„Két tűz között vagyunk” – bőven kijut a szvjatohirszki szerzeteseknek abból, amit az oroszok és az ukránok egymásnak szánnak

Orosz drónok helyett színes papagájok röpködnek a szvjatohirszki barlangkolostor aviáriumában, a földön büszke pávák masíroznak. Velük szemben a Nagyboldogasszony-székesegyház, a falán golyó-és repesznyomok. Ez előtt a háttér előtt sétálnak a szerzetesek és az apácák mise után, csendben mennek a vasárnapi ebédre.

„Hogy csodáljuk és ámulatba essünk Isten teremtésén. A mennyországot akarjuk visszatükrözni” – magyarázza a pávákra és a papagájokra mutatva Arhimandrita Feofán, a közösség ideiglenes előljárója, kincstárnok.

Fejükön klobuk, az apácák homlokrészére koponya van hímezve, alatta keresztbe tett csontok. Mint a kalózzászlón. A viselője meghalt a világnak, életét már csak Krisztusnak szenteli, vezekel a bűneiért, hirdeti a szimbólum.

Itt ugyanakkor nem kell emlékeztetni a halálra: 13 kilométerre van a frontvonal, körben letarolt, leégett erdők, települések, kiégett autóroncsok, bombatölcsérek, a megközelítéshez ajánlott sebesség a padlógáz, plusz drónháló a drónok alatt.

Bár szándékosan egyik fél sem célozza a kolostor területét, bőven pottyan rájuk abból, amit az oroszok és az ukránok egymásnak szánnak.

Kérdés a vitához: Hogyan lehet megőrizni a kolostori közösség mindennapi életét a front közelségében?