Tényleg luxi-e a luxi a Várban, vagy csak Magyar habosítja?

Végre vannak érdekes viták. Az egyik akörül pattant ki, hogy igazából nem olcsó populizmus-e Magyar részéről ilyen lendülettel verni a dobot a budai Várban felhúzott kormányzati épületek videós bejárásaival. És a titkolózás meg a luxizás ismételgetésével. És hogy nem ugyancsak populista valósághajlítás-e a részükről úgy beállítani, mintha itt valami bicskanyitogató luxusban dorbézoltak volna a NER győztesei, miközben igazából sima, európai színvonalú épületekről van szó, extrák nélkül. Még olyan is elhangzott, hogy a komcsik által államosított klasszikus pesti minisztériumi épületekben sokkal luxibb aranyozott-faragott-márványos helyiségek vannak, mint ezekben. Meg olyan is, hogy nincs itt igazából semmi látnivaló, csak Magyar meg Vitézy tekerik vadul a biciklit a lájkok miatt.

Én azonban ott voltam a nagy bejáráson és a saját szememmel láttam mindent, plusz nem utolsó sorban éveken át próbáltam valós adatok alapján cikkeket írni a várbeli óriásprojektről, az úgynevezett Hauszmann-tervről.

A saját tapasztalataim alapján annyi igaz, hogy a Vár-projekt épületeiben nem önmagában a többé-kevésbé eltitkolt luxus a felháborító. Például azért sem, mert az értelmetlen pazarlás sok helyen nem cél, hanem következmény. Annak a következménye, ami az ügyben az igazi botrány: hogy ezek – egyet kivéve – bármiféle cél, elképzelt funkció nélkül felhúzott, gyakran éppen emiatt irreálisan drága és felesleges épületek. Ezek nem valós igényekre adott válaszok. Nem bármiféle célra készült épületek, ezek létének egyetlen célja maga az elkészülésük volt. Nem, vagy nemcsak a luxus részletmegoldásaik miatt felháborítók, hanem az alapvető feleslegességük miatt. Ezek nem házak és főleg nem minisztériumok, hanem elképesztően drága makettek vagy díszletek, egy felnőtt testbe költözött önző gyerek játékai.

A Vár-projekt a látványpolitizálás abszolút fokát jelenti, a szimbolikus politizálás fizikai anyagokba öntését és faragását. A budai Vár pár évig egy szinte korlátlan, szinte királyi hatalommal felruházott kisfiú terepasztalává vált. Ennek a magyartörténelem-geek kisfiúnak a jelek szerint a XIX.-XX. század fordulója, a XX. első évtizedei, az ország utolsó területi, anyagi és kulturális csúcsidőszaka volt a kedvence. Sokan vannak, vagyunk így ezzel. De a legtöbben ezt kiéljük annyiban, hogy kamaszként arról ábrándozunk, milyen lett volna Kosztolányival és Rejtő Jenővel kávéházazni. Orbán Viktor azonban vadabbat gondolt, és elrendelte, hogy a Várban épüljenek olyan, középület méretű díszletek, amik a terület nagyjából 1900 és 1920 közötti, pillanatnyi képét rekonstruálják, 3D-ben és életnagyságban.

Szó sincs arról egyébként, hogy Orbán valamifajta vitatott, de létező műemlékvédelmi koncepció jegyében a világháborús pusztítás után vissza nem épített paloták egy az egyben való újjáépítésére adott volna utasítást. Az elkészült épületek egyike sem araszról araszra történő újjáépítés. Van, amelyik kívülről olyan, mint az eredetije – pontosabban az eredeti ház 1900-as évek eleji aktuális állapota. Ilyen a Rogán-minisztérium háza vagy a Belügyminisztérium palotája vagy a Lovarda, és feltehetőleg ilyen lesz a félkész József főhercegi palota is. A Honvéd Főparancsnokság Dísz téri, még szintén félkész épülete viszont már csak úgy nagyjából hasonlít, ott még maga az épülettömb mérete sem stimmel, hiszen az eredeti sokkal nagyobb volt. A belterekben pedig teljes az összevisszaság: rekonstruált részletek váltakoznak kortárs megoldásokkal.

Fontos, hogy még arról sincs szó, hogy ezek az ilyenolyanok luxusminisztériumokat építettek maguknak. A helyzet ennél sokkal rosszabb, mert ezek díszleteket építettek maguknak ennyiért, a szimbolikus vágyaikat kifejező homlokzatokat, és csak utána kezdtek egyáltalán gondolkodni azon, hogy mi a francot pakoljanak be a homlokzatok mögé.

És ami a dolog morális-politikai megítélését alapvetően befolyásolja, mindezt a covid és az abból eredő válság idején, az eleve elszegényedő pályára került, az alapvető szolgáltatások szintjét nézve éppen széteső Magyarországon. Pénz nem számított, hogy Orbán álmát megvalósítsák. Ehhez a szinthez képest igazából az már csak másodlagos következmény, hogy a végén Rogán-féle figurák szereztek így maguknak közpénzből épült luxusbúvóhelyeket.

Lehetséges, hogy ezt populista dolog nagy lendülettel kommunikálni, de abban biztos vagyok, hogy 100 százalékig jogos.

