Szűzen trippelni a Terror Házában: romlatlan szemmel néztem meg, mit lehetne kihozni Schmidt Mária múzeumából

• Tarr Zoltán kultuszminiszter másfél hete kirúgta Schmidt Máriát és ideiglenesen bezárta a Terror Háza múzeumot.
• A miniszter akkor a kiállítás tartalmi átvilágítását ígérte. Mivel az újkori magyar kultúrharc egyik leghíresebb csatateréről van szó, ez nem kis vállalás.
• A harc azonnal újra is éledt. Schmidt csalhatatlan szimattal jött rá, hogy az SZDSZ áll a háttérben, a Fidesz kommunistázó tüntetést rántott össze, Bayer Zsolték Békemenet hirdettek a múzeum elé, amit aztán gyorsan lemondtak, a Fidesz meg oda hirdette meg az október 23-ai megemlékezését.
• Tarr viszont pár nap után újranyittatta a kiállítást azzal, hogy az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársai és független szakértők elkezdték a szakmai felülvizsgálatot, és amíg az véget nem ér – ki tudja, mikor –, az állandó tárlat az eddig formájában látogatható.
• Amit ráadásul egy hétre ingyenessé tettek. Az emiatt nagyra duzzadt tömeggel együtt néztem meg a Magyar Kultúrharc Nagy Emlékművét.
• Nem is akárhogyan: romlatlan szemmel.

Állok az Andrássy úti járdán, és figyelem, hogy kikkel fogom mindjárt elveszíteni a szüzességemet. Nem szép dolog, de bevallom: csupa öregre számítottam, így kellemes meglepetés, hogy mindenféle korúak vannak közöttük. Ráadásul nem kis részük külföldi.

A Terror Háza-szüzesség súlya már úgy nyomja a vállamat, mintha hátizsák helyett Takács Péter exállamtitkárt csatoltam volna a vállamra két szíj segítségével 2002. február 24-én, az intézmény megnyitásának napján, és azóta együtt ténferegnénk Budapest utcáin. 24 éven át nem mentem be az ismert Andrássy úti épületbe, így most úgy jöttem el megnézni az újranyitott kiállítást, hogy tényleg semmit sem tudok róla. Rég éreztem magam csecsemőnek, hát most ez is összejött.

Nem valami elvi kiállásból nem néztem meg soha: amikor megnyitották, éppen nagyon untam a kultúrharcot, és ez azóta sem sokat változott. Ebbe az egészbe bele se gondoltam addig, míg az Andrássy úti és a Csengery utcai járdát nap nap után száz méter hosszban ellepő sorban állók látványa ide nem csalogatott. Meg hallottam olyanról is harangozni, hogy a nagy tömeg egyfajta néma fideszes lázadást takar, de az két perc alatt, még az épület előtti járdán kiderült, hogy ebből semmi sem igaz, vagy pont most jött el az összes spanyol fideszes.