Szily László

Akció közben leplezte le a Le Lene című tényfeltáró tévéműsor stábja az olaszországi Bari városának egyik hotelszobájában a hatvanéves Giovanni Miniello nőgyógyászt, aki azt ígérte a leghiszékenyebb - és az oltásoktól ódzkodó - ügyfeleinek, hogy szexszel ki tudja gyógyítani őket a potenciálisan rákot is okozó HPV-vírusfertőzésből.

A tévéseket és a La Reppublica című napilapot a doktor egyik 33 éves páciense riasztotta. A nő eredetileg azért kereste fel az orvost, mert nem esett teherbe. Bár az elvégzett teszt eredménye negatív lett, Miniello azt mondta neki, hogy a méhnyakán a HPV-fertőzés nyomait látja. Meg azt is mondta a nő állítása szerint, hogy a saját módszerével, vagyis szexszel már sok nőt kigyógyított az ilyesmiből. Az áldozat azzal is megvádolta a nőgyógyászt, hogy illetlen módon érintette meg a mellét, miközben arról beszélt, hogy bejönnek neki a kismellű nők.

A súlyos vádak igazolására a tévések felbéreltek egy fiatal színésznőt, aki magát ügyfélnek kiadva jelent meg az orvos rendelésén. Miniello tényleg rá is mozdult. Elmagyarázta neki, hogy őt magát már beoltották, így ha lefekszik vele, át tudja neki adni a védettséget. Meg is beszéltek egy randevút egy szállodába.

A bekamerázott-bemikrofonozott nő itt felvette, ahogy az orvos a péniszét a Varázsfuvolának, illetve a Péniszek Pió Atyájának nevezi. Pio atya egy később szentté avatott XX. századi olasz szerzetes volt, aki többek között állítólagos csodatételeiről volt híres, Krisztus stigmái jelentek meg rajta, egyszerre tudott két helyen megjelenni, vakok látását adta vissza és a testéből erős virágillat áradt.

Amikor a színésznő megkérdezte, hogy nem fognak-e védekezni, az orvos közölte, hogy abban az esetben nem tudná átadni a nőnek a szervezetében termelődő antitesteket.

Éppen befeküdtek az ágyba, amikor benyitott a szobába a Le Lene műsorvezetője. Miniello egyébként ennyitől nem omlott össze, a riporternek azt mondta, hogy tudományos kísérletet végez és hogy sok embert mentett már meg ezzel a módszerrel, majd elővette a telefonját, mondván felhívja pár elégedett, a fertőzésből így kigyógyított ügyfelét.

Az orvost a rendőrség az adás után nem sokkal letartóztatta, két nővel szembeni szexuális visszaélések vádjával. De az adás hatására 15 további nő állt elő azzal, hogy az orvos őket is szexszel “gyógyította”.

(via Clarin és Daily Mail)

Egy magas homlokú, bajszos, középkorú férfi bronzszobra jelent meg pár hete a budapesti Belvárosban. A titkozatos alkotás a Ferenciek tere sarkától a Matild palota mögött a folyó irányába tartó Duna utcában áll.

A posztamens nélkül, közvetlenül a térkővel fedett járdából kinövő szobor egyrészt azért titokzatos, mert nem szerepel rajta semmiféle segítő felirat arról, hogy kit ábrázol vagy ki alkotta. Másrészt mert nem volt avatóünnepsége, a felállításáról ezért hírek sem szóltak, hanem annyi történt, hogy egyik nap még csak a térkő volt ott, másnap meg már egy kerek kávéházi asztalra könyöklő öltönyös bronzpacákba botlott az ember, ha nem nézett fel időben.

Kit ábrázol a szobor, hogy került oda és miért nincs rajta semmilyen segítő felirat?

A pasi első blikkre úgy néz ki, mint Nagy Imre nem szemüveges unokatestvére, de nyilván azért, mert ha az ember kerek fejű, hátranyalt hajú, ápolt bajszot viselő, XX. századi férfiről lát köztéri szobrot, automatikusan Nagy Imrére gondol.

De nem ő az.

Első lépésként - egy ajándékba kapott linknek köszönhetően - azt tudtam meg, hogy a szobor valószínűleg Krúdy Gyulát ábrázolja. A link a magyar internetezők egyik legcsodálatosabb közösségi alkotására, a köztéri szobrokat és emlékműveket kategorizáló kozterkep.hu-ra mutatott. A szobros közösség egyik motorja, Göröntsér Vera ide posztolta ki a mini nyomozása történetét, ami szerint azért Krúdy a férfi és azért pont ezen a helyen, mert a szomszédos, nemrég luxusszállóvá alakított Matild palotában működött egykor az a Belvárosi Kávéház, ahol Krúdy a Szindbád-történetek nagy részét írta. (Az új luxusszálló bejárásáról és azon belül a felújított kávéházról ebben a helyszíni riportban írtam.)

Ez kapásból megmagyarázta a jellegzetes asztalt, a két széket és a fickó kezében tartott tollat, illetve az előtte heverő jegyzetfüzetet is. Amibe, mint arról a helyszínen is meggyőződhettem, szegény Gyula még nem írt le egy büdös szót sem,

nemhiába feszeng olyan fura testtartásban.

Néhány telefon és levélváltás után pedig összeáll a sztori arról, hogy miért úgy került a helyére a szobor, ahogyan.

Az alkotást tényleg a Matild luxusszálló tulajdonosa rendelte meg és fizette, ezt ők maguk erősítették meg, méghozzá azért, mert jövőre újranyitják az egykori legendás kávéházat. A mű részben kereskedelmi indíttatása lehet a magyarázat arra, hogy miért egy úgynevezett Insta-barokk stílusú művel gazdagodott a Belváros.

(Insta-barokk = olyan köztéri szobor stílusa, ami kizárólag azért készült, hogy turisták fotózkodjanak vele. A tipikusan belvárosi műfaj előfutára Marton László 1990-ben a Vigadó téren felállított Kiskirálylánya,

amit azóta egy rakás hasonló szellemi gyökerű mű követett, amik közül a legismertebbek a Rogán Antal által belvárosi polgármesterként megrendelt, a Hild téren álló Rikkancs, amire, termékelhelyezés-történeti kuriózumként rátették a Blikk logóját, hálából azért, mert a bulvárlap előtte szó szerint smárról smárra követte Antal szerelmének kibontakozását Cecília Asszonnyal:

a Szabadság téren álló Ronald Reagan-szobor

illetve Peter Falk / Columbo szobra a Falk Miksa utca nagykörúti torkolatánál:

Mint látható, az Insta-barokk mindig a giccs és a nem giccs határán egyensúlyoz és gyakran átesik ezen a láthatatlan, de zsigerből annál jobban érezhető határon.

De térjünk vissza Krúdyhoz. Az ő szobra már az instások és tiktokkerek legújabb generációjának készült, akik annyira a világ urai, hogy saját bronzszéket öntöttek nekik, ahonnan kényelmesebben tudják maguk - és Krúdy - felé fordítani a telefont.

Mint megtudtam, az avatás elmaradásának és a névtábla hiányának közös a gyökere. A szobortervet elbíráló zsűri ugyanis balesetveszélyesnek érezte a műhöz eredetileg elképzelt, a talaj síkjából kiemelkedő kő talapzatot - amin a tájékoztató feliratok is szerepeltek volna. A megrendelő szálloda viszont megunta a totojázást és miután elkészült az alkotás - Lelkes Márk és Máthé Krisztián műve - a kifogásult alapzat nélkül gyorsan, sőt mondhatni nagyhirtelen felállíttatta azt. A belvárosi önkormányzat a kérdésemre azt válaszolta, hogy a szobor mostani állapota majdnem véglegesnek tekinthető, de egy feliratot azért még kapni fog.

Végül pár szó arról, hogy milyenre is sikerült Budapest legújabb köztéri szobra. Alantas műfajba tartozó, viszont azon belül legalább érzékenyen megformált alkotásról van szó, ami igen keveset vállal, de azt - nem függetlenül a megvalósítás minőségétől - bőven túlteljesíti. Az innen nem messze felállított, nevetségesen ocsmány Sissy-szobrot vagy a giccses és kegyeletsértő német megszállási emlékművet elnézve a Duna utcai járókelők kifejezetten jól jártak a nagytermészetű Gyulával. Akinek az az egyik titka, hogy kurva nagy a lába.

Melléraktam az én 46-os Campusomat és ez alapján olyan 52-es lehet.

A másik titka az, hogy először látod, máris ismerős.

Van, aki előbb jön rá, van, aki később, a valódi célcsoportnak számító turisták meg jó eséllyel soha: Budapesten áll már egy Krúdy-tematikájú köztéri bronzszobor, ami egy asztalnál ülő férfit ábrázol úgy, hogy a rendezői balon ülő fickóval szemben ott egy üres tonettszék, ahová le lehet ülni fotózkodni. 2013 óta, az óbudai Főtéren. A különbség annyi, hogy Szanyi Péter alkotásán nem Krúdy Gyula, hanem hőse, Szindbád szerepel, vagyis a legendás Huszárik-filmben Szindbádot alakító Latinovits Zoltán:

• A friss rendőrségi határozatból derül ki, hogy a TMT Technics nevű cég tavaly tavasszal 226 ezer euróért vette azt a kínai maszkgyártó gépsort, amit 600 ezerért adott tovább azonnal a magyar államnak. Vagyis majdnem pont háromszoros áron.
• Szintén kínai, hasonló kapacitású gépet ugyanabban az időben netes piactereken ennek az árnak az egytizedéért, 60 ezer euróért lehetett találni.
• Több kereskedő is jelezte, hogy a biznisz megkötésének idején konkrét üzleteket lehetett kötni a 600 ezres ár tizede és negyede közötti összegért.
• A magyar hatóságok meghökkentő indoklásokkal szüntették meg a költségvetési csalás gyanújával indult nyomozásokat.

Ritka az olyan, költségvetési csalás - és indirekt módon korrupció - gyanúját felvető ügy, amiben olyan világosan ismerhetők lennének a tények, mint Orbán miniszterelnök maszkgyártó csodagépének az ügyében, és amiben a hatóságok ennek ellenére ilyen nyíltan tagadnák meg a közbelépést.

Csodagyerek, csodaló, csodamasina

A sztori azzal indult, hogy Orbán Viktor miniszterelnök fb-oldalán tavaly, 2020. április 4-én közzétettek egy videót, ami arról szólt, hogy a kormányfő a sátoraljaújhelyi börtönbe látogatva megtekintette azt a rabok által működtetett, nemrég beszerzett kínai maszkgyártó gépsort, ami - a filmben ez többször elhangzik - havonta 2,8 millió maszkot képes gyártani.

Augusztus végére kiderült, hogy ez a szám nem volt tűpontos. Az ügyet kapásból büdösnek érző Hadházy Ákos független képviselő érdeklődésére ekkor derült ki, hogy a szerkezet a valóságban az ígért mennyiség egyhatodát, havi 450 ezer darabot volt képes legyártani.

Ezen a ponton úgy tűnt, hogy az ügy a propaganda nagyotmondásáról szól. De másfél hónappal később, 2020. októberének elején kiderült, hogy valószínűleg sokkal komolyabb dologról: extrém, 4-5-10-szeres túlárazásról lehet szó.

Ekkora derült ki ugyanis Hadházy és az RTL Klub érdeklődése nyomán, hogy szintén kínai, hasonló kapacitású maszkgyártó gépeket az üzlet megkötésének idején, majd az év során végig, tizedáron lehetett találni kínai online piactereken. De az persze egy dolog, hogy mennyiért raknak ki valamit, de több olyan magyar üzletember is jelentkezett ekkor, akiknek konkrét üzleti ajánlataik voltak hasonló kínai gépekre, vámmal és szállítással együtt is töredékáron.

A sátoraljaújhelyi eszközt nem maga a BV vásárolta Kínából, hanem az Állami Egészségügyi Ellátó Központ vette meg, a TMT Technics nevű közvetítő magáncég segítségével. Ez a TMT Technics, melynek egyik tulajdonosa Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke, a járvány legnagyobb kormányközeli nyertesei közé tartozik, a lélegeztetőgép-beszerzési akcióban ők hozták be a legtöbbet, 1200 darabot. Ami elképesztő profitot hozhatott nekik. Bár a pontos adat nem ismert, a 24.hu korábbi cikke szerint a kormányközeli lélegzetetőgép-bizniszben résztvevő 10 legnagyobb cég közül az a 7, amely határidőre leadta az éves beszámolóját összesen 28,3 milliárd forint tiszta nyereséget ért el tavaly.

Mi lesz az eredmény, ha egy mágikus turmixgépben összekeverjük

1.) A malajziai Langkawi szigetén található, Galeria Perdana nevű múzeum egyik prospektusát (az intézményben az ország egykori, pozíciójában pár évente választásokon megerősített kvázi-diktátorának, Dr. Mahathir Mohamadnak adott különféle ajándékok vannak kiállítva).

2.) Koons százados híres aranyóra-monológjával, ami a Pulp Fictionben hangzott el, amikor a katona átadta a kis Butch Coolidge-nek az apai örökségét, amit az apukája öt évig különleges helyen őrzött.

3.) és egy 1960-as 70-es években forgatott csehszlovák filmvígjátékkal?

Az eredmény az a hibátlan, 57 másodperces filmalkotás, amit Orbán miniszterelnök közösségimédia-stábja posztolt ki az előbb a Facebookra.

A filmnek hibátlan a címe: Magyar kézbe magyar tollat!

Hibátlan az in medias res kezdés, amiből pár másodperc alatt világos lesz, hogy itt egy Rajongó Alattvaló ad éppen ajándékot az Uralkodónak - töltőtollat - és az Uralkodó egy erről szóló filmet mutat be nekünk.

Hibátlan, hogy annyira leplezetlen a film üzenete a Vezér iránti személytelen odaadásról, hogy a mű legvégéig még a nevét sem tudjuk meg az Alélt Ajándékozónak, hiszen ő bármelyikünk lehetne.

Hibátlan a pillanat, amikor kiderül, hogy az egyik toll márkája Turcsány és méginkább az, ahogy a csendőrhumorban utazó Orbán faarccal, de belül pukkadozva visszakérdez, hogy „A Turcsány egy komoly márkanév volt anno?”

Mesteri, hogy Orbán Mester annyira más szférában jár, mint mi pondrók, hogy fogalma sincs, milyen márkájú a saját töltőtolla.

Hibátlan Orbán arckifejezése, ahogy a saját aláírását csodálja:

Hibátlan, ahogy egy villanásra bevágják az ajándékot adó alattvaló fiát, a Már Ennyi Idős Korában a Nagy Vezérért Rajongó Kisdobost.

Pompás, ahogy a Rajongó 0:35-nél annyira, de annyira élvezi Orbán humorát, hogy csettintenie kell a kezével.

És simán csak vicces, hogy a Generalisszimuszért Rajongó Gyermek nem aktuális fotót kap ajándékba a Kultusz Tárgyától, hanem egy olyan fiatalkorit, ami Orbán szélsőliberális korában készült.

És a kampány hivatalosan még el sem kezdődött!

Január 15-éig minden 60 évesnél idősebb görögnek be kell oltatnia magát, mert utána havonta 100 eurós büntetést fizethetnek - jelentette be Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök.

A görög kormányfő két héttel ezelőtt a tévében jelentette be, hogy a fertőzések megugrása miatt a 62 százalékos átoltottságon álló országban lényegében minden zárt térből kitiltják az oltatlanokat, akkor is, ha van negatív tesztjük. Oltatlanok nem mehetnek étterembe, moziba, múzeumba vagy edzőterembe. A templomok olyan szempontból jelentenek kivételt, hogy ezekbe negatív teszttel is be szabad lépni.

Ilyen rendelkezések vannak egyébként érvényben jó ideje több helyen Európában, például Franciaországban.

A Magyarországnál jó egymillió fővel népesebb, kemény intézkedéseket bejelentő Görögországban tegnap fele annyi ember halt meg covidban, mint nálunk.

• A papírokon ugyan az ő neve szerepelt, de valós munkát nem végzett, és egy fillért sem vett fel - vallotta be az egyik kulcsszereplő, majd meghalt. A NAV nyomozóit azonban ez sem hozta igazán lázba.

„A rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.” Ezzel a tömör és száraz indoklással szüntette meg a nyomozást a NAV Nyugat-Dunántúli Bűnügyi Igazgatósága abban az egyébként igen szaftos ügyben, amiben két éve Hadházy Ákos független képviselő tett feljelentést.

A Demokratikus Roma Vezetők Szövetsége (DRVE) két évvel ezelőtt 50 millió forint EU-pénzt nyert el a “Kopogok hangosan – a romák kulturális lábnyomai Dél-Zalában” című pályázatával. Ebben száznál is több kultúresemény megszervezését vállalták, a személyi költségekkel együtt darabonként átlagosan közel 500 ezerért. Korábban cikkben mutattuk be, hogy olyan eseményekre számoltak el több százezer forintot, mint

• 27 darab, egyenként 1 (egy) órán át nyitva tartó kiállítás;
• 1 férfi megfőzött 1 bográcsnyi csirkeszárnypörköltet, mellé tárcsán húst sütött, miközben a gyepre kiraktak egy fából faragott teknőt, egy lapátot és néhány kisebb fatárgyat.

Cikkünkben így jellemeztük ezt a gyakorlatot:

“(...) rendszerszintű csalássorozat képe bontakozik ki (...): lelkiismeretlen emberek és szervezetek a tényleg legrászorultabbaknak, vagyis a kisfalusi szegényeknek és romáknak szánt pénzeket csapolják meg. A trükk lényege az, hogy sorozatban szerveznek olyan, egyenként egészen aprócska, semmiféle figyelmet fel nem keltő eseményeket, amik brutálisan túlárazottak és emellett gyakran totálisan kamuk is, és amiknek a jelentéktelenségük miatt külön-külön senki sem nézne utána. Csakhogy ezekből rengeteg akad és egy-egy szervező jellemzően nemcsak egy EU-s pályázaton indul.”

A NAV nyomozást megszüntető határozatának részletes indoklásából egy rakás izgalmas dolog derül azért ki. Például az, hogy az ilyen lehúzós projektek hogy tudnak ennyire megdrágulni.

Bár az ember azt hinné, hogy a roma érdekvédelmi-kulturális szervezet az elnyert pénzből maga szervezte a bevállalt eseményeket - hiszen nyilvánvalóan így jártak volna a legjobban - a valóság sokkal cifrább. A közel ötvenmilliós összeg majdnem pontosan fele, 24,7 millió forint erejéig fővállalkozói szerződést kötöttek egy Esti Kornél Nonprofit Kft nevű céggel, hogy az szervezzen meg 75-öt az események közül. Azonban az Esti Kornél sem saját maga szervezte meg ezeket, hanem két további alvállalkozóra, a Red Eight és a Projekt Doktor Iroda nevű kft.-kre bízta a munkát. Akik közül a Red Eight vállalta magát a szervezőmelót, a Projekt Doktor pedig az elszámolást. Csakhogy a valós szervezést mégcsak nem is a Red Eight végezte végül, mert a cég az effektív munkát két egyéni al-alvállakozóra Fenyvesi Mátéra és Dávidházi Balázsra bízta.

Külön hab a tortán, hogy Fenyvesi vallomásából az derült ki, hogy a tényleges események annyira nem érdekelték sem a DRVE-t, sem az Esti Kornélt, sem a Red Eightet, hogy a szereplőket annyira szabadon szerződtethette, hogy a kilétükről még csak egyeztetnie sem kellett a fenti hárommal.

