Az irány jó, de bőven van még mit tenni a korrupció ellen az Integritás Hatóság konferenciájának résztvevői szerint

Milyen változások történtek a kormányváltás óta a korrupcióellenes küzdelem terén? Milyen további lépésekre lenne szükség, hogyan lehetnek tartósak a reformok?

Az Integritás Hatóság által szervezett Budapest Integrity Conference 2026 című rendezvényen ezekről a kérdésekről volt szó, változatos nézőpontokból: a beszélgetésekben részt vettek kormányzati szereplők, nemzetközi- és civil szervezetek képviselői és újságírók is. Az egyik visszatérő üzenet pedig épp az volt, hogy a közös cél érdekében fontos a partneri viszony, érdemi egyeztetés a korrupció elleni fellépés különböző szereplői közt.

A konferencia szervezője, az Integritás Hatóság az az állami szervezet, amelyet még 2022-ben, uniós nyomásra hozott létre az Orbán-kormány. A hatóság már a kormányváltás előtt is végzett vizsgálatokat (még Mészáros Lőrinc érdekeltségeinél is), de ezeknek érdemi következménye nem lett. Az Integritás Hatóság elnökével, Biró Ferenc Pállal szemben a Fidesz kormány idején több vizsgálat is indult, idén nyáron pedig vádat emeltek ellene hivatali visszaélés, közokirat-hamisítás és különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt. Az elnök - már kormányváltás után - egy interjúban nyilatkozta, hogy a Fidesz kormány alatt akadályozni próbálták a hatóság korrupcióellenes munkáját, szerinte ennek része volt az eljárások megindítása is. Windisch László, az Állami Számvevőszék elnöke jelenleg is próbálja eltávolítani Bírót a pozíciójából.

Az Integritás Hatóság november 5-i konferenciájának megnyitóján Biró arról beszélt, hogy az ország most fut neki harmadszor „annak, amit a közbeszéd elszámoltatásnak nevez”. Szerinte először a rendszerváltás, majd 2010 után volt erre törekvés, azonban a korrupciós ügyek területén mindkét alkalommal az volt a tanulság, hogy ezeknek nincs következménye. Most az a tét, hogy ez megváltozik-e.

„A tetteknek igenis kell, hogy legyen következményük. Ellenkező esetben azt üzenjük az embereknek, hogy csak eleget kell lopni ahhoz, hogy meg lehessen úszni az ügyeket” - mondta.

Biró szerint az elmúlt években nemcsak a politikai akarat, hanem az intézmények közötti megfelelő hatásköri leosztás, koordináció is hiányzott a korrupció elleni fellépéshez. „Az ügyek, ha nem a politikai akaraton, akkor hatáskörök közötti problémákon csúsztak el. Hatásköri féltékenység, párhuzamos eljárások, adatféltés - ha ezeket a problémákat nem sikerül orvosolni, akkor az új intézmények is kudarcra vannak ítélve” - mondta.

Ennek érdekében az Integritás Hatóság egy intézményközi koordinációs fórum létrehozását kezdeményezi, kormányzati és civil szervezetek bevonásával. Ennek során 6 hónap alatt feltérképeznék, hogy a korrupcióellenes munkában érintett intézmények feladatai hol érnek össze, hol vannak párhuzamosságok, mely területeken van szükség együttműködésre.

A korrupcióellenes fellépésben a nyilvánosság szerepét is kiemelte. Mint mondta, számos olyan kérdést oknyomozó újságírók tettek fel, amelyeket valójában az állami intézményeknek kellett volna feltenniük. „Az újságírók ellenőrző munkájára ezért nem kényelmetlenségként, hanem egyfajta korai figyelmeztető rendszerként kell tekinteni” - mondta.

Dr. Gárdos-Orosz Fruzsina, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára szerint az elmúlt 16 évben megingott közbizalom helyrállítása a céljuk, az antikorrupciós itézkedéseket a zéró tolerancia jegyében alakítják ki. Ennek első lépése az ehhez szükséges alkotmányos környezetlétrehozása: a 16. és 17. Alkotmánymódosítással megszüntették a KEKVÁ-k és a Szuverenitásvédelmi Hivatal működését, létrehozták a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt (NVVH-t). Biró beszédére reagálva azt is megjegyezte, hogy „meghallották” az Integritás Hatóság javaslatát, és a jogi környezetet úgy kell megteremteni, hogy „a közös célok mentén ne legyenek kakaskodások, hatásköri viták”.

