Panelhős a szomszédom, el lehet őt viselni, de ha sose rakná ki a szemetet az orrom elé, boldogabb lennék

Azzal kezdődött, hogy valamikor június vége, július eleje környékén hazajöttünk egy rövid vakációról, és azt vettük észre, hogy új névtábla van a szomszédék ajtaján. Meglepődtünk, ugyanis nem hallottunk róla előzőleg, hogy árulnák a lakást. Az elmúlt pár évben albérlők laktak náluk, szemben velünk, ki hosszabb, ki rövidebb ideig, ám a névtábla értelemszerűen nem változott mindeközben.

Most meg hirtelen igen, úgyszólván egyik pillanatról a másikra. Meg is kérdeztem sebtében a barátomat – csodás lépcsőház a miénk, barátságok is képesek szövődni itt –, aki mindig informáltabb a hasonló ügyekben, mint én, hogy kifélék-mifélék az új tulajdonosok. Tényleg fontos ez egy olyan helyen, ahol egy emeleten két lakás van mindössze.

RTL színre lép

Legyek erős, válaszolta: a női név, ami a táblán olvasható, nem egy valóságos nőé, aki beköltözött sebtében. Nemhogy erős nem lettem ettől, inkább elgyengültem, fogalmam se volt, mire véljem, amit mondott, még az is eszembe jutott, hogy csak nem kuplerájt készülnek berendezni minálunk. Szerencsére kiderült hamar, hogy ennyire nem súlyos a helyzet, és a lakás nem is lett értékesítve, bérbe van adva változatlanul. Csakhogy ezúttal nem fővárosba szakadt diákoknak, válófélben lévő anyáknak vagy ugródeszkára ácsingózó ifjú pároknak – hanem az RTL-nek. Itt lesz az egyik forgatási helyszíne egy új teleregénynek, aminek az a címe, hogy Panelhősök.

Nabazmeg, mondtam magamban, és mondtuk családi körben is. Nyilván jobb, sokkal, mint egy kupleráj, de attól még lesz itt nyüzsgés és fogaknak csikorgatása, a fene egye meg. Oda a béke, a csend, a nyugalom.