Szily László

A Németh Szilárd Fidesz-alelnök által összehozott kaukázusi magyar muszlim birkózóválogatott címerére egy szó van hímezve: KÉPMUTATÁS.

***

Újabb remek igazolásról adott hírt a keddi sportújság: a magyar szabadfogású birkózóválogatott új tagja a 2018-ben Európa-bajnok Vlagyiszlav Bajcajev.

Az észak-oszétiai muszlim digor kisebbségbe tartozó, 31 éves sportolót úgy igazolták le a magyar válogatottba, hogy nemhogy nem élt vagy versenyzett soha Magyarországon, de még maga az új szövetségi kapitány se találkozott vele soha, egyszer sem.

Ezt maga Bánkuti Zsolt mesélte el a friss Sportban, a következőképpen:

“Bajcajev ezen a héten érkezik hozzánk Tatára, ott megismerkedhetünk vele, és felmérjük, milyen állapotban van.”

Bármilyen bizarrnak tűnhet egy ilyen honosítás a NER-korszak magyar birkózósportjában járatlanok szemében, Bajcajev nem úgynevezett első fecske. Sőt. Ő lesz a negyedik, az utóbbi pár évben a Kaukázusból honosított magyar válogatott szabadfogású birkózó, Halidov Gamzatgadzsi, Muszukajev Iszmail és Kuramagomedov Murad után.

Hogy miért pont az Észak-Kaukázusból vásárolják össze a válogatottat, amióta a Fidesz-alelnök Németh Szilárd a birkózószövetség elnöke? Arrafelé a birkózás a legnépszerűbbb sport, nálunk elképzelhetetlen mértékben, így rengeteg a versenyző, akik közül, hiába jók, csak nagyon kevesen férnek be az orosz válogatottba. Losonczi Ottó, az ESMTK birkózószakosztályának elnöke két évvel ezelőtt, amikor a nagy honosítási hullám indult, így festette le a helyzetet:

„Dagesztánban egy súlycsoportban száz, akár kétszáz birkózó is lehet, tehát hihetetlenül nagy a merítési lehetőség. Ezek a fiatalok javarészt ráadásul egytől egyig ütőképesek a nemzetközi porondon”

Honosítani két, egymással összefüggő okból szoktak, bármilyen sportágról legyen is szó: az azonnali jobb eredmények végett és azért, hogy a honosított nagymenők átadják a tudásukat a nap mint nap velük edző magyar tehetségeknek.

Ehhez képest a fentiek között akad olyan, akit tudatosan távoltartanak a magyar birkózóközegtől és Magyarország közigazgatási területétől, nehogy bemagyarozódjon és emiatt ügyetlenebbé váljon.

Nem viccelek!

Losonczi Ottó a fentebb idézett, az utapotlassport.hu-n megjelent cikkben elmesélte, hogy a négyek egyike, a klub magyar válogatott, utánpótlás EB-harmadik versenyzője, a dagesztáni Halidov Gamzatgadzsi, miért nem “itthon” edz. Hát az elnök szerint ezért:

“Persze, a magyaroknak jó lenne, ha folyamatosan itt lenne, mert rengeteget tanulhatnának tőle, ám Halidov eközben nem jutna egyről a kettőre. Mi több, valószínűleg visszafejlődne. Nem mindegy, hogy ötven, hozzá hasonló képességű versenyzővel készül, vagy egy-kettő olyannal, aki messze el van maradva tőle.”

A minőségi edzésmunka az idei felnőtt vébén egy 24. helyet hozott Halidovnak, igaz a 22 éves versenyző az ifi vb-n ötödik lett. A honosítottak közül az elmúlt 3 évben egyedül Muszukajev szállított komolyabb eredményeket, ő 2019-ben harmadik lett a vébén, idén pedig ötödik az Európa-bajnokságon.

Nincs a világon semmi baj, azzal, ha egy válogatott csapatban más országban született versenyzők szerepelnek. Ellenkezőleg!

A világ mozgalmas és kavargó. Sőt az ilyesmi még tágítja is a szurkolók látókörét. Hiszen miután valaki rájön, hogy pontosan ugyanannyira örül a Párizsban született, guadeloupe-i származású magyar válogatott focista, Loic Nego góljának, mintha a madocsai Messi, Böde Dániel lőtte volna, talán minden más kultúrából érkező embert nyitottabban fog fogadni.

De Negót sem a semmiből igazolták le direkt a magyar válogatott kedvéért, hanem hosszú évekig játszott Magyarországon az Újpesteben és a Vidiben, ő is megszerette az országot, a szurkolók is őt, nem véletlen, hogy nemcsak a normális szurkerek, hanem még a sötét rasszisták is örömmel fogadták a válogatottban.

Németh Szilárdban és az általa gründolt kaukázusi magyar válogatottban sem az a vicces, hogy egy világversenyen adott esetben kiállhatunk csupa olyan muszlimmal, akik évente talán csak néhány napot töltenek Magyarországon.

Hanem hogy mindezt annak a pártnak a legszűkebb vezetőségi tagja vezényelte le, amelyik kendőzetlenül és válogatás nélkül uszít minden muszlim ellen - kivéve persze, ha Orbán Viktor vagy a Klán terrorizmustámogatással is gyanúsított üzletfeleiről van szó.

És persze ne csináljunk Krisztusból bohócot: változó világ ide vagy oda, tényleg nevetséges dolog kapásból leigazolni valakit a magyar válogatottba úgy, hogy az illető talán még sosem járt Magyarországon. Mit jelent ezek után a magyar válogatottság, amiről annyira átszellemülten szoktak beszélni? Na és mekkorát hörögne a lépten-nyomon a nemzeti színek szentségéről papoló Fidesz, ha egy ilyen akciót bárki nemfideszes vezényelne le?

A koronavírus viszi el showt, de miközben minden a mainstream járványról szól, a covidnál sokkal ijesztőbb tüneteket kiváltó kór fertőz Somogy megyében. Egy biztató van: a fertőzés a jelek szerint csak nehéz helyzetben lévő kistelepülések fideszes polgármestereire veszélyes.

A járvány tünetei december 10-én jelentkeztek. Ezen a napon egy rakás, Marcali körzetében található falu polgármestere egyidőben kezdett irracionális cselekvéssorba: kimentek a falujuk szélére, ahol lefotóztatták magukat a helyiségnévtábla mellett állva.

Így tett Gadányi Albert Táskán:

Tóth Csaba Pamukon:

Pozsonyi Erika Pálmajorban:

Poszáné Szabó Edit Somogyszentpálon:

és még sokan mások.

Majd az elkészült képeket beküldték a Pártközpontba. A vírus az ott dolgozók agyát is megzavarhatta, ugyanis fogták a képeket, mindegyikhez írtak egy rövid, egymásra nagyon hasonlító egyenszöveget, majd az így létrehozott bejegyzéseket december 10-én egymás után kiposztolták a “Fidesz Marcali és környéke” nevű Facebook-oldalra. De mégcsak nem is a polgármesterek neve alatt, hanem “Fidesz Marcali és környéke” szerzővel, hogy a naiv szemlélő azt hihesse, ezek a polgármesterek az állampárt annyira semmibe vett szolgái, hogy a Párt már azt sem bízza rájuk, hogy a saját nevük alatt posztoljanak központilag, a Rogán-stáb által megírt tartalmakat. Hanem megírják ezeket helyettük, majd az egyes szám első személyben fogalmazott szöveget központilag publikálják.

Az, hogy mi válthatta ki ezt az ijesztő helyi járványkitörést, az egyenposztok szövegéből gyorsan kiderül. Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt a környéken kampányolt. A Fidesz-központ pedig megpróbálta felmelegíteni azt a karaktergyilkolós kampányát, amit egy mást jelentő mondatot kiforgatva indítottak egy hete MZP ellen. Akiről azt próbálják elhitetni, hogy tősgyökeres vidékiként, olyan politikusként, aki egy egész politikai figuráját önnön vidékiségére építi, a vidékieket úgy általában “falusi, egyszerű, tudatlan” embereknek nevezte volna egy videójában. (Megfejtés: ez nem igaz, Márki-Zay a falusiak egyszerű, tudatlan részhalmazáról beszélt, akiket a fideszes propaganda megvezetett. Na nem mintha ez okos ötlet lett volna tőle.)

Az egészben az a jó, hogy a megalázott polgármesterek arcáról pontosan leolvasható, mit gondolnak erről a remek vígjátékról, amiben nekik kell játszaniuk a csicskát.

Marcali és vidéke eljutott odáig, ahol a Szovjetunióból éppen kiválóban lévő, de még nem független Ukrajna volt a kilencvenes évek legelején, amikor az egyik télen kiugrottunk Kárpátaljára, Nagypaládra, paducot fogni. A Tisza mellett autózva megláttunk az út szélén egy nagyon öreg, aprócska nénit, aki egy vékony pulcsiba és egy nagy fekete kendőbe burkolva kapálta a kövesutat. Ez még itt is annyira abszurd látvány volt, hogy lassítottunk a kátyúk miatt eleve biciklis tempón. Így megfigyelhettük, igazából mit csinál a néni.

Egy, a folyó menti földekről a főútra vezető dűlőút torkolatánál állt és a traktorok által az aszfaltra hordott, azonnal kőkeménnyé fagyó agyagos földdrabokat próbálta lesarabolni. Miközben egymás után hajtottak ki onnan a munkagépek, mindegyik több mázsányi agyagot terítve az útra és végképp értelmetlenné téve, amit a néni csinált.

Gondoltuk segíthetünk neki egy fuvarral, ezért megálltunk, köszöntünk és megkérdeztük, hogy elvihetjük-e bárhová. "Köszönöm nem" - mondta a néni - "nekem ötig ezt kell csinálnom." "DE MIÉRT??" - szakadt ki belőlem a kérdés. "Mert azt parancsolták a kolhozban" - válaszolta a néni.

Olyan virális tartalmat osztott meg Kína párizsi nagykövetsége a Twitteren, ami az újfajta, agresszív csendőrhumorra és gúnyos beszólásokra építő trolldiplomácia korában is feltűnő.

Egy dalról van szó, méghozzá az egykori szovjet propagandadalocskákkal, a csusztuskákkal rokonítható gúnydalról. A skót Nathan Evans idén tavasszal dolgozta fel és tette netes megaslágerré a Wellerman című új-zélandi tengerésznótát. Ennek a dallamára ad elő Amerika-ellenes beszólássorozatot egy macska-teve-vízibivaly-kecske-ember felállásban játszó, animált együttes.

Olyan remek szövegekkel roastolva az amerikai típusú demokráciát, hogy

Ez az amerikrácia! / A demokrácia csak álca, az amerikrácia uralja a világot / Ha bármelyik ország nemet mondana rá / Az kap egy nagyot / A mi demokráciánk a kultúránkat, az akaratunkat és a lelkületünket tükrözi / Ha a rendszeretek mindenre megoldás /Akkor miért lett annyi ellenfele? / Az országban a pénz beszél / A politikáról a Cég dönt / Dezinformáció és a választókörzetek átszabása torzítják a választási eredményt /

A klip a kivételesen ideges kínai reakciósorozat része, amit az váltott ki, hogy Joe Biden amerikai elnök Kínát nem hívta meg a december 9-én megtartott virtuális demokráciakonferenciájára - az Orbán-kormányt sem - Tajvant viszont igen.

Baromi jó kortárs festménykiállítás nyílt pénteken a Krisztina körúti Tér-Kép Galériában, a Tabán mozi mellett, a legjobb, a járványhelyzet ihlette műalkotásokkal, amiket 2020. márciusa óta bárhol láttam. Akkora mázlim volt, hogy Nagy Gabriella kiállítását én nyithattam meg, alant olvasható a megnyitó szövege, benne a viccesen csavaros kiállítás képeivel.

Kedves közönség, drága műélvezők,

Az sehol sincs leírva, hogy megnyitóra csak a kiállító művész hozhat képet, úgyhogy én is hoztam magammal egyet. Na nem a saját művem, hanem fabrik felhasználóé, de legalább nekem küldte annak idején.

(Ezen a ponton maga a Művész mutatta fel az irtózatos képviccet.)

A kép, mint látjátok, első pillantásra klasszikus irkafirka, mondjuk rá, hogy fekete-fehér vonalas grafika, műfaja szerint talán gyerekrajz. De már a második pillantásra gyanús, hogy itt valaminek még kell rejtőznie. A gyakorlott képnézegető agya ilyenkor automatikusan Poirot üzemmódba kapcsol, de mivel képzőművészeti alkotásról van szó, be-LSD-zett Poirot üzemmódba, vadul kapcsolgatva az érzékelés és a fogalomalkotás különböző síkjai között.

Mit is látok? Felhő, glóriás alak plusz kapu: ez itt talán a menny. Ez a filterből ítélve nyilván tea. Ha koponyák teremnek rajta, akkor ez feltehetőleg a halálfa, a pirossal megjelölt rész meg a halálfa törzse, esetleg a halálfa szára.

Ha jól kiokoskodtuk magunkat, az agyunk automatikusan elvégzi a nyomozómunka többi részét és rájövünk, hogy minket itt csúnyán átvertek. Ebben az esetben egy borzalmas, grafikus szóviccel.

Hasonló módon működnek Nagy Gabó friss képei is, de ezek szerencsére nem rohasztják meg az agyunkat és az átverés nem ennyire nyíltan rosszindulatú.

Ami óriási újdonság a Mester karrierjében, hiszen a különböző korszakaiban volt már metafizikus, érzéki, szürreális és vicces, de agyalós még nem nagyon.

De mikor agyal az ember? A való életben leginkább akkor, ha már végképp, tényleg nincs mást csinálnia. És ezek az itt kiállított képek tényleg olyankor készültek, amikor nem nagyon lehetett mást csinálni, mint agyalni. Vagyis a járvány alatt.

Amikor, valamikor tavaly tavasz végén világossá vált, hogy a covid nem valami pár hetes epizód, hanem talán kormeghatározó változás, de mindenképp hosszútávú életmódváltással jár, egyből kíváncsi lettem, hogy milyen műalkotásokat fog inspirálni. Abból, amit eddig láttam, messze ez a kiállítás a legérdekesebb és legszórakoztatóbb művészi vírusreakció, még annál is jobb, mint amikor a Dropkick Murphys a töküres bostoni Fenway Park baseballstadionban adott online koncertet, egymástól biztonságos távolságban tomboló zenészekkel.

A kiállítás kulcsszava az újrahasznosítás. Az egész ezzel a 2015-ben festett medvés képpel indult, nem véletlenül az a címe, hogy “Újrahasznosított következmény”. Az eredeti festményen a nagy élő és a kis döglött medve között ott pózolt vidáman guggolva Semjén Zsolt és Lázár János. Világjárvány idején érdemes nagyobbra venni a fókuszt két ilyen kis bogárkánál - mondhatta magában az egyébként közismerten állatkedvelő művész és újrahasznosította a képet.

Azért nem azt mondtam, hogy átfestette, mert amit Nagy az itt látható sorozatában művel, az hangsúlyozottan nem egyszerű átfestés. Saját képet átfesteni igen elterjedt dolog, kábé azóta, hogy létezik a festés és a kép fogalma. Az átfestésnek több formája is van, a radikális megoldás a korábbi kép teljes lefestése, de hasonlóan gyakori, hogy a művész addig dolgozzon tovább a képein, apró lépésekben amíg tartani bírja az ecsetet, spaklit vagy más festékhordozó eszközt. Van, aki a már kiállított, megfotózott, katalógusba nyomtatott munkáit is simán átfesti, ha ahhoz támad kedve.

Gabó azonban sokkal inkább újrahasznosította a saját képeit, abban az értelemben, hogy az eredeti festmények kisebb-nagyobb részleteit változtatás nélkül, eredeti formájukban tartotta meg. Ezáltal kapásból idézetté változtatva őket. Ez az átfestés helyetti idézetté változtatás nem jelentéktelen kategorizálási kérdés, hanem - szerintem legalábbis - az egész kiállítás lényege.

Ha korábban már nem jöttünk volna rá, René Magritte a művészettörténet legismertebb pipás festményével, a Képek árulásával már 1929-ben tanárbácsisan az arcunkba vágta, hogy “héló, gyerekek, amit néztek, az nem Valami, hanem csak egy kép a Valamiről.” Nagy Gabó munkáit is ennek a tudatában néztük korábban is és azok ennek a tudatában szippantottak be mégis.

De mi történik, tette fel a kérdést hősünk a járvány kiváltotta agyalós hangulatban, ha ezt az árnyképet, amit festménynek nevezünk, önmagán belül festményként ábrázoljuk, megteremtve az árnykép árnyképen belüli árnyképét? Az idézőjelen belüli idézőjelet. Mi marad a képből, vagyis mivé lényegül át az? Gyengül az a hatás, amit korábban kiváltott? Másként hat? Vagy pont, hogy erősödik?

Hogy ne vonja el a figyelmünket erről az elvont kérdésről, Gabó az újrahasznosított festményeken új elemként gyakran szerepelteti festmények hátoldalát, hogy az árnyék árnyékának az árnyéka ne zavarja meg túlzottan a nézőt. A sorozatindító medvés darab első verziójánál például a kisebb festmények még felénk fordultak és mindegyik másmilyen volt, de ez túlzottan kaotikus hatást keltett, elvonva a néző figyelmét, így a mester később egy kivételével megfordította az összeset.

A képpé változtatott kép koncepciója néha direktben jelenik meg, vagyis a régi elemek kisebb festménnyé alakulnak át az új festményen belül, ahogy ez mondjuk a régi hányós állatos sorozat néhány átfestett - bocsánat, újrahasznosított - darabjánál is látható.

Ezek a munkák a beléjük festett aprócska kiállításnéző emberekkel, illetve macskával derűs nosztalgiával idézik fel mondjuk a Louvre-ban kiállított hatalmas barokk festményeket, amik a Louvre gyűjteményét ábrázolják, rendszerint a többszáz gondosan megfestett apró festményt bámuló aprócska figurák társaságában. Ennél a hányós sorozatnál ideális arányban van jelen a spekulatív, konceptuális elem és ellenpólusként az a nagyon is földhözragadt gondolat, hogy “szegény alkotó, mennyit ábrándozhatott arról, hogy milyen jó lenne újra múzeumba járni.”

Ha hús-vér alkotót képzelünk a képek mögé, akkor még a sok hátulról látható festmény is nyer egy újabb értelmezési réteget, hiszen miből lát a legtöbbet egy szoba- és műteremfogságra ítélt festő? Hát festményhátból. Két festőművész gyerekeként én konkrétan festményhátak között nőttem fel. Egy vakkeret láttán előbb felidéződik a kiskorom, mint amikor a régi hintalovamat látom, úgyhogy tudom, miről beszél a művész.

Ez a kiállítás az elvont tanulságok mellett nagyon is konkrétan a járvány és a bezártság terméke. Mit csinál az ember, ha nem mehet sehová, azon felül, hogy sóhajtozik, mint a lehallgatott államtitkár? Hát internetezik, amíg ki ne folyik a szeme. Nagy új munkamódszere, vagyis a régi motívumok új környezetbe illesztése talán nem véletlenül rokon a mémgyártók hasonló eljárásaival.

A festmény kettősségét az adja, hogy egyrészt nagyon is fizikai tárgy - aki pakolt már fel komplett kiállítási anyagot, az tudja, hogy ez mennyire igaz - másrészt csak egy téglalap alakú luk. Egy szabályos alakú hiány, amin keresztül egy virtuális térbe kukucskálhatunk be. “Na de mi történik, ha erre a hiányból szerkesztett ablakra ráesik az eső?” - teszi fel a szemtelen kérdést Nagy az ott látható két képen, amik az én személyes kedvenceim.

Nagy festészetét a régi, nagyszabású légköri jelenségeket bemutató festményein keresztül ismertem meg annak idején. Ezekben az fogott meg, hogy az összes metafizikai rétegükkel együtt milyen érzéki, hedonistán, és főként jól megfestett munkák voltak. Olyan jól, hogy a nézőjüknek műélvezés közben eszébe sem jutott, hogy nem pipát látok, hanem egy pipa képét. Ez a két festmény azt kutatja, hogy mi történik egy ennyire a primér érzékekre ható élménnyel, ha finoman eltávolító idézőjelek közé helyezzük. Fiinoman, hiszen a nem létező üvegen remegő esőcseppek sokkal finomabb utalást jelentenek egy festett képkeretnél.

Na de mire utalnak a Kádár-kockás képen mászkáló cserebogarak, akik mintha egy, a magyar táj egy darabját tartalmazó doboz üvegfedelén mászkálnának?

Hogy rovargyűjtemény az egész világ, és bogár benne minden férfi és nő, de a Gyűjtő annyira feledékeny, hogy elfelejtett felnyársalni minket gombostűvel? Hát ezt már az alkotótól kell megkérdezni, ami eleve a megnyitók második legjobb része a piálás után.

Nagy Gabó ezúttal tényleg jól meg akar kavarni bennünket, ezért néhány, több, itt látható képén még egyet csavar a présen aztáltal, hogy újrahasznosítottnak kinéző, de valójában teljes egészében frissen festett munkákról van szó. Direkt nem árulom el, hogy melyik kép ilyen. Ez a gesztus talán a külvilág szemében tök érthetetlen önmitológiát teremtő művésztípusnak szánt fricska. Hiszen Nagy csalását csak az tudja leleplezni, aki minden korábbi képét ismeri és emlékszik is rájuk.

