Igyál pálinkát kísérleti gyógyszerre!

Újra és újra átélni az érettségi napját? Ellenségednek sem kívánod. Pedig erről szól a ZANOX – Kockázatok és mellékhatások című új magyar ifjúsági film, amit az elsőfilmes Baranyi Benő írt és rendezett.

A történet szerint a főszereplő, a 18 éves Misi részt vesz egy gyógyszerkísérletben. ZANOX nevű bogyót kap a pánikrohamai ellen, amire később ráküld valami speciálisan undorító házi pálinkát. A drogok kombinációjának mellékhatása, hogy Misi visszarepül az időben, pontosan abba a pillanatba, amikor a legutolsó tablettát bevette.

Alacsony költségvetésű DeLorean.

Tehát a ZANOX időhurokfilm, amiből persze készült már néhány, de ez egyáltalán nem gond. Már csak azért sem, mert az időutazás a tinédzsernyomorúsághoz nagyon is passzoló zsáner. Nézőként abszolút átélhető, hogy egy szorongós, zárkózott 18 éves azon gyötrődik, hogy bárcsak semmissé tehetné a múlt rohadtabb pillanatait, helyrehozhatná végzetesnek tűnő bénázásait, szerencsétlenkedéseit, múltjának megalázó epizódjait.

Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy: „mi lett volna, ha másik tételt húzok töriből; ha mégis elmentem volna abba a bizonyos buliba; ha a szünetben nem kukultam volna meg, amikor odajött AZ a csaj?” Misi gimnáziumi éveinek utolsó napján ezek a szerencsétlen momentumok összesűrűsödtek. Így aztán az érettség és éretlenség, felnőttkor és gyerekkor határán billegő srác újra és újra ráiszik a gyógyszerre, hogy helyrehozza azt az elcseszett napot, de hiába a drogkombó, valahogy mindig tragédiába torkollik minden. A ZANOX arra az ismerősen borzongató érzésre épít, hogy a történeteken elég csak egészen picit billenteni, és máris minden teljesen máshogy alakul. Életek múlhatnak egy-egy látszólag lényegtelen, apró emberi döntésen.

Misi, ahogy minden jó tragikus hős, szeretné kezébe venni a sorsát, szeretné, ha nem a véletlen vagy a gondviselés, hanem az ő akarata alakítaná a dolgok menetét. De hiába indulhat újra és újra a startvonaltól, hiába igyekszik mindig tanulni a múlt hibáiból, a dolgok valahol mégis félrecsúsznak.

Ennyi elég is volna egy remek tinédzserkomédiához, de a film készítői érezhetően valamivel többet akartak kihozni a történetből. A ZANOX nem a semmiben és nem is egy stilizált világban lebeg kortalanul. Dunaújvárosban játszódik, hangsúlyosan a mai Magyarországon. Felvillannak a 80-as éveket idéző hazai egészségügyi ellátás, oktatás, rendvédelem kopott képei. Míg a film kifejezetten könnyed, vígjátékszerű, addig a környezet, a látvány nem elemelt, hanem részletgazdag és karcosan realisztikus.

Ez a disszonancia a sztori és a látvány között érdekes, de közben hiányérzetet is szül.

Nem érdemes azt számon kérni a filmen, amit nem tűzött ki célul. Például, hogy miért nincs erősebb szociográfiai, történelmi, politikai, lélektani vagy akármilyen más mélysége a sztorinak. A ZANOX ugyan generációs film, de nem akar Moszkva tér és főleg nem Megáll az Idő lenni. Azt viszont igenis fel lehet vetni, hogy ha egy történetben az alapszituációban a főhős a nagyanyjával él, pánikrohamai vannak, ezért gyógyszerkísérletben vesz részt, annak milyen okai vannak. Nem azért, mert magasművészetet várunk el egy közönségfilmtől, hanem azért, mert maga a film veti fel ezeket a kérdéseket, így ezek a nézőben is felötlenek, de nem kap rájuk választ.

A filmben alkoholisták, zombivá tévézett, nikotinfelhőbe burkolt szülők, pszichés problémákkal küzdő pszichiáter és egy bokorban bujkáló beteg gyilkos is fontos szerepet kap, de ahogy Misi pánikbetegségére, úgy ezekre az élethelyzetekre, kisiklott sorsokra sem kapunk magyarázatot. Az, hogy itt mindenki kripli, adottság, amit el kell fogadnunk. Jók a szinte ismeretlen színészek, nem konganak bénán a dialógusok, jó a zene, jó a történet ritmusa, mégsem hagy mély nyomokat maga után a film, hamar elszáll, miután kiléptünk a moziból. Viszont ezzel a bajnok számmal indul: