Jó ez a Tokyo Vice, de talán nem kell mindent elhinni Jake Adelsteinnek
Rengeteg más, mostanában megjelent sorozathoz, filmhez és dokuhoz hasonlóan a kilencvenes évek nosztalgiájára épít az HBO Maxon április óta futó Tokyo Vice. Van benne krimi, oknyomozó újságírás, tinidráma helyett fiatal felnőtt-dráma, és egy kis ezredfordulós japán popkultúra is. A sorozat viszont talán nem is ezek miatt igazán érdekes, hanem azért, mert Jake Adelstein könyve jelenti az alapját. Az ő történetei pedig erősen megkérdőjelezhetőek.
A főhős itt is egy Jake Adelstein nevű srác, aki évek óta él Tokióban, tökéletesen beszéli a nyelvet, és miután végez az egyetemen, úgy dönt, felvételizik az egyik legnagyobb japán napilaphoz, ahol korábban soha egyetlen külföldi sem dolgozott. Természetesen felveszik, de bármennyire is bekerül a bűnügyi rovatba, ott sok oknyomozást nem folytathat, a gyilkosság szót sem írhatja le, mivel Tokióban hivatalosan nem léteznek gyilkosságok, illetve az is probléma, ha nem a fentről elfogadott megfogalmazás vagy szövegmennyiség alapján dolgozik.
Ennek ellenére kissé életszerűtlenül, de sikerül valahogy egy a jakuzához köthető ügy miatt azonnal megismerkednie a rendőrség egy magas rangú nyomozójával, aki gond nélkül ad át neki olyan infókat és dokumentumokat amiket egyébként nem lehetne. Hasonlóan életszerűtlen az is, hogy alig másfél hete újságíróskodik, de az egyik maffiafőnök máris berendeli magához egy kedélyes elbeszélgetésre, miközben egy éjszakai klubban meg természetesen pont azzal az egyébként szintén amerikai hostesszel ismerkedik össze, akinek ugyancsak erősen zűrös, a jakuzához is kapcsolódó ügyei vannak. Közben meg villognak a neonfények, szól a Backstreet Boys és ölik egymást a jakuzák. Jól hangzik, nem? Jó is, de érdekesebb, hogy mennyi igaz belőle. A sorozat nyilván tele van fikciókkal és bőven eltér Adelstein könyvétől, de mennyi igaz az önéletrajzi könyvből?
Csak a képzeletében létezik
A Hollywood Reporter cikke szerint elég sokan megkérdőjelezték Adelstein 2009-es könyvének valóságtartalmát. Philip Day filmrendező, aki 2010-ben találkozott Adelsteinnel, amikor a Crime Lords of Tokyo című dokun dolgozott, például egyenesen azt mondta: „Nem hiszem, hogy a könyvben szereplő dolgoknak akár csak a fele is megtörtént. Csak a képzeletében létezik. Fikció.”De Aldestein egykori kollégája is úgy fogalmazott, hogy a könyv „tartalmaz túlzásokat”. Például hogy felettesei az újságnál már az első évben megengedték neki, hogy részt vegyen egy „fedett akcióban”, miközben Japánban még a rendőrség sem csinált ilyet akkoriban mert illegális volt és nem lehetett így bizonyítékot gyűjteni.
Az igazi Adelstein 19 évesen ment Missouriból Japánba, ahol 1993-ban diplomázott, majd állást szerzett a Yomiuri Shimbunnál, Japán egyik vezető újságjánál. A lapot 2005-ben hagyta ott, később szabadúszó újságíróként dolgozott a Daily Beastnek, a Vice-nak, a Los Angeles Timesnak. Tokyo Vice című memoárját 2009-ben írta, ebből készített most sorozatot az HBO Ansel Elgort főszereplésével.
Azt, hogy aikidóban megverte a jakuza egyik kidobóemberét, hogy a jakuzák célpontja volt, vagy hogy a női forrásai csak szexért cserébe voltak hajlandóak infókat átadni neki, a Hollywood Reporter cikke szerint többen ha nem is vitatják, de úgy érzik, Adelstein kissé túlzóan fogalmazta meg memoárjában. Szerintük ezekre a sztorikra jobban illik a fikció jelző a valóság helyett. Adelstein viszont tartja magát ahhoz, hogy mindaz, amit leírt, megtörtént és igaz.
A sorozat producerét, John Leshert nem is érdekelte, hogy mennyi a valóságalapja Adelstein sztorijának, szerinte lényegtelen, hogy igazat mond-e, egyébként is, a sorozatot csak „inspirálta” a könyv. „Azt, hogy igaz a könyv vagy sem, vele és a könyvben ábrázolt emberekkel kell megbeszélni. Én nem voltam ott.”