Az újrahasznosítás becsapás - tanultam meg egy haveromtól, aki a szelektív hulladékgyűjtés egyik hazai úttörője volt. A Szigeten, mármint a Sziget fesztiválon tanultam ezt meg tőle, annyira régen, hogy a részegek még magyarul dünnyögtek a bokrok között. A haverom boldogan mesélte, hogy megnyertek egy jó pénzes nyugati pályázatot, így a Sziget lett az első hely Magyarországon, ahol - az ő szervezésükben - szelektíven gyűjtik a szemetet. Az meg mit jelent? - kérdeztük tőle. Hát annyit, hogy háromféle kukába gyűjtjük a hulladékot, külön a papírt, külön a fémet és műanyagot és külön a többit. És mi történik vele utána? - kédeztem. “Jön a normál kukásautó és egybeönti az egészet - mondta a haverom spanja a valóságnak megfelelően. És mennyit adtak a nyugatiak ennek a megszervezésére? - kérdeztem. Tízmillió forintot - mondta a span a túl sok fröccs hatására, mire mindannyian egyetértettünk, hogy tényleg az újrahasznosításé a jövő.

Ez, azt hiszem, zárszónak is megteszi, jó nézegetést, személyes újrahasznosítást és beszélgetést mindenkinek!

“Legalább ötvenen haltak meg, de az áldozatok száma valószínűleg közelebb lesz a 70-100-hoz” - jelentette be Andy Beshear, az állam kormányzója szombaton reggel. Kentuckyra előző este soha nem látott tornádókatasztrófa sújtott le. Bár a helyzet még zavaros, egyelőre úgy gondolják, hogy egymás után négy tornádó csapott le, amelyek közül az egyik különösen hosszan, több mint 300 kilométeres sávban rombolt a talajon.

A legsúlyosabb helyzet Mayfield városában alakult ki. Itt a kormányzó elmondása szerint 110 ember menekült be a helyi gyertyaöntő üzembe, ami nem bizonyult tornádóállónak, így ezen az egy helyszínen több tucatnyi ember halhatott meg a politikus szerint. miután beszakadt az épület teteje. Az áldozatok száma azért sem ismert, mert a romok eltakarítása csak most kezdődött.

A viharok és forgószelek péntek este nemcsak Kentuckyban pusztítottak, hanem egy hosszú sávban Arkansas, Illinois, Missouri és Tennessee államokban is, amikre összesen 24 tornádó csapott le. Arkansasból két áldozatot jelentettek eddig.

Megkezdődik a kormány által a koronavírus-járvány első hullámát követően vásárolt teherszállító repülőgép kereskedelmi üzemeltetése, a WizzAir hetente háromszor fog megfordulni a géppel Magyarország és Kína között - jelentette be szombaton Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.

Az Airbus A330-200F típusú gép szombat délelőtt szállt fel először ilyen kereskedelmi útra. A teherszállító Airbust a kormány a világjárvány miatt sürgős egészségügyi beszerzések felgyorsítása végett vásárolta annak idején. Szijjártó elmondása szerint már nem kell rendszeresen oltóanyagokat szállítani, így jelentős szabad kapacitása lett a repülőgépnek, ezért a héten aláírták a szerződéseket a WizzAirrel a kereskedelmi alapú üzemeltetésről.

"Még soha nem volt a magyar államnak állami tulajdonban lévő, magyar felségjelzésű, szélestörzsű, hatalmas kapacitással és teherbíró képességgel rendelkező, menetrendszerinti forgalomban részt vevő teherszállító repülőgépe, most már ilyen is van"

– hangsúlyozta Szijjártó Péter.

A gép hetente háromszor fog megfordulni Budapest és Csengtu között. A külügyminiszter szerint az érintett magyar és kínai cégeknek már nem kell a nagy nemzetközi szállítmányozási vállalatokra várniuk. Az első forduló során a gép nagyjából tíz tonna rakománnyal indul Kínába, majd onnan ötven tonna áruval fog visszatérni, alapvetően elektronikai és autóipari alkatrészekkel - mondta le a miniszter.

A gép üzemeltetésének pontos konstrukciója egyelőre nem ismert, az ügyben kérdéseket küldtem a minisztériumnak, amint válaszoltak, frissítem az anyagot.

“Műtüdő mentheti meg Csollány Szilveszter életét” - írja a Blikk. A bulvárlap az úgynevezett ECMO kezeléshez vagyis az extrakorporális membránoxigenizációhoz használt készüléket nevezi műtüdőnek. Ilyenkor a páciens vérét egy külső szerkezeten áramoltatják át, ami a szív és a tüdő szerepét egyszerre átvéve keringeti és oxigénben dúsítja a vért.

Ez nagyon megterhelő folyamat, így ezt a bevatkozást jellemzően fiatalabb, aránylag jobb fizikai állapotú betegeken szokták csak végezni. Az ECMO önmagában is kockázatos időnyerő kezelés, veszélyes szövődményekkel, amit ezért csak indokolt esetben végeznek. A Blikk szerint az országban 30-40 ehhez való készülék található összesen.

Hétfőn írtuk meg a Magyar Nemzet információja alapján, hogy az olimpiai- és világbajnok tornász koronavírusos és lélegeztetőgépre került.

Csollány korábban többször is oltásszkeptikus posztokat osztott tovább a Facebook-oldalán.

Egy szicíliai püspökség szóvivője hivatalosan elnézést kért, amiért Antonio Stagliano püspök pár napja azt mondta egy csapat gyereknek, hogy a Mikulás nem létezik és hogy a piros ruháját a Coca-Cola találta ki reklámcélból.

“A püspök nevében sajnálatomat szeretném kifejezni a megjegyzése miatt, ami elszomorította a kicsinyeket, miközben jelezni szeretném, hogy Stagliano püspök úrnak ez nem állt szándékában” - közölte az egyházmegye szóviviője. A Facebookon publikált szöveg további részében azt magyarázzák, hogy a Szent Miklós alajára épülő Mikulás jó esetben a nagylelkűség, az önzetlenség szimbóluma, rossz esetben viszont, ha elveszti ezt a jelentését, csak a konzumerizmus, a birtoklási vágy és a vásárlás jelképe.

A botrány gyökere igazából a Mikulás figurája körüli zűrzavar. Olaszországban például - angolszász kulturális hatásra - karácsony este jön a Babbo Natelénak nevezett Mikulás, de csak aránylag nemrég, mert ő itt eredetileg egyáltalán nem volt a karácsonyi sztori része, ahogy például nálunk sem. Az olasz gyerekek hagyományosan eleve nem is karácsonykor, hanem január 6-án, Vízkeresztkor kapnak ajándékot, ráadásul egy La Befana nevű boszorkánytól.

A Mikulás-Télapó-Santa Claus-figurának köztudott módon kevés köze van a legenda szerint szegény leányoknak pénzt ajándékozó Szent Miklós püspök keresztény hagyományához. Az angolszász - eredetileg amerikai - Santa Claus figurája, aki egy Északi-sarkon lakó dagadt, piros ruhás, fehér szakállas bácsi, aki Karácsonykor ajándékot hoz, egy hamar népszerűvé vált, 1823-ban publikált amerikai versből származik. De ebben a versben Santa még egy dagadt, piros ruhás, fehér szakállas törpe manó. A ma ismert figura több népszerű, XIX. század végi grafika, majd XX. század eleji reklámkampány alapján fejlődött ki és lett a manócskából másfél mázsás nagydarab férfi. Ebben tényleg nagy szerepe volt a Coca-Colának, de más cégek már őelőttük is reklámoztak piros köpenyes Santával. Akinek a neve nem valamilyen ismeretlen Szent Klauszra utal hanem a holland Sinterklaas nevének angolosítása. Sinterklaas még maga Mikulás volt, a Szent Miklós-legendához kötődő, december 6-án érkező jótét lélek, akit a például New Yorkot is megalapító holland telepesek vittek magukkal Amerikába, ahol idővel erősen megváltozott.

Eljött a délelőtt tíz óra, a hagyományos tacskójóslás időpontja. Nevezett állatok a néphit szerint ilyenkor azt mutatják meg a viselkedésükkel, hogy aznap mit érdemes csinálnia az embernek. A jós- és prekog-képességekkel rendelkező Minó (alul) és Txiki (fölötte) ma tízkor ezt üzenték a tacskójóslásban hívőknek:

Mit is mondhatnék?

Mark Meadows, a Fehér Ház egykori kabinetfőnöke egy olyan, 38 oldalas Powerpoint-prezentációt adott át a Capitolium január 6-ai elfoglalását vizsgáló kongresszusi bizottságnak, ami azt tanácsolta Donald Trump elnöknek, hogy hirdessen rendkívüli állapotot és ne adja át az elnökséget Joe Bidennek. A dokumentum, melynek egyik verziója a Guardian birtokába került, a “Választási csalás, külföldi beavatkozás, opciók január 6-ára” címet viseli.

A prezentációban felvázolt terv szerint először a szenátorokat és a Képviselőház tagjait informálták volna arról, hogy külföldről beavatkoztak a választásokba, hogy Trump ekkor rendkívüli állapotot hirdessen, érvénytelennek nyilvánítva az elektronikus szavazást és a helyzet alkotmányos megoldására kérje fel a Kongresszust.

A dokumentum szerint Mike Pence alelnök 3 módon akadályozhatta volna meg Joe Biden választási győzelmét. (A Kongresszus január 6-ai ülésén számolták meg az elnökválasztást eldöntő elektori szavatokat, formálisan is kihirdetve a választás eredményét.) Három módon, vagyis

1. a kulcsállamok Bident támogató elektorainak kizárásával
2. Trump-párti elektorok bevonásával
3. vagy az ülés elnapolásával, ami lehetőséget nyújtott volna arra, hogy utána már csak a helyszínen leadott szavazatokat számlálják meg.

Ez utóbbi verzióhoz igen hasonló megoldást tanácsoltak Trumpnak január 4-én vagy 5-én az elnök legközelebbi emberei, köztük Rudy Giuliani és John Eastman ügyvédek, illetve Steve Bannon tanácsadó.

Miután Pence nemet mondott mindhárom lehetőségre, Trump arra várt ötleteket az embereitől, hogy miként lehetne megakadályozni, hogy egyáltalán megtartsák az ülést a Kongresszusban.

A prezentáció - aminek egyelőre nem egyértelmű, hogy ki a szerzője - arra alapoz, bármiféle bizonyíték nélkül, hogy választási csalás történt, például olyanokat állítva, hogy 8, a választás eredményéről döntő csatatérállamban “a kínaiak szisztematikusan ellenőrzést szereztek a választási rendszer felett.” Ekkorra már Jeff Rosen, a Trump által kinevezett igazságügyi miniszter is kimondta, hogy nincs bizonyíték a választás eredményét befolyásoló csalásra.

A Guardian forrásai szerint ezt a prezentációt január 4-én megmutatták néhány republikánus képviselőnek, de Trump ügyvédcsapata nem látta azt.

Kell-e pulóver ma a tacskóknak? Nem egyértelmű.

Az éjszaka Nyugat-Magyarországon keményen fagyott, máshol -3 és +3 fok között volt a hőmérséklet, a reggel sokfelé ködös, később felhős, borult, de nem esős idő várható.

Délen azért eshet egy kicsi, a Mecsekben akár némi havas eső is. Aztán napközben feltámad a szél, ami nagyjából északról fog fújni, a délnyugati országrészben akár erős lökésekkel megbolondítva.

Mindez vasárnap már direkte kellemesnek fog hatni, akkor ugyanis mediterrán ciklon érkezhet viharos széllel, pár fokos lehűléssel, havas esővel, hóval, keleten és a Bakonyban akár hófúvásokkal.

(via idokep.hu)

Egész életére eltiltotta az állattartásról a bíróság azt a newporti nőt, akihez a rendőrség eredetileg kokainkereskedelem gyanúja miatt szállt ki házkutatásra. A rendőröket kevésbé lepte meg, hogy tényleg találtak kokaint, mint az, hogy Vicki Holland telefonján milyen videók sorakoztak.

A nő az egyiken egy zacskó kokaint nyújt a sarokba bújó majmocskának, közben azt mondja neki, hogy “Kérsz kokót? Nyald le az ujjamról!” De ez semmi ahhoz a videóhoz képest, amin a majom kétségbeesetten kukosol a vécécsészében, a néha nevető, néha a majmot átkozó nő azt mondja neki, hogy “Nekem kell a vécé, lehúzzam?”, majd vagy ő, vagy az egyik gyereke tényleg lehúzza. A felvételben ugyanis talán az a legzavarbaejtőbb, hogy a nő a hangokból ítélve gyerektársaságban kínozta az apró majmot. (Az állat szerencsére épp hogy, de nem csusszant le a csatornába .) Más felvételekből kiderült, hogy a 38 éves, négygyerekes anya mindenféle, nem selyemmajomnak való emberkajával etette az állatot, például gyrossszal és hamburgerrel.

A nő az állatkínzásért 12 hetes felfüggesztett börtönbüntetést kapott és ki kell fizetnie 548 font perköltséget. A Kinder-tojásbelsőben talált kokainért többet kapott, ő 20 havi, a partnere 30 havi felfüggesztett börtönt és 4 ezer font pénzbüntetést.

(via Guardian)

Nagy kár, hogy Putyint személyesen semmi sem köti Arhangelszkhez, de a Moszkvától 1000 kilométerre északra fekvő kikötőváros átkeresztelése befektetőket és turistákat hozhatna plusz csökkenthetné a település lepattantságát. Ezeket Alekszander Donszkoj, a város volt polgármestere magyarázta a gazeta.ru-nak. A lap azért kérdezte meg a politikust, mert Donszkoj az instagramján vetette fel, hogy városát át kellene keresztelni Putyingrádra.

Donszkoj példaként a csecsen főváros, Groznij egyik főutcáját hozta fel, amit egy szakaszán Ramzan Kadirov sugárútnak hívnak - Kadirov az orosz tagköztársaság elnöke - , hogy a folyó másik oldalán már Vlagyimir Putyin sugárút legyen a neve. “Az utca tökéletes állapotban van. Kétszer jártam ott, van mit tanulnunk tőlük. Egy ilyen nevű városban az önkrományzat egyszerűen nem működhet rosszul” - nyilatkozta Donszkoj.

A 350 ezres város fénykora a közép- és kora újkorra esett, akkoriban ez volt Oroszország nagy tengeri kikötője, aztán az 1700-as évek elején megalapították Szentpétervárt és Arhangelszknek harangoztak.

A női foci új hőse Sam Kerr. Mármint az ausztrál válogatott és a Chelsea legendás csatára eddig is elég nagy hős volt, de szerdán olyat tett, amit női focista még soha.

Csapata Londonban játszott BL-meccset a Juventussal, amikor egy férfi meccs közben egyszerűen besétált a pályára és elkezdett szelfizgetni. A jelenet abszurditását fokozta, hogy a férfiak meccseivel ellentétben a szervezők itt nem rohanták le azonnal a betolakodót, aki hosszú másodpercekig békésen szórakozhatott a pálya közepén. Pont addig, amíg fel nem bosszantotta Kerrt, aki ilyen csodálatos módon fejezte ki a nemtetszését:

A fickó egyből leszerényedett és futott ki a pályáról.

A bíró a szabályok szerint nem tehetett mást, mint sárgát adni neki, pedig magában nyilván ő is megtapsolta Kerr remek ötletét és pontos kivitelezését.

Az EP-alelnök Dobrev Klára posztolta ki elsőként a Facebook-oldalára, hogy az Európai Parlamentben felavatták a két éve meghalt legendás filozófus, Heller Ágnes szobrát. A szobrot Dobrev pártja, a DK pártalapítványa, az Új Köztársaságért rendelte meg és ajándékozta az EP-nek.

Az átadást dokumentáló fotón a mű a "köztiszteletben álló tudós emlékműve" műfajának klasszikus felfogásához képest meglepően viccesen néz ki. A mögötte álló DK-s képviselők valóságos óriásoknak néznek ki az incifinci posztamensen álló, cseresznyemagfejű Hellerhez képest.

Akinek, mint az a közeli fotóról kiderül, egyébként tök jó feje van:

Éppen ezért az "irtó jó a fej, de ezen a posztamensen elég bizarrul hat" indítással kezdtem csetelni róla Szalay Péter szobrásszal, a portré alkotójával.

"Igen. Bizarr." - értett egyet a művész.

A figyelmes olvasónak akkor is ismerős lehet Szalay neve, ha egyébként nem tájékozott a kortárs hazai szobrászat területén. A neve ugyanis egy rövid ideig sokat forgott a hírekben. Az ő ironikus munkája volt a duplacsavaros poénokra kevésbé fogékony szélsőjobboldali homofób szabadcsapatok által kirakása után 24 órán belül szó szerint megsemmisített Ferenc téri szobor. A szivárványszínű, BLM-térdelést bemutató New York-i Szabadság-szobor.

Amivel Szalay egyszerre tudta csőbe húzni az azt megsemmisítőket és a szobrot a saját szimbólumuknak hívő antifasisztákat, a gyakorlatban megmutatva, hogy hová vezethet a felszínes szimbolómukra építő identitáspolitika.

Azt a Prizma címet viselő szivárványszín szobrot Szalay 3D-nyomtatóval hozta létre. Mint most elmesélte, azért volt egyáltalán 3D-nyomtatója, mert megvette emiatt a Heller-szobor miatt. Erre ugyanis jóval korábban érkezett a felkérés a józsefvárosi köztéri pályázatnál, a filozófus két évvel ezelőtti halála után közvetlenül. A szobrász így fotók alapján dolgozott. A Heller-portré technológiai értelemben annyira korszerű, hogy a mintázás a virtuális térben történt: Szalay 3D-s programmal tervezte meg azt.

"Azért ilyen poligonredukált" - magyarázta. A sokszögezés eleve népszerű motívum a kortárs dizájnban, itt pedig "a ráncok strukturáját hozza elő". A szobor anyaga is virtigli XXI. századi cucc, a fej ugyanis bronztartalmú pla műanyagból van nyomtatva.

A szobor kissé bizarr összhatásra visszatérve, annak két fő okát találtam. Olyan büsztről van szó, amelyiken a modell válla már nem jelenik meg, csak a nyakáig tart. De mivel a nyak rövid és előreálló, az szinte nem is érzékelhető, főleg magasabb nézőpontból. Emiatt kelti azt az illúziót, hogy amazóniai stílusú zsugorított fejről van szó, pedig a fej a valóságban az alkotó elmondása szerint "kb életnagyság". Ez az effekt a kis posztamensre állítva csak erősödik.

De a helyszín ismeretében ez az egyedi, manócskaközpontú megközelítés abszolúte érthető. Az EP épülete ugyanis az egyesülő Európa egyik legnyomasztóbb, emberdaráló/falanszter/óriáshangár jellegű középülete, ami olyan súllyal telepszik a benne nyüzsgő emberi hangyákra, hogy azoknak kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy érdekes portrészobrokat vegyenek észre. Ezt viszont határozottan észre lehet venni még lenyomasztott állapotban is, ami kapásból fél sikert jelent.

D. budapesti gimnazista, akinek december 6-án reggel suliba menet ellopták a mobilját. Az iskolába érve azonnal felhívta a szüleit, akik az Iphone készülékkövető alkalmazásának segítségével máris látták, hol van a telefon. A Deák tér és az Astoria között, a metrópótló buszon lopták el, de már egy XIX. kerületi háznál virított a kék pont.

Az apa autóba ült, és indult a helyszínre, az anya azonnal hívta a 112-es Egységes Segélyhívó Rendszert. De az operátorral beszélve kellemetlen meglepetés érte: az kerekperec megtagadta, hogy járőrt küldjön a helyszínre, hiába kérlelte az anya, mondván, ilyenkor sokat számít a gyorsaság. Az operátor azt mondta neki, a rendőrök csak azután hajlandók elindulni, ha a családból valaki odaért a helyszínre, és onnan hívja ki őket. A nő ezt a reakciót alig akarta elhinni, ezért újra tárcsázta a 112-t, de az újabb operátor ugyanezt a választ adta.

A szülők nem értették, mi az elutasítás oka, hiszen néhány napja olvasták a hírt: amikor egy Balatonról Budapestre tartó vonaton ellopták egy utas mobilját, és az áldozat ugyanennek az alkalmazásnak a segítségével meglátta, hogy a telefon éppen Akarattyán van, a kenesei rendőrök a hívására azonnal kocsiba ültek, és a benzinkúton el is kapták a tolvajt.

A mostani sztori vége sajnos az lett, amit elképzel az ember: az apa elindult, durván 20 perc alatt ért a helyszínre, de a telefont közben kikapcsolták, a jel eltűnt. A férfi a helyszínről hívta a rendőrséget, ezúttal ki is mentek, de jel híján nem tudtak mit tenni.

A 444 érdeklődésére a BRFK közölte: onnantól számítva, hogy az utóbbi riasztás december 6-án 8:38-kor hozzájuk megérkezett, ők 18 percen belül ott voltak a helyszínen. A válaszuk szerint ekkor “megpróbálták felhívni az eltűnt mobiltelefont, de az nem volt kapcsolható”.

A BRFK megemlítette, hogy “mivel a készülékkövető applikáció által jelzett területen egy tízemeletes társasház és egyéb ingatlanok találhatók, más helyszíni intézkedésre nem volt lehetőség”. Vagyis ebben az esetben talán akkor sem sikerült volna megtalálni a telefont, ha a diszpécser hajlandó kiküldeni a járőrt. De ez nem változtat azon, hogy a 112 operátora eleve megtagadta azt, ami talán az egyedüli esélyt nyújthatja ilyen esetekben.

Az ügyben kérdéseket küldtem a diszpécserrendszert működtető ORFK-nak, amint válaszoltak, frissítek.

A károsult családot annyira felháborította a hozáállás, hogy az ügyben személyesen is feljelentést tevő apa jegyzőkönyvbe foglaltatta, hogy sérelmezi az eljárást. A 444-nek így idézte fel ezt:

"Azt mondtam a rendőrnek, hogy ez olyan, mintha ellopnák a nagy értékű, nyomkövetővel felszerelt autómat, hívnám a 112-t, hogy ott a kocsi az ukrán határnál, a 112 pedig azt mondaná, hogy induljak, és ha már a saját szememmel is látom az autót, akkor telefonáljak újra."

