Ennyit értek a magyar államnak a gyerekek

Rendkívüli dolog történt múlt hétvégén: a kormány közzétette 220 oldalas gyermekvédelmi jelentését. Videón mutattuk be, milyen indulatokat váltott ki ez a parlamentben, hosszú cikkben elemeztük, mit lehet tanulni ebből a szövegből, és szakértőket kérdeztünk arról, mit jelent számukra ez a diagnózis.

Most tíz, csak a legminimálisabban szerkesztett idézet következik a jelentésből, amelyben rengeteg adat van, de a sok szám mögött emberi drámák és pusztító politikai döntések sorakoznak.

Minden tizenkettedik

Több mint 1,6 millió gyerek él Magyarországon, és közülük 130 ezer van veszélyeztetettként nyilvántartva, azaz a gyerekek közel 8 százaléka. A helyzet Észak-Magyarországon a legkritikusabb, miközben Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon regisztrálják a legkevesebb érintettet. A veszélyeztetettség oka lehet bántalmazás, elhanyagolás, gyereknevelési problémák, a gyerek önmagára és másokra veszélyes magatartása, és persze a szegénység… minden 5. gyerek érintett a szegénység kockázatával Magyarországon, amihez nagyon gyakran más nehézségek is kapcsolódnak.

500 km

Jelenleg kb. 2700 gyereknek kell olyan helyen élnie, ami számára nem megfelelő, vagy egy veszélyeztető családi környezetben várja, hogy szakellátási intézménybe kerülhessen; vagy egy olyan gyermekotthonban, illetve nevelőszülőnél él, ami nem megfelelő számára. Vannak olyan gyerekek is, akiket akár 500 km-re a családjuktól helyez el a rendszer, mert csak ott talál helyet, ezért nem tudják a vérszerinti szüleikkel tartani a kapcsolatot, a hazagondozás lehetősége minimálisra csökken, és a gyámoknak is órákat kell autóban tölteni, hogy a rájuk bízott gyerekeket látogatni tudják.

Ezerből tizennégy

2010 és 2025 között 17 százalékkal nőtt a családból kiemelt gyerekek száma. 10 ezer kiskorú gyerekből 2010-ben 99, 2024-ben már 127 nem élt a vér szerinti családjával. Jelenleg az utógondozói ellátásban élőkkel együtt mintegy 23 ezer gyerek nevelkedik állami gondoskodásban (lakásotthonokban, nevelőszülőknél, gyermekotthonokban, utógondozásban). Ezek brutális számok. Az EU-ban átlagosan a gyerekek kb. egy százaléka él állami gondoskodásban, Svédországban 0,66 százalék, Ausztriában 0,8 százalék, Magyarországon 1,4 százalék.

Nyolcmillió per gyerek

Az állami gondoskodásban élők növekvő aránya nem csak a gyerekek miatt drámai adat, hanem azért is, mert ez a legdrágább működése a gyermekvédelemnek. Egy gyereket kiemelni a családból és gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél elhelyezni 8 millió forint/gyerek/év költséget jelent az állam számára... a családból kiemelt és gyerekotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyerekekre jelenleg elköltött állami költségvetési összeg töredékére lenne szükség ahhoz, hogy a gyerek a saját családjában maradhasson támogató, segítő szolgáltatásoknak köszönhetően, és tényleg csak azoknak a gyerekeknek a kiemelésére kerüljön sor, ahol nincs más megoldás.

Ördögi kör

Ez, valamint a kezdetektől meglévő forráshiány évtizedek alatt folyamatosan erodálta azt a funkcióját a gyermekvédelemnek, amit a megelőzés és a családmegtartó szolgáltatások jelentenének, hiszen az erőforrásokat oda telepítették a szolgáltatók, ahol „a legjobban égett a ház”, tehát idővel már csak a krízisben lévő családok és gyerekek kaptak valamennyi figyelmet. Viszont így nem tudott csökkenni a családból való kiemelések száma, hiszen ahhoz a korai beavatkozást és a támogató szolgáltatásokat kellett volna megerősíteni. Ez egy ördögi kör, ami az idő előrehaladtával egyre mélyült, és ma már egyértelműen látszik, hogy a gyermekvédelmi rendszer „újratermeli önmagát”: sok esetben a korábbi gyermekvédelmi rendszerben felnőtt gyerekeknek a gyerekei, unokái kerülnek a rendszerbe.