Azokat a vállalt eseményeket, amiket nem Fenyvesi hozott össze, maga a DRVE szervezte meg. Emiatt négy embernek - köztük a szervezet vezetőjének, Nagy József Györgynek - a projekt idejére havi fizetést folyósítottak, összesen 9 millió 319 ezer forintot. Csakhogy az egyikük, Kiss Katalin, aki “szakmai megvalósítóként” kapott pénzt és aki a szintén ilyen juttatásban részesülő Gőcze Gyula pénzügyi vezető felesége volt, a NAV nyomozóinak elkottyintott valamit. Nem is akármit: azt, hogy bár aláírták a szerződést, ő valós munkát nem végzett és pénzt nem tett el. Pedig a pénzt valaki csak eltette.

Ám Kiss a nyomozás ideje alatt meghalt. A férje pedig azt vallotta, hogy ő maga tényleges munkát végzett és néhai felesége is, aki “félreértésből” vallhatta azt, hogy igazából nem volt köze a projekthez.

A NAV nyomozói végül elfogadták ezt a vallomást, pontosabban azt írták, hogy mivel időközben nemcsak Kiss, de Nagy József György is meghalt, nem tudják bebizonyítani, hogy mi lett a sorsa az elvileg Kissnek kiutalt pénznek.

És mivel a navosok arra jutottak, hogy a vállalt eseményeket tényleg megtartották és a számlák rendben voltak, a nyomozást megszüntették.

Már a meghívó megnyitásának pillanatában érezni lehetett, hogy ebből csak valami klassz dolog sülhet ki: Karácsony Gergely főpolgármester és a budapesti ellenzéki képviselőjelöltek „Bliccel a kormány! - Fizessen pótdíjat!” címmel tart „látványos akcióval egybekötött sajtótájékoztatót” a Várban.

Mi lehet gyümölcsözőbb húzás egy politikustól, mint a BKV-ellenőr minden választónak szimpatikus szerepében fellépni? Talán ha végbéltükrözést és teljeskörű adóellenőrzést ígértek volna. De így is több tucatnyi kamerás stábot sikerült felcsábítani a Várba, akik szerencsére nem érkeztek hiába, ugyanis olyan jelenetet rögzíthettek, ami a kortárs politika lényegét volt képes abszolúte szájbarágásmentesen összefoglalni.

A helyszín a Karmelita kolostor előtti, a kormányzati építkezések miatt kordonokkal határolt tér volt, ahol öt budapesti ellenzéki képviselőjelölt, a momentumos Hajnal Miklós, a DK-s Oláh Lajos és Varju László, a Szikra Mozgalmas Jámbor András és a párbeszédes Szabó Tímea várakozott egy dohányzóasztal méretűre nagyított 12 milliárdos összegről szóló BKK-s büntetőcetlit, hivatalos nevén pótdíjelismervényt tartva maguk elé.

A kellék nagyjából el is döntötte, mekkora látványosságra számíthatunk, így már csak azon imádkoztam magamban, hogy legalább ahhoz legyen eszük, hogy ha már ez a poén, akkor váratlanul mindegyik húzzon fel egy karszalagot. Nem tették, ehelyett pár perc múlva befutott Karácsony főpolgármester, a momentumos Tóth Endre, az LMP-s Csárdi Antal és a párbeszédes Tordai Bence. De nem egymagukban.

Hiszen ahogy a klasszikus vicc mondja

Három ember megy az utcán, melyikük a magyar politikus? Aki előtt rákjárásban halad egy botra rögzített okostelefonnal lájvozó negyedik.

Az érkező csapat körül lájvozó segéderők raja gomolygott. Olyanok voltak, mint a cápákkal úszó kalauzhalak, vagy a nagyméretű afrikai kérődzők körül repkedő nyűvágó madarak. De a csőnadrágos asszisztensek sajnos nem szedtek ki élősködőket a főnökük orr- és fülnyílásából, vagy ételmaradékot a fogaik közül, hogy utána jóízűen elfogyasszák azokat, sőt sajnos a szőrzetükben sem kotorásztak. Cserébe egyik kezükben telefont tartva olyan gyakorlottan mentek hátrafelé, mint egy csapat tapasztalt folyami rák.

Nem kis meglepetést okozott Benkő Tibor honvédelmi miniszter egy keddi, Várpalotán tartott lakossági fórumon, amikor az MTI tudósítása szerint azt mondta, hogy

“A történelem során a magyar nép 163 ütközetben, csatában, forradalomban volt érintett, ezek közül 90-et megnyert. Ez is bizonyítja, hogy vannak értékeink, van mit védeni. Korszerű hadseregre van szükség, elkötelezett katonákkal.”

Lenthár Balázs történész gyakorlott forráskutatóként hamar megtalálta, hogy Benkő honnan vette ezt a kapásból igen gyanúsan hangzó statisztikát:

a “Magyarország háborúinak listája” című Wikipedia-oldalról.

Wikipedia-oldalt komolyan forrásnak használni eleve bátor dolog, ez ráadásul már első pillantásra is minimum gyanús oldal. Annyira, hogy rögtön a címe alatt ez a figyelmeztetés olvasható:

“Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. Ennek a szócikknek mind a tényszerűsége, mind a semlegessége vitatott.”

Nem véletlenül.

Eleve zavaros, hogy miket is számolt össze a szócikk szerzője. A címében a háborúk listáját ígéri, de a szövegében már “katonai konfliktusokról” értekezik, ami egészen más kategória. Maga a lényeg, vagyis a táblázatos lista tartalmaz háborúkat, de egyes csatákat is, “sőt, hogy bonyolítsuk a helyzetet, olykor egy háborúból önkényesen kiragadott összecsapást tüntet csak fel” - magyarázta Lenthár.

És tényleg. Magyar győzelemként szerepel például a felsorolásban az 1552-es egri diadal

“Csakhogy 1552-ben nem csak Egert ostromolta meg a török sereg, hanem egy sor másik várat is, annyi különbséggel, hogy ezeknél sikerrel járt (Temesvár, Szolnok, Drégely, Veszprém, satöbbi) sőt, még egy nyílt mezei csatában is legyőzte az egyesült keresztény hadakat. (Ez a válasz egyébként arra, hogy miért nem próbálták a Habsburgok felmenteni Egert). ”

- idézte fel Lenthár Balázs.

A történész szerint “az 1552. évi török hadjáratra tehát nehezen mondaná rá az ember, hogy egyértelmű magyar győzelemmel zárult, függetlenül Dobóék megkérdőjelezhetetlen sikerétől.”

De ez még nem minden. A kifejezetten félrevezető listában olyan is előfordul, hogy a szerző egy tételnek vesz több fegyveres konfliktust. “Például a kalandozó hadjáratok névre hallgató rubrika vagy félszáz egymástól független hadi vállalkozást takar, ahogy az egy tömbként kezelt napóleoni háborúk is több háborúból tevődött össze.”

Ha lehet, még zavarosabb, hogy az önkényesen 163 elemű felsorolásban Lenthár számítása szerint nagyjából 40 olyan konfliktus szerepel, közülük sok magyar győzelemként

“amit részben, vagy teljes egészében önmagunk ellen vívtunk (trónviszályok, belháborúk, felkelések, etc.) és ezekben az esetekben a győzelemnek (gondoljunk például a Dózsa-féle ribillió szétkergetésére), hogy úgy mondjam, viszonylag alacsony a sportértéke."

Valóban, magyar győzelemként könyvelte el a kreatív szerző például

• Azt, hogy Orseolo Péter majd I. András legyőzte a Vata-féle pogánylázadás magyarjait
• Az 1061-es pogánylázadás leverését, ahol szintén magyarok harcoltak magyarokkal, magyar területen
• A trónviszályt III. István és nagybátyjai, II. László és IV. István között, vagyis ennek a végén III. István győzelmét
• És azt is, amikor Imre leverte II. Andrást

És a sort még hosszan folytathatnánk.

Az már csak hab a dobtáron, hogy a Leningrádban végzett, oroszul felsőfokon beszélő, katonai karrierje első 15 évét a kommunista Néphadseregben leszolgáló Benkő miniszter a félrevezető kamuadatok ismertetése mellett például azon sóhajtozott, hogy 89-ben bezzeg még 155 ezres volt a hadsereg létszáma, ami 2007-re - ennél vajon miért nem volt frissebb adata? - 24 ezer alá csökkent.

És hogy ez mennyire nem alaptalan kommunistázás: a Benkő-féle 90 győzelem között ott szerepel a magyar néphadsereg emlékezetes csehszlovákiai diadala, amikor a Szovjetunió csatlósaként 1968-ben Benkő kollégái segítettek leverni a prágai tavaszt.

Az inkább az aranyos vicc kategóriába tartozik, hogy a 90 magyar győzelembe az iraki háborút is beleszámolták.

2015. január 11-én vasárnap arról jelent meg cikk a HVG-n, hogy Orbán Viktor miniszterelnök aznap az OTP magángépével utazott Párizsba, a Charlie Hebdo elleni terrortámadásra emlékező vonulásra, majd visszaúton még beugrott Zürichbe is.

A cikk megjelenésének napján Pető György, az RTL Klub egykori híradósa és műsorvezetője, aki hosszú évek óta hivatásos pilótaként dolgozik, a barátai házában ebédelt, amikor kiszúrta, hogy a telek két oldalánál egy-egy fehér furgon parkol, bennük 2-2 férfivel. Alig vette ezt észre, megszólalt a telefonja. A Terrorelhárítási Központtól keresték azzal, hogy el akarnak vele beszélgetni és ha nem megy magától, akkor beviszik.

Pár órával később az Aréna Pláza Pizza Hutjában találkozott két bőrdzsekis alakkal a TEK-től. Akik kertelés nélkül tudatták vele, hogy tudnak róla, ő adta a tippet a HVG-s cikkhez. Ezért “nyomatékosan megkérték”, hogy soha többet ne tegyen ilyent, amit Pető meg is ígért.

Vagyis - ezt már én mondom - vagy a HVG újságíróját vagy Petőt hallgatták le. A sztorit megíró Direkt36 cikkéből ugyanis kiderül, hogy a cikk ötletével tényleg Pető kereste meg az újságírót, vagyis a TEK információi helyesek voltak.

Bár Pető nyilvános adatbázisokban és applikációkon keresztül elérhető, nem titkos adatokból állapította meg a miniszterelnök útvonalát, a TEk-esek azzal fenyegették , hogy veszélybe sodorta Orbán életét. Mármint azzal, hogy információkat osztott meg arról a médiával, ami a titkosszolgálati ügynökök szerint akár terrorcselekmény előkészületének is minősíthető.

Pető szerint semmi ok nem volt rá, hogy lehallgassák, így arra gyanakszik, hogy valamelyik HVG-s újságírót vagy a szerkesztőséget figyelhették meg és így tudták meg, hogy tőle jött a tipp.

Pető ezek után magától már nem dobott fel témákat újságíróknak, de ha repülési szakértőként megkeresték, szívesen segített egykori kollégáinak.

Három évvel később, 2018. júliusában a pilóta a régi családi házukból akart elhozni egy biciklit, de nem tudott beállni a kertbe, mert egy furgon elállta a kocsibeállót. Jobban megnézte, és az autó tetején egy nyáron indokolatlan tetőboxból gyanús kábelek lógtak ki, amik az utastérbe vezettek. A pilóta odament ay megfigyelőautónek kinéző járműhöz és bekopogott, hogy kit keresnek és segíthet-e. A kocsiban két férfi ült: elől a sofőr, a hátsó ülésen egy másik, laptoppal az ülében. Meglepődtek, nem mondtak semmit, hanem gyorsan elhajtottak, de előtte Pető lefényképezte a kocsit.

A Direkt36 utánanézett a rendszámnak ügyfélkapun, és fura dolgokat talált:
a kocsinak nincs eredetiségvizsgálata, nincsenek okmányadatai, még műszaki vizsgája sem volt az idei évig, és bár 2012-es gyártmány, csak 2021-ben állították forgalomba. És bár Pető egy Fordon fotózta le azt, az aktuális állás szerint az egy Mazdán található.

Utóbbi kiderült, hogy pár hónappal ez után az eset után Pető telefonszáma felkerült a Pegasus kémszoftverrel megfigyeltek listájára.

De ezzel nem volt vége. 2019. őszén Petőt egy másik hazai titkosszolgálat hívta be erősen fedősztorinak hangzó okkal, majd úgy intézték a dolgot, hogy egy időre adja át nekik az Iphone-ját. A szöveg az volt, hogy a találkozásukon elhangzó információk titkossága miatt elzárják azt, de a Direkt36-nak nyilatkozó két volt Alkotmányvédelmi Hivatali munkatárs szerint

“a szolgálatnál teljesen bevett gyakorlat, hogy valakitől kicsalják a telefonját. Például azt mondták egy célszemélynek, sőt meg is mutatták neki, hogy a telefonját berakják egy széfbe, valójában azonban a technikai munkatársak onnan nem sokkal később kivették, gyorsan feltörték, majd minden fontosabb adatot átmásoltak róla. Vagy éppen a reptéren egy szúrópróbaszerű vámvizsgálatnak álcázott akcióban öt percre elvették a telefont, majd egy hátsó szobában gyorsan leszívták róla az információkat.”

Pető György döbbenetesnek és rendkívül visszásnak nevezte, hogy ma Magyarországon újságírókat és nekik nyilatkozó szakértőket Pegasus-jellegű kiberfegyverekkel hallgassanak le.

A 24.hu információja szerint megtalálták Klein Lászlónak, az ELTE Pszichológiai Intézete október 28-án eltűnt munkatársának a holttestét. A Dunában, a Kopaszi gátnál. Klein október végén távozott a munkahelyéről, majd nem látták többet.

A 47 évesen meghalt Klein szakterületei a posztszubkulturális média - például fanzine-ok és szamizdat -, az ellenkulturális mozgalmak és a deviánsok olvasásszociológiája volt. Sokat publikáló szerző volt, az Irodalom Visszavág szerkesztője, szerzőként olyan lapokban publikált, mint a Terasz, az Irodalmi Jelen, a prae.hu, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás és a Metal Hammer Hungarica.

A rendőrség szerint az ügyben nem merült fel bűncselekmény gyanúja.

Az öngyilkosság megelőzhető. Ha bajban van, lelki gondok, sötét gondolatok nyomasztják, kérhet segítséget!

A Wall Street Journal helyszíni riportja szerint hiába fogadkoztak az Afganisztánt visszafoglaló tálibok, hogy betiltják a máktermelést, a valóságban újraéledt az iparág. Talukan városában a hatalomátvétel után megnyitott új piacon például több tucatnyi kereskedő árul különböző feldolgozottsági fokon álló ópiumot és szárított mákgubót. De az egész déli Kandahar tartományban mákkal vetették be a mezőgazdasági földek jelentős részét.

Nem azért, mintha az afgánok meggyőződéses drogtermelők lennének, de a régiót sújtó szárazság és a kedvezőtlen körülmények miatt lényegében a mák az egyetlen termény, ami meg is él itt, nem romlik meg gyorsan és el is lehet adni, a lakosság pedig döntő részben mezőgazdaságból él.

A Talukan városát is magába foglaló Panjwai körzet tálib kormányzója, Seif Alrahman Akhund, az amerikai lapnak arról beszélt, hogy egyszerűen nem foszthatják meg a helyi parasztcsaládokat a megélhetésüktől:

“Hogy mondhatnánk nekik, hogy álljanak le vele? Ki gondoskodna akkor róluk?”

De azt sem titkolta igazán, hogy az ópiumtémában komoly zsarolási potenciál is rejlik:

“Ha a nemzetközi közösség elismeri a kormányunkat és kapunk segélyt meg fejlesztési pénzeket, a mákföldek garantáltan el fognak tűnni. Fel tudunk lépni ellene, de nem akarjuk, hogy a népünk a még mélyebb szegénységtől szenvedjen”.

A tálib hatalomátvétel után az Egyesült Államok kemény pénzügyi szankciókat vezetett be Afganisztán ellen és befagyasztotta az ország nemzeti bankjának 9 milliárd dollárnyi befektetését. A tálibok iszlám emirátusát egyetlen ország sem ismerte el és bár folyamatosak a diplomáciai tárgyalások a Nyugattal, ezeknek eddig nem lett kézzelfogható eredménye.

Az ENSZ becslése szerint az afgán gazdaság augusztus óta, vagyis egyetlen negyedév alatt 40 százalékkal zsugorodott és félő, hogy télen az ország számos tájegységén éhínség pusztíthat.

Saleh Mohammad, a kandahari Mirwais kórház tálibok által kinevezett igazgatója szerint egyre több alultáplált gyereket visznek be hozzájuk és “nagy humanitárius válság” várható.

Egy szintén Saleh Mohammad névre hallgató máktermelő - aki azért is tért vissza az ópiumhoz, mert a lezárt pakisztáni határ miatt a legálisan termelt gyümölcsök ott rohadtak meg - két találó mondattal foglalta össze az aktuális afgán ópiumhelyzetet:

“Ha a kormány szegényebb a lakosságnál, nincs se idejük, se energiájuk egymást piszkálni. Mindenki azt csinál, amit akar.”

Meseszerű focitörténet van kibontakozóban Rómában.

A bajnokságot jól kezdő, de utána megtorpanó AS Roma idegenben 0-0-ra állt a Genoa elleni vasárnapi bajnokin, amikor a korábban nem pont a fiatalok csapatba rakásáról híres José Mourinho nagy meglepetésre nem a sztár Nicolo Zaniolót, hanem a 2003-a születésű Felix Afena-Gyant küldte pályára.

Aki hét perccel később Mikhtarian passzát futtából madinerezte be a hosszú sarokba, majd újabb hét percre rá egészen bámulatos csodagólt lőtt a tizenhatoson kívülről.

Afena-Gyan sztorija egészen kivételes. A ghánai tinédzser ugyanis úgy lett a világ egyik topbajnokságának góllövője, hogy 17 éves koráig nem volt igazolt sportoló és korábban egyetlen meccset sem játszott hazája bajnokságában. Felix tehetségére a gimiben figyeltek fel, de 2019-ig csak az iskolai focicsapatban játszott. Ekkor került az EurAfrica nevű ghánai tehetségkutató fociakadémiára, de még ezután sem játszott az ifibajnokságban sem.
Az EurAfrica csak 2018 óta létezik, de már több ígéretes fiatalt adott el európai bajnokságokba, például Portugáliába, Szerbiába és az olaszokhoz is. A Róma idén márciusban az ificsapatába vette meg tőlük Afena-Gyant. Ott 5 meccsen 6 gólt lőtt, Mourinho ezért felfigyelt rá.
Már az tündérmesének számított, hogy egyszer csak odakerült a nagyok kispadjára, az meg végképp, hogy három fordulóval ezelőtt, a Cagliari ellen csereként pályára léphetett élete első bajnokiján. Egyből az olasz első osztályban. A meccs után - amit a beállás után fordított meg a Roma - mindenkinek megköszönte és azt üzente az anyukájának, hogy szereti. Aztán még egy meccsen állhatott be csereként, élete harmadikján pedig két ilyen pöpec gólt lőtt:

Az amerikai gyógyszerhatóság megadta a forgalomba hozatali engedélyt a világ első törpenövés elleni gyógyszerének. A BioMarin gyógyszergyár napi egy injekcióból álló kezelése a tesztek szerint hatékonyan orvosolja az achondroplasia nevű ritka genetikai rendellenesség - a törpenövés elsőszámú oka - egyik leglátványosabb tünetét, nevezetesen az alacsony termetet. A tesztek során a szerrel kezelt gyerekek évente átlagosan 1,6 centiméterrel nőttek többet, mint a placebót kapó achondroplasiás társaik. A gyártó ezért azzal kecsegtet, hogy aki egész gyerekkorán át megkapja a kezelést, hasonló testmagasságot érhet el, mint az egészséges társai.

