Ma, kedden hirdették ki a Városmajor áttervezésére kiírt tájépítészeti tervpályázat eredményét. Előre rettegtem, milyen kínos lesz a hogy, hogy nem, a választások elé öt nappal időzített esemény, aminek az egyik házigazdája a Városmajort körülvevő választókörzet fideszes jelöltje – Fürjes Balázs –, a bírálóbizottságnak pedig sokak mellett Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő is tagja.
A tájékoztató ehhez képest kicsit sem volt kínos ilyen értelemben. A Fidesz neve garantáltan egyszer sem hangzott el, a „kormány” szóra sem igazán emlékszem. Fürjes egyszer engedte el magát, de akkor is csak annyit mondott, hogy ha a választók is úgy gondolják nemsokára, akkor a fideszes Schneller Domonkossal együtt folytathatják a munkát. Ez kellemetlen volt ugyan, de csak 3-4 másopercig tartott.
Ennek az volt az egyik fontos oka, hogy ez nem tisztán kormányzati vállalkozás, hanem a kormányzati BFK, a fideszes hegyvidéki önkormányzat és az ellenzéki Főváros közös projektje. Az eseményen megjelenő és beszélő, előtte a bírálóbizottságban is ott ülő két városházi vezető, Erő Zoltán főépítész és Bardóczi Sándor főtájépítész végképp nem aktuálpolitizáltak, csak magáról a témáról beszéltek.
De láttuk már a gyakorlatban, hogy a Fideszt annyira nem feltétlenül szokta zavarba hozni, ha kooperálnia kéne a Fővárossal egy közpark átalakításának ügyében.
A Városliget-párhuzam nem önmagában az eredményt bejelentő sajtóesemény megtévesztően együttműködő-nyájas-nyugatias hangulata miatt ugrott be azonnal. Hanem a pályázati eredmény tartalma alapján is.
Értelmetlen, de haveri/pártfinanszírozós visszaosztásra tökéletesen alkalmas, a parki funkciót szétverő építkezések helyett itt bontanak, nem is keveset. Itt nem behazudják, hogy nő a zöldfelület, hanem – ha kábé az valósul végül meg, amit ma bemutattak – tényleg megnövelik, nem is kevéssel.
Itt, hogy, hogy nem, az derült ki, hogy az emberek jobban szeretnének olyan parkban sétálni, ahol fák meg bokrok vannak, nem pedig kurva nagy házak és rengeteg turista. Elemi meglepetés, ki sejtett volna ilyesmit.
Mi lehet az oka annak, hogy a Városmajor esetében a fideszesek is így gondolták? Vagyis pontosabban legalább hajlandók volt odafigyelni a parkhasználók + a szakértők + az érintett aktivisták véleményére is? Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a Fővárossal való egyeztetési kényszeren felül annak is szerepe volt ebben, hogy a Városmajorban összehasonlíthatlanul több fideszes döntéshozó és döntéshozófeleség szokott kocogni vagy kutyát/gyereket sétáltani, mint a pesti Városligetben. Plusz nyilván megvolt az a személyes elem is, hogy a projektet kormánybiztosként felügyelő Fürjes parkot körülvevő választókörzete a Budával kapcsolatos sztreotípiákhoz képest meglepően szabadelvű, Fürjes jelölt pedig papíron nem esélyes, vagyis minden egyes szavazatért meg kell feszülnie.
Közbeékelt minikvíz következik. Ki mondta a következőket?
- „együttműködés”
- „különböző nézőpontok ütköztetése”
– „a városok lényege a sokszínűség”
Demszky Gábor, Lady Dömper vagy Alex Soros?
A válasz természetesen: Fürjes Balázs a választás előtt öt nappal tartott eredménybejelentőn.
A gyakorlat kedden szépen megmutatta, hogy ugyanaz a párt, amelyik csont nélkül tol végig gigabaruházásokat bármiféle valós egyeztetés vagy a valós igényekkel való összevetés nélkül, ha rá van kényszerítve, egyszerre csak képes egészen európai módon viselkedni.
Ebből a kis példából is látszik, hogy Orbán Fidesz-oldalon ünnepelt ötlete a választási rendszer átlalakításáról, ami a kompromisszumkényszer teljes kiiktatásával járt a magyar politikából, a NER-korszak talán legkárosabb húzása volt. És nemcsak az ellenzéki szavazók, hanem a mindhalálig fideszes választópolgárok szempontjából is. Egy olyan, képzeletbeli Magyarországon, ahol a győztesek sem tehetnek meg bármit, de legalábbis kondicionálva vannak arra, hogy ne helótáknak tekintsék a többieket, az ő napozórétjükre se építenének Nyugati páyaudvar méretű hodályokat.
A kompromisszum ugyanis nem a gyengeség jele, amivel szemben a többségi meghatalmazás alapján az erősebb fél által meghozott, hatékony döntések állnak, ahogy Orbán Viktor ezt sugalmazni szokta. Hanem a gyakorlatban a legtöbbször pont ellenkezőleg. A Fidesz-rajongók pechje, hogy ezt közülük csak azok tapasztalhatják meg a mindennapjaikban, akik légvonalban megfelelően közel laknak a NER báróinak villáihoz, ahol az uraik saját, jól felfogott érdekükben már sokkal kompromisszumkészebbek.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!