Vannak benne túlzások
Korábbi kollégja, Tsujii a Hollywood Reporternek azt mondta, biztos benne, hogy vannak olyan sztorik a könyvben, amelyek nem úgy történtek, ahogy meg vannak írva, és „határozottan vannak benne túlzások”, de szerinte „ez is része annak, ami érdekessé teszi Jake-et”. Például szerepel a könyvben egy verekedés, pontosabban egy „harcművészeti párbaj” amit Adelstein és egy kollégája vivott egymással az újság egyik évzáró buliján. Adelstein könyvében részletezte, milyen technikával vitte földre ellenfelét, és hogy később két másik kollégája is verekedni kezdett. Tsujii azt mondta, ő is ott volt ezen a bulin, de nem látott semmi verekedést.
Van persze olyan is, aki alátámasztja Adelstein néhány sztoriját, például Grant Newsham egykori amerikai tengerészgyalogos ezredes és diplomata, aki szerint csoda, hogy Goto, az egyik legfélelmetesebb jakuza nem ölte meg Adelsteint. Aztán persze bőven benne van, hogy ő is csak Adelstein sztorijaira támaszkodva gondolja ezt így. 2009 novemberében például, a CBS egyik műsorában Adelstein arról beszélt, hogy tokiói lakásában be kell zárkóznia teljesen, nehogy egy mesterlövész lelője őt egy szemközti házról. A Hollywood Reporter itt megjegyzi, hogy a jakuzák között nincsenek nagyon mesterlövészek, inkább késsel, szamurájkarddal vagy pisztollyal dolgoznak. Adelstein emiatt később tagadta, hogy azt mondta volna, mesterlövészekkel akarták megöletni, majd áttért arra a verzióra, hogy csak viccelt, amikor erről beszélt.
A Hollywood Reporter szerint Adelstein állítólagos forrásai is néha valószínűtlen dolgokat mondtak. Egy 2014-es Daily Beastnek írt cikkében például idéz egy jakuzát, aki amiatt panaszkodott, hogy bár fizeti a tagdíjat, mégsem használhatja a csoportja nevét az emberek megfélemlítésére. „El tudod képzelni, hogy úgy vezetsz egy McDonald's-ot, hogy nem használhatod az arany íveket?” – mondta akkor állítólag a jakuza, de az idézet különböző variációi később megjelentek Adelstein több cikkében is, különböző bűnözőknek tulajdonítva.
Az, hogy mennyi igaz Adelstein jakuza-sztorijaiból, először 2010-ben lett kérdés, amikor a National Geographic tanácsadóként alkalmazta őt a Crime Lords of Tokyo cimű, akkor készülő dokumentumfilmhez. Philip Day rendező-producer azt mondta, alig várta, hogy találkozzon Adelsteinnel és a könyvében megjelenő szereplőkkel. De egy nappal azelőtt, hogy megérkeztek volna Tokióba, kétségeik támadtak Adelsteinnel kapcsolatban, aki azzal hívta fel Dayt, hogy egy jakuza megverte őt az utcán egy telefonkönyvvel. Calder Greenwood producer sem feltétlenül elismerően nyilatkozott Adelsteinről, szerinte semmi karizma nem volt benne, hanyag volt a ruhája és a viselkedése. „Az igazi Jake Adelstein nagyon távol állt a könyv hősétől.” A dokun dolgozó csapat nagyon hamar elkezdett kételkedni abban, hogy Adelsteinnek mély kapcsolatai volnának a jakuzával. Mindössze egy idős férfivel ismertette össze őket, aki egykor állítólag jakuza volt, de leginkább Adelstein sofőrjeként dolgozott, és ha jakuza is volt, már rég visszavonult, vagyis a filmet készítő stáb nem nagyon tudott mit kezdeni vele forrásként.
Ezek után Adelstein a semmiből, a forgatás közepén bejelentette, hogy neki hirtelen Amerikába kell utaznia a lánya születésnapjára, de Day szerint „ez volt a legjobb dolog, ami történhetett, mert így egy másik tanácsadóval folytatták a munkát, az ő segítségével pedig sikerült felkutatniuk három aktív jakuzát, illetve egy jakuzából lett buddhista papot.
Az egészen biztos, hogy Adelstein sztorija – vagy az ahhoz valami nagyon hasonló történet – jól működik az HBO sorozatában, de nem biztos, hogy feltétlenül lehet hinni annak valóságtartalmában. Az biztos, hogy nincs benne semmi forradalmi, de legalább nem megszokott környezetben játszódik, az idő nagyobb részében inkább japánul beszélnek benne, Ansel Elgort pedig nem idegesítő és csak pont annyira arrogáns, amennyire Adelstein szerepe megköveteli.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!