Orbán jobbkezének és a legnagyobbak egyikének tartotta Matolcsyt, benne látta a partnert víziói megvalósításához

„Orbán Viktor soha nem szerette a közgazdászokat, nagyívű terveinek rombolóit látta bennük. Bármit kigondolt, mindig csak azzal jöttek, hogy ezt ezért nem lehet, azt meg azért. Egy idő után már inkább nem is kérdezte őket. Jobban szerette a Matolcsy típusú embereket, az olyanokat, akik mernek elrugaszkodni a valóságtól, szeretik a nem tankönyvszerű megoldásokat”

– írta le a régi Index egy forrása Orbán Viktor kapcsolatát Matolcsy Györggyel még 2011 őszén. Matolcsy akkor nemzetgazdasági miniszter volt a második Orbán-kormányban, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ő volt a gazdaságpolitika irányítója is.

Talán ez a magyarázat segít a leginkább megértetni, hogy mi vonzotta Orbánt az unortodox közgazdászban: valójában nem közgazdászt keresett maga mellé, hanem partnert, aki segít megvalósítani a vízióit. A kapcsolatuk a kilencvenes évek közepéig nyúlik vissza, Orbán már akkor is láthatóan nehezen viselte a hagyományos politika béklyóit, és imponált neki, ha valaki nem a többiek kitaposta úton járt. Matolcsy György a nyolcvanas évek végén befolyásos reformközgazdászokat tömörítő Pénzügykutató Rt.-ben kezdte a pályafutását, ahol többek között Lengyel László, Surányi György, Csillag István voltak a munkatársai, akikkel szemben Matolcsy nem maradt a baloldali vagy liberális oldalon a rendszerváltás után, hanem az Antall-kormányban vállalt pozíciókat.

Orbánnal annak jobboldali fordulata után kerültek kapcsolatba, és az 1998-as választásokra készülő Fidesz gazdasági programját már Matolcsy jegyezte, aki a Direkt36 cikke szerint azzal keltette fel Orbán figyelmét, hogy az állami ösztönzésben látta a gazdasági növekedés kulcsát. Matolcsyból a választási győzelem után nem lett azonnal miniszter – Orbán akkor még a konzervatívabb iskolát képviselő Chikán Attilának adta a gazdasági miniszteri posztot, de másfél év után eljött Matolcsy ideje. Azokban a kétharmad előtti időkben viszont még kötötték a kormányt a valóság szabályai, amelyeket Matolcsy később már nem tekintett kötelezőnek. Azért már megvalósíthatott egy nagyobb szabású programot, de a Széchenyi terv csak kóstoló volt, az életmű érdemi része 2010-ben kezdődött.

Addigra Orbán és Matolcsy már túl voltak egy szakításon: a két választási vereség után Matolcsy is beállt Orbán bírálói közé, de aztán újra egymásra találtak, és Matolcsy a kormányzásra készülő Fidesz kulcsembere lett. Olyannyira méghozzá, hogy Orbán egy azóta is sokat idézett nyilatkozatában a jobbkezeként hivatkozott rá: ekkor Matolcsy még alig pár hónapja volt csak nemzetgazdasági miniszter a második Orbán-kormányban, de máris a távozásáról cikkezett a kormánypárti Magyar Nemzet.

„Nem tud senki sem mondani olyan összeget, amelyért a jobbkezemről hajlandó lennék lemondani”

– válaszolta Orbán az erre vonatkozó kérdésekre, sőt, még egy meglepő párhuzamot is mondott: „Mi mindig is úgy gondolkoztunk Matolcsy miniszter úrral, hogy a munkamegosztás közöttünk az úgy fest, mint Németország újjáépítésekor. Tehát, hogy a miniszterelnök az kvázi Adenauer és a gazdasági miniszter meg kvázi Erhard. Ez szerénytelenül hangzik, de a struktúra így fest. Sosem vált meg egyik a másiktól.”

A Magyar Nemzet kavarásából is látható, hogy Matolcsynak számos ellenfele volt házon belül is, Orbán azonban kitartott mellette, és ezt meg is indokolta egy évvel később Kötcsén: „Tudja, hogy a jelenlévők közül is sokan kritizálják a tárcavezető irányvonalát. De a miniszterelnök szerint neki nem közgazdász, hanem gazdaságpolitikus kell, aki el akar és el tud szabadulni a tankönyvi megoldásoktól” – írta a Heti Válasz.

