Nem az azonnali összeomlás, hanem a lassú sorvadás fenyegeti igazán Franciaországot

• Óriási tüntetések és zavargások rázták meg az elmúlt hetekben Franciaországot, és nem látni, hogy Macron kormánya úrrá tudna lenni az elégedetlenségeken.
• Jövő májusban új államfője lesz az országnak, a legesélyesebb jelölt jelenleg a szélsőjobboldali Marine Le Pen, és még az sem kizárt, hogy a második fordulóban szélsőbalról kap majd ellenfelet.
• De bárki is fog nyerni, rendkívül nehéz gazdasági helyzetet örököl majd: Franciaország egy lassan kibontakozó, de nagyon mély adósságválságba sodródott, és egyelőre nem látni a kiutat belőle.

A hétvégén ismét százezrek tüntettek Franciaországban a megélhetési válság miatt, jobb oktatási és egészségügyi rendszert követelve. Az egy héttel korábban tapasztalt erőszakos jelenetek most nagyrészt elmaradtak, de a tüntetéseket életre hívó társadalmi elégedetlenség megmaradt.

A hanyatló iskolai körülmények miatt kitört diáktüntetések, majd az azokra rácsatlakozó zavargások miatt az elmúlt hetekben rengeteget lehetett olvasni arról, hogy Franciaország válságba került, és az elemzésekben rengeteg minden előkerült a társadalom kettészakadásától kezdve a jobb- és balközép pártok eljelentéktelenedésén át bevándorlás-asszimiláció okozta nehézségekig, melyek mentén mind hozhatóak fel megfontolandó szempontok. De ha meg akarjuk érteni a mostani válság okait, akkor egy magyarázat alighanem jobban kiemelkedik a többi közül, és ez pedig alapvetően gazdasági.

Nem arról van szó, hogy a francia állam keveset költene az állampolgárokra, hanem sokkal inkább arról, hogy e költések rendkívül aránytalanul történnek, a fiatalabb generációk rovására.

Kérdés a vitához: Milyen változtatásokkal lehetne enyhíteni a franciaországi társadalmi elégedetlenséget és a generációk közötti gazdasági aránytalanságot?