Ha Magyar Péter háborúval riogatna az újságban, azt sem kézbesítené a friss Szabad-díjas nyugdíjas kihordó

• Matisáné Szabó Márta szerda este megnyerte a Társaság a Szabadságjogokért különdíját, amiért a választási kampány idején megtagadta a Bors háborúval riogató különszámának kézbesítését.
• Mártából országos hős lett, amiért szembeszállt a hatalommal, miközben Somogyaszaló fideszes polgárainak dühével is szembenézett.
• De kicsoda Márta? Mi sarkallta erre a tettre? A budapesti hotelszobájában, a díjátadó másnapján beszélgettünk vele.

Kicsit mesélne magáról? Mivel foglalkozott korábban?

Az utóbbi huszonöt évben az élettársamnak volt egy vállalkozása. Vízkezelő berendezéseket, vízlágyítókat forgalmaztunk és javítottunk az ország egész területén. Én is bent dolgoztam a Kft.-ben, de már nyugdíjas vagyok, jövő májusban leszek hetven.

Miért vágott bele nyugdíj mellett az újságkihordásba?

Amikor a fiam főiskolára járt, ő vállalta el. Aztán közben elvégezte az iskolát, elment dolgozni, és a lapterjesztő megkérdezte, hogy nem csinálnánk-e mi tovább, mert elégedett volt az addigi munkánkkal. Mondtam, hogy én elvállalom. A Somogyi Hírlapot kellett kézbesíteni az előfizetőknek. Nem is volt sok újság, és olyan jól esett nekem mindig az a reggeli egy-két kilométer séta.

Ön milyen újságokat olvas, honnan tájékozódik?

Nyomtatott újságot igazándiból már nem nagyon. A Somogyi Hírlapot olvastam, de annak tartalmával nem értettem egyet. Inkább már online újságokat olvasok, az Indexet, a Telexet, meg önöket is követem.

Mindig sokat foglalkozott a közélettel?

Igen, mindig szerettem egy kicsit politizálni. Így vagyok összerakva.

De a politikához volt valaha köze?

Önkormányzati képviselő voltam két ciklusban is, nyolc éven keresztül. A legutóbbi önkormányzati választásig.

Korábban sem volt Fidesz-szavazó?

Soha, soha. Mindig azt mondtam, hogy addig nem halhatok meg, amíg ezt a kormányt le nem váltják. Most meg már nem akarok, mert egy kicsit szeretnék élni ebben a rendszerben is.

Mi történt aznap, amikor nem vitte ki a Bors ingyenes különszámát?

Nekem éjszaka autóval hozzák az újságokat, és olyan reggel hat óra körül szoktam elindulni, hétig kell kivinnem őket a faluban. Aznap is megkaptam a Somogyi Hírlapot, meg vele együtt a Bors különszámát. Belenéztem, és azt mondtam, hogy na, ezt én nem viszem ki. A Somogyi Hírlapot ugyanúgy kézbesítettem, ahogy máskor, de ezt nem.

A politikai meggyőződése miatt döntött úgy, hogy nem kézbesíti a lapot?

Én ezt meg is mondtam mindenkinek, hogy attól, hogy nem voltam soha fideszes, ezt nem pártpolitika miatt tettem. Mert ha nekem a Tisza hoz oda egy ilyen újságot, annak sem viszem ki. Énszerintem egy ilyen újság már a határokat feszegeti. Nem ez volt nekem a célom, ami aztán ebből lett, de nem bántam meg. Mert azért úgy egy kicsit földobódtak az emberek szerintem, hogy mégiscsak ki kell állni, nem szabad megengedni, hogy ilyen legyen.

Mi volt az, ami ennyire felháborította ebben a Bors különszámban? Elsősorban a háborús riogatás?

Hát igen, meg az, hogy majd elviszik a gyerekeinket katonának, meg satöbbi, satöbbi. Amúgy is, az ember már amerre ment, mást nem látott, csak a háborús plakátokat, Brüsszelt, Zelenszkijt. Szóval ez már egy kicsit sok volt. Szerintem maga a Fidesz is rájött arra, hogy túltolta ezt.

A Somogyi Hírlapot viszont kivitte, pedig annak a tartalma sem állt távol a kormánypropagandától.

