Ács Dániel

Olyan dugó volt a Körúton, mint egy esős hétfő reggelen. Éjfél után zengett a belváros a választási győzelmet ünneplő fiataloktól.

A Fekete Doboz kamerája 1988-ban fél éven át követte a Fidesz alapítóinak küzdelmét a végóráit élő pártállammal. Kordokumentumok a Cirko-Gejzírben.

REWIND 2025! Ez a harc lesz a végső! Megamix a NÉGYNÉGYNÉGY 2025-ös videóiból.

Tiborcz a kutyapártos polgármesternél, Orbán bosszúja, Zsolti bácsi árnyéka, lesöprendő kullancsok, alsógatyás Simicska. Íme a tíz legnézettebb idei 444-es videó.

1957. március 3-án Tel-Avivban, a háza előtt lelőtték Kasztner Rezső kolozsvári születésű újságírót. Az elkövető az akkor 22 éves Ze'ev Eckstein radikális jobboldali aktivista és egyben az izraeli titkosszolgálat, a Sin Bet ügynöke volt. Az ellentmondásos gyilkosság hátteréről és az Izraelt megosztó Kasztner-ügyről Gaylen Ross amerikai rendező forgatott dokumentumfilmet, amit 2008-ban mutattak be.

Kasztner Rezső közel sem olyan ismert Magyarországon, mint mondjuk Raoul Wallenberg vagy Giorgio Perlasca vagy akár Szenes Hanna. Nincsenek róla utcák, díjak, iskolák elnevezve, még szobra sincs Magyarországon. Pedig sokak szerint Mózes óta senki annyi zsidót nem mentett meg, mint amennyit ő.

1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot. A katonasággal együtt érkezett a zsidóügyi felelős Eichmann SS-alezredes és kommandója, akik szinte azonnal nekiláttak Magyarország zsidótlanításához. De ezzel párhuzamosan legalább ilyen fontos cél volt, hogy mielőtt tömegesen kiirtják ezeket az embereket, a lehető legtöbb értéket, hasznot sajtolják ki belőlük. Így jött a képbe a cionista Kasztner Rezső és a szervezet, ahol tevékenykedett, a Budapesti Segélyező és Mentőbizottság (Va’ada).

Eichmann egy ajánlattal fordult a cionistákhoz, aminek a „Vért áruért” nevet adta. Azt ígérte, hogy hajlandó Palesztinába engedni akár 1 millió európai zsidót, ha cserébe kap a szövetségesektől 10 ezer teherautót és egyéb árukat. A Mentőbizottság feje Brand Jenő Isztambulba utazott, és eljuttatta az üzenetet az angolszászoknak, akik hallani sem akartak a nácikkal való seftelésről, és letartóztatták a Magyarországról a fronton átjutó cionista vezetőt.

Ezután Budapesten Kasztner Rezső vette át a nácikkal való alkudozás irányítását. Személyesen tárgyalt és egyezett meg Eichmannal arról, hogy első körben egy vonatnyi kiválasztott zsidónak minősített embert, óriási összegért, fejenként 1000 dollárért, átszállítanak semleges területre, majd Palesztinába. Ez lett a később elhíresült Kasztner-vonat, amin végül 1684 ember menekült el az auschwitzi deportálás elől.

Kasztner vonatára leginkább érdem, pozíció és pénz alapján lehetett felkerülni. Javaslatot tehetett a Neológ és az Ortodox Zsidó Hitközség is. A listára Budapesten kívülről is sokan felkerültek: Szegedről, Debrecenről, Nagyváradról, Szombathelyről, a legtöbben, 388 fő, Kasztner szülővárosából, Kolozsvárról. Feljutottak szlovák, illetve lengyel cionisták is. A vonaton utazott számos rabbi, köztiszteletben álló közéleti személyiségek, mint például a világhírű pszichiáter Szondi Lipót, vagy Joel Teitelbaum Szatmárnémeti ortodox főrabbija. (Ennek köszönhetően él most egy különleges, magyar gyökerű, ultraortodox zsidó közösség Brooklynban.)

A vonaton utazott Zsolt Béla, aki a Kilenc koffer című remekművében írta meg a Magyarországról való elüldözésének megrázó történetét. A vonatra sok árva is felkerült, sőt egy újszülött is, aki útközben, a vagonban jött világra. A váltságdíjat úgy szedték össze, hogy 150 helyre licitet hirdettek. Jómódú, zsidónak minősített magyarok felárat fizettek az életükért. Az így befolyó összegből tudták a szegényebbek vagy a nincstelenek „jegyét” megvásárolni.

Kasztner később Noé bárkájához hasonlította vonatát.

1944. június 30-án, miután a vidéki zsidóságot már deportálták Auschwitz-Birkenauba, elindult a Kasztner-vonat, ami kalandos úton végül július 8-án a Bergen-belseni táborban állt meg, ahol a menekülteknek még keserves hónapokat kellett eltölteniük, hogy két turnusban átjussanak a semleges Svájcba.

Nem ez volt az egyetlen, de ez volt Kasztner Rezső leghíresebb mentőakciója, ami a háborút követően megosztotta és felkavarta Izraelt. Máig viták zajlanak körülötte.

Azok a túlélők, akiknek rokonai nem jutottak fel a vonatra, azért támadták Kasztnert, mert Istent játszott, hiszen tulajdonképpen arról döntött, hogy ki élhet, illetve ki hal meg. Tény, hogy első sorban az elvtársait, a cionistákat, illetve a földijeit, a kolozsváriakat és a barátait, a családját mentette (19 családtagja került fel a listára). Ennél is keményebb az a teória, miszerint Kasztner a mentés előtt már ismerte az Auschwitz-jegyzőkönyvet (Munkácsi Ernő könyvéből is kiderül, hogy a magyar zsidó vezetők nagyrészt ismerték az iratot), ami azt jelenti, hogy pontosan tudta, mi vár a Magyarországról elhurcolt százezrekre, de értük nem tett semmit, nem figyelmeztette a marhavagonba beszállókat, hogy a halálba viszik őket.

Ezt sokan úgy interpretálták, hogy a vonatáért cserébe befogta a száját, és beáldozott mindenki mást.

A vádak másik része – Fischer István filmrendező is ezt képviseli a Kasztner-vonat című tévéfilmben – arról szól, hogy Kasztner nem hős volt, hanem csupán egy balek, a németek bábja, akit egyszerűen felhasználtak. Tény, hogy Eichmann egyik leghatásosabb fegyvere a hazudozás, megtévesztés, hitegetés és elterelés volt.

Magyarországra nagyon kis, száz-kétszáz fő közötti egységgel érkezett, és komolyan tartott tőle, hogy egy ilyen nagy számú, nagy területen szétszóródva élő zsidónak minősített népesség, ami ráadásul már tud ezt-azt a többi európai sorstársa végzetéről, ellenállhat, fellázadhat ellenük. Komolyan tartottak tőle, hogy megismétlődhet a varsói gettólázadás. Egyesek szerint a nácik pont azért ültek tárgyalóasztalhoz a cionistákkal, mert tőlük tartottak leginkább, és azt gondolták, hogy amíg velük egyezkednek, amíg Kasztnerék alkudoznak, amíg elhiszik a hamis ígéreteket, addig sem szerveznek lázadást, nem keltenek pánikot. Sőt, abban a reményben, hogy megmenekülhetnek, maguk szedik össze a zsidók értékeit, és önként szállnak be a marhavagonokba, és válnak túszokká Bergen-belsenben.

Kasztnert végül Izraelben ennél is súlyosabb vádakkal illették egy 1953-ban indult bírósági tárgyalás során. Egy izraeli újságíró, Malchiel Gruenwald röplapokon terjesztette, hogy Kasztner a nácikkal kollaborált. Az ügyből rágalmazási per lett, ami végül politikai hisztériává fajult, amibe az akkori kormány is belerendült.

A bíróságon Kasztnert arról faggatták, hogy a háborút követően kiállt-e Eichmann embereiért, aki ezt az egyre feszültebb közhangulatban letagadta. Nem mondott igazat. Még az eljárás alatt bebizonyosodott, hogy a nácikkal kötött alku része volt az is, hogy Kasztner 1945 után megóvja őket a számonkéréstől. Kasztner betartotta a szavát, és Nürnbergben tanúskodott többek között a háborús bűnökkel vádolt Kurt Becher SS ezredes mellett, akivel a mentőakciók alatt szoros, egyesek szerint bizalmas kapcsolata lett. Kurt feladata a zsidó vagyonok begyűjtése volt a megszállt területeken. Ő szerezte meg a németek számára Weiss Manfréd-konszernt. Hat bőrönddel, 8,6 millió svájci frank értékben vitt ki, főként magyar zsidóktól kicsikart, aranyat és ékszert Németországba. Kurt Becher megúszta, szabadon engedték, és a háború után NSZK egyik leggazdagabb embere lett.

Kasztner bírósági tárgyalása faramuci véget ért. Az eljárás elvileg a rágalmazója, Malchiel Gruenwald ellen indult, de a bíró végül mégis őt feddte meg, azt mondta Kasztner „eladta lelkét az ördögnek”. Ez az akkori Izraelben felért egy halálos ítélettel, amit pár évre rá Ze'ev Eckstein végre is hajtott. Az ügynökből lett szélsőjobboldali gyilkos megszólal a Killing Kasztner című filmben, de fontos szerep jut Kasztner unokájának, Merav Michaelinek is, aki azóta az Izraeli Munkapárt elnöke és az izraeli kormány minisztere lett.

• A Killing Kasztner ITT szabadon megtekinthető.
• A Kasztner-vonatról 2006-ban forgatott háromrészes riportfilmet a Magyar Televízió, amit itt lehet megnézni. Rendező: Radó Gyula

(A videotéka rovatban a megosztók mélyén porosodó kincseket kaparjuk elő. A korábbi cikkek itt elérhetők.)

Újra és újra átélni az érettségi napját? Ellenségednek sem kívánod. Pedig erről szól a ZANOX – Kockázatok és mellékhatások című új magyar ifjúsági film, amit az elsőfilmes Baranyi Benő írt és rendezett.

A történet szerint a főszereplő, a 18 éves Misi részt vesz egy gyógyszerkísérletben. ZANOX nevű bogyót kap a pánikrohamai ellen, amire később ráküld valami speciálisan undorító házi pálinkát. A drogok kombinációjának mellékhatása, hogy Misi visszarepül az időben, pontosan abba a pillanatba, amikor a legutolsó tablettát bevette.

Alacsony költségvetésű DeLorean.

Tehát a ZANOX időhurokfilm, amiből persze készült már néhány, de ez egyáltalán nem gond. Már csak azért sem, mert az időutazás a tinédzsernyomorúsághoz nagyon is passzoló zsáner. Nézőként abszolút átélhető, hogy egy szorongós, zárkózott 18 éves azon gyötrődik, hogy bárcsak semmissé tehetné a múlt rohadtabb pillanatait, helyrehozhatná végzetesnek tűnő bénázásait, szerencsétlenkedéseit, múltjának megalázó epizódjait.

Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy: „mi lett volna, ha másik tételt húzok töriből; ha mégis elmentem volna abba a bizonyos buliba; ha a szünetben nem kukultam volna meg, amikor odajött AZ a csaj?” Misi gimnáziumi éveinek utolsó napján ezek a szerencsétlen momentumok összesűrűsödtek. Így aztán az érettség és éretlenség, felnőttkor és gyerekkor határán billegő srác újra és újra ráiszik a gyógyszerre, hogy helyrehozza azt az elcseszett napot, de hiába a drogkombó, valahogy mindig tragédiába torkollik minden. A ZANOX arra az ismerősen borzongató érzésre épít, hogy a történeteken elég csak egészen picit billenteni, és máris minden teljesen máshogy alakul. Életek múlhatnak egy-egy látszólag lényegtelen, apró emberi döntésen.

Misi, ahogy minden jó tragikus hős, szeretné kezébe venni a sorsát, szeretné, ha nem a véletlen vagy a gondviselés, hanem az ő akarata alakítaná a dolgok menetét. De hiába indulhat újra és újra a startvonaltól, hiába igyekszik mindig tanulni a múlt hibáiból, a dolgok valahol mégis félrecsúsznak.

Ennyi elég is volna egy remek tinédzserkomédiához, de a film készítői érezhetően valamivel többet akartak kihozni a történetből. A ZANOX nem a semmiben és nem is egy stilizált világban lebeg kortalanul. Dunaújvárosban játszódik, hangsúlyosan a mai Magyarországon. Felvillannak a 80-as éveket idéző hazai egészségügyi ellátás, oktatás, rendvédelem kopott képei. Míg a film kifejezetten könnyed, vígjátékszerű, addig a környezet, a látvány nem elemelt, hanem részletgazdag és karcosan realisztikus.

Ez a disszonancia a sztori és a látvány között érdekes, de közben hiányérzetet is szül.

Nem érdemes azt számon kérni a filmen, amit nem tűzött ki célul. Például, hogy miért nincs erősebb szociográfiai, történelmi, politikai, lélektani vagy akármilyen más mélysége a sztorinak. A ZANOX ugyan generációs film, de nem akar Moszkva tér és főleg nem Megáll az Idő lenni. Azt viszont igenis fel lehet vetni, hogy ha egy történetben az alapszituációban a főhős a nagyanyjával él, pánikrohamai vannak, ezért gyógyszerkísérletben vesz részt, annak milyen okai vannak. Nem azért, mert magasművészetet várunk el egy közönségfilmtől, hanem azért, mert maga a film veti fel ezeket a kérdéseket, így ezek a nézőben is felötlenek, de nem kap rájuk választ.

A filmben alkoholisták, zombivá tévézett, nikotinfelhőbe burkolt szülők, pszichés problémákkal küzdő pszichiáter és egy bokorban bujkáló beteg gyilkos is fontos szerepet kap, de ahogy Misi pánikbetegségére, úgy ezekre az élethelyzetekre, kisiklott sorsokra sem kapunk magyarázatot. Az, hogy itt mindenki kripli, adottság, amit el kell fogadnunk. Jók a szinte ismeretlen színészek, nem konganak bénán a dialógusok, jó a zene, jó a történet ritmusa, mégsem hagy mély nyomokat maga után a film, hamar elszáll, miután kiléptünk a moziból. Viszont ezzel a bajnok számmal indul:

„Régi mondásom volt, hogy „a magyarok nem értenek a sörfőzéshez és a sajtkészítéshez, a Fidesz pedig nem ért a médiához”. Azóta annyi történt, hogy mi magyarok egész jól megtanultunk sört és sajtot készíteni…”

Így reagált Huth Gergely főszerkesztő saját Facebook-oldalán, miután szinte rögtön a választásokat követően a Pesti TV „tulajdonosai” a rossz nézettségi mutatókra hivatkozva közölték, hogy lekapcsolják a pártszolgálatos trash csatornát. Kedden van az utolsó nap.

Huth Gergelynek lehetne akár igaza is, hiszen a Fidesz nem először állt a földbe, amikor valami önálló, saját médiatermékkel próbálkozott. Ki emlékszik már az Indexverőnek szánt Faktor.hu-ra, aminek ügyvezetője, György Bence 2015-ben így nyilatkozott: „A 444 nem túl nagy falat, az Origo unalmas és fikáz, a VS.hu-n meg kevés a hír; a Faktorral viszont rövid időn belül az öt legnagyobb hírportál egyikévé szeretnénk válni.”

Nem sokkal rá György Bence feladta a versenyt, és inkább átült a bekebelezett Origo főszerkesztői székébe. De említhetnénk a standby üzemmódra rakott 888-at, G. Fodor Gábor és Habony Árpád elfeledett fenegyerekportálját, a feleslegessé váló Magyar Időket vagy épp a Mészáros-féle Echo TV-t.

A Fidesz sokáig próbálkozott saját médiafelületek felépítésével, de aztán látta, hogy ez nem fog menni, így módszert váltottak. Sorban einstandolták a mások által felépített sikeres újságokat és tévéket: Indexet, Origot, TV2-t, 168 Órát, Borsot, megyei lapokat és így tovább. Két legyet ütöttek egy csapásra, szereztek saját működő, közönséggel is rendelkező médiát, és egyúttal a konkurenciát is kiiktatták.

Szóval a Pesti TV lekapcsolása akár lehetne is egy újabb bizonyíték arra, hogy a Fidesz csak elfoglalni tud médiát, sajátot létrehozni képtelen. Mert nem ért hozzá, ahogy Huth Gergely fogalmazott.

De valójában a Fidesz nem is akar érteni a médiához.

Valódi, szabad, konzervatív, jobboldali média létrehozása macerás, lassú és költséges volna, és arra a célra, amire ők használják a csatornákat, alkalmatlan is. Van helyette egy központilag vezérelt, komplex, többszintű és sok fegyvernemből álló kommunikációs hadsereg, amiben vannak ezerszám óriásplakátok, Simicska-oszlopok, nemzeti konzultációk, fórumok, blogbirodalom, Megafon, Tiktokerek, influenszerek, vloggerek, CÖF és társaik, kommenthadsereg, call center, sms-lánc, gyurcsányos mozifilm, miniszterelnöki levél, sőt, még kritikusnak látszó állandó álvitapartnerek is és természetesen sok száz médiaterméknek látszó agitációs anyag.

Ezeknek nem az a céljuk, hogy tájékoztassanak, szórakoztassanak, olvasótábort építsenek, elemezzenek, vitákat generáljanak, ki és átbeszéljenek, megvitassanak, mint egy rendes újságban, hanem kizárólag egy okból léteznek, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák. A kommunikációs nehézfegyverzetnek vannak hatásosabb és kevésbé hatásos elemei.

Most pedig, a választási kampányt követően Rogán Antal miniszter mérleget vont, megnézte, hogy ki mennyiből mennyi szavazatot hozott, és azokat az eszközöket, amik elavultak, alacsony hatékonyságúak és ráadásul még gond is van velük, mint Huthékkal általában, azokat leselejtezik.

Ez a különbség a független és a nem független sajtó között. Az egyiket a kampány végével a Reichspropagandaleiter der Fidesz egyszerűen lehúzza a listájáról, a másikat pedig nem tudja lehúzni, mert MÉG nincs rajta a listáján.

A Pesti TV-nél már léteznek jóval hatékonyabb, olcsóbb, pontosabb agitprop eszközök. Például ott vannak a kampány kazettás bombái, a Facebookon szórt, alaposan megboostolt megafonos videók. Pontosan lehet targetálni osztályra, korra, nemre, lakóhelyre, buborékra, és pusztít, mint a veszedelem. Nem is beszélve a járványügyi tájékoztatásra létrehozott lakossági levéllistákra kiküldött kampányanyagokról. A Pesti TV ezekhez képest egy kicsorbult szakóca volt. De nem csak a pártszolgálattal voltak gondok. Amit ígértek: fiatalos lendület, menő arcok, erős vélemények és könyörtelenség, magyarán zokogva üvöltő, idegösszeomlás szélére sodródott liberálisok.

Ez alapján azt reméltük, hogy jön a Nap-keltébe csavart Anettka Space Projekt. Helyette mit kaptunk?

2020-ban kábeltévén megy egy műsor, amiben szalmabálákon, kocsikerekek között éjszakai Duna TV-tempóban beszélgetnek emberek arról, hogy a kormány stabilitást, szakmai tudást és erőt képvisel.

Eleve ki lehetett az a géniusz, aki Krokodilagynak nevezett el egy fiataloknak, vagy bárkinek szóló műsort, mert (figyelem) egy Bruck Gábor nevű kampánytanácsadó, aki egy Népszava-publicisztikában (!!!) egyszer krokodilagyúaknak nevezte a vidéki fideszes szavazókat.

Szorgosan átnéztem, hogy hány felháborító, buborékszaggató botránya volt az elmúlt majd két évben a Pesti Srácokról elnevezett tévének. Leszámítva a gazdálkodási és a későn érkező fizetéssel kapcsolatos ügyeket, szinte semmit nem találtam. Tegye fel a kezét, aki akár egyetlen Pesti TV-s sztorira emlékszik!

Beleástam magam, és mindösszesen két ügyecskét találtam, amire felemelte a szemöldökét a sajtó. Egy alkalommal Gulácsi Pétert, a válogatott kapusát kommentelők mögé bújva hosszan buzizták, mert kiállt a szivárványcsaládok mellett: “Mi van Gula, nemiszervet cseréltél az asszonnyal?”. Kis jóindulattal megadhatunk még egy esetet, amikor a Pesti Riporter műsorvezetője, Ferkó Dániel azzal a felütéssel indította a Lukácsi Katalinnal készített interjúját, hogy „Kedves Katalin! Milyen érzés Gyurcsány Ferenc hátsó feléből kilógni a főnökének és önnek is?”.

Hát nem egy orgoványi erdő. A műsorvezető pár napra rá bocsánatot kért. A liberális vinnyogás ezzel le is lett csengetve. Bayer Zsolt ilyen petárdából hetente hármat eldurrant, és mennyivel erősebbet! A Pesti TV-nek ennyire futotta.

(Huth Gergely kedden optimista hangú nyilatkozatot adott a folytatásról, amiből kiderül, hogy a továbbiakban a Pesti Srácok lapot sem az ő cége adja ki, hanem a Mészáros és Vaszily-kör, az embereit vissza kell engednie a Hír tv-be, és a Fidesz médiapolitikájával kapcsolatban is önkritikát gyakorol.)

Két hete publikáltunk egy cikket a 444-en Elvenni az ukránok Igazságát címmel. Arról szólt, hogy Orbán Balázs a Parlamentben azt állította, hogy nem az ukránok harcolnak Ukrajnában, hanem az USA és az oroszok, és hogy ez egy olyan eltorzítása a valóságnak, ami nemcsak az ukránokkal szemben méltatlan, hanem 1956 forradalmáraival szemben is, ugyanis velük kapcsolatban máig pont ugyanezt a hazug teóriát szórja a Kreml.

A cikkre Facebook-oldalán válaszolt Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.

Most jön a lényeg.

A politikus posztja alatt szépen gyűltek az átlagos, teljesen haszontalan kommentek, amikor jött Mészáros Mátyás, aki olyan hozzászólást írt, mit írt, költött, amitől könnybe lábadt a szemem, annyira megérintett:

Csodálatos, ugye?

De mit lehet egy ilyen magvas, haiku sűrűségű portréval kezdeni? Szerencsére az én csodálatos barátaim tudták a megoldást. Megkaptam üvegbe, sőt plakettbe öntve, gravírozva születésnapomra, és most ott díszeleg a polcomon, és óránként megforgatom, letörölgetem, elolvasgatom:

Ember Judit 1985-ben letette a kameráját egy hatvan körüli asszony elé, aki bő három órán keresztül megszakítás nélkül mesélt egyetlen történetet. Csupán ennyiből áll a Hagyd beszélni Kutruczot! című film, amit rögtön, miután elkészült, be is tiltottak. Kutrucz Gizella a szocialista hazáért érdemrenddel kitüntetett, ismert, jó kapcsolatokkal rendelkező párttag volt. Hegedűs András volt miniszterelnök 1988-ban megjelent könyvében írt is róla. Ugyanis Hegedűst 1944 októberében illegális kommunista szervezkedésért letartóztatták, Kutrucz és két másik lány csempészett be neki hamis papírokat és pénzt, így készítették elő a szökését, majd amikor a rabokat szállító vagonból sikerült megszökniük, Kutruczék szerztek neki búvóhelyet Móricz Erzsébet (Csibe) Baross utcai könyvüzletében.

Kutrucz évekig dolgozott a Központi Bizottság agitprop osztályán alosztályvezetőként és a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének folyóiratánál, a Pártéletnél. Úgy tűnt, hogy hívő kommunistaként, a párt elismert tagjaként élheti le az életét, de elkövetett egy banálisnak tűnő hibát, aminek következtében 1987. december 14-én kizárták a párból, majd nem sokkal ezután az Elnöki Tanács visszavonta a Szocialista Hazáért, az ellenállóknak és partizánoknak járó kitüntetését is.

