Jó reggelt a hírlevelünk minden olvasójának! Ez a hét más volt, mint a többi.

Háború van a szomszédunkban, az egész világ ide figyel. Nem naponta, hanem óránként változik a helyzet, amiről percről percre tudósítunk. Itt viszont néhány olyan anyagunkat emelem ki, amelyek időtállónak tűnnek.

Az orosz invázió közvetett gazdasági és világpolitikai hatásai emberek milliárdjainak életét befolyásolhatja, bár hogy mennyire és milyen irányba, azt nehéz megjósolni. Vannak ugyanakkor olyan következmények, amelyek már most kézzel foghatók. Kaufmann Balázs a határnál riportozik: beszélgetett Kárpátaljáról átmenekült emberekkel, lefotózta a felvonuló magyar haderőt, de megfordult a befogadó központtá alakított záhonyi művházban is.
Közben a magyar politika is reagál a maga sajátos módján, a kormány például levelet írt az állampolgároknak, hogy Márki-Zay háborúba vinné a magyar katonákat, de a miniszterelnök-jelölt sem akart lemaradni, és azzal vádolta meg Orbánt, hogy háborút előkészíteni ment Moszkvába. Az ellenzék, több ezer ember az orosz nagykövetség előtt tüntetett. Eközben a kormánypárti és állami hírszolgáltatásban:
Kísért a múlt, pontosabban egy 2018-as cikkünk:

Ha más időket élnénk, valószínűleg a polgári engedetlenségbe kezdő tanárok sokat lettek volna a címlapokon ezen a héten. De akárhogy is, folyamatosan követjük ezt a rendkívüli kezdeményezést. További fontos anyagaink, amelyek nagy része, meglehetősen lehangoló módon, a belpolitika és a bűnüldözés - a kelleténél gyakoribb - találkozásairól szól:

Testvérlapunknak nem a harctéri tudósítás a fő profilja, ellenben Sz. Bíró Zoltán tavaly nyári cikkéből sok mindent meg lehet érteni, ami most a fronton történik: Putyin, a történész: Ukránok márpedig nincsenek.
Hozzászólások (0)
Még nincsenek hozzászólások. Légy te az első!