Az új gyógyszer igen drága, mivel sokba került kifejleszteni és aránylag szűk a célcsoport, Amerikában például kábé 3 ezer ember: egy évnyi adagja - és ezt addig kell adni, amíg a gyerek növésben van - listaáron évi 320 ezer dollár, ami durván 104 millió forint. A gyártó azzal számol, hogy a kedvezmények levonása után is paciensenként évi 240 ezer dollár (78 millió forint) bevétele lesz.

A szert sok amerikai törpenövésű már a fejlesztési fázisban keményen kritizálta. De nem az ára miatt, hanem azért, mert szerintük a achondroplasiások igen kis termete nem leküzdendő probléma, hanem ünneplendő sajátosság. A gyógyszergyár szerint viszont igenis alapvetően fontos, hogy a kezelés révén az alanyok autót vezethetnek és általában sokkal inkább képesek lesznek elboldogulni a mindennapi életben.

A BioMarinnak arról egyelőre nincsenek adatai, hogy a Voxzogo fantázianéven piacra kerülő szer hosszabb távon gyógyítja-e a törpenövéssel járó egészségügyi gondokat, így a hallási-, alvási- és légzésproblémákat.

(via statnews)

A meccs negyedik percében fújta le a bíró a Lyon-Marseille francia bajnokit, mert egy hazai néző vizespalackkal dobta fejbe a vendégek szöglethez készülő sztárját, Dimitri Payet-et. Ráadásul csúnyán eltalálta.

Két órán át úgy volt, hogy talán folytatják, de a stadionban olyan fenyegető volt a hangulat, hogy a játékosok testi épségére hivatkozva a bíró végül nem engedte vissza a két csapatot. Ez sem ment könnyen, órákig nem lehetett tudni ugyanis, hogy folytatják-e.

A palackot dobó nézőt a helyszínen letartóztatták.

Ez valóságos rémálomidény mind Payet-nek, mind a francia focinak. A Marseille csatárát ugyanis egyszer már fejbedobták a Nice szurkolói is egy bajnokin. Akkor állva maradt, sőt vissza is dobta a palackot a hazai huligánok közé, akik erre berohantak és percekre elfoglalták a pályát. És volt még egy pályainvázió bajnoki meccs közben, de az nem érintette Payet-et.

A francia sajtó - teljes joggal - a francia foci legsötétebb mélypontjáról ír.

Jó két hete jöttünk haza a családdal Párizsból, ahol az őszi szünet egy hetét töltöttük. Amikor elindultunk, itthon nem volt érvényben semmiféle járványügyi korlátozás, azt kivéve, hogy meccsre és koncertre csak oltottságival lehetett járni. Fel is merült bennem, hogy nem fogja-e kényelmetlenné tenni a vakációt, hogy Franciaországban sokkal szigorúbb szabályok érvényesek. A boltokat kivéve mindenhová, de tényleg mindenhová csak védettségivel lehetett bemenni. Szó szerint egy kávét nem ihatsz meg a pékség elé kirakott padon anélkül, hogy le ne csippantanák a QR-kódodat. És eleve csak maszkban mehetsz be bárhová, oda is, ahová nem kell oltás. “Kurva idegesítő lehet”, gondoltam, “idegesítőbb, mint szúrós garbót hordani”, végiggondolva, hogy hány múzeumba, kávézóba, sörözőbe és középületbe fogunk bemenni.

Kurva idegesítő is volt. Egy napig.

Amíg rá nem szoktam, hogy az asztalhoz lezöttyenve reflexből nyújtsam a pincér felé az igazolványomat. Onnantól észre lehetett venni az egészet, kábé annyira volt kényelmetlen, mint köszönni a belépéskor. Vagyis hazudok: azt nagyon is észre lehetett venni, hogy a kovid-ügyi odafigyelés mennyire jó közösségi élményt jelentett mindenkinek. Az egy hét alatt többezer lecsippantás és maszkos belépés szemtanúi voltunk és egyetlen egy esetben tapasztaltunk idegeskedést, amikor egy erősen betépettnek tűnő, behugyozott félkegyelmű kezdett handabandázni egy közértben.

Mindehhez képest különösen kontrasztos volt most elolvasni a VALÓDI PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL! című, aláírásgyűjtéssel kombinált nyílt levelet.

Itt van rögtön a címe, egyben - elvileg - fő követelése.

Magyarországot, a hazai közbeszédet, a Fidesz-kormányt, az ellenzékét, a magyar sajtót és hazai lakosságot számtalan dolog miatt lehet joggal kritizálni, de ha valamiből nem volt hiány az elmúlt 1 ¾ évben, az a valódi párbeszéd volt a járványkezelésről.

A kormány és Orbán Viktor néha jót húzott, sokszor rosszat, de azzal egy Gyurcsány-Dobrev-Vágó szentháromsághoz imádkozó DK-s nénike se vádolhatja, őket, hogy ne figyeltek volna a mindenféle járványügyi véleményekre, ideértve a lakosságét. És ez a sokszereplős párbeszéd annyira valódi volt, hogy a hatalom többször is inkább hallgatott a népi véleményre, ha azt sokan hangoztatták. Amikor az elején mindenki megijedt és a jól érzékelhető közhangulat az volt, hogy gyorsan kéne lépni valami határozottat, akkor Orbán Viktor annak ellenére habozás nélkül megtette, hogy pár héttel korábban még egyáltalán nem ilyen húrokat pengetett. Amikor pár hónappal később a tömegek besokalltak, már inkább rájuk hallgatott, mint a szigort kérő szakértőkre.

De azért a szakértők is elmondhatták, és el is mondták a magukét, a kormányzsoldban állók és a függetlenek is. És mindenki más is. A vendéglátósok, a zenészek, a hívők és a szkeptikusok. Minden létező csatornán, az internettől az oltásellenesek óriásplakátkampányaiig. És majdnem minden ilyen csoport véleménye hatással is volt a konkrét döntésekre a védekezés különböző fázisaiban. Orbán tábornok védekező hadművelete nagyrészt pont amiatt volt annyira csapongó, mert a párbeszéd szinte túlzottan is valódi volt.

A “valódi párbeszéd” kifejezést használók, ha jól értem, úgy általában arra szoktak gondolni, hogy egyrészt elhangozhasson minden vélemény, másrészt legyen is következménye a dialógusnak.

Annál párbeszédebb párbeszéd, mint ami a járvány ügyében 2020 eleje óta zajlik, eszerint a definíció szerint is nehezen képzelhető el. Én hírfogyasztóként éltem át a rendszerváltást, a privatizációt, a kárpótlást, az átvilágítás elmaradását, a nagy világválságot, és a NATO- meg EU-csatlakozást, de nem emlékszem olyan, minden magyart érintő témára, amiben ennyire érdemi lett volna a párbeszéd.

A kiáltvány valódi párbeszédet hiányoló címe pont olyan módon abszurd, mint amikor a teljes közmédiát és a sajtópiac további részének minimum a felét elfoglaló Orbán Viktorék arra panaszkodnak, hogy nincs olyan felület, ahol szabad kifejthetnék a véleményüket.

Legalább ilyen vicces a nyílt levél második, “Ne nézzük kiskorúnak egymást! című pontja. A kiáltvány szerzői szerint az kiskorú-alattvalói viselkedés, ha “meggyőzés és meggyőződés” nélkül kell betartani a szabályokat. Eszerint a halott barátok és rokonok, ismerősök és ismeretlenek őket nem győzték meg arról, hogy járvány idején nem a legfontosabb univerzális emberi szabadságjog jól benyomni a Kisüzemben, aztán koncertre menni. Ez is egy vélemény, markáns és tiszteletre méltó, de mintha kissé ovis dolog lenne legyerekezni azokat, akik nem így gondolkodnak. Mindenkinek szíve joga azt mondani, hogy “szívesebben nézem a rumos polcot a pult fölött, mint a folyosón tárolt haldoklókat”, de azokat csesztetni, akik ezt kicsit is másképp gondolják, eléggé meglepő.

A kiáltvány harmadik pontjában az aláírók az ellen tiltakoznak, hogy ítélkezve, moralizálva beszéljünk a helyes járvány elleni védekezésről. Úgy, hogy az erről szóló bekezdésben morálisan elítélik, illetve gyermetegnek és indulatosnak ítélik meg azokat, akik szerint egy tömegek halálát okozó járvány esetében azért elég világosan meg lehet mondani, hogy mi a felelős és mi a felelőtlen viselkedés.

A nyílt levél negyedik pontjában lazul fel először a képmutatás sűrű szövete, amikor azt írják, hogy

Túl a nyomasztó gazdasági hatásokon, a kijárási korlátozások és az intézmények bezárása komoly és tömeges mentálhigiénés problémákhoz vezetett.

Erre nincs jobb illusztráció ennél a nyílt levélnél.

Kirívó még a hatos pont, amiben az aláírók nyilvános önkritiikát gyakoroltatnának a tudósokkal, amiért - a tudomány lényege szerint eljárva - az elmúlt két évben volt képük többször is megváltoztani a véleményüket, miközben éppen beérkeztek az újabb és újabb adatok egy korábban ismeretlen betegségről. Elképzelni is horror, hogy mi lett volna, ha nem így cselekszenek. Ezért nyilvános vezeklést követelni borderline gődényizmus.

A kiáltvánnyal mindezekkel együtt két alapvető probléma van:

• nem azt mondja, amire a kezdeményezői valójában gondolnak
• totálisan eltéveszti a címzettet

A kiáltvány 9 pontjában egy csomó, nyilvánvalóan jogos felvetés bújuk meg. A védekezés lépéseiről döntve valóban fontos mérlegelni azok hosszú távú gazdaság, mentális és egyéb következményeit is. Nyilvánvaló, hogy vita nélkül őrültség lenne feladni az alapvető szabadságjogainkat. Minimum felvethető, hogy a halálesetek elkerülésének abszolutizálása ne tegye elviselhetetlenné az életet a nagy többség számára.

Csakhogy az aláírásgyűjtés kezdeményezői valójában nem minden álláspontnak teret adó vitát szeretnének - márcsak azért sem, mert ez rég megvalósult - hanem jelentős részben simán csak korlátozásellenesek. Az első körös aláírók között eleve jó pár közismert korlátozásellenes megmondóember/aktivista akad, akik a saját fb-oldalukon nem csinálnak Krisztusból bohócot, és szépelgés nélkül tiltakoznak lényegében minden járványügyi intézkedés ellen.

Az egész vállalkozás képmutató mivoltát semmi semmi illusztrálja jobban, mint a vonatkozó fb-oldalon a nyílt levél után publikált következő poszt.

Ebben a Magyar Orvosi Kamara azon követelését támadják, miszerint ha nem akarunk karácsonyig sok halottat, akkor be kellene tiltani a tömegrendezvényeket, így a koncerteket is. A posztot egy koncertfotóval illusztrálták. A bejegyzés lényegében csak azzal érvel a felvetés ellen, hogy ha nem lennének koncertek, a zeneiparban dolgozó tíz- vagy százezrek (?) megélhetése megint veszélybe kerülne hosszú hónapokra. Itt aztán végképp lehulott a maszk, hiszen a nyílt levél eredeti kezdeményezői között egy rakás zenész van. Az érvelésnek itt már egyáltalán nem része, hogy járványügyi szempontból indokolt-e hullám közben tömegrendezvényeket tartani.

Ne legyen félreértés: tényleg baromi fontos szempont, hogy a korlátozások milyen gazdasági-megélhetési gondokat okoznak. A zernészek teljes joggal aggódnak és frusztráltak. Nem vitás, hogy igaz, hogy ha nincs semmi más szempontunk, mint hogy minél kevesebben haljanak meg, azzal a túlnyomó többség életét tehetjük szélsőséges esetben akár tönkre is.

De a példaként hozott zeneipar szereplőinek jogos panaszaira nyilvánvalóan nem az indokolt korlátozások feloldása a megoldás. A nyílt levél szerzői itt tévesztették el a címzettet. Az iparági problémákat nem a védekezés gyengítésével, hanem célzott támogatásokkal érdemes kezelni.

Vagyis aki azért akar lobbizni, hogy ne semmisüljön meg a neki kenyeret adó iparág és így a saját egzisztenciája, az ne a védekezést ássa alá, hanem forduljon azzal a magyar kormányhoz, hogy az támogassa rendesen a korlátozások miatt súlyos károkat elszenvedő magánembereket és cégeket.

Mert a hazai védekezésnek - minden durva, életekbe kerülő hibájával együtt! - nem annyira az egészségügyi része volt a minősíthetetlen, hanem a gazdasági. A magyar kormány tényleg példátlan módon kicseszett az előadóművészekkel, a vendéglátósokkal és több más nagy társadalmi csoporttal. De az ő problémáikat nem az önfeledt, korlátozásmentes körbefertőzéssel, hanem készpénzátutalásokkal lehet orvosolni.

Cikkünk frissül!

Pénteken éjféltől kötelezővé tette a kormány a maszk használatát zárt térben- jelentett be Gulyás Gergely a kormányinfón. Így a tömegközlekedés után például a boltokban, színházakban, mozikban, levéltárakban, a közigazgatási szervek ügyfélreiben is kötelező lesz a maszk. Ami a szolgáltatásokat illeti: olyan, szolgáltatást nyújtó helyiségekben lesz kötelező a maszkhordás, ahol rendszeresen 5 főnél többen tartózkodnak. Az egészségügyben alkalmazottaknak kötelezővé teszik a harmadik oltást.

• 100-150 fős, szalonnak becézett házibulik felszolgálókkal, komolyzenével, művészekkel, jogvédőkkel, egyetemistákkal, diplomatákkal, értelmiségiekkel és politikusokkal; regények, esszék és publicisztikák heti- és napilapokban meg az interneten; mecénásként szétosztogatott sok-sok pénz fiatal művészeknek, jogvédőknek, civil szervezeteknek, éhező értelmiségieknek és a Klubrádiónak.
• a 87 éves korában meghalt Bitó László úgy általában Budapest és azon belül a főváros baloldali-liberális szellemi-közéleti-politikai elit különleges figurája volt. Ebben a cikkben a mecénás és társasági bulimotor, a kétezres-kétezertízes évek egyik legérdekesebb magyar közéleti játékosa arcképét próbálom felrajzolni.

Egy sikeres ember harmadik élete

Nem sok 56-os magyar menekült futott be akkora nemzetközi karriert, mint a most elhunyt Bitó László kutatóorvos, szemspecialista, egyetemi professzor és író, egy fontos zöldhályoggyógyszer kifejlesztője.

Az 1934-es születésű Bitó élete három egymástól különböző szakaszra oszlott.

1. Magyarországon: 22 éves koráig egy fővárosi keresztény középosztálybeli család gyermekeként élt előbb a Horthy-, majd a Rákosi-rendszerben. A családját a kommunisták kitelepítették, őt magát büntetésből a komlói bányába vitték katonának. Ott érte a forradalom. A forradalmi tanács vezetőjének választották, és ő nem tétlenkedett: a wannabe forradalmárok felszerelkeztek, nagy nehezen felvergődtek Budapestre, de mire odaértek, elbukott minden. Bitó a megtorlás elől előbb Ausztriába, majd Amerikába menekült.

2. Amerikában: itt kezdődött a második életszakasza. Bár érkezésekor még egyáltalán nem tudott angolul, és alapvetően az írás érdekelte a legjobban, hamar felvették a Bard College-ba – orvosira. Utána a Columbia egyetemen helyezkedett el, és itt is maradt egész tengerentúli életében. Előbb agy-, majd szemspecialistaként kutatott és tanított – fő kutatási területe a szem változása volt az öregedéssel –, hogy a pályafutása első csúcspontjaként az ő szabadalma alapján dobjanak piacra egy forradalmian újszerű zöldhályoggyógyszert, a Xalatan nevű szemcseppet. Ebből lett annyira gazdag, hogy a következő korszakban minden maradék álmát megvalósíthatta.

3. Újra Magyarországon: miután a kilencvenes években egyre sűrűbben járt vissza, éppen akkoriban, amikor piacra került a szemcseppje, hatvanéves korán túl radikális lépésre szánta el magát: amerikai kutatóorvos-oktatóként nyugdíjba vonult, hogy innentől magyar író-esszéista-közíróként folytassa. Szinte azonnal befutott: gyors egymásutánban kiadott regényei közül a harmadik nemzetközi sikert aratott, egy rakás nyelvre lefordították. Közíróként ugyanilyen gyorsan lett ismert, az első publicisztikájának közlésétől kezdve versenyeztek érte a napilapos véleményrovatok és a közéleti tematikájú netes újságok.

A Bitó-szalon

Legendás bérház áll a Feneketlen-tó közelében, a Bartók Béla út és a Fadrusz utca sarkán. A földszintjén nyílt sörözőben rendezték ugyanis meg a kétezres évek elejének legjobb magyar céges karácsonyi buliját. Amit egy befektetői pénzzel frissen kitömött netes cég szervezett, így telt bűvészre is. A búbánatos képű fickó klasszikus műsort adott elő, frakkban, cilinderrel, galambbal, női segéddel, varázsládával, kardokkal, hasonlókkal. Már ez sem hagyta hidegen a közönséget, de az igazi buli akkor kezdődött, amikor a bűvész megkérdezte, hogy van-e valakinek egy cigije, mert a következő trükkhöz sok füstöt kéne fújnia. Kapott gyorsan egyet az első sorból nézelődő fiatalembertől. Megköszönte, meggyújtotta, majd elkezdte volna a trükköt, de egy pillanatra megakadt, mert akkor vette észre, hogy az addigi 10 nézője helyett már vagy ötvenen bámulják. A közönség innentől minden mozdulatát és a legkisebb vakkantását is szinte hisztérikus lelkesedéssel fogadta. A bűvész nem értette, mi történik, de öreg profihoz illően megcsinálta a füstfújós számot, majd egy klasszikus nőbe kardot szurkáló fináléval lezárta az előadást. Az utolsó számnál a közönség úgy izgult, hogy átszúrja-e a nőt, mintha ötévesekből állt volna. A jelenlévők közül a bűvész volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy az a cigi, bár hagyományosnak nézett ki, egy hagyományos cigibe visszatöltött nem hagyományos cigi volt.

Ennek az épületnek a felsőbb traktusa is legendás, itt lakott és tartotta Bitó László és a felesége a róluk elnevezett Bitó-szalonokat.

Ezek az egykori résztvevők visszaemlékezései szerint alkalmanként akár 100-150 vendéget megmozgató, a bérház egész emeletét elfoglaló hatalmas lakás összenyitott szobáiban és teraszain kora délutántól éjjelig tartó beszélgetős megabulik voltak. Személyzettel, hidegtálakkal, desszertekkel és italokkal, illetve komolyzenei produkciókkal, amiket fiatal zeneakadémista tehetségek adtak elő.

Vágó Gábor, az egykori LMP-s politikus így emlékezett a 2014-es antréjára:

“Nem tudtam, hová is megyek, ezért vittem magammal a kutyám és egy közepes árkategóriájú bort, mint rendes házibuliba szokás. Az ajtóban libériás inas fogadott pezsgővel a tálcáján. (...) Belépve egy nagykövet zongorázott, és egy fiatal lány énekelt hozzá Schubertet.”

A meghívotti körre minden beszélgetőpartnerem egyformán emlékezett: művészek, újságírók, diplomaták, tudósok, egyetemisták – főleg művészeti iskolákból –, mindenféle értelmiségiek, jogvédők, civil aktivisták és néhány ismert baloldali-liberális politikus.

