„A semleges, mindenre nyitott kultúrpolitikát nyugodtan el lehet felejteni, abból nem jön ki semmi”

Péntek este a Scruton konzervatív kávézóban beszélgetett kultúrpolitikáról, megosztottságról, jobboldali rettegésről és kultúrharcról Ókovács Szilveszter, az Állami Operaház főigazgatója és Szarka Gábor, az új SZFE kancellárja.

Míg Ókovács Szilveszter azzal indított, hogy számára a kultúra annyit tesz, „embernek levés és lélekről beszélés”, addig Szarka Gábor más irányból közelítette meg a témát. Ő ugyanis katona és biztonságpolitikai szakértő volt, és nem a kultúra szépségével foglalkozik, hanem annak társadalmi, értékrend-befolyásolási lehetőségét tartja fontosnak.

Stratégiai érdekek

Szarka kifejtette, Aczél György óta Magyarországon a film és a színház világa egysíkúan épült fel. „A kultúrában nem történt meg a rendszerváltozás.” Ez a jelenlegi megosztottság alapja. Pedig szerinte nemzetstratégiai jelentősége van a területnek. „Nagyon fontos üzeneteket, társadalmi felfogásbeli üzeneteket lehet eljuttatni a kultúrán keresztül.”

A film és a színház a legalkalmasabb arra, hogy alakítsuk a társadalom mélyrétegeit.

A politika meghatározza, milyen irányba megy egy ország, de hogy egy adott kérdésről mit gondolnak az emberek, az a kulturális produkciókon keresztül tud áramlani. Szerinte a Netflixen a társadalomformálás kötelezően zajlik. „Például az LMBTQ-kérdésről, genderkérdésről és sok minden másról hogyan gondolkodjunk.” Szarka azt mondja, nagyon gyorsan kerülhet egy fiatal ennek a valaminek – „kulturális szemétnek is nevezhetjük, de talán nem kellene minősíteni” – a befolyása alá, és válhat az áldozatává. Kialakulhat benne a felfogás, ami ellentétes a konzervatív vagy keresztény felfogással.

A nagyhatalmak – Kína, USA, Oroszország, India – tudatosan használják a filmet és a kultúrát arra, hogy az érdekeik mentén befolyásolják a világot. Szarka szerint a kultúra feladata, hogy stratégiai érdekeket érvényesítsen. Tehát a különböző hatalmak ezen keresztül saját képükre formálják a társadalmat. Ez nemzetstratégia.

„A semleges, mindenre nyitott kultúrpolitikát nyugodtan el lehet felejteni. Az nem szabad, hogy működjön, mert abból nem jön ki semmi.”

Ókovács szerint mély árkok vannak a magyar nemzeten belül, ez már a dualizmusban is pont úgy volt, ahogy ma. Ez a kultúrában annyira így van, hogy az elmúlt 12 évben, akik velük ellentétes oldalon állnak, aktivistává váltak, ami viszont káros. Ha egy színész feláll egy politikai rendezvény dobogójára – ami nem tilos –, azzal megosztja a maga és a színháza közösségét. Ezért egy nagyszerű művésznek nem biztos, hogy megéri politikai eseményen konferálni, és ezzel elveszíteni a hitelét. Az igazgató szerint jobb néha csendben maradni és visszahúzódni.

Egyik oldalt félelem, másik oldalt gyűlölet

Szarka kancellár szerint a megosztottság nem tőlük ered. Ők az SZFE átalakítása kapcsán gyűlölettel és bezártsággal találkoztak, amit a piros-fehér zárószalag (az egyetemfoglalás jelképe) is szimbolizált.

„Higgyék el, sokkal nyitottabbak voltunk feléjük, mint ők felénk.”

Arról panaszkodott, hogy Upor László (a régi SZFE megbízott rektora) egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Vidnyánszky és Szarka, tehát az új vezetés csak „emberi tárgyak”. És ennek a súlyos kijelentésnek nem volt következménye. (Upor László erről a kijelentéséről a Színhaz Online-nak beszélt részletesen.) Ókovács ezzel kapcsolatban elmesélte, ismer olyan kollégát, akit hiába hívtak az új SZFE-re, nem merte elvállalni, mert ha megteszi, akkor ki lett volna mondva rá a „fatva”. Miközben szerinte egyetlen művészt sem szabadna politikai alapon számon tartani. Szarka hozzátette: „De ők csinálják. Az oktatók pedig félnek.”

Azt, amit Szarka kapott, szerinte egy művész sem tudta volna elviselni. Azért kellett neki, egy kívülről jött embernek arccal szerepelnie és vállalnia a konfliktust az SZFE-ügy kapcsán, mert az egyetemi vezetőtársai ezt nem tudták és merték. „Miközben azok, akik velünk szemben határozták meg önmagukat, csoportosan, nagy elánnal és sok helyen – fiataloktól az idősekig – ott voltak és vállalták a konfliktust.” Majd hozzátette, ha most ilyen bátran kiállnak, elképzelhető, hogy mi lenne, ha politikai támogatásuk is lenne, el lehet képzelni, hogy mit tennének az „emberi tárgyakkal”, ha lenne lehetőségük. „Én ettől tartok. Illetve én nem, mert nekem most már mindegy. De ez szörnyű.”

Méltányosság

A két kulturális vezető arról is beszélt, hogy míg a kormányközeli Kálomista Gábor producer vagy az Opera és az SZFE vezetése is teret ad a máshogy gondolkodóknak, addig garantált, hogy ez a másik oldalról nem történne meg. Ókovács elmondta, ők például felkérték Dés Lászlót, hogy írjon zenét az Operaháznak. „Pedig involválta magát azon az oldalon, de ezt én külön tudom kezelni.”

De ehhez az kell, tette hozzá Szarka, hogy a minimális lojalitás meglegyen mindenkiben, aki ilyen lehetőséget kap. Tehát Dés László vagy más, aki adott kormányzati döntéssel nagyon komoly támogatást kap, akkor az nem megy ki, és nem mondja el nemzetközi közegben, hogy egyébként meg mindenki bekaphatja. Tehát nem kritizálja a kenyéradót egy nemzetközi fesztiválon. Szarka számára ez elfogadhatatlan.

„Ha nem is a kormányhoz vagy lojális, akitől a pénzt kapod, legalább a hazádhoz legyél.”

Átmosás

Az új SZFE kapcsán Szarka kifejtette, az elmúlt egy évben teljesen új egyetemet kellett építeniük, mert amit örököltek, az egy rom volt minden szempontból. A működési alapok mostanra rendben vannak, de kulturális kisugárzása még nincs az egyetemnek.

A SZFE korábbi belterjes, belvárosias jellege miatt megvolt a közege, de aki nem oda tartozott, azokat nem is vették fel.

Most országos toborzás zajlik vidéken is. Szarka arra számít, hogy öt év múlva már lesznek konkrét eredmények, amik a közönség számára is láthatóak lesznek. Tíz év múlva pedig a színházi világban is megjelenhet az új SZFE értékrendje, ha nem törik meg a folyamat. Időre van szükség, mert „ők” szerinte hetven évig építették a régi SZFE-t. Ráadásául a felsőbb évesek még nagy hatással vannak az újakra. „Itt is kell átmosás.”