A szövegromlás szép példájaként ez egyébként abban a formában került be a jegyzőkönyvbe, hogy "sérelmezem, hogy nem egyből indítottak oda rendőrjárőrt, és megvárták, hogy én menjek oda hamarabb."

Akit mindez elszomorított volna, annak itt a vicces fordulat a végére. A feljelentési jegyzőkönyvben is szerepel, hogy a feljelentő megkapta a tájékoztatást az áldozatsegítés lehetőségéről, és hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrök a kapcsolatfelvétel végett megadják a számát az Áldozatsegítő Szolgálatnak.

Mi ez az áldozatsegítés, és hogy működik a gyakorlatban? A feljelentő elmesélte:

"Ma reggel felhívott valaki, aki az Igazságügyi Minisztériumhoz tartozik, mert eljutott hozzá az ügy, és megkérdezte, hogy igénylek-e lelki segítségnyújtást a tolvajlás miatt. Illetve hogy a telefon munkaeszköz-e nekem, mert lehet, hogy erre járna segély. Aztán kiderült, hogy a gyerek telefonja, és így nem jár."

• Orbánnal egyidős, ő is jogász és ő is a Bibó Szakollégiumba járt.
• Olyan magas, mint egy kosaras.
• Havi 3 millió körül keresett plusz költségtérítés.
• A titkosszolgálatok vezetőin közül ő tudta talán legtöbbet arról, hogy kiket figyelnek a magyar szolgálatok.
• A Központi Nyomozó Főügyészség szerint a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől hosszabb időn keresztül, rendszeresen, alkalmanként 2-5 millió forintot kapott.
  

“A mentelmi jogról valamennyien tudjuk, akik tanultunk jogtörténetet, hogy ez egy olyan vívmány, ami gyakorlatilag az ellenzéki képviselők védelmét szolgálja éppenséggel a végrehajtó hatalommal szemben.”

Amikor Völner Pál ügyvéd, az Igazságügyi Minisztérium miniszterhelyettese, parlamenti államtitkára 2017. szeptember 20-án ilyen jogászosan kioktató modorban válaszolt Staudt Gábor jobbikos képviselő korrupcióról szóló napirend előtti felszólalására, még nem sejthette, hogy pár év múlva azon kevés kormánypárti képviselők egyike lesz, akinek a legfőbb ügyész a mentelmi joga felfüggesztését kéri. Völner ráadásul nem mezei képviselő, hanem tapasztalt kormányzati káder: a NER-korszak hajnalán négy évig volt közlekedési államtitkár az akkor fejlesztési minisztériumban, most pedig már hat éve parlamenti államtitkár az igazságügyi tárcánál.

Utóbbi minőségében az elmúlt években ő volt az, aki főnöke, Varga Judit igazságügyminiszter helyett aláírta a lehallgatási jóváhagyásokat, napi 3-5 alkalommal adva engedélyt a hazai titkosszogálatoknak titkos megfigyelésre és információgyűjtésre. Mint a Pegasus-ügyben kiderült, több esetben is a kormányzati korrupció feltárásán dolgozó újságírók és aktivisták ellen.

Még egy bibós

Völner Pálénál tökéletesebb politikai pedigréje a NER koordinátarendszerében egyszerűen senkinek sem lehet. Az 1962-es születésű, az ELTE jogi karára Orbán Viktorral nagyjából egy időben járó, hozzá hasonlóan vidékről - Győrből - a fővárosba kerülő, a pannonhalmi bencéseknél érettségiző, a miniszterelnöknél fél évvel idősebb jogász szintén a Fidesz-keltető Bibó Szakkollégium diákja volt.

Talán ennek is köszönhető, hogy Völnernek később nem kellett beállnia a Rogán Antal intésére egyszerre lájkoló, megosztó és kommentelő fideszes Facebook-hadseregbe, pedig ez alól kevés kormánytag kap felmentést, a sereg egyik legaktívabb katonája pedig maga Varga Judit, Völner közvetlen főnöke.

Hiába volt bibós, Völnert nem azonnal ragadta magával a politika, mint annyi, a szakkollégiumban a Fideszt megalapító társát. A jogi egyetem elvégzése után rövid ideig dolgozott az adóhivatalban, majd céges jogtanácsosként, hogy az ügyvédi vizsga megszerzése után 16 évig ügyvédként tevékenykedjen. Az ügyvédkedést Nyergesújfaluban kezdte, akárcsak a politikával való alapszintűismerkedést, amennyiben 1998 és 2010 között a Duna-parti kisváros önkormányzati képviselője volt. De hiába a múlt, 98-ban még nem fideszes színekben, hanem függetlenként szerzett mandátumot. 2002-ben már a Nyergesújfalui Polgári Kör jelöltjeként futott be, 2006-ban viszont már a Fidesz neve is ott szerepelt az övé mellett.

Ebben az évben röffentette be a politikai karrierjét: egyszerre lett a Komárom-Esztergom megyei Fidesz és a megyei közgyűlés elnöke, hogy a 2010-es évekre ő legyen a megye fideszes erős embere.

A 2010-es országgyűlési választásokon szerzett először parlamenti mandátumot, már az első fordulóban többséget szerezve a komáromi választókerületben. 2014-ben Esztergomot hozta egyéniben, a DK-s Vadai Ágnest és a jobbikos Nunkovics Tibort legyőzve, 2018-ban megismételve az eredményt. Ha nem bukik le, jó eséllyel megint ő lett volna a kormánypárti induló az esztergomi körzetben, ahol az ellenfele az ellenzéki előválasztást vetélytárs nélkül nyerő Nunkovics Tibor lett volna. A jobbikos Alfahír szerint az esztergomi Fidesz-szervezet - amit ő vezetett - most pénteken döntött volna arról, hogy kit indítanak.

Száraz nyilatkozatok, vérforraló füzet

Másfél hónappal ezelőtt történt, hogy a parlament igazságügyi bizottságának ülése után Tordai Bence ellenzéki képviselő a terem előtti folyosón odalépett az ülésről távozó Varga Judit igazságügyminiszterhez és riporter módjára kezdte kérdezgetni a Pegasus-ügyről, mivel odabent nem engedték meg neki ezt. Varga nem volt hajlandó válaszolni semmire, de Tordai csak ment mellette és folyamatosan kérdéseket tett fel neki. Mindaddig, míg a lépteit főnöke mellett szaporázó Völner meg nem elégelte ezt és a füzetével el nem takarta Tordai kameraként használt telefonját.

Nem valami egetrengető sztori, de messze ez a legvadabb dolog, ami Völnerrel eddig politikusként történt. A keret nélküli ügyvédszemüveget viselő, halkszavú, feltűnést csak kosárlabdázóhoz illő testmagasságával keltő Völner - állítólag ő a legmagasabb parlamenti képviselő - a Pegasus-ügy kirobbanásáig szinte ismeretlen volt a nagyközönség előtt.

Nem véletlenül. Nem tartozik a sokat nyilatkozó kormánytagok közé és a közösségi médiában is visszafogott. Eleve nincs is politikusi Facebook-oldala, néha kiposztolt egy-egy nyilvános képet a privát falára és fenntart egy szerény Instagram-oldalt.

Ezen keresztül egy kirándulni és szőlőben matatni kedvelő, az unokáival lelkesen játszó, kötelező képviselői megjelenéseit nagyobb hűhó nélkül letudó képviselő képe bontakozik ki.

Völner annyira magas, hogy amikor a Hír TV két éve portréfilmet forgatott róla, a riporternő ennek érzékeltetése végett ráállt egy kőre, hogy mutassa, még így is mennyivel kisebb az államtitkárnál:

Bár a fentiek miatt Völner leginkább a jogi bikkfenyelven kommunikáló jámbor technokrata képét sugározza magáról, hősünk nem szakértő volt soha, hanem politikus. 2018-ban például az Origónak adott, teli szájjal sorosozó interjúval melegített az országgyűlési választásra. Csendes szőlészkedéssel megyei szintű erősemberré sem válhatott volna. De az lett, nemcsak a Komárom-Esztergom-i közgyűlést, illetve a megyei és Esztergom városi pártszervezetet vezette évekig, de 2015 és 18 között ő volt a megye fejlesztéséért felelős miniszteri biztos is.

Völnernek mindeddig ezzel együtt sem volt bármilyen néven nevezhető nyilvános politikai arcéle, talán egyetlen területet kivéve. Ez pedig a korrupció.

Micsoda látnoki szavai volt a korrupcióról!

Hivatalánál fogva ugyanis alkalmanként neki kellett reagálnia például uniós korrupciós felmérésekre és hasonlókra. 2015. novemberének végén egy ilyen alkalommal egy olyan jogszabályt említett meg a Parlamentben, ami most - pusztán elvileg - akár a börtöntől is megmentheti. A korábbi évek fideszese igazságügyi reformjai között felsorolta ugyanis, hogy

“az Országgyűlés (...) 2011. november 14-én döntött a vesztegetési cselekmények felderítésében a hatóságokkal érdemben együttműködő elkövetőkkel szemben alkalmazható lehetőségről, a büntetés korlátlan enyhítéséről, amellyel a látencia csökkenését kívánta elérni. Ez a korábbi szabályozáshoz képest, amely automatikus, kötelező és teljes büntetés alóli mentességről rendelkezett, szigorítást jelentett. Az új szabályok értelmében a büntetés korlátlan enyhítése ugyanis nem jelent automatikus enyhítést, alkalmazásának mértéke a bíróságtól függ.”

A politikusokat gyakran vádolják azzal, hogy nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Völnert ezzel nem lehetett vádolni, például amikor ugyanebben a felszólalásában, valóságos látnok módjára vezette le, hogy

“Újabb kiskapuk záródtak be a korrupciós és a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények előtt azzal, hogy (...) új tartalmú különös részi tényállások jöttek létre. Ilyen például a vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban, illetve a vesztegetés elfogadása bírósági vagy hatósági eljárásban.”

Az utólag már kevésbé tűnik jó ötletnek, hogy ugyanebben a felszólalásban azt is kimondta, hogy

“Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy sajnos Magyarországon ma az ellenzék van tele korrupciós ügyekkel. “

Nem éhezett

Völner nemcsak de csendes, de kifejezetten jól kereső politikus is, aki első ránézésre biztosan nem szorul rá kenőpénzekre. Képviselőként havi 1 millió 210 ezer 800 forintot kap, államtitkárként ehhez 1296300 forint járul és cafeteria címén is járt neki évi 460 ezer forint, ami havi 2 millió 967 ezer 100 forint fixet jelent a költségtérítéssel nem kalkulálva.

A legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint felerészben tulajdonosa az 553 négyzetméteres telken álló, 160 négyzetméteres nyergesújfalui családi házuknak, van másfél millió forint névértékű részjegye, 8,5 milliós takarékbetétje és 3,5 millió forint készpénze.

De nemcsak ő él polgári színvonalon a családból. Három gyerekének egyike, Völner Marcell Pál annak a hazai dunai hajózási piacnak az egyik kikötőtulajdonos-menedzser-szereplője, amit annak idején államtitkárként részben Völner Pál irányított. A dunai turistahajózás és áruszállítás területén a kormányzat ráadásul kifejezetten aktív játékos, üzleti szövetségben a Hableány-katasztrófát okozó svájci szállodahajós céggel, a Viking River Cruises-szal.

A Magyar Narancs 2019-es tényfeltáró cikkében így fogalmazott:

"A kormánykörök és a svájci cég kapcsolatára más is utal: Völner Pál igazságügyi miniszterhelyettes, volt közlekedési államtitkár fia együtt irányítja a svájci Viking River Cruises AG (VRC) magyar leányvállalatának vezetőjével a Suzuki-gyár termékeinek úsztatásából egyre több hasznot húzó azon Mahart-céget, amelynek ő az egyik tulajdonosa is."

Völner Pál még 2011-ben, közlekedési államtitkárként nyilatkozott arról, hogy milyen jó, hogy egy 800 millió eurós uniós projekt részeként lakóhelyén, Nyergesújfaluban szállodahajók fogadására is alkalmas kikötő épülhet. Hogy milyen a fideszes apai szerencse: a kikötő nemcsak megépült, de azt ma már az a Mahartlog Port Kft. üzemelteti, amelyben Völner fia az egyik ügyvezető tisztségviselő. "Mi több" - írta a Magyar Narancs - "Völner Marcell Pálnak 2017 áprilisától idén májusig 29 százaléka is volt a Mahartlog Portban, az üzletrészt Spányik Gábortól, az MPN ügyvezetőjének (Völner Pál mahartos ismerősének) nemzetközi szállítmányozó cégétől, a Mafracht Kft.-től vásárolta meg. Völner fia ugyan májusban megvált e közvetlen részedéstől a cégben, ám a Tagba Kft. révén továbbra is a Mahartlog Port egyik kisebbségi tulajdonosa."

Bár a hétfői parlamenti ülésnap csúcsa az volt, amikor Orbán miniszterelnök kifejtette, hogy aki azt állítja, hogy nálunk sokkal többen halnak meg covidban lakosságarányosan, mint máshol Európában - ami egyébként objektív tény - , az ezzel azt mondja, hogy nálunk rosszul dolgoznak az egészségügyi dolgozók, az azonnali kérdések órája ezen kívül is lendületes produkciónak bizonyult.

A jobbikos Jakab Péter jelzőzésekben és személyeskedésben gazdag azonnali kérdésében Orbánt azzal a 2008-as kijelentésével próbálta szembesíteni, miszerint "a gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak." (A forint árfolyama a napokban történelmi mélypontra zuhant az euróval szemben.)

A miniszterelnök válaszában - hasonlóan a nap korábbi fideszes megszólalóihoz - válaszadás helyett a 2010. előtti baloldali kormányokat ekézte, akik elvették a 13. havi nyugdíjat és “devizahitel-csapdába csalták a családokat”.

Jakab erre a “papírkájából a száját nyalogatva” válaszoló Orbánról beszélt, akinek a hatalom “elvette a józan eszét”. Amire Orbán azzal vágott vissza, hogy a baloldal el akarja törölni a rezsicsökkentést és az ellenzék programja az áremelkedés programja. Annak ellenére mondta ezt, hogy épp most szabadult el az infláció igen rég tapasztalt mértékben. Talán emiatt fejezte be Orbán a válaszát azzal a poénnal, hogy “sajnos ön ide nem ülhet át”, mármint Jakab a fideszesek közé a parlamenti patkóban.

A következő ellenzéki kérdező az MSZP-s Harangozó Tamás volt, aki arról faggatta Orbánt, hogy normálisnak tartja-e, hogy a kormány inkább megsemmisített 5 milliárd forint értékű, kábé egymillió darab PCR-tesztet ahelyett, hogy ingyen odaadták volna mondjuk az iskoláknak.

Orbán erre előbb azt mondta, hogy “a PCR teszt semmin sem segít. Az oltás, az segít.” Majd arról beszélt, hogy a PCR teszteket tényleg megsemmisítették, de ez szerinte természetes, mert ilyen a készletgazdálkodás, a lényeg az, hogy minden védekezéshez szükséges dologból legyen elegendő.

Harangozó egyetértett azzal, hogy az oltás tényleg a legfontosabb. De szégyennek nevezte, hogy a velünk közel egyforma lakosságú Ausztriában harmad annyian haltak meg, például mert ingyenesek a tesztek.

Mint a miniszterelnöki választ részletező friss cikkünkben megírtuk, Orbán erre azt a meghökkentő tézist fejtette ki, hogy aki megemlíti a halálozási adatokat, az ezzel azt állítja, hogy a magyar egészségügy dolgozói dolgoznak rosszul.

Az MSZP-s Szakács László arról azonnali kérdezte Orbánt, hogy van-e felelőse a “két vállra fektetett” forintárfolyamnak és a magas inflációnak, ami magasabb, mint a környező országokban.

Orbán erre azt válaszolta, hogy egész Európában magas az infláció, ezért nem fair a jegybankot hibáztatni (bár Szakács addig nem hibáztatta a jegybankot.) Miután válasz helyett előbb többedjére is megismételte, hogy az ellenzék szerinte eltörölné a rezsicsökkentést, azt is elismerte, hogy “részben igaz”, amiről Szakács beszél, majd felsorolta, hogy a kormány szerinte mit tesz az infláció ellen. Ebből az derült ki, hogy a miniszterelnök értelmezésében a választások előttre beígért minimálbéremelés és a 13. havi nyugdíj hasonló visszaadása mind inflációcsökkentő lépések, csakúgy mint az, hogy folytatnák a rezsicsökkentést.

Az egyik legabszurdabb csörte az LMP-s Schmuck Erzsébet és a miniszterelnök között zajlott. Schmuck nyitásnak nem személyeskedett, hanem idézett. Méghozzá a JóKor című, minden magyar nyugdíjas postaládájába bedobott kormánypropaganda-magazin legutóbbi számának miniszterelnöki bevezetőjéből. Ebben Orbán többek között a következőket írta:

“2010-ben Magyarország Kormánya (...) úgy döntött, a nyugdíjak vásárlóértékét meg kell őrizni, s ha az ország gazdasági teljesítménye ezt lehetővé teszi, akkor a gazdasági növekedés eredményeiből a magyar nyugdíjasoknak is részesülniük kell. (...) ezért tudtunk az elmúlt években többször is magas összegű nyugdíjprémiumot fizetni."

Schmuck - hazugozás nélkül, ám a valóságnak megfelelően - arra figyelmeztetett, hogy nyugdíjprémiumról szóló törvényt nem az Orbán-hanem a Bajnai-kormány fogadtatta el, még 2009-ben.

Majd megkérdezte, hogy mit tesz a kormány azért, hogy a jövő évre ígért nyugdíjemelés megegyezzen a tényleges inflációval, ne csak a korábban tervezett alacsonyabbal.

Orbán erre azzal válaszolt, hogy “önök kormányoztak”, amikor elvették a 13. havi nyugdíjat. Ehhez képest Schmuck pártja, az LMP sohasem kormányzott a története során, és még csak éppen hogy megalakult, néhány hónapos, jelentéktelen parlamenten kívüli erő volt, amikor a Bajnai-kormány a nyugdíjügyi döntéseit hozta.

De Orbán a végén azt is kibökte, hogy mivel az infláció jövőre tényleg több lehet, mint a tervezett 3 százalék, januárban 3 helyett 5 százalékot emelnek a nyugdíjakon.

A párbeszédes Tordai Bence arról beszélt, hogy egymillió főre vetítve nálunk az EU-átlag 4,5-szerese a covid-halálozás, alig van tesztelés, miközben inkább megsemmisítettek 1 millió darab, 5 milliárdot érő tesztet, közben légszennyezés miatt évi 13 ezer magyar hal meg, az elmúlt 4 évben 940, főleg kis falvakban élő idős magyar fagyott halálra és évi 47 ezer ember hal meg elkerülhető okokból. A kérdése az volt, hogy Orbán a választásokig tesz-e valamit a magyarok életéért.

Orbán egyetlen számot sem cáfolt tételesen, cserébe az egészségügyi dolgozók elleni “gusztustalan támadásnak” minősítette a releváns statisztikák felidézését. Szerinte a magyar egészségügy nincs szétverve, hanem az ellenzék uszít az oltás ellen. Hasonló csúcspont volt, amikor egyetlen bővített mondaton belül vádolta meg azzal Orbán az ellenzéket, hogy semmilyen, a védekezéssel kapcsolatos szavazásban nem működött együtt a kormánnyal, majd emlegette fel, hogy az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény esetében az ellenzékiek a kormánnyal szavaztak.

Ennyire futja? Az egészségügyi dolgozók háta mögé bújni szánalmasan gyenge eresztés - reagált Tordai. Orbán viszontválasza? Az ellenzékiek szerinte el akarják adni a budapesti Városházát.

A rendkívül elkeserítő azonnalikérdés-fesztivál humoros csúcspontja egyértelműen az volt, amikor az igen alacsony pedagógusbérekre rákérdező jobbikos Ander Balázs arról beszélt volna, hogy a legatyásodott oktatási rendszer mennyire nem érdekli a gyerekeiket drága magániskolákba járató NER-parazitákat, de parazita helyett először véletlenül parizert mondott.

Orbán szerint a pedagógusok joggal kérnek emelést és jövőre 10 százalékos emelést, választási Fidesz-győzelem esetén meg még többet ígért nekik.

Hogy nemcsak a becsületes sport tud szórakoztató lenni, azt tökéletesen bizonyította a kolumbiai másodosztály hétvégi fordulója.

A tét a feljutás volt, videónk főszereplője, az erre esélyes Union Magdalena idegenben játszott a Llaneros csapatával és mindenképp győznie kellett volna. De a 81. percben a hazaiak szereztek vezetést. A Magdalena azonban elképesztő fordítást mutatott be: a hosszabbítás legvégén, a 95. és a 96. is gólt lőtt. Nem is akármilyeneket!

Már az egyelítő is vicces volt, mert a két középhátvéd látványosan egyedül hagyta az egyszem csatárt, de a második gól volt a történelmi. Egy meccsen, amiről tudták, hogy adja a tévé, ezt meg merték csinálni:

Érdemes újranézni, micsoda remek alakítást nyújtanak a középső védők, de igazából az egész, ott tébláboló-nézelődő hazai csapat! A jelentések szerint a helyszínen úgy tűnt, hogy talán a kapus pont nem volt benne, de ő legalább úgy tett, mint aki próbálkozik. Ezt erősíti a hetes számú vendégjátékos zavarodott-megdöbbent arckifejezése, akit mintha elemien meglepett volna, hogy a kapus egyáltalán megpróbált védeni és oldalra terelte őt. Szerencsére ez sem volt akadály, mert belül a védők állva nézték, ahogy a segíteni érkező társa berúgta a beadást.

