A Jámbor-kampány az új ellenzéki csodarecept?

Jámbor András és a Szikra Mozgalom sikeres józsefvárosi, ferencvárosi kampánya érezhetően nagy hatással van a harmadik kétharmad után utat kereső ellenzékre. Karácsony Gergelytől, Tordai Bencén, Ungár Péteren, Ujhelyi Istvánon, Pikó Andráson át, Donáth Annáig az utóbbi hetekben új típusú politika és kampánystratégia mellett érveltek. Ennek az egyik alappillére, hogy a magyar emberek jelentős része nem foglalkozik demokráciával, jogállammal, választási törvénnyel, identitáspolitikával, korrupcióval, sajtószabadsággal. A hipotézis szerint a hétköznapi embereket, a hétköznapi problémák érdeklik, magyarul a megélhetésük, a lakhatásuk, és nem a szerintük leginkább Hadházy Ákos fémjelezte szimbolikus ügyek.

Karácsony Gergely ezt így fogalmazta meg a Válaszonline-nak: „Irgalmatlanul elitista a magyar ellenzék. Intézményekről, struktúrákról, makróügyekről beszélünk állandóan. Nem arról, hogy ebben a faluban nincs háziorvos, hanem arról, hogy nincs egészségügyi minisztérium. (...) Tehát földközelibb, emberközelibb, életközelibb politikát kellene összehozni az eddigieknél. Amikor arról szól az ellenzéki diskurzus, hogy bemenjenek-e a parlamentbe, letegyék-e az esküt, vagy ne, csak másnap – az pont az az elitfoci, amely mélységesen nem érdekli az embereket.”

Donáth Anna pedig a Magyar Hangon tette közzé ezzel kapcsolatos gondolatait: „Lejárt az egyre radikálisabb, egy szűk közönség igényeit kiszolgáló politizálás ideje is. Ez ugyanis a társadalom többségének szemében az ellenzék kormányzóképességét rombolja. Az igény jogosságától függetlenül az elszámoltatás egyre radikálisabb formáinak emlegetése vagy épp a dudálós tüntetések csak feszültséglevezetésre alkalmasak.”

Tehát most sokan egyszerre azt mondják, hogy az ellenzéki politikának az elittől a hétköznapi emberek képviselete felé kell fordulnia. A legfőbb gond a politikai tartalommal van, és azzal, hogy kinek politizálnak. (Hogy valóban ez-e a Jámbor-kampány fő üzenet, arra csak a hosszú cikk végén térünk ki.)

Szerda este az Aurórában a Közélet Iskolája három kampány irányítóját ültette össze, hogy megosszák tapasztalataikat az áprilisi választásról illetve a homofób népszavazás kampányáról.

Nem a pártok

Szél, Jámbor és a 2X (érvénytelen kérdésre érvénytelen választ) kampány is közösségi kampányok voltak. Ami lényegében arról szól, hogy nem hagyományos politikai pártok szervezik, mozgalomszerűek, bevonják a politikailag aktív helyi embereket, értékalapú, ügyek mentén mozog, nem csupán a győzelem a cél, hanem egy közösség, majd intézmények felépítése. Konkrét ügyeket vetnek fel és képviselnek.

Az Amnesty és Háttértárság kampánya eltért a többiekétől, hiszen az ő céljuk az volt, hogy az országgyűlési választással egyidőben tartott gyermekvédelminek vagy éppen homofóbnak nevezett népszavazáson minél többen szavazzanak érvénytelenül. A „2 X” kampány a mindent elnyomó választási küzdelem zajában is sikeres volt a szervezők szerint. Több mint 1,6 millió választó megértette, hogy nem nemmel, nem igennel, hanem minden karikát beikszelve, tehát érvénytelenül kell voksolni, ha azt szeretnék, hogy sikertelen legyen a kormány népszavazása. Ebben is tengernyi munka volt. Közösségi finanszírozást, aktivista hálózatot, online és offline marketingkampányt, látványos akciókat és országjárást kellett szervezniük olyan szervezeteknek, amelyek alapvetően jogvédelemmel foglalkoznak.

Egy győztes, egy vesztes

Szél Bernadett sikertelen és Jámbor András sikeres kampányának tapasztalataiból az ellenzék több tanulságot is levonhat.

