Ki igazol ügyesebben a válogatottba? A 2026-os a diaszpórák világbajnoksága lesz

• Nagyjából 5 francia, 3 holland és 2-2 portugál, spanyol és belga válogatottnyi focista lesz kint a csütörtökön kezdődő világbajnokságon.
• Sokáig csak a befogadó országokban profitált a futball a nemzetközi migrációból.
• A 2020-as években viszont a FIFA lazított a szabályokon, aminek köszönhetően a bevándorlókat kibocsátó országok válogatottjai elkezdték hazacsábítani fiaikat és unokáikat.
• Marokkó ezzel a taktikával játszott elődöntőt 2022-ben: az észak-afrikai ország játékosainak nagyobbik része a diaszpórából érkezett,
• Idén már szinte minden marokkói játékos Nyugat-Európából lett hazaimportálva, és sok vébé-résztvevő csapat – Curacaótól Kongóig, Iraktól Haitiig – csinálja ugyanezt.

A 2022-es katari világbajnokság meglepetése Marokkó volt. Az észak-afrikai csapat volt az első a kontinensről, amely be tudott jutni egy vébé elődöntőjébe. A marokkóiak nagyon jól szervezett, okos játékkal több jóval esélyesebbnek tartott csapatot, többek közt a belgákat, a spanyolokat és a portugálokat is le tudták győzni. A franciák ellen elvesztett elődöntőben sem vallottak szégyent.

A négy évvel ezelőtti marokkói csapat azonban nemcsak a pályán nyújtott teljesítményének köszönhette a világra szóló sikert, hanem az előző évek munkájának – nem is feltétlenül az edzéseken, inkább a Királyi Marokkói Labdarúgó Szövetség irodáiban. Onnan kellett ugyanis elintézni, hogy Hakimi, Ziyech, Amrabat és a többiek egyáltalán marokkói színekben játsszanak Katarban. Előbbit Spanyolországból kellett elcsábítani, hiszen Madridban született és lett focista, míg az utóbbi kettő nemhogy Hollandiában született, játszott is az ottani korosztályos válogatottakban.

A 2022–ben a negyedik helyen záró marokkói válogatott 26 fős keretében mindössze 11 játékos volt, aki az észak-afrikai országban született, és ott is lett focista. A többiek vagy eleve külföldön születtek (leginkább Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban és Spanyolországban), vagy a szüleikkel egészen kisgyermek korukban hagyták el Marokkót, majd valamelyik európai klub kölyökcsapatában kezdték a katari elődöntőig vezető utat. Walid Regragui szövetségi kapitány is Franciaországban töltötte a teljes karrierjét, mielőtt hazatért volna hazájába.

A marokkói foci 2022 után sem pukkadt ki. 2025-ben az U20-as világbajnokságon ismét az elődöntőben találkoztak a franciákkal, de ezúttal nyertek, majd a döntőben megverték az argentinokat is. A korosztályos diadal után jött a hazai rendezésű Afrikai Nemzetek Kupája, amelynek döntőjét Szenegál ellen a pályán ugyan elvesztették, de az afrikai szövetség irodájában megnyerték, igaz, ez az ügy még mindig nincs lezárva. Mindenesetre mindkét marokkói bajnokcsapatban a 2022-es elődöntősöknél is magasabb volt a nem otthon nevelkedett futballisták aránya.

A 2026-os világbajnokságra utazó válogatott kerete pedig minden korábbinál európaibb. A Belgiumban született és – Regragui márciusi lemondása után – szövetségi kapitánnyá történő kinevezéséig a teljes karrierjét ott is töltő Mohamed Ouahbinak hat olyan játékosa lesz, aki Marokkóban született és kezdett el focizni. A többiek ismét elsősorban azokból a nyugat-európai országokból érkeznek, ahol népes marokkói diaszpóra él.

Tipikus eset a francia születésű, a Lille akadémiáján emelkedett, ma is ott játszó Ayyoub Bouaddié, aki az összes francia korosztályos válogatottban játszott, de néhány héttel a vébé kezdete előtt átigazolt Marokkóba, és Annas Salah-Eddinéé, aki Hollandiában született, több holland fociakadémia után ma a PSV-ben játszik, és 2025-ig holland korosztályos válogatott volt.

(A marokkói futballsikerek kapcsán zárójelben azért meg kell említeni, hogy ezek nem csak a diaszpórának köszönhetőek. A királyról elnevezett VI. Mohamed labdarúgó-akadémián megfordult játékosok közül három is ott lesz az idei keretben, míg négy éve és a tavalyi U20-as vébén négyen szerepeltek.)

A marokkói keret, illetve Bouaddi és Salah-Eddine egyáltalán nem egyedülálló esetek a 2026-os, 48 csapatosra duzzasztott világbajnokságon. Ezek nagyjából harmada erősen támaszkodik a világban szétszóródott állampolgáraira, és gyakran tudatos állami programot visz a gazdagabb, fejlettebb futballkultúrájú országokban focistává érett fiai, unokái hazacsábítására. Nekik köszönhetően a 2026-os a diaszpóraválogatottak vébéje lesz.