A szélsőjobboldal erősödésére nem válasz, ha mindenki összezár ellene

Ismét győzött a német szélsőjobboldal: az északkeleti Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományban a szavazatok legnagyobb részét szerezte meg, ahogy a hónap elején Szász-Anhaltban is. Bár előbbiben aligha kerül hatalomra, utóbbiban erre még mindig van esélye. Ehhez mindössze három további képviselő támogatására lenne szüksége a magdeburgi tartományi parlamentben, a szélsőbaloldali Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) pedig – amely a szocializmust a nacionalizmussal ötvözi – már jelezte, hogy bizonyos mértékig hajlandó lenne együttműködni a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párttal.

Repedezik a német tűzfal? A tűzfal német politikában azt az elvet jelenti, hogy a demokratikus pártok nem kötnek koalíciót és nem alakítanak ki intézményes együttműködést az AfD-vel. A többi német párt évek óta következetesen elutasítja az együttműködést a szélsőjobboldallal, bírálóik – köztük akár JD Vance amerikai alelnök – pedig azt állítják, hogy ez a gyakorlat antidemokratikus, és végső soron önsorsrontó. Nekik lett igazuk?

Szász-Anhaltban az AfD több mint kétszer annyi szavazatot kapott, mint a második helyen végző kereszténydemokraták, vagyis a Németországot kormányzó jobbközép párt. Ettől azonban még tény marad, hogy egyetlen pártnak sincs joga a hatalomhoz, hacsak nem szerez többséget – azaz a szavazatok 50 százalékát plusz egyet. Ugyanez az eredmény tehát úgy is értelmezhető, hogy egyértelmű többség szavazott a szélsőjobboldal ellen – nem véletlenül, hanem tudatosan, hogy megakadályozza egy olyan párt hatalomra kerülését, amelyet sokan joggal tartanak a demokráciára nézve fenyegetésnek.