Még néhány karácsonyt ígért Orbán 2010-ben, hogy ne olyan legyen a jövő, amivel szemben védekezni kell

Első kétharmados karácsonyát ünnepelte Orbán Viktor 2010-ben egy hagyományos Magyar Nemzet-interjúval. Utólag egészen hihetetlen, de akkor még belefért, hogy egészen kellemetlen kérdéseket kapott Csermely Pétertől, és bőven volt is min értetlenkednie a baráti sajtónak is. Orbánnak magyarázkodnia kellett a média szuttyogtatásáról, de arról is, hogy miért nem szóltak előre, hogy beszántják a magánnyugdíj-pénztárakat és új alkotmányt is írnak. Az erre adott Orbán-válasz a legcsavarosabb a cikk végén, de menjünk sorjában.

Az még csak bevezetés volt, hogy milyen évre számítson Magyarország. Orbán pozitív volt, bár nem ígért nagyon gyors javulást.

„Ez a karácsony és az év vége annyiban különbözhet sok előzőtől, hogy most már sokkal többen hisznek, hihetnek abban, hogy van értelme a helytállásuknak, van jövőjük ebben az országban. Nem olyan jövő, amit el kell hárítani, amivel szemben védekezni kell, hanem olyan, amiben lehet élni, tervezni, gyarapodni. Persze még messze van, hogy azt mondhassuk, ez jó mulatság, férfimunka volt, ehhez még néhány karácsonynak el kell telnie, de ez az idő is el fog jönni.”

Néhány karácsony azóta eltelt, de nehéz lenne azt állítani a Fidesz kommunikációja alapján, hogy már múlt az a jövő, amit el kell hárítani, amivel szemben védekezni kell.

Ekkor kezdte a média erőteljes szorongatását a Fidesz a médiatörvény elfogadásával. Az még a Magyar Nemzet kérdéséből is lejön, hogy a Fidesz módszer erős kételyeket ébresztett még a kifejezetten nem kritikus oldalon is.

„A legfrissebb politikai, közéleti esemény a most elfogadott médiatörvény, ami erős ellenállást váltott ki. A médiahatóság olyan területeket is maga alá gyűrt, amelyekhez eddig nem volt köze. Az internetes és a nyomtatott média is a médiahatóság felügyelete alá került, a hatóság erős jogosítványokat kapott, eddig sosem tapasztalt ellenőrzési jogkört, továbbá nagy összegű büntetéseket szabhat ki, ráadásul egy nem kellően egzakt szabályrendszer alapján. Miért volt erre szükség?”

Orbán szerint semmi olyasmi nincs a kétharmadukkal átnyomott törvényben, ami ne lenne megtalálható valamelyik EU-s tagállam médiaszabályozásában. Hogy akkor miért okozott óriási felzúdulást? Orbánnak ebben a válaszában már sok minden visszaköszön abból, amit azóta is használnak. A miniszterelnök egyrészt közli, hogy ő már politikai veteránnak számít (igen, 2010-ben járunk) és bedobja a harci képeket is: „a mostani golyózápor és aknatűz meg sem közelíti a kilencvenes évek elejének médiatörvény-vitájában tapasztaltakat”. És persze ők szívesen beszélgetnének bárkivel értelmesen, dehát sajnos konkrét kifogás nincs, csak politikai epeömlést tapasztal.

Amúgy pedig „a médiatörvény nem a szólásszabadságról szól. Arról van szó, hogy az emberi méltóságot és a gyermekeink védelmét biztosítani kell”. Vagyis megszületett a minden vivő érv, ami szinte bármi használható, akár a gyülekezési jog korlátozásánál is.

Aztán Orbán hazudik egy akkorát, hogy kétszer is el kell olvasni, hogy tényleg ezt mondta-e arról, hogy milyen lesz a közszolgálati média:

„Megkaptuk a kétharmados felhatalmazást, pártpolitikától mentes, tartósan működőképes rendszert akarunk létrehozni.”

Ez akkora kamu volt, amit még a kérdező Csermely Péter sem tudott szó nélkül hagyni:

A több lépcsőben kiépült médiatestületek minden fontos pozíciójában a Fidesz által delegált személyek ülnek. Hogy lehet így politikamentességről beszélni?

