Milyen érdekek tartanak a jeges kelet-európai erdőben néhány ezer, a sivatag széléről érkezett embert?

Több ezer ember fagyoskodik Fehoroszország nyugati határainál, néhány méterre Litvániától és Lengyelországtól. Jórészt Irakból és Szíriából érkeztek, azzal a reménnyel, hogy az Európai Unióban kezdhetnek új életet.

Az EU-s tagállamok nem engedik be őket, hadsereget vezényeltek ki ellenük. A fehérorosz oldalon viszont nincs hova visszatérniük, és a helyi rendőrség nem is engedi őket elmenni a határ közeléből.

A szabadtéren, egyre hidegebb időben várakozók néha megtámadják a határt, néha megpróbálnak kerülőutakon átszökni. Legalább tizen közülük már belehaltak a nélkülözésbe, a veszteglőknek nincs elég élelmük, egyáltalán nincs tisztálkodási lehetőségük, tábortüzeknél melegedve tartják életben magukat.

Lengyelország és Litvánia a NATO negyedik cikkelye alapján kérte a tagállamok összehívását. Ezt akkor kérheti egy ország, ha területi vagy szuverenitási fenyegetettséget tapasztal. Az EU-s külügyminiszterek pedig úgy döntöttek, hogy újabb szankciókat vetnek ki hamarosan fehérorosz vezetőkre és cégekre.

A határon szenvedők tragédiája mellett tehát nagypolitikai feszültségeket is gerjesztett a legújabb európai menekültválság. A válságot minden jel szerint Aljakszandr Lukasenka, fehérorosz elnök idézte elő. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy ezt miért gondolhatta hasznosnak a saját szempontjából.

Hogyan kezdődött?

Mostanra vált drámaivá a helyzet, leginkább a hideg, a lengyel katonai mozgósítás és a teljes határzár miatt, de a menekülők kihasználása már nyáron elkezdődött.

Júliusban érkeztek az első hírek Európába arról, hogy "utazási ügynökök" fehérorosz turistavízumot, és hozzá Minszkbe tartó repülőjegyet árulnak kivándorolni szándékozóknak, elsősorban Irakban, főleg a kurd vidékeken. Az ügynökök azt ígérték, hogy fél-egymillió forint körüli összegért beviszik a jelentkezőket Fehéroroszországba, ahonnan már könnyű Lengyelországon keresztül Németországba jutni.

Elsősorban tehát olyanok vásároltak maguknak vízumot és repülőjegyet az ügynököktől, akik új életet akartak kezdeni Európában, és volt még tartalékuk, pénzzé tehető autójuk, lakásuk, ékszerük, amelyből meg tudták venni a papírokat. Sokan azért váltak nincstelenné, hogy útnak tudjanak indulni - ettől annyira elkeseredettek, hogy semmiképpen sem akarnak visszamenni a hazájukba. A pénzükön az üzletbe bevont helyi ügynökök és a fehérorosz állam osztoztak.

Így kezdődött a közel-keletiek Minszkbe szállítása légihídon, elsősorban iraki és törökországi repülőterekről, messziről nézve teljesen legálisan, hiszen az utasok vízummal és rendes repülőjeggyel rendelkeztek. Csakhogy nyilvánvaló volt, hogy nem akarnak visszatérni a hazájukba.

A fehérorosz állam a csoportokat Minszkből busszal és katonai szállítójárművekkel a határra vitte, ahonnan ezrek szökdöstek át a lengyel és litván oldalra idén nyár óta, hónapról hónapra egyre többen. Végül idén novemberre már annyi katonát és szögesdrótot telepítettek a lengyelek és a litvánok a határra, hogy az átszökdösés nagyon nehéz lett, illetve annyira lehűlt az idő, hogy a menekülők most már igyekeznek együtt maradni, javítva a túlélési esélyeiket. Így alakult ki a több ezer főt számláló tömeg mostanra a határ egyes pontjain.

Miért adott ki a fehérorosz állam vízumokat a Közel-Keleten?

A lépés elsősorban válasz lehetett a fehérorosz rezsim ellen kivetett EU-s szankciókra, de az ötlet egyáltalán nem új. Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök már 2012-ben megfenyegette az EU-t, hogy ha megpróbálják a sarokba szorítani, akkor 120 ezer menekültet küld át hozzájuk. (Akkoriban szintén napirenden voltak brüsszeli szankciók a kormánya ellen, választási csalás és az ellenzékiek üdözése miatt.) Három évvel a 2015-ös nagy migrációs hullám előtt már így fogalmazott a Reutersnek: "Aggódtok az illegális bevándorlás miatt? Ki harcol ez ellen? 120 ezer migránsunk van Fehéroroszországban, afgánok, kaukázusiak, emberek, akik az EU-ba akarnak menni. Mi megvédtük Európát. Hogyan köszöntétek meg? Elkezdtetek szorongatni minket."

