Buda, Pest és Óbuda egyesítésének százötvenharmadik évfordulójára emlékezve a főváros egy sor kitüntetést adományozott – ilyen a Pro Urbe Budapest-díj is, amit 2026-ban többek közt Mihajlo Kolodko, azaz Kolodko Mihály vett át.
Az elismerés felszította a vitát, miszerint Kolodko városszerte rendre feltűnő szobrai valóban jó helyen vannak-e a városszövetben, vagy csak rontanak a közterek nemcsak Budapesten, de Magyarország más városaiban, sőt, a világ számtalan pontján fokozatosan egyre rendezetlenebbé, silányabbá váló állapotán?
Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ, így többek közt
áttekintjük az Ungvárról induló Kolodko eddigi pályáját,
bemutatjuk, milyen kisebb-nagyobb méretű szobrokkal szerzett magának számtalan rajongót, és ezzel egyidőben számos olyan követőt is, aki csak katasztrófaturistaként tűnik fel a művei körül,
végignézzük, miként vált gerillaművészből egyre fontosabb és értékesebb megrendeléseket begyűjtő szobrásszá, miközben mindvégig megőrizte gerillaimidzsét,
de igyekszünk arra is rámutatni, a miniszobrok hogyan változtatták meg a hazai szobrászat megítélését az átlagemberek körében.
Kérdés a vitához: Ön szerint milyen szerepet töltenek be Kolodko miniszobrai a közterekben és a kortárs szobrászat megítélésében?
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!