Merthogy korábban - volt ilyen is a Fidesz kétharmad előtt - a médiatestületekben valamennyi parlamenti párt képviseltette magát. Ezt egyszerűsítette le a Fidesz azzal, hogy csak kormánypártiakra bízták a média ellenőrzését. Orbán pedig a meghosszabbítjuk Bicskéig-módszerhez nyúlt a válaszában:

„Ez a közbevetés minden területre igaz. A modem társadalmakban a választók a döntések meghozatalának jogát átruházzák az általuk támogatott politikai erőkre, ezért választanak parlamenti képviselőket, a képviselők pedig kormányt, hogy döntsenek és viseljék a felelősséget. A kétharmados többségünk nemcsak lehetőség, hanem felelősség és kötelezettség is. Természetesen meg fogjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek a választási programunkból fakadnak, hiszen az emberek erre szavaztak. Nyilvánvaló, hogy nem fogunk MSZP-seket, SZDSZ-eseket, LMP-seket vagy jobbikosokat olyan helyekre kinevezni, ahol a megszületendő döntésekért majd nekünk kell viselni a felelősséget.”

Csermely csak nem hagyta abba, és értetlenkedett tovább.

„Azt is gondolja, hogy az internetes média felügyelete, szabályozása sikerülni fog? Ezt a rendelkezést részben indulatos tiltakozással, részben mosollyal fogadta az internet népe.”

Orbán szerint ez majd kiderül.

És még egy kérdés a médiáról, amit Orbán úgy válaszol meg, hogy abban még a meztelen nőket bámuló fociakadémisták is előkerülnek:

CSP: Az amúgy is sanyarú állapotban lévő nyomtatott sajtót miért rendelték a médiahatóság alá? Eddig is mindenki, aki úgy érezte, hogy sérelem érte, igénybe vehette az igazságszolgáltatás fórumait.

OV: Álljon itt válaszként egy példa. Ha kinyitok egy sportújságot, pucér hölgyek néznek rám a sporthírek közül, és különböző ajánlatokkal bombáznak. Ugyanezeket a lapokat olvassák a klubok utánpótlás-növendékei is, akik persze pár év múlva nyilván remekül eligazodnak majd a hölgyek ajánlatai között, de talán mégsem normális módja ez a sporteseményekben való tájékozódásnak. Távol áll tőlem a prüdéria, de nem szeretném, ha abba tévedésbe ringatnánk magunkat, hogy a magyar nyomtatott sajtó területén az emberi méltóság és a gyermekeink védelme tekintetében minden rendben van.”

Lezárva ezt a blokkot, Csermely még megjegyezte, hogy „ezeket a célokat le lehetett volna egzakt, világos módon fektetni. Akik most a szólás szabadságáért aggódnak, a homályos, többféleképpen értelmezhető szabályrendszertől való félelmükben teszik”. Dehát Orbánt nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon:

„Ez mindig így van a magyar politikában, amint megfogalmazunk egy világos célt, az eléréséhez szükséges eszközökkel kapcsolatos kételyek azonnal lábra kapnak. A médiatörvény céljai világosak, egyértelműek. A politikai véleményeket Magyarországon még soha sem sikerült senkinek elnyomnia. Csak akkor, ha idegen csapatok megszálló erejére számíthatott a hatalom, ahogy ez a nyilasok és a kommunisták esetében történt. Magyarország kávéházi ország, jól fejlett kritikai szellemmel és kuruc ösztönökkel.”

Az interjú folytatás sem érdektelen, azt kerülgetik, hogy amiket meglépett a győzelme után a Fidesz, azt elárulta-e a választás előtt. Csermely szerint például a magánnyugdíjpénztár beszántásáról egy mukkot sem szólt előre a Fidesz.

„A közélet másik nagy vitát kiváltó eseménye a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolása volt. Nem hinném, hogy sokan gondoltak arra, hogy ez bekövetkezhet.”

De Orbán szerint ez nem volt titok, ez innen lehetett volna tudni: „Márpedig egyértelművé tettük a választási kampányban és a kormányprogramban is, hogy garantálni fogjuk a nyugdíjak reálértékét. Erre a lépésre volt szükség, így tudtuk megmenteni az összeomlás szélén álló nyugdíjrendszert.”

Valahogy ez sem volt meggyőző, mert a kérdező megjegyezte, hogy „mégis, bármilyen is volt ez a struktúra, a felszámolásával sokan veszíteni fognak”.