Úgy tűnik, hogy az akkori fenyegetést beváltotta idén, miután az EU minden eddiginél szigorúbb szankciókat vetett ki fehérorosz vezetőkre, és az ország bizonyos cégeire. Első körben a 2020 augusztusában elcsalt elnökválasztás, és az azt követő tömeges letartóztatások és kínzások miatt; második körben pedig a Ryanair Athén-Vilnius járatának elrablása miatt. Utóbbi nyomán teljesen megszűnt a légiközlekedés Fehéroroszország és az EU között.

Milyen hasznot remélhet Lukasenka?

Az országot jól ismerő elemzők több, egymás mellett is érvényes lehetőséget vetettek fel az elmúlt napokban:

• Tárgyalási alapot kiépíteni az EU-val, a mozságtér növelésével

Lényegében befagytak a fehérorosz - EU-s diplomáciai kapcsolatok, márpedig hamarosan fontos korszakhatár jön a kétoldalú viszonyt illetően. Az eddigi EU-s szankciók egyelőre nem sok kárt okoztak a fehérorosz gazdaságnak, mert az igazán érzékeny károkat ígérő kereskedelmi korlátozások a szankciók kivetése előtt aláírt szerződésekre nem vonatkoztak. Jövőre azonban kifutnak a régebbi szerződések, és az újak megkötését már nem lehet kötni. Lukasenka esetleg azt remélte, hogy a határmenti válsággal tárgyalóasztalhoz kényszerítheti az európaiakat, vagy ráveszi őket, hogy gondolják át a szankciókat.

• Ütni a varsói és vilniusi kormányokat

Valószínű továbbá, hogy Lukasenka meg akarta leckéztetni Litvánia és Lengyelország kormányait, amelyek a leghangosabban követelték ellene a szankciók bevezetését, és a legtöbb támogatást nyújtják az emigrációba kényszerült fehérorosz ellenzékieknek.

Különösen Lengyelországban okozott komoly belpolitikai viharokat a mostani válság. A lengyel társadalmat erősen megosztja a kormány kegyetlensége, sokak szerint akármilyen fontos is a határok megvédése, egy civilizált és keresztény kormány nem nézheti tétlenül, hogy az ország kapujában gyerekek és nők szenvedjenek, és a szabad ég alatt aludjanak november közepén.

A lengyel közvélemény egyébként is nagyon megosztott, és a kormány csak alkalmi alkukkal tartja nyár vége óta a parlamenti többségét. Az abortusz teljes tiltása, illetve az EU-val vívott jogállamisági vita rendszeresen tízezreket visz ki tüntetni a nagyvárosok utcáira. A mostani helyzet tovább szította a szenvedélyes ellenségeskedést, bár éppen az utóbbi napokban ez a vita csillapodni látszik, és az ellenzék a parlamenti viták alkalmával kezd megértőbb lenni a kormánnyal szemben a határvédelem ügyében.

• Szítani Brüsszel és Varsó vitáját

Az EU intézményei és a lengyel kormány kapcsolata történelmi mélyponton van ezen az őszön. A lengyel kormánynak napi másfélmillió euró pénzbüntetést kell fizetnie a végre nem hajtott EU-s bírósági ítéletek miatt, miközben az ország alkotmánybírósága kimondta, hogy nem kell a kormányának betartania az EU alapszerződésének bizonyos pontjait. Feloldhatatlannak látszanak ezek az ellentétek, és a brüsszeli intézmények közül a Bizottság és a Parlament egyre eltökéltebb, hogy a források megvonásával meghátrálásra kényszerítsék a lengyel kormányt, a 2017 óta húzódó, igazságügyi rendszer átszervezéséről szóló vitában.

Ebben a helyzetben kellene az EU-nak kiállnia, és segítséget adnia Lengyelországnak a határ megvédéséért, és úgy lenni szolidárisnak, hogy közben éppen szankciókat vet ki ellene. A fehérorosz kormány talán azt remélte, hogy ha tovább terheli Brüsszel és Varsó kapcsolatát ebben az egyébként is érzékeny időszakban, akkor azzal komoly kellemetlenségeket okoz mindkét oldalnak, általában is gyengítve az EU-t.

Az EU intézményei és vezetői ugyan kinyilvánították szolidaritásukat Lengyelország és Litvánia mellett, de ez leginkább a fehérorosz rezsim elítélésében merült ki. Az EU-s diplomaták próbálják a török és az iraki kormányokat rávenni, hogy ne engedjék ki a menekülteket, illetve nyomást gyakorolnak az orosz kormányra, hogy állítsa le Lukasenkát, de a már helyszínen lévő menekülteknek már nem érkezik segítség. Szemben a 2015-ös helyzettel, amikor a Magyarország felől elinduló menekülteket befogadta Németország, hogy ne maradjanak tömegek szó szerint az út szélén, most egyik kormány sem tesz ilyen gesztust. Az ilyen válsághelyzetekre kitalált, a menekültek szétosztását lehetővé tevő EU-s szabályozást pedig nem lehetett hatályba léptetni, többek között a magyar és a lengyel kormány ellenállása miatt.

