Tavaly örömünnep lett a Pride, de még most is bőven van miért kiállni

Egy évvel ezelőtt a Budapest Pride történelmet írt: a legsötétebb elnyomásnak tartott ellent az a bő kétszázezer ember, aki átvonult a fővároson, hogy megmutassa, nem lehet összetákolt törvényekkel megtiltani az embereknek, hogy kiálljanak egy propagandacélokból, álságos módon megbélyegzett közösség mellett.

Tavaly februárban Orbán Viktor akkori miniszterelnök még azt üzente a Pride szervezőinek, hogy ne bajlódjanak a rendezvény megszervezésével, mert az csak kidobott pénz és idő.

Idén már Orbán Viktornak nem kell bajlódnia azzal, hogy a Pride ellen hergeljen, április 12-én ugyanis elég egyértelmű üzenetet kapott a Fidesz megosztásra épülő 16 éves politikája.

A kormányváltás utáni első Budapest Pride tehát elméletben már egy szabadabb légkörben vonulhat, ami jó dolog.

De azért messze vagyunk még a felhőtlen örömtől.

Kezdjük azzal, hogy a gyülekezési törvény módosítása, amit egyébként a Fidesz egy évvel ezelőtt képes volt kétharmados túlhatalmával pillanatokon belül átverni, egyértelműen a Pride ellehetetlenítését célozva, a mai napon éppúgy érvényben van, mint tavaly ilyenkor.

Pósfai Gábor belügyminiszter május 9-én azt nyilatkozta, hogy a gyülekezési törvény módosítása nincs az első feladatok között, de azt is mondta:

„Lehetővé kell tennünk, hogy legális keretek között meg lehessen tartani a Pride-ot.”

Ezt sokan nagy örömmel hallották, azonban amikor a Szivárvány Misszió Alapítvány május 27-én hivatalosan is bejelentette a Pride-ot a rendőrségen, a törvény szövege változatlan volt, így tehát az a helyzet állt fenn, hogy ugyanolyan jogi környezetben kellett mozogniuk a szervezőknek, mint tavaly ilyenkor.

Kérdésünkre Balogh Ede a Szivárvány Misszió Alapítvány sajtószóvivője akkor jelezte: a Pride szervezőivel semmilyen egyeztetés ez ügyben nem volt, a Tisza-kormány nem lépett velük kapcsolatba, bár ők nem zárkóznak el attól, hogy konzultáljanak a kormánnyal, ha megkeresés érkezik.

Természetesen érdeklődtünk a Tiszánál is, hogy álláspontjuk szerint mégis hogy lehetne legálisan megszervezni jelen jogi keretek között a rendezvényt, tervezi-e a belügyminiszter, hogy egyeztet a Budapest Pride szervezőivel és mikorra tervezik a gyülekezési törvény módosítását, de május 28-i megkeresésünkre azóta sem kaptunk semmilyen választ.

Vagyis a helyzet jelenleg az, hogy jogilag ugyanolyan helyzetből indul a Pride, mint tavaly, csak a rendőrségen múlt, hogy a rendezvényt engedélyezték (ami természetesen felveti azt a kérdést, hogy ha tavaly ellehetetlenítették, akkor idén miért nem, és fordítva: ha idén mehet, tavaly miért kellett kiskapukkal megoldani a vonulást).

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a gyülekezési törvény gyermekvédelemre vonatkozó betoldott passzusai, amik a mai napig érvényben vannak, hiába elsősorban a Pride megakadályozását célozták, bármilyen esetben ráhúzhatóak demonstrációkra.

Magyar Péter a hét elején interjút adott a 444-nek, amiben arról beszélt, hogy az idei rendezvényt nem a törvényekkel szemben tartják meg, hiszen a rendőrség tudomásul vette azt. Tavaly viszont megtiltotta, akkor vonultak a tiltás ellenére. Magyar azt is mondta, hogy szerinte nincs szükség a gyülekezési törvény módosítására, de ha a rendőrség, a Belügyminisztérium vagy civil szervezetek úgy érzik, hogy ez kell, akkor tudnak rajta változtatni.

Civil szervezetek (az Amnesty International Magyarország, a Diverse Youth Network, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Szivárvány Misszió Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért) nem így látják, és ezt már Magyar interjúja előtt is jelezték, mondán:

„függetlenül attól, hogy az idei Budapest Pride felvonulást a rendőrség már tudomásul vette, a civilek szerint hatályon kívül kell helyezni a gyülekezési törvény 13/A. §-át, hogy az előítéletes célból, önkényesen meghozott törvénymódosítás semmilyen körülmények között se lehessen alapja az állampolgárok hatósági vegzálásának.”

Ez tehát a tisztázatlan jogi környezet. Lássuk a politikai vetületét a mai napnak.

Egy évvel ezelőtt Karácsony Gergely főpolgármester állt a szervezők mellé, és egy technikai huszárvágással az eseményt önkormányzati rendezvénynek nyilvánították, ami így kívül esett a gyülekezési törvény hatályán.

Ugyanakkor azt láttuk, hogy az akkor már legerősebb ellenzéki kihívó, egyértelműen kormányzásra készülő Tisza Párt, illetve annak vezetője, Magyar Péter látványosan igyekezett magát és pártját távol tartani az eseménytől. Így például a Fővárosi Közgyűlés Pride előtti utolsó ülését a Tisza és a Fidesz cirkusza miatt kellett elnapolni, maga Magyar Péter pedig a Pride napján látványosan inkább külföldön nyaralt, és csak a rendezvény sikeres lebonyolítása után szólt be Orbán Viktornak az esemény kapcsán.

