Megfenyegették egymást, de atomháborúról szó sem volt

Vlagyimir Putyin orosz elnök szólalt meg először, amikor kedden létrejött a videóhívás közte, és amerikai kollégája, Joe Biden között. Putyin csak néhány órával korábban érkezett meg Delhiből Szocsiba, hogy az ottani, Fekete-tenger partján lévő rezidenciájából intézze a beszélgetést. Szocsiban már lement a nap, de a videóhívás túloldalán, a washingtoni Fehér Házból jelentkező Bidennél még csak délelőtt 10 óra 7 perc volt. Putyin azzal kezdte, hogy "Üdvözlöm, elnök úr", mire Biden úgy válaszolt, hogy "Örülök, hogy újra látom". Ezután még két órát beszélgettek, de szó szerinti leirat csak ennyiről került nyilvánosságra.

Nagy volt a készülődés mindkét oldalon a beszélgetés előtt. Putyin előre bejelentette, hogyha a NATO felveszi a tagjai közé Ukrajnát, illetve rakétákat telepítenének a területére, akkor a nyugati szövetség átlép egy vörös vonalat, amit nem fog tolerálni. Ez a diplomácia nyelvén általában katonai fenyegetést jelent.

A másik oldalon pedig a Pentagon kiszivárogtatta a Washington Postnak, hogy az Ukrajna körüli aktuális orosz csapatösszevonást sokkal komolyabbnak látják, mint az utóbbi évek sok hasonló lépését, és az elemzéseik szerint januárra az orosz hadsereg készen áll majd egy átfogó támadásra Ukrajna ellen. Ha az oroszok ezt megteszik, akkor nagyon kemény válaszlépésekkel kell szembesülniük, ígérte az amerikai kormányzat.

A videókonferencia előtt Biden beszélt a brit és az olasz miniszterelnökkel, a francia elnökkel és a német kancellárral, illetve körbetelofánlja őket szerdán is, és csütörtökre az ukrán elnök tájékoztatását is megígérte. Ez szokatlanul alapos egyeztetések sora, amit előre bejelentettek, utalva rá, hogy ez most egy különlegesen jelentős beszélgetés lesz Biden és Putyin között.

A két legnagyobb atomhatalom között elmérgesedő konfliktusról szóltak a találkozót megelőző hírek, és az ukrán helyzet elmérgesedésére utaló további jeleket gyűjtötte a világsajtó. Ezek közé tartozott, hogy novemberben az orosz külügyminiszter nem volt hajlandó elmenni a német és a francia kormány által kezdeményezett, az ukrán konfliktusról szóló tárgyalásra. Vagy hogy Putyin arról írt cikket, hogy az ukrán és az orosz valójában ugyanaz a nép. Vagy hogy az ukrán hadügyminiszter vérfürdőt ígért, ha az orosz hadsereg átlépné a határt. Vagy hogy az ukrán elnök bejelentette, hogy Moszkvából szervezett puccs van készülőben ellene.

Putyin követelése

Putyin állítása szerint nem akarja lerohanni Ukrajnát, de fel akarja készíteni a hadseregét, hogy megvédje magát. Erre szerinte akkor lenne szükség, ha Ukrajnát felvennék a NATO-ba, amit az ukrán kormány évek óta kér. Az orosz kormány most valamiért úgy érzi, hogy haladni kezdett az évek óta lebegtetett csatlakozás ügye, és ezért is látta szükségét mintegy 75 ezer katona összevonásának Ukrajna határainál. Az amerikai hírszerzés értesülései szerint még 100 ezer katona érkezhet melléjük a következő hetekben, és olyan felszereléseket is nagy számban felhamoznak - egészségügyi kontingensek, üzemanyagszállító járművek - amelyek egy invázióhoz kellhetnek.

Az oroszok azt is követelik, hogy úgy se csináljon a NATO, mintha Ukrajna már a tagja volna. Azaz álljanak le az amerikaiak az ukránokkal közös hadgyakorlatokkal a Fekete-tengeren. Külön sérelmezték, hogy nemrégiben atombomba ledobására alkalmas amerikai repülők vettek részt ilyen gyakorlaton, alig 20 kilométerre az orosz határtól.

Bár nem jelent meg semmilyen hivatalos nyugati terv arról, hogy Ukrajna területére rakétabázisokat telepítenének, Putyin arról is garanciát akar a NATO-tól, hogy nem lesznek ilyen telepítések. Ha volnának, akkor ezek a rakéták 10 perc alatt elérhetnék Moszkvát, szól az orosz aggodalom.

Közben persze az oroszok is gyakorlatoznak, és repkednek atombombát ledobni képes gépekkel ők is, a NATO határának közvetlen közelében. A fehérorosz válságot kihasználva az orosz kormány ugyanis elére Lukasenkánál, hogy engedélyezze orosz légibázis telepítését a lengyel határnál, és onnan szállnak fel mostanában ilyen gépek. Amíg Lukasenka viszonya nem romlott el ennyire a Nyugattal, addig ezt nem engedte meg az orosz hadseregnek.

Biden előre megmondta, hogy semmire sem tesz ígéretet, őt nem korlátozzák más vörös vonalai, és ha Ukrajna akarja, akkor beléphet a NATO-ba, illetve majd a szövetség együtt dönt arról, hogy felveszik-e. Ehhez tartotta magát a beszélgetés közben is, az amerikai beszámolók szerint.

Ebben a vitában előrelépés az eddigi jelentések szerint a keddi megbeszélésen nem történt, de azt sem emelte ki egyik fél sem, hogy különösen összevesztek volna ezen.