Közben máris több fronton is ráerősített a meglévő belső feszültségekre a fehérorosz határ problémája. Kinyílt például újra a vita a tagállamok között arról, hogy az Európai Bizottság adhat-e pénzt határkerítésre; illetve a magyar kormány a saját menekültügyi törvényét a lengyel határról érkezett képekkel védi, szemben az Európai Bíróság ítéleteivel. Az EU belső vitáinak szítása jól ismert módszere az európai szövetség ellenfeleinek, hiszen a fő céljuk az, hogy az unióból ne legyen soha világpolitikai tényező.

• Mutatni Moszkvának a saját erejét

Lukasenka sok segítséget kapott az utóbbi hónapokban Oroszországtól, de ez korántsem jelenti azt, hogy harmonikus volna a viszonya Moszkvával, erről itt írtunk részletesen. A legfontosabb, hogy az orosz kormány már 2020-ban készen állt arra, hogy Lukasenka eltűnjön az ország éléről, de ha már brutális fellépésével elérte, hogy maradhasson, csak addig támogatják, ameddig vele együttműködve megoldódik a váltás az ország élén.

A mostani időszak kulcsfontosságú Lukasenka jövőjét illetően. Putyin nyomására beleegyezett abba, hogy módosítsák a fehérorosz alkotmányt, és az erről szóló népszavazást nemrégiben ki is írták, jövő februárra. Az új alkotmány értelmében jelentősen csökken majd az elnök ereje, például nem lesz joga a parlamentet megkerülve, rendeletekkel törvényt hozni. Továbbá visszaállítanák a korábbi rendszert, miszerint legfeljebb kétszer lehet elnök valaki egymás után. Az új alkotmány hatályba lépésekor minden várakozás szerint Lukasenka lemond majd az elnökségről.

Csakhogy nem mindegy, hogyan mond le. Az új alkotmány szövegét még nem véglegesítették, éppen ezekben a hetekben dolgoznak még rajta Lukasenka emberei, illetve minden bizonnyal az orosz kormánnyal is engedélyeztetni kell a végső változatot.

Ha a mostani konfliktusban Lukasenka bebizonyítja, hogy kiváló ellensége bír lenni az EU-nak, akkor talán remélheti, hogy az oroszok a számára legkedvezőbb lelépési forgatókönyvet hagyják jóvá. Bízhat abban is, hogy minél jobban támadja őt a Nyugat, annál könnyebben engedi számára Putyin, hogy befolyása megmaradjon. Az orosz kormány legfontosabb célja az, hogy Fehéroroszország soha ne kezdjen a Nyugat felé közeledni (mint Ukrajna).

Az alkotmánymódásításnak alapvetően két pontján szerezhet magának Lukasenka kedvező pozíciót. Az egyszerűbb eset, ha úgy értelmezik a módosulásokat, hogy a mostani, 2024 közepéig tartó ciklusát még végigcsinálhatja, és csak három év múlva lép hatályba az új rendszer.

A másik, és eddig valószínűbbnek tetsző forgatókönyv, hogy távozik ugyan az elnöki székből, de átül az Összfehérorosz Nemzetgyűlés elnöki székébe. Ez a furcsa szervezet 1996-os felállítása óta összesen csak hat alkalommal ülésezett eddig, és sajátos átmenetet képez egy nemzeti konzultáció és egy szenátus között. A tagjai az állami nagyvállalátok és a legfontosabb közigazgatási szervek vezetői, és eddig csak formális szerepe volt a testületnek abban, hogy támogassa az elnök törekvéseit. Az új alkotmányban azonban jelentősen megerősödne a testület hatalma, például bírókat nevezhetne ki, alkotmánymódosítást kezdeményezhet, és rendszeresen ülésezne is. Sok jel szerint Lukasenka úgy tartaná meg a befolyását, hogy e szervezet irányítását venné át. Az eljárás hasonlítana Nurszultan Nazarbajev kazah diktátor 2019-es visszavonulásához, aki ugyan lemondott az elnökségről, de egy Kazah Népi Gyűlés nevű, az Összfehérorosz Nemzetgyűléshez hasonló szervezet éléről továbbra is nála maradt az igazi hatalom.

Számos elemző szerint Lukasenka most azért küzd, hogy ez az új hatalmi felállás számára minél kedvezőbb legyen, és az oroszokkal folytatott tárgyalásai pozícióját javítja, ha van egy látványos konfliktusa a Nyugattal. Főleg, hogy Putyinnak sokáig az volt a fő baja Lukasenkával, hogy megpróbált lavírozni közte és a Nyugat között.