A Tisza álláspontja a felvonulással kapcsolatban továbbra is enigmatikus. Bár erre is rákérdeztünk, de választ nem kaptunk, így csak a korábbi nyilatkozatokból és cselekedetekből lehet kiindulni.

Magyar Péter a választások előtt már beszélt arról országjárásán, hogy „magyar ember akkor is, ha másra szavaz, mást gondol a világ dolgairól, akkor is magyar, ha másban hisz, mást vagy másképpen szeret, mint ahogy azt a hatalom elő szeretné írni”, majd hasonló módon fogalmazott a választás estéjén is, már megválasztott miniszterelnökként. Június 8-án a parlamentben úgy fogalmazott:

Hol van jobb helyen egy család nélkül felnövő gyerek, Hollandiában szexuális bűnözőknél, vagy Magyarországon egy egyszülős vagy meleg párnál?

Majd két héttel később, amikor Toroczkai László kérdezte az azonos neműek örökbefogadásáról, azzal kezdett példálózni, hogy sok olyan roma gyerek van, akik elől a Mi Hazánk képviselői „kiiszkoltak az alakuló ülésen”, és „senki nem akarja örökbe fogadni őket, lehet, hogy lennének olyan azonos nemű párok, akik viszont igen”. Túl azon, hogy ez egy erősen diszkriminatív és megbélyegző kijelentés, az azért látszik, hogy a miniszterelnök az azonos neműek örökbefogadását szavak szintjén legalábbis támogatja, amíg szembe lehet őket állítani például holland bűnözőkkel jó példaként.

Ugyanakkor a kormány eddig nem tett semmilyen lépést abba az irányba, hogy az LMBTQ-közösségnek jogegyenlőséget biztosítson, és nem is kezdeményezett ez irányú egyeztetéseket, miközben - ahogy arra Barabás Richárd a Fővárosi Közgyűlésben pénteken fel is hívta a figyelmet - a társadalmi támogatottságuk és a politikai erejük is megvan ahhoz, hogy viszonylag könnyen gyakoroljanak olyan gesztusokat, amik hatalmas lépést jelentenének ennek a közösségnek.

És itt nemcsak az azonos neműek házasságának és örökbefogadásának lehetővé tételéről van szó, vagy a gyülekezési törvény módosításáról, hanem például akár arról is, hogy eltörölhessék a hírhedt 33-as paragrafust, ami megtiltja a transz emberek név- és nemváltoztatását.

De ha már itt tartunk, Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter alig néhány nappal az idei Budapest Pride előtt a Kontrollnak arról beszélt a honvédség és a nemi identitás kapcsán:

Vezérkari főnök voltam, amikor jelentkezett egy átműtött ember, direkt nem mondom meg, hogy milyen. Magától elment igazából. Tehát rájött, hogy ez a fajta a kultúra a haderőben… nem tudnak vele igazából mit kezdeni. Tehát ha saját magával nincsen tisztában, akkor elég nehéz fegyvert adni a kezébe szerintem.”

A miniszter kijelentését élesen bírálta az Amnesty International Magyaroszág, mondván, a transz emberek „Ruszin-Szendi állításával szemben nincsenek »összezavarodva«. Azt állítani, hogy ők bármilyen szempontból alkalmatlanabbak a hazájukat szolgálni, hamis és kirekesztő.”

A Városháza épületére Karácsonyék évek óta minden Pride-hónap alkalmából kihelyezik a szivárványos zászlót, ahogy egyes kerületek is ünneplik az LMBTQ-közösséget és annak törekvéseit ebben az időszakban. Hasonló gesztus az Orbán-kormányok idején elképzelhetetlen volt, nem is várta senki, hogy szivárványba boruljon a NER. Az új kormány részéről viszont fájó hiányosság ez, amit igazából nem lehet még azzal sem magyarázni, hogy vannak éppen fontosabb dolgok is. Mert a fontos dolgok közé tartozik az LMBTQ-közösség felszabadítása is, ennek egyszerű gesztusai pedig igazán nem igényelnek nagy erőfeszítést.

De ha már: valójában láttuk, hogy a NER milyen gyorsan tud törvénykezni, amikor erről a közösségről van szó. Feltehetően ugyanazzal a kétharmados túlhatalommal visszafordítani sem lenne sokkal hosszabb idő ezeket az intézkedéseket.

És van dolog bőven ezen a területen is, elég csak arra gondolni, hogy az Erzsébet hídra kirakott Pride-zászlók sorsa mi lett. Karácsonyék a helyzetet azzal oldották fel, hogy a vonulás idejére nemzeti lobogókat és Pride-zászlókat is kihelyeznek majd a hídra, ám a felfokozott figyelem azért azt mutatja: bár a lakosság jelentős része elfogadó, azért bőven lenne még hova fejlődnünk.

Tavaly óriási tétje volt a Pride-nak, és hatalmas, előre nem számítható kockázata annak, hogy az emberek utcára vonultak. A közösség ereje, amiben természetesen már benne volt a kormánybuktatás szándéka is, elsöprő volt.

Van tétje az idei Pride-nak is: az, hogy ez a közösség megmutassa, azzal, hogy a kormányt sikerült leváltani, nem oldódott meg varázsütésre minden probléma, az elnyomott közösségekért még mindig szükséges kiállni, és addig kell utcára vonulni, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz a helyzetük orvoslására.

Szóval napkrémet elő, kalapot fel, hideg vizet mindenki vigyen magával. Mert ki kell menni.