Matolcsynak egyébként volt egy mestere az egyik legismertebb magyar közgazdász, Kopátsy Sándor személyében, aki az államszocializmus idején a tervhivatali apparátusban dolgozva az új gazdasági mechanizmus egyik előkészítője volt. A fent idézett Index-cikkből kiderül, hogy Kopátsy családi ismerőse volt Matolcsynak, és ő volt a fő ihletője annak a „nem tankönyvszerű gazdaságpolitikának”, amit aztán Matolcsy miniszterként követett, az akkor 88 éves Kopátsyt pedig maga mellé vette tanácsadónak. Mindezt annak ellenére, hogy Kopátsy már az első Orbán-kormány idején is Matolcsy mellett dolgozott, akkor viszont össze is különbözött Orbánnal, és nem túl pozitívan írt róla a tapasztalatairól szóló könyvében. 2011-ben Kopátsy viszont már újra dicsérte Orbánt és Matolcsy gazdaságpolitikáját a Heti Válasznak.

Orbán bizalma pedig kitartott: a Direkt36 cikke szerint a Fideszben Matolcsyt valamiféle varázslónak látták, akinek folyton támadták az unortodox húzásait, ezek közül azonban több is bejött neki. 2013-ban aztán Matolcsy átült az MNB elnöki székébe, ahol továbbra is partner volt Orbán gazdaságpolitikájában, amiben hasonlóan meghatározó szerepe volt, mint korábban miniszterként: „Ő ugyanis Orbán Viktor szemében az a kiváló ember, aki remekül leszorította a magyar alapkamatot, folyamatosan csökkenti az adósságot, és javított Magyarország külföldi kitettségén a devizahitelek jó időzítésű forintosításával” – írta róla 2016-ban a Figyelő. Orbánt még az MNB-alapítványok ügye sem zökkentette ki: amikor arról kérdezték, megingott-e a bizalma Matolcsyban a családjához vándorolt százmilliók ellenére, csak annyit válaszolt, hogy „ahhoz égnek és földnek össze kell szakadnia, hogy ez bekövetkezzék.”

Ha ég és föld nem is szakadtak össze, Orbán szép lassan mégis elhidegült Matolcsytól, aki 2019-ben még arról álmodozott, hogy visszatér a kormányba. Orbán azonban inkább Matolcsy ősellenségét, Varga Mihály pénzügyminisztert bízta meg a gazdaságpolitika alakításával: „Orbán ítélőképességét igazolja, hogy az 1998-2000-es bizonytalan időszakban a Járai-Chikán-Surányi-féle megfontolt »három tenor« gazdaságpolitikáját fogadta el. Majd a 2011-es válság után megértette, hogy a fiskális expanziónak mekkora kockázatai vannak az EU-ban, és a költségvetési politikát az óvatos Vargára bízta” – írta az egykori kolléga, Lengyel László, aki szerint Orbán minden rajongása ellenére mégis csak egy politikai kalandort láthatott Matolcsyban, akit nem lehetett csak úgy előre küldeni a frontvonalba.

2022 végére aztán Matolcsy nyíltan Orbán ellen fordult: ez volt az az időszak, amikor már egyre kritikusabb értékelések láttak napvilágot az MNB-elnöktől a kormány gazdaságpolitikájára vonatkozóan, körülötte fokozatosan elfogyott a levegő, míg Orbán már egy másik szakember, Matolcsy egykori alelnöke, Nagy Márton kezébe helyezte a gazdaságpolitika irányítását. Orbán mindezek ellenére szuperlatívuszokkal búcsúztatta régi barátját, amikor annak véget ért a jegybankelnöki megbizatása:

„Az örökség, amit az elnök úr itt hagy, a legnagyobbak közé emeli – Széll Kálmánt, Wekerle Sándort, illetve Magyarország első jegybankelnökét, Popovics Sándort kell említenem. Matolcsy György korszakos gazdaságpolitikus és korszakos jegybankelnök, köszönjük a munkáját”

– mondta.

Most, hogy a volt jegybankelnököt gazdasági csalás bűntettével és hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják, Orbán egyelőre hallgat, a Fidesztől pedig csak annyira telt, hogy elvárják, „hogy a hatóságok pártatlanul, politikai nyomás nélkül folytassák le az eljárást”.

Kérdés a vitához: Milyen szempontok alapján érdemes megítélni Orbán Viktor és Matolcsy György gazdaságpolitikai együttműködését?