444.hu

A MaristPoll amerikai közvélemény kutató cég legújabb kutatásában azt vizsgálta, hogy miként viszonyulnak különböző társadalmi csoportok a fegyvertartás kérdéséhez. Bár kialakulóban van egy általános fegyverellenes tendencia, a Republikánus párt támogatóinak többsége nem támogatja a fegyvertartással kapcsolatos szigorítások bevezetését.

Az elmúlt években jelentősen nőtt a fegyveres támadások okozta halálesetek száma az Egyesült Államokban. Iskolai lövöldözésekről, vallásos és politikai indíttatású gyilkosságokról is rendszeresen lehet olvasni a hírekben. A PEW Research adatai alapján 2020-ban rekordszámú 19384 ember vesztette életét golyó által, 6,2 minden 100,000 emberből. Ez 75 százalékos növekedést jelent 2010-hez képest.

A MaristPoll mostani kutatása megpróbálta leegyszerűsíteni az egyébként komplex vitát. Arról kérdezték a részvevőket, hogy a fegyvertartáshoz való jogot, vagy a fegyveres erőszak elleni harcot tartják fontosabbnak.

A teljes adathalmazt nézve 59 százalék priorizálja a fegyveres erőszak elleni harcot és ez a tendencia érvényesül a társadalmi törésvonalak mentén is. Ennek ellenére, a Republikánusok közel 70 százaléka szerint a fegyvertartás a fontosabb. Rajtuk kívül három társadalmi csoport húz a fegyvertartáshoz való jog felé; a fehér, egyetemi végzettséggel nem rendelkezők, a vidéki lakosság, és a fegyvertartók. Azonban az eltérés még a fegyvertartók között sem volt olyan jelentős mint a Republikánus párt szimpatizánsai körében. (Via The Washington Post)

A pszichedelikus drogok orvosi használata egyre jobban terjed a vállalati szektorban. A cégvezetők hallucinogén szerekel kezelnék az alkalmazottak mentális betegségeit. Világszerte számos klinikán alkalmazzák a ketamint és a varázsgombák hatóanyagát, de már sok vállalatvezető is támogatja a pszichedelikumok használatát céges csapatépítés céljából.

A profitorientált szektorban prioritást élvez a dolgozók teljesítménye, ezért úgy gondolják, hogy a hallucinogén szerek alkalmazása áttörést jelenthet a dolgozók mentális betegségeinek kezelésére. Ennek érdekében többen céges juttatásokkal biztosítanák a szereket dolgozóiknak. A Dr. Brunner’s szappangyártó cég már februárban bevezette a ketamin-terápiát a cég egészségügyi biztosítási csomagjába.

Ennél is népszerűbbek a pszichedelikus csapatépítő programok. A Field Trip Amsterdam gombázós hétvégéket szervez a vállalati szektor különböző rétegeinek. Programjaik között szerepel a csoportos trippeléstől kezdve a magányos, vezetői pozíciók betöltését segítő gombaterápia-csomag, ami a leírás szerint „felfokozott eszméletességet” kínál vállalati vezetőknek.

Persze, ahogyan az irodai ivászat, a trippelés sem kötelező. Többen úgy gondolják, hogy kifejezetten kontraproduktív hatása lehet a vállalati szféra alkalmazottaira, akik hallucinálás közben a realitás mellett az általuk betöltött szerepet vagy a kapitalizmus létjogosultságát is megkérdőjelezhetik. Keith Ferrazzi vállalati coach elmondása alapján volt már arra is példa, hogy a pszichedelikus csapatépítőt követően a felsővezetők azonnal felmondtak.

Több pszichedelikus drogról már bebizonyították, hogy klinikailag alkalmazhatóak a mentális betegségek kezelésére. Ketamint Amerikában és Európa-szerte alkalmaznak depressziós betegeknél. Amszterdamban (és nemsokára már Oregonban is) legális a varázsgombák hatóanyaga, a pszilocibin, amivel a depresszió mellett gyógyszerfüggőséget, szorongást és erős hangulatingadozásokat kezelnek.

2019-ben az Amerikai Gyógyszerfelügyelet (FDA) „terápiás áttörés” státuszba helyezte a pszilocibin használatát, ezzel engedélyezve a gyógyszer alkalmazását súlyos betegségek esetén. A szervezet hamarosan dönt az ecstasy néven ismert pszichedelikum, az MDMA használatáról is a poszttraumás stresszel (PTSD) küzdő betegeknél. (Via The Economist)

Podcastszolgáltatót vált a 444. Eddig egy Podbean nevű platformon voltunk, mostantól viszont egy Omny Studio nevű eszközt fogunk használni. Jó esetben ebből a változásból a hallgatók most semmit sem vesznek majd észre, mindenki pont ugyanott és ugyanúgy hallgathatja majd a vasárnapi Borízű hangot, mint eddig. Aki a 444-en, cikkbe ágyazott lejátszóban hallgatott, az ott, aki Spotifyon, Apple podcaston vagy más platformon az ott.

Három oka van, hogy mégis külön írunk a váltásról.

Az egyik, hogy bár nagyon reméljük, hogy jól megy a költöztetés a háttérben, és senki nem vesz észre semmit, lehet, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk. Ha a következő napokban bármi szokatlant tapasztalsz a 444 podcastok körül, nem éred el a régi vagy új adásokat, akkor kérjük írj az [email protected] emailre, hogy kiderítsük mi történt.

A második ok, hogy egy apróbb változás mégiscsak lesz mindjárt az elején: a Lakmusz műsorai (amiből hamarosan jön a következő) mostantól a 444-től függetlenül, külön csatornán érhetőek majd el az Omny oldalán és a nagy podcast platformokon. Ha nem akarsz lemaradni a Lakmusz podcast adásairól, akkor most iratkozz fel rájuk!