Maga Bitó László így mesélt a kezdetekről:

"Mindig is számítottam rá, hogy egyszer visszatérhetek amerikai »száműzetésemből«: így amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egyre több időt tölthettem itt a feleségemmel, tudatosan kapcsolódtunk be a társadalmi életbe, építettünk ki egy baráti kört. Hazatérésem egybeesett tudományos pályám legfontosabb projektje, a glaukóma elleni szer sikeres bevezetésével. Ekkor megteremtődött az alkalom arra is, hogy visszatérjek első szerelmemhez, az irodalomhoz, és ezen keresztül álljak ki a szellemi csőlátás ellen. Így eleinte társaságunk leginkább írókból, művészekből, filozófusokból és egyéb bölcsészekből, például történészekből állt. Göncz Árpádot is mint szépírót, műfordítót ismertem meg."

Sokakkal beszéltem a szalon egykori vendégei közül, akik véleménye megoszlott arról, hogy a szalonok lelke maga Bitó, vagy inkább a felesége, a Fülöp-szigeteki származású zenész, Olivia volt-e.

Többen is úgy gondolták, a zenészek mellett Oliviának volt köszönhető a fiatalok programszerű meghívása is az eseményre. Vágó Gábor ezzel az anekdotával idézte fel a szalon termeiben húzódó generációs szakadékrendszert:

“A szalon fiatalításának hasonló elszenvedőivel sikerült azért egy jó beszélgetést kezdeményeznünk arról, hogy a NER egyre fokozódó elnyomásában hol is lehetnek a kitörési pontok, amikor is megjelent Farkasházy Teddy, aki a ‘80-as évek zalaszentgróti haknijainak történetével sikeresen szétverte az egyre fejlődő gondolatmenetet.”

A hosszú éveken át tartó bulisorozat legendájához hozzájárult az azt körüllengő titokzatosság. Nem szabadott például fotózni, amit a vendégek meglepő fegyelmezettséggel be is tartottak. A meghívott újságírók pedig nem írtak és jellemzően nem is beszéltek róla.

A legenda része volt, hogy itt komoly politikai döntések is születtek. Ezt a teóriát – amire bizonyítékot senki sem hozott fel – nemcsak a fideszesek és más szélsőjobbosok terjesztették. A HVG 2014-ben, Falus Ferenc balsikerű főpolgármester-jelölti kalandja idején például azt írta egy cikkében, hogy

"az Együttből és az MSZP-ből származó egybehangzó értesüléseink szerint a hétvégén következett be a fordulat. Információnk szerint a Bitó László író lakásán rendszeresen találkozó fővárosi liberális értelmiségiek vasárnap hívtak fel MSZP-s politikusokat azzal, hogy elfogadható lenne-e számukra Falus Ferenc jelölése."

Mivel Bitó lakásán az ismertebb fővárosi liberális értelmiségiek jelentős része megfordult, a szalont a HVG nagyjából a "posztkomcsik plusz a volt SZDSZ és holdudvara" értelemben használta. Anélkül, hogy akárcsak meg is próbálta volna bemutatni, hogy néhány személy egyezésén felül a Bitó-szalonnak mint eseménynek és konkrét helyszínnek volt-e bármi köze ilyen politikai döntésekhez.

Juhász Péter vlogger, a szalonok gyakori vendége, aki akkoriban civil ellenzéki aktivista, majd az Együtt nevű liberális párt politikusa volt, "klasszikus smúzolós partikként" emlékszik Bitó bulijaira, ahol nem voltak előadások, nem volt tematika, politikai végképp nem. "Cél nélküli beszélgetős bulik" voltak ezek Juhász szerint, amire maga Bitó is így emlékezett:

"Hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen összejöveteleknek nincsen semmiféle céljuk azon túl, hogy a meghívottaknak alkalmuk legyen beszélgetni egymással. Bár én nem tudok mindegyik beszélgetésbe bekapcsolódni, biztos vagyok benne, hogy mindmáig az irodalom és a színház dominál, és nem csak a kortárs szelete."

De ha Bitónak mégis volt célja a szalonokkal, akkor Juhász szerint az maximum a különböző körök bemutatása volt egymásnak. Ezeknek a köröknek csak az egyike volt a politikai, de olyan intenzitással terjesztették, hogy a szalonokon fontos politikai döntések születnek, hogy Bitó egy öninterjú formájában megírt 2014-es cikkében azt a kérdést is feltette saját magának, hogy

Tehát igazak a híresztelések, hogy szalonjának célkitűzése Orbán Viktor kormányának a megdöntése?

Amire a válasza az volt, hogy

"ahol az élet minden szférájából megjelennek jól ismert emberek, a kultúra, a tudományok és a politika aktuális kérdései nyilván fölmerülnek. De az az állítás, hogy ilyen alkalmakkor születtek meg fontos »királycsináló« döntések, már csak azért is értelmetlen, mert a vendégek olyan különböző nézeteket képviselnek, és annyira nincsen közös fórum, hogy aligha születhetne közös megegyezés, pláne döntés."

Az is igaz közben, hogy Bitó az otthonában tartott megabulik mellett szervezett jóval kisebb, 6-8-10 fős tematikus megbeszéléseket is, nem feltétlenül a Bartók Béla úti lakásba. Ezeken már volt konkrét téma, olyanok, mint a médiahelyzet vagy az ellenzéki politizálás lehetséges irányai.

De a Bitó-szalon az eddig említetteken kívül is sokak fantáziáját megmozgatta. Schiffer András egy 2017 elején a Magyar Nemzetbe írt publicisztikájában – a téma Majtényi László jelölése volt a köztársasági elnöki pozícióra – szinte szitokszóként, nagyjából a “régi posztkommunista-libsi elit” értelemben használta a kifejezést:

"Majtényi Lászlóval abban maradéktalanul egyetértek, hogy jelölésének értelme – mivel győzelmi esélye nulla – a szimbólumok erejében rejlik. Tudniillik azt üzeni a választópolgároknak, hogy a XX. századi küzdelem folytatódik tovább. A NER-nek a Bitó-szalon az ellenfele. S ahányszor a NER-nek a Bitó-szalon lesz az ellenfele, annyiszor fog győzni a NER."

Bármi történt is a hatalmas lakás szobáiban, a szalont egész biztosan nem lehet szimplán a levitézlett baloldallal és a liberálisokkal azonosítani, hiszen Bitó rendszeresen meghívta ide a 2010 után ezek ellenében alapított pártok képviselőit is, mint az LMP vagy a Momentum, vagy a szintén ide sorolható Együtt.

A mecénás

Ami Bitót tényleg egyedivé tette a hazai közéletben a házi buljai mellett, az a mecénáskodása volt.

Az amerikai egyetemi professzori státusza és a hályog elleni szemcseppje révén komoly pénzt keresett, amiből a hazatelepülése után klasszikus filantrópként számára fontos ügyeket, szervezeteket és embereket kezdett támogatni. Azt, hogy pontosan mekkora mecénás volt, azért nehéz felmérni, mert rengeteg mindenkinek adott pénzt, és ezt jellemzően nem verte nagydobra. Azok alapján, amit érintettek meséltek nekem, konzervatív becsléssel is százmillió forintos nagyságrendben adakozott.

Támogatott művészeket és ismerősei emlékei szerint "éhező értelmiségieket", alkalmilag, projektek miatt és hosszabb távon is.

Segített civil szervezeteket is. Juhász Péter elmesélte, hogy amikor a kétezertízes évek elején az FB-csoportként alakult Millából egyesületet szeretett volna csinálni, és egy ismerőse ajánlására megkereste Bitót, az egy négyszemközti beszélgetés alapján azonnal megtámogatta őket 5 millió forint körüli összeggel. Arató András, a Klubrádió tulajdonosa mondta, hogy amikor 2013 tavaszán hirtelen kellett kifizetniük 27 millió forint plusz áfa frekvenciahasználati díjat, Bitó vállalta, hogy megduplázza azt az összeget, amit rádió hallgatói közadakozásból összeadnak erre a célra. Így végül ebben az egy akcióban több mint 50 milliós támogatást nyújtott a rádiónak.

Azt többen is elmesélték, hogy amikor a Fidesz-kormány 2014-ben – mint utóbb bebizonyosodott, törvénytelenül – erőszakkal kezdete zaklatni a Norvég Alapból támogatott civil szervezeteket, Bitó az asszisztensén keresztül több érintett szervezetnél bejelentkezett, hogy ha nagy a baj, szívesen segít. A roma sajtóközpontos Suri Szilvia emlékei szerint Bitó jelentkezése után nem sokkal ellátogattak a hozzá, bemutatták a szervezetüket, illetve elmesélték, mekkora problémát és pluszterheket jelent nekik a kormányzati vegzálás. Bitó megkérte őket, hogy írjanak támogatható projektterveket, majd Suri emlékei szerint 5-7 millió forint körüli összeget utalt át adományként, és a következő évben támogatta az RSK-t.

Nemcsak készpénzzel segített szerinte fontos célokat. Szervezett és finanszírozott például 10 alkalomból álló felkészítő tréninget közéleti szerepre készülő civil nőknek. Az ötlettel ő kereste meg a kiszemelteket, köztük Surit. A tréning abból állt, hogy a résztvevők három hónapon át minden szombat reggeltől délutánig előadásokat hallgattak és gyakorlati foglalkozásokon vettek részt Bitóék lakásán, ahol ismert előadók és szakemberek készítették fel őket a közéleti szereplésre. Suri emlékei szerint Bitó rendszeresen beült a program elejére és végére.

Heller Ágnes politikafilozófiáról, Görög Ibolya protokollról adott elő, volt retorikai és interjúadási gyakorlat, sőt színtanácsadás is a programban. Amin Suri mellett információnk szerint olyanok vettek részt, mint Cseh Katalin (a Momentum ekkor még nem alakult meg), Tétényi Éva civil aktivista, aki egy cikluson át Esztergom polgármestere is volt – manapság Márki-Zay Péter tanácsadója –, vagy Papp Réka Kinga aktivista-újságíró-standupkomikus.

Mindig is írni szeretett volna, hát megtette

A legtöbb olvasó azonban nem házigazdaként vagy mecénásként, hanem gyors reagálású publicistaként és íróként ismerte Bitót.

A hazai közélet iránt érdeklődő olvasóközönség a nevével először valószínűleg Bodor “Diurnus” Pál Népszabadság-beli glosszarovatában találkozott 1994. április 21-én. A cikk apropója a Columbia egyetem akkor még Amerikában élő professzorának itthon megjelent első regénye, az angolul írt és részben Göncz Árpád által magyarra fordított Istenjárás megjelenése volt. Bitó ekkor még annyira ismeretlen volt nálunk, hogy Bodor cikke lényegében az ő bemutatásából állt.

“1956-os menekült, az elsők közt kitelepített, gazdag, előkelő szegedi magyar család sarja; kamaszként egy jászsági faluban gürizett (párban egy agg, művelt tábornokkal, akit boldogan helyettesített a testi munkában, mert az közben a könyveket helyettesítette: élőszóban tanította)” – kezdte "Diurnus", aki a cikkben később még egyszer "előkelő szegedi sarjadéknak" titulálta a hősét. Valójában nem voltak előkelők, az édesapja a Beszkárt főtisztviselője volt, a család szegedi ága pedig halászokból állt, igaz, olyan menő halászokból, akiknek halászcsárdájuk is volt.

Bitó több interjúban is beszélt arról, hogy mindig írt, katonaként a bányában is, de Amerikába kikerülve belátta, hogy egy nulláról megtanult idegen nyelven ez nem fog menni. Amint magyar nyelvi közegbe került, berobbant és hihetetlenül termékeny szerzőnek bizonyult: az 1994-es debütálása óta eltelt 27 év alatt 11 regénye, 10 esszékötete és 3 további könyve jelent meg, jó néhány folyóirat- és újságcikk, publicisztika és vitairat mellett. Mindezt úgy, hogy a Trianon-tematikájú Istenjárás megjelenésekor már hatvanéves volt.

Amikor 2004-ben az orvosi eredményeiért Mádl Ferenctől átvett magas állami kitüntetése után meginterjúvolta a Népszava, azt mondta a középkeresztről, hogy "becseréltem volna akár egy sokkal alacsonyabb fokozatú díjra is: olyanra, ami a mai életemre, a regény- és esszé­írásra vonatkozik".

Még Manhattanben élt, “egy Tudor­ stílusban épített házban, közel a Columbia egyetemhez”, de már Budaörsön is volt lakása, amikor 1994 végén a Magyar Nemzet-es Boros Istvánnal beszélgetve fontosnak tartotta megemlíteni, hogy

“azt mondják, hogy baloldali vagyok, pedig csak arról van szó, hogy mindegyik oldalon látom a hibákat. Felvetettem a magyar ügyekben való fe­lelősség szempontjából nemcsak a kommunis­ták, de az amerikaiak és Mindszenthy felelőssé­gét is. Megvan a véleményem Hruscsovról, Gorbacsovról és a mai politikusokról is.”

1998-ban már azt nyilatkozta a Napi Magyarországnak, hogy “magam is házat vettem Budaör­sön, s már többet vagyok itthon, mint New Yorkban, ahol persze még mindig tanítok”. Ebben az évben jelent meg sorban a harmadik, de az első részben már magyarul írott regénye, a bibliai témájú, nemzetközi sikert arató Ábrahám és Izsák. Amelynek hátsó borítóján Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát írta azt, hogy „(...) a vallásos, ezen belül katolikus ke­resztény hívőt sértő van-e benne? Nincsen, nyugodt szívvel állíthatom.”

Színre lép a grafomán publicista

Ez az az év, amikor Bitó közíró-publicistaként is jelentkezett. Az első ilyen írása, amit megtaláltam, a Népszabadság 1998. május 9-ei számában jelent meg, és rögtön egy klasszikusan megosztó témában foglalt markánsan állást, hiszen a címe

“Abortusz: választás és vállalás – az élet az első lélegzetvétellel kezdődik”.

Az, hogy Bitó nem egyszerűen bibliai bestsellerszerző, hanem egyre inkább aktív értelmiségi, abból is kiderült, hogy amikor 1999. május 12-én a Magyar Hírlapban megjelent egy ismert véleményformálók által aláírt nyílt levél az akkor éppen nemzetközi gyerekkereskedelemmel vádolt Czeizel Endre védelmében, az Ascher Tamástól Noszály Sándoron át Vekerdy Tamásig tartó színes aláírócsapatban már ott volt az ő neve is.

Olyan hamar vált megmondóemberré, hogy a 2001. szeptember 11-ei merényletek után 4 nappal a Népszabadság már őt kérdezte arról, hogy a történtek fényében az ember tényleg szeretetre van-e programozva, és hogy a zsidó-keresztény világnak szabad-e megtorlással élnie a muszlimok ellen. (A válasza röviden: nem.)

A kétezres évek elejéről egyre több aktuálpolitikai jellegű írást kezdett publikálni. 2002 júliusában a Népszavában például az apja ügynökmúltja miatt lemondó Pokorni Zoltánt szólította meg ilyen indítással:

“Az utóbbi hónapokban sokszor viszolyogva, sőt undorodva kapcsoltam be a híreket, attól tartva, hogy ismét hallanom kell Pokorni Zoltán gyűlölködő, gúnyo­lódó kommunistázását. Most mégis arra kérem: ne mondjon le. Mindannyiunk­nak – és mindannyiunk apjának is! – van múltja. Ettől nem megfutamod­nunk kell. Ezzel szembe kell néznünk!”

Bitó hamar megtanulhatta, hogy vannak lapok, amikkel vigyázni kell: az egy héttel később megjelent pontosításából derült ki, hogy a Népszava egyszerűen hozzáírt 8 sort a véleménycikkéhez, Bitó szájába adva olyan, általa kifejezetten nehezményezett fordulatokat, hogy a Fidesz "a választók előtt megbukott" párt lenne.

De a Népszava etikátlansága sem tudta elvenni közéleti írókedvét. Ugyancsak 2002 júliusában, durván egy hónappal azután, hogy a Magyar Nemzet leleplezte, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök D-209-es kódszám alatt III/II-es szt-tiszt volt, nagy publicisztikát írt a Népszabadságba arról, hogy nem minden kémelhárító volt Moszkva bábja, és hogy ha valaha nyilvánosságra hozzák is az ügynöklistákat, az nem járhat az érintettek automatikus kizárásával a közéletből.

Personal Jesus

Ez a néha később is rajongásba átforduló naivitás annak volt köszönhető, hogy Bitó, bár szenvedélyesen érdekelte a politika, és sok politikussal tartott kapcsolatot, civil ember maradt. A publicisztikai munkásságát egyben elolvasva jól érezhető, hogy az írásainak nem volt kiszámított politikai célja, pusztán a véleményét fejtette ki bennük egy közügyek iránt érdeklődő, Magyarország sorsáért aggódó, egy párthoz sem kötődő, de vállaltan baloldali magánember. Pont emiatt, vagyis a számítás hiánya és az "ami a szívemen, az a számon" attitűd miatt írt néha olyan vad dolgokat, amilyeneket.

Például az őszödi beszéd kiszivárogtatása után közölt "Miért szeretem Gyurcsány Ferencet?" című cikkét, amiben azzal csapott a húrok közé, hogy "Gyurcsány Ferenc mellett akarok hitet tenni, mert miután szembeszállt a félrevezetésre épült status quóval, sokan elfordulnak tőle, s még sok megpróbáltatás áll előtte". Hogy a cikk későbbi részében egyszerre hasonlítsa hősét – ha analógiásan is, nem pedig direktben – a Saulusból Paulussá lett Szent Pálhoz és magához Jézus Krisztushoz:

" „talán […] a Gondviselés hozta nyilvánosságra őszödi önostorozását, hogy lássuk őt az ő damaszkuszi útján, szenvedélyes haza- és igazságszeretetében. De nem voltak fölöslegesen túlzók azok a szenvedélyes szavak? Nem lépték túl a jézusi mércét? Aligha. Jézus olykor nagyon kemény szavakkal szólt társaihoz: »Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem...« – mondja Péternek, amikor meghátrálásra akarja rávenni”.

A politikai számítás naivitásig elmenő hiánya szalonházigazda-buliszervezőként nagy hasznára volt Bitónak: emiatt a legkülönfélébb emberek fogadták el a meghívását, a liberális klasszikusok mellett nagyrészt olyan politikán kívüli művészek és értelmiségiek, akik egyébként nem keveredtek volna politikusokkal.

Bitó a kétezres évek elejétől a baloldali és liberális lapok – Népszabadság, Magyar Hírlap –, majd a kétezertízesek elejéről a Galamus.hu termékeny szerzője lett.

A témák legszélesebb skálájáról volt véleménye, a Terror Háza állandó kiállításának minőségétől és a levegőben nem utántölthető harci repülők beszerzésétől az eutanázián és a családon belüli erőszak törvényi szabályozásán át a katolikus-zsidó megbékélésig. A közéleten belül egyáltalán nem csak a politika izgatta: jó néhány cikket és több kötetet publikált az eutanázia témakörében. De mint az iménti idézetből is kiderül, komoly, sokszorosan is kifejtett elméletei voltak Jézus Krisztus családi viszonyairól is.

Bitó független szellem volt, de a publicisztikái arról tanúskodnak, hogy a Fideszt annyira veszélyesnek tartotta, hogy a párttal szemben unortodox módszereket is megengedhetőnek tartott.

2003. júliusában például hosszú véleménycikkben érvelt amellett, hogy az MSZP–SZDSZ-kormánynak nem kellene átesnie a ló túlsó oldalára a korrupció elleni harcban, mert az az ellenzékben lévő Fidesznek kedvezne:

“Mert a korrupció elleni fellépésben is át lehet esni a ló túlsó oldalára. Még se­gítség nélkül is. Hát még jól szervezett és koncepciós segédlettel, amellyel elérhető, hogy akár a legtehetségesebb cselekvőképes embereitől is megvált – megfosztott! – kormány a terminális paralízis állapotába kerüljön."