Itt látható ugyanez a csoda egy másik szögből:

A levonuló hazaiakat a saját szurkolóik kiabálva gyalázták - a második videót kell nézni -, nem igazán meglepő módon.

A dolog talán mégsem marad ennyiben. A kolumbiai profi focisták szervezete, az ACOLFUTPRO a hatóságok közbelépését kérte. A Lllaneros hivatalos közleményben jelentette be, hogy a maga részéról belső vizsgálatot indít. egyben felkéri a szövetséget, hogy ők is indítsanak eljárást.

A bundagólról Juan Cuadrado, a Juve kolumbiai focistája, aki a hétvégén szögletből lőtt közvetlen gólt a Genoának, egy twitben azt írta, hogy az a "tisztelet hiányát" mutatja. Matues Uribe, a Porto középpályása direktebben fogalmazott, ez szerinte a "kolumbiai foci szégyene".

A 86 éves Peggy MacSween Benbecula szigetén lakik, a Skócia legészakibb csücskétől is északnyugatra húzódó Külső-Hebridák szigetcsoportjának egyik tagján.

Az idős hölgy környékbeliekkel trécselve nemrég elmesélte, hogy 50 évvel ezelőtt krumpliszedés közben elvesztette a jegygyűrűjét az akkori földjükön.

Több sem kellett Donald MacPhee szomszédnak,

aki pár éve beleszeretett a fémkeresőzés hobbijába: fogta a készülékét és megkereste Peggy MacSween egykori krumpliföldjét, ami időközben népszerű szabadtéri tengerbámuló-piázgató hellyé vált. Ötezer négyzetméteres, vagyis fél focipálya méretű rétet kell elképzelni. De MacPhee-t ez sem tántorította el.

Sőt az sem, hogy mivel, mint említettem, népszerű piálóhelyről van szó, a föld alatt rengeteg gyűrű hevert. Nem jegy-, hanem sörösdoboznyitó gyűrű. De annyi, hogy MacPhee perceken belül csipogást hallott, majd rövid, de izgatott ásás után talált egy ilyen alumínium gyűrűt. Rövidesen megint jelzett a készülék, a férfi megint ásott majd újabb szemetet talált. És ez megismétlődött összesen 90 alkalommal. Miközben ilyen kincsek kerültek elő a föld alól:

De MacPhee makacs ember és ha egyszer elhatározta, hogy segít a néninek megtalálni a gyűrűt, nem adta fel könnyen. így 3 napon át fülelt és ásott. Aztán a végén megtalálta a tőzegben. Íme:

Letisztogatta

aztán fogta magát, odahajtott Peggy MacSween házához, becsöngetett és annyit mondott, hogy “Mutatok valamit”, azzal elővette a gyűrűt. “Nem hittem volna, hogy valaha látom még” - mondta MacSween kissé feleslegesen, de annál boldogabban.

(via Facebook, Guardian)

Csütörtöki tárgyalásuk után közös sajtótájékoztatót tartott a lengyel Donald Tusk, az EPP elnöke és Márki-Zay Péter, az egyesült magyar ellenzék miniszterelnök-jelöltje,

ahol Tusk tényként beszélt arról, hogy a Néppárt a tagjai közé várja MZP mozgalmát. Illetve a remélhetőleg győztes választások után a pártját.

Az esemény itt nézhető vissza.

Az EP legnagyobb, polgári jobbközép frakciójának vezetője szerint fontos, hogy a kereszténydemokrata értékeket vallók együtt védjék meg az alapvető európai értékeket. A demokrácia, a jogállam megvédése miatt minden ezeket fontosnak tartó erőnek össze kell fognia - szögezte le a lengyel politikus, aki a sajtóeseményen nem rejtette véka alá, hogy Orbán Viktorban, illetve a lengyel PiS-ben látja az európai értékek fenyegetőit.

Közös nyelven beszélünk - mondta Tusk, előrevetítve, hogy az európai kereszténydemokraták a választási kampányaik során is együtt fognak működni.
Márki-Zay Péter első megszólalásakor ezt emelte ki, hogy Magyarországon nemcsak a kereszténydemokraták, de az egész ellenzék összefogott a korrupció, a megfélemlítés és az egypártrendszer ellen, a baloldaliaktól a liberálisokon át a nemzeti radikálisokig.

Bár Magyarország és Lengyelország helyzete sok szempontból hasonló, vannak különbségek: Lengyelország gazdaságilag is sokkal jobban áll, folyamatosan zárkózik fel az uniós átlagszinthez, míg az Orbán-rezsim ebben megrekedt, a járványkezelésben pedig megbukott - fejtegette Márki-Zay. Aki szerint a demokratikus magyar ellenzék legfőbb ellensége az autokrata Orbán-rezsim. MZP szerint világos, hogy Orbán Putyin érdekeit képviseli, miközben a magyar választók 80 százaléka az Unióban maradna.

Amikor egy lengyel újságíró megkérdezte, hogy MZP mit ajánlana a lengyel ellenzék figyelmébe a magyar ellenzék miniszterelnök-jelöltjeként, a politikus az előválasztást nevezte meg. Mint olyan eseménysorozatot, amivel a magyar ellenzék annak ellenére képes volt irányítani a közbeszédet, hogy magyar közszolgálati média elhallgatta azt, őt pedig győztes jelöltként meg sem interjúvolták.

Tusk azt fejtegette, hogy a Néppárt elnökeként mindent megtesz, hogy aktivizálja a demokratikus erőket a magyar demokraták oldalán. A lengyel jobbközép politikus szerint a magyar és a lengyel kormánypártban az a közös, hogy pénzt, reményt és álmokat lopnak a népüktől.

MZP ezután arról beszélt, hogy az Unió vezetőivel tárgyalva azért lobbizott, hogy Magyarország továbbra is kapja meg az uniós támogatásokat, de úgy, hogy azok ne az Orbán-család és a fideszes oligarchák zsebeiben végezzék, hanem eljussanak a magyar néphez.

Olvasónkkal, K.-val együtt várakozott a villamosra csütörtökön 11 óra előtt az a férfi, aki egyedileg preparált, a szájánál gondosan kivágott maszkot viselve szállt fel a 4-es 6-os villamosra. Mindez Pesten, a Jászai Mari téri megállóban történt.

Megkérdeztem az illetékeseket, hogy utasok vagy ellenőrök jelentették-e az esetet, amint válaszolnak, jelentkezem.

A lemondását október elején bejelentő osztrák kancellár osztrák sajtóhírek szerint ma, csütörtökön a déli órákban fogja tudatni a közvéleménnyel, hogy minden politikai megbízatásáról lemond és teljesen kivonul a politikai életből. Eddig azt mondta, hogy exkancellárként is marad az ÖVP párt elnöke és parlamenti frakcióvezetője.

A pártelnöki posztra Karl Nehammer belügyminisztert tartják esélyesnek, de szóba került Karoline Edtstadler Európa-ügyi miniszter neve is.

Bár maga Kurz állítólag a gyereke megszületésével indokolja a drasztikus váltást, eléggé életszerű, hogy a döntésben az ellene is folyó korrupciós nyomozásnak is szerepe van.

A gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó osztrák államügyészség (WKStA) október elején házkutatást tartott az ÖVP bécsi központjában, a kancellári hivatalban és a pénzügyminisztérium épületében is. Ennek nyomán kormányválság alakult ki, Kurz pedig néhány nappal később bejelentette lemondását a kancellári tisztségről.
A WKStA vesztegetés és hűtlen kezelés gyanúja miatt vizsgálódik a kancellár körül: azt próbálják kideríteni, hogy manipulálta-e az ÖVP az Österreich című lapban megjelent közvélemény-kutatási adatokat 2016-ban Kurz érdekében, és közpénzből fedezték-e a megjelentetésüket.

Kijött az első fotó Antall Józsefről, mármint a Blokád címmel forgó új magyar játékfilmben az egykori miniszterelnököt játszó Seress Zoltánról.

A fent látható állapot eléréséhez a sminkesek és maszkmesterek állítólag alkalmanként 2 órát dolgoznak Seress arcán.

Az alkotás producere a magyar film egyik Új Ura, Lajos Tamás operatőr-üzletember, az SZFE kuratóriumának tagja. A mai magyar filmes valóság tökéletes lenyomata, hogy a fiatal Antallt az az ifj Vidnyánszky Attila játssza, aki az egyetem beszántása idején az SZFE autonómiája mellett állt ki.

A Blokád rendezőjének, Tősér Ádámnak ez lesz az első játékfilmje: a kétezres évek elején volt 2 rövidfilmje, azóta dokumentumfilmekben dolgozott rendezőként és vágóként.

Ez itt a film alapsztorija, a produkció saját szavaival:

“Antall József alig fél évvel beiktatása után élete legnehezebb próbatételével találja szemben magát. Taxisok tüntetnek az Országháznál a drasztikus benzináremelés ellen. A demokráciából hamar kiábrándulva blokád alá vonják a várost, majd hamarosan az egész országot. Az ellenzék melléjük áll és forradalomra buzdít. A köztársasági elnök, a sajtó, a közhangulat velük szimpatizál, a karhatalom pedig magára hagyja a népszerűtlen intézkedések miatt népszerűtlen kormányt. Antall József, az egykori 56-os forradalmár hirtelen a barikád másik oldalán találja magát. Magára maradtan, frissen műtve, egy kórteremben. Mit tegyen, hogyan, milyen eszközökkel lesz képest ezt a helyzetet megoldani?”

Most éppen mínusz 42 fok van a szibériai Ojmjakonban, a Föld leghidegebb lakott pontján, ahol mínusz hatvanfokos hőmérséklet sem szokatlan. De a hír nem ez, hanem az, hogy egy Szemjon Szincsev nevű helyi fickó levideózta, hogy a vastag hó- és jégréteg alatt ilyen hidegben is füstölve ég a tőzeg.

Ez volt az a környék, ahol idén májusban először lobbantak fel a szibériai Jakutföldön 8 millió hektárnyi erdőt és más növényzetet elpusztító erdőtüzek.

Szincsev a Siberian Times-nak elmesélte, hogy több hasonló, lappangva hosszú ideig égő zombitüzet ismer a könyéken. A név onnan jön, hogy az ilyen tüzek gyakran halhatatlannak tűnnek: maga Szincsev is ismer olyat a közelben, ami négy évig égett, hogy végül a tavaszi nagy esők és hóolvadás oltsák ki. De mivel a négy év alatt a terület alól teljesen kiégett az errefelé szokásos tőzegréteg, a talaj behorpadt és a zombitűz helyén a hóolvadékból egy tó keletkezett. Ilyen csinos tó:

Mi fáj jobban: ha a politikai ellenfeled állít be rosszindulatú balfasznak, vagy ha a politikai szövetségesed ír le jóindulatú balfasznak?

Karácsony Gergely már jó sokat kapott az előbbiből, most megtapasztalhatja az utóbbit. A napokban nagy formát futó Gyurcsány Ferenc ugyanis olyat írt róla a Facebookon, illetve küldetett körbe közleményként a DK sajtósaival, hogy szerencsétlen főpolgármester azt nem teszi zsebre. A szöveg formailag kiállás a kormánypropaganda által Városháza-ügyben betámadott Karácsony mellett. Ám tartalmilag sajátos módon lényegében arról szól, hogy a főpolgármester - aki Gyurcsány feleségével szemben vesztére Márki-Zay Pétert támogatta az előválasztáson - a magyar politikai élet Pierre Richard-ja, a kétbalkezes magas, barna férfi felemás cipőben, a Rontó Pál, a szerencsétlen, aki nekünk jutott. Vagy ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmaz:

"Van, amikor ott üt, ahol nem kellene, vagy ott enged, ahol ezzel ellenfelének segít.
Kár. De ez az ő dolga.
A mi dolgunk, hogy támogassuk őt."

Íme a simogatásként induló oltás teljes terjedelmében:

"Lehet vitatkozni a főpolgármesterrel. Van, amiben kell is.
De kétség nem férhet ahhoz, hogy tiszta ember, nem korrupt. Mi több, küzd ellene.
A városháza eladásának ügye fabrikált történet. Provokáció.
Van tanulság?
Nyilván van.
Sajnos háború van. A háború szabályai különlegesek. Ők vagy mi. Magam is utálom ezt a logikát. De ez van.
Sokan nem akarják ezt mifelénk érteni. Karácsony tisztességes demokrataként is húzódozik elfogadni ezt a logikát. Ezért van bajban. Van, amikor ott üt, ahol nem kellene, vagy ott enged, ahol ezzel ellenfelének segít.
Kár. De ez az ő dolga.
A mi dolgunk, hogy támogassuk őt.
Karácsony Gergely megérdemli támogatásunkat. Támogatni fogjuk."

Akció közben leplezte le a Le Lene című tényfeltáró tévéműsor stábja az olaszországi Bari városának egyik hotelszobájában a hatvanéves Giovanni Miniello nőgyógyászt, aki azt ígérte a leghiszékenyebb - és az oltásoktól ódzkodó - ügyfeleinek, hogy szexszel ki tudja gyógyítani őket a potenciálisan rákot is okozó HPV-vírusfertőzésből.

A tévéseket és a La Reppublica című napilapot a doktor egyik 33 éves páciense riasztotta. A nő eredetileg azért kereste fel az orvost, mert nem esett teherbe. Bár az elvégzett teszt eredménye negatív lett, Miniello azt mondta neki, hogy a méhnyakán a HPV-fertőzés nyomait látja. Meg azt is mondta a nő állítása szerint, hogy a saját módszerével, vagyis szexszel már sok nőt kigyógyított az ilyesmiből. Az áldozat azzal is megvádolta a nőgyógyászt, hogy illetlen módon érintette meg a mellét, miközben arról beszélt, hogy bejönnek neki a kismellű nők.

A súlyos vádak igazolására a tévések felbéreltek egy fiatal színésznőt, aki magát ügyfélnek kiadva jelent meg az orvos rendelésén. Miniello tényleg rá is mozdult. Elmagyarázta neki, hogy őt magát már beoltották, így ha lefekszik vele, át tudja neki adni a védettséget. Meg is beszéltek egy randevút egy szállodába.

A bekamerázott-bemikrofonozott nő itt felvette, ahogy az orvos a péniszét a Varázsfuvolának, illetve a Péniszek Pió Atyájának nevezi. Pio atya egy később szentté avatott XX. századi olasz szerzetes volt, aki többek között állítólagos csodatételeiről volt híres, Krisztus stigmái jelentek meg rajta, egyszerre tudott két helyen megjelenni, vakok látását adta vissza és a testéből erős virágillat áradt.

Amikor a színésznő megkérdezte, hogy nem fognak-e védekezni, az orvos közölte, hogy abban az esetben nem tudná átadni a nőnek a szervezetében termelődő antitesteket.

Éppen befeküdtek az ágyba, amikor benyitott a szobába a Le Lene műsorvezetője. Miniello egyébként ennyitől nem omlott össze, a riporternek azt mondta, hogy tudományos kísérletet végez és hogy sok embert mentett már meg ezzel a módszerrel, majd elővette a telefonját, mondván felhívja pár elégedett, a fertőzésből így kigyógyított ügyfelét.

Az orvost a rendőrség az adás után nem sokkal letartóztatta, két nővel szembeni szexuális visszaélések vádjával. De az adás hatására 15 további nő állt elő azzal, hogy az orvos őket is szexszel “gyógyította”.

(via Clarin és Daily Mail)

Egy magas homlokú, bajszos, középkorú férfi bronzszobra jelent meg pár hete a budapesti Belvárosban. A titkozatos alkotás a Ferenciek tere sarkától a Matild palota mögött a folyó irányába tartó Duna utcában áll.

A posztamens nélkül, közvetlenül a térkővel fedett járdából kinövő szobor egyrészt azért titokzatos, mert nem szerepel rajta semmiféle segítő felirat arról, hogy kit ábrázol vagy ki alkotta. Másrészt mert nem volt avatóünnepsége, a felállításáról ezért hírek sem szóltak, hanem annyi történt, hogy egyik nap még csak a térkő volt ott, másnap meg már egy kerek kávéházi asztalra könyöklő öltönyös bronzpacákba botlott az ember, ha nem nézett fel időben.

Kit ábrázol a szobor, hogy került oda és miért nincs rajta semmilyen segítő felirat?

A pasi első blikkre úgy néz ki, mint Nagy Imre nem szemüveges unokatestvére, de nyilván azért, mert ha az ember kerek fejű, hátranyalt hajú, ápolt bajszot viselő, XX. századi férfiről lát köztéri szobrot, automatikusan Nagy Imrére gondol.

De nem ő az.

Első lépésként - egy ajándékba kapott linknek köszönhetően - azt tudtam meg, hogy a szobor valószínűleg Krúdy Gyulát ábrázolja. A link a magyar internetezők egyik legcsodálatosabb közösségi alkotására, a köztéri szobrokat és emlékműveket kategorizáló kozterkep.hu-ra mutatott. A szobros közösség egyik motorja, Göröntsér Vera ide posztolta ki a mini nyomozása történetét, ami szerint azért Krúdy a férfi és azért pont ezen a helyen, mert a szomszédos, nemrég luxusszállóvá alakított Matild palotában működött egykor az a Belvárosi Kávéház, ahol Krúdy a Szindbád-történetek nagy részét írta. (Az új luxusszálló bejárásáról és azon belül a felújított kávéházról ebben a helyszíni riportban írtam.)

Ez kapásból megmagyarázta a jellegzetes asztalt, a két széket és a fickó kezében tartott tollat, illetve az előtte heverő jegyzetfüzetet is. Amibe, mint arról a helyszínen is meggyőződhettem, szegény Gyula még nem írt le egy büdös szót sem,

nemhiába feszeng olyan fura testtartásban.

Néhány telefon és levélváltás után pedig összeáll a sztori arról, hogy miért úgy került a helyére a szobor, ahogyan.

Az alkotást tényleg a Matild luxusszálló tulajdonosa rendelte meg és fizette, ezt ők maguk erősítették meg, méghozzá azért, mert jövőre újranyitják az egykori legendás kávéházat. A mű részben kereskedelmi indíttatása lehet a magyarázat arra, hogy miért egy úgynevezett Insta-barokk stílusú művel gazdagodott a Belváros.

(Insta-barokk = olyan köztéri szobor stílusa, ami kizárólag azért készült, hogy turisták fotózkodjanak vele. A tipikusan belvárosi műfaj előfutára Marton László 1990-ben a Vigadó téren felállított Kiskirálylánya,

amit azóta egy rakás hasonló szellemi gyökerű mű követett, amik közül a legismertebbek a Rogán Antal által belvárosi polgármesterként megrendelt, a Hild téren álló Rikkancs, amire, termékelhelyezés-történeti kuriózumként rátették a Blikk logóját, hálából azért, mert a bulvárlap előtte szó szerint smárról smárra követte Antal szerelmének kibontakozását Cecília Asszonnyal:

a Szabadság téren álló Ronald Reagan-szobor

illetve Peter Falk / Columbo szobra a Falk Miksa utca nagykörúti torkolatánál:

Mint látható, az Insta-barokk mindig a giccs és a nem giccs határán egyensúlyoz és gyakran átesik ezen a láthatatlan, de zsigerből annál jobban érezhető határon.

De térjünk vissza Krúdyhoz. Az ő szobra már az instások és tiktokkerek legújabb generációjának készült, akik annyira a világ urai, hogy saját bronzszéket öntöttek nekik, ahonnan kényelmesebben tudják maguk - és Krúdy - felé fordítani a telefont.

Mint megtudtam, az avatás elmaradásának és a névtábla hiányának közös a gyökere. A szobortervet elbíráló zsűri ugyanis balesetveszélyesnek érezte a műhöz eredetileg elképzelt, a talaj síkjából kiemelkedő kő talapzatot - amin a tájékoztató feliratok is szerepeltek volna. A megrendelő szálloda viszont megunta a totojázást és miután elkészült az alkotás - Lelkes Márk és Máthé Krisztián műve - a kifogásult alapzat nélkül gyorsan, sőt mondhatni nagyhirtelen felállíttatta azt. A belvárosi önkormányzat a kérdésemre azt válaszolta, hogy a szobor mostani állapota majdnem véglegesnek tekinthető, de egy feliratot azért még kapni fog.

Végül pár szó arról, hogy milyenre is sikerült Budapest legújabb köztéri szobra. Alantas műfajba tartozó, viszont azon belül legalább érzékenyen megformált alkotásról van szó, ami igen keveset vállal, de azt - nem függetlenül a megvalósítás minőségétől - bőven túlteljesíti. Az innen nem messze felállított, nevetségesen ocsmány Sissy-szobrot vagy a giccses és kegyeletsértő német megszállási emlékművet elnézve a Duna utcai járókelők kifejezetten jól jártak a nagytermészetű Gyulával. Akinek az az egyik titka, hogy kurva nagy a lába.

Melléraktam az én 46-os Campusomat és ez alapján olyan 52-es lehet.

A másik titka az, hogy először látod, máris ismerős.

Van, aki előbb jön rá, van, aki később, a valódi célcsoportnak számító turisták meg jó eséllyel soha: Budapesten áll már egy Krúdy-tematikájú köztéri bronzszobor, ami egy asztalnál ülő férfit ábrázol úgy, hogy a rendezői balon ülő fickóval szemben ott egy üres tonettszék, ahová le lehet ülni fotózkodni. 2013 óta, az óbudai Főtéren. A különbség annyi, hogy Szanyi Péter alkotásán nem Krúdy Gyula, hanem hőse, Szindbád szerepel, vagyis a legendás Huszárik-filmben Szindbádot alakító Latinovits Zoltán:

• A friss rendőrségi határozatból derül ki, hogy a TMT Technics nevű cég tavaly tavasszal 226 ezer euróért vette azt a kínai maszkgyártó gépsort, amit 600 ezerért adott tovább azonnal a magyar államnak. Vagyis majdnem pont háromszoros áron.
• Szintén kínai, hasonló kapacitású gépet ugyanabban az időben netes piactereken ennek az árnak az egytizedéért, 60 ezer euróért lehetett találni.
• Több kereskedő is jelezte, hogy a biznisz megkötésének idején konkrét üzleteket lehetett kötni a 600 ezres ár tizede és negyede közötti összegért.
• A magyar hatóságok meghökkentő indoklásokkal szüntették meg a költségvetési csalás gyanújával indult nyomozásokat.