Mekkora a valódi baj?

Egyszerre igaz a mostani konfliktusra, hogy nagyon veszélyes, és az is, hogy fel van fújva.

Veszélyes azért, mert átvert, kisemmizett, kétségbeesett emberek ezreinek az életével játszanak az érintett kormányok. A határvidékre terelt irakiakat és szíreket a lengyelek nem engedik be, és ha megindulnak, most már vízágyúval és könnygázzal is oszlatják őket. A vízágyú ebben a hidegben akár halálos fegyver is lehet. A fehéroroszok viszont nem engedik visszafele vonulni a menekülteket, előfordult, hogy aki tőlük kért menedékjogot, azt megverték a fehérorosz rendőrök. Egyelőre semmilyen megoldás sem látszik, hogy mi történjék ezekkel az emberekkel.

Azért is veszélyes a helyzet, mert benne van egy fegyveres konfliktus lehetősége, akár véletlenül is. Ha a határon egy lengyel vagy egy fehérorosz katona a másik oldalnak tulajdonított lövéstől elesik, akkor annak súlyos következményei lehetnek, főleg hogy Lengyelországot a NATO, míg Fehéroroszországot az orosz hadsereg védi érvényes szerződések alapján, külső támadás esetén. Márpedig a két oldal fegyvereseit egész csekély távolság választja el, a hangulat pedig egyre feszültebb.

Jaroszlaw Kaczynski, a lengyel politika legbefolyásosabb embere kedden így fogalmazott erről: "A hibrid háború már tart, fegyverhasználattal járó háború azonban jelenleg inkább nincs a láthatáron. (...) Az inkább kifejezést szándékosan használtam. (...) Egy kiszámíthatatlan ellenféllel van dolgunk Lukasenka személyében, de nem úgy tűnik, hogy az eddigieknél többet merészelne. (...) Abban bízom, és azt hiszem, a rádióhallgatók is, hogy háború azért nem lesz".

Másrészt a helyzet azért nem nagyon veszélyes, mert sok jel szerint sikerül lassítani újabb menekültek berepültetését Fehéroroszországba. Az EU ugyanis megfenyegette az érintett légitársaságokat és kormányokat, hogy súlyos szankciókkal nézhetnek szembe, ha továbbra is asszisztálnak a menekültek utaztatásához. Ennek nyomán a török kormány megtiltotta iraki, szír és jemeni állampolgárok felszállását a Fehéroroszországba tartó gépekre, és hasonló döntést hozott a dubaji repteret felügyelő, emirátusokbeli hatóság is. Az iraki kormány pedig bezáratta a fehérorosz konzultásukat Erbilben és Bagdadban, hogy nehezebb legyen vízumot szerezniük az útrakelőknek, továbbá megígérte, hogy befogadja a visszatérőket.

A fehérorosz állami légitársaság, a Belavia, pedig elvesztheti a gépeinek a felét az EU legújabb szankciója nyomán, mert kötelezték a repülőket lízingbe adó, Írországban bejegyzett céget, hogy mondja fel a szerződését a fehérorosz vállalattal.

Ugyanakkor ezek az intézkedések még nem állították meg, csak lassították a berepültetéseket, mert az utóbbi napokban új útvonal tűnt fel: orosz vízummal, Oroszországba viszik előbb az embereket, és onnan átbuszoztatják őket Fehéroroszországba. Ez azonban még többe kerül az útrakelőknek, most már egymillió forint feletti összeget kell ezért fizetniük.

A legfontosabb azonban, hogy nincs szó elképesztő tömegekről, 10-15 ezer ember utazhatott az utóbbi hónapokban a Közel-Keletről Fehéroroszországba, hogy az EU felé vegye az irányt, és 3 ezren lehetnek most a határon. Csak Olaszországban idén már 55 ezer menekült ért partot, vagyis a Földközi-tenger felől érkező menekülteknek csak a töredéke okozza a mostani konfliktust. Ennyi ember elhelyezése még kezelhető lenne az EU számára, ha volna hozzá politikai akarat.

Persze a megoldás elvi lehetősége még nem jelenti azt, hogy tényleg sikerül rendezni a határ mentén sínylődő emberek sorsát. A lengyel és a litván kormány, de az EU többi vezetője sem akarja még csak a látszatát se kelteni annak, hogy Lukasenka bármire is rákényszerítheti őket, míg a fehérorosz elnök minél inkább bosszantja nyugati szomszédait, annál erősebbnek érzi magát. A helyzet attól tragikus, hogy ezeknek az erőfitogtatásoknak kisemmizett, szenvedő emberek az áldozatai.