Rendkívül súlyos agykárosodása volt az elmúlt években elhunyt NFL-játékosok legalább negyedének

Az elmúlt években elhunyt NFL-játékosok legalább negyedének krónikus traumás enkefalopátiája, vagyis CTE-je volt – derül ki a BMJ brit orvosi folyóiratban kedden megjelent tanulmányból.

A fejet érő ismétlődő ütések okozta progresszív neurodegeneratív betegség tünetei között lehet a memóriavesztés, a zavartság, a szokatlan hangulatingadozás, a végrehajtó funkciók romlása, valamint az impulzív, kiszámíthatatlan viselkedés és akár függőségek kialakulása is. A CTE-t közel száz éve, bokszolóknál írták le először, akkor még dementia pugilistica, vagyis „ökölvívó-demencia” néven. Azóta nemcsak amerikaifutball-játékosoknál, hanem jégkorongozóknál, rögbiseknél, labdarúgóknál, birkózóknál, és más, ismétlődő fejsérüléseknek kitett sportolóknál is kimutatták.

A CTE-t jelenleg biztosan csak a halál után, az agy vizsgálatával lehet diagnosztizálni. A kutatás eredményeiről a New York Times és sportrovata, az Athletic is részletesen beszámolt.

A kutatók összegyűjtötték azokat a korábbi NFL-játékosokat, akik 2016 és 2021 között haltak meg: összesen 878 embert azonosítottak. Az elhunytak között voltak, akik a húszas éveikben haltak meg, a legidősebbek a nyolcvanas éveikben. Közülük 235-nek vizsgálták meg az agyát, és 215-nél, vagyis a megvizsgált játékosok 91,4 százalékánál találtak CTE-t. Mivel a teljes, 878 fős csoportból 215 esetben bizonyították a betegséget, a kutatók biztosan ki tudják jelenteni, hogy az ebben az időszakban elhunyt NFL-játékosok legalább 24,5 százalékának volt CTE-je.

Ez ráadásul szándékosan rendkívül óvatos kijelentés: úgy számoltak, mintha a meg nem vizsgált 643 játékos egyikének sem lett volna CTE-je. A valódi arány ezért jelentősen magasabb is lehet.

A kutatás egyik fontos újdonsága éppen az, hogy nem egyszerűen azt vizsgálta, milyen gyakori a CTE azok között, akiknek a családja eleve vizsgálatot kért – ez erősen torzított mintát adna –, hanem az összes, adott időszakban elhunyt egykori NFL-játékoshoz viszonyította a bizonyított eseteket.

A statisztikák mögött több megrázó történet is áll. A Times például felidézte a San Diego Chargers 2009-es csapatát, aminek már három azóta elhunyt játékosáról tudni biztosan, hogy CTE-je volt. A háromszoros Pro Bowl-elkapó Vincent Jackson 38 évesen halt meg alkoholmérgezésben egy floridai hotelszobában. Csapattársa, Kevin Ellison 31 éves volt, amikor egy kaliforniai autópályán elütötte egy autó, miután gyalog az úttestre lépett. Paul Oliver pedig 2013-ban, 29 évesen, felesége és két kisfia jelenlétében lett öngyilkos. Mindhármuknál haláluk után mutatták ki a CTE-t.

Oliver özvegye később arról beszélt, hogy férje NFL-pályafutása alatt több agyrázkódást szenvedett, majd fokozatosan megváltozott: erős fejfájásai lettek, paranoiássá és téveszméssé vált, és egyre többet ivott. Chelsea Oliver szerint időnként férje egykori csapattársai és azok családtagjai is megkeresik, mert attól tartanak, hogy náluk is jelentkeznek a CTE tünetei. Az özvegy ezért a most közölt 25 százalékos minimális aránynál jóval magasabbnak gondolja a betegség valódi előfordulását.

Más történetek azért kaptak különösen nagy nyilvánosságot, mert erőszakos bűncselekmény kapcsolódott hozzájuk: Aaron Hernandez és Phillip Adams is gyilkosságot követett el, majd haláluk után CTE-t találtak az agyukban. A Times egy frissebb esetet is említ: 2025 júliusában Shane Tamura – aki ugyan futballozott, de az NFL-ig nem jutott el – négy embert ölt meg abban a New York-i épületben, ahol az NFL központja is található. A boncolás nála is igazolta a CTE-t.