Biden követelése

A hivatalos amerikai beszámoló szerint Biden közölte Putyinnal, hogy ha megtámadja Ukrajnát, akkor nem lesz olyan elnéző, mint Obama volt 2014-ben, a Krím-félsziget elfoglalásakor.

Elsősorban brutális gazdasági szankciókkal fenyegette meg erre az esetre Putyint, de a közlemény szerint elhangzott "egyéb válasz" lehetősége is. A lehetséges gazdasági szankciók közül a legdurvább a kiszivárogtatások szerint az orosz bankok kizárása volna a SWIFT elszámolási rendszerből, azaz Oroszországot teljesen elszigetelnék a globális pénzügyi világtól (Irán és Észak-Korea is ki vannak zárva innen). Az "egyéb válaszok" sem közvetlen katonai beavatkozást jelenthetnek az amerikai lapok szerint, hanem inkább a mostaninál sokkal komolyabb fegyverszállításokat Ukrajnának.

E fenyegetések azt is jelentik azonban, hogy az USA egyáltalán nem úgy tekint Ukrajnára, mint egy NATO-tagra, mert katonai válaszcsapás nem szerepel köztük. Akár azt is ki lehet olvasni belőlük, hogy Putyinnak nem kell tartania Ukrajna NATO-tagságától, mert nem úgy akarja az USA megvédeni Ukrajnát, mint egy NATO-tagot szokás. Azaz háborúba már nem menne érte.

Biden ugyanis a hidegháborút idéző elszigeteléssel, de nem világháborúval fenyegette meg Putyint, amennyiben újabb területeket foglalna el Ukrajnától. Ez is keményen hangzik, de nem fenyeget atomháborúval. Ez is egy vörös vonal, de a hozzá tartozó fenyegetés enyhébb, mint amire Putyin utalt, a saját vörös vonala esetén.

Reálisan tartanak egymástól?

A csúcsra időzítve elemzések tucatjai jelentek meg a konfliktusról, amelyek legizgalmasabb témája az, hogy a vörös vonalak meghúzása reális fenyegetettségre adott reakciók-e. Sok a kétkedés. A képlet most így néz ki:

• Az USA nem mondja, hogy nem fogja csinálni, amitől az oroszok félnek, de valójában nem csinálja.
• Oroszország pedig azt mondja, hogy nem fogja csinálni, amitől az USA fél, bár tesz egy csomó lépést, ami úgy néz ki, mintha mindjárt megcsinálná.

Vagyis: az USA nem mondja azt, hogy ne akarná, hogy Ukrajna belépjen a NATO-ba, de a csatlakozásra valójában nem látszik esély belátható időn belül, mert mindig hozzáteszik, hogy előbb a kijevi kormánynak le kell számolnia az országot átszövő korrupcióval. Ez majdnem olyan, mintha azt követelnék, hogy Lembergben essen piros hó, fölfelé. Az USA nem ígéri meg, hogy nem telepít bázisokat és katonákat Ukrajnába, de egyelőre semmi sem utal arra, hogy komolyabb műveleteket hajtanának végre ott. Pláne nem komolyabbakat, mint az oroszok a lengyel határ vagy a balti államok környékén.

Oroszország pedig hiába von össze néhány havonta rengeteg katonát Ukrajna mellett, 2015 eleje óta már nem végez igazi hadműveleteket, és nem is teljesen világos, hogy miért végezne. Egy átfogó invázió Ukrajna ellen iszonyú véráldozattal járna, és a várható nyugati szankcióknak, illetve egy hosszútávú megszállás fenntartásának irtózatos költségei volnának. Ha már támadnának az oroszok, akkor a legtöbb elemzés szerint a donyecki és luganszki szakadár területek teljes elcsatolása lehetne vele a céljuk, csakhogy ennek nagyon sok értelme már nincs.

A két kelet-ukrajnai szakadár népköztársaság ugyanis csendben, de folyamatosan integrálódik Oroszországba. A közszolgáltatásokat már Oroszországból szervezik, a nyugdíjakat is onnan utalják, rubelt használ a lakosság, és több mint félmillióan az ott élők közül orosz útlevelet kaptak már, és ők részt vehettek a szeptemberi orosz parlamenti választáson is. A lépésről-lépésre, évek óta tartó beolvadás Oroszországba valójában megállíthatatlannak tűnik. A Krím beolvasztásához képest ez óvatosabb, lassabb folyamat, de folyamatosan történik.

A kölcsönös fenyegetések ezért leginkább arról szólhatnak, hogy azt mondják a másiknak, hogy "eszedbe ne jusson valami radikálisat húzni". Oroszország jelzi, hogy a NATO bővítését (ami a Balkánon folytatódott az elmúlt pár évben) most már tényleg le kellene állítani. Ukrajnáról már szó sem lehet, és nemcsak formálisan nem léphet be, de úgy se használja a területét a NATO, mintha szinte már tag volna. Az USA pedig azt jelzi, hogy elég a területfoglaló háborúkból, Oroszország nem növekedhet tovább nyugat felé újabb hódításokkal.

A fő kérdés az, hogy ezeknek az üzeneteknek a fenyegető hangsúlyozására miért van most szükség. Mert mindkét elnök szeretne igazi nagyhatalmi vezetőként mutatkozni, és éppen felemelik egymást kemény szavaikkal, mutatva saját népüknek is az erejüket és fontosságukat? Vagy pedig tényleg azt kémkedték ki egymásról, hogy a másik éppen átlépni készül azon a bizonyos vörös vonalon, amit egymás elé húztak?

A keddi tárgyalás után őszinte, kemény tárgyalásról számolt mindkét oldal, folytatást ígértek, és azt is, hogy megbízzák a szakértőiket a további egyeztetésekkel. Világháborús veszélyt jelző nyilatkozatok nem hangzottak el.