Ritka az olyan, költségvetési csalás - és indirekt módon korrupció - gyanúját felvető ügy, amiben olyan világosan ismerhetők lennének a tények, mint Orbán miniszterelnök maszkgyártó csodagépének az ügyében, és amiben a hatóságok ennek ellenére ilyen nyíltan tagadnák meg a közbelépést.

Csodagyerek, csodaló, csodamasina

A sztori azzal indult, hogy Orbán Viktor miniszterelnök fb-oldalán tavaly, 2020. április 4-én közzétettek egy videót, ami arról szólt, hogy a kormányfő a sátoraljaújhelyi börtönbe látogatva megtekintette azt a rabok által működtetett, nemrég beszerzett kínai maszkgyártó gépsort, ami - a filmben ez többször elhangzik - havonta 2,8 millió maszkot képes gyártani.

Augusztus végére kiderült, hogy ez a szám nem volt tűpontos. Az ügyet kapásból büdösnek érző Hadházy Ákos független képviselő érdeklődésére ekkor derült ki, hogy a szerkezet a valóságban az ígért mennyiség egyhatodát, havi 450 ezer darabot volt képes legyártani.

Ezen a ponton úgy tűnt, hogy az ügy a propaganda nagyotmondásáról szól. De másfél hónappal később, 2020. októberének elején kiderült, hogy valószínűleg sokkal komolyabb dologról: extrém, 4-5-10-szeres túlárazásról lehet szó.

Ekkora derült ki ugyanis Hadházy és az RTL Klub érdeklődése nyomán, hogy szintén kínai, hasonló kapacitású maszkgyártó gépeket az üzlet megkötésének idején, majd az év során végig, tizedáron lehetett találni kínai online piactereken. De az persze egy dolog, hogy mennyiért raknak ki valamit, de több olyan magyar üzletember is jelentkezett ekkor, akiknek konkrét üzleti ajánlataik voltak hasonló kínai gépekre, vámmal és szállítással együtt is töredékáron.

A sátoraljaújhelyi eszközt nem maga a BV vásárolta Kínából, hanem az Állami Egészségügyi Ellátó Központ vette meg, a TMT Technics nevű közvetítő magáncég segítségével. Ez a TMT Technics, melynek egyik tulajdonosa Tóth László, a Magyar Judo Szövetség elnöke, a járvány legnagyobb kormányközeli nyertesei közé tartozik, a lélegeztetőgép-beszerzési akcióban ők hozták be a legtöbbet, 1200 darabot. Ami elképesztő profitot hozhatott nekik. Bár a pontos adat nem ismert, a 24.hu korábbi cikke szerint a kormányközeli lélegzetetőgép-bizniszben résztvevő 10 legnagyobb cég közül az a 7, amely határidőre leadta az éves beszámolóját összesen 28,3 milliárd forint tiszta nyereséget ért el tavaly.

Mi lesz az eredmény, ha egy mágikus turmixgépben összekeverjük

1.) A malajziai Langkawi szigetén található, Galeria Perdana nevű múzeum egyik prospektusát (az intézményben az ország egykori, pozíciójában pár évente választásokon megerősített kvázi-diktátorának, Dr. Mahathir Mohamadnak adott különféle ajándékok vannak kiállítva).

2.) Koons százados híres aranyóra-monológjával, ami a Pulp Fictionben hangzott el, amikor a katona átadta a kis Butch Coolidge-nek az apai örökségét, amit az apukája öt évig különleges helyen őrzött.

3.) és egy 1960-as 70-es években forgatott csehszlovák filmvígjátékkal?

Az eredmény az a hibátlan, 57 másodperces filmalkotás, amit Orbán miniszterelnök közösségimédia-stábja posztolt ki az előbb a Facebookra.

A filmnek hibátlan a címe: Magyar kézbe magyar tollat!

Hibátlan az in medias res kezdés, amiből pár másodperc alatt világos lesz, hogy itt egy Rajongó Alattvaló ad éppen ajándékot az Uralkodónak - töltőtollat - és az Uralkodó egy erről szóló filmet mutat be nekünk.

Hibátlan, hogy annyira leplezetlen a film üzenete a Vezér iránti személytelen odaadásról, hogy a mű legvégéig még a nevét sem tudjuk meg az Alélt Ajándékozónak, hiszen ő bármelyikünk lehetne.

Hibátlan a pillanat, amikor kiderül, hogy az egyik toll márkája Turcsány és méginkább az, ahogy a csendőrhumorban utazó Orbán faarccal, de belül pukkadozva visszakérdez, hogy „A Turcsány egy komoly márkanév volt anno?”

Mesteri, hogy Orbán Mester annyira más szférában jár, mint mi pondrók, hogy fogalma sincs, milyen márkájú a saját töltőtolla.

Hibátlan Orbán arckifejezése, ahogy a saját aláírását csodálja:

Hibátlan, ahogy egy villanásra bevágják az ajándékot adó alattvaló fiát, a Már Ennyi Idős Korában a Nagy Vezérért Rajongó Kisdobost.

Pompás, ahogy a Rajongó 0:35-nél annyira, de annyira élvezi Orbán humorát, hogy csettintenie kell a kezével.

És simán csak vicces, hogy a Generalisszimuszért Rajongó Gyermek nem aktuális fotót kap ajándékba a Kultusz Tárgyától, hanem egy olyan fiatalkorit, ami Orbán szélsőliberális korában készült.

És a kampány hivatalosan még el sem kezdődött!

Január 15-éig minden 60 évesnél idősebb görögnek be kell oltatnia magát, mert utána havonta 100 eurós büntetést fizethetnek - jelentette be Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök.

A görög kormányfő két héttel ezelőtt a tévében jelentette be, hogy a fertőzések megugrása miatt a 62 százalékos átoltottságon álló országban lényegében minden zárt térből kitiltják az oltatlanokat, akkor is, ha van negatív tesztjük. Oltatlanok nem mehetnek étterembe, moziba, múzeumba vagy edzőterembe. A templomok olyan szempontból jelentenek kivételt, hogy ezekbe negatív teszttel is be szabad lépni.

Ilyen rendelkezések vannak egyébként érvényben jó ideje több helyen Európában, például Franciaországban.

A Magyarországnál jó egymillió fővel népesebb, kemény intézkedéseket bejelentő Görögországban tegnap fele annyi ember halt meg covidban, mint nálunk.

• A papírokon ugyan az ő neve szerepelt, de valós munkát nem végzett, és egy fillért sem vett fel - vallotta be az egyik kulcsszereplő, majd meghalt. A NAV nyomozóit azonban ez sem hozta igazán lázba.

„A rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.” Ezzel a tömör és száraz indoklással szüntette meg a nyomozást a NAV Nyugat-Dunántúli Bűnügyi Igazgatósága abban az egyébként igen szaftos ügyben, amiben két éve Hadházy Ákos független képviselő tett feljelentést.

A Demokratikus Roma Vezetők Szövetsége (DRVE) két évvel ezelőtt 50 millió forint EU-pénzt nyert el a “Kopogok hangosan – a romák kulturális lábnyomai Dél-Zalában” című pályázatával. Ebben száznál is több kultúresemény megszervezését vállalták, a személyi költségekkel együtt darabonként átlagosan közel 500 ezerért. Korábban cikkben mutattuk be, hogy olyan eseményekre számoltak el több százezer forintot, mint

• 27 darab, egyenként 1 (egy) órán át nyitva tartó kiállítás;
• 1 férfi megfőzött 1 bográcsnyi csirkeszárnypörköltet, mellé tárcsán húst sütött, miközben a gyepre kiraktak egy fából faragott teknőt, egy lapátot és néhány kisebb fatárgyat.

Cikkünkben így jellemeztük ezt a gyakorlatot:

“(...) rendszerszintű csalássorozat képe bontakozik ki (...): lelkiismeretlen emberek és szervezetek a tényleg legrászorultabbaknak, vagyis a kisfalusi szegényeknek és romáknak szánt pénzeket csapolják meg. A trükk lényege az, hogy sorozatban szerveznek olyan, egyenként egészen aprócska, semmiféle figyelmet fel nem keltő eseményeket, amik brutálisan túlárazottak és emellett gyakran totálisan kamuk is, és amiknek a jelentéktelenségük miatt külön-külön senki sem nézne utána. Csakhogy ezekből rengeteg akad és egy-egy szervező jellemzően nemcsak egy EU-s pályázaton indul.”

A NAV nyomozást megszüntető határozatának részletes indoklásából egy rakás izgalmas dolog derül azért ki. Például az, hogy az ilyen lehúzós projektek hogy tudnak ennyire megdrágulni.

Bár az ember azt hinné, hogy a roma érdekvédelmi-kulturális szervezet az elnyert pénzből maga szervezte a bevállalt eseményeket - hiszen nyilvánvalóan így jártak volna a legjobban - a valóság sokkal cifrább. A közel ötvenmilliós összeg majdnem pontosan fele, 24,7 millió forint erejéig fővállalkozói szerződést kötöttek egy Esti Kornél Nonprofit Kft nevű céggel, hogy az szervezzen meg 75-öt az események közül. Azonban az Esti Kornél sem saját maga szervezte meg ezeket, hanem két további alvállalkozóra, a Red Eight és a Projekt Doktor Iroda nevű kft.-kre bízta a munkát. Akik közül a Red Eight vállalta magát a szervezőmelót, a Projekt Doktor pedig az elszámolást. Csakhogy a valós szervezést mégcsak nem is a Red Eight végezte végül, mert a cég az effektív munkát két egyéni al-alvállakozóra Fenyvesi Mátéra és Dávidházi Balázsra bízta.

Külön hab a tortán, hogy Fenyvesi vallomásából az derült ki, hogy a tényleges események annyira nem érdekelték sem a DRVE-t, sem az Esti Kornélt, sem a Red Eightet, hogy a szereplőket annyira szabadon szerződtethette, hogy a kilétükről még csak egyeztetnie sem kellett a fenti hárommal.

Azokat a vállalt eseményeket, amiket nem Fenyvesi hozott össze, maga a DRVE szervezte meg. Emiatt négy embernek - köztük a szervezet vezetőjének, Nagy József Györgynek - a projekt idejére havi fizetést folyósítottak, összesen 9 millió 319 ezer forintot. Csakhogy az egyikük, Kiss Katalin, aki “szakmai megvalósítóként” kapott pénzt és aki a szintén ilyen juttatásban részesülő Gőcze Gyula pénzügyi vezető felesége volt, a NAV nyomozóinak elkottyintott valamit. Nem is akármit: azt, hogy bár aláírták a szerződést, ő valós munkát nem végzett és pénzt nem tett el. Pedig a pénzt valaki csak eltette.

Ám Kiss a nyomozás ideje alatt meghalt. A férje pedig azt vallotta, hogy ő maga tényleges munkát végzett és néhai felesége is, aki “félreértésből” vallhatta azt, hogy igazából nem volt köze a projekthez.

A NAV nyomozói végül elfogadták ezt a vallomást, pontosabban azt írták, hogy mivel időközben nemcsak Kiss, de Nagy József György is meghalt, nem tudják bebizonyítani, hogy mi lett a sorsa az elvileg Kissnek kiutalt pénznek.

És mivel a navosok arra jutottak, hogy a vállalt eseményeket tényleg megtartották és a számlák rendben voltak, a nyomozást megszüntették.

Már a meghívó megnyitásának pillanatában érezni lehetett, hogy ebből csak valami klassz dolog sülhet ki: Karácsony Gergely főpolgármester és a budapesti ellenzéki képviselőjelöltek „Bliccel a kormány! - Fizessen pótdíjat!” címmel tart „látványos akcióval egybekötött sajtótájékoztatót” a Várban.

Mi lehet gyümölcsözőbb húzás egy politikustól, mint a BKV-ellenőr minden választónak szimpatikus szerepében fellépni? Talán ha végbéltükrözést és teljeskörű adóellenőrzést ígértek volna. De így is több tucatnyi kamerás stábot sikerült felcsábítani a Várba, akik szerencsére nem érkeztek hiába, ugyanis olyan jelenetet rögzíthettek, ami a kortárs politika lényegét volt képes abszolúte szájbarágásmentesen összefoglalni.

A helyszín a Karmelita kolostor előtti, a kormányzati építkezések miatt kordonokkal határolt tér volt, ahol öt budapesti ellenzéki képviselőjelölt, a momentumos Hajnal Miklós, a DK-s Oláh Lajos és Varju László, a Szikra Mozgalmas Jámbor András és a párbeszédes Szabó Tímea várakozott egy dohányzóasztal méretűre nagyított 12 milliárdos összegről szóló BKK-s büntetőcetlit, hivatalos nevén pótdíjelismervényt tartva maguk elé.

A kellék nagyjából el is döntötte, mekkora látványosságra számíthatunk, így már csak azon imádkoztam magamban, hogy legalább ahhoz legyen eszük, hogy ha már ez a poén, akkor váratlanul mindegyik húzzon fel egy karszalagot. Nem tették, ehelyett pár perc múlva befutott Karácsony főpolgármester, a momentumos Tóth Endre, az LMP-s Csárdi Antal és a párbeszédes Tordai Bence. De nem egymagukban.

Hiszen ahogy a klasszikus vicc mondja

Három ember megy az utcán, melyikük a magyar politikus? Aki előtt rákjárásban halad egy botra rögzített okostelefonnal lájvozó negyedik.

Az érkező csapat körül lájvozó segéderők raja gomolygott. Olyanok voltak, mint a cápákkal úszó kalauzhalak, vagy a nagyméretű afrikai kérődzők körül repkedő nyűvágó madarak. De a csőnadrágos asszisztensek sajnos nem szedtek ki élősködőket a főnökük orr- és fülnyílásából, vagy ételmaradékot a fogaik közül, hogy utána jóízűen elfogyasszák azokat, sőt sajnos a szőrzetükben sem kotorásztak. Cserébe egyik kezükben telefont tartva olyan gyakorlottan mentek hátrafelé, mint egy csapat tapasztalt folyami rák.

Nem kis meglepetést okozott Benkő Tibor honvédelmi miniszter egy keddi, Várpalotán tartott lakossági fórumon, amikor az MTI tudósítása szerint azt mondta, hogy

“A történelem során a magyar nép 163 ütközetben, csatában, forradalomban volt érintett, ezek közül 90-et megnyert. Ez is bizonyítja, hogy vannak értékeink, van mit védeni. Korszerű hadseregre van szükség, elkötelezett katonákkal.”

Lenthár Balázs történész gyakorlott forráskutatóként hamar megtalálta, hogy Benkő honnan vette ezt a kapásból igen gyanúsan hangzó statisztikát:

a “Magyarország háborúinak listája” című Wikipedia-oldalról.

Wikipedia-oldalt komolyan forrásnak használni eleve bátor dolog, ez ráadásul már első pillantásra is minimum gyanús oldal. Annyira, hogy rögtön a címe alatt ez a figyelmeztetés olvasható:

“Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. Ennek a szócikknek mind a tényszerűsége, mind a semlegessége vitatott.”

Nem véletlenül.

Eleve zavaros, hogy miket is számolt össze a szócikk szerzője. A címében a háborúk listáját ígéri, de a szövegében már “katonai konfliktusokról” értekezik, ami egészen más kategória. Maga a lényeg, vagyis a táblázatos lista tartalmaz háborúkat, de egyes csatákat is, “sőt, hogy bonyolítsuk a helyzetet, olykor egy háborúból önkényesen kiragadott összecsapást tüntet csak fel” - magyarázta Lenthár.

És tényleg. Magyar győzelemként szerepel például a felsorolásban az 1552-es egri diadal

“Csakhogy 1552-ben nem csak Egert ostromolta meg a török sereg, hanem egy sor másik várat is, annyi különbséggel, hogy ezeknél sikerrel járt (Temesvár, Szolnok, Drégely, Veszprém, satöbbi) sőt, még egy nyílt mezei csatában is legyőzte az egyesült keresztény hadakat. (Ez a válasz egyébként arra, hogy miért nem próbálták a Habsburgok felmenteni Egert). ”

- idézte fel Lenthár Balázs.

A történész szerint “az 1552. évi török hadjáratra tehát nehezen mondaná rá az ember, hogy egyértelmű magyar győzelemmel zárult, függetlenül Dobóék megkérdőjelezhetetlen sikerétől.”

De ez még nem minden. A kifejezetten félrevezető listában olyan is előfordul, hogy a szerző egy tételnek vesz több fegyveres konfliktust. “Például a kalandozó hadjáratok névre hallgató rubrika vagy félszáz egymástól független hadi vállalkozást takar, ahogy az egy tömbként kezelt napóleoni háborúk is több háborúból tevődött össze.”

Ha lehet, még zavarosabb, hogy az önkényesen 163 elemű felsorolásban Lenthár számítása szerint nagyjából 40 olyan konfliktus szerepel, közülük sok magyar győzelemként

“amit részben, vagy teljes egészében önmagunk ellen vívtunk (trónviszályok, belháborúk, felkelések, etc.) és ezekben az esetekben a győzelemnek (gondoljunk például a Dózsa-féle ribillió szétkergetésére), hogy úgy mondjam, viszonylag alacsony a sportértéke."

Valóban, magyar győzelemként könyvelte el a kreatív szerző például

• Azt, hogy Orseolo Péter majd I. András legyőzte a Vata-féle pogánylázadás magyarjait
• Az 1061-es pogánylázadás leverését, ahol szintén magyarok harcoltak magyarokkal, magyar területen
• A trónviszályt III. István és nagybátyjai, II. László és IV. István között, vagyis ennek a végén III. István győzelmét
• És azt is, amikor Imre leverte II. Andrást

És a sort még hosszan folytathatnánk.

Az már csak hab a dobtáron, hogy a Leningrádban végzett, oroszul felsőfokon beszélő, katonai karrierje első 15 évét a kommunista Néphadseregben leszolgáló Benkő miniszter a félrevezető kamuadatok ismertetése mellett például azon sóhajtozott, hogy 89-ben bezzeg még 155 ezres volt a hadsereg létszáma, ami 2007-re - ennél vajon miért nem volt frissebb adata? - 24 ezer alá csökkent.

És hogy ez mennyire nem alaptalan kommunistázás: a Benkő-féle 90 győzelem között ott szerepel a magyar néphadsereg emlékezetes csehszlovákiai diadala, amikor a Szovjetunió csatlósaként 1968-ben Benkő kollégái segítettek leverni a prágai tavaszt.

Az inkább az aranyos vicc kategóriába tartozik, hogy a 90 magyar győzelembe az iraki háborút is beleszámolták.

2015. január 11-én vasárnap arról jelent meg cikk a HVG-n, hogy Orbán Viktor miniszterelnök aznap az OTP magángépével utazott Párizsba, a Charlie Hebdo elleni terrortámadásra emlékező vonulásra, majd visszaúton még beugrott Zürichbe is.

A cikk megjelenésének napján Pető György, az RTL Klub egykori híradósa és műsorvezetője, aki hosszú évek óta hivatásos pilótaként dolgozik, a barátai házában ebédelt, amikor kiszúrta, hogy a telek két oldalánál egy-egy fehér furgon parkol, bennük 2-2 férfivel. Alig vette ezt észre, megszólalt a telefonja. A Terrorelhárítási Központtól keresték azzal, hogy el akarnak vele beszélgetni és ha nem megy magától, akkor beviszik.

Pár órával később az Aréna Pláza Pizza Hutjában találkozott két bőrdzsekis alakkal a TEK-től. Akik kertelés nélkül tudatták vele, hogy tudnak róla, ő adta a tippet a HVG-s cikkhez. Ezért “nyomatékosan megkérték”, hogy soha többet ne tegyen ilyent, amit Pető meg is ígért.

Vagyis - ezt már én mondom - vagy a HVG újságíróját vagy Petőt hallgatták le. A sztorit megíró Direkt36 cikkéből ugyanis kiderül, hogy a cikk ötletével tényleg Pető kereste meg az újságírót, vagyis a TEK információi helyesek voltak.

Bár Pető nyilvános adatbázisokban és applikációkon keresztül elérhető, nem titkos adatokból állapította meg a miniszterelnök útvonalát, a TEk-esek azzal fenyegették , hogy veszélybe sodorta Orbán életét. Mármint azzal, hogy információkat osztott meg arról a médiával, ami a titkosszolgálati ügynökök szerint akár terrorcselekmény előkészületének is minősíthető.

Pető szerint semmi ok nem volt rá, hogy lehallgassák, így arra gyanakszik, hogy valamelyik HVG-s újságírót vagy a szerkesztőséget figyelhették meg és így tudták meg, hogy tőle jött a tipp.

Pető ezek után magától már nem dobott fel témákat újságíróknak, de ha repülési szakértőként megkeresték, szívesen segített egykori kollégáinak.

Három évvel később, 2018. júliusában a pilóta a régi családi házukból akart elhozni egy biciklit, de nem tudott beállni a kertbe, mert egy furgon elállta a kocsibeállót. Jobban megnézte, és az autó tetején egy nyáron indokolatlan tetőboxból gyanús kábelek lógtak ki, amik az utastérbe vezettek. A pilóta odament ay megfigyelőautónek kinéző járműhöz és bekopogott, hogy kit keresnek és segíthet-e. A kocsiban két férfi ült: elől a sofőr, a hátsó ülésen egy másik, laptoppal az ülében. Meglepődtek, nem mondtak semmit, hanem gyorsan elhajtottak, de előtte Pető lefényképezte a kocsit.