A harmadik (és a platformváltás magyarázata is egyben), hogy fejleszteni szeretnénk a podcastjainkat, új műsorokkal és szolgáltatásokkal jelentkezni (köztük kifejezetten Kör tagoknak szóló ajánlatokkal) a következő hetekben, hónapokban. Azt reméljük, hogy az új platform megfelelő technikai hátteret nyújt majd a növekedéshez.

• Az alábbi szöveg Uj Péter főszerkesztő heti hírlevelében jelent meg (a 94.-ben), amit előfizetőink kapnak minden szerda éjjel, esetleg csütörtök hajnalban. Ha szeretnéd te is minden héten olvasni Uj Péter friss írásait, akkor fizess elő a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagra itt, és már jövő héttől küldjük őket neked, egy sor más előny mellett. Az eheti írásnak a pár napja meghalt Moldova Györgyről szóló részét most szabadon olvasható formában közöljük, de ha szeretnéd tudni, miről szólnak majd a választás utáni Szerdák, akkor fizess elő itt!

94.1. Mandarin, a vagány

94.1.1. Nagyon sokszor szerepeltek már a sorai ebben a hírlevélben is. Az újságírói pályán töltött 32 évem alatt pedig annyiszor, de annyiszor idéztem.

Persze, ebben sincs semmi rendkívüli, hiszen az egyik leggyakrabban idézett magyar író (volt), akinek a mondatai, poénjai, történetei nemcsak újságokban és könyvekben kerültek elő újra meg újra, de ami talán fontosabb: kocsmapultoknál, kártyaasztaloknál, padokon a parkban, buszon, villamoson, névnapi köszöntőn, brigádgyűlésen, pártkongresszuson. Kábé mindenhol. Eleve aforizmákat és anekdotákat írt, nem csoda, hogy aforizmák és anekdoták zászlóaljai maradtak utána.

Ahhoz képest, hogy Moldova György mennyire jelen van Magyarország (a már alig-alig létező nemzeti kultúra) minden rétegében, elég meglepő, hogy milyen tétován búcsúztatgatja a sajtó. Pedig kiérdemesült drogdílerek, tisztességben megőszült prostituáltak, családi körben méltán népszerű táncdalénekes-imitátorok is olyan kolumnákat kapnak megfelelően médiaképes halál esetén, hogy majd le esik szalagcímből a kétszer aláhúzott százhúsz pontos (tízcicerós) kurzív verzál.

Moldova még a Népszavának sem ért három flekknél többet, pedig nem sok olyan nagy magyar író halt meg mostanság, aki a Népszavából tanult olvasni négy-öt évesen.

94.1.2. Beleszületett a munkásmozgalomba szite: a kőbányai nyomortelepen szociáldemokrata nagyapja volt a minta, tőle csente el mindig a Népszavát.

Ezen, az ő balol-kommunistaságán megy a nem túl eredeti rugózás most is, a gyászmunkaversenyben. Oké, nyíltan vallotta magát kommunistának akkor, amikor ez nemhogy nem volt komilfó, de szinte provokációnak számított. És nemcsakhogy kommunistának, de direkt kádáristának, ami meg, hát, izé. (Szemben a nemzeti konszenzussal…)

És most ez kap fogni, tisztelettel, egy vajszínű árnyalatot. (Hogy a kevéssé kompatíbilis, ám aforizmásodásra-bonmotodsodásra szintén hajlamos kollégát idézzem.)

„A kommunizmus olyan antiszemitizmus, mely a keresztényekre is vonatkozik!” – írja a koldus szegény zsidó családból származó Reifből lett Moldova György egyik késői, egyébként nem túl erős aforizmakötetében. Na most ezzel mit kezdjünk?

Vagy (és egy nagy VAGY): rendre megjegyezte, hogy Kádár, nagy példaképe, a „proletár szent”, mindig szocializmusról beszélt, sosem kommunizmusról, a pártját is szocialistának hívta, ha még tetszenek emlékezni: Magyar Szocialista Munkás.

Vagy hogy Kádár titkosszolgálata lehallgatta, megfigyelte Moldovát. (Nyíltan hangoztatott cionizmusa, Izrael-barátsága miatt.)

94.2. Kalina Pál

94.2.1. Még fontosabb: Moldova első, legjobb novelláinak hősei mind városi, népi hősök. Magányos hősök, romantikus hősök, az igazukért, az egyetlen Igazságért minden körülmények között eltökélten küzdő hősök, akik mind nagyon proletárok, nagyon lent vannak, és törkednének fölfelé (és buknak, persze), de kicsit sem kommunisták. Sehogyan sem azok. A korabeli (hatvanas-hetvenes évek) vonalas irodalomkritikától meg is kapta: anarchista. Anarchisták a hősei, anarchisták a novellái. (Szerintem egyébként nem alaptalan a megállapítás, de nekem ebben az összefüggésben ez nem is kellemetlen jelző. A marxista-leninista nyelvben – ahogy a fasisztoidban is – nagyon az. Házunk előtt két dehoneszt állt.)

94.2.2. Ezek a novellái – Az idegen bajnok és Gázlámpák alatt történetei –, első regényei szinte mind a háború utáni időszakról, az ötvenes évekről szólnak. Szinte mániákusan foglalkozott a korszakkal. És mindig olyan következtetésre jut, ami nagyon-nagyon messze áll a kádárista magyarázattól. A kádári dogmatika szerint az ötvenes évek valamiféle rendszerhiba, néhány alkalmatlan vezető ostoba károkozása. Moldova írásai szerint viszont ősbűn, örökre elveszett lehetőség. Katasztrófa.

