Az utolsó időkben még Gajdics Ottó is szerkesztette, ma már csak egy Baross téri háztetőn létezik

A mai napig van két neonfelirat az egyik Baross téri ház homlokzatán. Hiába is keresnénk a reklámozott termékeket, egyik sem létezik már. Sem a Rottenbiller utca 33-35. szám alatti vetőmagbolt, sem az Esti Hírlap.

Az Esti Hírlap éppen harminc évvel ezelőtt, 1996. november 11-én jelent meg utoljára. Az olvasó nem gondolhatta, hogy ez az utolsó szám, valószínűleg maguk a szerkesztők és újságírók is bíztak még a folytatásban. A lap vezető sztorija a Bartók Béla úti, nagy felfordulással járó vízcsőfektetés volt. A jegyzet a bortermelés rendezetlenségéről szólt. És közöltek benne interjút az új CD és kazetta megjelenése előtt álló Zámbó Jimmyvel. A futball-válogatott Azerbajdzsán elleni győzelméről szóló tudósításnak, mintha már minden mindegy volna, azt a címet adták: Urbanizált Nyilas-uralom. (Urbán Flórián és Nyilas Elek lőtték a gólokat.) Az utolsó főszerkesztő Lőkös Zoltán volt, az impresszumban a szerkesztők között említették Gajdics Ottót.

Gajdics alig két évet dolgozott a lapnál, előző munkahelyén, a Félegyházi Közlönynél szép szavakkal búcsúztak tőle: „Egyrészt bánkódunk, hogy egy jó tollú szerző, nevezetesen Gajdics Ottó írásaival szegényedik lapunk, másrészt örülünk a jó barát és kolléga lényeges szakmai előrelépésének. Ugyanis »A Gajdics« ezután az Esti Hírlap belpolitikai rovatvezetőieként folytatja tovább sajtóbeli munkáját. Szóval így áll össze az örömteli veszteség.”

Az Esti Hírlap az 56-os forradalom leverése után született meg. Bulvárlap volt, de amolyan szocialista bulvár, vagyis tartalmilag jórészt ugyanazt írták, mint a többi újság, csak rövidebben, egy fokkal figyelemfelkeltőbb címmel. Amiben mégis más volt, az a megjelenés időpontja. Délutáni lap volt, Budapesten az utcán árulták a rikkancsok, sokszor a dugóban adogatták az autósoknak, és rendszeresen bejártak a kocsmákba, ott is mindig elkelt néhány példány.

Az Esti Hírlap címbetűi a szocialista mindennapok részei voltak, bár hasonlóan rajzolt címbetűi voltak a második világháború előtti Estnek és az 1956-ig létező Esti Budapestnek. Hogy kinek tulajdonítható a logó, arról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint a legendás újságíró Ritter Aladárnak, mások szerint Hauswirth Magda grafikus-karikaturistának, és az sem zárható ki, hogy közösen alkották meg. (Pár éve a Magyar Iparművészet írt erről bővebben.)

A lap a rendszerváltást még túlélte, az 1996-os évet viszont már nem. A kiadó az anyagi nehézségek miatt hivatalosan a szüneteltetés mellett döntött, valójában soha nem indult újra, bár voltak szórványos kísérletek. A végnapokban már a napi költségeket sem tudták fedezni, az újságírók bérére sem volt pénz. „Szakmai körökben a nyomtatott sajtó gondjairól naponta hallani. Az átrendeződés – mint mondják – még korántsem zárult le” – írta az Esti Hírlap szüneteltetését taglaló cikkében a korabeli Népszabadság, pedig évekre voltunk még az online sajtó megjelenésétől.

Az 1996-ban kapható országos napilapok közül egyedül a Blikket és a Nemzeti Sportot lehet megvásárolni naponta az újságárusnál. A Magyar Nemzet és a Népszabadság hetilapként létezik, papíron Magyar Hírlap, Új Magyarország, Népszava, Világgazdaság, Kurír nincs már.

Kérdés a vitához: Milyen szerepe lehet ma a nyomtatott újságoknak, és hogyan változott az olvasási szokásuk az elmúlt évtizedekben?