Bitó addig ment, hogy felvetette: a kormány addig ne reagáljon semmit az ellenzék által feltárt korrupciós ügyekre, “amíg az előző ciklus korrupciós ügyei nem tisztázódnak, a vádemelésig jutott ügyek le nem zárulnak”. Sőt azt is bedobta, hogy lehetne teljes korrupciós amnesztia:

“Bár sérti igazságérzetemet, polgár­ságunk további kettészakadásának, az árkok továbbmélyítésének megakadá­lyozására, a szükséges békéért még ezeknél is drasztikusabb, de talán hatá­sosabb megoldás is mérlegelhető: am­nesztia minden korrupciós ügy vala­mennyi elkövetőjére, aki együttműkö­dik az ügyek feltárásában, és amennyi­re lehet, az elvesztett állami pénzek megtérítésében.”

Hasonló alapról védte például Tocsik Márta sikerdíját a Magyar Hírlapban. (Később lényegében a Tocsik-ügy vezetett az SZDSZ morális meggyengüléséhez és a magyarországi liberalizmus parlamenti eljelentéktelenedéséhez.)

Ha nem volt a képben a Fidesz, simán bírálta a baloldali-liberális kormányokat is, például azért, mert szerinte helytelenül udvaroltak a katolikus egyháznak:

“Amíg a magukat szocialistáknak nevezők vagy a szociálliberális kormányt képviselők, egyházpo­litikai szószólók más egyházak kisemmizésével Rómába ingáznak – vagy zarándokolnak, a legdrá­gább luxusszállodákban „húzódva meg” –, itthon pedig a legkonzervatívabb püspökök társaságát is keresve a számukra így megnyíló médialehetősé­gekért tesznek meg minden tőlük telhetőt, nem számíthatunk semmi jóra. “

Bitót nem mindenki tartotta nagy írónak, vagy lenyűgöző publicistának, de azt még a vele politikailag nem feltétlenül egyetértő beszélgetőpartnereim is kiemelték, hogy mindig lelkes volt, jó szándékú, és önzetlenül támogatott jó ügyeket, csak azért, mert megtehette. Pedig bármire elkölthette volna a pénzét.

Azt, hogy élete jelentős részét nem Magyarországon töltötte, leginkább abból a különös vonásából érződött, amit sokan megemlítettek róla: miszerint alapvetően mindenkiről jót feltételezett.

Címlapkép forrása: Wikipedia

Egy évszázadban egyszer van ekkora vihar - mondta Rob Fleming kanadai közlekedési miniszter, miután véget ért a külvárosaival együtt két és félmilliós, Csendes óceán-parti Vancouvert két napon át sanyargató égszakadás.

Az ilyenkor eleve igen csapadékos környéken csak hétfőn annyi eső esett, mint egy hónap alatt, majd rákezdte a hó, miközben veszettül fújt a szél. A helyzet annyira brutális volt, hogy a várost és környékét két napig el sem lehetett hagyni, mivel víz árasztotta el a Vancouvert Kanada többi részével összekötő két autópályát, a kisebb utakat pedig több helyen földcsuszamlás tette járhatatlanná. Az egyetlen szárazföldi kivezető út az amerikai határ felé vezetett, de a kiterjedt viharzóna miatt az utak nagy része arrafelé is járhatatlan volt.

Eddig egy halálos áldozatot találtak, Vancouvertől 250 kilométerre, Lillooet városánál egy nőt az autójában ölt meg a földcsuszamlás, ami legalább két további embert elsodort, akiket nem találnak, de a hatóságok attól tartanak, hogy további autók lehetnek a sár alatt. Egy szemtanú arról számolt be, hogy a vihar miatt teljesen leállt a forgalom Lillooetnél. Az egyik autós, Kathie Rennie, azt mesélte a CBS híradójának, hogy a dugóban állva épp visszaszállt a kocsijába, amikor azt látta, hogy sikoltozó autósok futnak felé elborzadt arccal, mintha cunami elől menekülnének. Amikor felpillantott, azt látta, hogy az egész hegyoldal feléjük csúszik, majd magával ragad egy csomó, a közelében álló autót.

Rengeteg ember rekedt a hegyes vidéken és ezreket kellett kitelepíteni az elárasztott településekről. A hétezres Merritt kisvárosából például az összes lakost.

Annyira durva volt az idő, hogy a vancouveri kikötőből, ami Kanada legnagyobbja, vasúton sem tudták továbbszállítani az árut, sőt óvatosságból a kőolajvezetékeket is lezárták.

British Columbia tartományra idén rájár az időjárás rúdja, a nyáron ugyanis sosem tapasztalt, 500 embert megölő hőhullám volt itt, olyan erdőtüzeket gerjesztve, amik egész településeket pusztítottak el.

(via BBC)

Az Orbán Viktor veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozó BDPST Hotel Management Kft. novemberben megszerezte a Lifestyle Hotel Mátra nevű szállodát egy Mészáros Lőrinchez tartozó cégtől - írja a 24.hu. Ez szeptember óta a BDPST ötödik új hotelje és ezek közül a harmadik, amit Mészároséktól vettek.

A Lifestyle ügyében az a speciális, hogy az épület a tulajdoni lap tanúsága szerint bűnügyi zár alatt van, az Orbán-klán cégei mégis szabadon adják-veszik egymás között.

A hotel, ami régebben a Bérc névre hallgatott, a Questor portfoliójába tartozott. A cég összeomlását követő nyomozás során, 2015-ben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) vagyonvisszaszerzési hivatala vetette bűnügyi zár alá. A 24.hu szerint legutóbb idén júniusban erősítették meg a tulajdoni lapján, hogy az értékesítését megakadályozó zár fennáll.

A hotelt Mészáros Lőrinc 2018-ban ennek ellenére valahogyan meg tudta szerezni, hogy most továbbértékesítse.

34,9 millió dollárért kelt el a Sotheby’s árverését a mexikói Frida Kahlo öt évvel a halála előtt, 1949-ben festett, Diego és én című önarcképe. A Diego név a művész férjét, Diego Rivera fetőt takarja, aki a fájdalomtól könnyező Kahlo homlokára nőtt, háromszemű szörnyetegként fixirozza a nézőt.

A latin-amerikai rekordot eddig éppen ő, Rivera tartotta egy 2018-ban szűk 10 millió dollárért elkelt festményével. A mostani aukció érdekessége, hogy ilyenkor ritkán derül ki a vevő kiléte, de most pont tudni, hogy egy argentin gyűjtő és múzeumalapító, Eduardo Costantini volt az.

Kahlo képeinek ára elképesztően megugrott az utóbbi évtizedekben: a nyolcvanas években még 85 ezer dollárért kelt el egy önarcképe. Ugyanez a Diego és én pedig legutóbb 1990-ben szerepelt árverésen és akkor 1,4 millió dollárért kelt el, ami az akkori latin-amerikai rekordot jelentette. Kahlo eddigi legértékesebb képe, a Két akt az erdőben öt évvel ezelőtt 8 millióért, a mostani árt kevesebb, mint negyedéért kelt el.
A jelenség oka az, hogy egyrészt divatba jött Kahlo, másrészt Mexikó tiltja a XIX.-XX. századi festmények kivitelét az országból, így becslések szerint összesen 20-30 adható-vehető Kahlo-mű lehet a világon.

(via New York Times)

Wyclef Jean, a Fugees egykori, szólóban is sikeres tagja legutóbb nem koncerten, hanem a Range Rover Leadeship Summit címet viselő céges buliban lépett fel Los Angelesben. Ahol olyan magasra hágott a hangulat, a zenészé biztosan, hogy Jean a nyakába véve lovacskáztatta Joe Eberhardtot, a Jaguar Land Rover North America elnök-vezérigazgatóját. Pont addig, amíg fejre nem ejtette a karót nyelt topmenedzsert, miközben le akarta tenni a földre.

Az arcán landoló Eberhardt nem sérült meg, de úgy nézett, mint akit kiütöttek és a hírek szerint az eset után hamar lelépett a buliból, ahol rajta kívül, ha másért nem, emiatt mindenki jól érezte magát.

(via Stereogum)

Tavaly a járvány miatt lezárták a szilveszterezők előtt a Times Square-t, ami a világ legnagyszerűbb városának legundorítóbb pontja, ezért egyben leghíresebb tere és turistalátványossága. De lehet, hogy szilveszter este egészen más! Idén mindenestre már lehet tombolni: Bill de Blasio főpolgármester jelentette be, hogy aki beoltott vagy van 72 óránál nem régebbi PCR-tesztje és visz magával fényképes igazolványt, az 31-én este bemehet a térre.

Ilyen volt a legutóbbi szabad szilveszter a téren:

(via Reuters)

• A 444 tudomása szerint 210 milliárdot is elkérhetünk az Európai Uniótól a Ráckevei-Dunára.
• Az első hírekből úgy tűnhetett, ebből gigantikus iszapkotró művelet válhat, de információnk szerint nem fenyeget ilyesmi.
• Ha tényleg akar új evezőspályát is a kormány, akkor a zsebébe kell nyúlnia.

Rég nem jelentettek be annyira ambiciózus, drága és fontos környezetvédelmi akciót, mint a leromlott vízminőségű Ráckevei-Duna-ág tervezett gatyába rázása, amivel múlt csütörtökön lépett nyilvánosság elé az egészet menedzselő BFK. A projekt különlegessége, hogy egy kormányszerv koordinálja, de egy ellenzéki politikus ötletei is erősen beépültek.

A projekt politikai alapról indult. Amikor a Budapesten győztes ellenzék és a Fidesz-kormány 2019 legvégén alkut kötött arról, hogy a főváros milyen feltételekkel támogatja az atlétikai világbajnokság megrendezését, a kormány egyik vállalása a Ráckevei-Duna legfelső szakaszának kikotrása volt. Ez az egyik meglepetésgyőztes, Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester kérése/feltétele volt. Ő ekkor már évek óta lobbizott azért, hogy valahogy oldják meg a dél-pesti szennyvíztisztító és a Duna-ág problémáját. Amit az okoz, hogy hirtelen záporok esetén az odaérkező rengeteg esővíz miatt meg kell nyitni a szennyvíztelep zsilipjeit, és ilyenkor kezeletlenül zúdulj a Dunába a budapesti vécék tartalma. A Ráckevei-Soroksári-Duna (RSD) felső szakaszának kotrása úgy került a képbe, hogy a szennyvíztelep errefelé található beömlője alatt néhol több méter vastagon rakódott le a fekáliában, intim betétekben és hasonlókban gazdag szennyiszap.

Az RSD vízminőségi problémáit nem kizárólag ez a néha bemosódó szenny okozza, nagy szerepe van benne például a Nagy-Duna régóta alacsony vízállásának és az elégtelen vízpótlásnak is, de az biztos, hogy ez az egyik kulcskérdés.

Ha az ellenzék-kormány alku miatt már úgyis hozzá kellett nyúlni holtághoz, a Budapest Fejlesztési Központ továbbgondolta az ügyet, és a felső szakasz kotrása mellé vette az egyébként fővárosi tulajdonú szennyvíztelep ügyét, a vízpótlást és a csatornázást, és jó nagy projektté bővítette az egészet. Úgy tudjuk, ha a 2024-ig készülő szakértői anyagok indokoltnak találják, 3 év múlva akár 210 milliárd forintnyi EU-támogatásra is pályázhatnak.

A szennyvíztelepet a 444 értesülései szerint több lépcsőben fejlesztenék. Időben az első elem az úgynevezett szennyfogó rács megépítése lehet. Ez az, aminek hangzik: olyan, a túlfolyó árokban elhelyezett mechanikus szűrőről van szó, ami a nagy záportározók megépültéig is képes legalább azt megakadályozni, hogy a vécétartalom darabos része – például a rengeteg törlőkendő, óvszer és betét – a Natura 2000-es védettségű Duna-ágba kerüljön.

Bár még nincs döntés az ügyben, a következő lépés egy nagy szikkasztó, záportározó és szennykezelő egység felépítése a jelenlegi szennyvízteleppel határos telken.

De ezzel nincs vége. Mivel a holtág Natura 2000-es terület, ide elvileg az amúgy nem veszélyes tisztított szennyvizet sem szabadna bevezetni, ezért a magyar pályázat része lehet egy olyan rendszer kiépítése, ami az RSD és a Csepel-sziget alatt is áthaladó csővezetékkel egészen a Nagy-Dunáig vezetné a tisztított vizet.

De térjünk vissza röviden a kotrás témájához. Egyes környezetvédők megijedtek, amikor a Nagy Terv múlt heti bemutatása után Fürjes Balázs kormánybiztos arról posztolt, hogy

“A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYÉTŐL FÜGGŐEN 5 DOLGOT TERVEZÜNK: A felgyülemlett iszap kikotrását – a teljes szakaszon, a Gubacsi hídtól egészen Tassig."

Bár Fürjes nem véletlenül kezdte azzal, hogy az előzetes szakértői vizsgálatoktól függ, végül mennyi kotrásra pályázunk, a kotrás mint vízminőségjavító beavatkozás megítélése minimum nem egyértelmű, hiszen az a haszna mellett komoly sokkot és károkat is okoz a vízi életközösségeknek.

A 444 azonban úgy tudja, hogy rettegni semmiképp sem érdemes a túl sok kotrástól. Az Unió szakértői ugyanis már az eddig tárgyalások során is hangsúlyozták, hogy a kotrás a gyakorlatban nem javít annyit a vízminőségen, amekkora pusztítást okoz, ezért csak kivételes esetekben és óvatosan adnak pénzt rá. A magyar fél ezért nagyjából arra számít, hogy főként az RSD néhány mellékágán, kopolyáján kaphatunk pénzt kotrásra – ezek között van olyan, ami szinte már teljesen feltöltődött, elmocsarasodott. A főágban csak igen indokolt esetben és rövidebb szakaszokon számítunk a kotrás finanszírozására. Hogy mely területeken, az a most induló szakértői vizsgálat eredményeitől függ, de pont a szennyvíztisztító beömlője alatti rész lehet az egyik ilyen.

Míg kotrásra korlátozottan, sportcélokra egyáltalán nem ad pénzt az Unió a megpályázandó keretből. Ez azért érdekes, mert a nagy RSD-projekt része lehet a holtág legeslegfelső, közvetlenül a Kvassay-zsilip alatti szakaszán egy nemzetközi minősítésű evezőspálya kialakítása. Ami a tervezett változtatások közül a legvitatottabb. Az ellenzői azért nem szeretik, mert nem csak néhány bója elhelyezéséről és mederkotrásról van szó, hanem komoly partátalakításról is. Ahhoz ugyanis, hogy a 2 kilométer hosszú, egyenes pálya elférjen az itt, ha egész enyhén is, de kanyarodó mederben, egy szakaszon ki kellene szélesíteni azt a pesti oldalon. Plusz egy részen ki kéne irtani a galériaerdő egy sávját a szemközti parton.

A terv mellett szól, hogy az RSD-n komoly hagyománya van az evezésnek és a kajak-kenuzásnak, és sok vízi telep található erre.

A 444 úgy tudja, ha megvalósul a pályaépítés, akkor azt a kormány fogja finanszírozni, de erről még nem született döntés, és a választások előtt valószínűleg nem is fog.

Egy taxisofőr jó megfigyelőképessége és gyanakvása bombamellényes terrortámadást akadályozott meg.

Hétfőre derült ki, hogy micsoda sztori áll egy vasárnapi liverpooli bűnügyi hír háttérében. Ami az volt, hogy nem sokkal déli 12 előtt hirtelen kigyulladt, majd pillanatok alatt kiégett egy liverpooli kórház előtt éppen félrehúzódó taxi, aminek meghalt az utasa, a sofőr pedig megsebesült, de túlélte. Ez azért került be egyáltalán a nemzetközi kishírek közé, mert a rendőrség az esetet azonnal terrortámadásként kezelte.

Mára az is kiderült, hogy miért.

David Perry taxisofőr vasárnap délelőtt felvett egy utast, aki a város anglikán ketedrálisához szerette volna vitetni magát. Oda, ahol éppen akkor kezdődött az első világháború végét ünneplő Remembrance Day-felvonulást követő megemlékező szertartás, többezer résztvevővel. Csakhogy útközben kiderült, hogy az útlezárások miatt nem tudnak odajutni a templomhoz. Az utas ekkor meggondolta magát és inkább a városközpontba kérte a fuvart, majd, ahogy már arrafelé tartva éppen a helyi szülőotthon előtt haladtak el, megkérte a taxist, hogy húzódjanak félre egy pillanatra.

David Perry egyik barátja szerint, aki a Daily Mailnek nyilatkozott, a sofőr ekkor vette észre, hogy az utas furcsán babrál a ruházatával, amin valami fény világított. Perry a pillanat tört része alatt döntött: kipattant a taxijából, becsapta az ajtót és rázárta a kocsit, hogy az utas az utas egy pillanattal később tűzgömbbé változva felrobbanjon. Egy másik, név nélkül nyilatkozó barát szerint a taxis csak vágásokat és horzsolásokat szenvedett, beszakadt az egyik dobhártyája és pár öltéssel meg kellett varrni a fülét, de már otthon van.

“Csodálatos, hogy bár valószínűleg megrettent, ilyen gyorsan tudott gondolkodni és meg is úszta” - mondta a barát a bulvárlapnak.

A rendőrség a kihallgatása után azonnal elengedte a taxist, vasárnap késő éjjel viszont letartóztatott három huszonéves férfit Liverpool Kensington nevű városrészében. A Guardian szerint mindhármukat terrorcselekményben való részvétellel gyanúsítják.

Tavasz van. Ez majdnem hivatalos.

Éppen egy terjedelmes, két részre osztott Oszvald Marika-nagyinterjú a vezető anyag ugyanis az Origón. Maga a beszélgetés klasszikus színészinterjú, családi háttérrel, anekdotákkal és színházi sztorikkal.

A kezdete ugyanakkor némileg váratlan. A nyitókérdés még nem az, hiszen így hangzik:

Tavaly, a járvány miatt bevezetett első korlátozások idején is megszólalt egy interjúban. Elmondta: átérzi a helyzetet, de legalább jut ideje mindenre, amire a napi „hajtás" idején kevesebb akadt. Az önt jellemző megnyugtató derűvel nyilatkozott. Derűje töretlen?

A válasz azonban elgondolkodtató:

"Igen, és továbbra is el tudom foglalni magam. Mindig akad munka a házban és a ház körül. Tegnap például leszedtem a függönyöket, amelyeket kimostam, kivasaltam, majd a bútorokat is megtisztítottam. Tavasz van, kezdhetek kertészkedni is, elsőként palántázni fogok. Persze gyakran főzőcskézek is. Mindemellett online próbálok, szöveget tanulok."

A másik kérdés-válasz is idén tavaszi tematikájú:

"Szubrettre nem hat mások depressziója?

Nyilván senkinek sem jó ez az állapot, amely azért lassan oldódik. A környezetemben is vannak, akiket súlyosan érintett a vírus, szívből drukkolok nekik. Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy már nyugdíjas vagyok, s nincs bennem erős késztetés a színpad felé. Ugyanakkor túlvagyok az oltáson is."

Ezen a ponton jöttem egyébként rá, hogy a cikk URL-jében március végi dátum, a 20210330 szerepel.

Bár a dolog igencsak rejtélyes, egy dolog biztos: az Origo hűséges olvasóinak most tavasz van és kész. Könnyű lenne rámondani, hogy tök jó nekik, de a nem Origo-hívőknek jutó késő ősz se kutya, hiszen ilyenkor indul a nagysüllők szezonja, úgyhogy állapodjunk meg egy 1:1-es döntetlenben.