94.2.3. Ezek az első novellák, kisregények elég éles kontrasztban állnak Moldova későbbi, hát finoman fogalmazva is túlírt, gyengébb műveivel. Tömörek, kemények, szinte móriczian sűrűk. Bár Fejes Endrét és Gelléri Andor Endrét (Moldova ez utóbbit vallotta inkább valamiféle mesterének) szokták emlegetni, mint rokon szerzőket, az olyan, szinte történet nélküli, mégis lenyűgözően pontos és drámai benyomást keltő írások, mint a Kalina Pál (egy öreg melós elvisz a hátán kétszáz kilót, és ennyi) nekem már inkább Móriczot idézik.

94.3. A verhetetlen tizenegy

94.3.1. A második, 1966-ban megjelent novellagyűjteményben (Gázlámpák alatt) már feltűnnek szatirikus írások is, amelyekből kibomlik majd Moldova legsikeresebb írói korszaka vagy inkább sorozata. A komoly novellákból már kiderült, hogy egészen kivételes képességű mesélő, történetei élnek, sodornak, a szatíráknál pedig bekapcsolódik még egy írói hagyomány, amit sokan Rejtő Jenő nevéhez kötnek, bár szerintem inkább a századforuló pesti (sőt: bécsi, prágai, berlini, tehát közép-európai) zsidó kabaréjának hagyománya. Akár Hasek. (Aki ugyan nem zsidó, de közép-európai, baloldali, sőt anarchista. És kabarészerző is volt.)

94.3.2. Gyorsan kiderült, hogy Moldovának van érzéke a népszerűséghez. Talán több is, mint amennyi az irodalomban szerencsés. Ma marketingzseninek mondanák.

Így lett angyalföldi helyett ferencvárosi a koktél, H. Kovácsból Fradi-drukker. Ha Vasas-drukker lett volna (eredetileg az volt), lehet, hogy sosem lesz belőle akkora siker. Persze, én is bármikor fölsorolom fejből a Verhetetlen tizenegy összeállítását (Tirnauer – Ásó, Kapa – Steinitz, Jascsák, Podhola…), közben a 1980-as Fradiban (akkor kezdetem meccsre járni), már Zsiborás – Jancsika, Judik után elakadok, mert ugyan Rab volt már akkor a beálló vagy valaki más?

Ezt a Ferencvárosi koktél–Verhetetlen tizenegy vertikumot most azért sokan körberágták, és fogom még idézni eleget, ahogy magamat meg az országot ismerem, tehát most fölöslegesnek érezném túlhogyishívjákolni.

94.4. A szent tehén

94.4.1. Menjünk vissza a népszerűséghez. Nemcsak a szatírák, de a riportok is sültek. Jöttek a nagy riportregények, a szociográfiák, a Komló-könyv, az ávós dokuregény, az Őrség, a vasút, a textiles. Moldova itt is ráérzett a közönségre (a közönség meg őrá), és termelt, termelt, termelt. Egy idő után persze fetűnt, hogy riportalanyai kábé mindig mindenütt ugyanúgy beszélnek, ugyanolyan típusú poénokat mondanak. De a közönséget ez nem zavarta.

Jöttek a még népszerűbb, még kabaré- és pletykaképesebb témák: a kamionos, a rendőrös (cigányozós), rendszerváltás után meg egyre dermesztőbb dolgok, például a vízlépcsős vagy a Tokajról szóló hajmeresztő bornírtság.

94.4.2. Nagyon olvasott, nagyon művelt, volt népi kollégista (tehát Moldova-kortárs) szerkesztő mondta nekem egyszer, hogy Moldova a riportkönyveivel sokkal többet tett a rendszerváltásért, mint az egész undeground ellenzék a szamizdatjaival.

Ezt a kommunistaság topikhoz is.

94.5. A magányos pavilon

94.5.1. Moldovának ahhoz volt érzéke, hogy népszerű témákat találjon, és népszerű dolgokat írjon. A személyisége egyaáltalán nem volt alkalmas arra, hogy a népszerűséget kezelje. Nemcsakhogy magának való, kifejezetten nehéz ember volt, de mintha első novelláinak hőseit akarta volna megeleveníteni: magányos hősként küzdött, csak a maga igazságát kereste, akkor is, ha nem is volt igaza, és más nem érdekelte, nem kötött kompromisszumot.

Hajlathatatlan és hajlíthatatlan. Mint Kalina a kétszáz kilós géprongybálával a hátán. 57-ben, amikor mindenki lapulni vagy igazodni igyekezett, ő kiállt, és otthagyta a színművészetit, és a lendületesen indult írói karriert, elment melósnak. 90 után, amikor mindenki antikommunista lett, ő beleállt a kádáristaságba.

94.5.2. Most, a halála után megint pedzegetik majd, hogy jaj, ilyen kánonból hagyták ki, meg olyan körökből marták el.

Neki nem kellett semmilyen kánon. Ő kereste mindig ezt a magányoshősséget.

Legendásan krakéler és morc volt. Interjúiban is szinte dicsekedett azzal, hogy nincsenek barátai, de az egyik legrégebbi barátjával is azért szakította meg a kapcsolatot, mert a felesége megjegyzést tett Kádárra. Mással azért veszett össze egy életre, mert a Vasas iránt nem mutatott elég tiszteletet.

Néhány hónapja fölhívtam Farkasházy Tivadart, hogy elkérjem Moldova számát. Azt mondta, már neki sem köszön. Nem tudja miért, de talán valami rosszat mondhatott Kádárra. Vagy ilyesmi. Pedig évtizedeken át a Hócipőbe, jóban voltak, szinte szomszédok.