A Direkt36 utánanézett a rendszámnak ügyfélkapun, és fura dolgokat talált:
a kocsinak nincs eredetiségvizsgálata, nincsenek okmányadatai, még műszaki vizsgája sem volt az idei évig, és bár 2012-es gyártmány, csak 2021-ben állították forgalomba. És bár Pető egy Fordon fotózta le azt, az aktuális állás szerint az egy Mazdán található.

Utóbbi kiderült, hogy pár hónappal ez után az eset után Pető telefonszáma felkerült a Pegasus kémszoftverrel megfigyeltek listájára.

De ezzel nem volt vége. 2019. őszén Petőt egy másik hazai titkosszolgálat hívta be erősen fedősztorinak hangzó okkal, majd úgy intézték a dolgot, hogy egy időre adja át nekik az Iphone-ját. A szöveg az volt, hogy a találkozásukon elhangzó információk titkossága miatt elzárják azt, de a Direkt36-nak nyilatkozó két volt Alkotmányvédelmi Hivatali munkatárs szerint

“a szolgálatnál teljesen bevett gyakorlat, hogy valakitől kicsalják a telefonját. Például azt mondták egy célszemélynek, sőt meg is mutatták neki, hogy a telefonját berakják egy széfbe, valójában azonban a technikai munkatársak onnan nem sokkal később kivették, gyorsan feltörték, majd minden fontosabb adatot átmásoltak róla. Vagy éppen a reptéren egy szúrópróbaszerű vámvizsgálatnak álcázott akcióban öt percre elvették a telefont, majd egy hátsó szobában gyorsan leszívták róla az információkat.”

Pető György döbbenetesnek és rendkívül visszásnak nevezte, hogy ma Magyarországon újságírókat és nekik nyilatkozó szakértőket Pegasus-jellegű kiberfegyverekkel hallgassanak le.

A 24.hu információja szerint megtalálták Klein Lászlónak, az ELTE Pszichológiai Intézete október 28-án eltűnt munkatársának a holttestét. A Dunában, a Kopaszi gátnál. Klein október végén távozott a munkahelyéről, majd nem látták többet.

A 47 évesen meghalt Klein szakterületei a posztszubkulturális média - például fanzine-ok és szamizdat -, az ellenkulturális mozgalmak és a deviánsok olvasásszociológiája volt. Sokat publikáló szerző volt, az Irodalom Visszavág szerkesztője, szerzőként olyan lapokban publikált, mint a Terasz, az Irodalmi Jelen, a prae.hu, a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás és a Metal Hammer Hungarica.

A rendőrség szerint az ügyben nem merült fel bűncselekmény gyanúja.

Az öngyilkosság megelőzhető. Ha bajban van, lelki gondok, sötét gondolatok nyomasztják, kérhet segítséget!

A Wall Street Journal helyszíni riportja szerint hiába fogadkoztak az Afganisztánt visszafoglaló tálibok, hogy betiltják a máktermelést, a valóságban újraéledt az iparág. Talukan városában a hatalomátvétel után megnyitott új piacon például több tucatnyi kereskedő árul különböző feldolgozottsági fokon álló ópiumot és szárított mákgubót. De az egész déli Kandahar tartományban mákkal vetették be a mezőgazdasági földek jelentős részét.

Nem azért, mintha az afgánok meggyőződéses drogtermelők lennének, de a régiót sújtó szárazság és a kedvezőtlen körülmények miatt lényegében a mák az egyetlen termény, ami meg is él itt, nem romlik meg gyorsan és el is lehet adni, a lakosság pedig döntő részben mezőgazdaságból él.

A Talukan városát is magába foglaló Panjwai körzet tálib kormányzója, Seif Alrahman Akhund, az amerikai lapnak arról beszélt, hogy egyszerűen nem foszthatják meg a helyi parasztcsaládokat a megélhetésüktől:

“Hogy mondhatnánk nekik, hogy álljanak le vele? Ki gondoskodna akkor róluk?”

De azt sem titkolta igazán, hogy az ópiumtémában komoly zsarolási potenciál is rejlik:

“Ha a nemzetközi közösség elismeri a kormányunkat és kapunk segélyt meg fejlesztési pénzeket, a mákföldek garantáltan el fognak tűnni. Fel tudunk lépni ellene, de nem akarjuk, hogy a népünk a még mélyebb szegénységtől szenvedjen”.

A tálib hatalomátvétel után az Egyesült Államok kemény pénzügyi szankciókat vezetett be Afganisztán ellen és befagyasztotta az ország nemzeti bankjának 9 milliárd dollárnyi befektetését. A tálibok iszlám emirátusát egyetlen ország sem ismerte el és bár folyamatosak a diplomáciai tárgyalások a Nyugattal, ezeknek eddig nem lett kézzelfogható eredménye.

Az ENSZ becslése szerint az afgán gazdaság augusztus óta, vagyis egyetlen negyedév alatt 40 százalékkal zsugorodott és félő, hogy télen az ország számos tájegységén éhínség pusztíthat.

Saleh Mohammad, a kandahari Mirwais kórház tálibok által kinevezett igazgatója szerint egyre több alultáplált gyereket visznek be hozzájuk és “nagy humanitárius válság” várható.

Egy szintén Saleh Mohammad névre hallgató máktermelő - aki azért is tért vissza az ópiumhoz, mert a lezárt pakisztáni határ miatt a legálisan termelt gyümölcsök ott rohadtak meg - két találó mondattal foglalta össze az aktuális afgán ópiumhelyzetet:

“Ha a kormány szegényebb a lakosságnál, nincs se idejük, se energiájuk egymást piszkálni. Mindenki azt csinál, amit akar.”

Meseszerű focitörténet van kibontakozóban Rómában.

A bajnokságot jól kezdő, de utána megtorpanó AS Roma idegenben 0-0-ra állt a Genoa elleni vasárnapi bajnokin, amikor a korábban nem pont a fiatalok csapatba rakásáról híres José Mourinho nagy meglepetésre nem a sztár Nicolo Zaniolót, hanem a 2003-a születésű Felix Afena-Gyant küldte pályára.

Aki hét perccel később Mikhtarian passzát futtából madinerezte be a hosszú sarokba, majd újabb hét percre rá egészen bámulatos csodagólt lőtt a tizenhatoson kívülről.

Afena-Gyan sztorija egészen kivételes. A ghánai tinédzser ugyanis úgy lett a világ egyik topbajnokságának góllövője, hogy 17 éves koráig nem volt igazolt sportoló és korábban egyetlen meccset sem játszott hazája bajnokságában. Felix tehetségére a gimiben figyeltek fel, de 2019-ig csak az iskolai focicsapatban játszott. Ekkor került az EurAfrica nevű ghánai tehetségkutató fociakadémiára, de még ezután sem játszott az ifibajnokságban sem.
Az EurAfrica csak 2018 óta létezik, de már több ígéretes fiatalt adott el európai bajnokságokba, például Portugáliába, Szerbiába és az olaszokhoz is. A Róma idén márciusban az ificsapatába vette meg tőlük Afena-Gyant. Ott 5 meccsen 6 gólt lőtt, Mourinho ezért felfigyelt rá.
Már az tündérmesének számított, hogy egyszer csak odakerült a nagyok kispadjára, az meg végképp, hogy három fordulóval ezelőtt, a Cagliari ellen csereként pályára léphetett élete első bajnokiján. Egyből az olasz első osztályban. A meccs után - amit a beállás után fordított meg a Roma - mindenkinek megköszönte és azt üzente az anyukájának, hogy szereti. Aztán még egy meccsen állhatott be csereként, élete harmadikján pedig két ilyen pöpec gólt lőtt:

Az amerikai gyógyszerhatóság megadta a forgalomba hozatali engedélyt a világ első törpenövés elleni gyógyszerének. A BioMarin gyógyszergyár napi egy injekcióból álló kezelése a tesztek szerint hatékonyan orvosolja az achondroplasia nevű ritka genetikai rendellenesség - a törpenövés elsőszámú oka - egyik leglátványosabb tünetét, nevezetesen az alacsony termetet. A tesztek során a szerrel kezelt gyerekek évente átlagosan 1,6 centiméterrel nőttek többet, mint a placebót kapó achondroplasiás társaik. A gyártó ezért azzal kecsegtet, hogy aki egész gyerekkorán át megkapja a kezelést, hasonló testmagasságot érhet el, mint az egészséges társai.

Az új gyógyszer igen drága, mivel sokba került kifejleszteni és aránylag szűk a célcsoport, Amerikában például kábé 3 ezer ember: egy évnyi adagja - és ezt addig kell adni, amíg a gyerek növésben van - listaáron évi 320 ezer dollár, ami durván 104 millió forint. A gyártó azzal számol, hogy a kedvezmények levonása után is paciensenként évi 240 ezer dollár (78 millió forint) bevétele lesz.

A szert sok amerikai törpenövésű már a fejlesztési fázisban keményen kritizálta. De nem az ára miatt, hanem azért, mert szerintük a achondroplasiások igen kis termete nem leküzdendő probléma, hanem ünneplendő sajátosság. A gyógyszergyár szerint viszont igenis alapvetően fontos, hogy a kezelés révén az alanyok autót vezethetnek és általában sokkal inkább képesek lesznek elboldogulni a mindennapi életben.

A BioMarinnak arról egyelőre nincsenek adatai, hogy a Voxzogo fantázianéven piacra kerülő szer hosszabb távon gyógyítja-e a törpenövéssel járó egészségügyi gondokat, így a hallási-, alvási- és légzésproblémákat.

(via statnews)

A meccs negyedik percében fújta le a bíró a Lyon-Marseille francia bajnokit, mert egy hazai néző vizespalackkal dobta fejbe a vendégek szöglethez készülő sztárját, Dimitri Payet-et. Ráadásul csúnyán eltalálta.

Két órán át úgy volt, hogy talán folytatják, de a stadionban olyan fenyegető volt a hangulat, hogy a játékosok testi épségére hivatkozva a bíró végül nem engedte vissza a két csapatot. Ez sem ment könnyen, órákig nem lehetett tudni ugyanis, hogy folytatják-e.

A palackot dobó nézőt a helyszínen letartóztatták.

Ez valóságos rémálomidény mind Payet-nek, mind a francia focinak. A Marseille csatárát ugyanis egyszer már fejbedobták a Nice szurkolói is egy bajnokin. Akkor állva maradt, sőt vissza is dobta a palackot a hazai huligánok közé, akik erre berohantak és percekre elfoglalták a pályát. És volt még egy pályainvázió bajnoki meccs közben, de az nem érintette Payet-et.

A francia sajtó - teljes joggal - a francia foci legsötétebb mélypontjáról ír.

Jó két hete jöttünk haza a családdal Párizsból, ahol az őszi szünet egy hetét töltöttük. Amikor elindultunk, itthon nem volt érvényben semmiféle járványügyi korlátozás, azt kivéve, hogy meccsre és koncertre csak oltottságival lehetett járni. Fel is merült bennem, hogy nem fogja-e kényelmetlenné tenni a vakációt, hogy Franciaországban sokkal szigorúbb szabályok érvényesek. A boltokat kivéve mindenhová, de tényleg mindenhová csak védettségivel lehetett bemenni. Szó szerint egy kávét nem ihatsz meg a pékség elé kirakott padon anélkül, hogy le ne csippantanák a QR-kódodat. És eleve csak maszkban mehetsz be bárhová, oda is, ahová nem kell oltás. “Kurva idegesítő lehet”, gondoltam, “idegesítőbb, mint szúrós garbót hordani”, végiggondolva, hogy hány múzeumba, kávézóba, sörözőbe és középületbe fogunk bemenni.

Kurva idegesítő is volt. Egy napig.

Amíg rá nem szoktam, hogy az asztalhoz lezöttyenve reflexből nyújtsam a pincér felé az igazolványomat. Onnantól észre lehetett venni az egészet, kábé annyira volt kényelmetlen, mint köszönni a belépéskor. Vagyis hazudok: azt nagyon is észre lehetett venni, hogy a kovid-ügyi odafigyelés mennyire jó közösségi élményt jelentett mindenkinek. Az egy hét alatt többezer lecsippantás és maszkos belépés szemtanúi voltunk és egyetlen egy esetben tapasztaltunk idegeskedést, amikor egy erősen betépettnek tűnő, behugyozott félkegyelmű kezdett handabandázni egy közértben.

Mindehhez képest különösen kontrasztos volt most elolvasni a VALÓDI PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL! című, aláírásgyűjtéssel kombinált nyílt levelet.

Itt van rögtön a címe, egyben - elvileg - fő követelése.

Magyarországot, a hazai közbeszédet, a Fidesz-kormányt, az ellenzékét, a magyar sajtót és hazai lakosságot számtalan dolog miatt lehet joggal kritizálni, de ha valamiből nem volt hiány az elmúlt 1 ¾ évben, az a valódi párbeszéd volt a járványkezelésről.

A kormány és Orbán Viktor néha jót húzott, sokszor rosszat, de azzal egy Gyurcsány-Dobrev-Vágó szentháromsághoz imádkozó DK-s nénike se vádolhatja, őket, hogy ne figyeltek volna a mindenféle járványügyi véleményekre, ideértve a lakosságét. És ez a sokszereplős párbeszéd annyira valódi volt, hogy a hatalom többször is inkább hallgatott a népi véleményre, ha azt sokan hangoztatták. Amikor az elején mindenki megijedt és a jól érzékelhető közhangulat az volt, hogy gyorsan kéne lépni valami határozottat, akkor Orbán Viktor annak ellenére habozás nélkül megtette, hogy pár héttel korábban még egyáltalán nem ilyen húrokat pengetett. Amikor pár hónappal később a tömegek besokalltak, már inkább rájuk hallgatott, mint a szigort kérő szakértőkre.

De azért a szakértők is elmondhatták, és el is mondták a magukét, a kormányzsoldban állók és a függetlenek is. És mindenki más is. A vendéglátósok, a zenészek, a hívők és a szkeptikusok. Minden létező csatornán, az internettől az oltásellenesek óriásplakátkampányaiig. És majdnem minden ilyen csoport véleménye hatással is volt a konkrét döntésekre a védekezés különböző fázisaiban. Orbán tábornok védekező hadművelete nagyrészt pont amiatt volt annyira csapongó, mert a párbeszéd szinte túlzottan is valódi volt.

A “valódi párbeszéd” kifejezést használók, ha jól értem, úgy általában arra szoktak gondolni, hogy egyrészt elhangozhasson minden vélemény, másrészt legyen is következménye a dialógusnak.

Annál párbeszédebb párbeszéd, mint ami a járvány ügyében 2020 eleje óta zajlik, eszerint a definíció szerint is nehezen képzelhető el. Én hírfogyasztóként éltem át a rendszerváltást, a privatizációt, a kárpótlást, az átvilágítás elmaradását, a nagy világválságot, és a NATO- meg EU-csatlakozást, de nem emlékszem olyan, minden magyart érintő témára, amiben ennyire érdemi lett volna a párbeszéd.

A kiáltvány valódi párbeszédet hiányoló címe pont olyan módon abszurd, mint amikor a teljes közmédiát és a sajtópiac további részének minimum a felét elfoglaló Orbán Viktorék arra panaszkodnak, hogy nincs olyan felület, ahol szabad kifejthetnék a véleményüket.

Legalább ilyen vicces a nyílt levél második, “Ne nézzük kiskorúnak egymást! című pontja. A kiáltvány szerzői szerint az kiskorú-alattvalói viselkedés, ha “meggyőzés és meggyőződés” nélkül kell betartani a szabályokat. Eszerint a halott barátok és rokonok, ismerősök és ismeretlenek őket nem győzték meg arról, hogy járvány idején nem a legfontosabb univerzális emberi szabadságjog jól benyomni a Kisüzemben, aztán koncertre menni. Ez is egy vélemény, markáns és tiszteletre méltó, de mintha kissé ovis dolog lenne legyerekezni azokat, akik nem így gondolkodnak. Mindenkinek szíve joga azt mondani, hogy “szívesebben nézem a rumos polcot a pult fölött, mint a folyosón tárolt haldoklókat”, de azokat csesztetni, akik ezt kicsit is másképp gondolják, eléggé meglepő.

A kiáltvány harmadik pontjában az aláírók az ellen tiltakoznak, hogy ítélkezve, moralizálva beszéljünk a helyes járvány elleni védekezésről. Úgy, hogy az erről szóló bekezdésben morálisan elítélik, illetve gyermetegnek és indulatosnak ítélik meg azokat, akik szerint egy tömegek halálát okozó járvány esetében azért elég világosan meg lehet mondani, hogy mi a felelős és mi a felelőtlen viselkedés.

A nyílt levél negyedik pontjában lazul fel először a képmutatás sűrű szövete, amikor azt írják, hogy

Túl a nyomasztó gazdasági hatásokon, a kijárási korlátozások és az intézmények bezárása komoly és tömeges mentálhigiénés problémákhoz vezetett.

Erre nincs jobb illusztráció ennél a nyílt levélnél.

Kirívó még a hatos pont, amiben az aláírók nyilvános önkritiikát gyakoroltatnának a tudósokkal, amiért - a tudomány lényege szerint eljárva - az elmúlt két évben volt képük többször is megváltoztani a véleményüket, miközben éppen beérkeztek az újabb és újabb adatok egy korábban ismeretlen betegségről. Elképzelni is horror, hogy mi lett volna, ha nem így cselekszenek. Ezért nyilvános vezeklést követelni borderline gődényizmus.

A kiáltvánnyal mindezekkel együtt két alapvető probléma van:

• nem azt mondja, amire a kezdeményezői valójában gondolnak
• totálisan eltéveszti a címzettet

A kiáltvány 9 pontjában egy csomó, nyilvánvalóan jogos felvetés bújuk meg. A védekezés lépéseiről döntve valóban fontos mérlegelni azok hosszú távú gazdaság, mentális és egyéb következményeit is. Nyilvánvaló, hogy vita nélkül őrültség lenne feladni az alapvető szabadságjogainkat. Minimum felvethető, hogy a halálesetek elkerülésének abszolutizálása ne tegye elviselhetetlenné az életet a nagy többség számára.

Csakhogy az aláírásgyűjtés kezdeményezői valójában nem minden álláspontnak teret adó vitát szeretnének - márcsak azért sem, mert ez rég megvalósult - hanem jelentős részben simán csak korlátozásellenesek. Az első körös aláírók között eleve jó pár közismert korlátozásellenes megmondóember/aktivista akad, akik a saját fb-oldalukon nem csinálnak Krisztusból bohócot, és szépelgés nélkül tiltakoznak lényegében minden járványügyi intézkedés ellen.

Az egész vállalkozás képmutató mivoltát semmi semmi illusztrálja jobban, mint a vonatkozó fb-oldalon a nyílt levél után publikált következő poszt.

Ebben a Magyar Orvosi Kamara azon követelését támadják, miszerint ha nem akarunk karácsonyig sok halottat, akkor be kellene tiltani a tömegrendezvényeket, így a koncerteket is. A posztot egy koncertfotóval illusztrálták. A bejegyzés lényegében csak azzal érvel a felvetés ellen, hogy ha nem lennének koncertek, a zeneiparban dolgozó tíz- vagy százezrek (?) megélhetése megint veszélybe kerülne hosszú hónapokra. Itt aztán végképp lehulott a maszk, hiszen a nyílt levél eredeti kezdeményezői között egy rakás zenész van. Az érvelésnek itt már egyáltalán nem része, hogy járványügyi szempontból indokolt-e hullám közben tömegrendezvényeket tartani.

Ne legyen félreértés: tényleg baromi fontos szempont, hogy a korlátozások milyen gazdasági-megélhetési gondokat okoznak. A zernészek teljes joggal aggódnak és frusztráltak. Nem vitás, hogy igaz, hogy ha nincs semmi más szempontunk, mint hogy minél kevesebben haljanak meg, azzal a túlnyomó többség életét tehetjük szélsőséges esetben akár tönkre is.

De a példaként hozott zeneipar szereplőinek jogos panaszaira nyilvánvalóan nem az indokolt korlátozások feloldása a megoldás. A nyílt levél szerzői itt tévesztették el a címzettet. Az iparági problémákat nem a védekezés gyengítésével, hanem célzott támogatásokkal érdemes kezelni.

Vagyis aki azért akar lobbizni, hogy ne semmisüljön meg a neki kenyeret adó iparág és így a saját egzisztenciája, az ne a védekezést ássa alá, hanem forduljon azzal a magyar kormányhoz, hogy az támogassa rendesen a korlátozások miatt súlyos károkat elszenvedő magánembereket és cégeket.

Mert a hazai védekezésnek - minden durva, életekbe kerülő hibájával együtt! - nem annyira az egészségügyi része volt a minősíthetetlen, hanem a gazdasági. A magyar kormány tényleg példátlan módon kicseszett az előadóművészekkel, a vendéglátósokkal és több más nagy társadalmi csoporttal. De az ő problémáikat nem az önfeledt, korlátozásmentes körbefertőzéssel, hanem készpénzátutalásokkal lehet orvosolni.

Cikkünk frissül!

Pénteken éjféltől kötelezővé tette a kormány a maszk használatát zárt térben- jelentett be Gulyás Gergely a kormányinfón. Így a tömegközlekedés után például a boltokban, színházakban, mozikban, levéltárakban, a közigazgatási szervek ügyfélreiben is kötelező lesz a maszk. Ami a szolgáltatásokat illeti: olyan, szolgáltatást nyújtó helyiségekben lesz kötelező a maszkhordás, ahol rendszeresen 5 főnél többen tartózkodnak. Az egészségügyben alkalmazottaknak kötelezővé teszik a harmadik oltást.