Több forrásunk szerint is Márton Gábor lehet az MTK focicsapatának új edzője. Vagyis már majdnem az. Lényegében egy ok miatt csúszik még az aláírás: a pécsi születésű edző-exfocista tudomásunk szerint a tárgyalások közben elkapta a koronavírust.

Ha végül ő lesz az edző, az bizonyos értelemben a Garami-iskola újraéledését jelenti a klubnál. A több országban is légióskodó válogatott középpályásnak ugyanis Garami volt az ifiedzője majd első NB1-es edzője is.

A 444 információi szerint nagyrészt helytállóak voltak az MTK edzőkereséséről szóló eddig sajtóhírek, amennyiben valamilyen fokon tényleg szóba került Boér Gábor, Lipcsei Péter és az MTK-tól nemrég kirúgott Michael Boris neve is. De úgy tudjuk, hogy a képbe került a Felcsút korábbi edzője, Radoki János is.

A dán csapatától frissen kirúgott Boris azonban már csak azért sem lett megint az MTK mestere, mert Kisvárda felé tart, miután a története legjobb bajnokságát futó klub egy igazi színfalak mögött NER-manőverrel az idény fele előtt egyszer csak átadta a portugál sikeredzőjét a Dunaszerdahelynek.

Vannak olyan, apokrifnak nevezett bibliai sztorik, amik ilyen vagy olyan okból végül nem kerültek be a kanonizált Szentírásba. Talán egy ilyen történetet idéz fel a Praktikerben közel 25 ezer forintért árult, Betlehem fantázianevű asztali világító izé. Ami nem Wahorn András alkotása.

Hamis oltottsági igazolványt készíttető orosz állampolgárok személyes adataiból álló adatbázisok lepték el az orosz feketepiacot - írja a Komerszant. Az orosz lap újságírója meg is talált egy konkrét eladót, aki 38 ezer forintnak megfelelő dollárért adott volna el neki egy 1000 soros adatbázist. Ebben az érintettek neve, lakcíme, TAJ-száma, és útlevéladatai mellett a hamis igazolás kiváltásának dátuma is szerepelt.

Jevgenyij Antipov programozó-blogger azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb ilyen adatbázis, amivel találkozott, 500 ezer ember adatait tartalmazta, csak a Moszkva környéki régióból. Ebből egy ember adatai 30-40 rubelbe, vagyis 130-180 forintba kerülnek.

A Komerszant cikke szerint jó esély van arra, hogy az adatbázisokat maguk az azokat, illetve a hamis igazolásokat készítő bűnözők árulják. Ezek önmagukban adatként is értékesek, de a lapnak nyilatkozó szakértők szerint várható, hogy a vásárlók egy része zsarolásra fogja használni ezeket. Az oltottsági meghamisításáért az orosz törvények szerint ugyanis egy évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható.
Asot Hovanaszjan, a DLBI nevű adatbiztonsági cég vezetője szerint az ilyen zsarolás a közeljövőben aranybánya lehet a bűnözőknek, mivel a kormányzat éppen a hamisított QR-kódokkal való visszaélés büntetési tételének szigorítására készül.

A jelenség persze nem korlátozódik a fővárosra és környékére. Az árak viszont nem mindenhol magasak: egy szevasztopoli eladó eddig 9 ezer igazolást értékesített darabonként 1500 rubelért, vagyis 6700 forintért.

A legjobb humorcsatornák manapság nem az ódivatú kábeltévéken, de nem is a Tiktokon futnak: aki minőségi viccelődésre és vizuális szórakozásra vágyik, az jobban teszi, ha az amúgy tévészerűen elavult Facebookhoz fordul. Azon belül is magyar települések EU-pályázati projektoldalaihoz. Ezek olyan oldalak, ahol a pályázati nyertesek kötelezően dokumentálják, hogy mire költötték az elnyert EU-s és hazai közpénzeket.

Ugye, hogy ez milyen lehangolóan hangzik? Főleg, ha hozzávesszük, hogy az ilyen oldalaknak jellemzően nem olyan ígéretes neve van, hogy mondjuk „Hont András Lapjáról Kitiltottak Társasága”, hanem, olyan, hogy "TOP5.3.116BK12017000Helyi identitás és kohézió erősítése Mélykút".

Ez való életből vett példa, nem is akármilyen.

A csábító kódszám a „Helyi identitás és kohézió erősítése” elnevezésű pályázatot takarja. A projekt a pályázat szerint arról szólna, hogy először interjúkat csinálnak helyiekkel a győztes konzorcium közigazgatási területén, aztán tartanak nagyobb, közösségi beszélgetéseket is, hogy az ezeken elhangzottak alapján helyi cselekvési terv készüljön. Mármint arról, hogy hogyan fejlesszék, erősítsék a helyi nyilvánosságot, kohéziót és identitást. Miután a kohézió már ipari pillanatragasztó módjára tapasztja össze az érintetteket, évi néhány alkalommal helyi részvételi fórumokon demonstrálják, hogy mennyire összetartó lett a közösség.

Nézzük, hogy sikerült mindez Mélykúton!

Mélykút a facebookos projektoldal tanúsága szerint különleges hely, ahol a falu mókamestere, bulikirálya és kohéziós középpontja nem egy helyi ember, sőt nem is ember, de nem is makimajom vagy beszélő papagáj, hanem az Uniós Projekttábla. Ő mindenütt jelen van, az összes eseményen, olyan hangsúlyos szerepben, mintha igazából csak az ő kedvéért rendezték volna a bulikat.

Ő tolja a vicces dumákat a csajoknak, amikor hagymapucolással erősítik a helyi identitást:

Ő vigasztalja azt a konyhás néni identitású polgárt, aki a kohézió erősítése közben egyedül marad a hagymákkal:

És ő az, akinek a szemén keresztül megpillanthatjuk a helyi identitás egyik letéteményesét, a kohézióerősítő nutriapörköltet:

Ő az a tréfás kolléga, aki a céges bulin fél seggel lazán rápattan a mikróra a jó hangulat végett:

És persze ő az a javíthatalan kópé is, aki annyira benyom már a vasárnapi ebéd legelején, hogy végig egy rokon lánynak kell tartania két kézzel, hogy ne essen le a székről, arccal a porba:

Apatársak voltunk általánosban, így személyesen is tudom, hogy Mizsér Attila öttusázó olimpiai bajnok higgadt, értelmes, feltűnően megfontolt ember. Éppen emiatt hangzik még jobban az a vicces punkhoz illő ötlete, amit a Magyar Nemzetben vezetett elő.

Mizsért azért kereste meg a lap, mert nem írta alá azt a nyílt levelet, amiben száznál is több egykori és jelenlegi öttusázó kérte azt a magyar szövetségtől, hogy tiltakozzon a nemzetközi szövetség döntése ellen, miszerint

a lovaglást kiveszik a tusák közül és lecserélik valamilyen más sportágra.

Az olimpiai bajnok először tisztázta, hogy ő is “minősíthetetlennek” tartja a nemzetközi szövetség eljárását. De a legfontosabbnak ezzel együtt azt érzi, hogy az öttusa olimpiai sportág maradhasson. Ennek pedig akadálya a lovaglás. Mizsér szerint nem az a baj vele, hogy emiatt a szerencsén is múlik az eredmény, hanem az, hogy a lovak miatt csak néhány országban lehet versenyt rendezni, így az öttusa nem tud globális sportággá válni:

“Néhány lovat minden tagszövetség képes fenntartani, de százat, amennyi egy verseny megrendezéséhez kell, csak tíz, legfeljebb tizenöt.”

Ha az ember nem öttusa lovasedző, elég könnyű belátni, hogy Mizsérnek igaza van. Na de mi a megoldás? Mi legyen lovaglás helyett?

A szöuli csapatbajnok ügyesen vezette fel az ötletét. Azzal kezdte, hogy bár sokan emlegetik a bringát és a falmászást, ő elolvasta a nemzetközi szövetség vonatkozó dokumentumát, amiben az áll, hogy a jelenleg nem olimpiai sportágak közül szeretnének választani ötödik tusát. Majd azzal folytatta, hogy miként született meg az öttusa annak idején. Coubertin báró szeretett volna egy összetett olimpiai sportágat, de ő atlétikai számokat mixelt volna össze. Ehhez képest az 1912-es stockholmi olimpia szervezői azzal jöttek neki, hogy egy úszásból, futásból, vívásból, lövészetből és lovaglásból álló sport jobban megfelel a kor eszményképének. Coubertin pedig ezt belátva rugalmasan elfogadta az ötletet.

Legyünk mi is ruganyosak tehát és cseréljük a lovaglást olyan sportra, ami megfelel a XXI. század eleji eszményképnek.

Mi az? Gyalázkodó kommentelés? Tömegverekedés? Gázeregetés a légkörbe? Követőgyűjtés? Lájkbajnokság? Hírhamisítás?

Meleg, meleg, meleg, meleg, meleg és meleg, de nem. E-sport!

"A 21. századi fiatalok digitális függőségben élnek, sőt egyre inkább attól szenvednek. Tudósok már ma megelőlegezik, az ezzel járó tömeges depresszió hatalmas kihívást jelent majd a társadalmaknak. Ha a jelenkori eszményképből indulunk ki, akkor a modern öttusának erre kell pedagógiai beágyazottságú választ adnia. Éppen ezért én cseppet sem tartanám ördögtől valónak, ha az öttusa az e-sport irányába nyitna.”

Én csak azt sajnálom, hogy nem az ezerkilencszázhúszas években élünk, amikor általánosan elterjedt vélemény volt, hogy az egészséges ifjúságra leselkedő legnagyobb veszély, ami függőségbe és depresszióba taszíthatja az érintetteket, nem más, mint a maszturbálás.

Földrajzilag és minden más értelemben is hatalmas utat tett meg bő tíz hónap alatt a 48 éves, jól szituált kaliforniai családapa, Evan Neumann. A San Francisco közelében élő, táskabizniszben utazó vállalkozó idén január 5-én még sikeres, saját vállakozást igazgató, de a nagyközönség szemében szinte ismeretlen polgár volt, hogy 6-án Washingtonba utazzon és a trumpista csőcselék tagjaként részt vegyen a Capitolium elfoglalásában. Nem is akárhogyan: annyira agresszívan támadt az amerikai törvényhozás épületét védő rendőrökre, hogy idén tavasszal 6 súlyos pontban emeltek ellene vádat.

Majd eltűnt a hatóságok szeme elől.

Amikor felkerült az FBI “most wanted” körözési listájára és az ABC tévécsatorna emiatt híranyagot forgatott róla, kiderült, hogy még áprilisban eladta a házát 1,3 millió dollárért. A ház új tulajdonosa azt mondta a tévéseknek, hogy mindez a férfi elleni vádemelés után történt, Neumann pedig ragaszkodott hozzá, hogy az adásvételt villámgyorsan, 2,5 hét alatt zavarják le. Az új tulaj megemlítette, hogy az ingatlanügynök szerint Neumann Ukrajnába távozott.

A legfrissebb hírek szerint ez helytálló információ volt. A féri most a belarusz állami tévében tűnt fel ugyanis, ahol bejelentette, hogy politikai menedékjogért folyamodik Lukasenkánál. Ebből a műsorból derült ki, hogy hová is tűnt valójában, legalábbis a saját elmondása szerint.

Nemumanni azt mesélte, hogy miután a barátai figyelmeztették, hogy keresi az FBI, előbb az Egyesült Államokban bújkált, majd idén márciusban egy ügyvéd tanácsára üzleti út címén Európába jött. Olaszországban szállt le, onnan vonattal Svájcba utazott, majd autóval Német- aztán Lengyelországba ment, hogy végül Ukrajnában, Zsitomir városában kössön ki, ahol egy bérelt lakásban húzta meg magát.

Aztán egy idő múlva úgy érezte, hogy követi az ukrán titkosszolgálat, így egy erdős-mocsaras vadonon átgyalogolva Fehéroroszországba szökött. Augusztus 15-én kapták el a határőrök, mostanra érett meg benne, hogy nagy nyilvánosság előtt menedékjogot kérjen.

Tillmann József filozófus-esszéistát, a JPTE és a Képzőművészeti egyetem egykori, a MOME jelenlegi tanárát, a MOME doktori iskolájának egykori vezetőjét azzal heccelte fel a Képzőművészeti Egyetem kancellárja, hogy a hivatala bekérette a végzettségét igazoló oklevél másolatát és egy 90 naposnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt. Mindezt annak fejében, hogy kifizessék a Képzőművészeti Egyetem Doktori Védési Bizottságában kültagként nyújtott szerepléséért járó pénzt.

Tillmann reakcióként elküldött, a Facebookra is kipsoztolt megsemmisítő levelének a rövidsége ellenére szép íve van. A motort a “T. Kancellár” megszólítás rúgja be, hogy az alaphelyzet tömört felvázolása után a szerző egyből a lényegre térjen:

“Ezek alapján úgy tűnik, hogy Önnek, vagy megbízóinak nincsenek megfelelő ismeretei munkahelyéről: az egyetemi közegben egy doktori bizottságban való részvételi ui. nem diiplomához kötött, hanem hosszú éveken át folytatott, több fokozatú tudományos és oktati tevékenység a feltétele, amelyet az Országos Doktori Tanács tart nyilván és dokumentál. (https://doktori.hu)”

Tillmann azonban nem állt meg a professzorosan pedáns helyzetértékelésnél. hanem így folytatta:

“Ez a kvalifikáció alapjában különbözik a kancellárok kinevezésének gyakorlatával - ahol a Nemzeti Elme- és jellemerő Rendszerének való megfelelés az alkalmazás kritériuma.”

és itt már nem volt megállás, ami a szándékosan megalázó erkölcsibizonyítványozás fényében annyira nem is meglepő. Ezt egy igazi G sem mondhatta volna szebben:

“Az pedig teljességgel érthetetlen kívánság, hogy több évtizede egyetemeken működő tanároktól ún. hatósági erkölcsi bizonyítványt kívánnak a közvagyont kirabló, az ezermilliókat elsikkasztó Nemzeti Bűnszövetkezet hallatlan hőfokon működő hivatalnokai.”

A zárás szépen következett az előzményekből:

“Mivel ilyesféle hiábavalóságokra nem vesztegetem időmet, inkább eltekintek az amúgy is alamizsnának illő díjazástól. Erről tájékoztatom a kollégákat is.”

Ha csinovnyik lennék, ezután inkább tuti abbahagynám MC Tillmann piszkálását.

Az egyik jó dolog a konzervatív, hagyományőrző férfiakban a bajszuk. Ilyen férfiakban manapság nincsen hiány, mégis ritka az akkora bajuszegyüttállás, mint ami a kápolnásnyéki kastély kertjében történt. Ahol egy Horváth Jánost, egykori képviselőt, a Parlament kétezres évekbeli - és természetesen bajuszos - örökös korelnökét ábárzoló domborművet adtak át. Ők:

Balról jobbra: Raffy Dávid szobrászművész, a bajszos dombormű alkotója, Kövér László futurológus, Tessely Zoltán képviselő-bajuszmodell. Aki úgy néz, mint a citromba harapott kutya, aki hetet kölykezett, de csupa bajusztalant, az L. Simon László földbirtokos-képviselő, a Nemzeti Múzeum főigazgatója.

Egy amerikai autós jól értelmezett egy Tiktokon többször is látott kézjelet, ezért sikerült kimenteni egy 16 éves lányt egy 61 éves férfi autójából.

Az autós a Kentucky állambeli London városa közelében hajtott az autópályán, amikor észrevette, hogy az előtte haladó autóból egy fiatal lány valamit mutogat. Úgy nézett ki, mintha feltartott tenyérrel, a hüvelykujját a tenyere elé húzva integetne. Így:

A jel ismerősnek tűnt neki a Tiktokról, ahol az otthoni erőszak vészjelzéseként találkozott vele, ezért, látva, hogy az izgatottnak tűnő lány egy jóval idősebb férfival utazik, értesítette a rendőrséget, majd követte az autót. Addig, amíg egy lejáratnál a rendőrség meg nem állította azt.

Kiderült, hogy a lány családja napokkal korábban bejelentette az eltűnését és az integetést tényleg vészjelzésnek szánta. A 61 éves James Herbert Brick telefonján szexképet találtak egy kiskorú lányról, a férfit személyi szabadság korlátozása és 12 és 18 éves közötti kiskorúról készített szexkép birtoklása miatt letartóztatták.

A kézjelet a Canadian Women’s Foundation nevű nőszervezet kezdte népszerűsíteni durván egy évvel ezelőtt. A járvány miatti bezártságban terjedt az otthoni erőszak, a CWF ezt a jelet ajánlotta arra, hogy veszélyes szituációba kerülve az áldozatok így tudjanak csendben videón segítséget kérni.

(via Guardian)

Tavaly a járvány miatt sokkal kevesebb tartózkodási engedélyt adtak ki az Unióban nem EU-s országok polgárainak: a 2019-es 2,9 millió után csak 2,2 milliót - derül ki az Eurostat friss összegzéséből. Érdekes, hogy az összes tartózkodási több mint egynegyedét Lengyelország adta ki, a lengyel-német-spanyol trió pedig együtt több mint a felét.

Magyarország tavaly 54835 darabot. A vendégmunkásoknak és a határon túli magyaroknak köszönhetően azon belül toronymagasan Ukrajnából jöttek a legtöbben tartózkodásival, 20744-en. A toplista másodikja Kína (Hongkongot is ideszámolva) hatezer engedéllyel, majd Vietnam 3 ezerrel, aztán Szerbia és Dél-Korea bő 2-2 ezerrel. Ezernél többen rajtuk kívül Töröországból, Indiából, az USA-ból és Oroszországból érkeztek hosszabb időre.

A statisztika jól mutatja, ahogy - talán az egyre súlyosabb munkaerőhiány miatt - három éve igencsak meglódult a kiadott engedélyek száma. 2009 és 2013 stabilan 14 ezer körül volt az évente kiadott engedélyek száma, ami még 2016-ban sem érte el a 23 ezret, majd alaposan megugrott. Az elmúlt három évben sorrendben 56 ezer, 62 ezer majd közel 55 ezer engedélyt adtak ki.

A régióban messze hozzánk szeretnek leginkább járni a kínaiak is: a magyarországi 5998 engedélyhez képet Szlovákiába tavaly 140, Szlovéniában 176, Horvátországban 430, Romániában 431, Ausztriában pedig 632 tartózkodásit adtak kínaiaknak.

Az Eusotat azt is vizsgálta, hogy honnan milyen célból érkeztek hozzánk. Az ukránok és szerbek túlnyomó részt dolgozni, a kínaiak kétharmada, az oroszok fele viszont egyéb okokat jelölt meg. A szírek kétharmada, vagyis 277 fő tanulni jött hozzánk, az irakiak harmada - 81 fő - pedig családi okok miatt.

(via 24.hu)

Hétfőn megnyitott Amerika. Biden elnök feloldotta a még Trump elnök által elrendelt határzárat a külföldi turisták előtt.

2020 márciusa óta a világ nagy részéből - ideértve az Európai Uniót, Nagy-Britanniát, Kínát, Indiát és Brazíliát - a különleges esetektől eltekintve tilos volt légi úton belépni az Egyesült Államokba, de Mexikó és Kanada felé lezárták a két szárazföldi határt is.

Bár az amerikai állampolgárok június óta beléphettek az EU-ba, az USA-ban speciális vízumokkal élő nem amerikai polgárok visszatérése nem volt garantált.