A betegség ráadásul nem csak évtizedekkel korábban visszavonult, idős játékosoknál jelenik meg. A 2001-es Super Bowlt megnyerő New England Patriots hét egykori játékosa halt meg 35 és 50 éves kora között, és közülük legalább háromnál kimutatták a CTE-t. Az 1972-es Miami Dolphinsból – ami az NFL modern korszakának egyetlen veretlen bajnokcsapata – már nyolc olyan játékos ismert, akinél haláluk után CTE-t diagnosztizáltak.

A betegség kockázatát nem pusztán a látványos, agyrázkódással járó ütések növelik. Ahogy arról korábban a Qubit is írt, a fejet érő kisebb erőhatások akkor is okozhatnak maradandó károsodást, ha nem vezetnek diagnosztizált agyrázkódáshoz. A friss tanulmány vezető szerzője, Daniel Daneshvar, a Harvard Medical School docense szerint a CTE kialakulását leginkább az jelzi előre, hogy valakit élete során összesen mekkora és milyen gyakori ütések értek.

Ezért számít az a rengeteg kisebb fejet érő ütés is, amely egyenként nem feltétlenül okoz tüneteket, egy amerikaifutball-játékos pályafutása során viszont akár ezerszámra is előfordulhat.

A kutatók szerint ezért már azzal is jelentősen lehetne csökkenteni a kockázatot, ha a gyerekek később kezdenének full-kontakt amerikai focit játszani, és az edzéseken korlátoznák az ütközéseket.

A mostani tanulmány a CTE és a demencia közötti kapcsolatot is vizsgálta. Az Athletic összefoglalója szerint a 338 vizsgált agydonor közül 202-nél, vagyis közel 60 százaléknál diagnosztizáltak még életükben demenciát. A kapcsolat a legsúlyosabb CTE-eseteknél volt különösen látványos: a IV. stádiumú CTE-vel diagnosztizált 104 emberből 94 demenciában is szenvedett. A tanulmány szerint ráadásul a demenciás esetek több mint kétharmada nem szerepelt a halotti anyakönyvi kivonatokon, vagyis az ilyen dokumentumokra épülő korábbi statisztikák jelentősen alábecsülhették a probléma nagyságát.

Az NFL hosszú időn át kisebbítette a fejet érő ismétlődő ütések és a CTE közötti kapcsolat jelentőségét, az utóbbi években azonban több biztonsági intézkedést is bevezetett. 2022 óta az edzéseken használják a Guardian Cap nevű párnázott sisakborítást, 2024-től pedig már meccseken is engedélyezik. A liga szerint ezek és más intézkedések jelentősen csökkentették az agyrázkódások számát. A játékosok egy része ugyanakkor nem akarja viselni a plusz védőfelszerelést: az Athletic 2024-es felmérésében közel 60 százalékuk ellenezte a Guardian Cap meccseken történő használatát.

A kutatás eredményei munkaegészségügyi szempontból is rendkívüliek. A New York Timesnak nyilatkozó volt amerikai munkavédelmi vezetők szerint nehéz más olyan foglalkozást találni, ahol egy degeneratív neurológiai betegség kockázata hasonlóan magas lenne. Adam Finkel, az amerikai munkavédelmi hatóság, az OSHA egykori vezető tudósa „apokaliptikusan magasnak” nevezte az arányt. Az OSHA ugyanakkor hagyományosan nem avatkozik bele a profi sportok szabályozásába, és korábbi vezetői szerint politikailag is nehezen elképzelhető, hogy egy szövetségi hatóság mondja meg az NFL-nek, hogyan kell játszani.

Az NFL közleményében azt írta, folyamatosan dolgozik a sport biztonságosabbá tételén és a fejet érő ütések számának csökkentésén. A játékosokat képviselő NFL Players Association ennél keményebben fogalmazott:

szerintük az új eredmények „kijózanító emlékeztetőt” jelentenek arra, hogy az amerikai futballnak valódi, hosszú távú következményekkel járó kockázatai vannak, és a tanulmánynak cselekvésre kell ösztönöznie „az amerikai futball teljes ökoszisztémáját”.

Hogy ettől a nyilatkozattól maga az NFL mennyit változik, az már más kérdés. A New York Times szerint nagyobb változás egyelőre inkább az utánpótlásban képzelhető el: abban, hogy a szülők később engedik a gyerekeket rendes amerikai futballt játszani, és nagyobb teret kapnak a kevesebb ütközéssel járó változatok, például a flag foci, ami a 2028-as olimpián már hivatalos sportág lesz.