Az Európai Ügyészséghez való csatlakozást és az Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépés visszavonását is az elmúlt hónapok fontos eredményeként emelte ki az államtitkár. Ezek a lépések is jelzik: Magyarország jogállami keretek között, a magyar és EU-s, nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben hozza meg a korrupcióellenes intézkedéseket. A további jogalkotási folyamatban is a partnerség szerepét hangsúlyozta: va minisztérium úgy képzeli el az együttműködést, hogy meghallja a különböző szereplők, civilek, újságíró, nemzetközi szervezetek véleményét, amelyek mentén célhoz kötötten tudja alakítani a jogalkotását.”

A konferencia első kerekasztal-beszélgetésén épp ezek a vélemények következtek: Léderer Sándor, a K-Monitor társalapítója, Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója, valamint Nejla Saula, az OECD kormányzati korrupcióellenes és integritási divíziójának vezetője vitatták meg, milyen további lépések szükségesek a korrupcióellenes rendszer megerősítéséhez.

Martin és Léderer is úgy értékelte, hogy „jó az irány”, a kormányváltás óta viszonylag rövid idő alatt jelentős változások következtek be a korrupcióellenes küzdelemben. Ez nem is csoda, hiszen ez volt az egyik fő ígérete a Tiszának, ez a társadalmi elvárás is. A legfontosabb intézkedések között az NVHH felállítását, a büntetőeljárások megindítását, a vagyonnyilatkozati rendszer átalakítását, a vagyonosodási vizsgálat lehetőségének visszavezetését valamint a NER-es érdekkörökkel korábban kötött, nem egyszer több évtizedes megállapodások felmondását.

Mindketten kiemeltek azonban olyan területeket is, ahol további intézkedéseket látnak szükségesnek. Léderer Sándor szerint a múlt bűncselekményeinek feltárása mellett most itt van az idő a korrupció megelőzését célzó intézkedésekre és az átláthatóság növelésére, míg Martin József Péter a közérdekű bejelentők védelmét, és az összeférhetetlenségi- és lobbiszabályozás területének szabályozását említette.

Mindketten elmondták azt is, hogy míg a Fidesz kormány korrupcióellenes civil szervezeteket leginkább ellenségként kezelte, a kormányváltás óta sokkal inkább a partneri viszony jellemző a kormánnyal.

„Voltak már például találkozóink, egyeztetések a kormányzattal, ez korábban sosem volt jellemző. A partneri viszony nem azt jelenti, hogy barátok vagyunk, hanem azt, hogy nyitottak vagyunk egymásra, hogy közösen dolgozunk közös célért. Vannak dolgok, amikben már most nem értünk egyet” - mondta Léderer, hozzátéve, hogy elengedhetetlen, hogy a civil szervezetekkel történő egyeztetések is átláthatók legyenek.

A beszélgetésen külön téma volt az állam foglyul ejtésének visszafordítása is. Martin szerint az intézmények integritásának helyreállítása nem jelentheti azt, hogy a korábbi politikai vezetéshez kötődő embereket egyszerűen az új kormányhoz közel állók váltják fel. Olyan vezetőkre van szükség, akik szakmai tapasztalatuk és személyes integritásuk alapján alkalmasak a feladatra. A változásnak tehát nem személycserékről, hanem az intézmények működésének alapvető átalakításáról kell szólnia.

Nejla Saula, az OECD képviselője ugyancsak arra figyelmeztetett, hogy az állam foglyul ejtését rendszerszinten kell kezelni. Bár a felelős személyek elszámoltatása fontos, önmagában nem szünteti meg azokat a mechanizmusokat, amelyek lehetővé tették a közintézmények politikai vagy gazdasági érdekek általi befolyásolását.

Saula szerint ehhez többek között a döntéshozatalban részt vevő szereplők körének bővítésére valamint független intézményi ellenőrzésre van szükség. Példaként hozta fel, hogy ha bővítik például a vagyonnyilatkozat tételére kötelezettek körét vagy a vagyonnyilatkozatok részletességét, az leginkább akkor ér valamit, ha van olyan szerv is, amely ezt megfelelően ellenőrzi is. Emellett világos összeférhetetlenségi és lobbiszabályozás szükséges ahhoz, hogy nyomon követhető legyen, kik, milyen csatornákon keresztül és milyen befolyást gyakorolnak a kormányzati döntésekre.

Kérdés a vitához: Milyen intézkedések segíthetnék leginkább a korrupcióellenes reformok tartósságát és az intézmények közötti együttműködést?