Belépett egy albínó

Az egész bonyodalom úgy indult, hogy Kutrucz Gizella 1971-ben kibérelt egy telket a csillebérci üdülőtelepen, amire felhúzott egy Lada típusú csehszlovák faházat. A megvalósult kádári álomba 1980 májusában egy ügyvéd levele rondított bele, amiben az állt, hogy a telek eredeti tulajdonosai előkerültek, és szívesen eladnák az ingatlant. A nyaraló eredeti birtokosa egy bizonyos Bosnyák Zoltán volt. Nem egy közismert név, és ez nem véletlenül van így. Pedig a XX. századi magyar történelem egy rövid, de annál tragikusabb szakaszában kivételesen befolyásos szereplő volt. Munkácsi Ernő, a Zsidó Tanács tanácsadója így írta le a belügyminisztériumi találkozásukat: „Már megkezdtük a tanácskozásokat, amikor a szobába belépett egy albínó, másnak a szemébe soha nem néző ember, aki sután és nem szívesen fogott velem kezet. Észrevettem, hogy ő itt a főember, s amikor igazgató úrnak kezdték szólítani, mindjárt tudtam, hogy ki az a hírhedt Bosnyák Zoltán, az akkor már felállított Zsidókutató Intézet vezetője.” (1944. május 1.)

Bosnyák Zoltán tanár volt. Endre Lászlóval közösen hozták létre a Kártékony Rovarellenes Egyesületet, majd 1943-ban megalapították a Zsidókutató Intézetet, aminek elnöke lett. A műhely eredeti célja, hogy a közel egymillió magyar zsidó jövőbeli kitelepítését jogilag, pénzügyileg, társadalmilag segítse, megtervezze. 1944 máju­sában Bosnyák lett az intézet hivatalos lapjának, a Harcnak a főszerkesztője. Az újságban külön rovatot szenteltek a bujkáló zsidók elleni feljelentéseknek.

Bosnyák évtizedeken át ontotta magából a zsidóellenes cikkeket és könyveket: Fővárosunk elzsidósodása, Magyarország elzsidósodása, Harc a zsidó sajtó ellen, Az idegen vér, Szembe Judeával! Megszerkesztette és előszót írt a Cion bölcseinek jegyzőkönyve magyar kiadásához. Kizárólag egy ügy foglalkoztatta, a zsidóság eltávolítása. Nem kertelt: Leszámolunk: „A zsidóság ellen vívott szabadságharcunk akkor érkezett fordulópontjához, amikor a nemzetiszocialista Németország megkezdte világharcát. Most azonban elérkezett a számonkérés órája! Egyetlen szempont, egyetlen cél irányít csak bennünket: a zsidósággal végleg le akarunk számolni! A sors, amely a zsidóságnak osztályrészévé lesz, súlyos és keserű, de tudja meg minden zsidó, hogy mindannak, ami most vele történik, elsősorban maga és vezetői az okai.” (1944. október. 21.) Bosnyák 1944 végén a front elől a Cseh–Morva Protektorátusba menekült, majd onnan tovább Hosszúfaluba, Erdélybe. 1946-ban a Népbíróság távollétében halálra ítélte, és nemzetközi körözést adtak ki ellene.

Tényfeltáró propagandista

Tehát Kutrucz Gizella faháza a magyar fajvédelem egyik leghátborzongatóbb alakjának a telkén állt. A kommunista propagandista, a párt lapjának újságírója valódi oknyomozásba kezdett, egy olyan korban, amikor Magyarországon ez az újságírói műfaj gyakorlatilag nem létezett. És ez zavarba hozta a közigazgatást. Egy ilyen mélyen beágyazott, a rendszert a tetejétől a talpáig ismerő elvtársat nem lehet csak úgy elhajtani, leszerelni, amikor a hivatalos úton, minden szabályt betartva érdeklődni kezd. De az igazságot sem lehetett elárulni, mert az az egész rendszert alapjaiban kérdőjelezhette volna meg.

Kutrucz arra volt kíváncsi, hogy mi lett Bosnyák Zoltán sorsa a háborút követően, ugyanis erről semmilyen adat nem volt nyilvánosan elérhető. Azt sem lehetett megtudni, hogy él-e, vagy meghalt. Nem értette, hogy fordulhatott elő, hogy egy háborús bűnös, illetve az örökösei igényt tartanak egy telekre, ha egyszer minden vagyonuktól megfosztották őket. Előbb történészekhez fordult, majd érdeklődött a telek ügyében közjegyzőnél, a Pénzintézeti Központban, a Fővárosi Tanácsnál, levelezett a Fővárosi Bírósággal, az Igazságügyi Minisztériummal.

Személyesen Aczél Györgyhöz fordult, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez, majd már maga Horváth István belügyminiszter volt kénytelen foglalkozni az üggyel. Sőt a korszak befolyásos filmrendezőit is megkereste. Bacsó Péterrel és Bokor Lászlóval is tárgyalt, hogy foglalkozzanak a Bosnyák-témával. A levakarhatatlan Kutruczot ide-oda passzolgatták a hivatalok, de sehol nem kapott választ arra az egyszerű kérdésre, hogy mi lett Bosnyák Zoltánnal. Darázsfészekbe nyúlt. Annyira elfajult az ügy, hogy először csupán figyelmeztették, hogy nem érdemes foglalkozni a témával, mert ez akár veszélyes is lehet. Majd folyamatossá váltak a vészjósló telefonhívások. Ismeretlenek azzal fenyegették, hogy őt vagy gyerekeit, unokáit véletlenül el fogja ütni egy autó, aminek nem lesz rendszáma. Sőt legnagyobb döbbenetére és felháborodására, mozgalmi múltja ellenére, az állambiztonságot is ráállították.

Dupla nullás ügy

Az ügy kezdetén csupán a kis nyaraló megtartása lehetett a célja, de az évekig húzódó kutatásból végül egy kafkai küzdelem lett a kádári bürokráciával szemben, aminek során a mozgalmista végül kiábrándult a rendszerből, meghasonlott. Így fakadt ki:„Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehetséges, hogy egy háborús bűnös gengszter históriája tabu Magyarországon!”

Mi volt az oka annak, hogy az egész magyar pártállami közigazgatás izomból próbálta eltussolni a Bosnyák Zoltán-ügyet? Teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, de Kutrucz a nyomozás során számos gyanús körülményt tárt fel. Kiderítette, hogy Bosnyák ügye dupla nullás minősítést kapott, ami azt jelentette, hogy a legszigorúbb államügyként kezelték. A halotti anyakönyvi kivonatát jóval a halálát követően írták meg, és olyannyira hiányosan volt kitöltve, hogy még a halál okát sem jelölték meg benne. Nemhogy a nyilvánosságot, de még a családját sem értesítették a háborús bűnös sorsáról. Ügyét Rákosi Mátyás és Péter Gábor személyesen kezelték. Az utóbbit, aki 1953-ig az Államvédelmi Hatóság vezetője volt, megkereste az újságíró, de az egykor rettegett kommunista nem volt hajlandó elárulni, hogy mi lett Bosnyákkal.

Kutrucz öt év nyomozást követően végül arra jutott, hogy Bosnyákot nagy valószínűséggel 1952 őszén, teljes titokban végezték ki. Viszont már korábban, 1951-ben kiadták őt a román hatóságok Magyarországnak. Ungváry Krisztián történész 2002-ben a Szombatban ezt írta az elfogás körülményeiről: „Bosnyák 1945-ben alámerült, és 1950-ig Erdélyben álnéven bujkált. Az íráskényszer azonban nem hagyta nyugodni, a romániai magyarság elnyomatásáról írt cikkeket, amelyeket a nyugati magyar emigrációnak juttatott el. Ez lett a veszte: a román hatóságok leleplezték, és a Duna-deltában eltöltendő kényszermunkára ítélték, majd néhány hónappal később, 1951 februárjában kiadták a magyar hatóságoknak.”

Bosnyákot ugyan 1946-ban már halálra ítélték, de az ítéletet az elfogása után nem hajtották végre. Ungváry és Kutrucz is arra jutott, hogy az átadás és a kivégzés közti időben Bosnyák kvázi az ÁVH szolgálatában állt, akik felismerték a szakemberben rejlő lehetőséget. Kutrucz két független forrása arról számolt be, hogy a fogoly egy 200 oldalas tanulmányt készített Rákosi Mátyás megbízásából. A tanulmány, ami később eltűnt a belügyminisztérium archívumából, a magyarországi antiszemita perekhez szolgáltatott muníciót. Terhelő vallomások lehettek benne például a Bosnyákkal a megszállás alatt kapcsolatot ápoló Zsidó Tanács tagjaira vonatkozóan. Pont ebben az időben zajlottak a zsidóellenes, cionista perek Kelet-Európában (1948-49-es Zsidó Antifasiszta Bizottság pere, az 1952-es Slansky per vagy a Szovjetunióban 1953-ban indított zsidó orvosper). Bosnyák utolsó, börtönben írt zsidótanulmánya ugyan eltűnt, de egy levele fennmaradt, ami bizonyítja, hogy a börtönből egy miniszterrel (a nevét törölték) tartotta a kapcsolatot, és komoly terveket szőtt a jövőre nézve. Láthatóan arra számított, hogy Rákosiék életben hagyják. Átverték. Ungváry Krisztián a levelet, amiben Bosnyák önkritikát gyakorolt, és visszavonta nézeteit, teljes terjedelmében közölte.

Zsidókutatóból antifasiszta

Bosnyák Zoltán levele a miniszterhez, részlet: „Tisztelettel hivatkozva kihallgatásom során a Miniszter úrtól kapott engedélyre az alábbiakban egészen röviden és vázlatosan körvonalazom szellemi téren (politikai és ideológiai közírás stb.) esetleg kifejtendő munkásságomra vonatkozó javaslataimat. Bevezetőben hangsúlyozni szeretném, hogy miként az államvédelmi Hatóság előtti eddigi egész magatartásomat, úgy e soraimnak is minden szavát a legteljesebb nyíltság és őszinteség hatja át. Nincsenek hátsó gondolataim, rejtett számításaim, mindent egy lapra tettem fel. Hiszek a szocializmus erejében, jövőjében, győzelmében és a világot átformáló történelmi küldetésében. A múltammal már régen szakítottam és ez a szakítás nem volt nehéz. Abban a pillanatban bekövetkezett, amikor rájöttem arra, hogy a nagytőkés és nagybirtokos osztályok ideológiai kiszolgálója voltam csupán. (...)

Miniszter Úr! A szocializmus felé vezető utat érzésben és gondolkodásban, szívben és észben már megtettem, még egy végső és döntő lépésre van szükségem csupán, de ezt már Miniszter úr hozzájárulásával és segítségével tudom megtenni. Minderről azonban nem szavakkal, hanem tettekkel szeretnék bizonyságot tenni és ezért a következőkben áttérek javaslataim vázlatos ismertetésére. Abban az esetben, ha felügyelet és őrizet alatt állva ugyan, de a külvilággal mégis bizonyos kapcsolatban állhatnék, a következő munkálatokra gondolok:

1.) Közírói, újságírói tevékenység a napi sajtóban és más időszaki lapokban, antifasiszta, antiimperialista irányban, a szocialista, kommunista építő munka szellemében és érdekében.

2.) Magyar Antifasiszta Intézet felállítása, szervezése és vezetése, vagy más vezetése alatt az intézet munkájában való közreműködés.

3.) Egy kifejezetten antifasiszta irányú képes hetilap (új Harc vagy más néven) megindítása és szerkesztése, vagy a szerkesztésben való közreműködés.

4.) Az Államvédelmi Hatóság Tudományos Kutató Intézetének felállításában és megszervezésében való közreműködés.”

A Youtube-on csak a film nyersanyaga van fent, ami jóval hosszabb, mint a végső, vágott verzió:

Második rész:

(A videotéka rovatban a megosztók mélyén porosodó kincseket kaparjuk elő. A korábbi cikkek itt elérhetők.)

Jámbor András és a Szikra Mozgalom sikeres józsefvárosi, ferencvárosi kampánya érezhetően nagy hatással van a harmadik kétharmad után utat kereső ellenzékre. Karácsony Gergelytől, Tordai Bencén, Ungár Péteren, Ujhelyi Istvánon, Pikó Andráson át, Donáth Annáig az utóbbi hetekben új típusú politika és kampánystratégia mellett érveltek. Ennek az egyik alappillére, hogy a magyar emberek jelentős része nem foglalkozik demokráciával, jogállammal, választási törvénnyel, identitáspolitikával, korrupcióval, sajtószabadsággal. A hipotézis szerint a hétköznapi embereket, a hétköznapi problémák érdeklik, magyarul a megélhetésük, a lakhatásuk, és nem a szerintük leginkább Hadházy Ákos fémjelezte szimbolikus ügyek.

Karácsony Gergely ezt így fogalmazta meg a Válaszonline-nak: „Irgalmatlanul elitista a magyar ellenzék. Intézményekről, struktúrákról, makróügyekről beszélünk állandóan. Nem arról, hogy ebben a faluban nincs háziorvos, hanem arról, hogy nincs egészségügyi minisztérium. (...) Tehát földközelibb, emberközelibb, életközelibb politikát kellene összehozni az eddigieknél. Amikor arról szól az ellenzéki diskurzus, hogy bemenjenek-e a parlamentbe, letegyék-e az esküt, vagy ne, csak másnap – az pont az az elitfoci, amely mélységesen nem érdekli az embereket.”

Donáth Anna pedig a Magyar Hangon tette közzé ezzel kapcsolatos gondolatait: „Lejárt az egyre radikálisabb, egy szűk közönség igényeit kiszolgáló politizálás ideje is. Ez ugyanis a társadalom többségének szemében az ellenzék kormányzóképességét rombolja. Az igény jogosságától függetlenül az elszámoltatás egyre radikálisabb formáinak emlegetése vagy épp a dudálós tüntetések csak feszültséglevezetésre alkalmasak.”

Tehát most sokan egyszerre azt mondják, hogy az ellenzéki politikának az elittől a hétköznapi emberek képviselete felé kell fordulnia. A legfőbb gond a politikai tartalommal van, és azzal, hogy kinek politizálnak. (Hogy valóban ez-e a Jámbor-kampány fő üzenet, arra csak a hosszú cikk végén térünk ki.)

Szerda este az Aurórában a Közélet Iskolája három kampány irányítóját ültette össze, hogy megosszák tapasztalataikat az áprilisi választásról illetve a homofób népszavazás kampányáról.

Nem a pártok

Szél, Jámbor és a 2X (érvénytelen kérdésre érvénytelen választ) kampány is közösségi kampányok voltak. Ami lényegében arról szól, hogy nem hagyományos politikai pártok szervezik, mozgalomszerűek, bevonják a politikailag aktív helyi embereket, értékalapú, ügyek mentén mozog, nem csupán a győzelem a cél, hanem egy közösség, majd intézmények felépítése. Konkrét ügyeket vetnek fel és képviselnek.

Az Amnesty és Háttértárság kampánya eltért a többiekétől, hiszen az ő céljuk az volt, hogy az országgyűlési választással egyidőben tartott gyermekvédelminek vagy éppen homofóbnak nevezett népszavazáson minél többen szavazzanak érvénytelenül. A „2 X” kampány a mindent elnyomó választási küzdelem zajában is sikeres volt a szervezők szerint. Több mint 1,6 millió választó megértette, hogy nem nemmel, nem igennel, hanem minden karikát beikszelve, tehát érvénytelenül kell voksolni, ha azt szeretnék, hogy sikertelen legyen a kormány népszavazása. Ebben is tengernyi munka volt. Közösségi finanszírozást, aktivista hálózatot, online és offline marketingkampányt, látványos akciókat és országjárást kellett szervezniük olyan szervezeteknek, amelyek alapvetően jogvédelemmel foglalkoznak.

Egy győztes, egy vesztes

Szél Bernadett sikertelen és Jámbor András sikeres kampányának tapasztalataiból az ellenzék több tanulságot is levonhat.

A jelölt: A kampányfőnökök úgy látták, hogy a legalapvetőbb, legfontosabb feltétel, ami nélkül bele sem érdemes vágni egy ilyen melóba, az számukra adott volt. Jámbor és Szél is jó képviselőjelöltek voltak. Ismertek, aktívak, szorgalmasak, hitelesek, és akartak győzni.

Program: Jámborék az őt támogató Szikra Mozgalommal közösen elhatározták, hogy megmutatják, lehet úgy nyerni egy Budapesten belül nehéznek számító választókörzetben, hogy képviselik azokat a témákat is, amik szavazatvivőként vannak számontartva. „Mi beszéltünk, és tisztességesen beszéltünk, hajléktalanságról vagy éppen romákról.” Mondta Zubek Adrienn. Hozzátette: „Elosztási konfliktusokra fókuszáltunk, eggyel magyarabbul, szegény emberekért is dolgozni hajlandó képviselőjelöltünk volt”. Szélék más taktikát választottak, ami abból adódott, hogy 17 különböző település tartozott a körzetükbe, amiben voltak városok és falvak egyaránt. Minden településre a közösség bevonásával külön-külön programot alkottak. Ami azt jelenti, hogy 17 felé kellett kommunikálniuk. Ráadásul egy ilyen választókerületben lényegesen nehezebb volt elérni az embereket, mint Budapest központjában.

Csapat és szervezettség: Szél csapata eklektikus volt, amihez csatlakoztak momentumos, MSZP-s és egyéb pártok szimpatizánsai, aktivistái. Őket Szél Bernadett személye és az ellenzékiség tartotta össze. Ezzel szemben Jámbor mellett ott állt a Szikra, tehát egységes, hasonlóan gondolkodó balos csapat, amiben maga a jelölt is otthonosan mozgott. Beszélte a nyelvüket. Míg Szélék a kampányt szétdarabolt körzetben, később nagyon kicsinek bizonyuló, négyfős stábbal, vezetővel, koordinátorral indították el, és ehhez érkeztek nagy számban aktivisták, addig Jámboréknál 15 főből állt a vezérkar, nyolcvan fős csapat már a kezdetektől felsorakozott, amihez később még több mint 300 fős aktivista sereg csatlakozott. Fontosnak tartották, hogy online-ból áthúzzák a szimpatizánsokat e offline-ba. Tehát rávették a szavazókat, hogy ne csupán az interneten adománnyal, aláírással, lájkokkal támogassák a jelöltjüket, hanem kapcsolódjanak be személyesen is, jelenjenek meg, vegyenek részt.

Zubek Adrienn szerint Jámbor kampánya vérprofi volt. Mindenki pontosan, lépésről lépésre tudta, mit kell csinálnia, feketeöves szervezők koordináltak, rengeteg kiképzett és elszánt aktivistájuk volt. Az volt a titkuk, hogy a házi feladat minden nap el lett végezve.

Fidesz: Faramuci módon a Fidesz túltolt negatív kampánya is segíthette Jámborékat. Ide zúdult az országban az egyik legintenzívebb hazugságcunami. Eszelős mennyiségű erőforrással. A kampányfőnök becslése szerint százezres nagyságrendben osztottak ki lejárató szórólapot. Olyan üzenetekkel, hogy: „Jámbor András visszaadná a 8.kerületet a drogosoknak, visszajönne a delíriumos erőszak, az eldobált veszélyes és fertőző fecskendők tömkelege. (Belegondolni is rossz, ha egy kisgyerek kezébe ilyen kerül.)” Nem maradt érintetlen plakátjuk, mindet megrongálták vagy ellopták. A Szikra erre válaszul gerillacsapatokat szervezett, éjszakai őrjáratokat rendszeresített, ami leleplezte a Fidesz aktivistáit. A Fidesz itt láthatóan több erőforrást használt az ellenségmenedzselésre, mint a jelöltjük, Sára Botond népszerűsítésére. A kampányfőnök arról beszélt, hogy ez kontraproduktív volt, őket ez kifejezetten felspannolta, aktivizálta. Szerinte megnyerték ezt a meccset.

Szél ellenfele Menczer Tamás volt, aki a billegőnek elkönyvelt körzetben nem erőltette az ellenfél ekézését. Voltak ugyan Facebook-oldalak, mint a „Széllel szemben” vagy az „Ellenszél”, amiken olyan üzenetek futottak, hogy „Szél Bernadett nem akar rezsicsökkentés”, de ezeket az aktivisták rendszeresen jelentették, időszakokra sikerült is lekapcsoltatni őket, nem lehetett jelentős a szerepük. Jámbor és Szél alapvetően nem az ellenfeleikkel való konfrontációra vagy a védekezésre fordították az energiáikat.

Tanács: A fentieken túl két megfontolandó tanácsot is adtak a kampányguruk. A központi kampánycsapattól megígért és végül valóban megérkező segítségeket, támogatást, forrásokat nem lehet eléggé alulbecsülni. Szinte mindent meg kell tudni oldani maguktól. A másik, hogy nélkülözhetetlen a jól vezetett adatbázi felépítése. Ahogy fogalmaztak: „Az nem egy boszorkánykonyha, nem egy jaj-jaj, amitől félni kell. Használd tisztelettel, okosan, mert így tudod elérni azokat, akik rád akarnak szavazni.”

Lehetett-e nyerni szegénypárti programmal szegény körzetekben?

Ami viszont a most mintaként, csodareceptként kezelt Jámbor-kampánnyal kapcsolatban komoly kérdéseket vethet fel, az pont a tartalommal, kvázi a lényeggel, a programmal kapcsolatos. Egyfelől a Szikra és Jámbor húzótémája a kezdetektől a Fudan Egyetem elleni tiltakozás volt.

Arról beszéltek, hogy ezt a témát is sikerült lehúzni a szimbolikus magaslatokból a mindennapi egzisztenciális problémák szintjére. Úgy keretezték, hogy nem a kínai kommunista pártra, nem is a gigantikus hitelre, nem is az elitnek épülő egyetemre helyezték a hangsúlyt, hanem, hogy a diákvárostól veszi el a helyet, tehát lakhatási problémáról szól. Azt senki nem tudja megmondani, hogy ez mennyire ment át, működött-e egyáltalán. Az viszont látszik, hogy Jámbor és a Szikra most, hogy helyben nyertek, képviseletet szereztek az ügynek, nem találják a fogást rajta. Az alkotmánybíróság elkaszálta a népszavazást, a Fidesz nyilván lesöpri az ezzel kapcsolatos ellenzéki javaslatokat, és nem látszik, hogy lenne bármi eszköze Jámboréknak, hogy ebben az ügyben betartsák az ígéretüket.

Ennél is nagyobb kérdőjel, hogy ebben a kampányba valóban működött-e a szegénységre, egyenlőtlenségre épített, mindennapi megélhetési gondokkal küzdő emberek képviseletére alapozott program? Lehetett-e nyerni szegénypárti programmal szegény körzetekben? Zubek Adrienn erre a felvetésünkre azt mondta, hogy ez valóban egy nagyon éles kérdés. Jámbor választókerületét alapvetően nem gazdag választók lakják. De ezen belül is vannak nagyon elhanyagolt körzetek, ahol különlegesen nehéz sorsú emberek élnek. Ugyan ezek nehezen nyerhető körzetek, ennek ellenére Jámborék már csak elvi okokból sem hanyagolták el őket. Sőt, kiemelten odafigyeltek rájuk. Azt mondták, hogy például a Magdolna lakótelep becsületbeli ügy. De volt-e ennek látszatja? Egyfelől Jámborék hozták Józsefvárost is, és nem kizárólag a ferencvárosi szavazatokkal húzták be a választást. De amikor megnézték, lebontották szavazókörre az eredményeket, akkor azt látták, hogy pont a legszegényebb területeken, ahová leginkább szólt Jámbor kampánya, pont ott nagyon nyert a Fidesz. Ami lássuk be, egy ellentmondásos helyzet. Zubek állítja, hogy ennek a fő oka az volt, hogy ezeken a helyeken az ellenfél katonásan szervezett, kiterjedt szavazatvásárlást tolt végig: „Pont oda mentek, ahol a legkiszolgáltatottabb emberek élnek.”

A kampányfőnök az egész választásra nézve egyébként úgy látja, ha sokkal kvalitásosabb volna az ellenzék, és mindent jól csináltak volna, akkor sem biztos, hogy ezen a lejtős pályán sokkal jobb eredményt lehetett volna elérni: „De azért beljebb lennének”.

