„Ha megjelenik egy jármű, minden azonnal az irányába repül”

• Az orosz drónok miatt életveszélyessé vált a frontvonal megközelítése is Kelet-Ukrajnában.
• A 25-ös dandár „Piszar” hívójelű katonája szerint a sebesülések vagy halálesetek 90 százaléka a frontra tartó vagy onnan visszatérő katonákat éri.
• Ezért a beáldozható földi vagy légi drónokkal juttatják el az utánpótlást a frontvonalba.
• Helyszíni riport a Kelet-Ukrajnából tudósító Győri Boldizsártól.

2025-ben az orosz hadsereg az FPV-drónok gyártását és az alkalmazását olyan szintre emelte, hogy a frontvonal mögötti húsz kilométeres sávban minden járművet, teherautót képessé váltak kilőni velük, hermetikusan elzárva az utánpótlástól az elöl harcoló katonákat.

Víz, lőszer, élelem már csak a félelmet nem érző ún. földi drónokkal (UGV-Unmanned Ground Vehicle) és repülő drónokkal jut előre, a visszaúton pedig sebesültek, halottak kerülnek a teherhordó platókra, minden védelem nélkül. De nincs más megoldás.

„Egy évvel ezelőtt még egészen a nullásig [front legeleje, harcérintkezési pont – a szerk.] el lehetett autózni. Páncélozott járművekkel, pickupokkal, dzsipekkel. A legnagyobb nehézség a járműhiány és a sár volt. Manapság a nullás elérése járművel gyakorlatilag lehetetlen 20 kilométeren belül. 80 százalék az esélye, hogy kilövik. Ha megjelenik egy jármű, minden azonnal az irányába repül” – mondja a 25-ös dandár „Piszar” hívójelű katonája.

Megoldásképp átálltak, és elmondása szerint a Pokrovszkot védő huszonötösök logisztikájának a 90 százalékát már ezekkel az UGV-vel és nagy teherbírású, átalakított mezőgazdasági [ún. bombázó] drónokkal repülve látják el.

Elárul még pár statisztikát: becslése szerint a sebesülések és a halálok 80 százalékát drónok okozzák. Mindezek 90 százaléka pedig nem a fronton, hanem az oda tartó és visszatérő katonákat célozva történik.

„Az egyetlen alternatíva, hogy amikor a váltás besétál, akkor a hátán viszi a lőszert és az élelmet. De még akkor is minden egyebet – a napi gyors utánpótlást, kommunikációhoz szükséges külső akkumulátorokat, elemet, kis mennyiségű lőszert – drónokkal kell biztosítanunk.”

Jura, az 59-es dandár katonája a telefonján mutatja, hogy is néz ki ez a gyakorlatban. A videóban látható kráterek alapján a Marson is járhatnánk, ha a fűcsomók közül nem bukkanna elő néhány kormos, fáradt, az éjjellátó miatt fehéren világító arc, hogy sietve lepakolják a robot által odaszállított dobozokat, majd gyorsan eltűnjenek a sötétben.

A fejleményeket videóösszeköttetéssel egy parancsnoki szobából követő felettesek bosszúságára egyikőjük sem visel sisakot vagy mellényt, amire a katonáknak azonban jó okuk van: a pokrovszki fronton szó szerint nyüzsögnek a drónok a levegőben az ukrán állások fölött, a mozgékonyság hatékonyabb ellenszer, mint a nehéz kevlár.

A drón a visszaútra sem megy üresen: két katona harmadik társukat a kezénél és a lábánál lógatva helyezi a megüresedett platformra, majd az irányító gázt ad – egészen a maximális, 12 kilométer per órára gyorsul – és az eszköz a véres terhével megkezdi idegtépően hosszú útját, miközben előtte és mögötte is felporzik a föld a becsapódó gránátoktól.