A DPK sportcsarnokturnéja végére kiderült, hogy a Jóisten is Orbán mellett van, és a Fidesz megszüntette a gyerekszegénységet

Ha egyetlen megszólalásban kellene összefoglalni Orbán Viktor őszi sportcsarnokos turnéját, akkor Szabó Zsófié a legtökéletesebb erre. Házigazdaként a kecskeméti állomáson az Orbán-firkás pulcsijában így fordult a négy „civil” beszélgetőtársához:

„Ha egy nevet kellene mondani, akkor nektek ki 2025-ben a hősötök? Tudom, váratlan kérdés. Nekem Orbán Viktor.”

Szerencsére a többiek is egyetértettek vele, pluszban bedobták még Mátyás királyt, Szent Erzsébetet és Mindszenty Józsefet. Az igencsak szűk 2025-ös keretből kilépve Orbán így már jóval tágabb történelmi távlatban került velük egy polcra.

A Digitális Polgári Kör-turné főszereplője, alanya, állítmánya és tárgya Orbán. Ennek a csöppet sem meglepő fejleménynek egyelőre keresik a megfelelő csomagolását. A kitalált szerep megvan: a messziről éppen hazatért bubek, aki nagy birodalmak nagy embereivel ülhetett egy asztalánál, szívesen el is meséli, hogy milyen felkészülten kell tárgyalni a naftáról egy dörzsölt, a dossziékat nagyon alaposan ismerő, „csúcsra járatott volt KGB-ssel”. Vagy a vastag dossziék iránt semmilyen érdeklődést nem mutató nagytestű amerikai elnökkel. Vagy a brüsszeli birodalom tudjuk mennyire végtelenül gonosz németjeivel.

Az üzenet sem bonyolult: Brüsszel háborút akar, Brüsszel bábja a Tisza, vagyis háború lesz, ha az emberek a Tiszára szavaznak. Igaz, akkor is, ha a Fideszre, de akkor legalább ki tudunk maradni a mindent elpusztító világháborúból.

„OV: Azt is mondhatnám, nem akarom elvinni a beszélgetést, Jenő, bocsánat, egy választási logikába…

Csiszár: Nem, dehogy, iszom szavaid. Hát, ez komoly dolog!

…de azt is mondhatnám, hogy a 2026-os választás, ami áprilisban vár ránk, lesz a háború előtti utolsó választás.”

Ezer példa van rá, hogy a Fidesz csöppet sem finnyás arra, hogy legalább látszatra elkülönítse a pártot az államtól. Itt most mégis a műsort elindító háborús árnyékszínház után minden alkalommal teljesen komoly arccal eljátsszák, hogy ez nem egy sima pártrendezvény, hanem egy háborúellenes gyűlés. Aminek a házigazdája papíron nem a Fidesz (bár valamiért az utolsó simításokat Kubatov Gábor pártigazgató végzi), hanem egy megfoghatatlan valami (DPK), ami éppen offline-rendezvényekkel igyekszik áttörést elérni a jobboldal digitális honfoglalásban.

Annyira átlátszóan nevetséges megpróbálni nem fideszes rendezvénynek beállítani a sportcsarnokkampányt, hogy a legelső állomáson az Orbánt kérdező TV2-s Váczi Gergő maga is felvette rögtön, hogy szerencsés-e a háttérben látszó „aki békét akar, velünk tart!” szlogen.

„VG: Ebből az következik, hogy aki nem Önökkel tart, az nem akar békét? Teljesen őszinte leszek, és gondolkodtam azon, hogy ezt most így kitegyem-e, de azért nekem vannak olyan barátaim, vannak olyan ismerőseim, akik nem biztos, hogy a Fidesz–KDNP-re fognak szavazni áprilisban. Vannak olyan barátaim, vannak olyan ismerőseim, akik a bizonytalanok táborát, azt a 600-700 ezer bizonytalan táborát erősítik, akik…

OV: Igen, éppen ezért nagyon helyes, hogy nem az van odaírva, hogy aki békét akar, a Fidesszel tart, hanem az, hogy velünk.”

Váczi még visszakérdezett, hogy Orbánnak „nincs az az érzése, hogy a béke szó kisajátításra kerül ezáltal? Tehát olyan érzése van már az embernek, minthogyha csak a jobboldali érzelmű emberek kívánnák a békét vagy kívánhatnák", de Orbán kicsit idegesen elkezdte fejtegetni, hogy ez „a magyar társadalomfejlődés beteges fejlődésének, beteges alakulásának a következménye” és a „komcsi időkből itt maradt megbélyegzéses, kirekesztéses, rossz társasjáték”.

Így aztán minden résztvevő eljátssza, mintha nem pártrendezvényen lenne: sportolók, zenészek, helyi hírességek, intézményvezetők támogatják a világbéke őrét, aki nélkül atomháborút kapunk a nyakunkba.

Ennek a csúcsa volt a mostani szegedi rendezvény. Előbb videón jelentkezett be Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja, elvileg azért, hogy elmondja, hogyan segítettek a szegediek már a háború kitörésének első napjaiban, valójában hálálkodással kezdte, hogy az egyetem milyen sok forrást kapott az elmúlt években és hálás a modellváltásért.

De ez csak egy kis ízelítő volt. Már a legelső, győri gyűlésen is érezhetően erős szándék volt arra, hogy az egyházat is bevonják a turnéba. Bemondták, hogy két püspök is ott van a nézőtéren, Orbán pedig egyértelmű üzenetet is küldött nekik, hogy legyen aktívabbak a közéletben: „mindenkit biztatok arra, hogy vállaljanak közéleti szerepet. Itt vannak a püspök urak, őnekik egyszerűbb, mert végül is ez a munkájuk”, aztán megismételte újra, megválaszolva a kérdést, hogy mit lehet tenni a békéért: „most azon kívül, hogy eljövünk a békenagygyűlésekre? Szerintem, de itt van Pápai Lajos püspök urunk meg Veres püspök úr is, ők jobban tudnák ezt Önöknek átadni, mint én, de a béke előfeltétele szerintem a békesség”.

Mohácson már a színpadon elmondott közös ima is volt a programban. Nem Orbánért szólt, hanem a békéért. Aminek viszont Orbán a letéteményese.

Szegeden pedig már ki is ült a színpadra Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök (és Dux László, a katolikus egyházmegye egyetemének a rektora is). Rákay Philip előbb csak toporgott, hogy akkor hogyan is lehet megmutatni ennek a jelentőségét, ezt a kérdést tette fel: „vajon dolga-e, és még egyszer mondom, nem pártpolitikai kérdésről beszélek - ennyire fontos világnézeti kérdésekben az egyháznak megszólalnia, vagy finoman orientálnia”, amire Kiss-Rigó azt mondta, hogy nemhogy dolga, hanem kötelessége. A válasz pedig annyira felbátorította Philipet, hogy a következő kérdése már egyenes így hangzott:

„Az igazság és a valóság a mi oldalunkon áll. de még valamit még hozzátennék. Azért a Jóistent se felejtsük ki a számításból, nem püspök atya?”

Kiss-Rigó megerősítette, hogy „a történelem ura is velünk van”.