Orbán Balázs államtitkár hétfőn a Parlamentben egy felszólalásában azt mondta, hogy Ukrajna területén amerikai-orosz háború zajlik. Közismert elmélet ez a fideszes univerzumban, sőt azon túl is (ha egyáltalán van még valami azon túl). Nincs benne semmi egetrengető. A párt sajtója, a párt körüli holdudvar, a szatelitpártok teljesen egyetértenek abban, hogy Ukrajna – minimum a 2004-es narancsos forradalom óta, de a 2014-es Majdan óta már biztosan – az USA műveleti területe.

A kormánypárt influenszerei azt a Kreml által terjesztett elméletet is akadálymentesen vették át, hogy Ukrajnában az oroszok éppen nácitlanítanak. Elég csak belehallgatni a fideszes Sajtóklubba: „Néha nem ártana picit az oroszok fejével is gondolkodni. Pontosan tudja, aki veszi a fáradtságot, a valóság megismerésére, hogy az oroszok azt mondták, Ukrajnának semlegesnek kell lennie, az ukrán hadsereget leszereljük, demilitarizáljuk Ukrajnát, és a nácikat kiverjük onnan, mert vannak nácik, echte, kőkemény nácik. Érdekes, hogy az a kényes Nyugat-Európa az ukrán nácikat fenemód szereti.”

Eszerint az ukránok nácik, másfelől egy távoli hatalom szabad akarat nélküli bábjai.

Nem kell sokat agyalni a Kremlből sugárzott narratíva mögött meghúzódó intenció megfejtésén. A gyilkosok ezzel a dezinformációval szeretnék magukat tisztára mosni, áldozatként vagy hősként feltüntetni. Ezáltal igyekeznek legitimálni saját bűneiket, de legalább elmosni a tettes és az áldozat közötti egyértelmű határvonalat.

Putyin nem csak az ukránok szabadságát, otthonát, életét, de az igazukat is el akarja venni. Az elesett katonákat haláluk értelmétől, a meggyilkolt civileket, a megerőszakoltakat, az árvákat, a menekülőket pedig áldozat mivoltuktól fosztja meg.

Ebből vesszük ki mi, magyarok is a részünket, amikor a sötét hazugságot állami szinten hirdetjük. De azért azon meglepődhet, aki még meg tud lepődni valamin, hogy ez az elmélet ilyen simán megy át a fideszes közönségen.

Ugyanis ennek az orosz elméletnek van egy genezise, miszerint az első baráti országban szított „színes forradalom” az 1956-os magyarországi felkelés volt, ami mögött az USA titkosszolgálata és magyar fasiszták álltak.

A nagyobb évfordulókon Oroszországban is megemlékeznek a magyarok szabadságharcáról. 2006-ban az 50. évfordulón az állami Rosszija tévé Magyar kelepce címmel dokumentumfilmet mutatott be, amiben a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumából származó titkos jelentésekkel igyekeztek alátámasztani, hogy a forradalmat a CIA tervelte és vezényelte le, és az USA nemcsak a Szabad Európa Rádió adásaival szította a felkelést, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat segítségével, a fasiszta Horthy-rendszer különleges szolgálatainak elitjét pedig nyugat-németországi bázisokon képezték ki partizánharcra. A film az alábbi epilógussal zárul: „A magyar társadalomban máig nincs egységes vélemény arról, hogy mi történt 1956 őszén. Egyesek továbbra is azt hiszik, hogy ez forradalom volt, mások azt, hogy a CIA pénzén szervezett fasiszta lázadás, s van, aki úgy véli, hogy a szovjet tankok megmentették Magyarországot a polgárháborútól”.

Az orosz állami média tíz évvel később is kiemelten foglalkozott 56-tal. A hatvanadik évfordulón nem más, mint Dmitrij Kiszeljov, az orosz állami média fő megmondóembere, igazgatóhelyettese és az állami hírügynökség igazgatója tartott történelemórát. Anno a Mérce írt összefoglalót a műsorból, amiben egyenesen pogromnak nevezik a fegyveres felkelést, aminek során ezrével engedték szabadon a börtönből a nácikat. Állításuk szerint ez volt minden későbbi színes – tehát az ukrán és a grúz – forradalom főpróbája. Végszóként Alekszandr Sztikalin, az Orosz Tudományos Akadémia magyar történelemmel foglalkozó kutatója jelentette ki, hogy az Egyesült Államok ’56 után megértette, hogy nem avatkozhatnak be a szovjet érdekszférába. Ez volt az az emlékezetes adás, amiben Havas Szófia szocialista politikus is szót kapott.

Arról beszélt, hogy a forradalom nem törhetett volna ki a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül, akik a fasiszta-ellenforradalmi puccsot voltak hivatottak előmozdítani.

A lap arra is emlékeztet, hogy a putyinista média az 1968-as prágai tavasz leverését is úgy állítja be, mint a NATO agressziója elleni védekezést. Tehát ez a manapság szintén elterjedt teória sem újdonság.

Az orosz és a magyar posztkommunista mitológiában az ukrán háború egyenes folytatása a magyarországi forradalomnak, és ezt a teóriát, ami nyíltan megkérdőjelezi az 56-os forradalmárok tisztességét és hősiességét, terjeszti Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója a magyar országgyűlésben.

• H: ,,Halló!
• L: Halló - halló! Nem zavarok.
• H: Nem zavarsz, mi újság?
• L: Csak azt akartam mondani neked, hogy beszéltem a Petivel... éé... a Szijjártóval és mondta, hogy öö... mondta, hogy ki van adva ilyen Pest megyei minden lófaszság és írjunk bele mindent amit csak tudunk és tudunk... meg most Simi is mondta, hogy megvette a szülőotthont Zebegénybe, meg a tököm tudja mi, hogy ezt a környéket akarják főhúzni. Tudsz róla? Kaptál te bármit is?
• H: Tudok róla. Kaptam, most 9-éig kell megírnunk, rögzítenünk. Van erre egy rendelet.
• L: Jó, oké. Figyi, én most disznót vágtam meg a tököm tudja, meg má' ittam is. Tomi, nem mondom, hogy holnap, mer a holnap jönnek anyámék, holnap hurkázunk, kolbászozunk, mi egymás, de vasárnap beszéljünk légyszi, mer akkor mondok még mást is! Jó?
• H: Jó. Beszüljünk, de telefonon tudunk majd beszélni, mert szolgálatba leszek, de attól függetlenül.
• L: Nem probléma!
• H: tudok vele foglalkozni.
• L: Jó.
• H: Jó, oké.
• L: Meg van beszélve. Innen akkor a Zsuzsika, ha nem, vagy otthon, jól van. Köszönöm szépen! Helló - helló! Szia - szia! Nyerítve röhög egyet.
• H: Na, hali! Szia!"

A fenti beszélgetés a NAV nyomozói hallgatták le 2020. december 4-én. A hívást fogadó H. a szlovák határ környéki 1200 fős falu, Letkés polgármestere, Huszák Tamás. A hívó pedig L., egy helyi vállalkozó, bizonyos Hetei Zoltán. Hetei Zoltán egy aranybánya volt a nyomozóknak, nagyon szeret telefonon csacsogni, hiába szólt rá üzlettársa, hogy a kéket (Signal alkalmazás) használja, rá sem hederített. Meg is lett az eredménye. A letkési férfi abban a számlagyáras nyomozásban került az adóhatóság látókörébe, amiről a 444 cikksorozatban számolt be. Szoros kapcsolatot ápolt a feltételezett bűnszervezet középvezetőjével, Sz. Szabolccsal, akit a nyomozók Madár fedőnéven emlegettek.

Róla és a számlagyár fekete pénzben és kokainban úszó hétköznapjairól külön cikkben számoltunk be. Hetei Zoltán Esztergom környékén elég jól ismert üzletember, rendezvényszervező, médiavállalkozó és raliversenyző. Az alábbi videóban egy versenytrabant és egy fácán akciódús találkozásról számol be:

Hozzá kötődött a legtöbb esztergomi fesztivál megszervezése. Most viszont bajba került. A nyomozók Hetei cégét, a Moriani Consulting kft-t, mint haszonhúzó társaságot azonosították. A NAV szerint alaposan gyanúsítható, hogy nagy mennyiségben fogadott be számlákat a számlagyártól, és így csupán a vizsgált időszakban, tehát 2018 és 2021 között 167 millió forint kárt okozott a költségvetésnek. Hetei azt mondta, hogy Madárék valóban az alvállalkozói voltak, de minden számla mögött volt teljesítés. Ezek állítása szerint valós ügyletek voltak.

Ahogy a számlagyárról szóló cikksorozatunkban megírtuk, a csalássorozatban az áfa lenyúlása csupán hab volt a tortán. A bűnszervezet a számlagyár hálózatába tartozó kamucégekkel, strómanok és belsős emberek segítségével számos alkalommal nyertek el állami pályázatokat, támogatásokat. Hetei a lehallgatási jegyzőkönyvek tanulsága szerint a pályázatok spílerének tartotta magát. Cégeivel korábban versenyképesség növelésére, húsipari üzem létrehozására, kommunikációra nyert el állami vagy önkormányzati pénzeket. Egy lehallgatott beszélgetésben arról beszél, hogy az összes letkési beruházás hozzá kötődik:

Itt nyer igazán értelmet az általunk választott létforma

A vállakozó 2016-ban úgy döntött, hogy megvalósítja álmát. 58 hektáros csodafarmot húzott fel Letkésen. Magánállatkerttel, emukkal, skót-felföldi marhákkal, lovakkal, egzotikus hüllőkkel. A mesebeli tanyáról pont most közölt elájulós riportot a Szabad Föld:

„Kifelé jövet Zoltán mesél: – A feleségem allergiás a tojásra. De ha a saját baromfiudvarból származót eszi, semmi baja – itt nyer igazán értelmet az általunk választott létforma. A magunk számára van az udvarban őshonos magyar és erdélyi baromfink, fürjünk, fácánunk, gyöngytyúkunk, amelyeket elsősorban a húsukért, a tojásukért, valamint a szaporulat miatt tartunk.”

A földi paradicsomba vezető út közpénzzel van kikövezve. Ahogy azt az Átlátszó korábban kinyomozta, a letkési önkormányzat 2020-ban közel 20 millió forint állami támogatást nyert el útfelújításra. Ebből a pénzből megújult a letkési Fő utca egy 120 m-es szakasza, de ezzel párhuzamosan volt egy jóval nagyobb beruházás is. Megépült a Széppataki út 600 méteres szakaszon, ami nem máshova vezet, mint Hetei Zoltán magánfarmjára.

A pályázatot az önkormányzat adta be, az útfelújításról a vészhelyzet alatt Huszák Tamás polgármester egy személyben döntött. Tehát arról is, hogy melyik út lesz felújítva a faluban. Őt hívta disznóvágás közben a kissé kapatos Hetei, hogy újabb pályázati lehetőségekről tárgyaljanak. A polgármestert arról kérdeztük, hogy miért egy vállalkozóval tárgyal az állami pályázatokról, Hetei lobbistája-e az önkormányzatnak és miért pont a Hetei farmjára vezető utat újította fel az önkormányzat. A polgármester elárulta, hogy Hetei mindenféle kavarások, időközi választás és visszalépéseket követően az elmúlt időszakban Letkés önkormányzatának képviselője lett, ami annyira friss lehet, hogy ezt még az önkormányzat honlapján sem jelezték. Hallott róla, hogy a nyomozók jártak a vállalkozónál, de ő bárkivel szívesen tárgyal pályázatokról. Ahogy azt korábban az Átlátszónak elmondta, azért újították fel egy a falutól távolabb eső, a Hetei farmjához vezető utat, mert ott lesznek beruházások. A lehallgatási jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy az Átlátszónak írt válaszlevelet a polgármester csak azután küldte el, hogy azt Hetei alaposan lektorálta:

„Beszéltem a Petivel”

Hetei, ahogy az az ominózus disznóvágásos lehallgatott telefonbeszélgetésből is kitűnik, szerette úgy feltüntetni magát, mint aki befolyásos kormányzati szereplőkkel ápol szoros kapcsolatot. A polgármesternek egyenesen azt állította, hogy Szijjártó Péterrel egyeztetett a vidéki tenderekről.

Heteit megkerestük, hogy tárgyalt-e valaha a külügyminiszterrel. Azt állította, hogy soha életében nem beszélt Szijjártó Péterrel, nem is ismeri, és aki az ellenkezőjét állítja, az nem mond igazat. Sőt semmilyen kormányzati segítséget nem szerzett sem a saját cégeinek, sem Letkésnek. Mi sem találtuk nyomát a nyomozati anyagban, hogy miniszterekkel egyeztetett volna.

Szívesen segítünk

Ettől függetlenül valószínűleg volt politikai kapcsolata a számlagyárnak a Külügyminisztériumban. Korábban írtunk róla, hogy Hetei üzlettársa Sz. Szabolcs alias Madár által irányított cég 288 millió forint vissza nem térítendő támogatást húzott be a külügytől, majd a cég alkalmazottai, és névleges ügyvezetője is köddé váltak. A nyomozati anyagból látszik, hogy Hetei Zoltánnak is volt jó kontakja, ha nem is olyan magas szinten, mint ahogy az a jegyzőkönyvben szerepel. A vállalkozót az alatta az időszak alatt, amíg a telefonját lehallgatták, számos alkalommal hívták a Fidesz flottájába tartozó számról. A nyomozók a hívót is azonosították. Hetei súgója pályázati ügyekben a Dunakanyari Védegylet Alapítvány kurátora, a KDNP parlamenti frakciójának titkára, a környékért felelős fideszes országgyűlési képviselő és államtitkár Rétvári Bence jobbkeze, Bajor Gergő lehetett:

Bajor Gergőt is megkerestük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen segítséget nyújtott Hetei cégeinek. A KDNP frakció titkára azt mondta, hogy valóban ismeri Heteit, de semmilyen segítséget nem nyújtott neki semmilyen ügyben. Majd jelezte, hogy nem járul hozzá, hogy a válaszát megírjuk. Mindenesetre a két férfi kapcsolata a jegyzőkönyv szerint bizalmas volt, nem csak pályázati lehetőségekről, hanem a letkési politikai hangulatról is informálták egymást:

A Magyar Jeti két adásban is foglalkozott Martos Dániel, a ferencvárosi Fidesz egykori frakcióvezetőjének, milliárdos járványüzletével.

• Mit keres egy milliárdos covidteszt-cég egy szegény borsodi falu szélén?
• 100 milliós osztalékot szavaztak meg a volt fideszes politikusnak a borsodi falu szélén

Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester jól ismeri Martost. Ugyanis amíg ő ellenzéki politikus volt a testületben, addig Martos volt a vagyonkezelő igazgatóhelyettese. A kincstárnok felelt a parkolási ügyekért, és nagy szerepe volt abban is, hogy a kerület Eu-s pénzből felújított lakásaiba a párttársai és azok ismerősei, rokonai költözhettek be.

Baranyi feljelentésében ezt írja BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztályának:

„A Minerva Tanácsadó Kft.-t 2020. augusztusában alapították. A cég alapítója és egyik tulajdonosa a ferencvárosi Fidesz volt frakcióvezetője, a FEV IX. Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. volt vezérigazgató-helyettese, Martos Dániel volt. 2020. novemberében, a koronavírus-járvány második hulláma idején a frissen alapított cég már több mint 3 milliárd Ft-ért adott el COVID teszteket a Magyar Államnak. Egészen pontosan 3 150 000 000 Ft értékben kötött szerződést antigén gyorstesztek beszerzésére az Országos Kórházi Főigazgatósággal. A mai napig senki nem adott választ arra a kérdésre, hogy miért pont ezt a – semmilyen múlttal nem rendelkező – céget választották ki erre a jelentős, nagy összegű megbízásra, illetve hogy pontosan hogyan zajlott a kiválasztás. Mint ahogy arról sem áll rendelkezésre semmilyen információ, hogy pontosan milyen tesztek kerültek beszerzésre, és mi lett ezeknek a sorsa.

Nem sokkal azután viszont, hogy a többmilliárdos üzlet megvalósult, ezt a céget gyakorlatilag eltüntették. A szóban forgó megbízásnak köszönhetően rendkívül sikeresen zárt 2020-as üzleti év után, 2021. februárjában a Minerva Tanácsadó Kft.-t eladták egy kis Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falu, Rakaca szélén élő 19 éves fiatalembernek, Kiss Martinnak, aki ezt követően a 444.hu hírportál újságíróinak úgy nyilatkozott, hogy fogalma sincs az ügyről, egy rokona szerint pedig egyszerűen csak a nevére íratták a céget. (...)

Tekintettel arra, hogy az eset többféle bűncselekmény megvalósulásának gyanúját is felveti, kérem a tisztelt Nyomozó Hatóságot a nyomozás mielőbbi megindítására.”

Budai Gyula egy zabolátlan porszem, ami felszabadultan viháncol a 2022-es sötét kampányba beszüremlő utolsó fénysugárban. Tegnap beléptette a Fideszbe Gáspár Győzőt, amivel sok hitevesztett ellenzéki szavazónak adta vissza a reményt, majd minden figyelmét egyetlen személynek szentelte. A fideszes képviselő számára az elmúlt napokban mintha megszűnt volna a világ. Mit neki infláció, bomladozó V4, feltört külügyi szerverek! Tőle aztán jöhetnek-mehetnek az oroszok, kitörhet a harmadik világháború is, ha annyira akar. Számára a világ már csak egyetlen lényből áll, ő pedig Szabó Tímea, a Párbeszéd politikusa. Budai azóta nem bír magával, mióta a kampány központban ledobták a cár-bombát. Miszerint Szabó Tímea nagyvilági kampányát kokain-kereskedelemből finanszírozzák. Budainak ettől a hírtől láthatóan teljesen beszűkült a tudata. Nem túlzok. Így néz ki a képviselő szenvedélytől lángoló Facebook-oldala:

Péntek este a Scruton konzervatív kávézóban beszélgetett kultúrpolitikáról, megosztottságról, jobboldali rettegésről és kultúrharcról Ókovács Szilveszter, az Állami Operaház főigazgatója és Szarka Gábor, az új SZFE kancellárja.

Míg Ókovács Szilveszter azzal indított, hogy számára a kultúra annyit tesz, „embernek levés és lélekről beszélés”, addig Szarka Gábor más irányból közelítette meg a témát. Ő ugyanis katona és biztonságpolitikai szakértő volt, és nem a kultúra szépségével foglalkozik, hanem annak társadalmi, értékrend-befolyásolási lehetőségét tartja fontosnak.

Stratégiai érdekek

Szarka kifejtette, Aczél György óta Magyarországon a film és a színház világa egysíkúan épült fel. „A kultúrában nem történt meg a rendszerváltozás.” Ez a jelenlegi megosztottság alapja. Pedig szerinte nemzetstratégiai jelentősége van a területnek. „Nagyon fontos üzeneteket, társadalmi felfogásbeli üzeneteket lehet eljuttatni a kultúrán keresztül.”

A film és a színház a legalkalmasabb arra, hogy alakítsuk a társadalom mélyrétegeit.

A politika meghatározza, milyen irányba megy egy ország, de hogy egy adott kérdésről mit gondolnak az emberek, az a kulturális produkciókon keresztül tud áramlani. Szerinte a Netflixen a társadalomformálás kötelezően zajlik. „Például az LMBTQ-kérdésről, genderkérdésről és sok minden másról hogyan gondolkodjunk.” Szarka azt mondja, nagyon gyorsan kerülhet egy fiatal ennek a valaminek – „kulturális szemétnek is nevezhetjük, de talán nem kellene minősíteni” – a befolyása alá, és válhat az áldozatává. Kialakulhat benne a felfogás, ami ellentétes a konzervatív vagy keresztény felfogással.

A nagyhatalmak – Kína, USA, Oroszország, India – tudatosan használják a filmet és a kultúrát arra, hogy az érdekeik mentén befolyásolják a világot. Szarka szerint a kultúra feladata, hogy stratégiai érdekeket érvényesítsen. Tehát a különböző hatalmak ezen keresztül saját képükre formálják a társadalmat. Ez nemzetstratégia.

„A semleges, mindenre nyitott kultúrpolitikát nyugodtan el lehet felejteni. Az nem szabad, hogy működjön, mert abból nem jön ki semmi.”

Ókovács szerint mély árkok vannak a magyar nemzeten belül, ez már a dualizmusban is pont úgy volt, ahogy ma. Ez a kultúrában annyira így van, hogy az elmúlt 12 évben, akik velük ellentétes oldalon állnak, aktivistává váltak, ami viszont káros. Ha egy színész feláll egy politikai rendezvény dobogójára – ami nem tilos –, azzal megosztja a maga és a színháza közösségét. Ezért egy nagyszerű művésznek nem biztos, hogy megéri politikai eseményen konferálni, és ezzel elveszíteni a hitelét. Az igazgató szerint jobb néha csendben maradni és visszahúzódni.

Egyik oldalt félelem, másik oldalt gyűlölet

Szarka kancellár szerint a megosztottság nem tőlük ered. Ők az SZFE átalakítása kapcsán gyűlölettel és bezártsággal találkoztak, amit a piros-fehér zárószalag (az egyetemfoglalás jelképe) is szimbolizált.

„Higgyék el, sokkal nyitottabbak voltunk feléjük, mint ők felénk.”

Arról panaszkodott, hogy Upor László (a régi SZFE megbízott rektora) egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Vidnyánszky és Szarka, tehát az új vezetés csak „emberi tárgyak”. És ennek a súlyos kijelentésnek nem volt következménye. (Upor László erről a kijelentéséről a Színhaz Online-nak beszélt részletesen.) Ókovács ezzel kapcsolatban elmesélte, ismer olyan kollégát, akit hiába hívtak az új SZFE-re, nem merte elvállalni, mert ha megteszi, akkor ki lett volna mondva rá a „fatva”. Miközben szerinte egyetlen művészt sem szabadna politikai alapon számon tartani. Szarka hozzátette: „De ők csinálják. Az oktatók pedig félnek.”

Azt, amit Szarka kapott, szerinte egy művész sem tudta volna elviselni. Azért kellett neki, egy kívülről jött embernek arccal szerepelnie és vállalnia a konfliktust az SZFE-ügy kapcsán, mert az egyetemi vezetőtársai ezt nem tudták és merték. „Miközben azok, akik velünk szemben határozták meg önmagukat, csoportosan, nagy elánnal és sok helyen – fiataloktól az idősekig – ott voltak és vállalták a konfliktust.” Majd hozzátette, ha most ilyen bátran kiállnak, elképzelhető, hogy mi lenne, ha politikai támogatásuk is lenne, el lehet képzelni, hogy mit tennének az „emberi tárgyakkal”, ha lenne lehetőségük. „Én ettől tartok. Illetve én nem, mert nekem most már mindegy. De ez szörnyű.”

Méltányosság

A két kulturális vezető arról is beszélt, hogy míg a kormányközeli Kálomista Gábor producer vagy az Opera és az SZFE vezetése is teret ad a máshogy gondolkodóknak, addig garantált, hogy ez a másik oldalról nem történne meg. Ókovács elmondta, ők például felkérték Dés Lászlót, hogy írjon zenét az Operaháznak. „Pedig involválta magát azon az oldalon, de ezt én külön tudom kezelni.”

De ehhez az kell, tette hozzá Szarka, hogy a minimális lojalitás meglegyen mindenkiben, aki ilyen lehetőséget kap. Tehát Dés László vagy más, aki adott kormányzati döntéssel nagyon komoly támogatást kap, akkor az nem megy ki, és nem mondja el nemzetközi közegben, hogy egyébként meg mindenki bekaphatja. Tehát nem kritizálja a kenyéradót egy nemzetközi fesztiválon. Szarka számára ez elfogadhatatlan.

„Ha nem is a kormányhoz vagy lojális, akitől a pénzt kapod, legalább a hazádhoz legyél.”

Átmosás

Az új SZFE kapcsán Szarka kifejtette, az elmúlt egy évben teljesen új egyetemet kellett építeniük, mert amit örököltek, az egy rom volt minden szempontból. A működési alapok mostanra rendben vannak, de kulturális kisugárzása még nincs az egyetemnek.

A SZFE korábbi belterjes, belvárosias jellege miatt megvolt a közege, de aki nem oda tartozott, azokat nem is vették fel.