Amerika két szárazföldi határán felkészültek a nyitásra. A légitársaságok sűrítették a járataikat és nagyobb gépeket állítottak be. Ciudad Juarez mexikói határvárosban mobil vécéket helyeztek el a három határátkelőnél, mert három-négyórás sorokra számítanak. A város pénzváltóinál előre elfogytak a dollár bankjegyek.

A határzár oldása nem jelent teljesen korlátozásmentes utazást. A belépés feltétele lesz az amerikai kormány és a WHO által elfogadott vakcinák meglétén túl a 3 naposnál nem régebbi PCR-teszt megléte. A reptereken belépők esetében mától ez az érvényes szabály.

A szárazföldi határokat két fázisban nyitják meg. Ott mától “nem létfontosságú okból” - ez takarja a családlátogatást és a turistautakat - csak oltott utazók léphetnek be, míg az oltatlanok csak létfontosságú okból, azaz például gyógykezelés vagy üzleti utak végett.

Január elejétől viszont már csak a beoltottak léphetik át a szárazföldi határt.

A tatárjárás, a szövetséges bombázások és a Kádár-kockák után újabb durva vizuális támadás éri a magyar vidék, azon belül is a legkisebb települések arculatát. A kormány ugyanis úgy oszt ki éppen tízmilliárdokat kisboltok létesítésére, illetve halódó kisboltok támogatására a Magyar Falu Program keretében, hogy kötelezően előírja, hogyan kell kinéznie a támogatást kapó boltoknak.

A kormány titokzatos okokból úgy gondolja, hogy úgy, mint egy zoknitól a dzsoggingon át a sapkáig nagybetűs VERSACE feliratú ruhabarabokba öltözött prolinak vagy valami literenként 90 forintba kerülő tejhelyettesítő termék gagyi csomagolásának.

Az állami támogatás fejében ugyanis minden, a bolt homlokzatán megjelenő alapvető látványelemet kötelezővé tettek, így

a támogatás tényéről beszámoló jókora kormányreklám-táblát:

a nyitvatartási időt mutató táblát:

az ajtóra akasztandő, nyitva-zárva tartást jelző táblát:

a Magyar Falu Programot reklámozó cégért:

a bolt előtti járdára kerülő, úgynevezett megállító táblát:

illetve

a húszmilliós támogatás felett kötelező kiratamatricát

és a bolt névtábláját:

Utóbbi két elem csak húszmilliós támogatás felett kötelező, de mivel a kormany.hu szerint a 121 újonnan nyíló bolt átlagosan 45,5 milliós, a már meglévő 1415 bolt pedig átlag 22,5 milliós támogatást kap, a magyar vidék kisboltjainak jelentős része nemsokára úgy fog kinézni, hogy a homlokzatukra lesz zsúfolva

7 darab Magyar Falu Program logó

és

11 magyar zászló

Utóbbi úgy lehetséges, hogy több kötelező látványelem eleve nemzeti színű és ezen felül rajta van a Magyar Falu Program nemzeti színű gyűrűvel keretezett logója is.

Én, bár nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a szimbólumoknak, szeretem a magyar zászlót, a kedvenc mondásom kiskoromban pedig az volt, hogy "náluk még a kutyák és szivaroznak", szorosan utána pedig az, hogy "kiöltözött, mint Szaros Pista Jézus nevenapján". De a piros-fehér-zöld színek ilyen bizarr használata még engem is meghökkent.

A kormány tagjainak saját bevallásuk szerint kevés dolog fontosabb, mint a hazájuk és annak vizuális szimbólumai. De még ők sem járnak piros nyakkendőben, fehér zakóban és zöld nadrágban, nemzetszín hajtpánttal, háromszínű szurkolói arcfestéssel, a mellzsebükbe piros-fehér-zöld díszzsebkendőt, a fejükre nemzetiszín kalapot, a lábukra piros talpú, zöld felsőrészű, fehér fűzős cipőt húzva, minden egyes említett ruhadarabra nagybetűkkel kiírva, hogy MAGYARORSZÁG. Még március 15-én sem. Még Orbán Viktor sem arra biztatta a híveit a 2002-es választás előtti Armageddon-hangulatú kampányban, hogy a nemzetvesztő kommunistáktól való könnyebb megkülönböztethetőség érdekében március 15-e után is hordják tovább az utcán a kokárdát, az arcfestést, a kalapot, a nemzetiszín ruhát, a cipőt, a zoknit, a táskát és az esernyőt.

Ezúttal is arra tippelek - de ez tényleg csak tipp - hogy ezt a lázálmot nem feltétlenül felülről rendelték el, hanem a klasszikus túlteljesítő csinovnyiktempó gyümölcse: egy túlteljesítő megtervezte, aztán senki se mert szólni, hogy "gyerekek, ne csináljunk már Krisztusból bohócot, talán elég lenne boltonként 2-5 nemzeti zászló és 7-8 egyforma logó".

De alapjában véve tökmindegy, hogy így történt-e vagy az egyik befolyásos kommunikációs szakember szem-agy koordinációja lazult-e meg a túl sok kávézástól, vagy személyesen Orbán Viktor tervezte meg ilyenre. A lényeg az, hogy nemsokára sokszázszor 11 magyar zászló és közel annyi kormányzatiprogram-logó fogja szebbé tenni a magyar falvakat.

A hirdetéselhelyezős poénokat soha nem lehet megunni, mai 444-es bejnokunkat Király András riporter szúrta ki, jár is neki az egy köbméter jó minőségű bükk:

Egyben búcsúzom is, remek műsorvezetés volt, kevés hírrel és egy szokásosnál is lesújtóbb tekintettel fixírozó Macskával:

A macska a baconös rántottához felvágott bacont akarta ellopni, de bal kézzel technikásan távol tudtam tartani.

A Wall Street Journal a lap birtokába jutott dokumentumok alapján arról ír, hogy a Facebook egyik, 2019-ben feloszlatott belső vizsgálati egysége ijesztő dolgokat állapított meg a közösségi oldal felhasználóira gyakorolt hatásáról.

A belső kutatás legfontosabb megállapítása az volt, hogy nyolcból egy felhasználó - ez esetben ez 360 millió embert jelent - kényszeres megrögzöttséggel használja az oldalt, miközben problémákat tapasztal az alvásban, a munkahelyi boldogulásban, a gyereknevelésben és a személyes kapcsolataikban is. Ezeket a tüneteket szokás internetfüggésnek nevezni. A kutatásban megkérdezett júzerek úgy értékelték, hogy bár minden közösségi oldal arra hajt, hogy a felhasználói visszajárjanak, a Facebook ebből a szempontból rosszabb bármelyik konkurensénél.

A kutatás elkészülte után beépítettek a Facebookba néhány olyan választási lehetőséget, amik lehetővé tették, hogy a júzerek kevesebb értesítést kapjanak, a felhasználók jóllétével foglalkozó szervezeti egységet azonban 2019-ben megszüntették.

Az eredeti tanulmány szerzői szerint a júzereik egy része képtelen ellenőrzése alatt tartani az oldalon eltöltött időt, ami az egész életükre kihat, de úgy fogalmaztak, hogy ez szerintük klinikai értelemben nem függés, mert nem úgy hat az agyra, mint a kábítószerezés, az alkoholizmus vagy a szerencsejátékfüggőség.

A kényszeres facebookozás ezzel együtt csökkenti az érintettek produktivitását, annyiszor csekkolják az értesítéseiket napközben - állapította meg a kutatócsoport. A Facebookkal összefüggő alvásproblémáknak három oka van: a függők eleve későn fekszenek le a sok fb-csekkolás miatt, aztán gyakran nehezen alszanak el az imént megnézett, felzaklató posztok miatt, majd gyakran felriadnak, de nehezen alszanak vissza, mert ilyenkor is kényszeresen ellenőrzik, nem kaptak-e értesítést. Érzelmi és szülő-gyerek kapcsolataik is kárát látják a dolognak.

Az Fb kutatói ezen a ponton megjegyezték, hogy szerintük nem bizonyított az oksági összefüggés a mértéktelenül facebookozók ilyen tünetei és a facebookozás között. Vagyis szerintük például nem világos, hogy a hardcore júzerek azért alszanak-e kevesebbet, mert sokat facebookoznak, vagy azok facebookoznak még éjszaka is, akiknek alvásproblémáik vannak és emiatt idegesek, amit facebookozással enyhítenek. Ennek bizonyításához további kutatásokra lenne szükség - mondták ki, de ezek után feloszlatták a csapatukat.

Évi nettó 350 millió, vagyis bruttó 444 millió forintot költ a műsorvezetők és a stúdióvendégek kisminkelésére, frizuraigazítására és a ruhájuk stlyingolására az MTVA - derül ki Hadházy Ákos független képviselő friss fb-posztjából. A politikus a közbeszerzési eljárás linkjével mutatta be, hogy a meghívásos közbeszerzési eljárásban csak egy cégtől kértek ajánlatot, ami törvénytelen. A cég neve Make-Up Team kft, a tulajdonosa Rafai Attila.

Az ajánlat részletezéséből derül ki, hogy a cég sok más mellett havi egyszeri hajvágást, festést és egyéb hajápolást biztosít a köztévé képernyős munkatársainak. Mármint a nőknek. A férfiaknak ugyanebből ugyanis alanyi jogon havi kettő jár.

A 24.hu korábbi cikkéből derül ki, hogy a közmédia ugyanazekért a feladatokért akkor is Rafai Attilának fizetett, amikor korábban még több cég kapta meg a sminkes, fodrász- és styling munkákat. Az online lap 2018. novemberének végén írta meg, hogy az MTVA a stylist, fodrász és sminkes szolgáltatásra egy 3 vállalkozásból álló konzorciummal kötött szerződést 12 hónapra úgy, hogy ezt kétszer hat hónappal meg lehetett hosszabbítani. A sminkért a fent említett Make-Up Team Kft., a képernyős megjelenésért a Styling Szolgáltató Kft. felelt, a fodrászokat Hair Team Kft. biztosította. Utóbbi cég is Rafaié volt, a Styling kft pedig azé a Magyar Eszteré, akivel Rafainak közös vállalkozása van. A 24.hu cikke szerint a megelőző, 2018-as évben is Rafai és a Rafai-Magyar páros cégei kapták a megbízást.

Késes támadáshoz riasztották a rendőrséget szombaton reggel, egy Regensburg és Nürnberg között közlekedő német ICE expresszvonathoz. Az akciónak a német média szerint több sérültje van, a Bild úgy tudja, hárman sérültek meg, közülük ketten súlyosan, de nem életveszélyesen. A bulvárlap szerint a 27 éves férfi támadót elfogták. A Bild szerint a férfi mentális problémákkal küzd és a rendőrség jelenleg nem kezeli terrortámadásként az ügyet. A rendőrség a beszámolók szerint azért tudott igen hamar a helyszínen teremni, mert éppen ott haladt el egy ma délutáni focimeccs biztosítására érkező, teljes vonatnyi rohamrendőr.

(via Deutsche Welle)

Óriási meglepetésre lett bajnok az MLB-ben, vagyis az amerikai baseball-bajnokságban az Atlanta Braves csapata. Utoljára 1995-ben történt ilyen velük, így egy egész generációnyi drukkernek volt ismeretlen érzés, hogy milyen is bajnoknak lenni.

Nem is csoda, hogy nagyjából 400 ezren tódultak ki a város központjába, hogy megnézzék a fiúk ünnepi körbebuszozását a kupával. De hiába vártak 26 évet, 26 másodperc sem jutott nekik a jóból. A nyitott emeletes busz ugyanis néhol 55 mérföld per órával, vagyis közel 90-es tempóban zúzott, de a nyugisabb részeken is 50-nel hajtott. 400 ezren megszívták, de vizuális poénnak tökéletes volt!

Nemcsak a pedagógusok, de minden állami alkalmazott kötelező oltásának eltörlését kérik a pedagógus szakszervezetek a kormányzattal folytatott sztrájkbizottsági egyeztetésen.

A Népszavának adott páros interjújukban Nagy Erzsébet, az oltást egyébként támogató Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének választmányi tagja azt mondta:

“Szakszervezetként az a feladatunk, hogy a tagjaink érdekeit nézzük, azokét is, akik ortodox módon elutasítják az oltást.”

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke hangsúlyozta, hogy

“Eddig is arra biztattuk a kollégákat, aki teheti, oltassa be magát. De amit most a kormány csinált, az egy előre megfontolt szándékkal elkövetett politikai gyávaság. A kötelező oltás egy népszerűtlen döntés, amit a jövő évi választások előtt nem mertek vállalni, inkább a munkáltatókkal vitetik el a balhét.”

Gosztonyi megemlítette azt a következetlenséget, hogy miközben elrendelték a tanárok kötelező beoltását “a hozzánk érkező információk szerint a Lázár Ervin programban az ország minden tájáról buszoztatják az oltatlan, hatodikos diákokat a Fővárosi Nagycirkuszba.” Nagy szerint az iskolák úgy működnek, mintha nem lenne járvány, nincsenek érdemi járványügyi intézkedések, nincs tömeges tesztelés, nem hallani semmit arról, hogy szerveznének a korábbiakhoz hasonló akciót a pedagógusok harmadik oltására, nincsenek az oltást népszerűsítő, tudományos érvekkel alátámasztott tájékoztatók.

Gosztonyi elmondása szerint a minap kapott hírt arról, hogy “Tatabányán be kellett zárni egy óvodát, mert mind a 18, többször oltott kolléga koronavírusos lett. A kormány nagyon rossz úton jár, ha azt hiszi, csak az oltás elegendő ahhoz, hogy megfékezzük a járványt.”

A két szakszervezeti vezető megemlítette, hogy bár Kásler miniszter azt ígérte, hogy a koronavírus miatt munkából kieső pedagógusok 100 százalékos bérnek megfelelő táppénzt fognak kapni, ezek a kifizetések alig kezdődtek még meg, csak most kezdik kifizetni a tavaly szeptember-októberben bejelentett táppénzigényeket.

Borzalmas tömegkatasztrófa történt péntek este Houstonban, az Astroworld nevű zenei fesztiválon. A New York Times szerint Travis Scott koncertje közben a tömeg egy része valamiért megindult a színpad felé, mire pánik tört ki.

A nyomakodásban legalább nyolc ember halt meg és több tucatnyian megsérültek - közölte a helyi tűzoltóparancsnok. A helyszínen 300 embert láttak el, 22 főt pedig környékbeli kórházakba szállítottak. A halálok pontos okát még nem tudni, de az már kiderült, hogy a kórházban ápoltak közül 11 embernek volt szívleállása.

Hat tárgynyereményt sorsolnak ki azok között, akik november 1 és 30. között beoltatják magukat az oroszországi Habarovszk Körzetben - jelentette be az illetékes tisztifőorvos egy Insta-videóban. A nyeremények között van egy beutaló általános orvosi kivizsgálásra, egy fogorvosi beutaló, egy frizura megcsináltatása, edzőterembérlet, három tonna szén és egy mikrohullámú sütő. A szénnyeremény azonban nem tartalmazza a házhozszállítást.

Az akció egy illetékes szerint máris siker, hiszen míg szeptemberben napi 15-20 lakó oltatta be magát, novemberben már durván százan vannak naponta. Ebben persze a nyereményeken felül az is szerepet játszhat, hogy az elmúlt négy hét alatt hatszorosára nőtt a fertőzések száma az 50 százalékos átoltottságú körzetben, ahol emiatt most egy hétre szigorú korlátozásokat vezettek be, bezárva a boltok túlnyomó részét.

Katonai rohamcsónakból eszkábált vízi vadászlest, töltényhüvelyeket, lelőtt védett csörgőrécét és kis kárókatonát, illetve egy vadászható tőkés réce tetemét találták meg egy civil szervezet tagjai, miután lakossági bejelentéseket hallva, kamerával eveztek ki a Tisza-tó Hód nevű holtágához - írja a Népszava.

A szervezet a tiszafüredi Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság. Kiss Balázs elnök szerint a tetemek állapota alapján nem egy alkalommal vadászhattak ólomsöréttel a helyszínen, ami vizes élőhelyen eleve tiltott lőszer. A lelőtt madarakat megröntgeneztették, így bizonyosodott be, hogy azokat ólomsöréttel ejtették el.

Az egyesület az ügyben feljelentést tett. A Népszava - egyéb bizonyíték említése nélkül - azt írja, hogy

“A környékbeliek úgy tudják, egy helyi vadásztársaság értékesíthette a tőkésrécék kilövését olasz magánszemélyeknek, ám eközben fokozottan védett madarak is áldozatul estek a vadászatnak.”

A helyszínen talált lőszerek mindenestre olasz gyártmányúak voltak.

“Tehetségként kerültem a Spartacusba, Kiss László volt a vezetőedző, Turi a segítője. Kiss sosem alkalmazott testi fenyítést, de elképesztő kemény edzésadagot írt elő. Ha valaki nem teljesített megfelelően, akkor jött Turi, a piszkos munkát ő végezte el. Az is előfordult, hogy berángatott egy fiút a vécébe, majd ott agyba-főbe verte.”

Ezt Kiss Noémi író nyilatkozta a Blikknek. Kiss gyerekként ígéretes úszónak számított, Egerszegi Krisztina edzéstársa volt. A Blikk azért kérdezte meg, mert Cseh László pár nappal ezelőtt egy interjúban arról beszélt, hogy Turi György, a híres úszóedző fizikai erőszakot alkalmazott az edzéseken.

A saját spartacusos tapasztalatairól Kiss azt mesélte, hogy

“Egerszegi Krisztina edzőtársa voltam, együtt féltünk, sírtunk, rettegtünk a tréningeken, próbáltuk kezelni a magunk módján a helyzetet. Még az is enyhített a fájdalmunkon, hogy az edzőkre gúnynevet akasztottunk. Ha így hívtuk őket egymás között, az már vigaszt jelentett.”

Kisst csak azért lepte meg Cseh előjövetele, mert az írónő azt hitte, az ő gyerekkorában megszokott verés a nyolcvanas-kilencvenes évekre eltűnt az uszodákból. Kiss szerint Csehnek korábban az úszószövetség elnökségi tagjaként módja lett volna felvetni ezt a témát és “a szövetségi kapitány Sós Csaba sem beszélt, pedig dolgozott együtt Turival, és ismerte a módszereit.”

Kiss szerint ő és a kortársai máig nem tudták túltenni magukat az erőszakon és erről zárt fb-csoportjukban szoktak beszélgetni. Az írónő szerint Cseh kiállása elismerésre méltó ás várja, hogy Egerszegi is meséljen a történtekről.

„Asztalok között csúszott-mászott a földön, zavartan bolyongott drága esküvői helyszínének kertjében Cseh Katalin. A Momentum politikusa ki tudja minek a hatása alatt állhatott, amikor azok az újabb botrányos képek készültek, amik most a Bors birtokába kerültek. A fotók tanulsága szerint egymás után gurította le az Aperol Spritzeket."

Ezzel a bevezetővel közölt cikket ma, november 5-én a kormányzati médiakonszernhez tartó Bors weboldala. A cikkhez mellékelt képeken - amiket egyébként az a Kondella Misi művésznevű esküvői fotós készített, aki Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea lagziján is dolgozott - semmi olyasmi nem látszik, amiről a szöveg szól. Cseh egyáltalán nem tűnik zavartnak. Egyetlen képen van nála Aperol Spritz, speciel egy érintetlen pohárral. Első pillantásra nyilvánvalónak tűnik, hogy valamilyen műsorszám vagy esküvői programpont részeként ereszkedett négykézlábra az asztalok között, illetve hogy ezért ment ki az esküvői helyszín kertjébe.

(Cseh egyébként tőlünk tudta meg, hogy Kondella volt Mészárosék fotósa is, jól hallhatóan meg is lepődött rajta.)

