Bejutottunk a frissen felújított győri MCC-központba, és leesett az állunk

• Alaposan végigjártuk a győri MCC feltűnő carrarai márványburkolatokkal, dió- és kőris elemekkel díszített épületét.
• Az elmúlt években óriásira hizlalt, majd augusztus végén felszámolt Mathias Corvinus Collegium egykor 575 milliárdos vagyonában értékes védett épületek egész sorát találjuk, ezek most az államhoz kerültek.
• Az utolsó Orbán-kormány összesen nettó 3,2 milliárdból (a tervezés 73 millióba, a kivitelezés pedig 3,1 milliárdba került) újította meg a győri központot.
• A témában nemrégiben, az MCC épületeket vizsgáló cikkünkből kiderül, hogy a Gellért-hegyre tervezett, az intézmény koronaékszerének szánt kampuszból már biztosan nem lesz semmi, és kérdéses, hogy milyen jövő vár a debreceni Arany Bika és a miskolci Korona (később Kossuth, majd Avas) Szállóra, valamint a Pécsi Nemzeti Kaszinóra.
• Az épületek a Vitézy Dávid által irányított Közlekedési és Beruházási Minisztériumhoz (KBM) kerültek, a tárca egyelőre nem tudott minden kérdésünkre válaszolni, de meghívtak, és körbejárhattuk a felújított győri épületet.

A nemrég teljesen elkészült győri képzési központot négy évtizeddel ezelőtt a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár (RÁBA MVG) legendás vezérigazgatója, Horváth Ede maximalizmusa hívta életre.

Horváth úgy gondolta, hogy a város szívét jelentő Káptalandombon, a bazilika és a XI. századi Szent Lázár-templom romjainak tőszomszédságában kell felépítenie: az álmot Lőrincz József (1930-1990) feladata volt valóra váltani, a kivitelezés azonban nem ment könnyen, így az 1977-ben indult projekt a vezérigazgató szüntelenül figyelő tekintete miatt csak 1985-re vált valósággá.

Az elképesztő mennyiségű, lépten-nyomon feltűnő carrarai márványburkolatok több tonnával járulnak hozzá az épület súlyához. A vörösfenyő, dió és kőris elemek mellett a korszak legjobb magyar belsőépítészeinek bútoraival, lámpáival, térrendezési megoldásaival, illetve kisebb-nagyobb ötleteivel sűrűn megtömött ház megalkotásába a hírek szerint számos közreműködő vállalatnak tört bele a bicskája, többen csődközelbe is jutottak, hiszen az elvégzett munkát a Rába addig nem vette át, míg az ellenőrzésen nem találtak mindent száz százalékosan rendben lévőnek.

Az eredmény magáért beszélt, az egymáshoz szépen kapcsolódó terek pedig olyan minőséget képviseltek, amihez hasonlót a Kádár-kor utolsó évtizedében már sem a bukdácsoló építőipar, sem a belsőépítészek nem tudtak igazán létrehozni.

Öt évvel ezelőtt épp ezért is vetett nagyobb hullámokat a modern építészet iránt elkötelezett örökségvédők közt, hogy a Mathias Corvinus Collegium az értékbecslésben szereplő árnál 25 százalékkal drágábban, 1,455 milliárd forintért lecsapott a helyiek által csak Kis-Hiltonként emlegetett épületre. Az MCC rövidesen arról beszélt, hogy a belső teret „nosztalgikus felhangokkal akár még szeretni is lehet”, ami abba az irányba mutatott, hogy részben biztosan ki fogják belezni az épületet.

Azóta több mint négy év telt el: a ház 2022 szeptemberében már az MCC logójával a homlokzatán nyitotta meg a kapuit a diákok előtt, majd megindultak az üzemeltetéssel párhuzamos átépítési munkák, amelyekkel 2026 júliusában lettek készen. Így a bejáráskor az elkészült, véglegesnek szánt tereket láthattuk, és megpróbálhattunk megérteni valamit abból, hogy a szocializmus évtizedeinek épített örökségére számos esetben (ld,. a Diplomataház vagy az Országos Teherelosztó esetét) elpusztítandó, szörnyű struktúraként tekintő Orbán-kormányok illetékesei miért őrizték meg az emeleti fémburkolatának íveivel a szomszédos bazilikára is utaló házat.