• 100-150 fős, szalonnak becézett házibulik felszolgálókkal, komolyzenével, művészekkel, jogvédőkkel, egyetemistákkal, diplomatákkal, értelmiségiekkel és politikusokkal; regények, esszék és publicisztikák heti- és napilapokban meg az interneten; mecénásként szétosztogatott sok-sok pénz fiatal művészeknek, jogvédőknek, civil szervezeteknek, éhező értelmiségieknek és a Klubrádiónak.
• a 87 éves korában meghalt Bitó László úgy általában Budapest és azon belül a főváros baloldali-liberális szellemi-közéleti-politikai elit különleges figurája volt. Ebben a cikkben a mecénás és társasági bulimotor, a kétezres-kétezertízes évek egyik legérdekesebb magyar közéleti játékosa arcképét próbálom felrajzolni.

Egy sikeres ember harmadik élete

Nem sok 56-os magyar menekült futott be akkora nemzetközi karriert, mint a most elhunyt Bitó László kutatóorvos, szemspecialista, egyetemi professzor és író, egy fontos zöldhályoggyógyszer kifejlesztője.

Az 1934-es születésű Bitó élete három egymástól különböző szakaszra oszlott.

1. Magyarországon: 22 éves koráig egy fővárosi keresztény középosztálybeli család gyermekeként élt előbb a Horthy-, majd a Rákosi-rendszerben. A családját a kommunisták kitelepítették, őt magát büntetésből a komlói bányába vitték katonának. Ott érte a forradalom. A forradalmi tanács vezetőjének választották, és ő nem tétlenkedett: a wannabe forradalmárok felszerelkeztek, nagy nehezen felvergődtek Budapestre, de mire odaértek, elbukott minden. Bitó a megtorlás elől előbb Ausztriába, majd Amerikába menekült.

2. Amerikában: itt kezdődött a második életszakasza. Bár érkezésekor még egyáltalán nem tudott angolul, és alapvetően az írás érdekelte a legjobban, hamar felvették a Bard College-ba – orvosira. Utána a Columbia egyetemen helyezkedett el, és itt is maradt egész tengerentúli életében. Előbb agy-, majd szemspecialistaként kutatott és tanított – fő kutatási területe a szem változása volt az öregedéssel –, hogy a pályafutása első csúcspontjaként az ő szabadalma alapján dobjanak piacra egy forradalmian újszerű zöldhályoggyógyszert, a Xalatan nevű szemcseppet. Ebből lett annyira gazdag, hogy a következő korszakban minden maradék álmát megvalósíthatta.

3. Újra Magyarországon: miután a kilencvenes években egyre sűrűbben járt vissza, éppen akkoriban, amikor piacra került a szemcseppje, hatvanéves korán túl radikális lépésre szánta el magát: amerikai kutatóorvos-oktatóként nyugdíjba vonult, hogy innentől magyar író-esszéista-közíróként folytassa. Szinte azonnal befutott: gyors egymásutánban kiadott regényei közül a harmadik nemzetközi sikert aratott, egy rakás nyelvre lefordították. Közíróként ugyanilyen gyorsan lett ismert, az első publicisztikájának közlésétől kezdve versenyeztek érte a napilapos véleményrovatok és a közéleti tematikájú netes újságok.

A Bitó-szalon

Legendás bérház áll a Feneketlen-tó közelében, a Bartók Béla út és a Fadrusz utca sarkán. A földszintjén nyílt sörözőben rendezték ugyanis meg a kétezres évek elejének legjobb magyar céges karácsonyi buliját. Amit egy befektetői pénzzel frissen kitömött netes cég szervezett, így telt bűvészre is. A búbánatos képű fickó klasszikus műsort adott elő, frakkban, cilinderrel, galambbal, női segéddel, varázsládával, kardokkal, hasonlókkal. Már ez sem hagyta hidegen a közönséget, de az igazi buli akkor kezdődött, amikor a bűvész megkérdezte, hogy van-e valakinek egy cigije, mert a következő trükkhöz sok füstöt kéne fújnia. Kapott gyorsan egyet az első sorból nézelődő fiatalembertől. Megköszönte, meggyújtotta, majd elkezdte volna a trükköt, de egy pillanatra megakadt, mert akkor vette észre, hogy az addigi 10 nézője helyett már vagy ötvenen bámulják. A közönség innentől minden mozdulatát és a legkisebb vakkantását is szinte hisztérikus lelkesedéssel fogadta. A bűvész nem értette, mi történik, de öreg profihoz illően megcsinálta a füstfújós számot, majd egy klasszikus nőbe kardot szurkáló fináléval lezárta az előadást. Az utolsó számnál a közönség úgy izgult, hogy átszúrja-e a nőt, mintha ötévesekből állt volna. A jelenlévők közül a bűvész volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy az a cigi, bár hagyományosnak nézett ki, egy hagyományos cigibe visszatöltött nem hagyományos cigi volt.

Ennek az épületnek a felsőbb traktusa is legendás, itt lakott és tartotta Bitó László és a felesége a róluk elnevezett Bitó-szalonokat.

Ezek az egykori résztvevők visszaemlékezései szerint alkalmanként akár 100-150 vendéget megmozgató, a bérház egész emeletét elfoglaló hatalmas lakás összenyitott szobáiban és teraszain kora délutántól éjjelig tartó beszélgetős megabulik voltak. Személyzettel, hidegtálakkal, desszertekkel és italokkal, illetve komolyzenei produkciókkal, amiket fiatal zeneakadémista tehetségek adtak elő.

Vágó Gábor, az egykori LMP-s politikus így emlékezett a 2014-es antréjára:

“Nem tudtam, hová is megyek, ezért vittem magammal a kutyám és egy közepes árkategóriájú bort, mint rendes házibuliba szokás. Az ajtóban libériás inas fogadott pezsgővel a tálcáján. (...) Belépve egy nagykövet zongorázott, és egy fiatal lány énekelt hozzá Schubertet.”

A meghívotti körre minden beszélgetőpartnerem egyformán emlékezett: művészek, újságírók, diplomaták, tudósok, egyetemisták – főleg művészeti iskolákból –, mindenféle értelmiségiek, jogvédők, civil aktivisták és néhány ismert baloldali-liberális politikus.

Maga Bitó László így mesélt a kezdetekről:

"Mindig is számítottam rá, hogy egyszer visszatérhetek amerikai »száműzetésemből«: így amikor a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején egyre több időt tölthettem itt a feleségemmel, tudatosan kapcsolódtunk be a társadalmi életbe, építettünk ki egy baráti kört. Hazatérésem egybeesett tudományos pályám legfontosabb projektje, a glaukóma elleni szer sikeres bevezetésével. Ekkor megteremtődött az alkalom arra is, hogy visszatérjek első szerelmemhez, az irodalomhoz, és ezen keresztül álljak ki a szellemi csőlátás ellen. Így eleinte társaságunk leginkább írókból, művészekből, filozófusokból és egyéb bölcsészekből, például történészekből állt. Göncz Árpádot is mint szépírót, műfordítót ismertem meg."

Sokakkal beszéltem a szalon egykori vendégei közül, akik véleménye megoszlott arról, hogy a szalonok lelke maga Bitó, vagy inkább a felesége, a Fülöp-szigeteki származású zenész, Olivia volt-e.

Többen is úgy gondolták, a zenészek mellett Oliviának volt köszönhető a fiatalok programszerű meghívása is az eseményre. Vágó Gábor ezzel az anekdotával idézte fel a szalon termeiben húzódó generációs szakadékrendszert:

“A szalon fiatalításának hasonló elszenvedőivel sikerült azért egy jó beszélgetést kezdeményeznünk arról, hogy a NER egyre fokozódó elnyomásában hol is lehetnek a kitörési pontok, amikor is megjelent Farkasházy Teddy, aki a ‘80-as évek zalaszentgróti haknijainak történetével sikeresen szétverte az egyre fejlődő gondolatmenetet.”

A hosszú éveken át tartó bulisorozat legendájához hozzájárult az azt körüllengő titokzatosság. Nem szabadott például fotózni, amit a vendégek meglepő fegyelmezettséggel be is tartottak. A meghívott újságírók pedig nem írtak és jellemzően nem is beszéltek róla.

A legenda része volt, hogy itt komoly politikai döntések is születtek. Ezt a teóriát – amire bizonyítékot senki sem hozott fel – nemcsak a fideszesek és más szélsőjobbosok terjesztették. A HVG 2014-ben, Falus Ferenc balsikerű főpolgármester-jelölti kalandja idején például azt írta egy cikkében, hogy

"az Együttből és az MSZP-ből származó egybehangzó értesüléseink szerint a hétvégén következett be a fordulat. Információnk szerint a Bitó László író lakásán rendszeresen találkozó fővárosi liberális értelmiségiek vasárnap hívtak fel MSZP-s politikusokat azzal, hogy elfogadható lenne-e számukra Falus Ferenc jelölése."

Mivel Bitó lakásán az ismertebb fővárosi liberális értelmiségiek jelentős része megfordult, a szalont a HVG nagyjából a "posztkomcsik plusz a volt SZDSZ és holdudvara" értelemben használta. Anélkül, hogy akárcsak meg is próbálta volna bemutatni, hogy néhány személy egyezésén felül a Bitó-szalonnak mint eseménynek és konkrét helyszínnek volt-e bármi köze ilyen politikai döntésekhez.

Juhász Péter vlogger, a szalonok gyakori vendége, aki akkoriban civil ellenzéki aktivista, majd az Együtt nevű liberális párt politikusa volt, "klasszikus smúzolós partikként" emlékszik Bitó bulijaira, ahol nem voltak előadások, nem volt tematika, politikai végképp nem. "Cél nélküli beszélgetős bulik" voltak ezek Juhász szerint, amire maga Bitó is így emlékezett:

"Hangsúlyoznom kell, hogy az ilyen összejöveteleknek nincsen semmiféle céljuk azon túl, hogy a meghívottaknak alkalmuk legyen beszélgetni egymással. Bár én nem tudok mindegyik beszélgetésbe bekapcsolódni, biztos vagyok benne, hogy mindmáig az irodalom és a színház dominál, és nem csak a kortárs szelete."

De ha Bitónak mégis volt célja a szalonokkal, akkor Juhász szerint az maximum a különböző körök bemutatása volt egymásnak. Ezeknek a köröknek csak az egyike volt a politikai, de olyan intenzitással terjesztették, hogy a szalonokon fontos politikai döntések születnek, hogy Bitó egy öninterjú formájában megírt 2014-es cikkében azt a kérdést is feltette saját magának, hogy

Tehát igazak a híresztelések, hogy szalonjának célkitűzése Orbán Viktor kormányának a megdöntése?

Amire a válasza az volt, hogy

"ahol az élet minden szférájából megjelennek jól ismert emberek, a kultúra, a tudományok és a politika aktuális kérdései nyilván fölmerülnek. De az az állítás, hogy ilyen alkalmakkor születtek meg fontos »királycsináló« döntések, már csak azért is értelmetlen, mert a vendégek olyan különböző nézeteket képviselnek, és annyira nincsen közös fórum, hogy aligha születhetne közös megegyezés, pláne döntés."

Az is igaz közben, hogy Bitó az otthonában tartott megabulik mellett szervezett jóval kisebb, 6-8-10 fős tematikus megbeszéléseket is, nem feltétlenül a Bartók Béla úti lakásba. Ezeken már volt konkrét téma, olyanok, mint a médiahelyzet vagy az ellenzéki politizálás lehetséges irányai.

De a Bitó-szalon az eddig említetteken kívül is sokak fantáziáját megmozgatta. Schiffer András egy 2017 elején a Magyar Nemzetbe írt publicisztikájában – a téma Majtényi László jelölése volt a köztársasági elnöki pozícióra – szinte szitokszóként, nagyjából a “régi posztkommunista-libsi elit” értelemben használta a kifejezést:

"Majtényi Lászlóval abban maradéktalanul egyetértek, hogy jelölésének értelme – mivel győzelmi esélye nulla – a szimbólumok erejében rejlik. Tudniillik azt üzeni a választópolgároknak, hogy a XX. századi küzdelem folytatódik tovább. A NER-nek a Bitó-szalon az ellenfele. S ahányszor a NER-nek a Bitó-szalon lesz az ellenfele, annyiszor fog győzni a NER."

Bármi történt is a hatalmas lakás szobáiban, a szalont egész biztosan nem lehet szimplán a levitézlett baloldallal és a liberálisokkal azonosítani, hiszen Bitó rendszeresen meghívta ide a 2010 után ezek ellenében alapított pártok képviselőit is, mint az LMP vagy a Momentum, vagy a szintén ide sorolható Együtt.

A mecénás

Ami Bitót tényleg egyedivé tette a hazai közéletben a házi buljai mellett, az a mecénáskodása volt.

Az amerikai egyetemi professzori státusza és a hályog elleni szemcseppje révén komoly pénzt keresett, amiből a hazatelepülése után klasszikus filantrópként számára fontos ügyeket, szervezeteket és embereket kezdett támogatni. Azt, hogy pontosan mekkora mecénás volt, azért nehéz felmérni, mert rengeteg mindenkinek adott pénzt, és ezt jellemzően nem verte nagydobra. Azok alapján, amit érintettek meséltek nekem, konzervatív becsléssel is százmillió forintos nagyságrendben adakozott.

Támogatott művészeket és ismerősei emlékei szerint "éhező értelmiségieket", alkalmilag, projektek miatt és hosszabb távon is.

Segített civil szervezeteket is. Juhász Péter elmesélte, hogy amikor a kétezertízes évek elején az FB-csoportként alakult Millából egyesületet szeretett volna csinálni, és egy ismerőse ajánlására megkereste Bitót, az egy négyszemközti beszélgetés alapján azonnal megtámogatta őket 5 millió forint körüli összeggel. Arató András, a Klubrádió tulajdonosa mondta, hogy amikor 2013 tavaszán hirtelen kellett kifizetniük 27 millió forint plusz áfa frekvenciahasználati díjat, Bitó vállalta, hogy megduplázza azt az összeget, amit rádió hallgatói közadakozásból összeadnak erre a célra. Így végül ebben az egy akcióban több mint 50 milliós támogatást nyújtott a rádiónak.

Azt többen is elmesélték, hogy amikor a Fidesz-kormány 2014-ben – mint utóbb bebizonyosodott, törvénytelenül – erőszakkal kezdete zaklatni a Norvég Alapból támogatott civil szervezeteket, Bitó az asszisztensén keresztül több érintett szervezetnél bejelentkezett, hogy ha nagy a baj, szívesen segít. A roma sajtóközpontos Suri Szilvia emlékei szerint Bitó jelentkezése után nem sokkal ellátogattak a hozzá, bemutatták a szervezetüket, illetve elmesélték, mekkora problémát és pluszterheket jelent nekik a kormányzati vegzálás. Bitó megkérte őket, hogy írjanak támogatható projektterveket, majd Suri emlékei szerint 5-7 millió forint körüli összeget utalt át adományként, és a következő évben támogatta az RSK-t.

Nemcsak készpénzzel segített szerinte fontos célokat. Szervezett és finanszírozott például 10 alkalomból álló felkészítő tréninget közéleti szerepre készülő civil nőknek. Az ötlettel ő kereste meg a kiszemelteket, köztük Surit. A tréning abból állt, hogy a résztvevők három hónapon át minden szombat reggeltől délutánig előadásokat hallgattak és gyakorlati foglalkozásokon vettek részt Bitóék lakásán, ahol ismert előadók és szakemberek készítették fel őket a közéleti szereplésre. Suri emlékei szerint Bitó rendszeresen beült a program elejére és végére.

Heller Ágnes politikafilozófiáról, Görög Ibolya protokollról adott elő, volt retorikai és interjúadási gyakorlat, sőt színtanácsadás is a programban. Amin Suri mellett információnk szerint olyanok vettek részt, mint Cseh Katalin (a Momentum ekkor még nem alakult meg), Tétényi Éva civil aktivista, aki egy cikluson át Esztergom polgármestere is volt – manapság Márki-Zay Péter tanácsadója –, vagy Papp Réka Kinga aktivista-újságíró-standupkomikus.

Mindig is írni szeretett volna, hát megtette

A legtöbb olvasó azonban nem házigazdaként vagy mecénásként, hanem gyors reagálású publicistaként és íróként ismerte Bitót.

A hazai közélet iránt érdeklődő olvasóközönség a nevével először valószínűleg Bodor “Diurnus” Pál Népszabadság-beli glosszarovatában találkozott 1994. április 21-én. A cikk apropója a Columbia egyetem akkor még Amerikában élő professzorának itthon megjelent első regénye, az angolul írt és részben Göncz Árpád által magyarra fordított Istenjárás megjelenése volt. Bitó ekkor még annyira ismeretlen volt nálunk, hogy Bodor cikke lényegében az ő bemutatásából állt.

“1956-os menekült, az elsők közt kitelepített, gazdag, előkelő szegedi magyar család sarja; kamaszként egy jászsági faluban gürizett (párban egy agg, művelt tábornokkal, akit boldogan helyettesített a testi munkában, mert az közben a könyveket helyettesítette: élőszóban tanította)” – kezdte "Diurnus", aki a cikkben később még egyszer "előkelő szegedi sarjadéknak" titulálta a hősét. Valójában nem voltak előkelők, az édesapja a Beszkárt főtisztviselője volt, a család szegedi ága pedig halászokból állt, igaz, olyan menő halászokból, akiknek halászcsárdájuk is volt.

Bitó több interjúban is beszélt arról, hogy mindig írt, katonaként a bányában is, de Amerikába kikerülve belátta, hogy egy nulláról megtanult idegen nyelven ez nem fog menni. Amint magyar nyelvi közegbe került, berobbant és hihetetlenül termékeny szerzőnek bizonyult: az 1994-es debütálása óta eltelt 27 év alatt 11 regénye, 10 esszékötete és 3 további könyve jelent meg, jó néhány folyóirat- és újságcikk, publicisztika és vitairat mellett. Mindezt úgy, hogy a Trianon-tematikájú Istenjárás megjelenésekor már hatvanéves volt.

Amikor 2004-ben az orvosi eredményeiért Mádl Ferenctől átvett magas állami kitüntetése után meginterjúvolta a Népszava, azt mondta a középkeresztről, hogy "becseréltem volna akár egy sokkal alacsonyabb fokozatú díjra is: olyanra, ami a mai életemre, a regény- és esszé­írásra vonatkozik".

Még Manhattanben élt, “egy Tudor­ stílusban épített házban, közel a Columbia egyetemhez”, de már Budaörsön is volt lakása, amikor 1994 végén a Magyar Nemzet-es Boros Istvánnal beszélgetve fontosnak tartotta megemlíteni, hogy

“azt mondják, hogy baloldali vagyok, pedig csak arról van szó, hogy mindegyik oldalon látom a hibákat. Felvetettem a magyar ügyekben való fe­lelősség szempontjából nemcsak a kommunis­ták, de az amerikaiak és Mindszenthy felelőssé­gét is. Megvan a véleményem Hruscsovról, Gorbacsovról és a mai politikusokról is.”

1998-ban már azt nyilatkozta a Napi Magyarországnak, hogy “magam is házat vettem Budaör­sön, s már többet vagyok itthon, mint New Yorkban, ahol persze még mindig tanítok”. Ebben az évben jelent meg sorban a harmadik, de az első részben már magyarul írott regénye, a bibliai témájú, nemzetközi sikert arató Ábrahám és Izsák. Amelynek hátsó borítóján Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát írta azt, hogy „(...) a vallásos, ezen belül katolikus ke­resztény hívőt sértő van-e benne? Nincsen, nyugodt szívvel állíthatom.”

Színre lép a grafomán publicista

Ez az az év, amikor Bitó közíró-publicistaként is jelentkezett. Az első ilyen írása, amit megtaláltam, a Népszabadság 1998. május 9-ei számában jelent meg, és rögtön egy klasszikusan megosztó témában foglalt markánsan állást, hiszen a címe

“Abortusz: választás és vállalás – az élet az első lélegzetvétellel kezdődik”.

Az, hogy Bitó nem egyszerűen bibliai bestsellerszerző, hanem egyre inkább aktív értelmiségi, abból is kiderült, hogy amikor 1999. május 12-én a Magyar Hírlapban megjelent egy ismert véleményformálók által aláírt nyílt levél az akkor éppen nemzetközi gyerekkereskedelemmel vádolt Czeizel Endre védelmében, az Ascher Tamástól Noszály Sándoron át Vekerdy Tamásig tartó színes aláírócsapatban már ott volt az ő neve is.

Olyan hamar vált megmondóemberré, hogy a 2001. szeptember 11-ei merényletek után 4 nappal a Népszabadság már őt kérdezte arról, hogy a történtek fényében az ember tényleg szeretetre van-e programozva, és hogy a zsidó-keresztény világnak szabad-e megtorlással élnie a muszlimok ellen. (A válasza röviden: nem.)

A kétezres évek elejéről egyre több aktuálpolitikai jellegű írást kezdett publikálni. 2002 júliusában a Népszavában például az apja ügynökmúltja miatt lemondó Pokorni Zoltánt szólította meg ilyen indítással:

“Az utóbbi hónapokban sokszor viszolyogva, sőt undorodva kapcsoltam be a híreket, attól tartva, hogy ismét hallanom kell Pokorni Zoltán gyűlölködő, gúnyo­lódó kommunistázását. Most mégis arra kérem: ne mondjon le. Mindannyiunk­nak – és mindannyiunk apjának is! – van múltja. Ettől nem megfutamod­nunk kell. Ezzel szembe kell néznünk!”

Bitó hamar megtanulhatta, hogy vannak lapok, amikkel vigyázni kell: az egy héttel később megjelent pontosításából derült ki, hogy a Népszava egyszerűen hozzáírt 8 sort a véleménycikkéhez, Bitó szájába adva olyan, általa kifejezetten nehezményezett fordulatokat, hogy a Fidesz "a választók előtt megbukott" párt lenne.

