Idén jelent meg Adorjáni Panna első regénye, a Körbe, melyben kolozsvári fiatal felnőttek keresik a helyüket a világban, jellemzően inkább kevesebb, semmint több sikerrel, és haladva előre a könyvben egyre inkább azt érezhetjük, hogy maga a világ sem kedvez annak, hogy e generáció tagjai boldogságra leljenek.
A rendkívül eredeti perspektívából megírt regény elnyerte az idei Margó Könyvfesztiválon a Margó x Erste HIGGY MAGADBAN különdíj, különdíját, mi pedig a Nem rossz könyvekben többek között a határátlépések természetéről, az egymáshoz való kapcsolódás lehetetlenségéről, a megváltozó Kolozsvárról beszélgettünk vele, de az is szóba került, hogy írás közben miért gondolt többet a fiú/férfi olvasóira, mint a nőiekre.
A tartalomból:
00:00 A következő felvételünk ismét közönség előtt, élőben zajlik majd, Tóth Krisztinával beszélgetünk a Hadikban november 28-án, szombat délelőtt, vannak még jegyek. És egy könyv, amit frissen olvastunk: Eva Illouz - Miért fáj a szerelem?
04:06 Vendégünk Adorjáni Panna, aki a színházi világból érkezett meg az irodalomba: miért a regény bizonyult a megfelelő formának ennek a történetnek az elmeséléséhez?
06:40 Mi volt az írásban az a rész, amit át kellett hidalni, el kellett hinni? „Utolsó pillanatig bizonytalan voltam benne, hogy összefog-e állni”. Felkapart tabuk a visszaélések és tágabban, a konzervatív erdélyi közeggel kapcsolatban.
09:30 Megváltozott világ, megváltozó felnövéstörténetek: „ahogy egyre jobban beleástam magam a szereplők történetébe, egyre jobban éreztem azt, hogy itt van egy nagyon erős generációs váltás is: szüleim generációja számára a szakmai dolgok is sokkal magától értetődőbbek voltak, míg ez az én generációm esetében hatalmas zűrzavar”
14:50 Kapcsolódásra képtelenség: visszaéléstörténetek a kapcsolódás kudarciaról szólnak. És ahogy ezek bekúsznak a kapcsolatainkban, annak a patriarchális erőszak alapú társadalomban látni az okait. „Az individualizmusunk, amibe beleszorulunk, lehetetlenné teszi, hogy közösségben éljünk.”
19:06 Nem autófikció, de közben a főszereplő élettörténete eléggé épít a saját élettörténetre: szándékos kihívás volt, hogy felismerhető hangulatú, életszerű történet legyen, ami mégsem önéletrajzszerű.
23:58 Ismerheti-e egy olvasó jobban a főszereplőt, mint ő önmagát? És hogy fiatalon mennyire ragaszkodunk az önmagunkról alkotott koncepcióhoz, és mennyire haragszunk azokra, akik nem igazolják ezt vissza.
30:02 Váltás a szereplők perspektívái között: a társadalmi aspektus miatt volt fontos, hogy ez a történet ne kizárólag az áldozat szemszögéből legyen elmesélve.
34:31 Az a jó a nyelvben, hogy bármit meg lehet vele csinálni. És pont az lehet jó az irodalomban, hogy úgy tud összefűzni szavakat, hogy azáltal megfoghatóvá és megoszthatóvá váljanak olyan dolgok, amiket nehéz másképp továbbadni.
37:36 A test, ami hamarabb jelez, mint a tudat.
41:02 A megváltozó Kolozsvár, és a Kolozsvár-regény, mint irodalmi hagyomány. Egyszerre globalizálódik és közben záródik be a város
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!