Hát, sokan a fejemhez is vágták, hogy most mit színészkedtem ezzel, hogy nem vittem ki a Borsot, amikor a Somogyi Hírlap is ugyanezzel van tele. Mondom, ebben igazatok van, de a Somogyi Hírlapot az olvassa, aki kíváncsi rá, aki előfizet rá. Mert aki nem kíváncsi erre a sok marhaságra, amit írnak az újságba, az nem fizet elő rá. Mondom, a kettő nem ugyanaz.

Hogyan lett a tettéből országos hír?

Tulajdonképpen csak délután, olyan négy-öt óra felé tettem föl a Facebookra, hogy van ez az újság, és én nem vittem ki. Senki nem reklamált, hogy miért nem kapta meg. Egyedül a lapterjesztésnél a főnököm reagált. Éppen autóval mentem valahova este, amikor csörgött a telefonom. Mondja, hogy „Márti, gratulálok magának, hát ez valami csoda, amit fölrakott a Facebookra!”

Aztán aki korábban osztályvezető volt a Somogyi Hírlapnál, ő küldte el a Népszavának a posztomat. Másnap már benne is volt a Népszavában, hogy nem vittem ki az újságot. Innen aztán elindult a lavina. Nagyon sok tévécsatornát és újságírót vissza is mondtam, mert egyszerűen nem tudtam feldolgozni, ami történt, olyan hirtelen ért.

Tehát egyáltalán nem számított arra, hogy ekkora visszhangja lesz?

Abszolút nem, mert nem ezért írtam ki ezt a Facebookra, hogy az ellenállásomat hirdessem. Csak úgy gondoltam, hogy meg kell mondjam az embereknek, hogy van ez az újság, mert ha valaki megtudja, még beszólnak a Somogyi Hírlaphoz, hogy nekik nem küldtek. Azt akartam, hogy tudják, ezt éntőlem nem kapják meg. Azt hittem, hogy ezzel a kis történetem véget is ért.

A Facebookon felajánlotta, hogy aki szeretné, annak odaadja az újságot. Jelentkezett valaki?

Senki. Senkit nem érdekelt. Aztán egyszer csak megjelentek nálam emberek, hogy a Somogyi Hírlaptól jöttek, és el szeretnék vinni az újságot. Hát nem mondhattam, hogy nem adom oda.

Ismerte őket?

Nem, nem ismertem őket. Elvitték, és szétszórták a faluban. Ezen nagyon sokat nevettünk, hogy mégis csak kikézbesítették. Aztán amikor a második kiadványuk megjelent, amiben Magyar Péter macskaadójától kezdve minden volt, akkor is kihordták az éjszaka leple alatt. Nekem már oda sem hozták. Reggel, amikor mentem ki az újságért, már ott volt a faluban.

Milyen visszajelzéseket kapott a faluban, miután megtagadta a kézbesítést?

A barátaim, meg akikről konkrétan tudtam, hogy tiszások, gratuláltak. Akik elhallgatták, hogy hova tartoznak, azok hallgattak. Bántani nem bántott senki, még az sem, akiről tudtam, hogy vérbeli fideszes, az sem tett rá megjegyzést. Tudomásul vették. Ismernek engem, hogy ilyen szabad szájú vagyok, és amiről úgy gondolom, hogy úgy van, az úgy van.

Hanem a választások után már mindenki mert beszélni. Akkor nagyon-nagyon sokan gratuláltak. Meg hát sikerült is átfordítanunk a falut, mert a mi falunk, amióta Fidesz van, mindig fideszes falu volt. És most hála istennek már nem az.

Ön szerint minek köszönhető, hogy a faluban végül mégis sikerült fordítani, és már nem a Fidesz nyert?

Arra gondolok, hogy az emberek talán ebbe a sok lopásba fásultak bele. Abba a rengeteg pénzbe, amit máshol is el lehetett volna költeni. Mert ha igazán őszinték akarunk lenni, azért voltak a Fidesz-kormánynak is olyan intézkedései, amiket nem lehet letagadni, például, hogy támogatták a fiatalokat. De mellette túlnyomó többségben csak azt hallottuk, hogy itt loptak, ott loptak. Szóval ez azért már sok volt. Ha ennek az ellopott pénznek csak az ötven százalékát költötték volna az országra, akkor nem így állnánk most.

