Még nincs hozzászólás – szólj hozzá elsőként ↓

Az ENSZ hágai székhelyű Nemzetközi Bírósága szerdán kihirdetett ítélete szerint a bizonyítékok arra utalnak, hogy Mianmar fegyveres erői becslések szerint legkevesebb tízezer rohingya kisebbséghez tartozó embert öltek meg a 2017-es katonai műveletek során, ami „megalapozza a népirtás bűntettének elkövetését" az 1948-as népirtás elleni egyezmény vonatkozó cikke értelmében. A katonai fellépés „egyetlen ésszerű magyarázata" az, hogy Mianmar célja a rohingya kisebbség jelentős részének elpusztítása volt - olvasható a bíróság állásfoglalásában.
A mianmari hadsereg 2016–2017-es hadjárata több mint 700 ezer, többségében muszlim rohingyát kényszerített arra, hogy a határon átkelve Bangladesbe meneküljön. A menekültek tömeges felnőtt- és gyermekgyilkosságokról, csoportos nemi erőszakról, valamint felgyújtott falvakról számoltak be. Több mint egymillió rohingya él még mindig a világ legnagyobb menekülttáborában, Bangladesben, miközben becslések szerint kevesebb mint 600 ezren maradtak a buddhista többségű Mianmarban.
Mianmar tagadta, hogy népirtást követett volna el, és azt állította, hogy a műveletek egy gerillaszerű támadásokat végrehajtó rohingya fegyveres csoport ellen irányultak. A hadsereg válaszul nagyszabású, úgynevezett „tisztogató műveleteket” indított.
A 2016–2017-es hadjárat idején a hadsereget irányító Min Aung Hlaing most a teljes országot vezeti, ellene egyébként a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki emberiesség elleni bűncselekmények gyanúja miatt. (A Nemzetközi Büntetőbíróság nem azonos a Nemzetközi Bírósággal, hiszen előbbi nem államokat, hanem egyéneket von felelősségre.) A volt tábornok 2021-ben puccsal megdöntötte Aung Szan Szú Kji kormányát, polgárháborút tört ki, amelyben több tízezren haltak meg. Áprilisban, széles körben elcsaltnak tekintett választások után, civil elnökként iktatták be.
A mianmari népirtás ügyét a muszlim többségű Gambia indította el a rohingya túlélők képviseletében. Bár az ICJ nem rendelkezik az ítéletei végrehajtásához szükséges kényszerítő erővel, döntései kötelező érvényűnek számítanak, diplomáciai súlyuk van, és befolyásolhatják a nemzetközi fellépéseket, például a szankciók bevezetését is. Az ítélet amiatt is jelentős, mert a Nemzetközi Bíróság korábban még soha nem mondta ki, hogy egy állam népirtásért felelős.
A kilencvenes évek balkáni háborúinak atrocitásaival foglalkozó két ügyben sem sikerült megállapítania a Bíróságnak, hogy az államok közvetlenül felelősek lettek volna népirtásért. Szerbiát ugyanakkor jogilag felelősnek találták azért, mert nem akadályozta meg, illetve nem büntette meg a boszniai szerb csapatok által a srebrenicai mészárlás során elkövetett népirtást.
A népirtás fogalmát a holokauszt után, az ENSZ 1948-as egyezménye határozta meg. A népirtást nehezebb bizonyítani, mint a háborús bűncselekményeket, mert egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésére irányuló konkrét szándékot is bizonyítani kell. A holokauszt óta más ENSZ-bíróságok csak néhány esetben állapítottak meg népirtást, köztük a kambodzsai vörös khmer uralom idején, az 1970-es években elkövetett bűncselekmények, valamint az 1994-es ruandai tömeggyilkosságok esetében. (Guardian, MTI)
Kérdés a vitához: Milyen következményei lehetnek a Nemzetközi Bíróság ítéletének a rohingyák helyzetére és a nemzetközi fellépésre?
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!