Orbán válasza: „Éppen ellenkezőleg: a legtöbb ember nyerni fog.” Sakk-matt.

Bár némi zavar azért érződött itt is, mert a demokráciában csörömpölnek a csészék.

CsP: Különböző kormánypárti politikusok néhány hét alatt öt-hat különböző magyarázatot hoztak fel az intézkedés védelmében, amelyek nem egymást, hanem inkább az összevissza beszélés érzetét erősítették.

OV: Mindenkit arra biztatnék, hogy barátkozzon meg a gondolattal: demokrácia van. A demokrácia pedig leginkább egy kávéházhoz hasonlít, mindenkinek mindenről van véleménye, hangzavar uralkodik, nem mindig lehet tisztán hallani a mondatokat, csörömpölnek a csészék, és rendszeresen előfordulnak heves szóváltások. Ilyen a politika világa is.

És ebben a témában is sikerült megnevettetni az utókort.

„A magánnyugdíj-pénztárakból beérkező pénzzel mi történik? Nem lesz túlságosan erős a kísértés, hogy a költségvetést foltozgassák vele?

Ez a pénz nem jut el a költségvetésbe, hanem egy elkülönített számlára érkezik, az államadósság- és nyugdíjalaphoz. Ebből az alapból csak nyugdíjakra és az államadósság csökkentésére mehet ki pénz, semmi másra.”

Talán ez az a pillanat, amikor vissza lehet emlékezni például erre a magyarázkodásra.

És pont ugyanilyen hibátlanul teljesítette a Fidesz Orbánnak ezt a mondását is:

„Ha már az átszervezéseket említette, a Költségvetési Tanács átszervezését mi indokolta?

A Költségvetési Tanács gondolatát a Fidesz találta ki még ellenzékben, a létrehozására vonatkozó javaslatot mi terjesztettük be. Ám mi egy tényleges jogokkal felruházott, megkerülhetetlen testületet javasoltunk, nem olyat, amelynek csak véleményezési lehetősége van.”

Ehhez képest a költségvetési tanács menete Nagy Mártonnal és vissza idén tavasszal, majd ősszel: A többek között Varga Mihály és Windisch László alkotta Költségvetési Tanács igencsak leszólta az idei költségvetést. De legalább van még véleményük, ha más nincs is.

Voltak aztán Orbánnak egészen erős ígéretei is. Ezeket mintha nem lehetne még most sem kipipálni.

„A céljaink világosak, három százalék alatt tartjuk a költségvetés hiányát, folyamatosan csökkentjük az államadósságot, és pár év alatt Európa egyik legversenyképesebb országává tesszük hazánkat. Nekünk még van esélyünk arra, hogy a termelőkapacitások és a termelési teljesítmény tekintetében versenyképesek legyünk a feltörekvő világgal, még Kínával is.”

És végül volt itt még valami, ami szintén kérdéseket vetett fel a nemzetes kérdezőben is: nem kellene-e népszavazást tartani a választás után bemondott új alkotmányról.

Az új magyar alkotmányról még keveset tudni, de az ellenzék már most támadja, mondván, az nem Magyarország alkotmánya lesz, hanem a Fideszé. Azzal érvelnek, hogy jelenleg úgy tűnik, a leendő alaptörvény nem lesz népszavazás tárgya.

Orbán sajátos magyarázata az volt, hogy ők ugyan valóban nem beszéltek új alkotmányról, de az MSZP előre szólt, hogy a Fidesz ezt fogja tenni. Ezért népszavazás sem kell.

„Épp a szocialisták voltak, akik az országgyűlési választások előtt azzal kampányoltak, hogy vigyázat, a Fidesz-KDNP-nek kétharmada lehet, és ily módon új alkotmányt lehet majd elfogadni. Az emberek meghallgatták őket, aztán felruháztak minket a kétharmados többség nyújtotta jogokkal, majd mindezt az önkormányzati választásokon megerősítették. Következésképpen semmiféle új, pótlólagos felhatalmazásra nincs szükségünk. Az alkotmányozás jogát éles politikai harcban szereztük meg, és élni is fogunk vele.”

Ugyanezek a szereplők 15 évvel később ismét leültek egy karácsonyi nagyinterjúra. Az első kérdés-válasz:

– Miniszterelnök úr, elképzelhetőnek tartja, hogy Európa számára 2025 volt az utolsó békeév?
– Igen, ezt nem lehet kizárni.