Ön is részt vett a Tisza kampányában a faluban?

Közvetve igen, mert egyszer a balatonboglári Tisza-szigetesekkel összeismerkedtünk, és segítettünk nekik kihordani a Tisza újságot. Meg ha valami olyan volt, akkor jöttek ők is, elosztottuk a falut, egy-egy Tisza-szigetes, egy-egy aszalói öreglány, és mentünk házról házra. Beszélgettünk az emberekkel, hogy ezen most már változtatni kell.

Nyitottak voltak ezekre a beszélgetésekre a falusiak?

Többségében igen. Jó, volt olyan, aki azt mondta, hogy majd meglátod, viszik a fiadat katonának. Neki azt mondtam, hogy az majd az én bajom lesz.

Akkor ön szerint ezeknek a személyes beszélgetéseknek is nagy szerepük volt abban, hogy a falu átfordult?

Hát azt szerénység nélkül mondom, hogy igen.

Mennyire volt nagy az öröm április 12-én, a választás estéjén?

Hát azt gondolhatja! A fiam éjszakás volt, egyedül voltam otthon, és amikor jöttek az első hírek, hogy a Fidesz nyert a kistelepüléseken, akkor mondom, ezt nem hiszem el. Én abszolút nem iszom alkoholt, de akkor elővettem egy whiskey-s üveget, és magamban ittam, mert azt mondtam, hogy ha most újra a Fidesz nyer, akkor ennek az országnak vége lesz.

Négy évvel korábban nagyon csalódott volt, amikor újra kétharmaddal nyert a Fidesz?

Nagyon. Heteken keresztül lelki beteg voltam, mert azt hittem, hogy valami lesz. Akkor még nem érett be.

Most milyen lett a Somogyi Hírlap a kormányváltás után?

Teljesen más. Somogyi történetekről szól. Jó, van benne egy-két politikai dolog, hogy mit mondott az Országgyűlésben Magyar Péter vagy Orbán Viktor, de azt mondhatnám, hogy az újságnak az öt százaléka áll ebből. Minimális politika van benne.

Akkor most már szívesen olvassa a Somogyi Hírlapot?

Igen, el szoktam olvasni. Vannak benne érdekes cikkek, életmóddal kapcsolatos dolgok. Ami arról szól, hogy mit mondott Orbán Viktor, azt nem, mert engem már nem érdekel, hogy mit mond.

Már csak azért sem, mert szerintem ez az ember egy hatalmas csalódás. Azért kétmillió ember rá szavazott, és ő hátat fordított a szavazóinak. Egy gerinctelen senki az én szememben. Nem tudok mit mondani. Mert akkor odaállok melléjük, de nem, az, hogy olyanokat ültetek be a parlamentbe, mint Pócs János.

Tegnap este díjat kapott a kiállásáért. Számított rá?

Igazándiból nem számítottam rá, de a jelölésen is nagyon meglepődtem, mert amikor ez az egész elkezdődött, abszolút nem számítottam arra, hogy ez ennyi helyre eljut.

Mit szól ahhoz, hogy most sokan hősként tekintenek önre?

Hát nagyon jólesik ez a sok-sok szeretet, amit kapok. Tegnap este is idegen emberek jöttek velem szelfizni. Csak ugye én ehhez nem vagyok hozzászokva, és egy kicsit furán érzem magam. Nem tudom, hogyan kell ilyen helyzetben viselkedni.

De nagyon örülök neki, és nem bántam meg. Mert azért úgy gondolom, hogy egy-két embernek sikerült felnyitni a szemét, hogy ilyet nem lehet csinálni, mint amit a Fidesz csinált.

Ha Magyar Péter néhány év múlva ugyanilyen háborús riogatásba kezdene, és ugyanilyen újságot kellene kivinnie, akkor kivinné?

Nem. Biztos, hogy nem. Én vele is ugyanolyan kritikus leszek, ha olyan dolog történik. Ezt a kritikusságot már gyakoroltam is, mert én megmondom őszintén, sajnos dohányzom, és például a cigi áremelésnek nem örültem, de hát jól van.

Kérdés a vitához: Milyen szerepet játszhatnak a személyes beszélgetések és az egyéni kiállások egy választási kampányban?