De a Népszava etikátlansága sem tudta elvenni közéleti írókedvét. Ugyancsak 2002 júliusában, durván egy hónappal azután, hogy a Magyar Nemzet leleplezte, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök D-209-es kódszám alatt III/II-es szt-tiszt volt, nagy publicisztikát írt a Népszabadságba arról, hogy nem minden kémelhárító volt Moszkva bábja, és hogy ha valaha nyilvánosságra hozzák is az ügynöklistákat, az nem járhat az érintettek automatikus kizárásával a közéletből.

Personal Jesus

Ez a néha később is rajongásba átforduló naivitás annak volt köszönhető, hogy Bitó, bár szenvedélyesen érdekelte a politika, és sok politikussal tartott kapcsolatot, civil ember maradt. A publicisztikai munkásságát egyben elolvasva jól érezhető, hogy az írásainak nem volt kiszámított politikai célja, pusztán a véleményét fejtette ki bennük egy közügyek iránt érdeklődő, Magyarország sorsáért aggódó, egy párthoz sem kötődő, de vállaltan baloldali magánember. Pont emiatt, vagyis a számítás hiánya és az "ami a szívemen, az a számon" attitűd miatt írt néha olyan vad dolgokat, amilyeneket.

Például az őszödi beszéd kiszivárogtatása után közölt "Miért szeretem Gyurcsány Ferencet?" című cikkét, amiben azzal csapott a húrok közé, hogy "Gyurcsány Ferenc mellett akarok hitet tenni, mert miután szembeszállt a félrevezetésre épült status quóval, sokan elfordulnak tőle, s még sok megpróbáltatás áll előtte". Hogy a cikk későbbi részében egyszerre hasonlítsa hősét – ha analógiásan is, nem pedig direktben – a Saulusból Paulussá lett Szent Pálhoz és magához Jézus Krisztushoz:

" „talán […] a Gondviselés hozta nyilvánosságra őszödi önostorozását, hogy lássuk őt az ő damaszkuszi útján, szenvedélyes haza- és igazságszeretetében. De nem voltak fölöslegesen túlzók azok a szenvedélyes szavak? Nem lépték túl a jézusi mércét? Aligha. Jézus olykor nagyon kemény szavakkal szólt társaihoz: »Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem...« – mondja Péternek, amikor meghátrálásra akarja rávenni”.

A politikai számítás naivitásig elmenő hiánya szalonházigazda-buliszervezőként nagy hasznára volt Bitónak: emiatt a legkülönfélébb emberek fogadták el a meghívását, a liberális klasszikusok mellett nagyrészt olyan politikán kívüli művészek és értelmiségiek, akik egyébként nem keveredtek volna politikusokkal.

Bitó a kétezres évek elejétől a baloldali és liberális lapok – Népszabadság, Magyar Hírlap –, majd a kétezertízesek elejéről a Galamus.hu termékeny szerzője lett.

A témák legszélesebb skálájáról volt véleménye, a Terror Háza állandó kiállításának minőségétől és a levegőben nem utántölthető harci repülők beszerzésétől az eutanázián és a családon belüli erőszak törvényi szabályozásán át a katolikus-zsidó megbékélésig. A közéleten belül egyáltalán nem csak a politika izgatta: jó néhány cikket és több kötetet publikált az eutanázia témakörében. De mint az iménti idézetből is kiderül, komoly, sokszorosan is kifejtett elméletei voltak Jézus Krisztus családi viszonyairól is.

Bitó független szellem volt, de a publicisztikái arról tanúskodnak, hogy a Fideszt annyira veszélyesnek tartotta, hogy a párttal szemben unortodox módszereket is megengedhetőnek tartott.

2003. júliusában például hosszú véleménycikkben érvelt amellett, hogy az MSZP–SZDSZ-kormánynak nem kellene átesnie a ló túlsó oldalára a korrupció elleni harcban, mert az az ellenzékben lévő Fidesznek kedvezne:

“Mert a korrupció elleni fellépésben is át lehet esni a ló túlsó oldalára. Még se­gítség nélkül is. Hát még jól szervezett és koncepciós segédlettel, amellyel elérhető, hogy akár a legtehetségesebb cselekvőképes embereitől is megvált – megfosztott! – kormány a terminális paralízis állapotába kerüljön."

Bitó addig ment, hogy felvetette: a kormány addig ne reagáljon semmit az ellenzék által feltárt korrupciós ügyekre, “amíg az előző ciklus korrupciós ügyei nem tisztázódnak, a vádemelésig jutott ügyek le nem zárulnak”. Sőt azt is bedobta, hogy lehetne teljes korrupciós amnesztia:

“Bár sérti igazságérzetemet, polgár­ságunk további kettészakadásának, az árkok továbbmélyítésének megakadá­lyozására, a szükséges békéért még ezeknél is drasztikusabb, de talán hatá­sosabb megoldás is mérlegelhető: am­nesztia minden korrupciós ügy vala­mennyi elkövetőjére, aki együttműkö­dik az ügyek feltárásában, és amennyi­re lehet, az elvesztett állami pénzek megtérítésében.”

Hasonló alapról védte például Tocsik Márta sikerdíját a Magyar Hírlapban. (Később lényegében a Tocsik-ügy vezetett az SZDSZ morális meggyengüléséhez és a magyarországi liberalizmus parlamenti eljelentéktelenedéséhez.)

Ha nem volt a képben a Fidesz, simán bírálta a baloldali-liberális kormányokat is, például azért, mert szerinte helytelenül udvaroltak a katolikus egyháznak:

“Amíg a magukat szocialistáknak nevezők vagy a szociálliberális kormányt képviselők, egyházpo­litikai szószólók más egyházak kisemmizésével Rómába ingáznak – vagy zarándokolnak, a legdrá­gább luxusszállodákban „húzódva meg” –, itthon pedig a legkonzervatívabb püspökök társaságát is keresve a számukra így megnyíló médialehetősé­gekért tesznek meg minden tőlük telhetőt, nem számíthatunk semmi jóra. “

Bitót nem mindenki tartotta nagy írónak, vagy lenyűgöző publicistának, de azt még a vele politikailag nem feltétlenül egyetértő beszélgetőpartnereim is kiemelték, hogy mindig lelkes volt, jó szándékú, és önzetlenül támogatott jó ügyeket, csak azért, mert megtehette. Pedig bármire elkölthette volna a pénzét.

Azt, hogy élete jelentős részét nem Magyarországon töltötte, leginkább abból a különös vonásából érződött, amit sokan megemlítettek róla: miszerint alapvetően mindenkiről jót feltételezett.

Címlapkép forrása: Wikipedia

Egy évszázadban egyszer van ekkora vihar - mondta Rob Fleming kanadai közlekedési miniszter, miután véget ért a külvárosaival együtt két és félmilliós, Csendes óceán-parti Vancouvert két napon át sanyargató égszakadás.

Az ilyenkor eleve igen csapadékos környéken csak hétfőn annyi eső esett, mint egy hónap alatt, majd rákezdte a hó, miközben veszettül fújt a szél. A helyzet annyira brutális volt, hogy a várost és környékét két napig el sem lehetett hagyni, mivel víz árasztotta el a Vancouvert Kanada többi részével összekötő két autópályát, a kisebb utakat pedig több helyen földcsuszamlás tette járhatatlanná. Az egyetlen szárazföldi kivezető út az amerikai határ felé vezetett, de a kiterjedt viharzóna miatt az utak nagy része arrafelé is járhatatlan volt.

Eddig egy halálos áldozatot találtak, Vancouvertől 250 kilométerre, Lillooet városánál egy nőt az autójában ölt meg a földcsuszamlás, ami legalább két további embert elsodort, akiket nem találnak, de a hatóságok attól tartanak, hogy további autók lehetnek a sár alatt. Egy szemtanú arról számolt be, hogy a vihar miatt teljesen leállt a forgalom Lillooetnél. Az egyik autós, Kathie Rennie, azt mesélte a CBS híradójának, hogy a dugóban állva épp visszaszállt a kocsijába, amikor azt látta, hogy sikoltozó autósok futnak felé elborzadt arccal, mintha cunami elől menekülnének. Amikor felpillantott, azt látta, hogy az egész hegyoldal feléjük csúszik, majd magával ragad egy csomó, a közelében álló autót.

Rengeteg ember rekedt a hegyes vidéken és ezreket kellett kitelepíteni az elárasztott településekről. A hétezres Merritt kisvárosából például az összes lakost.

Annyira durva volt az idő, hogy a vancouveri kikötőből, ami Kanada legnagyobbja, vasúton sem tudták továbbszállítani az árut, sőt óvatosságból a kőolajvezetékeket is lezárták.

British Columbia tartományra idén rájár az időjárás rúdja, a nyáron ugyanis sosem tapasztalt, 500 embert megölő hőhullám volt itt, olyan erdőtüzeket gerjesztve, amik egész településeket pusztítottak el.

(via BBC)

Az Orbán Viktor veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozó BDPST Hotel Management Kft. novemberben megszerezte a Lifestyle Hotel Mátra nevű szállodát egy Mészáros Lőrinchez tartozó cégtől - írja a 24.hu. Ez szeptember óta a BDPST ötödik új hotelje és ezek közül a harmadik, amit Mészároséktól vettek.

A Lifestyle ügyében az a speciális, hogy az épület a tulajdoni lap tanúsága szerint bűnügyi zár alatt van, az Orbán-klán cégei mégis szabadon adják-veszik egymás között.

A hotel, ami régebben a Bérc névre hallgatott, a Questor portfoliójába tartozott. A cég összeomlását követő nyomozás során, 2015-ben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda (KR NNI) vagyonvisszaszerzési hivatala vetette bűnügyi zár alá. A 24.hu szerint legutóbb idén júniusban erősítették meg a tulajdoni lapján, hogy az értékesítését megakadályozó zár fennáll.

A hotelt Mészáros Lőrinc 2018-ban ennek ellenére valahogyan meg tudta szerezni, hogy most továbbértékesítse.

34,9 millió dollárért kelt el a Sotheby’s árverését a mexikói Frida Kahlo öt évvel a halála előtt, 1949-ben festett, Diego és én című önarcképe. A Diego név a művész férjét, Diego Rivera fetőt takarja, aki a fájdalomtól könnyező Kahlo homlokára nőtt, háromszemű szörnyetegként fixirozza a nézőt.

A latin-amerikai rekordot eddig éppen ő, Rivera tartotta egy 2018-ban szűk 10 millió dollárért elkelt festményével. A mostani aukció érdekessége, hogy ilyenkor ritkán derül ki a vevő kiléte, de most pont tudni, hogy egy argentin gyűjtő és múzeumalapító, Eduardo Costantini volt az.

Kahlo képeinek ára elképesztően megugrott az utóbbi évtizedekben: a nyolcvanas években még 85 ezer dollárért kelt el egy önarcképe. Ugyanez a Diego és én pedig legutóbb 1990-ben szerepelt árverésen és akkor 1,4 millió dollárért kelt el, ami az akkori latin-amerikai rekordot jelentette. Kahlo eddigi legértékesebb képe, a Két akt az erdőben öt évvel ezelőtt 8 millióért, a mostani árt kevesebb, mint negyedéért kelt el.
A jelenség oka az, hogy egyrészt divatba jött Kahlo, másrészt Mexikó tiltja a XIX.-XX. századi festmények kivitelét az országból, így becslések szerint összesen 20-30 adható-vehető Kahlo-mű lehet a világon.

(via New York Times)

Wyclef Jean, a Fugees egykori, szólóban is sikeres tagja legutóbb nem koncerten, hanem a Range Rover Leadeship Summit címet viselő céges buliban lépett fel Los Angelesben. Ahol olyan magasra hágott a hangulat, a zenészé biztosan, hogy Jean a nyakába véve lovacskáztatta Joe Eberhardtot, a Jaguar Land Rover North America elnök-vezérigazgatóját. Pont addig, amíg fejre nem ejtette a karót nyelt topmenedzsert, miközben le akarta tenni a földre.

Az arcán landoló Eberhardt nem sérült meg, de úgy nézett, mint akit kiütöttek és a hírek szerint az eset után hamar lelépett a buliból, ahol rajta kívül, ha másért nem, emiatt mindenki jól érezte magát.

(via Stereogum)

Tavaly a járvány miatt lezárták a szilveszterezők előtt a Times Square-t, ami a világ legnagyszerűbb városának legundorítóbb pontja, ezért egyben leghíresebb tere és turistalátványossága. De lehet, hogy szilveszter este egészen más! Idén mindenestre már lehet tombolni: Bill de Blasio főpolgármester jelentette be, hogy aki beoltott vagy van 72 óránál nem régebbi PCR-tesztje és visz magával fényképes igazolványt, az 31-én este bemehet a térre.

Ilyen volt a legutóbbi szabad szilveszter a téren:

(via Reuters)

• A 444 tudomása szerint 210 milliárdot is elkérhetünk az Európai Uniótól a Ráckevei-Dunára.
• Az első hírekből úgy tűnhetett, ebből gigantikus iszapkotró művelet válhat, de információnk szerint nem fenyeget ilyesmi.
• Ha tényleg akar új evezőspályát is a kormány, akkor a zsebébe kell nyúlnia.

Rég nem jelentettek be annyira ambiciózus, drága és fontos környezetvédelmi akciót, mint a leromlott vízminőségű Ráckevei-Duna-ág tervezett gatyába rázása, amivel múlt csütörtökön lépett nyilvánosság elé az egészet menedzselő BFK. A projekt különlegessége, hogy egy kormányszerv koordinálja, de egy ellenzéki politikus ötletei is erősen beépültek.

A projekt politikai alapról indult. Amikor a Budapesten győztes ellenzék és a Fidesz-kormány 2019 legvégén alkut kötött arról, hogy a főváros milyen feltételekkel támogatja az atlétikai világbajnokság megrendezését, a kormány egyik vállalása a Ráckevei-Duna legfelső szakaszának kikotrása volt. Ez az egyik meglepetésgyőztes, Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester kérése/feltétele volt. Ő ekkor már évek óta lobbizott azért, hogy valahogy oldják meg a dél-pesti szennyvíztisztító és a Duna-ág problémáját. Amit az okoz, hogy hirtelen záporok esetén az odaérkező rengeteg esővíz miatt meg kell nyitni a szennyvíztelep zsilipjeit, és ilyenkor kezeletlenül zúdulj a Dunába a budapesti vécék tartalma. A Ráckevei-Soroksári-Duna (RSD) felső szakaszának kotrása úgy került a képbe, hogy a szennyvíztelep errefelé található beömlője alatt néhol több méter vastagon rakódott le a fekáliában, intim betétekben és hasonlókban gazdag szennyiszap.

Az RSD vízminőségi problémáit nem kizárólag ez a néha bemosódó szenny okozza, nagy szerepe van benne például a Nagy-Duna régóta alacsony vízállásának és az elégtelen vízpótlásnak is, de az biztos, hogy ez az egyik kulcskérdés.

Ha az ellenzék-kormány alku miatt már úgyis hozzá kellett nyúlni holtághoz, a Budapest Fejlesztési Központ továbbgondolta az ügyet, és a felső szakasz kotrása mellé vette az egyébként fővárosi tulajdonú szennyvíztelep ügyét, a vízpótlást és a csatornázást, és jó nagy projektté bővítette az egészet. Úgy tudjuk, ha a 2024-ig készülő szakértői anyagok indokoltnak találják, 3 év múlva akár 210 milliárd forintnyi EU-támogatásra is pályázhatnak.

A szennyvíztelepet a 444 értesülései szerint több lépcsőben fejlesztenék. Időben az első elem az úgynevezett szennyfogó rács megépítése lehet. Ez az, aminek hangzik: olyan, a túlfolyó árokban elhelyezett mechanikus szűrőről van szó, ami a nagy záportározók megépültéig is képes legalább azt megakadályozni, hogy a vécétartalom darabos része – például a rengeteg törlőkendő, óvszer és betét – a Natura 2000-es védettségű Duna-ágba kerüljön.

Bár még nincs döntés az ügyben, a következő lépés egy nagy szikkasztó, záportározó és szennykezelő egység felépítése a jelenlegi szennyvízteleppel határos telken.

De ezzel nincs vége. Mivel a holtág Natura 2000-es terület, ide elvileg az amúgy nem veszélyes tisztított szennyvizet sem szabadna bevezetni, ezért a magyar pályázat része lehet egy olyan rendszer kiépítése, ami az RSD és a Csepel-sziget alatt is áthaladó csővezetékkel egészen a Nagy-Dunáig vezetné a tisztított vizet.

De térjünk vissza röviden a kotrás témájához. Egyes környezetvédők megijedtek, amikor a Nagy Terv múlt heti bemutatása után Fürjes Balázs kormánybiztos arról posztolt, hogy

“A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYÉTŐL FÜGGŐEN 5 DOLGOT TERVEZÜNK: A felgyülemlett iszap kikotrását – a teljes szakaszon, a Gubacsi hídtól egészen Tassig."

Bár Fürjes nem véletlenül kezdte azzal, hogy az előzetes szakértői vizsgálatoktól függ, végül mennyi kotrásra pályázunk, a kotrás mint vízminőségjavító beavatkozás megítélése minimum nem egyértelmű, hiszen az a haszna mellett komoly sokkot és károkat is okoz a vízi életközösségeknek.

A 444 azonban úgy tudja, hogy rettegni semmiképp sem érdemes a túl sok kotrástól. Az Unió szakértői ugyanis már az eddig tárgyalások során is hangsúlyozták, hogy a kotrás a gyakorlatban nem javít annyit a vízminőségen, amekkora pusztítást okoz, ezért csak kivételes esetekben és óvatosan adnak pénzt rá. A magyar fél ezért nagyjából arra számít, hogy főként az RSD néhány mellékágán, kopolyáján kaphatunk pénzt kotrásra – ezek között van olyan, ami szinte már teljesen feltöltődött, elmocsarasodott. A főágban csak igen indokolt esetben és rövidebb szakaszokon számítunk a kotrás finanszírozására. Hogy mely területeken, az a most induló szakértői vizsgálat eredményeitől függ, de pont a szennyvíztisztító beömlője alatti rész lehet az egyik ilyen.

Míg kotrásra korlátozottan, sportcélokra egyáltalán nem ad pénzt az Unió a megpályázandó keretből. Ez azért érdekes, mert a nagy RSD-projekt része lehet a holtág legeslegfelső, közvetlenül a Kvassay-zsilip alatti szakaszán egy nemzetközi minősítésű evezőspálya kialakítása. Ami a tervezett változtatások közül a legvitatottabb. Az ellenzői azért nem szeretik, mert nem csak néhány bója elhelyezéséről és mederkotrásról van szó, hanem komoly partátalakításról is. Ahhoz ugyanis, hogy a 2 kilométer hosszú, egyenes pálya elférjen az itt, ha egész enyhén is, de kanyarodó mederben, egy szakaszon ki kellene szélesíteni azt a pesti oldalon. Plusz egy részen ki kéne irtani a galériaerdő egy sávját a szemközti parton.

A terv mellett szól, hogy az RSD-n komoly hagyománya van az evezésnek és a kajak-kenuzásnak, és sok vízi telep található erre.

A 444 úgy tudja, ha megvalósul a pályaépítés, akkor azt a kormány fogja finanszírozni, de erről még nem született döntés, és a választások előtt valószínűleg nem is fog.

Egy taxisofőr jó megfigyelőképessége és gyanakvása bombamellényes terrortámadást akadályozott meg.

Hétfőre derült ki, hogy micsoda sztori áll egy vasárnapi liverpooli bűnügyi hír háttérében. Ami az volt, hogy nem sokkal déli 12 előtt hirtelen kigyulladt, majd pillanatok alatt kiégett egy liverpooli kórház előtt éppen félrehúzódó taxi, aminek meghalt az utasa, a sofőr pedig megsebesült, de túlélte. Ez azért került be egyáltalán a nemzetközi kishírek közé, mert a rendőrség az esetet azonnal terrortámadásként kezelte.

Mára az is kiderült, hogy miért.

David Perry taxisofőr vasárnap délelőtt felvett egy utast, aki a város anglikán ketedrálisához szerette volna vitetni magát. Oda, ahol éppen akkor kezdődött az első világháború végét ünneplő Remembrance Day-felvonulást követő megemlékező szertartás, többezer résztvevővel. Csakhogy útközben kiderült, hogy az útlezárások miatt nem tudnak odajutni a templomhoz. Az utas ekkor meggondolta magát és inkább a városközpontba kérte a fuvart, majd, ahogy már arrafelé tartva éppen a helyi szülőotthon előtt haladtak el, megkérte a taxist, hogy húzódjanak félre egy pillanatra.

David Perry egyik barátja szerint, aki a Daily Mailnek nyilatkozott, a sofőr ekkor vette észre, hogy az utas furcsán babrál a ruházatával, amin valami fény világított. Perry a pillanat tört része alatt döntött: kipattant a taxijából, becsapta az ajtót és rázárta a kocsit, hogy az utas az utas egy pillanattal később tűzgömbbé változva felrobbanjon. Egy másik, név nélkül nyilatkozó barát szerint a taxis csak vágásokat és horzsolásokat szenvedett, beszakadt az egyik dobhártyája és pár öltéssel meg kellett varrni a fülét, de már otthon van.

“Csodálatos, hogy bár valószínűleg megrettent, ilyen gyorsan tudott gondolkodni és meg is úszta” - mondta a barát a bulvárlapnak.

A rendőrség a kihallgatása után azonnal elengedte a taxist, vasárnap késő éjjel viszont letartóztatott három huszonéves férfit Liverpool Kensington nevű városrészében. A Guardian szerint mindhármukat terrorcselekményben való részvétellel gyanúsítják.