94.6. Az eltörött csavar

94.6.1. Amikor megtanultam már valamelyest olvasni, a hetvenes évek közepén, azt vettem észre, hogy Moldova ott van mindenütt. Akárhova mentünk, szolnoki rokonokhoz, családi barátokhoz, tehát hogy szinte minden lakásban, ahol gyerekként előfordultam, és a fenőttek unalmas, trécselése fejfájdító cigarettázása, kocingatásai alatt silabizálgattam a betűket a polcokon, és arra emlékszem, hogy Moldovát mindig, mindenhol láttam. Az idegen bajnok, Gázlámpák alatt, Magányos pavilon, A negyven prédikátor, Magyar Atom, A szent tehén.

De Moldova ott volt azokban a háztartásokban is, ahol láthatóan nem nagyon olvastak egyébként, ahol az ő könyvei mellett csak csak egy-két Jókai vagy Petőfi-összes árválkodott a polcokon a nippek mellett.

A hetvenes-nyolcvanas évek átlag magyar háztartásának kulturális oszlopai: Moldova-könyvek és Hofi-lemezek.

És Moldova a rádiókabaréban, Moldova a Ludas Matyiban.

94.6.2. Két hete, a Borízű podcast adásában dadogtam néhány mondatot arról, hogy éppen tervezgettem egy Moldova-parafrázisszatírát, Az eltörött csavar mintájára az Auchan–IKEA–Decathlon-parkoló hatéves kátyújáról, mert meggyőződésem, hogy kell legyen valahol az üzemeltetésnél egy Kovács 113 Béla, aki némi kőzúzalékkal, kátránnyal és egy lapáttal rég megoldotta volna a kátyúproblémát, de a három multi illetékes osztályai között nyilván képtelenség elintézni egy ilyen bonyolult hatásköri feszültségekkel járó problémát. Tehát Moldova van.

Szinte minden nap van egy Moldova.

94.6.3. Két éve barátaimmal keveredtem vitába egy nyaraláson. Az volt az állításom, hogy Moldova szatírái a mai napig tökéletesen működnek, a magyar élet olyan mozzanatait röhögik körbe, amely mozzanatok még mindig velünk vannak, vagy valahogy újratermelődnek, kiirthatatlanok. Újra és újra rá kell döbbenjek, hogy Moldova nagyon mélyre látott. „A bíráló bizottság, Grobác Dezső Ottokár főmérnök vezetésével, az egymillió forintos első díjat Grobác Dezső Ottokár főmérnöknek ítélte.”

És szembe állítottam Moldova írásaival – ebből keletkezett a vita – az ötvenes évekről szóló másik nagy szatirikus alapművet, a Tanút, ami szerintem csak felületes, tét nélküli poénkodás egy tragikus történelmi korszakon, sőt, azzal, hogy a teljes abszurdba tolta az ötvenes éveket, még szívességet is tett rendszernek, és fölmentette (Kádáréket, az országot, mindenkit) a felelősség alól.

Ezzel szemben Moldova szatíráiban én érzem a felelősségvállalást, és még a legabszurdabb fordulataiban is az érvényességet.

Barátaim érvelése aztán arra kanyaradott, hogy Moldova mégiscsak a Kádár-rendszer apologétája, satöbbi.

94.6.4. Érdekes életrajzi részlet: 1956-ban Moldova a színművészeti hallgatója, drámaírónak készül, lelkesen támogatja a forradalmat, fegyvert is fog. (Fegyverrel áll őrt az iskola előtt.) Letartóztatják, de megússza. Viszont lecsukják csoporttársát, Csurka Istvánt és osztályfőnökét, Háy Gyulát. 1957-ben, végzősként úgy dönt, hogy nem fejezi be főiskolát. Ebben szerepet játszik az is, hogy a Rajk-perről írt darabját tanárai – például Bacsó Péter, a Tanú későbbi rendezője – meg akarják változtatni.

94.7. Utódiszklémerezés

94.7.1. Most, hogy így reggel negyed hatkor, kábé nyolc óra billentyűzetpüfölés és tizenkétezer karakter után csíkszemmel próbálom elküldésre kész állapotba hozni ezt a szöveget, és már tényleg nincs agyam erőm, satöbbim beleírni még ezer dolgot, ami este eszembe jutott, szóval, miután ráadásul még le is basztam az egész magyar sajtót meg minden, hogy nem kezelte elég komolyan Moldova halálát, szóval lett világos (ja, már világos van), hogy még legalább két hetet kellett volna dolgozni ezen a szövegen, akkor még befért volna az a negyven másik fontos szempont, meg értelmesebbre is lehetett volna szerkeszteni. Moldova Györgytől posztumusz elnézést kérek.

Idén lett kilenc éves a 444, ezért június 1-től kilenc napig kilenc forintért lehet tagságot váltani a Körben, azaz még kicsivel több mint 2 napig tart az akció.

Ha érdekel, itt tudod megnézni a részleteket, de nem túl bonyolult a dolog: aki most vásárol bármilyen előfizetést, havit vagy éveset, kicsit vagy nagyot, annak egy hónap hozzáférést kilenc forintért adunk.

Ennyi pénzért (kilenc forintért) most mindent ki lehet próbálni: cikkolvasást, prémium hírlevelet, kommentelést, zárt Facebook csoportot, szóval ha bárki eddig hezitáltál volna, akkor nincs jobb alkalom.

Kilenc forintos előfizetések errefelé.

Június 2-a és 8-a között zajlik a X. Friss Hús Fesztivál, ahol a magyar és a nemzetközi versenyprogram mellett tematikus blokkban láthatjuk az elmúlt évek legjobb rövidfilmjeit. A már beharangozott sportblokk mellett idén is külön szekcióban szerepelnek a horrorrövidfilmek és a queer tematikájú alkotások is.

A @Midnight című, hat filmet tartalmazó blokkban egy bébiszitter furcsa árnyakat lát az éjszakai villában (Safe and Sound), egy fiatal lány nagymamáját idegen erő keríti hatalmába (They’re Here), egy házaspár pedig túléli ugyan a zombiapokalipszist, de a házasságuk megsínyli a kataklizmát (The Last Marriage).

