Békemenet belülről: Hol vannak már azok az idők, amikor a házak falai remegtek a Gyurcsány takarodjtól!

• A Békemenet sem a régi már.
• De miért, kevesen voltak?
• Ugyan már, annyian voltak, mint az oroszok.
• Rossz volt a szervezés?
• Dehogy volt rossz, olyan flottul ment, mintha a Mercedes-gyárban tervezték volna meg.
• Akkor mi volt a baj?
• Ez a Békemenet már, hogy is mondjam... túl békés.

Pedig a szervezők még sosem alkottak ennyire egységes, kidolgozott koncepciót a eseményhez. Hatalmas kivetítőkön villogtak 2006. október 23-a képei. A vászonról szó szerint csorgott a vér, a gumilövedékek úgy durrogtak, hogy visszhangzott tőlük a Kiskörút. A Nemzeti Múzeumnál kiállítás fogadta a menetet. A kerítésére az új igazgató, L. Simon László hatalmas képeket aggatott ki, amin 2006-os áldozatok véres kepei voltak láthatóak.

Tömegével osztogatták az egységes STOP Gyurcsányos táblákat. A házak faláról gigantikus ElkXrtuk-molinók lógtak. A menet két oldalán, a Simicska-oszlopokon egymást követték a Stop Gyurcsány, Stop Márki-Zay plakátok.

A Szabadság hídtól a Deák térig végig a 2006-os események emblematikus díszletei köszöntek vissza: fehér szabadság-feliratnál és egy régi vízágyúnál is lehetett fotózkodni. Az Astorián gumilövedék lyuggatta CÖF kamion várt minket. Sőt a konferanszié, Földi-Kovács Andrea még egy valódi áldozatot is mutatott a tömegnek Fábián Gábor személyében, aki 15 évvel korábban részt vett a Fidesz október 23-ai megemlékezésén, és akit ártatlanul brutálisan összevertek a rendőrök.

Tehát a 2021-es Békement olyan volt, mint egy szellemvasút, a posztszocialista szellem vasútja, ami képekkel, hangokkal, díszletekkel próbált visszaröpíteni minket 2006-ba.

A cél az lehetett, hogy mire a vezér beszélni kezd, mindenki ökölbe szorult kézzel, teli tüdőből skandálja, hogy „Gyurcsány Ferenc, legyen fegyenc!”

Ehelyett mi történt?

Az emberek sós perecet majszolva nézték a mindenfelől bejátszott rendőrterrort. A vízágyúnál mosolyogva szelfizgettek a fiatalok. Senki nem skandált semmit, helyette ment a viccelődés, egy csomó vidéki és nem vidéki, határon inneni és onnani koptatta a pesti flasztert és pörgette a pesti viccet. Amikor döcögve haladt az irdatlan tömeg, egy mókamester bekiabált: „Na, látom nincs köztünk sok haladó!” És mi önfeledten kacagtunk. Még a legendásan vérgőzös Czunyi úr is - Czunyiné államtitkár férje - szinte bukolikus hangulatba került. Nézzék!

Közben: „Gyere, Jancsi, itt vagyunk a zászlóknál, hát vak vagy, nem látsz minket?” Viccelődött egy másik úr a zászlórengeteg közepén. És persze ment körbe-körbe a kisüveges házi pálinka, de csak ésszel, senki nem esett túlzásba. Kivéve egy messziről jött székely fiú. Ő bizony csendesen elhajlott, de őt is becsülettel végigvonszolták a társak. Egyetlen picit ijesztőbb pillanat volt, amikor mellém került Boldog István képviselő úr. De rutinosan ellenőriztem, hogy megvan-e még minden értékem, majd a kamerámat erősen szorítva arrébb húzódtam.

Nem seregszemle volt ez, sokkal inkább polgári dzsembori.

Olyanokról beszélgettek körülöttem, hogy: „Nándit rég letiltottam már Facebookon, mert hülye, mint a seggem partja. A beszéd után nyaljunk már egy fagyit, ha idáig eljöttünk. Az Alle-ban jövő héten megnézzük az ElkXrtukat. Kivéve, ha Gyurcsányék tényleg felvásárolják az összes jegyet. Nézd már a sok maszkos bohócot, mi van ezekkel, jó hogy nem csadorban jöttök. Képzeld, előbb láttam, hogy az a pufi Pest TV-s gyerek riportozik a Ferenczi Orsival. Na, mondjad már a nevét, az a szemüveges, tudod.”

Nos, ilyen chillesen ballagtunk el a színpadig. Reménykedtem, hogy majd a Főnök berúgja a bulit.

Hát, lószart, Mama!

Orbán Viktor egymás után dobta be a szörnyűségesnél is szörnyűségesebb rémeket, amik mind a magyarokra fenik a fogukat. Először farkast kiáltott, majd felfestette az ördögöt a falra, végül ugyanerre a falra felhányta a borsót, de úgy, hogy a fal adta a másikat. És semmi. A tömeg tapsolt ugyan, néha nevetett, pislákolt, de a régi tűz ma nem lobbant fel. Hol vannak már azok az idők, amikor a házak falai remegtek a „Gyurcsány takarodj"-tól”!