Előbb Trump deportálta őket, majd a földrengésben rájuk szakadt a világ: a 164-es toloncjárat tragédiája

Több, mint száz, az Egyesült Államokból aznap kitoloncolt és Venezuelába érkezett deportált rekedhetett a bezárt kényszerszállásuk romjai alatt a venezuelai földrengés után. Félő, hogy csak 12-en élték túl a pár órával korábban landoló toloncjárat utasai közül a kataklizmát.

A 164-es toloncjárat 147 frissen deportálttal a fedélzetén szerdán érkezett Texasból a caracasi nemzetközi reptérre. Az El País beszámolója szerint 120 férfi, 19 nő és hét gyerek volt a járaton, mindannyiukat az Egyesült Államokból utasították ki, többen hónapokat töltöttek előtte amerikai fogdákban.

A venezuelai kormány kiküldöttje a reptéren még egy videót is készített az érkezésükről, amit a tévében is leadtak. Páran még fel tudták hívni a családjukat a reptérről, és azt mondták nekik, másnap talán már haza is mehetnek. Ezután azonban a legtöbbjükről nem érkezett több hír.

A deportáltakat a venezuelai hírszerzés, a Sebin emberei a repülőtérről egy Caracas fölötti hegyoldalban álló épületbe vitték, amit azóta, hogy Maduro elrablása után Donald Trump és az új venezuelai vezetés megállapodott a kitoloncolások újraindításáról, átmeneti fogadóhelyként használtak. Itt orvosi vizsgálatokon, oltásokon és ügyintézésen kellett volna átesniük, mielőtt egy-két nap múlva elengedik őket - most azonban már az első este maguk alá temette őket az épület.

A repülőgép helyi idő szerint dél körül szállt le, a 7,5-ös erősségű földrengés pedig este hatkor rázta meg a térséget. Az egyik túlélő, a 28 éves Joan épp lefeküdni készült, amikor minden megmozdult körülötte. Elindult az ajtó felé, de néhány lépés után rászakadt az épület. Egy emeleteságy és a matracok mentették meg az életét: ezek tartották meg annyira a törmeléket, hogy néhány óra alatt sikerült a saját erejéből kimásznia a romok közül.

A nagy többség nem volt ilyen szerencsés – bár hivatalos számok még nincsenek, a túlélők azt állítják, hogy csak 12 embert találtak életben a 147 deportált közül.

A hozzátartozók szerint sokan azért nem tudtak időben kimenekülni, mert a deportáltakat bezárva tartották. Egy másik túlélő, aki most lábak nélkül, dupla végtagambulancia után fekszik az intenzív osztályon, azt mondja, hogy a hotelben lévők hiába kiabáltak az őröknek, hogy nyissák ki az ajtókat, mert reng a föld, nem engedték ki őket.

A kitoloncoltak hozzátartozói négy nappal a földrengés után is fotókkal, röplapokkal keresik az esetleges további túlélőket, járják a kórházakat és halottasházakat. Meggyőződésük, hogy a mentés nagyon lassan haladt, és sokáig alig érkezett segítség a romokhoz.