A Queer Dreams válogatás a nemzetközi alkotások mellett három magyar filmet is tartalmaz. Az Alba Vulva című alkotás a középkorú főhősnő saját testéhez fűződő viszonyáról szól, melyet egy intim gyantázás alakít át. A Kutyák nem esznek füvet főszereplője Anna, egy hívő vidéki lány, akinek közeli kapcsolata van Istennel, de egy sorsszerű találkozás hatására a szerelem furcsa érzését is megtapasztalja. A Nem mentem el apám temetésére pedig a gyászmunkáról szól: Vili az édesapja halálának hatására átengedi magát az örvényszerű ürességnek és egy erotikus kalandban keres megnyugvást.

A horrorblokkot keddig minden este 10-től vetítik a Toldi kistermében, a queer blokkot kedd este kilenckor a Toldi nagytermében, szerdán délután hattól pedig a kisteremben lehet megnézni. Minden további információ a fesztivál honlapján lehet megtalálni.

Június 2-a és 8-a között zajlik a X. Friss Hús Fesztivál, ahol a magyar és a nemzetközi versenyprogram mellett tematikus blokkban láthatjuk az elmúlt évek legjobb rövidfilmjeit. Idén az egyik blokk a sport témájú filmekre koncentrál, erős magyar jelenléttel.

A Vércsék című rövidfilm egy diszfunkcionális női ifi kézilabdacsapat történetén keresztül sűríti össze az élsport veszélyeit, és hívja fel a figyelmet az összetartás fontosságára. A 2017-es Friss Húson két díjat elnyerő Asszó egy testvérpár versengését, kettejük kapcsolatának elmérgesedését mutatja be, melyet az egymás ellen vívott párbajok tovább fokoznak.

A LOVE apa és fia kapcsolatáról szól, melyben a teniszben elért siker a szeretet mértékének metaforája. A Cannes-i Filmfesztiválon vetített Stephanie címszereplője egy tizenegy éves tornászlány, aki első nemzetközi sikerét követően szembesül az eredménnyel járó tovább növekvő elvárásokkal. A Torontói Filmfesztiválon is díjazott Found Me szorongó főhőse pedig a pankráció világában lel rá önmagára.

A sportblokkot június 5-én vasárnap délután 2-től lehet megnézni a Toldi moziban. Minden további információ a fesztivál honlapján lelhető fel.

Június 2-a és 8-a között zajlik a X. Friss Hús Fesztivál, ahol a magyar mellett külön kategóriában a nemzetközi filmek is versenyeznek a legjobb rövidfilmért járó díjért.

Idén három tematikus blokkban lehet megnézni a külföldi filmeket, ezek az Elengedések, A család kicsi kincsei és a Szép új világ címszó alatt lettek egybefogva. A világ számos országából érkező, hol kísérletibb, hol hagyományosabb felépítésű filmek, hol személyesebb munkák, fesztiválkedvencek és eddig a radar alatt maradt alkotások bukkannak fel a blokkokban.

A nemzetközi versenyprogram blokkjait ezen a hétvégén, a Toldiban lehet megnézni, minden információ a honlapon!

Embertelen körülmények között, tehetetlenül várják sorsuk alakulását Liszicsanszk lakosai, köztük gyerekek és idős, beteg emberek. A Donbasz-régióban található városban húszezren maradtak. A településen hetek óta már víz sincs, és folyamatos a bombázás, ettől többen már idegösszeroppanást kaptak. Egyetlen reményük az, ha busszal kimenekítenék őket, de egyelőre úgy tűnik, hiába várnak.

Ez az anyag a Deutsche Welle és a 444 együttműködésében készült.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapítja, hogy a Magyar Jeti Zrt. megsértette a felperes jóhírnevét, amikor a 444.hu elektronikus újság weboldalán 2020. január 20-án megjelentetett „Szörnyű, amikor egy hároméves kislány elmeséli, hogyan abuzálta az apukája” című cikkében az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület tevékenységét abban a hamis színben tüntette fel, miszerint az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület keretei között a gyermeküket abuzáló apák támadják a pszichológusokat, szakértőket és konferenciákat szerveznek maguknak.

„Egy pusztuló ország helyett legyünk újra gyarapodó nemzet, erős Magyarország! Ennek a feladatnak az irányítására jelentkezett a Mi Hazánk Mozgalom, amelyet nem külföldi felhőkarcolók irodáiban terveztek bankárok és tanácsadóik, nem is hazai, romlott oligarchák luxusházaiban találtak ki, hanem az ősi magyar szellemet még őrző pusztán, Ásotthalmon hirdetett meg több száz magyar ember 2018 nyarán” – olvasható a Mi Hazánk Mozgalom (MHM) Virradat névre keresztelt programjában. A 2022-es parlamenti választáson sokak meglepetésére a magát harmadik utas, radikális jobboldali pártként meghatározó MHM hat mandátumot szerzett.

Programjuk fő hivatkozási pontja a Csongrád-Csanád megyei település, Ásotthalom, ahol az MHM elnöke, frakcióvezetője, Toroczkai László a polgármester. (Toroczkai országgyűlési képviselőként a polgármesteri posztot nem tarthatja meg, ezért rövidesen időközi polgármesterválasztást kell kiírni.) A mozgalom nem kevesebbet állít magáról, mint hogy a történelem első olyan pártja, „amely a programját parlamentbe jutás előtt elkezdte megvalósítani”. A közel négyezer fős nagyközség országos figyelmet kapott az utóbbi években: a mezőőröket a TASZ feljelentésére túlkapások miatt vizsgálja a rendőrség, a város nemrégiben állította fel közösségi finanszírozásból a kétes megítélésű Rongyos Gárda emlékművét, valamint olyan Tik-Tok-videók helyszínéül szolgált, mint például ez a hangulatos válaszüzenet.