“A násznép is csak találgatott: miért alázta meg magát Cseh Katalin azzal, hogy asztalok között, négykézláb botorkált élete nagy napján.(...) Esetleg valamiféle kábítószer hatása alatt állhatott?” - írta a Bors. Olyan képekről, amikről ők végképp jól tudták - de amikről az avatatlan szemlélőnek is ordít - hogy az esemény hivatalos fotósa készítette őket. És ezeket később maga a friss feleség osztotta meg a vendégeivel. Vagyis egészen biztos, hogy nem magatehetetlenül bedrogozott menyasszonyt mutatnak.

Cseh Katalin a 444-nek egyébként elmesélte, hogy a képeken a lagzikon szokásos “menyasszonyrablás” során készült fotók láthatók. Az ő esküvőjükön a rablás ugyanis abból állt, hogy éjfél után elbújt a férje elől, előbb a teremben, majd a kertben, Berg Dániel aztán megkereste őt.

Az külön abszurd elem, hogy a Bors a lopott, privát képek alá a "© borsonline.hu minden jog fenntartva!" feliratot biggyesztette, az Origó pedig "exkluzív fotók"-ként utalt rájuk. A fotókat Kondella készítette a házaspár megbízásából. A 444 Cseh Katalintól származó információja szerint azokat kizárólag a lagzi résztvevőivel osztották meg olyan formában, hogy kaptak egy nem nyilvános linket a fotós kondellamisi.hu oldalára feltöltött képekhez, ahonnan azokat egy külön kóddal tölthették le ezután maguknak. A Bors feliratában az a duplacsavaros vicc, hogy bár a képek lopottak, azokat mégcsak nem is ők, a kopirájtolók lopták el elsőként, hanem a Bennfentes nevű lejáratóoldal.

A Bors cikke ugyanis messze nem az első, a kormányzati propagandamédiában Cseh Katalin és Berg Dániel esküvőjéről megjelent gyalázkodó anyag. A kampányt a bennfentes.net nevű fideszes propagandaoldal indította november 3-án, majd fegyelmezetten átvette egy rakás, egy kézből irányított termék. A Bennfentest egyébként a Magyar Nemzet-es Pósa Károly alapította.

Mivel az alaphelyzet az volt, hogy Csehék esküvőjéről teljesen normális, a műfajhoz képest kifejezetten visszafogott fotók szivárogtak ki, a gyalázkodó kampányban résztvevők háromfajta kommunikációs eszközt vetettek be. Az egyik volt az az újítás, hogy miközben tök egyértelmű képeket mutattak, azt állították, hogy azokon valami egészen más látható.

A második eszköz az volt, hogy vádoló hangnemben lepleztek le abszolúte normális, sőt egy lagziban kifejezetten elvárható dolgokat. A Bors fent említett cikkében például olyan vádak hangoznak el Cseh ellen, hogy a saját esküvőjén

• “filmbe illő módon mulatott”
• grimaszokat vágott
• pózolt az esküvői fotóin
• négykézlábra állt
• lehetséges, hogy berúgott
• kiment a kertbe
• “érthetetlen okokból elindult a kijárat felé”
• féktelenül mulatozott

Az kifejezetten humoros volt, hogy mindegyik kormánylap vádként említette, hogy az esküvőre biztonsági őrök vigyáztak. Pont úgy, ahogy Mészáros Lőrincék nemrég tartott esküvőjén.

A másik taktika saját maguk és az olvasóik teljes debilnek tekintése volt.

A Bors, illetve a Bennfentes nevű fideszes propagandaoldal az esküvői menüben szereplő, aranyporral díszített édességekre utalva arról írt, hogy “csak az aranyozott édességekért milliókat fizethettek a cukrászoknak.” Miközben azt talán még a kizárólag diszkontáruházakban vásárló olvasóik is jól tudják, hogy az étkezési arany régóta nemhogy nem luxus, hanem kifejezetten olcsó dolog. 22 karátos, valódi arany csillámokkal teli pezsgőt már palackonként 1100 forintért is lehet kapni.

Az, hogy valaki aranyozott süteményt eszik-e, kizárólag ízlésbeli, nem pedig anyagi kérdés. Az aranyozást középpontba állító cikkekben egyébként nem említették meg azt, amit más lejárató cikkekben viszont leírtak: hogy a lagzi “Nagy Gatsby” témabuli volt, a résztvevőket megkérték, hogy ilyen ruhákban-jelmezekben jöjjenek és ez magyarázta a sok aranyozást is. Na nem mintha bárkinek magyarázkodnia kéne azért, hogy milyen tematikájú esküvőt szervez saját magának.

A Bors több cikket szentelt annak, hogy Cseh szerintük mennyit költött a ruházatára. Mivel fogalmuk sem volt sem a valód árakról, sem a viselt márkák nagy részéről, ilyen gyöngyszemekkel próbálták kicsinálni az ellenzéki politikust:

“A menyasszonyi cipő miatt sem kell szégyenkeznie Katalinnak, hiszen az is egy olyan márka, amely itthon nem kapható.”

Ez az "itthon nem kapható" visszatérő elem a különféle propagandatermékek cikkeiben. A sohasem utazók irigységét felkorbácsolandó ez a fordulat egy csomó helyen felbukkan: például a Pesti Srácok cikkében. Ugyanez az Origó átiratában: "a menyasszonyi cipő miatt sem kell a momentumos politikusnak szégyenkeznie, hiszen az is egy olyan márka, amely itthon nem kapható." Az Origó nem elégedett meg az egyszerű formulával, amit egy helyen így turbózott tovább: "Ha eddig nem hallott a luxus ruhamárkáról, ne csüggedjen, azért lehet, mert Magyarországon nincs üzletük, ellenben New Yorkban, Milánóban és Svájcban bárki belebújhat Cseh Katalin bőrébe, ha csak egy próba erejéig is."

A kampány markánsan személyeskedő jellegét jól illusztrálja, hogy az abban résztvevő "lapok" az "újságírásban" szokatlan módon többször is célzást tesznek arra, hogy ki szivárogtatta ki nekik a képeket. Azt állítják, hogy egy momentumos, csak, hogy némi belső zavart keltsenek.

Cseh Katalin a 444-nek azt mondta, hogy még a hazai közhangulatot ismerve is meglepte, hogy ilyen nyilvános kampányt alapoztak egy meghitt családi esemény magánfelhasználásra készült, csak a résztvevőkkel megosztott fotóira. A férjével együtt meglepődtek az egészen és "kicsit szomorúnak" tartják ezt az "aljas támadást" és hogy a saját vendégeikre kell gyanakodniuk.

Cseh azt mondta, hogy a cikkekben szereplő "abszurd túlzások" ellenére sem akar bizonygatni semmit, de annyit azért megemlített, hogy a gyűrűje például dédnagymamai örökség volt, a ruháját nem vette, hanem bérelte, a gyalázkodó cikkeben szintén szereplő menyecskeruhát pedig a meglebegtetett többszázezres ár töredékéért rendelte netről, a meghívott barátaik pedig vagy bérelt vagy párezer forintért vett, Nagy Gatsby-stílusú jelmezeket viseltek.

De a Cseh-Berg-kampányban persze nem az esküvő érdekes igazán. Hiszen az egyfelől magánügy, másfelől a megjelent anyagokat végignézve nyilvánvaló, hogy egy drága helyen tartott, sokaknak nyilván elérhetetlen, de azon belül teljesen átlagos eseményről volt szó. Aminek esetében még a drága helyszín sem jelent feltétlenül extrém költségeket, hiszen a házaspár és a Bobo tulajdonosai, Harisék jó barátok.

Sokkal érdekesebb az a kommunikációs taktika, ami a jövő tavaszi választásokig várható kormányzati hangvételt vetíti előre. És ami már az előválasztás és Márki-Zay Péter elleni kampányokban is kitapintható volt. Ennek az az igazi újdonsága, hogy

1. megmutatják egy akadémiai székfoglalót tartó ponty fotóját és aláírják, hogy ez a jávorszarvas seggrészegen tör-zúz a kuplerájban
2. olyan dolgokat sulykolnak, amiket nem egyszerűen nem igazak, hanem még a célcsoport jelentős része is pontosan tudja róluk, hogy nyilvánvalóan nem igazak. Ilyen a több millió forintba kerülő aranyporos sütemény vagy a teljes politikai karrierjét a gyurcsányizmus elutasítására építő, ősjobboldali Márki-Zay Péter legyurcsánybábozása.

Az persze eddig is világos volt, hogy nyilvánvaló hazugságokat is le lehet nyomni nagy tömegek torkán, ha eleget ismételgetik őket. De a Fidesz eddigi ilyen hazugságai jellemzően olyan dolgokra vonatkoztak, amiket-akiket a tömegek személyesen nem tapasztaltak meg. A célcsoport tagjainak nagy része nem találkozott soha Soros Györggyel, nem látott kivont farokkal magyar leányt és munkalehetőséget vadászó migránst, nem táncolt a Pride-on és nem járt mostanában Nyugat-Európában. De lagziban a legszegényebb kisfalusi szavazópolgár is volt már, olcsó szar aranypezsgőt majdnem mindenki látott, a fideszes influencer ugyanúgy, mint a közmunkás, és még Márki-Zay Péter nyilatkozatai is aránylag sok Fidesz-hívőhöz juthattak el.

A következő hónapok döntik el, hogy működik-e a részegjávorszarvas-taktika. Ha igen, ha nem, az Isten irgalmazzon minden magyar hírfogyasztónak, pártállásra és meggyőződésre való tekintet nélkül.

A kormány a napokban több döntést hozott űripari nemzetközi szerződésekről, a legnagyobb figyelmet ezek közül talán a Trabant nevű közös orosz-magyar űrmisszió keltette. Megkérdeztem a külügyminisztériumot, hogy konkrétan mit takar a kormányhatározatban szereplő „Csibisz–AI”, „Obsztanovka–2” és „Trabant” űrmisszió, illetve hogy miről fog megállapodni Szijjártó a német Airbusszal és a francia Thales Alenia Space-szel.

Kapásból kiderült, hogy olyan magyar-orosz programokról van szó, amik “már évek óta futnak hazai egyetemek, kutatóintézetek és hazai űripari vállalkozások, valamint orosz partnerintézmények közötti kooperációban.” Most annyi történik, hogy ezek a két ország hivatalos közös projektjeivé válnak.

A Csibisz, magyarul Bíbic célja a földi villámtevékenység és az atmoszféra elektromágneses aktivitásának megfigyelése és jobb megértése. A Roszkoszmosz Orosz Szövetségi Űrügynökség ehhez egy 40-50 kilós űrszondát - magát a Bíbicet! - fog fellőni.

Az Obsztanovka-2 nem más, mint a Nemzetközi Űrállomás külső burkolatára tervezett mérőrendszer. Ez a magnetoszférában és az ionoszférában végbemenő elektromágneses jelenségeket fogja vizsgálni, illetve az extrém nagy űrjárműveknek az ionoszférával történő kölcsönhatását is. Az első fázisban ehhez kiépítik a mérőállomást, amit később három űrbójával egészítenek ki.

A Trabant esetében a legfontosabb talán az, hogy a szó annyit jelent, hogy kísérő. Nem NDK-s nosztalgia miatt ez a projekt neve, hanem azért, mert két mikroműhold fogja kísérgetni egymást 500 kilométerrel az Egyenlítő felett keringve. De nemcsak keringenek, hanem “folyamatos hullám- és részecskeméréseket végeznek egymástól 100m – 100km távolságban. A két mikroműhold együttes működése képes a dinamikai folyamatok térbeli és időbeli változásainak részletes feltérképezésére.” Hogy miért csinálják ezt? Hogy az emberiség jobban megértse az űridőjárási folyamatok és az egyenlítői ionoszféra dinamikáját.

A két nyugati céggel nem annyira tudományos, mint inkább üzleti céljai vannak a kormánynak:

“Az Airbus és a Thales Alenia Space esetében arra törekszik a Magyar Kormány, hogy a stratégiai megállapodások által ezek a meghatározó, nemzetközi ipari vállalatok hatékonyan tudjanak részt vállalni a hazai űrszektor fejlesztésében.”

Az orosz-magyar projektek költségeiről a minisztérium nem tudott pontos számot mondani.

Hagyjuk az öncsalást: a vadlovak kurva unalmas állatok.

Álló nap lassan mennek, és közben legelnek, reggeltől estig monoton, kizökkenthetetlen ritmusban mozog az állkapcsuk, mint Matolcsy Ádám Ferrari-számlálója, néha pedig hatalmasakat kakálnak közben.

Aztán nagyjából ennyi.

Mivel több száz kilós hordótestüket négy, aránytalanul vékony, ráadásul kemény patában végződő pálcaláb tartja, szájjal pedig a túl puha ajkuk és túlméretezett fogaik miatt ügyetlenek, semmit sem tudnak megfogni, arrébb tenni, ne adj isten felépíteni. Pedig erre még olyan, a gyengeelméjűség határán járó állatok is képesek, mint a cinege vagy a termesz. Az arcjátékuk annyira változatos, mint Nicolas Cage-nek, a testmozgásuk, mint egy óriásteknősnek. Oké, nagy néha rájuk jön a bolondóra és akkor párzanak egyet, amit idővel ellés követ, alkalmanként pedig belefér egy kis nyihogás, két lábon jampiskodás, ártatlan rugdosódás meg egy-egy rövid vágta, de ez tényleg a maximum. Az idő túlnyomó részében legelnek, miközben kreatív energiáikat az emésztés foglalja le.

Török Zoltán ennek ellenére tudott lebilincselő filmet forgatni róluk.

Második mozidarabja, a szokás szerint természetfilmként és játékfilmként is élvezhető Vadlovak úgy az év nagy magyar filmes eseménye, hogy némi túlzással kevesebb esemény történik benne, mint a hatalmas közönségsikert aratott Vad Magyarország elején két perc alatt egy darab hortobágyi birkadögön.

A Svédországban élő és a világpiacra dolgozó Török a maga területén, vagyis a természetfilmezésben akkora nemzetközi sztár, mint mondjuk a Hollywoodban sztároperatőrködő emberjátékfilmes Rév Marcell. A Vad Magyarországgal a hazai nagyközönségnek is megmutatta, hogy hősünket mi teszi világszinten is egyedülállóvá: leginkább az a képessége, hogy játékfilmes eszközökkel és dramaturgiával, de a természetbe szó szerint beépülve dolgozik. A néző az előbbiek miatt hamis antropomorfizálás nélkül is képes azonosulni az állatszereplőkkel, az utóbbi miatt pedig kivételes bepillantást kap a megcélzott állatok életének legintimebb pillanataiba. Török nagy beépülős trükkje egyébként az, hogy nem bújik el, hanem pont ellenkezőleg: addig és úgy tartózkodik az állatok közelében, hogy azok kvázi elfogadják, a környezetük részének tekintsék, így valóságsó-szereplők módjára abszolúte gátlástalanul viselkedjenek a jelenlétében.

A Vadlovaknak már az alaphelyzete is szokatlan, nem valami ritka, esetleg veszélyeztetett őshonos állatfajról szól ugyanis, mint a természetfilmek 98 százaléka, hanem a Hortobágyon élő Przsevalszkij-lovakról. Akiknél mesterségesebb és Hortobágy-idegenebb vadállatok nem nagyon léteznek.

Az eredetileg Mongólia, Kazahsztán és Kína egyes területein őshonos vadlófajta - ami egyben a világ egyetlen létező vadlófaja - legkésőbb a hatvanas évekre ugyanis kihalt, és a fentiekből következően nálunk eleve sohasem élt.

Csakhogy miután az orosz katona-felfedező, Nyikolaj Przsevalszkij tábornok a XIX. század legvégén megtalálta, majd leírta a fajt, a századforduló táján lelkes kutatók befogtak úgy 12-15 példányt. Ezek utódait később több kontinens állatkertjeibe és vadasparkjaiba szórták szét. Amikor a természetben kihaltak, már ezek közül is csak két kisebb, fogságban élő csoportocska létezett. De pár lelkes páratlanujjúpatás-rajongó és nevetségesennagyfej-kedvelő addig ügyeskedett, míg a megmaradt példányok célzott szaporítása révén el nem kezdett nőni a számuk. A következő lépésben a Föld több pontján is génbankként szolgáló méneseket hoztak létre. Például a Hortobágyon, ami azért vált különösen izgalmas helyszínné, mert a vadlovak itt majdnem teljesen szabadon élnek. És ezért olyan jól érzik magukat, hogy mára már itt él az egész világ legnagyobb, félvad körülmények között élő, majdnem 300 nagyfejűt számláló Przsevalszkij-ménese, ahonnan már Mongóliába is telepítettek vissza példányt. (Azért élnek itt csak majdnem szabadon, mert a Pentezugi Vadlórezervátum 3 ezer hektárját zicher ami zicher alapon elektromos kerítés veszi körül.)

Szóval igazán spéci bandát alkotnak a hortobágyi mongol lovak. Spécit és nehezen megközelíthetőt. Hiszen egy kisebb facsoportoktól és nádasoktól eltekintve jól belátható síkságon élnek, és érzékenyebbek, mint egy kormánypárti influenszer.

Török Zoltán mindezek ellenére isteni filmet csinált róluk. Vagyis az egyik nagy trükkje az volt, hogy nem csak róluk. A Vadlovak főszereplője ugyanis legalább annyira a táj, mint a benne élő páratlanujjú patások. A Vadlovak a nagy magyar tájfilmek egyike, Tarr Béla-i, Jancsó Miklós-i és mindenféle más értelemben. A film témája legalább annyira a puszta ciklikus változása, szépsége és részvétlen kegyetlensége, mint a főszereplő vadcsikó felcseperedése. A táj legalább annyit játszik a Vadlovakban, mint mondjuk a Szegénylegényekben.

Bár van főszereplőnk, Cseppke, a vadcsikó, meg a szülei, Pentezug legalább akkorát alakít, mint ő. Meg persze a puszta többi lakója is. A csikó kalandjaival párhuzamosan bomlik ki a pusztai életközösség élete, a ragadozómadaraktól a rókákon át a rovarokig. A perspektíva az egész horizontot befogótól a tíz centire fókuszálóig dinamikusan változik, a film ettől olyan, mint egy nagyzenekari mű, amiben néha minden hangszer egyszerre szól, néha meg egyetlen furulya hallatszik. Olyan jeleneteket látunk közvetlen közelről, mintha mi magunk is ott trappolnánk a lovak között: az embernek néha úgy kell emlékeztetnie magát arra, hogy micsoda bravúr önmagában csak megmutatni ezeket. Nemhogy ilyen képeken és snitteken, ilyen élő dramaturgiával.

Mivel szinte hibátlan alkotásról van szó, szerencsére még az egyetlen komoly hiányossága sem tudja lehúzni . Ez némileg meglepő módon a narráció, ami hagyományosan a magyar, illetve magyarra szinkronizált természetfilmek egyik legerősebb oldala szokott lenni. Végvári Tamás pedig egyenesen a természetfilm-narráció Messije volt. A csúcskategóriás Vad Magyarországban Kulka János is szuper minőségben hozta az igencsak tiszteletreméltó, 0,9 végváris szintet. A szintén topkategóriás Vadlovakban Pokorny Lia sajnos kicsit elszínésznőzi a szerepét, és nem bírja ki, hogy ne szerepeljen a hangjával. Ez az elején kissé zavaró, de a film annyira beszippant, hogy egy idő után szerencsére mindegy.

A Vadlovak hibátlan szórakozás másfél órára. És olyan veszettül jól néz ki, hogy ha lehet egy gyakorlatias tanácsom, ha van több lehetőséged, abban a moziban nézd meg, ahol nagyobb a vászon.