Szabó Andrea szociológus az ügynökaktákról: Ha a bűnbakkereső narratíva rögzül a magyar társadalomban, annak nagyon negatív következményei vannak

Jelentős történészi munkára van szükség ahhoz, hogy ne csak az áldozatok, hanem a végrehajtók, a tartótisztek névsora, tevékenysége is nyilvánosságra kerüljön – mondta Szabó Andrea szociológus, az ügynökakták társadalmi hatásainak kezelésére létrehozott szakértői testület tagja a Kossuth rádió Felkelő című műsorában.

Szabó arról beszélt, egyes közép-európai országokban sokkal korábban megtörtént az akták nyilvánosságra hozatala, ám sehol sincs teljes nyitottság. Úgy vélte, az a legrosszabb forgatókönyv, ami szerdán elkezdődött hazánkban, hogy „embereket valamiért, valamilyen szempont szerint kitesznek az asztalra, rájuk mutatnak és bűnbakokat képeznek belőlük”.

A cseh példát hozta fel: ez az időszak néhány hétig tart, majd lecseng. Ha az ország jól kezeli a helyzetet, a figyelem a bűnösök kereséséről fokozatosan arra terelődhet, hogy valójában mi történt.

Az, hogy valakinek van egy hatos kartonja, még nem jelenti, hogy bármit is tett, és bűnös – mondta Szabó. A karton megléte azt jelenti, hogy kísérlet történt a beszervezésre, de az lehetett eredménytelen is.

A szociológus szerint a médiának és a politikának hatalmas felelőssége van a történetek megismerésében. Szerinte a cseh példa alapján a társadalom azt a narratívát jegyzi meg, amely az első időszakból ered. „Ha a bűnbakkereső narratíva rögzül a magyar társadalomban, annak nagyon negatív következményei vannak.”

Szabó szerint a mostanihoz hasonló módon nyilvánosságra hozott adatoknak a rendszerváltás lezárásaképpen lenne értelme, és teljesen jogos is lenne. Az első szabadon választott kormány, az Antall-kormány „feladata lett volna ezt a vitát lefolytatni, hiszen ők kapták meg a társadalomtól azt a legitimációt és felhatalmazást, hogy a rendszerváltás folyamatát levezényeljék, és hogy szembenézzünk a múltunkkal”. Szabó sajnálja, hogy a szembenézés mindig elmaradt, ahogy a holokauszt, Trianon, a fehérterror és a Tanácsköztársaság után is.

A legfontosabb, hogy sokat kell beszélni az eseményekről, lehetőség szerint a következő napokban. Szabó szerint akár az Országgyűlés is tarthatna vitanapot erről, ami segíthetné a folyamat megismertetését. Hozzátette, az összes szocialista ország példáját megismerve nem talált ennél jobb módszert.

Kérdés a vitához: Milyen módon lehetne úgy nyilvánosságra hozni és feldolgozni az ügynökaktákat, hogy a társadalmi párbeszéd a történtek megértésére összpontosítson?