Az egyébként szegedi születésű, a megyei és az országos jobbodali radikális politikai térben előbb a MIÉP majd a Jobbik illetve az általa alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistájaként nevet szerzett Toroczkai 2013 lett polgármester a Szeged melletti tanyavilág négyezres településén. Ásotthalmon ekkor időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, mert az előző képviselő-testület feloszlatta magát. A választáson az 1998 óta hivatalban lévő néha független, néha fideszes polgármester, Petró Ferenc is elindult, de alulmaradt az akkor még függetlenként induló Toroczkai Lászlóval szemben, aki azóta (előbb a Jobbik, majd a Mi Hazánk Mozgalom színében) minden helyi választást megnyert. A Mi Hazánk népszerű a környéken, az áprilisi országgyűlési választásokon Toroczkai messze a Mi Hazánk országos átlaga feletti eredményt ért el, körülbelül tíz százalékot kapott. Az ásotthalmi szavazókörökben még ennél is sokkal jobban szerepelt, a szavazók 43 százaléka voksolt rá.

Egy ásotthalmi nő szerint a lakosság kifejezetten élvezi a figyelmet, erre azonban valamennyire rácáfol, hogy a megkérdezettek közül nem sokan nyilatkoztak névvel. Egy reggel tízkor a Jacky presszóban békésen fröccsözgető úriember például elküldött minket spárgát szedni. A településen egyébként feltűnően sok a látványos beruházás, ami egy helyi hölgy szerint annak is köszönhető, hogy Toroczkai „közel van a tűzhöz”, bár hogy melyik tűzhöz, az nem derült ki. A jelenlegi alpolgármester - aki feltehetően az egyetlen jelölt lesz az időközi önkormányzati választáson -, Papp Renáta elmondása szerint a fejlesztésekhez pályázatokon keresztül szereztek forrásokat. A fejlesztések pedig elviekben az MHM Virradat programjában meghatározott irányvonalat követik:

• a tanyavilág népszerűsítése, fejlesztése;
• ezen keresztül a lokális gazdaság fellendítése a területi adottságok alapján;
• az erre épülő feldolgozó üzemek helyi fejlesztése;
• hagyományőrzésen alapuló kultúra, turizmus fellendítése;
• a közbiztonság fejlesztése.

A tanya a magyar törvények szerint: „a település külterületén fekvő, legfeljebb 1 hektár nagyságú olyan földrészlet, amelyhez a föld mellett növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás célját szolgáló lakó- és gazdasági épület, illetve ilyen épületcsoport is tartozik, vagy az olyan földrészlet, amely az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként szerepel”.

Ásotthalom pedig Szeged környéki tanyavilág jellegzetes települése: a 19. században fejlődött tanyaközponttá, majd faluvá, de a tanyasias szerkezet megmaradt: az infrastrukturálisan fejlett, belső településrész viszonylag kicsi, a költerület ehhez képest hatalmas, elég ritkán lakott, tanyákkal szórt. Ebben a tanyavilágban él Ásotthalom lakosságának több mint fele, olyan elszigeteltségben, hogy a helyiek elmondása szerint olyan is van köztük, aki az elmúlt tíz-húsz évben Ásotthalom másik végébe sem jutott el.

Papp Renáta elmondta, hogy a Virradat programnak megfelelően nagy hangsúlyt fektetnek a tanyák fejlesztésére, a tanyák adottságait kihasználó vállalkozások fejlesztésére. Főképp munkaerő közvetítéssel, pályázati tanácsokkal segítenek, valamint közösségi házakat is létrehoztak.

Batáta minden mennyiségben

„A választások után már csak 699 élelmiszeripari üzemet kell megépíteni a programunkban szereplő 700 üzem közül, hiszen az elsőt 2021 év végén már át is adta Toroczkai László, a Mi Hazánk miniszterelnök-jelöltje Ásotthalmon. A különleges, batátachipset előállító üzem csomagolórészleggel és hűtő-tároló csarnokkal is ki van egészítve” – írja a program. A négy éve épülő, a párt számára hivatkozási alapul szolgáló feldolgozó üzemben még mindig nem indult el a gyártás és értékesítés, de a marketing már megy, a brand készen van: Ásotthalom's finest Pipas' chips.

A névadó tehát Pipás Pista, ami nemcsak azért érdekes névválasztás, mert végülis legalább kétszeres gyilkos, elítélt bűnöző a névadó, de azért meg pláne, mert a bérgyilkos-betyárként legendává lett Pipás Pista eredetileg nőként született, Fődi Piroska (vagy Viktória) néven, később viszont férfiként viselkedett, férfiként öltözött, férfiként élt, amit értelmezhetnénk éppen a Mi Hazánk által oly sokat kárhoztatott „genderőrület” korai formájának. Persze nem Pipás Pista az egyetlen eleme ennek az ellentmondásos történelemértelmezésnek illetve nemzeti mítoszteremtési vagy -ápolási kísérletnek.

A településen azért kezdték el nagymértékben termeszteni az amúgy Magyarországon eddig nem túl népszerű édesburognyát, mert Papp elmondása szerint a gazdák „érzékelték, hogy teljesen megváltozik az időjárás, egyre hosszabbak a száraz nyarak, más a csapadékeloszlás és nem feltétlenül tudnák már a hagyományos növényekkel olyan terméshozamot elérni.” Így hát izibe be is jegyeztették az Ásotthalmi 12-es számú batátát, azóta pedig teljesen elszabadult a batátaőrület.