Most országos toborzás zajlik vidéken is. Szarka arra számít, hogy öt év múlva már lesznek konkrét eredmények, amik a közönség számára is láthatóak lesznek. Tíz év múlva pedig a színházi világban is megjelenhet az új SZFE értékrendje, ha nem törik meg a folyamat. Időre van szükség, mert „ők” szerinte hetven évig építették a régi SZFE-t. Ráadásául a felsőbb évesek még nagy hatással vannak az újakra. „Itt is kell átmosás.”

A 2021-es ellenzéki előválasztás lebonyolításában közel 10000 önkéntes vett részt. Az aHang csapata több ezer aktivistát és az online szavazás informatikai hátterét adta bele a közösbe. Az ő munkájukról szól Bordás Róbert filmje.

Az aHang összefoglaló anyaga az előválasztásról:

2019-ben az önkormányzati választáskor Lácacsékén forgatott a 444. Az azt megelőző évben elvileg ez a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban volt a legmagasabb az egy főre eső bűncselekmények száma. Egy fővárosi taxis - zenész úgy döntött, hogy elindul a polgármesteri címért, és átveszi a hatalmat a faluban. Miközben a választási küzdelemről forgattunk, beleszaladtunk a tökéletes magyar választópolgárba, akit rögtön meg is interjúvoltunk.

Tik-Tokon lett igazán népszerű a lácacsékei választó. Több mint 1100 verzióban forgatták újra a rövid párbeszédet. Itt vannak összegyűjtve.

Itt is meg lehet nézni népi remakeket:

Izgalmas hétfővel indult a 2012-es politikai szezon. Tíz évvel ezelőtt 2012. január 1-én lépett életbe Magyarország új alaptörvénye. Az ország egyik fele másnap ünneplőbe öltözött, másik fele transzparenseket gyártott, aztán az Operához indult. Emlékeznek még a bőrkesztyűben ökölvívó alapállásba helyezkedett Szekeres Imrére?

„A miniszterelnök felesége megkért, hogy eszembe ne jusson lefestetni a férjét, mert akkor ő engem megöl” – nyilatkozott Kerényi Imre az alaptörvény népszerűsítésével megbízott rendező, kultúrpolitikus az ATV-nek. Aztán nem tartotta be a szavát. Kerényi kortárs festőktől rendelt festményeket. Olyan témákat kellett megfesteniük, mint például a 2006. október 23-ai rendőr lovasroham. A mecénás rendelt képet a vörösiszap-katasztrófáról vagy éppen Nagy Imre újratemetéséről, amire a miniszterelnök feleségének figyelmeztetése ellenére is felkerült a fiatal Orbán Viktor. Később ezekkel a képekkel illusztrálták az alaptörvény díszkiadását. 2012. január 2-án többek között ezeket a képeket mutatták be a Nemzeti Galériában a Hősök, királyok, szentek történelmi kiállításon, ami már az új alaptörvényt hivatott népszerűsíteni, és amit Orbán Viktor nyitott meg.

Úgy fogalmazott, hogy „Magyarország az újraalapítás pillanatában van”.

„Meg kell újítani Európa hét évtizedes múltra visszatekintő politikai és gazdasági rendszerét. Európában elfelejtkeztünk az élet spirituális mélységeiről, a házasélet szentségéről. Erre válaszul mi magyarok 20 zavaros év után gránitszilárdságú alapot teremtettünk. Legyőztük kishitűségünket, és valódi nemzeti forradalmat hoztunk létre (…) ...felülkerekedtünk rosszabbik énünkön, legyőztük kishitűségünket, félretoltuk a nemzetet romlásba döntő erőket, és létrehoztuk történelmünk egyik legnagyobb összefogását, mindenen átlépve valódi nemzeti, kétharmados forradalmat vittünk végbe, és ezért született meg hazánk kétharmados alaptörvénye”. Az ünneplők a várból az Operába vonultak át, ahol zenés gálaesttel folytatódott az ország alapozása. A programban Erkel, Weiner, Bartók, Kodály, Dohnányi és Liszt művei szerepeltek a Magyar Állami Operaház Zenekara előadásában. A rendezvény 13 millió forintos költségét az állam biztosította. A gálaest nem volt sajtónyilvános. Az ünnepségre meghívtak húsz kolontári lakost is a 2010 októberében vörösiszap-katasztrófa által sújtott Veszprém megyei településről.

Eközben az Andrássy úton, az Opera közelében több tízezres tiltakozó tömeg gyűlt össze. 2010 óta talán ez volt a legnagyobb ellenzéki tüntetés.

A demonstráció más volt, mint a korábbi kormányellenes megmozdulások. Először fordult elő, hogy formálisan is együtt tüntetett számos civil szervezet (a főszerepet vállaló Szolidaritáson kívül többek között a Börtön Helyett Lakhatást, az ATTAC és a Civil Kontroll) három ellenzéki (MSZP, LMP, Demokratikus Koalíció), valamint több parlamenten kívüli párttal is (4K, az SZDSZ és JESZ). Ekkoriban a pártokat nem látták szívesen az ellenzéki megmozdulásokon. Egy évvel korábban a médiatörvény ellen rendezett tüntetések szervezői még kifejezetten felszólították a pártokat, hogy maradjanak távol a rendezvénytől. Később ez fokozatosan finomodott, és már csak a politikusokat kérték távolmaradásra. Gyurcsány Ferenc az alkotmány elleni tüntetés előtt erről így írt: „az antipolitikát képviselő politika nagyon veszélyes. Ma talán népszerűséget hoz, de holnapra összetörheti a demokratikus rendszert”.

A kifejezetten látványosra sikerült tüntetésnek ellentüntetése is volt. Este hattól szélsőjobboldaliak mentek az Operához, akik köpködős, lökdösődős, egymás arcába üvöltős balhéba keveredtek Nyakó István, Szanyi Tibor és Szekeres Imre szocialista politikusokkal. Hogy milyen volt a hangulat azt Tamás Bence Gáspár kollégánk összefoglalta: „Olyan az Opera előtt a hangulat, mint a Hyde Parkban, mindenki tolja a magáét. Egyiknek Orbánból van elege, másiknak Gyurcsányból.”

Elrepült tíz év, de mintha csak ma történt volna!

Miközben kint az utcán veszekedtek az emberek, addig bent Schmitt Pál, köztársasági elnök tartott ünnepi beszédet: Köszönetet mondott mindenkinek, aki kivette a maga részét az alkotmány megírásából, egyben a gondviselés ajándékának tekinti, hogy a dokumentumot a kézjegyével láthatta el. Szerinte az 1949-es alaptörvényt végre olyan váltotta fel, amely széleskörű konzultáció után született, és az Európai Unió szellemében megerősíti a jogállam értékeit. Schmitt Pál azt mondta, reméli, hogy aznap vele ünnepelt valamennyi magyar szerte a világban. „Legyen béke, szabadság, egyetértés" – zárta beszédét, és boldog új évet kívánt mindenkinek.

A Nagymező utcánál felállított színpadra a szervezők politikusokat nem engedtek fel. Bródy János és a Pa-dö-dö zenekar adták meg az alaphangot. Beszédet mondott Nagy Navarro Balázs, a kirúgott tévés, aki az MTVA épülete előtt tartott éhségsztrájkját szakította meg az esemény kedvéért. Kónya Péter, a Szolidaritás mozgalom vezetője azt mondta, hogy „az Operaház narancsos fantomjai halotti tort ülnek a jogállam, a köztársaság és a demokrácia fölött”. Orbán „a Titanic kormányosa, de a Titanic előtt már látszik a jéghegy, és ez ti vagytok, ezek mi vagyunk”. Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet vezetője, arról beszélt, hogy sokkal jobb bukott volt miniszterelnöknek lenni, mint eltávolított, nem legitim bukott diktátornak.

Az idő mintha megállt volna az elmúlt tíz évben, de azért van, ami ma már teljesen elképzelhetetlen.

Az este folyamán Pintér Sándor belügyminiszter jelent meg az Opera előtt, és személyesen instruálta a rendőröket. A tüntetők olyanokat kiabáltak felé, hogy „maffiózó”, „olajos”, „patkányképű” és „ávós”.

Az ünnepi műsor végeztével a vendégek az épület főbejárata helyett a művészbejárón távoztak. Az újságíróknak a mellékutcákban sikerült elkapni egy-egy prominenst. Varga Mihály például az országházból kitiltott Index stábjának megígérte, hogy közbenjár Kövér Lászlónál, hogy visszaengedjék őket a Parlamentbe, Szájer József, az alaptörvény írója a hvg.hu-nak azt mondta, a demonstrációból is látszik, hogy az alaptörvény demokratikus.

Akkoriban még megdöbbenést keltett, hogy a köztévé híradója úgy tudósított az Opera előtti tüntetésről, hogy a bejelentkezésen egyetlen tiltakozó sem látszott, mintha az Andrássy út tök üres lett volna. Ma viszont inkább az tűnik már szinte hihetetlennek, hogy a köztévé a szakmai hibát akkor elismerte.

„S ha nekünk, kik évtizedek óta állják a harcot a zsidóság kártevései ellen, talán lehettek volna is pillanatnyi kétségeink vagy lelkiismeretfurdalásaink e küzdelem jogosságát és igazságosságát illetőleg, úgy azok a módszerek, amelyekkel a zsidóság él az utolsó év óta, a győzelem mámorában, teljesen megnyugtatnak minket afelől, hogy e harc a mi részünkről nemcsak igazságos, hanem elkerülhetetlen, szükséges élet-halál harc volt. E harc a lét és nemlét kérdése, mert ha rajtuk múlna, a nem zsidók már csak mint alárendelt szerepet játszó rabszolgahad lennének szükségesek az atomenergiának minimális munkáskezet igénylő új világában.”

A fenti sorokat Endre László írta 1946. január 9-én a börtönből a családjának. A kézírásos levelet a fia, Endre Zsigmond évtizedeken át őrizte, és Varga Ágota róla szóló 2005-ös dokumentumfilmjében felolvasta. Majd kemény arccal, szikáran a kamerába nézett.

Endre Lászlóról Sarkadi Zsolt írt a 444-en egy kétrészes, alapos cikket:

• Aki az egész országot maga mellé ültette a vádlottak padjára
• „Megindult a vértetűtől megtisztított fa erős, egészséges vérkeringése”

Endre 1944-ben a belügyminisztérium államtitkáraként és a magyarországi zsidóügyek fő felelőseként Adolf Eichmann SS-alezredessel közösen tervezte meg és vezényelte le a magyar vidéki zsidóság kirablását, összegyűjtését, majd Auschwitzba deportálását. Körülbelül kétszázezer ember vett részt a magyar bürokrácia egyik csúcsteljesítményében, aminek eredményeképpen százezrével mészároltak le ártatlan magyarokat.

Tehát Endre László kulcsszereplője, bizonyos szempontból fő felelőse volt a tömeggyilkosságnak. Az ő fiáról Endre Zsigmondról készült egy film Leszármazottak címmel.

Endre Zsigmond egy derűs, jól szituált öreg úr, aki szeretettel, csillogó szemekkel gondol vissza gyerekkorára, a kisnemesi, földbirtokosi életre, a ma már romos Szentkúti kúriára, a családi ünnepekre, nagy vendégségekre és a Horthy-rendszerben megbecsült felmenőire, nagyapjára és apjára. Ahogy halad a film előre, kiderül, hogy több ez, mint természetes nosztalgia. Az idős úr vastag mappákba rendezve tárolja, gondozza apja emlékét. Levelet, oklevelet, fényképeket, újságcikket, naplót, minden fellelhető dokumentumot összegyűjtött és megőrzött. Endre Lászlót Magyarországon igyekeztek elfelejteni, de a fia élete jelentős részét azzal töltötte, hogy ápolja a magyar történelem egyik leghatékonyabb gyilkosának emlékét, és tovább vigye az ősöktől kapott gondolatokat, hagyományt.

Nem Endre Lászlóra és korára emlékezik vissza a Leszármazottak. Hanem arról szól, hogyan örökítjük tovább nemzedékről nemzedékre a szeretetet és főleg a gyűlöletet kultúráját. Endre Zsigmond valódi, gyengéd szeretettel és tisztelettel beszél mélyen antiszemita nagyapjáról és háborús bűnös apjáról. Ez az ő szempontjából normális. A sokkoló, hogy hetven évvel a holokauszt után is tovább cipeli, ápolja az elődeitől örökölt előítéleteket és a felsőbbrendűségükbe vetett hitet. Húszas évei elején járt, mikor Magyarország elvesztette a háborút, és Endre Lászlót kivégezték. Endre Zsigmond Argentínába menekült, ott élte le élete jelentős részét, csak a rendszerváltást követően tért haza. De a fél világnyi távolság és a hosszú évtizedek egy picit sem tudták megkoptatni a Magyarországról hozott nevelést. Semmilyen kritikát nem tud megfogalmazni apja cselekedeteivel vagy a kor felfoghatatlan borzalmaival kapcsolatban. Végsőkig hisz apja igazában, és tagadja elkövetett bűneit.

A film egyértelmű csúcspontja, amikor telefonon felhívják Endre Zsigmond Argentínában élő gyerekeit, Endre László unokáit. Az akkor már középkorú férfi és nő sosem éltek Magyarországon, de kiválóan beszélik a nyelvet, és hiába nevelte fel őket egy fanatikus apa, ott messze Dél-Amerikában már nem ment át, nem hagyományozódott tovább sem a nagy magyar fájdalom, sem a magyar sérelmek, sem a magyar büszkeség. A két unoka minden pátosz, minden színpadias gesztus nélkül vallják meg, hogy szeretik apjukat, viszonyuk korrekt, de nem tudnak azonosulni nézeteivel. Semmilyen közösséget nem tudnak vállalni Endre László tetteivel. És így bizony nem csak a gyűlölet, de valamennyire a szeretet hagyománya is megszakad. Endre Zsigmond és gyerekei között érezhető a távolság. Sőt, az eltérő világlátás már sebeket is okoztak. Endre nem tudja elfogadni, hogy gyerekei nem költöztek Magyarországra, lánya argentin párt választott magának, nem is ment el az esküvőjükre. És dédunokáit már nem Lászlónak vagy Zsigmondnak hívják, ahogy az a családban generációk óta szokás. Megszakadt az Endre-család évszázadok óta ápolt hagyománya.

(A videotéka rovatban a megosztók mélyén porosodó kincseket kaparjuk elő. A korábbi cikkek itt elérhetők.)

Ismét itt a lista az év legnézettebb 444-es videóiról. 2021-ben a legnagyobb videós gurításunk az olvasóinknak, támogatóinknak volt köszönhető. Közösségi finanszírozásból, Botos Tamás és Plankó Gergő irányításával, Schnábel Zita tervei alapján stúdiót építettünk. Ezért tudtunk ebben a félig-meddig lezárásokkal, korlátozásokkal sújtott járványos időkben is mozgóképes anyagokkal jelentkezni. Idén itt készültek a legsikeresebb anyagaink. A 10-es toplista 7 helyezettje a 444 stúdiójában forgott. De nézzük mit kattintottak ínhüvelygyulladásig a nézőink.

10. Mészáros szállodaépítését nem állítja meg mások háza

Kaufmann Balázs május elején forgatott drámai filmet a NER fertőtói óriásberuházásáról: „Fertőrákoson egy nemzeti parkba, természetvédelmi területre vonultak fel a gépek, hogy ott szállodát, apartmanházakat, sportközpontot és efféléket építsenek. Mindezt állami pénzből úgy, hogy azt sem tudni, ki üzemelteti majd ezeket a szolgáltatásokat. Sőt, ahhoz, hogy ezt megtehessék, mások partmenti házait egyszerűen elbontatják, a tulajdonosok saját költségére.” (228 ezer)

9. 30 éven át nem sikerült, a Momentum 3 nap alatt megoldaná

idén indult el a 444 rendszeresen jelentkező sorozata a Magyar Jeti. Az első részt márciusban mutattuk be, amiben a Momentum hangzatos kampányígéretével, a „felcsúti perrel” foglalkoztunk, illetve azzal, hogy az elmúlt évtizedekben hányan hányféle elszámoltatást lebegtettek be, és végül ezekből mi valósult meg: „Menekülő oligarchák, elkapott magánrepülők, előzetes letartóztatásba kerülő Mészáros Lőrinc - így képzeli el az ellenzéki győzelem utáni első napokat a Momentum. Magyarország tényleg az EU egyik legkorruptabb országa, de ezzel szembeszállni már egyáltalán nem olyan egyszerű, ahogy egy kampányszlogenből tűnik.” (233 ezer)

8. „Most olyan világot élünk, hogy ha nem egyezik a véleményed, lenyomnak”

Halász Júlia márciusban forgatott az erdőkertesi háziorvosról, aki megtagadta, hogy a kis méretű rendelőjében oltópontot alakítson ki. Dr. Kiss Csabára maga a miniszterelnök ütötte rá az oltásellenes pecsétet. (235 ezer)

7. Mi fizetünk azért a Kínai Kommunista Pártnak, hogy legyen egy egyetemük az EU-ban

Nem sok súlyosabb lépése volt idén a keletre forduló magyar kormánynak, mint a Direkt36 által kiderített budapesti Fudan egyetem ügye. Titokban próbálták az EU-ba csempészni a kínai kommunista párt egyetemét, de úgy, hogy azt teljes egészében a magyar adófizetők állják. Csillagászati összegről van szó: 580 milliárd forintról. A kínaiak pedig ehhez Budapest legértékesebb telkét nézték ki maguknak. Pont azt, ahová a diákvárost tervezték. A Magyar Jeti elmagyarázta a Fudan-ügyet. (242 ezer)

6. A pillanat, amikor az orbánista gépezet ráfordul Márki-Zay Péterre

A Fidesz kommunikációs gépezete kockázatos koncepcióval várta az ellenzéki előválasztást. Rogán Antalék százmilliós bankókötegekkel próbálták a választók fejébe verni, hogy az előválasztás le van zsírozva, a végeredményt előre lehet tudni. Karácsony Gergely nyer és kész. Gyurcsány Ferenc így akarja, meg egyébként is be van már készítve neki a Városháza-ügy is, meg még, ami jön. Nem így alakult. Az lett a befutó, akire Rogán Antalék a legkevésbé számítottak. A Magyar Jetiben azt vizsgáltuk meg, hogyan fordult rá a Fidesz kommunikációs anyahajója a váratlan célpontra. (262 ezer)

5. Miért pont egy kiélezett kampány alatt hagyta el az országot Orbán Ráhel és férje?

„A sátán Nyugat-Európában átvette az uralmat.”; „A nyugat elvesztette vonzerejét a mi szemünkben.”; „A nyugat harakiri üzemmódba kapcsolt.” Csak pár idézet, amik összefoglalják Orbán Viktorék elmúlt években hangoztatott geopolitikai irányultságát. Erre októberben pukkan a hír, hogy a miniszterelnök lánya és tehetséges férje a kampány előtt emigráltak, és nem a jó irányba. (271 ezer)

4. Mit keres egy milliárdos covidteszt-cég egy szegény borsodi falu szélén?

Az utóbbi évtizedben belefáradtunk a szublimáló milliárdok, a politikusokat szállító jachtok és magángépek követésébe. Azonban volt egy eset, ami mostanában átütötte a Hold magasságában húzódó ingerküszöböt. Miközben ezrek haltak meg vagy veszítették el az állásukat a járvány miatt, addig egy fiatal fidelitasos csillagászati összeghez jutott. A Kórházi Főigazgatóság A sötét parkolási ügyek című filmből is ismert Martos Dániel frissen alapított cégétől három milliárdért vett gyorsteszteket, majd amint lezárták a gyanús üzletet, a céget eladták egy Rakacán, a szegénysoron élő 19 éves fiúnak. A milliárdos cég új tulajdonosa, Kiss Martin nyomába eredtünk. (282 ezer)

3. Gulyás Márton: Iszonyatos félreértés, hogy professzionális riporternek kezelnek engem

2021 a Partizán éve volt a magyar nyilvánosságban. Persze csak ha Rogán Antalt nem számoljuk. A csatorna és a médiavállalkozás irányítója, Gulyás Márton ritkán ad interjút. A 444 aprócska stúdióját megtisztelte, és a nézők ezért hálásak voltak. A beszélgetés bronzérmes lett a nézettségért folyó ádáz küzdelemben. (295 ezer)

2. A gyilkosok emlékműve

A 444 Kör tagjai nem csak egy stúdióra dobtak össze, hanem nekik köszönhetően egy filmet is elkészíthettünk és bemutathattunk idén, ez volt a XII. kerület nyilas múltját bemutató A gyilkosok emlékműve. A filmből jó nagy balhé lett, számtalan cikket, kritikát, interjút és vitát generált, és ez azon ritka esetek egyike, amikor a sajtónak talán hatást is sikerül elérnie. Pokorni Zoltán, a kerület polgármestere a bemutató után úgy döntött, hogy megváltoztatja a testület korábbi döntését, a film főszereplőjét a XII. kerületi Turul szobrot teljesen átalakítják, és egy, a szimbólumot körbejáró, kiállítást is megnyitottak a kerületben. (322 ezer)

1. Mi történne Rogán Antallal egy jogállamban?

Páran talán még emlékeznek rá, hogy 2021-ben zajlott egy vita arról a magyar kormány és az unió között, miszerint egyes tagországok jogállamisági kritériumokhoz kötötték volna EU-s források elosztását. Szerették volna elérni, hogy ahol sérül a jogállam, ott el lehessen zárni a pénzcsapot. A kormány azzal érvelt, hogy a jogállamiság ködös, definiálhatatlan fogalom. Ebben a vitában igyekezett segíteni a Magyar Jeti. Egy egyszerű példán keresztül mutattuk be, hogy mi a gond a magyar jogállammal. A példa nem más volt, mint Rogán Antal. A videónak elsöprő sikere volt. Ezt a videót nézték idén a legtöbben a 444-en. (445 ezer)

Péterfalvi Attila azt kéri, hogy a két ünnep között hagyjuk pihenni a fáradt állami szerveket, és ne igényeljünk közadatot: „Mindenkitől elvárható, hogy a szolidaritás és egymás megbecsülése nevében ezt tiszteletben tartsa, hiszen az információszabadság alkotmányos joga egyébként is végső soron a közösséget kell, hogy szolgálja” - írta az illetékes hatóság vezetője.

Ez jó apropó arra, hogy egy példán keresztül szemléltessük, hogyan szolgálja a közösséget és az információszabadságot 2021-ben egy állami szerv.

Már több mint 280 ezer megtekintés van azon a Magyar Jeti adáson, amiben 3 milliárd forint nyomába eredtünk. Láthatóan érdekelte az embereket. Sok visszajelzést kaptunk. Volt visszhangja a Parlamentben és kormányinfón is.

A videóban bemutattuk, hogy az Országos Kórházi Főigazgatóság egy olyan céggel kötötte az egyik legnagyobb covid-tesztes szerződést, amit frissen alapítottak, és semmilyen referenciája nem volt. A cég tulajdonosa Martos Dániel volt, a ferencvárosi balhék főszereplője.

A fidesz kerületi frakcióvezetőjének azután kellett távoznia a IX. kerületi vagyonkezelőtől, hogy bemutattuk a Sötét Parkolási Ügyek Budapesten című filmünket, ami többek között feltárta, hogy a Martos által irányított kerületi parkolás a tetejétől a talpáig bűzlik. A területért felelős parlamenti képviselő, Kocsis Máté a bemutató után lapunknak üzenetet küldött, miszerint a parkolási balhé felelősének Martost tartja, és személyesen járt közben, hogy távolítsák el a kerületből. Sőt, párttársát úgy általában nem tartja tisztességesnek (ennél sokkal perképesebben fogalmazott). Szóval Martos Dániel közéleti ténykedése közismert volt.

Ilyen előzmények után kötött vele hatalmas üzletet a Kórházi Főigazgatóság. Gyorstesztet vásároltak tőle 3 milliárd 150 millió forintért. És itt jött az, amire számítani lehetett. Martos Dániel, amint lejárt a szerződés, továbbadott a hónapokkal korábban alapított cégen. A milliárdos bevételt termelő Minerva kft-t egy borsodi kis falu legszegényebb utcájába bejelentett 19 éves munkanélküli fiú vette meg, bizonyos Kiss Martin. A cég nem adott le mérlegadatokat, nem látni, hogy befizette volna a milliárdos bevétel után az adót, és Rakacán már a NAV is kutakodik.