A Fidesz ezzel természetesen bebizonyította, hogy mélyen lenézte a járványtól és gazdasági bajoktól szenvedő magyar lakosságot. De egyébként azt is, hogy a saját bázisával, sőt katonáival se bánt kesztyűs kézzel. Ha akár csak a kormánytagok véleményére adnak egy kicsit is, biztosan nem a Várba építenek ötcsillagos minisztériumokat. A projektben az a botrányos, hogy annyi fáradságot sem voltak hajlandók venni, hogy legalább előre kitalálják a házak funkcióit, ha odafönt azt már eldöntötték, hogy mindenképp megépülnek. Ez súlyos tíz-, vagy akár százmilliókkal dobta meg a költségeket. Mi lehet abszurdabb annál, hogy Pintér Sándor valósággal tombolt, hogy belekényszerítették a kicsit sem praktikus, dúsan faragott aranykalickájába?

A számokon is jól látszik, hogy milyen kézzelfogható következményei vannak a cél hiányának. A várbeli fideszes presztízsépületek közül egyetlen egy akadt, amelyik jól definiált céllal, valós igény kielégítésére épült: a Karmelita. Orbán miniszterelnök álma volt a Várból, a fővárosra lenézve, lentről és fentről nézve is kvázi uralkodói pozícióból kormányozni Magyarországot. Teljesen függetlenül attól, hogy az ember hogyan értékeli ezt a vágyat, a projekt célja világos és értelmezhető, a tervet pedig adekvát módon és sikeresen öntötték formába. És ami a mi szempontunkból fontos, a Karmelita a fentiek miatt a Hauszmann-projekt bármely más épületének durván az egyharmadába került csak. Nem véletlenül.

Az tényleg nézőpont kérdése, hogy az ember felesleges luxusnak tekint-e mondjuk egy szivarszobát, egy márvány ebédlőasztalt vagy egy szokásos lépcső-korlátmegoldás többszörösébe kerülő mélyített verziót. Populizmus ezeket mutogatni napokon át? Az biztos, hogy a populizmus antitéziseinek tekintett stabil nyugati demokráciákban a középületek formai megoldásai és anyaghasználata jellemzően üzenetet hordoznak, szándékoltan egyszerűek és funkcionálisak, ha úgy tetszik, populista módon sugározva, hogy a „ti pénzetekből épültünk, nektek, értetek". A várbeli NER-középületek üzenete ennek nyilvánvalóan pont az ellenkezője.

A Rogán-minisztérium épülete nem csak azért botrányos, mert Európa egyik legszegényebb országának 2025-ben átadott minisztériumában két szivarszoba is épült, az ebédlőben pedig olyan egyedi tervezésű, nemes márvány bútorok állnak, mint egy három Michelin-csillagos szingapúri étteremben. Hanem azért is, mert ennek hátterében az áll, hogy az épület nem létező igény kielégítésére épült. Ezért történhetett, hogy bár kezdetben a Külügyminisztériumot tervezték ideköltöztetni – pusztán olyan alapon, hogy 1920 és 45 között itt volt –, Rogán Antal könnyedén le tudta nyúlni magának a házat. A Várba költöztetni tervezett, valós munkát végző minisztériumok ugyanis jellemzően tiltakoztak és ellenálltak, hiszen a Vár egyszerűen nem alkalmas terepminisztériumok vagy bármilyen korszerű munkahely befogadására. Közlekedési értelemben eleve nehezen megközelíthető zsákutcaszerűségről van szó. Néhány keskeny bejárata van, amiket gyorsan eltömítenek a turisták. Tömegközlekedéssel sem komfortos megközelíteni, pakolóhelyei viszont lényegében nincsenek, így maradt a mélygarázsépítés, ami viszont a geológiai adottságok, vagyis az egész területet átszövő barlangrendszer miatt bonyolult és extrán költséges.

Többen is felvetették, hogy ezek a helyek annyira azért nem is voltak titkosak. Ez azonban a lényeget tekintve nem igaz. Az egyrésztmásrésztezők leginkább a pénzügyminisztériumnak indult BM-palotára hivatkoznak. Itt valóban volt egy-két nyilvános bejárás, publikáltak több fotót is, az építészeti szaksajtó pedig tényleg bő terjedelemben írt a felújítás olyan részletkérdéseiről is, mint a palota két homlokzati tornyának kinézete az eredeti építészeti tervekhez és a Fellner Sándor által végül felépített, korai állapothoz képest. De a BM fügefalevele sem fedheti a tényt, hogy a széles nagyközönség és a tényekre vágyó sajtó elől tűzzel-vassal titkolták az összes ilyen projekt minden adatát. Hiába volt szó közpénzből épülő, igen drága beruházásokról, ráadásul egy olyan időszakban, amikor erős érvek szóltak az emberélet és a gazdaság mentése mellett. Utólag persze világos, hogy a beteges titkolózás egyik oka az volt, hogy ők maguk sem tudták, mi lesz a házak funkciója.

Én a magam részéről most még nem tudom eldönteni, hogy a Magyar-kormány mennyire populista. De azt a Fidesz Vár-projektjének indulása óta tudom, hogy ez olyan botrány és esztétikai-morális bűn, amit nem lehet túlhangsúlyozni, egy rendszerváltás közben meg aztán végképp nem.