli testület hamarosan bemutatja a jegyzőkönyv rugalmas végrehajtására vonatkozó javaslatát, amely azt fogja bizonyítani, hogy léteznek megoldások az észak-írországi vállalkozások és emberek által felvetett kérdésekre.
Az EU felszólítja az Egyesült Királyság kormányát, hogy működjék együtt a közös megoldások megtalálására - tette hozzá az uniós biztos.
Az Európai Unió és London vitája abból ered, hogy a brexit-megállapodáshoz fűzött, 64 oldalas jegyzőkönyv értelmében az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország a Brexit után is harmonizált viszonyrendszerben maradt az EU egységes belső piacával és vámuniójával. Így viszont a Nagy-Britannia és Észak-Írország közötti áruforgalmat eseti ellenőrzéseknek kell alávetni annak megakadályozására, hogy Észak-Írországból Írországba – vagyis az uniós egységes piacra – ellenőrizetlen termékek kerüljenek be. Ez a megoldás az ára annak, hogy ezeket az ellenőrzéseket nem Észak-Írország és az Ír Köztársaság határán kell elvégezni. (MTI)
A férje megöléséért életfogytiglanra ítélte hétfőn egy portlandi bíróság Nancy Crampton Brophy írónőt, aki többek között „Hogyan öld meg a férjed” címmel publikált egy esszét.
Az Oregon állambeli bíróság ítélete lehetővé teszi, hogy a szentimentális romantikus novelláiról ismert 71 éves írónő az előírt feltételek teljesülése esetén 25 év után szabaduljon a börtönből. Az esküdtszék Crampton Brophy-t május 25-én találta bűnösnek a férje meggyilkolásában.
A vád szerint az asszonynak anyagi gondjai voltak, ezért 2018 júniusában egy főzőiskolában két, szívre leadott lövéssel leterítette az ott szakácsként dolgozó férjét, hogy hozzájusson a több 100 ezer dolláros életbiztosításához. A 63 éves Daniel Brophy-t tanítványai találták meg az egyik osztályterem padlóján.
Az özvegy ártatlannak vallja magát, azt állítja, csak az új könyveihez keresett inspirációt, amikor a térfigyelő kamerák a tetthely környékén lefilmezték, és az eltűnt pisztolyt – ami a rendőrség szerint a gyilkos fegyver –, csak „kelléknek” vásárolta az íráshoz. Szerinte valaki más ölhette meg a férjét egy félresikerült rablásban.
A 2011-ben megjelent, „Hogyan öld meg a férjed” arról szól, hogy egy feleség hogyan teheti el láb alól a férjét anélkül, hogy meggyűlne a baja az igazságszolgáltatással. A végkövetkeztetés szerint „a legfontosabb, amit egy gyilkosságról tudni kell, hogy mindenki képes rá, aki nagyon akarja”.
Noha az értekezés nagy feltűnést keltett, azt a bírósági tárgyalás során nem ismerték el bizonyítékként. (MTI)
Pár órával a kezdés előtt fújták le a Rolling Stones esti amszterdami koncertjét Mick Jagger koronavírus-fertőzése miatt.
A 78 éves zenész és énekes azután észlelte magán a Covid-19 tüneteit, hogy megérkezett a Johan Cruijff ArenA futballstadionba, és koronavírustesztje pozitív lett.
A szervező Mojo Concerts képviselője 1,5 órával a tervezett kezdés előtt jelentette be a színpadon, hogy a koncert elmarad, Jagger „nem tud énekelni, nem tud fellépni”. A rajongók egy része már az arénában volt.
A zenekar közleményt adott ki arról, hogy nagyon sajnálja, de „a közönség, a zenésztársak és a turnészemélyzet biztonsága elsőbbséget élvez”, és a koncertet máskor fogják bepótolni.
Az amszterdami a negyedik állomása lett volna az együttes 60. évfordulóját ünneplő Stones Sixty európai turnénak.
Egyelőre nem tudni, hogy Jagger megbetegedése hogyan befolyásolja a turnét. A legközelebbi, berni koncert péntekre van kitűzve, a jövő héten pedig London szerepel a programban. (MTI)
A szívtelen jégkirálynő. Kegyetlenül kritikus. Munkaalkoholista, tulajdonképpen egy gép. Senkire sincs tekintettel. Kontrollmániás. Maga az ördög, Pradában. Humortalan. Kíméletlen vezető, aki egy perc alatt képes romba dönteni vagy felemelni embereket. Rasszista, imperialista és elitista. Eljárt fölötte az idő. Ez csak néhány olyan dolog, amit Anna Wintourral, az amerikai Vogue főszerkesztőjével kapcsolatban gyakran szokás hangoztatni.
Hirtelen nem is jut eszembe másik, világszerte ismert, fontos pozíciót betöltő, keménynek tartott nő, akinek ennyire egyöntetűen negatív lenne a megítélése.
Még Hillary Clintonnak is voltak rajongói és Angela Merkelt is kedvesen Muttinak becézték. De Wintourról az utca embere valószínűleg nem sok jót tudna mondani.
Onnantól kezdve, hogy 15 évesen, szinte egyik napról a másikra őrületes módon elkezdett érdekelni a divat, viszonylag hamar elkönyveltem, hogy Anna Wintour nagyon nem jó fej, és unalmas, amit csinál. Ezen a meggyőződésemen nem segített, hogy az amerikai Vogue divatanyagai hónapról hónapra ugyanazokon az ismétlődő sémákon alapultak: egyszínű stúdióháttér előtt meglepett arccal ugráló, hosszú lábú lányok, vadregényes kertekben vagy dekadens bárokban ődöngő modellek, fénylő, szálkás testű amazonok, hatalmas, furcsa díszletek közé állított színésznők és hasonlók.
Aztán ott volt a 2009-es The September Issue című dokumentumfilm (egyébként remek), amiben szintén Anna tűnt a rossz zsarunak Grace Coddington divatszerkesztő mellett. És persze Az ördög Pradát visel: a film készítői ugyan tagadták, hogy Wintourról formázták Miranda Priestleyt, nagyjából mégis mindenki készpénznek vette, hogy így volt. A film körüli felhajtás még azokkal is megismertette Anna Wintour nevét, akiknek addig fogalma sem volt róla.
Ez volt az a pont, amikor a képmása - a mérnöki pontossággal vágott és beszárított bobfrizurája, a napszemüvege, a drágaköves nyakékei, a Chanel-kosztümjei és virágos ruhái által - végképp popkulturális ikonná vált.
Azok közé tartozik, akinek a keresztneve elég ahhoz, hogy mindenki tudja, kiről van szó. A Wintourt körüllengő mítoszok nagyon kényelmesek, így egészen addig, amíg ki nem derült, hogy Amy Odell könyvet ír róla, nem is érdekelt különösebben, hogy igazak-e vagy sem. Odell újságíróként, szerkesztőként maga is a divat, a popkultúra és a magazinok világában dolgozik: ő tette tényezővé a 2010-es években a New York magazin The Cut nevű blogját, majd ő virágoztatta fel és emelte ki a sekélyes, pusztító butaságból az amerikai Cosmopolitan online kiadását.
Május elején jelent meg a nagy várakozásokkal övezett életrajz, az Anna, amitől sokan azt remélték, hogy egyszer s mindenkorra megfejti a divatvilág koronázatlan királynőjének rejtélyét. Anna Wintour 34 éve az amerikai Vogue főszerkesztője, 2012-ben emellett a magazint kiadó Condé Nast vállalat művészeti igazgatója lett, majd 2020-tól kezdve globális tartalmi vezérigazgató. Azon túl, hogy Odell rengeteg memoárt, archív cikket és interjút átolvasott, a kötet attól igazán különleges, hogy több mint 250 emberrel készített interjút hozzá a Wintourral kapcsolatos emlékeikről, tapasztalataikról. A főszerkesztő ugyan nem akart a könyvhöz nyilatkozni, a maga módján mégis áldását adta a projektre, hiszen Odell általa fért hozzá sok megszólalóhoz: beszélt Wintour barátaival, közeli munkatársaival, egykori és jelenlegi főnökeivel, asszisztenseivel, üzletfeleivel, divattervezőkkel, mentoráltakkal.