„A modern Ausztrália tükörképe” – bevándorlók és menekültek gyerekei nyerték meg Ausztráliának a vb-nyitányt

Az alig több mint húszéves Nestory Irankunda Tim Cahill legendás, bokszolós gólörömét idézve rohant a szögletzászlóhoz Vancouverben, miután megszerezte Ausztrália vezető gólját a Törökország elleni – megnyert – világbajnoki meccsen. A jelenet többről szólt egyszerű tisztelgésnél, a tanzániai menekülttáborban, burundi szülők gyermekeként született Irankunda gólja egyszerre kötötte össze a Socceroos – ahogy otthon becézik az ausztrál válogatottat – múltját és jövőjét.

Miközben Donald Trump Amerikájában az ICE deportálásai és a bevándorlásellenes politika határozza meg a közbeszédet, az ausztrál válogatott a világbajnokság előtt közzétett videójában éppen az ellenkező üzenetet fogalmazta meg:

a játékosok egymás után beszéltek menekült- és bevándorlógyökereikről, azt bizonyítva, hogy a modern ausztrál futball elképzelhetetlen lenne a multikulturalizmus nélkül.

Jackson Irvine, a csapat szókimondó középpályása – aki a múlt hónapban azt mondta, hogy a FIFA Donald Trumpnak adományozott békedíja „nevetségessé teszi” azt az elképzelést, hogy a futball a pozitív változás ereje lehet –, így foglalta össze a videó fő üzenetét:

„Bárhonnan is jössz, a futball mindenkié.”

A videó az ausztrál játékosszakszervezet, a Professional Footballers Australia (PFA) kezdeményezésére készült. A PFA vezérigazgatója, Beau Busch szerint a Socceroos „rávilágít a multikulturalizmus mély hatására” az országban. „Egy olyan időszakban, amikor egyesek megosztani próbálnak minket, és megkérdőjelezik, ki tartozik közénk, a Socceroos erőteljes emlékeztető arra, kik is vagyunk valójában nemzetként és ausztrálként” – mondta a Guardian cikke szerint..

A megbeszéléseken a játékosokat arra kérték, gondolják végig, milyen üzenetet szeretnének megfogalmazni a politikailag terhelt torna előtt. Végül abban állapodtak meg, hogy a multikulturalizmus mellett állnak ki, és a 26 fős keretből húszan rögzítettek videókat, amelyekből összeállt a csaknem kétperces üzenet.

A mostani keretben több, Irakundáéhoz hasonló történet is van. Awer Mabil a videóban például azt mondja: „A kenyai Kakuma menekülttáborban születtem. A szüleim dél-szudániak.” Mo Touré libériai menekültek fiaként Guineában született, majd menekültként került Adelaide-be. Milos Degenek másfél évesen menekült el Horvátországból a háború elől, gyerekként Szerbiában élt menekültként, majd hatévesen költözött Sydney-be.

Mások is saját családtörténetükön keresztül beszélnek a multikulturalizmusról. Aziz Behich így fogalmaz: „A családom Ciprusról vándorolt ki.” A zimbabwei származású Lucas Herrington és az ugandai gyökerekkel rendelkező Jason Geria is kiemelte, hogy Ausztráliában született. A csapatkapitány Maty Ryan, Paul Okon-Engstler, Jordy Bos és Herrington arról beszéltek, mennyire büszkék arra, hogy a válogatottban játszhatnak.

A Socceroos régóta különleges helyet foglal el az ausztrál sportban. Míg a krikett és az ausztrál futball hagyományosan inkább az angolszász többség sportágának számított, a labdarúgást hosszú időn át bevándorló közösségek tartották életben. A második világháború után érkező olaszok, görögök, horvátok, szerbek és más európai diaszpórák alapították a klubok jelentős részét, amelyekből később kinőtt az ország futballkultúrája. A sportág emiatt mindig nyitottabb maradt, mint Ausztrália hagyományos nemzeti sportjai.

A videó időzítése sem volt véletlen. A világbajnokságot az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó rendezi, miközben Donald Trump második elnökségének egyik központi témája a bevándorlás elleni fellépés és a tömeges deportálás. Az ICE razziái és a bevándorlásellenes retorika közepette különösen kontrasztos látvány, hogy egy világbajnoki résztvevő válogatott játékosai büszkén sorolják fel menekült- és bevándorlógyökereiket.

Az üzenet Ausztráliában sem teljesen politikamentes. Az utóbbi időben ismét erősödni kezdett a bevándorlásellenes One Nation párt, amely az 1990-es évek végén Pauline Hanson vezetésével a multikulturalizmus kritikájára építette politikáját.

Irvine ezzel kapcsolatban azt mondta:

„A Socceroos nem pusztán egy csapat, hanem a modern Ausztrália tükörképe.”

Mat Leckie még egyszerűbben fogalmazott: „A sokszínűségünk az erőnk.” Geria szerint pedig „a Socceroos jelenleg a legjobb megtestesítője annak, hogy mi Ausztrália.”

Mabil a videó végén arról beszél, hogy a válogatott mez mögött nagyon különböző utak vannak: „Sokféle út vezet ehhez a mezhez, ezért Socceroos-játékosnak lenni sok különböző dolgot jelenthet, de egyetlen közös céllal: büszkévé tenni az országot.” Irvine zárómondata is ezt sűríti össze: „Büszkék vagyunk arra, honnan jövünk és kiket képviselünk, és büszkék vagyunk arra, hogy Ausztráliát képviselhetjük.”