A jelölt: A kampányfőnökök úgy látták, hogy a legalapvetőbb, legfontosabb feltétel, ami nélkül bele sem érdemes vágni egy ilyen melóba, az számukra adott volt. Jámbor és Szél is jó képviselőjelöltek voltak. Ismertek, aktívak, szorgalmasak, hitelesek, és akartak győzni.

Program: Jámborék az őt támogató Szikra Mozgalommal közösen elhatározták, hogy megmutatják, lehet úgy nyerni egy Budapesten belül nehéznek számító választókörzetben, hogy képviselik azokat a témákat is, amik szavazatvivőként vannak számontartva. „Mi beszéltünk, és tisztességesen beszéltünk, hajléktalanságról vagy éppen romákról.” Mondta Zubek Adrienn. Hozzátette: „Elosztási konfliktusokra fókuszáltunk, eggyel magyarabbul, szegény emberekért is dolgozni hajlandó képviselőjelöltünk volt”. Szélék más taktikát választottak, ami abból adódott, hogy 17 különböző település tartozott a körzetükbe, amiben voltak városok és falvak egyaránt. Minden településre a közösség bevonásával külön-külön programot alkottak. Ami azt jelenti, hogy 17 felé kellett kommunikálniuk. Ráadásul egy ilyen választókerületben lényegesen nehezebb volt elérni az embereket, mint Budapest központjában.

Csapat és szervezettség: Szél csapata eklektikus volt, amihez csatlakoztak momentumos, MSZP-s és egyéb pártok szimpatizánsai, aktivistái. Őket Szél Bernadett személye és az ellenzékiség tartotta össze. Ezzel szemben Jámbor mellett ott állt a Szikra, tehát egységes, hasonlóan gondolkodó balos csapat, amiben maga a jelölt is otthonosan mozgott. Beszélte a nyelvüket. Míg Szélék a kampányt szétdarabolt körzetben, később nagyon kicsinek bizonyuló, négyfős stábbal, vezetővel, koordinátorral indították el, és ehhez érkeztek nagy számban aktivisták, addig Jámboréknál 15 főből állt a vezérkar, nyolcvan fős csapat már a kezdetektől felsorakozott, amihez később még több mint 300 fős aktivista sereg csatlakozott. Fontosnak tartották, hogy online-ból áthúzzák a szimpatizánsokat e offline-ba. Tehát rávették a szavazókat, hogy ne csupán az interneten adománnyal, aláírással, lájkokkal támogassák a jelöltjüket, hanem kapcsolódjanak be személyesen is, jelenjenek meg, vegyenek részt.

Zubek Adrienn szerint Jámbor kampánya vérprofi volt. Mindenki pontosan, lépésről lépésre tudta, mit kell csinálnia, feketeöves szervezők koordináltak, rengeteg kiképzett és elszánt aktivistájuk volt. Az volt a titkuk, hogy a házi feladat minden nap el lett végezve.

Fidesz: Faramuci módon a Fidesz túltolt negatív kampánya is segíthette Jámborékat. Ide zúdult az országban az egyik legintenzívebb hazugságcunami. Eszelős mennyiségű erőforrással. A kampányfőnök becslése szerint százezres nagyságrendben osztottak ki lejárató szórólapot. Olyan üzenetekkel, hogy: „Jámbor András visszaadná a 8.kerületet a drogosoknak, visszajönne a delíriumos erőszak, az eldobált veszélyes és fertőző fecskendők tömkelege. (Belegondolni is rossz, ha egy kisgyerek kezébe ilyen kerül.)” Nem maradt érintetlen plakátjuk, mindet megrongálták vagy ellopták. A Szikra erre válaszul gerillacsapatokat szervezett, éjszakai őrjáratokat rendszeresített, ami leleplezte a Fidesz aktivistáit. A Fidesz itt láthatóan több erőforrást használt az ellenségmenedzselésre, mint a jelöltjük, Sára Botond népszerűsítésére. A kampányfőnök arról beszélt, hogy ez kontraproduktív volt, őket ez kifejezetten felspannolta, aktivizálta. Szerinte megnyerték ezt a meccset.