Előétel:

Főétel:

Desszert:

Az édesburgonya környékbeli termesztését egyébként néhány éve az egykor csak paprikakutatóként emlegetett szegedi agrárkutató munkatársai kezdték népszerűsíteni: afrikai tapasztalatok alapján, afrikai szakembereket is bevonva próbálnak hazai körülményekre szabott termesztéstechnológiát fejleszteni ehhez a zöldségféléhez, amely jól bírja a meleget és a viszonylag száraz éghajlatot. A batáta egyébként éppúgy, mint maga a burgonya (bár nem rokonok!), amerikai eredetű, de a melegebb, trópusi, szubtrópusi éghajlatú ázsiai és afrikai országokban igazán népszerű.

Az Ásotthalmon épült batátafeldolgozó üzem a tervek szerint többféle termény feldolgozására is alkalmas lesz, Papp alpolgármester szerint még bőven van lehetőség a beruházásban.

A község belső része fejlődik, „nézzen körbe, minden tiszta, rendes és egybe' van, na” – mondta egy biciklis úr. Épült új bölcsőde, megújult az óvoda, biciklisávok készültek a határig, „ügyes a Laci, meg kell hagyni”. „Csak annyit látnak, hogy nem így [összevissza] áll a beton, szépen rendben van tartva minden, szépek a szobrok, úgyhogy tetszik nekik. Aki meg kicsit utánaolvas, az viszont azt mondja, hogy köszöni, de ő ebből nem kér. De ezt nem nagyon hangoztatják” – mondta egy járókelő a nemrégiben felavatott Rongyos Gárda-szoborról.

Az obligát turul- és Szent István-szobrokon kívül Ásotthalom lelkesen ápolja a Móricz Zsigmond regényhőseként is halhatatlanná lett egykori betyárvezér, Rózsa Sándor kultuszát. A település identitásának meghatározó elemévé, marketingjének kulcsfigurájává vált a legismertebb magyar betyár, a tanyavilág legnagyobb népi hőse. A környékbeli néphagyományban kialakult romantikus Rózsa Sándor-képnek természetesen elég kevés köze van már a betyárról fennmaradt, igazolható történelmi adatokhoz: magyar Robin Hood-figura formálódótt az egyébként igen kíméletlen rablóvezérből. A hazai szélsőjobboldal is használja a betyárromantikát, talán nem is függetlenül a szegedi származású Toroczkai László ötleteitől: a legismertebb radikális csoport is a Betyársereg nevet adta magának. A helyi turizmus marketingfigurájának kiválasztásakor Rózsa Sándornak nem is akadhatott versenytársa: a Bűbáj Birtok nevű területen helyet kapott egy Rózsa Sándor-kiállítás, valamint az áttelepített és kipofozott Tömörkény-ház is több szálon kapcsolódik az igazságosztó magyar szuperhőshöz.

A helyiekkel ki törődik?

De Ásotthalom nem a batátatermesztés nemzeti központjaként és nem is a Rózsa Sándor-kultusz leglelkesebb ápolójaként, hanem a Torczkaiék kezdeményezésére létrejött mezőőrség miatt kerül be leggyakrabban az országos hírekbe.

„Van egy probléma, amit nem old meg senki, a település vezetése legalább megpróbál tenni valamit. Ezt sokan értékelik, még ha nem is teljesen értenek egyet vele” - mondta egy fiatal srác. A mezőőrök munkájával kapcsolatban általános az elégedettség, és nem nagyon érdekli a helyieket, hogy mások mit gondolnak a módszereikről. Papp Renáta a háromfős mezőőrségről, és a körülötte kialakult konfliktusokról azt mondta, hogy „számu[n]kra ez még mindig a segélykiáltás első foka”, és hogy a probléma megoldásához szükség lenne központi segítségre. Szerinte egyrészt akkora mértékű az illegális határátkelés, hogy az érdemi kezeléséhez nincs elegendő erőforrásuk (a kormány által kiutalt határvédelmi támogatásokból a második legnagyobb összeg, 25 millió forint jutott Ásotthalomnak), másrészt az átkelők által okozott károkat sem tudják megoldani. A környéken eldobált szemetet csak önkéntesek segítségével tudták összegyűjteni, az elmúlt két hétben pedig két erdőtűz is volt.

Talán már kevesen emlékeznek rá, de annak idején magát a „migránsproblémát” is Toroczkai kezdte tolni Ásotthalom határában készült terepvideóival, még hónapokkal azelőtt, hogy megindult volna Orbán mindent elsöprő kampánya, majd a déli határon a roham.

A témát évekre kisajátította magának a kormány, a Toroczkai-féle „migránsvadász” alakulat csak az elmúlt hónapokban, a nagy hisztéria lecsengése után került be ismét az országos nyilvánosságba.

A mezőőrök az önkormányzat alkalmazásában állnak, feladatuk a termőföldek, gépek, épületek, termények védelme. Állandó kapcsolatban állnak a tanyavilág lakosságával, sokszor az ő bejelentésükre mennek ki a helyszínekre.

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere még januárban azzal vádolta a kormányt, hogy a rendőrök szándékosan csak később fogják el az illegális határátlépőket, és a kormány azért nem lép fel az illegális bevándorlás ellen, mert rosszul mutatna a kampányban, ha kiderülne, hogy nem tudják megvédeni a határt.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a kormányhivatalt és a rendőrséget kérte, hogy vizsgálják ki, jogszerűen működik-e az ásotthalmi mezőőrség. Szerintük a mezőőrök nem azt figyelik, hogy az illegális határátlépők kárt okoznak-e, és nem is tettenérésről van szó, hanem aktívan keresik ezeket az embereket, és próbálják feltartóztatni, megfélemlíteni őket, amihez nincs joguk. A rendőrség a TASZ bejelentésére eljárást indított „közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése” miatt.