Eddig jutottunk a novemberi Magyar Jetiben. De a nyomozás itt nem állt meg. Megpróbáltuk felkutatni a cég új tulajdonosát, Kiss Martint, akit telefonon sikerült elérnünk. Először letagadta, hogy tudna az ügyről. Majd jelentkezett a nagybátyja 444-nél, és elmondta, hogy Kiss Martin nagyon fél, nem mer beszélni a Minerva kft. ügyéről. Azt is állította, hogy korábban ennek az ügynek a kapcsán Kiss Martin lábát eltörték. Nem tudjuk biztosan, hogy ez igaz-e. De már csak azért is érdemes folytatni a nyomozást, hogy ennek a vére járjunk. Tudjuk is merre induljunk.

Van ennek az üzletnek egy másik résztvevője is. Nem csak a Minerva kft. tulajdonosainak kell elszámolni a közpénz milliárdokkal, hanem az állami szervnek is, amelyik valamiért úgy döntött, hogy pont velük köt üzletet.

Ezért még november elején közérdekű adatigényléssel fordultunk az Országos Kórházi Főigazgatósághoz, hogy megtudjuk:

• Mi alapján választották ki a céget?
• Ki írta alá a szerződést?
• Milyen teszteket vásároltak?
• Mi lett a tesztek sorsa?

Dr. Sebestyén Kálmán, adatvédelmi tisztviselő nevében Szabó Dóra válaszolt a levelünkre. Azt írta, hogy rendkívül komplex adatokat kértünk, ezért a szokásosnál több időre lesz szükségük: „Az adatigénye teljesítése komplex adatkört érint, így annak teljesítése hosszabb időt vesz igénybe. Szíves megértését kérjük!”

A járványra hivatkozva az adatkérések határidejét meghosszabbították. Az állami szerveknek 2x15 nap helyett 45 napjuk van válaszolni. A másfél hónapos válaszadási határidőt a Kórházi Főigazgatóság kihasználta. A november másodikán elküldött adatigénylésünkre az utolsó pillanatban december 17-én pénteken 16.37 perckor kaptunk választ. A másfél hónapos „komplex adatkör” átvizsgálása után egyik kérdésünkre sem kaptunk választ, csupán egyetlen egy nyilvános linket küldtek nekünk a honlapjukról:

„Az Ön által előterjesztett adatigénylési kérelemre adott válasz: A 2011. évi CXII. törvény 37. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Ön által kért szerződés kivonata az alábbi linken keresztül érhető el.”

Az állítással szemben, a fenti linken a szerződés kivonata nem érhető el. Ott egy nyilvános, a sajtó által ismert táblázat található, ami felsorolja, hogy milyen cégekkel kötött szerződést a Főigazgatóság. A fenti kérdéseink közül egyikre sem ad választ.

Biztosan van magyarázat arra, hogy a Kórházi Főigazgatóság nevében Dr. Sebestyén Kálmán és Szabó Dóra miért próbálják félrevezetni a nyilvánosságot. Nyilván az egyik ok az, hogy ezzel a mélyen cinikus eljárással a 444 munkáját próbálják megnehezíteni. De valójában a 444 napi több százezer olvasóját, magyar állampolgárokat – akiket szolgálni kéne, és nem kirabolna – tehát a magyar adófizetőket verik át, akiket jogosan háborít fel, hogy miközben ők évek óta a járványtól szenvednek, miközben ezrek fulladoznak a kórházakban, tízezrek gyászolnak és veszítik el állásukat, addig állami szervek, az adófizetők pénzén ilyen sötét üzelmekben vesznek részt, majd a jogszabályokat is megsértve félrevezetik a nyilvánosságot.

Ezek után kéri tőlünk Péterfalvi Attila, hogy most egy ideig ne zargassuk őket, mert pihenni szeretnének.

Ui: A NAV-nak is küldünk kérdéseket a Minerva kft.-vel kapcsolatos vizsgálatról. Ők legalább nem hazudtak. Kerek perec kijelentették, hogy nem adnak információt. „Az információszabadság alkotmányos joga egyébként is végső soron a közösséget kell, hogy szolgálja.”

A történet úgy indult, hogy kedd este Fekete-Győr András posztolt egy képet, amin a hasára van kötve újszülött gyereke, és valami ajándékcsomagot pakol össze. Rákay Philip azzal osztotta meg a képet, hogy „Szép új világ - (sírva nevetek).” Majd beindult az őrület. A fideszes influenszer rajongói eldobták magukat attól, hogy férfi létére babát kötött magára a politikus. Influenszer rég influált ekkorát. Rákay posztja beterítette a magyar internetet, amíg tudta, mert a facebooker egy idő után törölte a bejegyzést.

Majd szerdán fogta magát, és betelefonált a Klubrádióba, Bolgár György műsorába, hogy elmagyarázza, valójában mi is a gondja a momentumos politikus babás bejegyzésével.

Rákay érezhetően megilletődve kapcsolódott be a műsorba. Első körben kifejtette, hogy régi hallgatója Bolgár úrnak, majd remegős hangon magyarázkodni kezdett: szerinte a felzúdulás, a gyűlöletáradat a poszt kapcsán banális, és mindenki mindent félreért, mert neki nem a babahordozóval volt gondja, nem is az apáskodással, hanem ennél sokkal mélyebb értelmű és több komponensű az ő bejegyzése.

Mire gondolt a szerző?

Rákay sejtelmes magyarázkodásba kezdett. Miszerint ő egy rakás dologra gondolhatott a kép kapcsán. Feltételes módban. A „Szép új világ”-ba ő bizony sok mindent beleérthet:

1. „Beleérthetem azt, hogy Fekete-Győr András néhány hónapja még Magyarország miniszterelnöki székéről álmodozott, miközben sokan összemosolyogtak a háta mögött. Most pedig áll a konyában és éppen kispapa.”

Tehát, ha jól értem Rákay arra gondolhatott, hogy miniszterelnök helyett háztartásbeli, egyszerű apuka lett a bukott politikusból. Felmerül a kérdés, hogy ha Fekete-Győr véletlenül megnyeri az előválasztást, akkor most nem is lenne apuka vagy akkor nem kéne cipelnie a gyereket? Nem derül ki. De a második magyarázat még mélyebb:

2. „Belegondolhatom azt is, hogy a Momentum és mindaz, amit ők képviselnek, az olyan távol áll az én világképemtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Beszéljünk akár bevándorlásról, LMBTQ- vagy gender-ügyekről, adózásról...”

Tehát a könnyesre röhögős szép új világ + babás kép egy politikai, társadalmi, gazdasági, elvi vitát, nézetkülönbséget sűrít magába. Csupán azt üzeni, hogy ők mást gondolnak a világ dolgairól. A harmadik verziónál már úgy elszállt a költő, mint Verlaine öt kör abszint után.

3. „Ahogy eszembe juthat az is, ez az a Fekete-Győr András - aki most persze aranyosan, cukiskodva próbál lájkokat és támogatókat gyűjteni - aki pár héttel, pár hónappal ezelőtt a miniszterelnöki kampányban olyan mondatokat mondott, amiket úgy gondolom, hogy nem mondhat el harmincegy-két évvel a rendszerváltoztatás után politikus Magyarországon. Nem mondhat olyat, hogy köztársasági elnököt és legfőbb ügyészt is majd cserélni kell. És ha az illető erre nem hajlandó, akkor majd addig rakjuk satuba, amíg az illető elveszíti az idegrendszerét. Ahogy Fekete-Győr András párttársa, Szarvas Koppány Bendegúz a fideszesek lámpavasra húzásáról álmodozik. Vagy amikor jobboldali újságírókról beszélt, hogy ezeknek el kell venni az állásukat, el kell hallgattatni satöbbi.”

A Klubrádió hallgatói bizonyára döbbenten hallgathatták, hogy létezhet olyan politikai erő, ami médiumokat próbál elhallgattatni.

Tehát összegezve Rákay nyúlfarknyi bejezésében a fenti összes jelentésréteg megtalálható. Ezt nevezem sűrítésnek.

De miért vette le az ezerértelmű posztot?

A válasz egyszerű: EMBERSÉGBŐL.

„Nem bírtam azt egy ponton túl elnézni, hogy a kommentelők elkezdtek belecsúszni abba a fajta személyeskedő, nem pusztán sértő, hanem az emberi minőségében megkérdőjelező mondatokba, amiket egyik oldalról sem vagyok hajlandó táplálni, sem elfogadni.”

Rákay elmesélte, hogy maga is internetes bullying áldozata. Halálos fenyegetéscunami ömlik rá és a családjára, amit neki el kell viselnie. Hogy miért kell, az nem derült ki. Végül következzen a csattanó. Rákay Philip szerint a közbeszéd eldurvulásáért a közbeszéd szomorú állapota a felelős. Szégyelld magad, közbeszéd!

Itt meghallgathatja a teljes műelemzést!

• A IX. kerületben 2019-ben az önkormányzati választáson egy helyi egyesület minden körzetben ráindította jelöltjeit az egyesült ellenzék jelöltjeire.
• Az indulók közül többről is kiderült, hogy fizetést kapnak a fideszes vezetésű önkormányzattól.
• Az egyesület alalnöke évekig az Index.hu jelenlegi főszerkesztője volt.
• Az újságíró felesége is elindult a választásokon.

„A mai napon felbontottam a szerződést azzal a céggel, melynek vezetője a Fidesz által segített álellenzéki Lokálpatrióta Egyesület képviselőjeként indult a választáson.”

Ezt még 2019. októberben, frissen beiktatott kerületi polgármesterként írta ki Baranyi Krisztina a Facebook-oldalára miután felmondta Bácskai János tanácsadójának szerződését. Tóth Lászlóról korábban már írtunk. Ő papíron Bácskai János fideszes polgármester munkáját segítette. Havonta 381 000 Ft juttatást kapott, de tanácsainak semmilyen írásos nyoma nem lelhető fel az önkormányzatnál, viszont egy különös szervezet, a Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület jelöltjeként elindult az önkormányzati választáson.

Tóth cége a választási kampány alatt 2019. augusztusában bérleti szerződést kötött a Ráday utca 34. szám alatti 220 négyzetméteres önkormányzati ingatlanra. Viszont sem a bérleti díjat, sem a rezsit nem fizették. Az ingatlant, miután Bácskai és a Fidesz elveszítette a választás, visszaadták. Perben állnak az önkormányzattal a tartozás miatt.

Hunvaldok

Nem Tóth volt a Lokálpatrióták egyetlen érdekes jelöltje. Erős brigádot raktak össze 2019-re. Az önkormányzati választást megelőző kampány és politikai harc Ferencvárosban volt az egyik leghevesebb. Az ellenzéki pártok egy előválasztást követően összeálltak, és közösen mentek neki a Fidesznek. De persze így sem állhattak ki egy-egyben a Fidesszel, mert a fent említett egyesület, a Lokálpatrióták az ellenzéki előválasztást kihagyva bejelentették, hogy minden körzetben elindítják jelöltjeiket.

És nem csak Ferencvárosban.

Az egyesület a hetedik kerületben is felvette a kesztyűt. Igen, egészen különös módon a Ferencvárosi Lokálpatrióták az Erzsébetvárosban is elindultak a választáson. A Válaszonline írta meg, hogy nem más volt a jelöltjük mint az ellenzéki összefogásból kiutált, terhelt múltú polgármester, az egykori szocialista Hunvald György, aki hozta magával a fiait is, Hunvald Andrást és Hunvald Mártont.

A Lokálpatrióta Egyesület számos jelöltjéről derült ki, hogy valamilyen fizetett pozícióban voltak a fideszes önkormányzatnál.

Zöld vándorpoloska

A fent már bemutatott Tóth Lászlón túl egy másik lokálpatrióta képviselőjelöltet is Bácskaiék foglalkoztatták. Dr. Merkei Attila 2015 és 2019 között havi bruttó 220 ezer forintot kapott kertészeti tanácsaiért. Utolsó írásos nyoma a munkájának 2016-ból származik. Akkor felkészítő anyagot készített a zöld vándorpoloskáról. Idézet a tanácsból:

„A bűzmirigyének váladéka miatt Magyarországon nincs természetes ellensége, még a rovarevő madarakat is elriasztja környezetéből, ebből következően a zöld poloskák ellen tenni nem lehet különösebben semmit.”

A másfél oldalas szöveg mintegy fele a Wikipédiáról és egy rovarirtó cég honlapjáról származik. Merkei Attilát egyenesen Bácskai János polgármester körzetében vetették be a Lokálpatrióták. Sikertelenül.

• Árva Péter, összellenzék: 944 – 57,46%
• Dr. Bácskai János, FIDESZ–KDNP: 652 – 39,68%
• Dr. Merkei Attila György, FLE: 47 – 2,86%

Deutsch elnök

Merkei Attila a Lokálpatrióták elnökének, Deutsch Lászlónak a sógora. Deutsch politikai veterán a kerületben. Még a Gegesy Ferenc idejében volt az SZDSZ frakcióvezetője. A Lokálpatriótákhoz nem csak a sógorát, hanem fiát Deutsch Zoltánt, és nevelt fia Solténszky Olivér is beszervezte, akik jelöltként szintén elindultak a 19-es választásokon.

Deutsch László feleségét is foglalkoztatta az önkormányzat. Egyfelől máig a József Attila Emlékhelynél dolgozik, de érdekesebb, hogy papíron a kerületi lap, a Ferencváros Újság korrektorként alkalmazta. Az újság főszerkesztője egy testületből kihullott fideszes képviselő, Veres László volt. Különös egybeesés, hogy a kampány alatt a Ferencváros Újságot együtt terjesztették a Lokálpatrióták választási kiadványával.

Tehát a fideszes önkormányzat segített terjeszteni az elvileg ellenzéki egyesület kampányanyagát, hogy az eljusson minden postaládába. Amikor azt firtattuk, hogy honnan volt pénze a kis szervezetnek sok ezer szóróanyag elkészítésére, a méregdrága terjesztésre és úgy általában a kampány költségeire, akkor Deutsch elnök így reagált:

„Semmi közöd hozzá. Sosem fogom elárulni. Maradjunk ennyiben.”

Nem ez volt az egyetlen kreatív trükk, amit bevetett az egyesület. A szervezet érdekes stratégiával állt elő a kampányban. Plakátjaikon csak az induló jelöltekről készült rajzok, karikatúrák szerepeltek, fotó nem.

Deutsch László polgármester-jelöltként indult el 19-ben. Végül a Lokálpatrióták közül csak ő jutott be a testületbe.

Index

A Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület 2014-ben és 2016-ban is alelnöknek választotta Fekete-Szalóky Zoltán újságírót, aki az InfoRádió felelős szerkesztője volt, jelenleg az Index.hu főszerkesztője.

Fekete-Szalóky Zoltán több szálon kötődik a Ferencvárosi Lokálpatriótákhoz. Egy ideig Feketéék családi cége és a Lokálpatrióták székhelye is ugyanott volt. Szülei szintén az egyesület tagjai voltak. Édesapja Fekete Tibor Deutsch Lászlóval együtt volt SZDSZ-es képviselő a kerületben. 2006-ban együtt alapították az egyesületet, aminek Fekete Tibor volt az első elnöke. A Lokálpatrióta Egyesület 2010-es választásokon még Gegesy Ferenc volt SZDSZ-es polgármestert támogatta, majd az egykori SZDSZ-esek kapcsolata megromlott. 2014-ben már Gegesy ellene indultak.

2019-ben pedig Fekete-Szalóky Zoltán felesége, Fekete-Szalóky Gabriella a Lokálpatrióták színeiben indult a ferencvárosi választásokon.

Ezzel egy időben, tehát '19 őszén Fekete-Szalóky 18 év után elhagyta az InfoRádiót, és átment a Demeter Szilárd-féle PIM alá tartozó Országút nevű laphoz. Kevesebb mint egy évre rá 2020. nyarán az ország legnagyobb lapját bekebelezte a NER, az Index.hu teljes szerkesztősége felmondott, ekkor érkezett az újsághoz Fekete-Szalóky.

A főszerkesztő a 444-nek elmondta, hogy a 2019-es választások előtt lemondott az alelnöki pozícióról, és ma már csak egyszerű tagja a Lokálpatriótáknak. Arról, hogy a szervezet képviselőjelöltjei közül többen is a fideszes vezetésű önkormányzattal álltak szerződésben, nem kívánt nyilatkozni.

Bezáratnák az orosz hatóságok az egyik legfontosabb emberi jogi szervezetet. A Memorial hatalmas levéltárral rendelkezik a szovjet diktatúra áldozatairól, akiknek egy része emlékplakettet is kapott tőlük Moszkvában. A kutatómunkájukat veszélyesnek ítéli az orosz főügyészség, és már évek óta „külföldi ügynökként" tartják számon a szervezetet. A Deutsche Welle riportja.

Szájnyalogatózás, elmebetegezés, semmibe vett halottak - Orbánt kérdezték a Parlamentben

• A menü:
• Maffia
• Járvány
• Infláció
• Drágaság
• Nyugdíjemelés
• Lopás
• Agybaj
• Városháza

„Valamelyik nap hazajöttem az iskolából, csináltam a kis dolgaimat, és akkor gondoltam, hogy á, geci, most megölöm magam.”

Emese, Tina és Szani, vagy ahogy a suliban ismerik őket, a dívák. Három 20 éves lány, akik végzősök a Belvárosi Tanodában. Ez egy olyan iskola, ahova azok a diákok járnak, akiket már mindenhonnan kirúgtak. Itt viszont kapnak egy utolsó esélyt.

Kőrösi Máté az SZFE-re jár, dokumentumfilmes szakra. Mázlija van, mert nem biztos, hogy oda járna, ha előtte kirúgták volna az Eötvös gimiből, ahol végül leérettségizett, és ahonnan a tanárai többször ki akarták paterolni. Végül valami csoda folytán mégsem rúgták ki. Szóval a Filművészetire jár, és vészesen közeledik a diplomafilmjének leadási határideje. Lövése sincs, hogy miről forgasson, amikor beleszalad a dívákba, akik mintha pacekra kifestve, kiöltözve pont egy rendezőre vártak volna a tanoda előtt az utcán ücsörögve.

Hisz mit ér egy díva kamera vagy színpad nélkül?

Négyükről szól a film, illetve arról, hogy próbálnak néha nevetve, de leginkább kínkeservvel átvergődni érettségin és diplomán, ezeken a mesterségesen kijelölt élet-határvonalakon. Írhatnám, hogy a Dívák az út és önmagunk kereséséről, kitalálásáról, a felnőtté válás gyötrelméről szól, de ezek sajnos így nem mondanak sokat. Talán érzékletesebb, ha elképzeljük, milyen volt a kinőtt gyerekszobában, a csukott ajtó mögött folyamatos álomkórban fetrengeni. Azon kínlódni, hogy csóró vagyok, csúnya vagyok, szarok a ruháim és az emberiség szar, közben pedig érezni a mindenhonnan, szülőkből, családból, barátokból, tanárokból és úgy anblokk az egész világból sugárzó nyomást, hogy „kezdj már magaddal valamit, indulj már el valamerre, találd már ki végre”. Emellett ne merj nyomasztóan boldogtalan lenni, legyenek működő emberi kapcsolataid, terveid, legyél egészséges és fitt.

Képzeld el, hogy ez a sokszor elviselhetetlen teher annyira lenyom, hogy moccanni sem bírsz, levegőt sem kapsz! Minden fárasztó, megszerezhetetlen, távoli és unalmas. Rohadt egy helyzet. Nincs ebben sok szépség. Mindez pedig sokkal rohadtabb, ha az anyukádnak mindenkihez van egy jó szava mielőtt végez magával, de téged kifelejt még a búcsúleveléből is.

A Dívák közel sem csak ebből lesújtó érzésből áll, mint amit fent leírtam. Ugyanis a tinédzserkorból átlépni a húszas évekbe egy csomó csetlő-botló komikus balfaszsággal jár együtt. Tina, Emese és Szani küzdenek mindenféle problémával, hendikeppel: rottyon lévő család, pánikroham, reggeli vodka a tömegközlekedéshez, fű a sulihoz vagy suli helyett, némelyikük azt sem tudja eldönteni, hogy éppen a fiúkhoz vagy a lányokhoz vonzódik. Mégis visítva képesek röhögni azon, ahogy Máté – a hónapokra hozzájuk csapódó rendező – rácsodálkozik egy bajuszszőrtelenítésre vagy ahogy Szani kirittyentve elindul szavazni, de estig nem találja a szavazóhelyiséget. „Orbán, engem nem baszol át!” mondja az éjszakánként karaoke bárban dolgozó díva. De persze végül átbassza. Ezt is fontos megtanulni egy magyar felnőttnek.

Szani eleve azért indul el szavazni, mert Máté rábeszéli, és hogy ne tűnjön felelőtlennek, leszarósnak a filmben.

Ettől igazán egyedi a Dívák.

A rendező és a szereplők nem csinálnak úgy, mintha a kamera ott sem lenne. Nem játsszák el, hogy minden úgy történik, ahogy annak a maga természetességében történnie kell. Senki nem mímeli, hogy nem is mímel. A dívák díváskodnak. Máté és a kamera megváltoztatta a lányok életét, és vica versa, a dívák is sorsfordítóak voltak Máté életében. Ezt nem is titkolják. Miközben nézi az ember a filmet, el sem tudja dönteni, hogy személyes vlogokat, werkfilmet vagy egy klasszikus dokumentumfilmet néz. Nem a film szól arról, hogyan verekszik át magukat majdnem elveszett, majdnem lecsúszott fiatalok egy új életszakaszba, hanem maga a film készítése, az alkotás, a kibeszélés, a közös munka lesz az új életszakasz.

Azt nem árulom el, hogy a Díváknak végül összejön-e az érettségi, de amiatt talán nem jelentenek fel a Nemzeti Szpojler Hivatalban, ha elárulom, hogy Máté diplomafilmje elkészült, és most is megnézhető az HBO GO-n. Sőt már díjakat is nyertek vele.

A film rendezőjével a Filmklub Podcast készített remek beszélgetést, érdemes meghallgatni: „Mi sül ki abból, ha egy 26 éves srác hónapokig követ a kamerájával három húszéves lányt? A Dívák igazán személyes, vadul szórakoztató, szívfacsaró dokumentumfilm, amelynek a rendezőjével, Kőrösi Mátéval beszélgettünk. A film elnyerte a Verzió közönségdíját.”

Disclaimer: Kőrösi Mátéval többször is dolgoztunk már együtt. Például vele forgattuk A gyilkosok emlékművét.

Napnyugtától napkeltéig ő uralta ezt a várost; A legjobb regény, amit ezen a bolygón írtak; Aki az egész országot maga mellé ültette a vádlottak padjára - csak néhány emlékezetes cikk Sarkadi Zsolttól, akinek most jelent meg első könyve A Banánujjú ember.

De hogy lett író Sarkadi Zsoltból? Például erre a kérdésre keresték a választ a könyvbemutató vendégei: Karafiáth Orsolya író, költő, műfordító, Esze Dóra író, a kötet szerkesztője és Urfi Péter újságíró. A válasz pedig, az hogy sehogy. Zsolt újságírónak tartja magát, nem írónak. Viszont arra fény derült, hogy ebbe a slamasztikába hogy keveredett.

Helyzetes Srác

A történet szerint a 444 szerzője az egyetem után négy évet lehúzott a közigazgatásban, nem is akárhol, hanem a Nemzeti Erőforrások Minisztériumban. „Emlékszem pont a hungarikum törvényt készítettük elő és az nagyon para volt. Arra gondoltam, hogy de jó lenne állást váltani.” Zsoltnak akkoriban volt egy mikroblogja a Tumblr-en (a méltán híres Herizonford), ami akkor még egy jó hely volt, most már nem annyira. Abban az időben a magyar újságírók ott kommunikáltak egymással. Oda kezdett el novellákat (?), krokikat (?), glosszákat (?), humoros szösszeneteket írni, aminek a szcénában azonnal nagy sikere lett.