Szél ellenfele Menczer Tamás volt, aki a billegőnek elkönyvelt körzetben nem erőltette az ellenfél ekézését. Voltak ugyan Facebook-oldalak, mint a „Széllel szemben” vagy az „Ellenszél”, amiken olyan üzenetek futottak, hogy „Szél Bernadett nem akar rezsicsökkentés”, de ezeket az aktivisták rendszeresen jelentették, időszakokra sikerült is lekapcsoltatni őket, nem lehetett jelentős a szerepük. Jámbor és Szél alapvetően nem az ellenfeleikkel való konfrontációra vagy a védekezésre fordították az energiáikat.

Tanács: A fentieken túl két megfontolandó tanácsot is adtak a kampányguruk. A központi kampánycsapattól megígért és végül valóban megérkező segítségeket, támogatást, forrásokat nem lehet eléggé alulbecsülni. Szinte mindent meg kell tudni oldani maguktól. A másik, hogy nélkülözhetetlen a jól vezetett adatbázi felépítése. Ahogy fogalmaztak: „Az nem egy boszorkánykonyha, nem egy jaj-jaj, amitől félni kell. Használd tisztelettel, okosan, mert így tudod elérni azokat, akik rád akarnak szavazni.”

Lehetett-e nyerni szegénypárti programmal szegény körzetekben?

Ami viszont a most mintaként, csodareceptként kezelt Jámbor-kampánnyal kapcsolatban komoly kérdéseket vethet fel, az pont a tartalommal, kvázi a lényeggel, a programmal kapcsolatos. Egyfelől a Szikra és Jámbor húzótémája a kezdetektől a Fudan Egyetem elleni tiltakozás volt.

Arról beszéltek, hogy ezt a témát is sikerült lehúzni a szimbolikus magaslatokból a mindennapi egzisztenciális problémák szintjére. Úgy keretezték, hogy nem a kínai kommunista pártra, nem is a gigantikus hitelre, nem is az elitnek épülő egyetemre helyezték a hangsúlyt, hanem, hogy a diákvárostól veszi el a helyet, tehát lakhatási problémáról szól. Azt senki nem tudja megmondani, hogy ez mennyire ment át, működött-e egyáltalán. Az viszont látszik, hogy Jámbor és a Szikra most, hogy helyben nyertek, képviseletet szereztek az ügynek, nem találják a fogást rajta. Az alkotmánybíróság elkaszálta a népszavazást, a Fidesz nyilván lesöpri az ezzel kapcsolatos ellenzéki javaslatokat, és nem látszik, hogy lenne bármi eszköze Jámboréknak, hogy ebben az ügyben betartsák az ígéretüket.

Ennél is nagyobb kérdőjel, hogy ebben a kampányba valóban működött-e a szegénységre, egyenlőtlenségre épített, mindennapi megélhetési gondokkal küzdő emberek képviseletére alapozott program? Lehetett-e nyerni szegénypárti programmal szegény körzetekben? Zubek Adrienn erre a felvetésünkre azt mondta, hogy ez valóban egy nagyon éles kérdés. Jámbor választókerületét alapvetően nem gazdag választók lakják. De ezen belül is vannak nagyon elhanyagolt körzetek, ahol különlegesen nehéz sorsú emberek élnek. Ugyan ezek nehezen nyerhető körzetek, ennek ellenére Jámborék már csak elvi okokból sem hanyagolták el őket. Sőt, kiemelten odafigyeltek rájuk. Azt mondták, hogy például a Magdolna lakótelep becsületbeli ügy. De volt-e ennek látszatja? Egyfelől Jámborék hozták Józsefvárost is, és nem kizárólag a ferencvárosi szavazatokkal húzták be a választást. De amikor megnézték, lebontották szavazókörre az eredményeket, akkor azt látták, hogy pont a legszegényebb területeken, ahová leginkább szólt Jámbor kampánya, pont ott nagyon nyert a Fidesz. Ami lássuk be, egy ellentmondásos helyzet. Zubek állítja, hogy ennek a fő oka az volt, hogy ezeken a helyeken az ellenfél katonásan szervezett, kiterjedt szavazatvásárlást tolt végig: „Pont oda mentek, ahol a legkiszolgáltatottabb emberek élnek.”

A kampányfőnök az egész választásra nézve egyébként úgy látja, ha sokkal kvalitásosabb volna az ellenzék, és mindent jól csináltak volna, akkor sem biztos, hogy ezen a lejtős pályán sokkal jobb eredményt lehetett volna elérni: „De azért beljebb lennének”.