Az úgy nem lesz jó, ha megint ömlenek ránk a migránsozós egyenposztok

Többek közt a repetitív, agymosásra alkalmasan faékegyszerűségű, mindenhonnan ömlő kormánykék álszlogenekre mondott nemet az emberek jelentős része április 12-én. Az eredmény ismert: bő kétharmad a Tiszának, annak a pártnak, ami többek közt azt ígérte, hogy leszámol a központilag irányított propagandagépezettel.

De sikerült?

2026. június 14.

Magyarország Kormánya június 14-én Facebook-posztban tudatta követőivel hogy „Orbán a sajátjainak is hazudott”, a vitnyédi befogadóállomás kapcsán az előző kormány retorikai fordulatával élve migránsszállást emlegetett, és tette mindezt kék háttér előtt, ahogy azt megszokhattuk.

Mit is? Leginkább azt, hogy egy kormányzati felületen a kormányzó párt politikai ellenfelét nagy nyilvánosság előtt hazugozza, és hatásosan felépített kampány keretében riadalmat igyekszik kelteni.

Ha valaki lemaradt volna: Magyar Péter miniszterelnök szombaton, a Fidesz-kongresszus elé időzítve tartott rendkívüli sajtótájékoztatót, ahol olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek szerint az előző kormány menekülttábor építését tervezte a Vitnyéd melletti Csermajorban. A Fidesz tagadta, hogy menekülttábort akartak volna építeni, Orbán Viktor szerint csak taktikázni próbáltak az EU-val való tárgyalások során.

A Tisza által erre az ügyre felépített kommunikációs stratégia viszont jóformán egy az egyben lemásolta a Fidesz korábban már bejáratott módszerét: egy az ellenfél számára fontos esemény elé (Fidesz-kongresszus) beidőzítették a politikai pokolgépet, majd szőnyegbombázásba kezdtek. Ennek volt az első lépése a Magyarország Kormánya Facebook-oldalra posztolt írás is, aminek elsősorban a kékhátteres, migránsokkal riogatós képi-tartalmi formája volt problematikus, ahogy arra egyébként Jámbor András volt országgyűlési képviselő is felhívta a figyelmet. Az RTL Jámbor posztja után kereste a Tisza-kormányt, ahonnan a következő választ kapták:

„A kifogásolt bejegyzés stílusa nem volt a legszerencsésebb. A Tisza-kormány célja nem az, hogy átvegye a korábbi hatalom kommunikációs reflexeit, hanem pont, hogy azokkal szakítson. Ebben a munkában is vannak még finomhangolásra, javításra szoruló pontok, és ezt nem szégyelljük kimondani.”

Halleluja, micsoda belátás! - kiálthatnánk fel.