„Írtam egy ask-ot a Gazda Albertnek, aki akkoriban az Origo főszerkesztője volt, hogy nem lehetnék-e újságíró, ő pedig válaszolt, hogy de.” Így lett aktakukac Zsoltból előbb szépirodalmi mikroblogger, majd újságíró. De a hivatali élet nem múlt el nyom nélkül: „Van egy írás a könyvben, ami arról szól, hogy volt egy kollégám, aki mindig megkérdezte, hogy „Mi a helyzet?” vagy csak szimplán „Helyzet?”. Napjában ötször. Próbáltam elmenekülni előle, hogy nehogy megkérdezze, mi a helyzet. Így ő lett a könyvben a Helyzetes Srác. Remélem, hogy nem olvassa el.” Így aggodalmaskodott Zsolt.

A Lottó

Érdekes vita alakult ki a bemutatón. Szabad-e, érdemes-e aktuálpolitikát vinni a szépirodalomba, ahogy azt Zsolt megtette. A jövő olvasói mondjuk évtizedek múlva tudnak-e mit kezdeni az olyan írásokkal, mint a Rogán Antal karácsonya, ami azzal foglalkozik, hogy a propagandaminiszter a gyerekeinek is úgy szokott-e hazudni, mint a népnek vagy például a Lottó című novella, ami arról szól, hogy Mészáros Lőrinc nyer a lottón, de Orbán Viktor nem engedi neki, hogy átvegye a nyereményét, amitől a milliárdos összeomlik.

Esze Dóra a Banánujjú szerkesztője arról beszélt, hogy akkor működik a politikum megjelenítése, ha az olvasó — bármikor is olvassa a művet — azt érzi, hogy ez akár ma is történhetne, és közben anélkül, hogy rákeresne az adott szereplő nevére pontosan érti, hogy miről van szó. „Tehát az aktualizálás akkor jó, ha túl is lép az aktuálison.”

Véleményem már három éve megvan

A könyv másik fontos témája az internetes jelenlétünk. Ott van rögtön a Motivációs levél című írás:

„Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ezúton szeretnék jelentkezni az internetre, influencer pozícióba. Hirdetésükkel a két héttel ezelőtti Szuperinfóban találkoztam.

Kisgyermek korom óta fontos része az életemnek a befolyásolás, szűkebb környezetemben már azelőtt is influencernek számítottam, hogy beszélni vagy írni tudtam volna. Később még erősebben kiütközött influenceri vénám: az első leírt betűm a # volt.

Az érettségi után közösségi párbeszédek kialakításával foglalkoztam, márkahitelességet és pincéket alapoztam. Mivel éreztem, hogy többre vágyom, és húzott a sors az influencerszakma, a nagybetűs Hivatás felé, hobbiként elkezdtem forgalmat is irányítani, igaz, csak offline.

Tizenhat éves koromban szereztem meg az első véleményem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is mindig rendelkeztem valamilyennel. A jelenlegi véleményem már három éve megvan.

Hatást segítség nélkül, önállóan is képes vagyok gyakorolni, iránymutatásban leinformálható vagyok, terméket bármikor és bárhol el tudok helyezni. Közösségi hálómat a legnagyobb halakra is kivetem.

Személyes, valamint német márkával és B-kategóriás jogosítvánnyal is rendelkezem. Kérem, vegyék figyelembe jelentkezésemet a pozícióra.

Mielőbbi válaszukat várva üdvözlettel:

Tóth-Zétényi Pál (palikathefighter91)”

Sarkadi arról beszélt, hogy sokat olvas arról, hogy a közösségi média mit tesz az életünkkel. „Szilárdan hiszem, hogy a közösségi média az, ami most leginkább alakítja az életünket. És szívből hiszem, hogy az, amit tesz velünk, az rossz, és olyan dolgokat hoz ki, amik bennünk voltak, de jótékonyan eltemetve. Ez persze vicces is, de inkább szomorú. Sokat gondolkodom ezen. Ennek a gondolkodásnak a termékei ezek a szövegek.”

A büdöstévé

A büdöstévé című írás hozta elő a személyesség kérdését. Sarkadi Zsolt több cikkébe is befűzte saját életének történéseit, legyen szó válásról vagy éppen a vidéki emigráció terveiről. Zsolt halovány emlékei szerint a 90-es években Kecskeméten olyan készüléken nézték a Friderikusz Show-t, ami bekapcsolás után fokozatosan büdösödni kezdett, míg végül a szag elviselhetetlenné nem vált. A büdös tévé olyan, mint Adynál a fekete zongora, magába szippant egy halom váratlan jelentésréteget. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a valóságban létezett-e az ominózus bűzös szerkezet. Zsolt szerint talán igen, szülei szerint baromság az egész. Ennyit a lírai, prózai és egyéb ÉN-ekről.

Kollektív szerződés

Az eseményen egy nagyon furcsa regény terve is előjött, ami szarvasokról, őzekről, a MÁV-ról és a Volánról fog szólni, ha egyszer megíródik. Az író képzeletében a MÁV és a Volán szerződést köt a szarvasokkal és az őzekkel, hogy azok utazás közben rendszeresen bukkanjanak fel, és így szórakoztassák az ablakon kifelé bámuló utasokat. A bonyodalom ott kezdődik, amikor az állami vállalatok az őzekkel felmondják a kollektív szerződést.

A bemutatón nyilván felmerült Mosonyi Aliztól kezdve, Karinthyn keresztül (Sarkadi: „Valószínűleg minden szót elolvastam, amit Karinthy valaha leírt.”) Efrájim Kishonon át, Örkényig sok irodalmi hatás, de az est konklúziója mégis csak az volt, hogy:

„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon vicces könyv, és egyébként jó is.”

Itt rendelheti meg A banánujjú embert.

A Nemzeti Agyhalálgyár megszülte a választ a házelnök kiszivárgott beszédére: „Nem azt mondta Kövér László.”

A Direkt36 hozta nyilvánosságra a házelnök még tavalyi szónoklatát, amelyet a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői előtt tartott. Kövér a titokszolgáknak tartott szülinapi köszöntőjében arról beszélt, hogy a Fidesszel szemben álló erők – tehát az ellenzék – Kun Bélához hasonlóan gondolkodnak nemzetről és államról, és ő ezt tartja a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak.

„A magyar politikai osztály egyik része önrendelkező államban és öntudatos nemzetben gondolkodik, ilyenben hisz és ilyenért dolgozik, a politika másik része pedig az önfeladó állam és önmarcangoló nemzet politikai hagyományának jegyében cselekszik.

Tisztelt Kollégák!

Én ezt a politikai helyzetet tartom a legveszélyesebb nemzetbiztonsági kockázatnak, amely Magyarországot fenyegeti.”

Fel sem kapta a fejét az olvasó? Hát persze, Kövér László beszédében nincs semmi új. Évek óta mond hasonlókat.

Az ügy különlegessége, hogy itt nem a Bayer Show-ban fejtette meg az egyszeri kommentelő logikájával a világot, hanem a nemzetbiztonsági szolgálat fejeseinek tartott eligazítást, akiknek például az a feladatuk, hogy védjék a többpártrendszeren alapuló demokráciát. Másfelől a Pegasus-botrány is ad spéci akusztikát a Grósz Károly-os hangulatú beszédnek, aminek lényege, hogy egy izraeli kémszoftverrel, amit terroristák követésére fejlesztettek ki, újságírókat és ellenzéki politikusokat, üzletembereket figyeltek meg Magyarországon.

Szóval a nemzeti agitprop osztályon úgy döntöttek, hogy egy humoros interpretációval maszatolják el Kövér László aktuális tőrdöféselméletét. Azt találták ki, hogy a házelnök kiszivárgott beszéde valójában a politikai kettészakítottságról, a végletes polarizálódásról szól. Tehát ez nem egy uszító szöveg, hanem ellenkezőleg, árokbetemető beszéd.

Néhány példa a pártsajtóból:

Mandiner: „A titkosszolgálatiaknak elmondott beszédében felvázolta, hogy az ország végletesen megosztott, egymást kizáró világmagyarázatok mentén szerveződik... Vagyis nem azt mondta, hogy az »ellenzék« jelent nemzetbiztonsági kockázatot, ahogy egyes médiumokban megjelent címadások állítani próbálják, hanem »a politikai helyzet«, »az egységes állam- és nemzetértelmezés« hiánya, a megosztottság.”

Pesti Srácok: „Csak az hangzott el, hogy Kövér felvázolta, hogy az ország végletesen megosztott, egymást kizáró világmagyarázatok mentén szerveződik.”

Rákay Philip, facebookos influenszer: „LEBUKTAK. AZ ÖSSZES HAZAÁRULÓ HÁLÓZATI ÜGYNÖK SIPÁKOLNI KEZDETT, MIKÖZBEN KÖVÉR LÁSZLÓ NEM IS ARRÓL BESZÉLT…”

Nem mindenki elégedett meg a központból érkezett sillabusz kopipésztelésével. Pilhál Tamás, a még meleg Lovas Isván-díjjal kitüntetett újságíró a Magyar Nemzetben megmunkálta a készen kapott anyagot: „Kövér László nem azt mondta. Kövér László túl puha volt. De én kimondom: a magyarországi ellenzék nemzetbiztonsági kockázat. Az amerikaiak által kiképzett és Kabulban (is) bevetett Szabó Tímeától kezdve az olimpiát valószínűsíthetően francia zsoldban megfúró momentumosokon át a Brüsszel által százmilliókkal kitömött Gyurcsány-klánig.”

Ebben a fergeteges terelésben az a szuper, hogy mindenki tudja, hogy valójában Kövér László mit mondott, és mire utalt. Tudják a poltikusok, a titkosszolgák, a kormány hívei és az ellenzék is.

Hiszen a házelnök ezt a véleményét különböző verziókban számtalanszor megosztotta nyilvánossággal. Elég csak random beleolvasni néhány vele készült interjúba: „A magyarországi balliberális ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része... Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől. Ezt 2020-ban mondta a Demokratának. Ugyanebben az évben a Magyar Hírlapban is hasonlóan írta körül az ellenzéket: „Tíz éve minden energiájukat – bel- és külföldön egyaránt – a kormány s ezáltal Magyarország pozíciójának aláásására, nemzeti érdekérvényesítési törekvéseinek gáncsolására, sikereinek eltagadására, önbizalmának elsorvasztására fordították.” 2018-ban pedig így fogalmazott az ellenzékre utalva: „Ebben a háborúban vannak olyan politikai vezetők, akik elárulták a saját népüket, tehát nem a saját választóikat képviselik, hanem azokat, akiktől a zsoldot kapják. Ennek az üzleti háttérhatalomnak az igényei szerint hoznak döntéseket, úgy szavaznak a parlamentjeikben. Ezzel a levezetéssel már ki lehet jelenteni, hogy a nevezettek a saját népük ellenségévé válnak.”

Ismerős helyzet?

Kiszivárog egy kellemetlen beszéd. Majd elkezdik központilag harsogni róla, hogy abban nem az van, ami benne van, hanem az ellenkezője. Így lett egykor a kormányzati hazudozásról szóló beszédből igazságbeszéd. Most pedig a célzott uszításból őszinte aggodalom.

Tamás Bence 2010. október 23-án – még indexesként – készített kiváló, kordokumentum értékű videós beszámolót a Demokratikus Koalíció megalakulásáról, ami akkor még nem párt volt, hanem csak egy MSZP-n belüli platform. A riport érzékletesen mutatja be a szakadás szélére sodródott szocialista pártban dúló feszültséget. Az akkori pártelnök, Mesterházy Attila és a korábbi elnök, Gyurcsány Ferenc között izzott a levegő.

A DK születésénél pár ellentüntető is megjelent. Az egyikük külön transzparenst is készített az alkalomra, amin az „Őszöd; a szarháziak” felirat olvasható. Ezen túl egy lekonyuló, szirmait elhullató szegfű illusztrálta a széteső MSZP-t. A transzparensen öt arc is szerepelt. Hogy kik is a szarháziak, ezt a felvétel minősége miatt nem tudom maradéktalanul dekódolni. Az biztos, hogy a balszélen Rákosi Mátyás látható, őt követi Gyurcsány Ferenc, aztán jön talán Kóka János, és innentől sajnos már tanácstalan vagyok. (Kommentben várom a megfejtéseket. Talán Lamperth Mónika, Molnár Gyula, Hiller István?)

Tbg megszólította a tiltakozókat, akiket nem is annyira a felháborodás, mint inkább a káröröm hozott ki az eseményre:

• Mit várnak ettől a platformtól?
• „Nagyon örülünk az új platformnak, és azt várjuk tőle, hogy még jobban széthulljon a rohadt MSZP.”

A táblát tartó úr arra a kérdésre, hogy Gyurcsány Ferencet milyen politikusnak tartja, úgy válaszolt, hogy kiváló politikusnak tartja. Társa hozzátette a csattanót: „Kiváló. Kiválik az MSZP-ből.”

A platform megalakulása óta eltelt 11 év. Az MSZP még mindig a szirmait hullatja, és az akkor még csak egy sátornyi embert tömörítő DK jelenleg az ellenzék legerősebb pártja.

A transzparenssel pontosan 11 évvel később újra összefutottunk. A 2021. október 23-i Gyurcsány-tematikára felhúzott Békementen bukkant fel némileg aktualizált formában. A szegfű szirmai még most is hullanak, de az arcok részben lecserélődtek: Rákosi és Gyurcsány maradtak, őket immáron jól kivehetően követi Bajnai Gordon, Niedermüller Péter DK-s polgármester, majd meglepő módon Török Zsolt, rég eltűnt MSZP-szóvivő következik, a sort pedig a sátánian vigyorgó Soros György zárja.

• A Békemenet sem a régi már.
• De miért, kevesen voltak?
• Ugyan már, annyian voltak, mint az oroszok.
• Rossz volt a szervezés?
• Dehogy volt rossz, olyan flottul ment, mintha a Mercedes-gyárban tervezték volna meg.
• Akkor mi volt a baj?
• Ez a Békemenet már, hogy is mondjam... túl békés.

Pedig a szervezők még sosem alkottak ennyire egységes, kidolgozott koncepciót a eseményhez. Hatalmas kivetítőkön villogtak 2006. október 23-a képei. A vászonról szó szerint csorgott a vér, a gumilövedékek úgy durrogtak, hogy visszhangzott tőlük a Kiskörút. A Nemzeti Múzeumnál kiállítás fogadta a menetet. A kerítésére az új igazgató, L. Simon László hatalmas képeket aggatott ki, amin 2006-os áldozatok véres kepei voltak láthatóak.

Tömegével osztogatták az egységes STOP Gyurcsányos táblákat. A házak faláról gigantikus ElkXrtuk-molinók lógtak. A menet két oldalán, a Simicska-oszlopokon egymást követték a Stop Gyurcsány, Stop Márki-Zay plakátok.

A Szabadság hídtól a Deák térig végig a 2006-os események emblematikus díszletei köszöntek vissza: fehér szabadság-feliratnál és egy régi vízágyúnál is lehetett fotózkodni. Az Astorián gumilövedék lyuggatta CÖF kamion várt minket. Sőt a konferanszié, Földi-Kovács Andrea még egy valódi áldozatot is mutatott a tömegnek Fábián Gábor személyében, aki 15 évvel korábban részt vett a Fidesz október 23-ai megemlékezésén, és akit ártatlanul brutálisan összevertek a rendőrök.

Tehát a 2021-es Békement olyan volt, mint egy szellemvasút, a posztszocialista szellem vasútja, ami képekkel, hangokkal, díszletekkel próbált visszaröpíteni minket 2006-ba.

A cél az lehetett, hogy mire a vezér beszélni kezd, mindenki ökölbe szorult kézzel, teli tüdőből skandálja, hogy „Gyurcsány Ferenc, legyen fegyenc!”

Ehelyett mi történt?

Az emberek sós perecet majszolva nézték a mindenfelől bejátszott rendőrterrort. A vízágyúnál mosolyogva szelfizgettek a fiatalok. Senki nem skandált semmit, helyette ment a viccelődés, egy csomó vidéki és nem vidéki, határon inneni és onnani koptatta a pesti flasztert és pörgette a pesti viccet. Amikor döcögve haladt az irdatlan tömeg, egy mókamester bekiabált: „Na, látom nincs köztünk sok haladó!” És mi önfeledten kacagtunk. Még a legendásan vérgőzös Czunyi úr is - Czunyiné államtitkár férje - szinte bukolikus hangulatba került. Nézzék!

Közben: „Gyere, Jancsi, itt vagyunk a zászlóknál, hát vak vagy, nem látsz minket?” Viccelődött egy másik úr a zászlórengeteg közepén. És persze ment körbe-körbe a kisüveges házi pálinka, de csak ésszel, senki nem esett túlzásba. Kivéve egy messziről jött székely fiú. Ő bizony csendesen elhajlott, de őt is becsülettel végigvonszolták a társak. Egyetlen picit ijesztőbb pillanat volt, amikor mellém került Boldog István képviselő úr. De rutinosan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden értékem, majd a kamerámat erősen szorítva arrébb húzódtam.

Nem seregszemle volt ez, sokkal inkább polgári dzsembori.

Olyanokról beszélgettek körülöttem, hogy: „Nándit rég letiltottam már Facebookon, mert hülye, mint a seggem partja. A beszéd után nyaljunk már egy fagyit, ha idáig eljöttünk. Az Alle-ban jövő héten megnézzük az ElkXrtukat. Kivéve, ha Gyurcsányék tényleg felvásárolják az összes jegyet. Nézd már a sok maszkos bohócot, mi van ezekkel, jó hogy nem csadorban jöttök. Képzeld, előbb láttam, hogy az a pufi Pest TV-s gyerek riportozik a Ferenczi Orsival. Na, mondjad már a nevét, az a szemüveges, tudod.”

Nos, ilyen chillesen ballagtunk el a színpadig. Reménykedtem, hogy majd a Főnök berúgja a bulit.

Hát, lószart, Mama!

Orbán Viktor egymás után dobta be a szörnyűségesnél is szörnyűségesebb rémeket, amik mind a magyarokra fenik a fogukat. Először farkast kiáltott, majd felfestette az ördögöt a falra, végül ugyanerre a falra felhányta a borsót, de úgy, hogy a fal adta a másikat. És semmi. A tömeg tapsolt ugyan, néha nevetett, pislákolt, de a régi tűz ma nem lobbant fel. Hol vannak már azok az idők, amikor a házak falai remegtek a „Gyurcsány takarodj"-tól”!

Sem első, sem második világháborús emlékmű nem lesz a Turul. Nem jelkép lesz, hanem egy emlékeztető jel, mondta Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester a Hegyvidék Galériában nyílt ideiglenes kiállítás megnyitóján, aminek témája a turul-szimbólum.

Pokorni: „Akármit csinálunk, ennek a történetnek a fókuszában a nyilas tömeggyilkosságok vannak”.

A polgármester azt is elmondta, hogy egy fiatal művészcsapat már hónapok óta dolgozik a szobor átalakításán, aminek a terveit idén októberben mutatják be. A lényeg, hogy várhatóan az emlékmű körül felállított 12 tabló fogja bemutatni a szimbólum történetét.

Az emlékmű sztorija lassan húsz évre nyúlik vissza: 2002-ben határozta el az akkori vezetés, Mitnyan György fideszes polgármesterrel az élen, hogy egy turullal emlékeznek meg a II. világháború során elesett kerületi áldozatokról. A szobrot végül a főváros engedélye nélkül 2005-ben állították fel. 2019-ben Rab László a Mozgó Világban feltárta, hogy a szobor talapzatán szerepel Pokorni Zoltán, jelenlegi polgármester nagyapjának a neve is mint hősi áldozat. De valójában Pokorni József nem áldozat volt, inkább elkövető. Aktív szerepet játszott a kerületi nyilas tömegmészárlásokban. A polgármester ezt követően történészekkel megvizsgáltatta a talapzaton lévő neveket, amin számos nyilas párttag, sőt több nyilas gyilkos neve is szerepelt. Ezért az önkormányzat azt a döntést hozta, hogy a neveket eltávolítják, és első világháborúsra alakítják a turult.

Ezután mutattuk be dokumentumfilmünket, A gyilkosok emlékművét, ami részletesen bemutatja a kerületben elkövetett tömeggyilkosságokat és az emlékmű körüli harcokat. A polgármester a bemutató után úgy döntött, hogy mégsem lesz I. világháborús szobor a turulból, nem is viszik el a helyéről, hanem újrakeretezik azt.

„Egész életemben azt hajtogattam, hogy olyan dolgokat akarok csinálni, amin meghatottságukban sírnak az emberek. Az, hogy ez bejött, ez nekem már elég.”

Amikor a Gólyában felcsendültek a 18 perces Roadmovie című szám első taktusai, mellettem a két kézzel sörös patronba kapaszkodó húsz év körüli lány odaszólt a haverjának:

– Jaj ne, most sírni fogok.

– Én otthon jó előre kisírtam magam, hogy itt már ne bőgjek.

Érkezik a meglepő válasz.

Végül is pont így kell melegíteni egy Holi-koncertre, nem dupla vodkával. Olyannyira, hogy amikor összefutunk Hegyi Olivér Holival a koncert előtt, akkor ő alkoholmentes sört rendel.

„Már egy ideje absztinensben tolom. Meguntam ezt az egész kálváriát a másnappal, meg a harmadnappal. Annyit piáltam már életemben, hogy elég volt. Meg így nem fenyeget a veszély, hogy túltolom, és nem bírok felmenni a színpadra.”

Nagyon előre szaladtunk. Holi első albuma, a Sírok és nevetek július elején jelent meg. Két hónappal később már ott tart, hogy a dugig telt Gólya elől csapatokban küldik el az embereket. Teltház van.

„Pont lehúztam a klotyón ezt az álmomat, hogy én még zenélek egyszer. Sőt már hatszor lehúztam. Már tini koromban zenekarokban kezdtem. És amikor leszartam, pont akkor jött be. Szóval most outsiderként szafarizgatok ebben a sztoriban. Nekem ez egy terápiás jellegű dolog. Volt egy nagyon deep időszakom, amikor nagyon szarul éreztem magam. Most látom a fényt.”

A koncert előtt többen arról beszélgetnek, hogy vajon Holinak most, hogy befutott, lett-e már csaja. A Sírok és nevetek album több száma is arról mesél, hogy száz éve nem feküdt le senkivel, és 15 éve képtelen zöld ágra vergődni a nőkkel. Az indokokat részletesen kifejtette a Vittula című számban:

„A testtartásom merevebb, mint egy diktatúra.”

Holi született antirapper. Számainak egyik fele arcoskodás helyett önostorozásról, nagy kanállal falt twerkelő nők helyett a lányokkal való ismerkedés lehetetlenségéről, a „járok az utamon”, „tudom, honnan jöttem és hová megyek” típusú üzenetek helyett a világon kívüli töltéseken való bolyongásról szól. 18. századi értelemben vett szentimentalizmus.

„Az első dolog, amit leírtam projekt txt-be, hogy nagyon sokat fogok arról dumálni, hogy nincs csajom már régóta. Mert ez nagyon zavart.”

Na, de most, hogy beütött a siker, lett barátnőd?

„Az a durva, hogy nem, de már nem is zavar. Most nem sóvárgok az ideális kapcsolat után. Talán mert nem unatkozok. Most jó minden, azt kész, nem kattogok ezen. A Tindert is leszarom, az a múlté. Egyéjszakások sincsenek. De asszem, nem is lennék rá képes. Egyébként is mindig »az életem szerelmét keresem« típus voltam. Most csomót dumálok ismeretlen emberekkel, lehet, hogy ez kielégít. Eddig nem mertem idegenekkel beszélni.”

Holi csontszárazon ment fel a Gólya színpadára. Nem volt vele más, csak egy üveg csapvíz és egy számítógép. (Később csatlakozott hozzá a Hocuspony rockzenekar, és az utolsó három számot már élő zenei kísérettel adta elő.)

De hogy?

Nem bézbólsapkában, letolt gatyában bólogatós hip-hop koncert volt ez, hanem szentmise, ahol a tisztelendő behunyt szemmel szórta ránk a lélek mannáját. Holi tisztelendő és a verejtékben tocsogó nyáj egy nagy szeretetgombóccá gyúródott össze.

Van-e értelmetlenebb és szomorúbb tevékenység, mint a facebookos kommentelés?

