Elszámolt piacosítás és orosz kavarás miatt is táncol gázválság szélén Európa

Ha hinni lehet az időjárás-modelleknek, 2021-22 tele elég hideg lesz Európában. Ha pedig nem változnak addig a dolgok jelentősen a gázpiacon, akkor elég drága is lesz. Egy ideje ugyanis meredeken emelkedni kezdett a földgáz ára, és egyelőre nem látni igazán, hogy mi tudná rövidtávon visszafogni. Komoly az aggodalom, mondhatni a pánik, kedden a gáz- és az áramárak új csúcsra emelkedtek Európában. Ez pedig már nem az első rekord az elmúlt hetekben, legutóbb szeptember végén ért el új, 1000 dollár/ezer köbméteres csúcsot a földgáz az ICE Futures Europe piacon. A benchmarknak számító holland TTF gázpiacon novemberre most 400 euró/megawattóra áron lehet venni a földgázt, az év eleje óta 400 százalékkal növekedett az árfolyam.

Az európai gáztározókban évtizedek óta nem volt olyan kevés készlet, mint most, miközben Oroszországból jóval kevesebb gáz érkezett, mint szokott, a folyékony gázkészleteket pedig elszívja az ázsiai piac. Úgy néz ki most a helyzet, hogy ha hamar bejön a téli hideg a kontinensre, akkor bizony mindenkinek kemény árat kell majd fizetnie a gázért. Ahhoz, hogy a földgáz ára egy év alatt 150 százalékkal emelkedett, több tényező igazán szerencsétlen összhatása vezetett el, balesetektől az EU energiapolitikáján és az orosz hatalmi szívózáson át a klímaváltozásig.

Több ok, egy hatás

Ahogy azt Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj és gázipari elemzője a 444-nek elmondta, az emelkedésnek keresleti és kínálati okai is vannak. A keresleti okok között a két legfontosabb a koronavírus-járvány enyhülésével elindult újranyitás és az egész Európában megindult zöldítés. A járvány legutóbbi hulláma utáni keresletnövekedés a szakértő szerint minden energiahordozónál jobban felhajtotta a földgáz árát. Az energiapiac zöldítése pedig azért hajtja fel az árakat, mert ahogy egyre nagyobb a nyomás az európai energiacégeken, hogy elhagyják a nagyon szennyező szenet, és átálljanak a fenntartható, megújuló energiára, átkötésként és a termelés kiegyenlítésére egyre nagyobb szerepet kap a szénhez képest sokkal kevesebb károsanyag-kibocsátással járó földgáz.

Ezek mellett a klímaváltozás is közrejátszik abban, hogy megváltozott és megnőtt a kereslet a földgáz iránt. Az antarktiszi köráramlás Pletser megfogalmazása szerint tavaly háromszor is “leszakadt”, előbb Ázsiában és Európában, majd az Egyesült Államokban hozva extrém hideget, növelve a fűtésre felhasznált gáz mennyiségét. Nyáron pedig a hőhullámok miatt nőtt az áramfogyasztás, amelyben, mint említettük, egyre nagyobb szerep jut a gázerőműveknek.

Mindezek miatt eléggé kiürültek az európai tartalékok, azokat pedig elég nehézkes feltölteni.A feltöltést nehezítő, az árakat emelő kínálati okok közül is több van. Egyrészt sok gázszolgáltató cég a járvány után egyszerre kezdte el karbantartani az infrastruktúráját, ami miatt kapacitások estek ki. Közben az EU talán legnagyobb gázmezején, a hollandiai Groeningenben a kormány döntése alapján 2022 közepére teljesen leállítják a kitermelést, az ugyanis földrengéseket okozott a környéken, a döntést pedig a holland kormány az egyre emelkedő gázárak ellenére sem változtatja meg. Az áremelkedéshez emellett az is hozzájárul, hogy a kereskedők egyszerűen bepánikoltak még augusztusban, hogy nincsenek eléggé feltöltve az európai gáztározók, amik azóta is úgy 70 százalékos töltöttségi szint körül állnak. Ha mindez nem lenne elég, a karbonkvóták árára is elkezdtek spekulálni a befektetők, ugyanis a kibocsátási kvóták árát az EU befolyásolni tudja, és a klímapolitikai célok miatt lehet áremelkedésére számítani. Így sokan azt várják, hogy az árak innentől csak fölfelé mennek majd, ami jobban fölhajtja az árfolyamot, mint magától menne. Ez pedig egyre drágábbá teszi a gáz termelését és felhasználását.

Elszámolt piacosítás és orosz kavarás

Talán a legfontosabb szempont viszont az áremelkedésben az, hogy a gázpiac teljesen átalakult az elmúlt években, és hogy ezt az Európai gázkészletének 40 százalékát eladó orosz Gazprom szépen ki is használja.