Tizenhétezer

A gyermekvédelmi szakellátás válságának egyik legszembetűnőbb tünete a szökések magas száma. Egy évben átlagosan 17.000 gyerek szökik (döntő többségük gyermekvédelmi intézményekből), és megközelítőleg 800 gyerek tartós szökésben van.

Idézet egy dolgozótól: „Annyira rossz állapotban vannak az intézmények, és annyira nincs ott olyan felnőtt, akihez a gyerek biztonságosan és tartósan kötődni tudna, hogy szerintem az egyetlen ésszerű dolog az a szökés a gyerekek számára. Én se maradnék ott.”

Minden negyedik

2025-ben az SZGYF (Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság) által fenntartott szakellátási intézményekben országosan 24,1 százalékos volt a szakmai kilépési fluktuáció. Az év során kilépő szakemberek száma tehát a betöltött szakmai álláshelyek becsült éves átlagának közel negyedét érte el, ami jelentős munkaerőmozgást jelez. Ez sérti a gyerekek érdekét, hiszen a gyerekeknek stabilitásra lenne szüksége, ha azonban az intézmények dolgozói nem maradnak tartósan a környezetükben, nagyon nehéz kötődést kialakítani bizalmi felnőttekkel, ami negatívan befolyásolja fejlődésüket és szocializációjukat is.

Bölcsőtől utógondozásig

Kb. 300 kisgyerek várakozik jelenleg kórházban, megfelelő férőhely hiányában. Ugyanakkor, ha megfigyeljük a december 31-én szakellátásban élő gyerekek korcsoportok szerinti összetételét, jól látható, hogy az idősebb korcsoportok aránya egyre nagyobb, ami már arra utal, hogy a gyerekek jelentős része csak akkor kerül ki a szakellátás rendszeréből, amikor nagykorúvá válik.

Míg 2009-ben közel 4000 fő élt [a rendszerből frissen kikerült fiatal felnőtteknek szóló] utógondozói ellátásban, addig 2025-ben 2363, ami 40%-os csökkenést jelent. A frissen nagykorúvá váltak számára a legnagyobb problémát az önálló lakhatás megteremtése jelenti, de az országos statisztikákhoz képest extrém magas köztük a végzettséggel nem rendelkezők aránya is, így jóval kisebb az esélyük arra is, hogy megfelelő jövedelemhez jussanak. Míg a belépők körülbelül 20–25%-a rendelkezik legalább középfokú végzettséggel, addig a kilépőknek már több mint a fele. Az utógondozói ellátás tehát fontos szerepet tölthetne be a tanulmányok folytatásában és a végzettség megszerzésében, azaz annak elérésében, hogy a fiatalok magukról önállóan gondoskodni képes felnőttekként hagyják el a rendszert, és kisebb eséllyel szoruljanak továbbra is szociális szolgáltatásokra.

1959 bántalmazás

Eszerint az SZGYF közreműködésével irányított, állami fenntartásban lévő gyermekvédelmi intézmények vonatkozásában a módszertan szerint rögzített bántalmazási esetek száma 2024-ben összesen 1985, 2025-ben összesen 1964 volt; ebből gyermekbántalmazás 2024-ben 1959, 2025-ben 1684 alkalommal következett be.

1500 forint

A gyermekek jólléte kapcsán az élelmezési forráshiánnyal foglalkozik még kiemelten a jelentés, és rögzíti, hogy a napi ötszöri étkeztetést biztosító szolgáltatási díj ténylegesen mindössze 1500 Ft/nap/gyermek összeg élelem- és nyersanyag-beszerzésre, miközben a jogszabályi kötelezettség 4000 Ft/nap/gyermek összeg lenne a gyermekek napi ötszöri élelmezésére. A jelentés rögzíti, hogy a különbözetet az Intézmény működtetésre használják fel. (Az egyik gyermekotthoni központról a 2026. februári kormányzati jelentés.)

(...)

Volt olyan intézmény, ahol arról számoltak be, hogy új álláshelyeket biztosítottak számukra, de azok betöltéséhez nem rendeltek költségvetési forrást, így végül nem tudtak több szakembert alkalmazni. Másutt a férőhelyhiány miatt kialakult túlzsúfoltság miatt a Kormányhivatal bírságot szabott ki az intézményre, amit az intézményi működési forrásaiból kellett kigazdálkodni, noha a központi iránymutatás alapján az otthon nem utasíthatta vissza az odahelyezett gyerekeket.