Nehéz kérdés. Ülni a reggeli dugóban, és orrot túrni rosszabb? Képtelenség eldönteni. Talán egy rohadtabb dolog létezik, amikor a főnököd, frakcióvezetőd kötelez arra, hogy kommentelj.

Ha ön is olyan szomorú életű, hogy követ magyar politikusokat a Facebookon, akkor bizonyára már beleszaladt abba a jelenségbe, hogy a politikusok saját párttársaik, illetve szövetségeseik posztjai alá írnak lelkes, de nem túl tartalmas hozzászólásokat.

„Ez már bőven túl van azon, hogy valaki nagyon rábélyegezett a látnokzsályára.”

Így csodálkozott rá Sarkadi Zsolt kollégám az augusztus 20-i ünnepségsorozat várva várt szenzációjára az Andrássy úti monumentális felvonulásra. Igaza volt. És milyen jó, hogy igaza volt. Az Egészséges erotika című film nagyjelenete óta nem élveztem így ezt a hagyományosan agyzsibbasztóan iskolás állami ünnepet:

„Elvsak, elvsnők, alkotmányunk fordulója, új kenyér, új élet, új tsadalaom. Ünnepeljük birkával! Új kenyér, új buza. Új buza, termékenység. Termékenység, sok lada. Sok lada, élüzem. Tervünk mint hósipkás csúcs. Feljutottunk. Azonban ne ájuljunk el, a cél: bojtra feljutni.”

Magyarország szülinapja, Szent István Napja, illetve az új kenyér, ezen túl Magyarország tortájának, egykor az alkotmánynak, most már az államalapításnak, sőt leginkább a munkaszünetnek és a tűzijátéknak az ünnepe nem a legkönnyebben átélhető nemzeti ünnepünk. Volt.

De most, 2021-ben, délelőtt 10-kor, aki kilátogatott az Oktogonra, annak garantáltan libabőrösen hazafias katarzisban volt része.

Az elmúlt napokban már bejárta az internetet a rózsaszínű turul és csodaszarvas és a gigantikus arany Szent István szobrok képe. Már ezekből lehetett előre látni, hogy itt valami elszabadult. A jó értelemben. De amit végül kaptunk, az minden várakozásunkat felülmúlta.

Idén harmadszorra rendezték meg a Káli-medencében a KŐFESZT nevű fesztivált, aminek a mottója: „ a nyugalom fesztiválja”. A célja pedig: „csendes, nyugodt, beszélgetős, minőségi, valóban összművészeti fesztivál”.

A központi helyszínen Kővágóörsön lépett fel (augusztus 4-én este nyolckor) a Beatrice. A focipályán felállított színpad előtt helybeliek és a környéken nyaraló családok jelentek meg. Nagy Feró a koncerten külön blokkot szentelt a kormányzat aktuális kedvenc kampánytémájának, az LMBTQ-közösségnek.

A koncert egy pontján három nőnek öltözött férfi lépett a színpadra. Nagy Feró azzal vezette fel a produkciót, hogy őket Angela Merkel küldte, és ők a német vokál. Majd hozzátette: „Nagyon melegek a csávók. Azt mondja, hogy nem buzik? Ki mondja, hogy buzik? Ezek transzvesztiták. Azt sem tudják, hogy fiúk vagy lányok.”

Majd közösen elénekelték Boney M-től a Daddy cool című számot. A Kossuth-díjas művész ezzel zárta a különösen aktuális intermezzot:

„Mindenki tartózkodjon attól, hogy lebuzizza őket, ők LMBTQ-tagok.” Majd a péniszét megragadta, és elbúcsúztatta a parókás statisztákat: „Ezt a Q-t odaadom nekik.”

Itt egy nem túl jó minőségű felvétel a jelenetről:

A rendezvény főszervezője a jobboldali újságíró, Csúri Ákos korábban így fogalmazta meg a rendezvény üzenetét: „A KŐFESZT egyedülálló a térségben abban a tekintetben, hogy teljesen ingyenes, és kizárólag igényes, magas színvonalú, értéket közvetítő produkciókat, programpontokat kíván elérhetővé tenni mindenki számára. A cél pedig: „nem az öncélú magamutogatás – legyen szó előadóról vagy közönségről –, hanem a mosolygós, gondolkodtató, érték- és élménygazdag szórakozás és szórakoztatás a közös nevező a fellépő, a szervező és idelátogató, vagy éppenséggel a helyben élő között (...) A Kőfeszt nem a pénzről, a merkantilista szemléletről szól.”

A rendezvényt többek között az EKF, tehát az Európa Kulturális Fővárosa, a Magyar Turisztikai Ügynökség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyarságkutató Intézet is támogatja.

Címlapkép: Nagyferó és a Beatrice-Fb-oldal.

Fél lábbal még nyaralok. Balaton. Naná. Nyaraljanak a szegények Olaszban! Annyira friss az élmény, hogy még gyötör a jetlag.

Milyen volt?

Két fiam a mellemre felvarrva, sajtos-tejfölös gumimatrac, bomba segges a 120 centibe, darázscsípés, karmantyú, tangabugyi, csapolt Ászok, csokoládé - vanília, nyal az egész família. Jó volt. De bevallom, ilyen hiperventillálósan parás típusú apuka vagyok. És hát, egy nyaralás, még a világ legbiztonságosabb országában is teli van a gyerekekre leselkedő veszélyekkel.

Figyelem! Közérdekű: Zánka környékén egy nagycsaládos Opel száguldozik a motorháztetőn „Krisztus szeretete sürget minket.” - felirattal. De nem erre gondolok.

„A kardvívás kiszámíthatatlan. A legtöbb sportágban megjósolható, hogy pontosan ki a három-négy esélyes egy világversenyen. A vívásban viszont rendkívül kiegyenlített a mezőny. Sok múlik a napi formán és a bíráskodáson is. Húsz-harminc vívó gyakorlatilag egyforma eséllyel indul.”

Merész, sőt vakmerő vállalkozás volt belefogni a Szilágyi Áron olimpiai bajnok vívóról szóló dokumentumfilmbe. Az alkotók kockáztattak, és bejött.

Muhi András Pires rendező koncepciója az volt, hogy miután Szilágyi megnyerte a 2012-es londoni, majd a 2016-os riói olimpiát, éveken át követi a sportoló felkészülését a következő, 2020-as tokiói versenyig. Ugyanis olyan még a világon nem volt, hogy valaki háromszor egymás után elvigye az olimpiai aranyat kardvívásban.

Most már tudjuk, Szilágyinak sikerült az, ami korábban senkinek.

Muhiék kamerája éveken át kíséri a vívót, edzésről edzésre, versenyről versenyre, asszóról asszóra, de ott vannak a baráti borozásoknál, a pszichológusnál, az esküvőjén vagy amikor a sportoló két verseny között 9 év után végre leadja a szakdolgozatát.

„Imádok egymagam küzdeni mindenkiért. Hőssé válni.”

A film arról szól, hogy egyfelől ez egyáltalán nem volt magától értetődő győzelem, az elmúlt évek eredményei egyáltalán nem azt mutatták, hogy ez egy könnyű menet lesz, és hogy ehhez a világraszóló teljesítményhez egy speciális képességekkel és gondolkodással bíró emberre és nagyon alaposan megtervezett életre van szükség. Talán a hétköznapi vagy átlagos, tehát nem élsportoló ember számára ez nem is nevezhető hagyományos életnek.

Áron éjjelein az álmai arról szólnak, hogy veszít, hogy lekési a versenyét. A nappalai pedig arról, hogy a rémálmai ne váljanak valóra.

Szilágyi egy lefojtott, nagyon alacsony hőfokú, szinte szuvidált életet él. Sosem volt barátkozós, saját bevallása szerint szociálisan gyenge. Már gyerekként sem volt igazán gyerek, már akkor versenyző volt. A filmben megszólaló Aldo Montano olasz olimpiai bajnok vívó elmondja, hogy Áron a történelem egyik legjobb vívója, de közben arra panaszkodik, hogy nem lehet hozzá közel kerülni, alkalmatlan a bratyizásra, ugyanakkor elkerül minden konfliktust is.

Olyannyira így van ez, hogy Áron a film egy pontján, a felkészítő pszichológusnál arról beszél, hogy nem akar impulzív lenni, ki akarja magát vonni a sport színpadias részéből, koordinálni akarja az indulatait, és ez kimondatlanul is tudatos taktikának tűnik a részéről. A film alapján Áron számára a vívás azt jelenti, hogy az életében lefojtott minden indulatot, eldugaszolt érzelmet, a monoton edzések alatt felgyülemlett akaratot, tapasztalatot, tudást belesűríti abba a pillanatba, amikor feláll a pástra, felveszi a sisakot, tiszteleg, majd mint a kirobbanó puskagolyó, támad. Az Egy mindenkiért azt mutatja be, ahogy hosszú évek összpontosulnak egy szinte láthatatlanul gyors csuklómozdulatba, egy suhintásnyi vágásba, egy tűpontos szúrásba.

Előzetes:

(A filmet az atv ma, tehát hétfőn 21.45-kor ismétli. Online nem tudom, mikor lesz elérhető, de érdemes követni Szilágyi Áron oldalát, mert szokott posztolni a filmről.)

Pride a homofób törvény árnyékában:

• A szervezők szerint az idei volt Magyarország eddigi legnagyobb Pride felvonulása
• Sokezer fiatal vágott neki a Budapest Pride-nak
• A Pride felvonulói többen lettek a kormány miatt, az ellentüntetők nem
• "Őszintén azt gondolják az emberek, hogy én ezt választottam?"

Nem először próbál lerohanni, letámadni, leigázni minket Brüsszel. Most a gyerekeinkre fáj a foga a globalista vámpírnak, 2016-ban még a kötelező kvótával, migránsáradattal fenyegetett az új Moszkva.

Akkor visszavertük őket egy érvénytelen, de mégis világra szóló győzelemmel felérő népszavazással.

Most ismét invázió fenyeget, ismét csatasorba áll az egész ország, megint népszavazásra készülünk. Idézzük fel, hogyan is néz ki egy ilyen kormányzati kampány, amikor jön a nehézlovasság, a CÖF, plakátok ezrei árasztják el a legkisebb falvakat is, és parázik a fél ország! Amikor Huth Gergely megígéri, hogy a sikeres magyar népszavazás után Európa a nyomdokainkba lép, és amikor Kósa Lajos úgy elveszíti a fonalat, hogy soha többet nem is találja meg.

„Örülök, hogy itt lehetek ebben a kicsivel több szabadságban, mint ami ott bent van. Mert ezt sem lehet szabadságnak nevezni, ami kint van.”

Ezekkel a szavakkal indította 2021. július 19-ei sajtótájékoztatóját Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnöke, miután kiszabadult a börtönből.

Beke és társa, Szőcs Zoltán, a HVIM erdélyi elnökének a román sajtóban csak „székely terrorizmusként” emlegetett ügye éveken át lázban tartotta és megrázta Erdélyt.

Ő az, fogjátok!

2015. november 30-án, egy nappal a december 1-ei nagy román nemzeti ünnep előtt, (amikor arra emlékeznek, hogy 1918. december 1-én a gyulafehérvári román nemzetgyűlés kimondta Erdély és a Román Királyság egyesülését) Beke István éppen a cége irodája felé tartott egy új akkumulátorért, mert az autójában lévő lemerült, amikor három maszkos, fegyveres és két civil ruhás férfi szállt ki egy Dacia Dusterből. Az egyik férfi rámutatott, és románul azt mondta, „ő az, fogjátok!”. Bekét bevitték az irodájába, ahol arról kezdték el faggatni, hogy hová rejtette a bombát, illetve milyen robbanóanyagot tárol. Beke lakását, ahol feleségével és két gyerekével élt, valamint a munkahelyét alaposan átkutatták, de csak petárdákat, illetve pár tűzijátékot találtak egy cipős dobozban.

Részben ezek a nem legálisan tartott pirotechnikai eszközök okozták a két vármegyés vesztét.

Vér nélkül nem lehet

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nem egészen azt jelenti Erdélyben, mint Magyarországon. Míg az anyaországban klasszikus fajvédő tevékenységet folytatnak és a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, addig ez Székelyföldön sokkal inkább a kisebbségi lét nehézségeiről, autonómiáról, a nyelvi jogokról, a székely zászló használatáról szólt. Tevékenységük nagyjából kimerült abban, hogy tüntetéseket, megemlékezéseket, ünnepségeket, táborokat, koszorúzásokat tartottak.

Azért ne egy ártalmatlan, pacifista hagyományőrző egyesületet képzeljünk el.

A szintén most szabadult Szőcs Zoltán, erdélyi HVIM-elnök 2014-ben így nyilatkozott az Átlátszónak: „a tettek mezejére kell lépni, fizikailag ki kell harcolni mindent, vér nélkül nem lehet”.

Aztán a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen a tettek mezejére léptek. A több ezer fős tüntetésen a HVIM tagjai (köztük sok magyarországi radikálissal) visszafogott dulakodásba kezdtek a csendőrökkel, miközben azt skandálták: „Székelyföld nem Románia!” és „Idegenek, menjetek haza!”. A szervezet kilenc tagja összesen mintegy 1,5 millió forintnyi büntetést kapott.

Ettől milyen hasast vágnának!

„Elő volt ez készítve. Csak várták a megfelelő pillanatot. Amikor megalakítottuk 2013-ban a 64 vármegyét, fiatalok voltunk és lázadók. Az egy dolog, hogy kimondtuk, amit más nem mert kimondani. De arra mindig vigyáztunk, hogy a kerítésen ne menjünk át, de ők a kerítésen áthúztak.” (Szőcs Zoltán 2021)

A 2014-es tüntetést követően a HVIM, mint az egyik legaktívabb erdélyi radikális szervezet az SRI román hírszerző szolgálat szoros megfigyelése alá került. Így annyira nem is meglepő, hogy amikor 2015. október 10-én öt erdélyi HVIM-es: Szőcs Csongor, Hodor István, Bandi Szabolcs, Szőcs Zoltán és Beke István Attila összegyűltek az utóbbi elektronikai berendezésekkel, biztonsági rendszerekkel foglalkozó cégének irodájában, akkor a találkozóról hangfelvétel készült. A hanganyag szerint a több órás baráti-bajtársi beszélgetés egy pontján Szőcs Zoltán felvetette, hogy mi lenne, ha december 1-én a Kézdivásárhely főterén található Gábor Áron-szobor melletti szemetesbe egy adag petárdát rejtenének, és az állami ünnepen, a katonai díszszemlén távirányítással felrobbantanák. „Ettől milyen hasast vágnának!” hangzott el a felvételen. Az elektronikához értő Beke István hozzáfűzte, hogy ezt ő el is tudná készíteni.

A székely terror

Egy hónappal a találkozó után, 2015. november 13-án brutális terrortámadás-sorozatot követtek el Párizsban, aminek 137 halálos áldozata volt. A merénylet egész Európát megrázta. Ebben a felfokozott hangulatban, november 30-án tartóztatták le Beke Istvánt, majd pár nappal később társát, Szőcs Zoltánt, akinél már nem találtak sem tűzijátékot, sem petárdákat, tőle Wass Albert-könyveket és székely zászlót foglaltak le.

Ezzel a román nyilvánosság egy jelentős része számára bizonyítást nyert, hogy a székely terrorizmus megszületett, támadást tervez, és eszköze is van hozzá.

Bekét és Szőcsöt közösség elleni merényletkísérlettel, illetve erre való felbujtással vádolta az ügyészség. Benne volt a pakliban, hogy 10 és 20 év közötti börtönbüntetés vár rájuk. Az ügyészség vádja szerint Beke piszkos bomba elkészítését is tervezhette, mert a munkahelyén szögeket és rézcsöveket is találtak. Az elmélet szerint a petárdákból kinyerhető porral együtt ezek már egy életre veszélyes bombát is kiadhattak volna.

2017-ben a bukaresti bíróság ízekre szedte az ügyészség vádiratát.

A Táblabíróság 2017. április 7-én hozott ítélete szerint csak az ügyészek fejében létezett a merényletkísérlet, a döntő bizonyítéknak tekintett hangfelvétel alapján csak az állapítható meg, hogy a HVIM tagjai petárdákat szándékoztak beszerezni, hogy azokat a 2015. december 1-ei katonai parádé idején, Kézdivásárhelyen használják. Sőt a bíróság azt is leszögezi, hogy egy pillanatra sem forgott veszélyben „a kézdivásárhelyi nemzeti ünnep résztvevőinek élete, testi épsége vagy egészsége”. Nem találta megalapozottnak a szervezett bűnözés, a terrorizmus vagy éppen alkotmányos rend elleni akció vádját.

Beke István Attilát robbanószerek illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre. Mivel a két vádlott pont ennyit ült előzetes letartóztatásban, így a bíróság letöltöttnek nyilvánította a kirótt szabadságvesztést. Beke és Szőcs szabadok voltak. Egy időre.

Árulás?

A „székely terroristák” ügye ezzel még közel sem ért véget. Az ügy legrejtélyesebb eleme az volt, hogy a fő bizonyíték, a hangfelvétel milyen módon készült el. Az ügyészség a vádiratban azt állította, hogy a felvételt egy védett tanú, tehát a találkozó egyik résztvevője, az egyik vármegyés készítette, és ő adta át a hatóságoknak. Nem lehet kizárni, hogy így történt. Már csak azért sem, mert az egyik résztvevő, Bandi Szabolcs a vád tanújaként lett beidézve, és a fő kérdésben a hatóságot erősítette társaival szemben.

Ugyanis a fő kérdés az volt, hogy Szőcs és Beke vicceltek-e azzal, hogy petárdákkal jó lenne ráijeszteni a masírozó katonákra, vagy valóban konspiráltak, és komoly támadást szerveztek.

De a hangfelvétel születésére létezik egy másik életszerű elmélete is. Mi van, ha a védett tanú valójában egy hírszerző SRI-tiszt volt, és a felvételt valójában a hírszerzés készítette? Az biztos, hogy a hangfelvétel az SRI-től került az ügyészséghez, és azt is lehet tudni, hogy a beszélgetés rögzítéséhez nem volt bírói engedély. Ha ennek dacára a román hírszerzés hallgatta le a HVIM-eseket, akkor a felvétel nem lett volna használható bizonyítékként a bíróságon. Egy védett tanú, egy résztvevő által készített hangfelvételre viszont más szabályok vonatkoznak, az már potenciális bizonyítéknak számít.

Beke több interjúban is arra utalt, hogy szerinte árulás történhetett, és az egyik vármegyés társuk hozta a fejükre a bajt. Nem lehet tudni, hogy az SRI ügyesen beépített vagy megzsarolt egy tagot közülük, vagy kamuzott, hogy felhasználhassa a saját felvételt a per során, de az biztos, hogy sikeresen ültette el a bizalmatlanság és a gyanakvás magvait a szervezetben.

Ez csak Székelyföldön létezhet

A legfelsőbb bíróságon sem jött jól, hogy az egyik társuk megerősítette a támadási szándék komolyságát. A legfelső bíróság homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott, mint a Bukaresti Táblabíróság, és terrorcselekmény elkövetésének kísérletében, illetve arra való felbujtásban találta bűnösnek a vádlottakat.

Beke István Attila és Szőcs Zoltán jogerősen egyenként öt év letöltendő börtönbüntetést kaptak, és a bíróság fenntartotta az alapfokú határozat többi rendelkezését is, többek között azt is, hogy törvényen kívül helyezik a HVIM tevékenységét Romániában.

A szabadulást követően, 2021. július 19-én Szőcs Zoltán arról beszélt, hogy sokan mondják, a tüntetéseknek nincs értelme, nem lehet velük eredményt elérni. Szerinte az ő esetük bizonyítja, hogy nem így van. A kiállás, az összefogás, a tiltakozások rajtuk segítettek. Legalábbis végig lelkierőt adtak nekik: „Igenis, annak ereje volt. Mert a keresztet, amit ránk akasztottak, azt könnyebb volt így elviselni. Mert a súlya nem csak engem nyomorított és a családomat, hanem úgymond Háromszék népét, Erdélyt, az egész Kárpát-medence magyarságát(...) Ilyenre példa azért a világon nincsen: Terrorizmussal vádolnak valakiket, és ennyi ember, a város, a Háromszék, Erdély, a Kárpát-medence magyarsága és még azon kívül is kiállnak idézőjelesen két terrorista mellett. Ez csak itt létezhet Székelyföldön.”

Felhasznált forrás: atlatszo.ro, transindex.ro, magyarszo, Főtér, karpatexpresszweb, Kézdivásárhely Polyp TV

Aki követi a kormányinfókat, az tudja, hogy általában három fajta kérdező jut ott szóhoz. Először is vannak, akik szép magasra feldobják a labdát a miniszternek, hogy az rezzenéstelen arccal a megfelelő kormányzati panellel lecsaphassa azt. Másodszor vannak, akik ilyen-olyan trükkökkel, de általában kevés sikerrel próbálnak valami információt kicsikarni Gulyásból. És van a Magyar Fórum.

Igen, létezik még a 2012-ben elhunyt Csurka István lapja. Mi az hogy! Olyannyira, hogy szerzőjük, Medveczky Attila ott ül szinte minden kormányinfón, ha pedig a járvány miatt nem lehet személyesen jelen, akkor nem felejti el elküldeni az egyedi, csak rá jellemző kérdéseket. Kérdések ezek? Persze, nyelvtanilag azok, de közben sokkal többek annál. Önmagukban, a miniszteri válasz nélkül is tökéletesen megálló pontos publicisztikák, lényeglátó glosszák.

A kormányinfó hangulata általában olyan, mint egy langyos száraz pezsgő, amiben álmosan olvadozik egy árva jégkocka, de amikor mikrofonhoz jut az újságíró a régi iskolából, akkor jön az esemény csúcspontja. Ez abból is jól látszik, hogy ilyenkor Gulyás Gergely is áthelyezi a súlypontját egyik lábáról a másikra, és a szokásosnál is mélyebbet sóhajt.

Csokorba szedtük az elmúlt hónapok fórumos kérdéseit:

Július 13-án este, valamivel 10 óra után a József körúton három férfi megpróbálta rárúgni az ajtót egy meleg párra, a lakásban volt az egyikőjük hároméves gyereke is. A Corvin mozitól nem messze lévő lakást a pár egyik tagja bérli. Pár nappal a támadás előtt szivárványos zászlót rakott ki az erkélyre. Mióta a kormány életbe léptette a homofób törvényt, azóta tiltakozásul többen is kirakták az LMBTQ-zászlót a környéken.

Már 11-én valaki homofób matricákat ragasztott ki a lépcsőházában.

13-án este viszont ennél jóval súlyosabb eset történt. Három fiatal, húsz és harminc közötti férfi előbb bekopogott a lakásba, majd miután a bentiek furcsálták a késő esti kopogást, és nem nyitottak rögtön ajtót, a zárral kezdtek babrálni, és közben az ajtót rugdosták.

A lakásban lévők megrémültek, és tárcsázták a segélyhívót. A rendőrök perceken belül kiértek. A támadók pont akkor hajtottak el egy szürke Toyota furgonnal, amikor a rendőrség autója leparkolt a ház előtt.

A három férfi matricákat ragasztott az ajtóra, pont olyanokat, amiket már napokkal korábban is valaki kirakott a házban.

A rendőrök arra hivatkozva, hogy kár nem történt, senki és semmi nem sérült meg, nem vettek fel jegyzőkönyvet.

A 23 éves albérlő elmondása szerint a rendőrök nagyon kedvesek voltak, de megkérték őket, hogy a szivárványos zászlót inkább vegyék le, és arra is emlékeztették a párt, hogy „van most ez az új törvény, ugye tudnak róla”.

Az esetről egy LMBTQ-csoportban is írt az egyik tag, a megtámadott pár ismerőse:

„Kérünk titeket, hogy bátran és azonnal hívjatok rendőrt ha nálatok is hasonló eset történik és nem érzitek biztonságban magatokat az otthonaitokban. Nálunk nagyon normálisak voltak a kiérkező rendőrök, hálásak vagyunk a gyors és mérhetetlenül emberséges közbenjárásukért!

Nem utolsó sorban pedig nyilván végtelenül csalódottak vagyunk, hogy bár semelyikünknek nem esett baja, mégis úgy ér véget a sztori, hogy nekünk kell meghunyászkodnunk, nekünk kell eltávolítanunk valamit az otthonunkból csak mert az néhány idegennek nem tetszik.”