Az európai gázárakat egészen a közelmúltig az oroszokkal és kisebb részt a norvégokkal kötött hosszútávú gázszerződések alakították. Ezekben a földgáz ára a kőolajéhoz volt kötve, a hosszú időtáv pedig eléggé stabilan tartotta az árakat. Csakhogy Európában a 2000-es évek elejétől egyre többeket aggasztott az, hogy a hosszútávú szerződésekkel az európai felvásárlók évtizedekre a Gazpromhoz kötik magukat, ráadásul elterjedt az a nézet, hogy a gázpiac liberalizációjával, a gáztőzsdék kialakításával és az évtizedes gázszerződések elhagyásával sokkal olcsóbban is be lehetne szerezni a földgázt, a szabad piacon ugyanis jóval alacsonyabb árat alakít majd ki a verseny. A rendszer ki is épült, 2008-ban elindult a TTF gáztőzsde Hollandiában, a gázpiac pedig mostanra átállt arra, hogy hosszútávú garantált szerződések helyett a tőzsdén vásárolják meg a felhasználók a szükséges gázt.

Egyvalami viszont nem alakult ki igazán, amitől elméletben hatékonyan működne a tőzsdei rendszer: a verseny. Míg az egész piacosítás célja az volt, hogy leválassza Európát az orosz gázfüggőségről, a Gazprom az elmúlt időben csak növelte piaci súlyát a kontinensen, hat év leforgása alatt 30-ról 40 százalékra növelte a piaci részesedését. A norvég Equinor és az orosz Gazprom együtt az európai földgáz 60 százalékát adja, ez így elég bajosan nevezhető versengő piacnak.

Az európaiak eléggé számítottak a piacosításban a cseppfolyós földgázra, vagyis az LNG-ellátásra, Kína azonban a gazdaságának a járvány utáni felpörgetésére elszívja az európai vevők elől az LNG-t. A kínai LNG-kereslet idén eddig 30 százalékkal növekedett, Pletser Tamás szerint pedig 2017 óta nem bővültek jelentősen az LNG befogadásához és kezeléséhez szükséges kapacitások, így akkor sem tudnának sokkal többet venni az európai országok, ha akarnának.

Az orosz fél tehát nagyon jól jár most azzal, hogy szerződések helyett a pillanatnyi kereslet-kínálat határozza meg az árakat, erre a folyamatra pedig egy kicsit rá is tud erősíteni azzal, hogy a Gazprom nem töltötte fel teljesen az EU területén lévő gáztározóit. Az orosz cég jóval kevesebb gázt küldött az idén Európába, mint szokott: ahogy Jenei András energiapiaci szakember a Portolfio.hu-n megjelent cikkében összeszedte, 2019, az utolsó járvány előtti év első nyolc hónapjában a Gazprom 53,2 köbméter gázt szállított az EU-ba, 2021-ben ugyanebben az időszakban pedig 27 milliárd köbméterrel kevesebbet. Az oroszok ezt az infrastruktúra problémáival és azzal magyarázzák, hogy a nyáron kigyulladt az egyik legnagyobb szibériai finomító. Szakértők szerint viszont az sem lenne teljesen karakteridegen az oroszoktól, ha szándékosan fognák vissza a termelést. Nem is feltétlenül azért, hogy a mesterséges szűkösség segítségével megtömjék a zsebüket, hanem hogy megmutassák az európai vevőiknek, mekkora ingadozást jelent a spot áron, tőzsdén keresztül vásárló rendszer, és visszatereljék őket a sokkal biztosabb bevételi forrást jelentő hosszútávú szerződésekhez.

Nem lesz mindig így

Bár a gázpiac már sosem lesz ugyanolyan, mint volt, Pletser Tamás szerint azért az sem várható, hogy a végtelenségig növekednek és aztán elképesztően ingadoznak majd az árak. A szakértő szerint a mostanában tapasztalt volatilitás már azt jelzi, hogy az áremelkedés vége felé járunk. A következő években pedig hosszútávú szerződések nélkül is lehet stabilizálni ezt a piacot. Már az elmúlt években is sokat fejlődött az európai gázpiac, a tárolókapacitások bővítésével pedig biztosítani lehetne, hogy legyen több tartalék, ne legyenek a mostanihoz hasonló pánikok. A cseppfolyós gáz nagyobb súlyával számoló stratégiai is beérhet idővel, 2023-24-re ugyanis elkészül majd egy sor olyan fejlesztés, amelynek segítségével újabb országok, régiók szállhatnak majd be az LNG kitermelésébe, így már Katarból, Ausztráliából, Kelet-Afrikából is érkezhet cseppfolyós gáz Európába. Nemsokára pedig várhatóan üzembe áll az Északi Áramlat 2 vezeték, amivel Oroszországból is több gáz jöhet majd, és amit az orosz félnek sem érdeke elszabotálni.

Rövid távon viszont nem igazán látszik, hogy mikor és mitől állhat meg a meredek emelkedés, hogy milyen áron töltik majd fel a szolgáltatók az európai gáztározókat, és hogy mennyire érzik majd meg mindezt a fogyasztók, amikor megkapják a rezsiszámlát.