„A TASZ nyugodtan elmehet a büdös francba” – mondja Nagy Sándor, a háromfős ásotthalmi mezőőrség egyik tagja. „Bármikor szívesen látom itt őket, millió meg egy gazda el tudja panaszolni, hogy az itt élőknek mennyi kárt okoztak a migránsok. Velük senki nem törődik.”

Nagy szerint a vizsgálatnak nem lesz következménye, mert nem történt semmiféle jogszabályba ütköző dolog, „amibe beleállhatna bárki is”.

A mezőőrök és az ENSZ Menekültügyi Szervezete (UNHCR) között szinte semmi kommunikáció nincsen, és erre igény sincsen nagyon. „Persze adjanak takarót, meg adjanak nekik enni, de azt a migránsok szétdobálják itt az erdőben, múltkor több köbméternyi szemetet szedtünk össze a lakosokkal. Jöjjenek és szedjék össze a saját szemetüket” – mondja Nagy.

„A határőrizet, határvédelem rohadtul nem az én feladatom. Hogyha ezek az emberek illegálisan betörnek az országba, azzal bűncselekményt követnek el, és onnantól kezdve nekem is kötelességem eljárni, illetve fellépni a bűncselekmény ellen.” A mezőőr elmondása szerint közvetve dolgoznak együtt a rendőrökkel, az ő munkájukat segítik azzal, hogy feltartóztatják (és nem elfogják) az illegális határátlépőket. „Rengeteg civil bejelentést kapunk. Hamarabb szólnak nekünk, mint a rendőröknek, mert jobb a helyismeretünk.”

Nagy nincs túl jó véleménnyel a rendőrségről. „A police.hu nem közölt semmit. Attól még, hogy letagadjuk a bajt, attól még van. A rendőrség akkor végzi jól a munkáját, ha nincs bűnözés.” Előfordult az is, hogy egy nap alatt harminc-negyven menekültet tartóztattak fel, a rendőrség pedig aznapra összesen négy emberről számolt be. „Rettentően ügyelnek a statisztikákra, azt meg ugye az hamisítja, aki akarja.”

„Van, aki fel akarja fújni a migrációt és azt mondja, hogy aki itt bejön, az mind terrorista. Na ez faszság. Mások szerint pedig mindannyian a háború elől menekülnek, ez legalább akkora faszság.” Szerinte most tartunk ott, hogy a menekültek 99 százaléka fiatal férfi és gazdasági bevándorló, akik most jönnek nem háború elől menekülnek. „Jönnek persze szíriaiak is, de többnyire Szomáliából, Pakisztánból, Afganisztánból érkeznek.”

Nagy tapasztalatai szerint akik átjönnek a határon, nem agresszívak, félnek a katonáktól és rendőröktől. „Sokszor azok a csempészek, akik elhozzák őket idáig, ütik-verik a migránsokat, és erőszakkal tolják át őket a kerítésen.” Szerinte azért sem akarnak itt erőszakoskodni, mert akkor itt zárják őket börtönbe. „Magyarország szegény ország, ide nem akarnak jönni, ők innen menni akarnak.” Itt csak meghúzzák magukat. „Összegányolnak mindent, azt mennek tovább, mire észreveszed már lehet, hogy Münchenben issza a melange-ot.”

A mezőőrök falubeli megítélése inkább pozitív, de nyilván vannak, akik nem szeretik őket. „Eleinte féltek tőlünk, de én nem bántok senkit. Bírságolhatnánk, de nem célunk, hogy cseszegessük az embereket. Biztonságérzetet ad, hogy vagyunk.”

Nagyot sok gazda hívogatja, hogy szétrombolták a bevándorlók a telkét, de nem tud vele mit csinálni, mert annyian jönnek. „És akkor néz rám, mit tudok velük kezdeni? Éppen most vetette a kukoricát, ezek meg jönnek, keresztül mennek rajta. Persze nem azért, mert rosszindulatúak, csak nem veszik észre.” Az itt élők nagyon zárkózott emberek, van olyan, aki húsz éve nem járt a település másik felén. „A migránsok belelépnek az intim szférájukba, a helyiek nem értik, hogy kik ezek, és hogy mit akarnak itt.” Többnyire lakatlan tanyákba törnek be, de Nagy hallott már olyat, hogy a menekültek befeküdtek a házban lakó bácsi ágyába, és ott aludtak. „Nem erőszakoskodnak, de ez így is hatalmas sokk.”

Benics Márk és Bódog Bálint riportja.

Megjelent a MAKRO magazin hatodik száma, amiben megpróbáljuk bemutatni, hogyan változott meg Magyarország a 2010. és 2022. közötti időszakban.

Jelentős részben a 444-en az elmúlt években megjelent, de most felfrissített írásokra támaszkodva vesszük végig, milyen hatások eredményeként, hogyan alakultak át a társadalom, a gazdaság és az állam legfontosabb rendszerei.

A lapban többek közt

• Uj Péter főszerkesztő egy friss, kifejezetten a MAKRO-ba készült cikkben mutatja az elmúlt 12 év gazdasági eredményeit és kudarcait;
• Magyari Péter korábban megjelent politikai elemzéseit összedolgozva és felfrissítve rajzolja meg a rendszer politikai karakterét;
• Rényi Pál Dániel összegzi a NER elmúlt 12 évének médiaügyi nyomulását;
• és szó van még korrupciós ügyekről, a köz- és a felsőoktatás átalakításáról, nyelvpolitikáról, kisközösségekről, az Orbán-Simicska szövetségről és az azt követő háborúról, és az orosz elittel ápolt szoros viszonyról is.

A MAKRO magazin a "Belső Kör" tagjainak előfizetésük részeként jár, mindenki más pedig megrendelheti a 444 webshopjából itt.