A lakást bérlő nő elmondta nekünk, hogy ma, július 16-án a rendőrség ismét kiment hozzájuk, érdeklődtek, hogy minden rendben van-e, jelezték, hogy ha bármi hasonlót tapasztalnak, akkor hívják őket, és állításuk szerint ellenőrzik a környéken lévő kamerákat.

(A rendőrséget írásban megkerestük, amint válaszolnak, frissítjük a cikkünket.)

2018 nyarán vallottam be itt a 444-en a kedves olvasóknak, hogy függő vagyok: „Itt az ideje, hogy szembe nézzek a szomorú helyzettel, az orrnyálkahártyám lassan három éve Nasivin orrspray függő. Ez azt jelenti, hogy ha nem lövöm be magam napi 5-6 alkalommal oximetazolin-hidrokloriddal, akkor legkiszámíthatatlanabb pillanatokban fullasztóan bedugul az orrom. Nem szipogok, nem sípolok, nem ventilálok, hanem elzáródok, mintha betont öntöttek volna az orrnyílásaimba. Gusztustalan nyomorúság. Inkább lennék heroinista.”

Azóta eltelt még három év, és így hat év cuccozás után idén leszoktam a szerről.

Rácsúszás

De előbb arról pár szóban, hogy csúsztam rá. Az orrcsepp-függőség általában úgy alakul ki, legalábbis nálam ez történt, hogy az ember náthás, emiatt feldagad az orrnyálkahártyája, ami elzárja a levegő útját. Ilyenkor nyúl a sprayhez, ami az orrnyálkahártyában található apró ereket húzza össze, így enyhítik a duzzanatot, ezáltal megnyílik az út a levegő előtt. Ahogy idővel csökken a hatás, az erek ismét kitágulnak, a duzzanat pedig gyakran nagyobb lesz, mint korábban. Így aztán ismét a csepp után nyúlunk, többet használunk belőle, pörgünk az ördögi körben, és úgy rácsúszunk, hogy fokozatosan az életünk részévé válik, majd meglenni sem tudunk nélküle. Visszük magunkkal munkába, sportolni, színházba, bulizni, aludni. Mindenhová flakonokat rejtünk, és a legkülönbözőbb kínos helyzetben kétségbeesetten tapogatjuk a zsebünket, mikor beüt a dugulás. Végül pedig azon vesszük észre magunkat, hogy a vegyszert, amit elvileg csupán 3 -7 napig szabad használni, már évek óta folyamatosan toljuk.

Az elmúlt években egy minden élvezettől mentes kellemetlen függőségbe sodortam magam, tönkre vágtam a nyálkahártyámat.

Hetente elfújtam egy flakon sprét, aminek az ára átlagosan 2000 forintba kerül. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években nagyjából 625000 forintot hagytam a gyógyszertárakban. Mindezt egy tök átlagos 2015-ben beütő megfázás miatt.

A problémámmal nem vagyok egyedül. Nyáry Luca februárban írt a WMN-re cikket a saját orrcsepp-függőségéről: „Nekem már a saját 4,5 évnyi használatom is döbbenetesen hosszúnak tűnt, de a kommentelők között voltak olyanok, akik akár tíz-húsz éve a rabjai ennek a szernek. A legtöbben még csak az első pár hónapban járnak, de van, aki gyerekkora óta függő, sőt még olyan is, aki a szülőszobáról is kiment az orrspréért. A régi motorosok azt is tudják, hogyan kell széthajtogatni a legismertebb márka tetejét, hogy kinyerhessük belőle az utolsó cseppeket, a már leszokottak pedig úgy osztogatják nekik a tuti módszereket és az imádkozós emojikat, mintha a rehabon lennénk.”

Lecsúszás

A 2018-as cikkünk megjelenését követően rengetegen írtak rám, hogy sikerült-e lejönnöm, és ha igen, akkor mi volt a tuti módszer. Most elárulom.

2021-ben a Filmklub Podcastban ültem. A Titanic hosszúságúra nyúlt interjú valahanyadik órájában elkezdtem úgy beszélni, mint Bruce Willis a Ponyvaregényben miután betörték az orrát. Nem volt, mit tenni, az adás közben elővettem a cuccot, és belőttem. Így a nyavalyám is kapott egy rövid részt a műsorban. Hatalmas mázli, hogy Szentpéteri Szabolcs fül-orr-gégegyógyász főorvos nem adta fel, és eljutott idáig a podcastban, és mivel együtt jártunk az Eötvös gimibe, írt nekem, hogy segítene lerakni a sprét, ha nem ragaszkodok hozzá.

„Erről pont úgy kell lejönni, mint a heroinról. Adunk helyette metadont”

- mondta, és hozzátette, hogy eddig mindenkit sikerült lehoznia, kivéve egy rokont, aki nem volt elég elhivatott, és esténként, elalvás előtt nem állta meg, és befújt. A metadon az én esetemben egy receptre kapható Mometasone nevű szteroidos orrspré volt, amit úgy adagoltunk, hogy a leszokás első két napján még 4X4 fújást, aztán kétnaponta fokozatosan egyre kevesebbet lőhettem.

A megvonással és a „metadonnal” hamar, már az első napon jelentkeztek az ismert elvonási tünetek: bebetonozott orr, fejfájás, a szájam csontra száradt, kifeküdtem. Ijesztő volt. Arra gondoltam, hogy ha ez így fog menni napokig vagy akár hetekig, az nagyon súlyos lesz. Ilyen nyomorúságos állapotban, a plafont pihegve bámulva telt el jó pár óra, aztán egyszer csak kattant az egyik orrnyílás, és valami levegőszerűség kezdett áramlani.

A pásztói könnyező szűz óta nem volt ilyen csoda a Kárpát-medencében.

Az ezt követő napokon, sőt hetekben félorral működtem, ami tudom, nem hangzik valami kellemesnek, de az a speciálisan kellemetlen, totális dugulás, amit a Nasivin okozott, többé nem jött vissza. Tudtam aludni. Összegezve: egy flakon szteroidos pótszer, fél nap pokol és másfél hét kellemetlenséggel túlestem a leszokás nehezén. Sokkal simább és gyorsabb volt, mint előtte gondoltam.

Viszont hat év orrcseppezés nem marad nyom nélkül.

Amikor Dr. Szentpéteri Szabolcs megvizsgált, nem finomkodott, megmondta, hogy jól hazavágtam a nyálkahártyám, ami már szerintem sosem lesz olyan, mint a szer előtt volt.

Utóirat: Mindenkinek javaslom, hogy ha rajta van a cuccon, akkor most forduljon orvoshoz. Mielőtt késő lesz. Erre nem csak azért van szükség, mert a gyógyszert csak ő tudja felírni, hanem azért is mert a rászokásnak lehetnek a sima náthán túl más okai is: orrsövényferdülés, orrpolip, allergia, amiket, mint potenciális kiváltó okokat a függőséggel együtt kezelni kell.

„Minden vágyam elveszett. Céltalan megyek, a Nap vezet.”

A szegedi füvészkertben ücsörög egy fiatal férfi, saját élete unalmasságán rágódik és közben naplót ír, amikor váratlanul megszólítja a magyar szakos Zsófi, akinek dinók vannak a pólóján.

Mi kezdődhet így? Talán a dél-alföldi novellapályázat harmadik helyezettjének pályaműve? Reisz Gábor nagyon korai kisjátékfilmje? Bánki Beni Száguldás Fanta Szerelem vlogja?

Egyik sem!

A fenti jelenet a Holi nevű rapper első, Sírok és nevetek című albumáról egy 18 perc 39 másodperces szám, a Roadmovie bevezetése. Ezzel a szerelmes dallal a hazánkban nagy hagyományokkal bíró izmozós, kötekedős rap, intellektuális, értelmiségi rap, az ironikus rap és társaik mellé megérkezett az extrém hiperszenzitív rap is. De nem a tetovált arcos, belassult, Xanaxos Lil Peep féle, hanem egy merőben új formában.

A Gütyüli Gang 2016-os Straight Outta Gütyül száma óta nem érintett meg így hazai rapzene.

Mióta meghallgattam, ami azért már napokkal ezelőtt történt, szóval azóta zavarban vagyok. Mert én ilyen szemérmetlen, pofátlan, ordenáré szentimentalizmussal Goethe Az ifjú Werther szenvedései regénye óta nem találkoztam, de rapszámban aztán meg tényleg soha.

Holi korábbi számaira, mondjuk az Utálat fárasztó kormánygyalázó és a Vittula című öngyalázó nótákra nem kaptam fel a fejem, de egyik sem fogható a Roadmovie-hoz, ami olyan kendőzetlenül, expliciten érzelmes és lelkizős, mint sok száz egymás mellé helyezett Valentin- napi üdvözlőlap.

A szám hőse, a lírai én, tehát a srác, aki a bevezetőben kuksol a szegedi füvészkertben, így mutatkozik be: „Foglalkozásom, hivatalosan animációs filmkészítő, amúgy leginkább ilyen hobbiművész/léhűtő. De az utóbbi időben főleg egy dolog mozgat: megpróbálni kibekkelni vagy legalább kiismerni az egomat. Azt a hullamerev arcot lecsitítani nem könnyű, de önmagában a művészet, hát...nekem a lelkem a mű.”

Akkor még egyszer. Azt mondja:

„nekem a lelkem a mű.”

Ez a rapper flexelésnek valami egészen új minősége. Hol vannak ehhez képest a száguldó Lamborghiniből dollárkötegekkel dobálózó, letolt gatyás bohócok?!

És ilyen a bölcsész lány, aki leszólítja őt: ”Ha hülyeség is, ami eszébe jut, csak mondja simán, meg amúgy a világot ő is megváltaná. Csak lassan veszem észre, milyen felemelő, mennyire nem érdekli őt, hogy ő mennyire nem menő.”

Hol vannak már azok az idők, amikor egy hájas, kopasz benzinkutas, akinek az alkarjára fel van varrva, hogy stricy, azt üvölti a mikrofonba, hogy egyszerre három ribancon megy át, de vissza már nem tolat? Helyette itt van a momés fiú, akinek 10 éve nincs barátnője, beleszeret a bölcsész Zsófiba, lesétálnak a Tisza-partra, elővesznek egy miniszintit, és a saját szerzeményeiket adják elő egymásnak, majd mintha a Házibuli című filmben lennének, fellógnak egy Velencébe induló buszra, ahol a fiú fizikálisan is teljesen leolvad:

„Megsimogat, hogy így remegek, és cukin nevet, a vállamra hajtja a fejét, köszönöm, Istenem.”

Olaszban pedig elszabadulnak a vágyak, a művészpár itt már csak smárol és smárol.

„Nincsenek szavak, és a szép, hogy nem is kellenek, viszont túl sokszor jut eszembe, hogy csókolóznunk kellene.”

Azt gondolhatja az olvasó, hogy ilyen mennyiségű és minőségű ömlengést az emberi fül nem képes elviselni, pedig de, sőt. Annyira sok, annyira túlzás, annyira fordulatosan érzelmes, annyira lendületesen szalad a szirupos melankóliából az infantilis harmóniába, hogy ámulatból esünk ámulatba. Az a pletyka járja, hogy Holinak a lemezbemutatón miközben ezt a dalt előadta potyogtak a könnyei. Igaz? Ránézek a lemezborítóra, látom a kötött szívecskés pulóveres könnyes szemű Holit, és tudom, hogy simán igaz.

Liberó álhír volt, hogy idén elmaradt Európa legbiztonságosabb zenei fesztiválja.

Örömmel jelentjük, hogy friss formában, a magyar fiatalságra nyitottan, start up-os jelleggel, a megújult olvasói szokásokra tekintettel és a nemzeti nagytőke bevonásával ismét jelentkezik nagy sikerű online partiműsorunk, a Sound Rotation. Honnan máshonnan, mint a Balaton Soundról.

Kovács Gergő, a Kutyapárt társelnöke videóban jelentette be, hogy beállnak Hadházy Ákos mögé a zuglói ellenzéki előválasztáson. Azt gondolják, hogy a szocialista Tóth Csaba, aki jelenleg a körzet országgyűlési képviselője, nem annyira gáz. „Máshol is előfordult, hogy eltűntek képviselők”, de a szavazóiknak ez mégsem megy le a torkán. Így maradt Hadházy, akit a Momentum indított el.

Júniusban Karácsony Gergely és Jakab Péter felsorakoztak Zugló ura, az MSZP erős ember mögé. A Kutyapárt most először szól bele az ellenzéki küzdelembe. Kampányoltak már Zuglóban, 2019-ben az önkormányzati választáson Victora Zsolt képviselőjük bejutott a testületbe. Hogy a videón miért ásnak Kovács Gergő mögött, arra itt keresse a választ.

Bácskai János, Ferencváros egykori polgármestere, majd képviselője távozik a politikából. Levélben búcsúzott politikustársaitól: „Szeretném megköszönni eddigi támogatásukat, és kívánok Önöknek képviselői és hivatali munkájukhoz erőt, egészséget, hogy Ferencváros eddigi történetéhez méltó eredményeket érhessen el a jövőben is.”

Ezzel az utolsó ismert fideszes politikus is távozott Ferencvárosból.

Nem Bácskaival kezdődött el a kormányzópárt helyi leépülése.

A ferencvárosi Buddha

A IX. kerületben nem Bácskai János volt az erős ember, hanem a korábbi alpolgármestere, majd főtanácsadója, a Fidesz egykori parlamenti képviselője, Varga József. Varga úgy volt a kerület legbefolyásosabb politikusa, hogy közben az egyszerű polgárok nem is hallhattak róla. 16 évet ült a kerületi önkormányzatban, de sosem szólalt fel nyilvánosan, nem mutatkozott, egy titokzatos Bakáts téri irodából intézte a kerület főként üzleti jellegű ügyeit. Az egyik kerületi képviselő úgy fogalmazott róla:

„Úgy járulunk elé, mintha valami Buddha lenne. Még akkor is nekem kell koslatnom utána, ha pénzt hozok.”

Volt képviselőtársa úgy jellemezte nekünk a Századvég Politikai Iskoláját kijárt főtanácsadót, hogy

„Tanulatlan ember, de ravaszságban, óvatosságban nincs párja, és több esze van, mint az egész Fidesz-frakciónak együttvéve.”

Varga neve számos ferencvárosi gyanús ügyben felbukkant. Ő volt az a képviselő, akihez a helyi nagymenő, a kéményes vállalkozó, Rudits Tibor egy zacskóval betért, majd gyorsan távozott, de hogy mit vitt a képviselőnek, arról nem tudott számot adni. Érdemes megnézni az érdekes esetet:

2018-ban Varga minden pozícióját elveszítette, mind a parlamentben, mind a Ferencvárosban. Nyilván nem a simlis helyi vállalkozókkal való zacskóváltásba bukott bele. Sokkal valószínűbb, hogy Lázár Jánoshoz fűződő szoros kapcsolata lett a veszte.

Olyan jó volt a viszony, hogy egy alkalommal például Lázár minisztériuma húzta ki a csávából. Annyira tisztességtelenül kezelték az EU-s pénzeket a IX. kerületben, hogy az még a Nemzetgazdasági Minisztérium Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságnak is feltűnt. 220 millióra büntették a kerületet, amit valami miatt végül Lázár János minisztériuma rendezett a kerület helyett.

Tehát, ahogy Lázár János kikerült a pikszisből, úgy Ferencváros is elvesztette urát. Ahogy a hivatali források fogalmaztak, Ferencvárost vargátlanították.

A kincstárnok bukása

Varga után nem sokkal, 2019 elején a másik fontos pártkatona is távozott a kerületi politikai életből. Martos Dániel parkolásért felelős kincstárnok volt a vagyonkezelőnél. Miután megjelent a budapesti parkolás sötét ügyeit bemutató filmünk, Martos távozott a pozíciójából, és a kerületi politikából is. Korábban a kerületi Fidelitas és a Fidesz talán leghasznosabb embere volt. Ő irányította a kampányokat, a frakciót, és a helyi ellenzék dögönyözését is ő intézte. Csak aztán annyi gyanús ügybe keveredett bele, hogy még Kocsis Máté is azt üzente a 444-nek, hogy Martos sáros, személyesen járt közbe, hogy távozzon. Ettől függetlenül a járvány alatt frissen alapított egy céget, amivel három milliárdos (!!!) gyorsteszt-bizniszt kötött az állammal, majd gyorsan átpasszolta a céget egy borsodi kistelepülésen élő huszonéves srácnak.

Időközben a Fidesz Ferencvárosban elvesztette a választásokat, és a Vargával, Bácskaival és Martossal is szoros kapcsolatot ápoló, a vendéglátástól az egészségügyön át az ingatlanbizniszen keresztül az út- és kéményfelújításokkal bezárólag mindenben érdekeltséget szerzett vállalkozót, a kéményes Rudits Tibort is kitessékelték a kerületből.

Budapest aranytartaléka

Végül most 2021 nyarán Bácskai János is távozik a helyi politikai életből. A volt parlamenti képviselő és polgármester mióta 2019-ben vesztett az önkormányzati választáson, teljesen eltűnt, nem hallatott magáról. Egy emlékezetes akciója volt, amikor a testületi ülésre behozott és kiragasztott egy gúnyrajzot Baranyi Krisztina polgármesterről.

A politikus 2021. június 14-étől a Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi, Hulladékgazdálkodási és Bányafelügyeleti Főosztályán kormánytisztviselőként fog dolgozni.

A helyi Fidesz ezzel tulajdonképpen ismert, befolyásos politikus nélkül maradt.

Ez azért különös helyzet, mert a jobboldal számára szimbolikus és gyakorlati értelemben is kiemelt kerületről van szó. Olyan jelentős intézmények működnek itt, mint a Kubatov Gábor pártigazgató által vezetett Fradi és a Groupama Aréna, itt van a Bálna, ahol a Fidesz a választási eredményváróit szokta tartani vagy éppen a fideszes ideológus által vezetett Corvinus, de Orbán Viktor számára a BMC is fontos intézmény. És ami ennél is jelentősebb, hogy itt található Budapest „aranytartaléka”, a kormány legnagyobb beruházásai itt épülnek, illetve ide tervezik őket. Óriási kézilabdacsarnok, atlétikai stadion, részben a Galvani-híd, az új Széchenyi Könyvtár, hatalmas török lakótelep, „diákváros” és ugye a kínai Fudan egyetem épülhet ide.

Kocsis Máté a területért felelős országgyűlési képviselő, akit viszont láthatóan sokkal jobban izgat az egykori kerülete, a szomszédos Józsefváros. Hogy mást ne mondjak, itt volt az emlékezetes kamutüntetés, ahová vidékről hoztak áltüntetőket, akik fecskendőket szórtak el a polgármesteri hivatal körül, hogy így tiltakozzanak a 8. kerületet „drogtanyává változtató” Pikó András polgármester ellen. De számos példát lehetne sorolni, ami mutatja, hogy ott él és dolgozik a Fidesz. Közben a IX. kerületben dübörgő kampány során Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina zavartalanul nevezhetett át utcákat a kormánynak igen kellemetlen módon.

A Fideszt rottyon van a 9-ben, a régen pezsgő pártiroda elfüggönyözött irodáiba néhány mémgyároson kívül senki nem jár be, illetve de, a hetekben egy utcakő még benézett.

Jankovics Marcell korszakos rendező, tudós nem volt jó katonája Orbán Viktornak. A miniszterelnök a 80 éves korában elhunyt művész temetésén így emlékezett:

„Amikor eljött a mi időnk, én is hosszú évekig értetlenkedtem. Vártam, hogy suhintson. Széleset, erőset, mélyet. Vágja őket ketté, vagy mint mesehősei, aprítsa miszlikbe, ahogy vele tették, amikor kiszorították, félrelökték, és örömmel szúrtak alattomos tőreikkel a szívtájék felé. Miniszterelnökként adtam hozzá vasat, kohót, salétromot, ólmot és fegyverkovácsokat is. De nem és nem. Nem hallottam sem csontok ropogását, sem inak szakadását, sem eldőlő testek zaját, és nem láttam kosárba hulló fejeket sem. És egyre csak zúgolódtam, elégedetlenkedtem, és sürgettem: mire vár még? De nem és nem.”

Jankovics Marcellt nem tartotta jó katonájának a miniszterelnök. Szemben mondjuk Cseh Tamással, aki nem élhette meg, hogy „eljöjjön az ő idejük”. 2009-es halálakor így búcsúztatta őt Orbán Viktor:

„Ő a mi katonánk, a legjobb katonánk, a legjobb harcosunk volt”

Vagy Kerényi Imre, rendező, aki a temetésén szintén értékelést kapott katonai szolgálatáról: „És harcoltunk együtt jóban, rosszban, esőben, napsütésben, diadalmas és lehanyatló zászlók alatt. És ezért gyászolunk most itt úgy, azzal a fájdalommal, ahogy csak bajtársak tudják egymást gyászolni. Jó harcos voltál. Tudtál úgy harcolni, ahogy senki más nem tudott.”

Orbán Viktor búcsúbeszédében arról vall, hogy évek kellettek hozzá, hogy belássa, elfogadja, Jankovics Marcell nem fog fegyvert, az ellenkező utat választotta:

„Évek kellettek hozzá, hogy megértsem, hiába várok. Erre hiába várok. Neki más küldetése volt. Az ő küldetése más volt, mint a magamfajtáké(...) Az ő küldetése az volt, hogy alámerüljön a magyar szellemvilág legmélyebb rétegeibe, elfeledett kincseket hozzon fel, megtisztítsa és átadja nekünk.”

Nincs abban nagy újdonság, hogy az orbáni retorikában, politikában, amiben mindannyian élünk és működünk, nincs helye tisztességes versengésnek, vitának, tárgyalásnak, kompromisszumnak, szolidaritásnak, semmilyen normális emberi együttműködésnek. Békeidők nélküli permanens háborús pszichózis van.

Mindannyian egy értelmetlen, buta, az élet minden árnyalatát kizáró, agresszív laktanyai életre rendezkedtünk be. És ebben a rendszerben kizárólag két fajta szerepet osztanak: lehetsz a vezető katonája vagy miszlikbe aprítandó ellenség. Aki pedig egyik sem akar lenni, azt addig terelik, szorítják, míg végül akarata ellenére ő is ott találja magát a lövészárokban bakancsban és zubbonyban.

De ami ennél jóval érdekesebb, hogy a miniszterelnök gyászbeszéde érzékletes leírást ad arról, hogyan is zajlik az évek óta tartó kultúrharc Magyarországon.

Pontos képet kapunk arról, hogy milyen tervek, motivációk és ösztönzők állnak az úgynevezett kulturális térfoglalás mögött. Hogy mást ne említsünk, amire Jankovics Marcell nem volt hajlandó a saját területén, azt megtette Vidnyánszky Attila a színházi világban. A miniszterelnök adta hozzá a vasat, a kohót, a salétromot, az ólmot és a fegyverkovácsokat is, és ropogtak a csontok, szakadtak az inak. Az sem volt baj, ha ezek kaposvári vagy budapesti diákok csontjai és inai, és az sem jelentett gondot, ha a magyar kulturális élet legtehetségesebbjeinek fejei hullottak a kosárba.

Árulkodó beszéd volt ez, amiben a miniszterelnök kimondta azt, amit eddig tagadott: hogy a harc nem valami másnak, valami nemzetibbnek, valami keresztényebbnek, valami magyarabbnak a térhódításáról szól, hanem a zsigeri bosszúról és a sérelmek könyörtelen megtorlásáról.

Jankovics Marcell nem volt jó katona, így maradhatott meg egy utánozhatatlan nagy magyar művésznek és tudósnak.

Pár hete indult el a Csuklón Szpotting nevű Instagram-oldal, ami magyar hírességek óráit szpottolja. Bayer Zsolt, Zimány Linda, Csányi Sándor, Soros György csuklója már sorra került. Azt írják: „Magyar celebek, politikusok és közéleti személyiségek karóráinak tájékoztató jellegű, egyáltalán nem rosszindulatú szemrevételezése.”

View this post on Instagram

A post shared by Csuklón Szpotting ⌚️

Szólj hozzá!

---