Már több mint 4 milliárd forint ment el politikai hirdetésre a Facebookon, és a kormányoldal fölénye egyre csak nő

2019 áprilisa óta lehet lekérni a Facebookon, hogy ki mennyi politikai hirdetést adott fel, és hogy milyen posztokra költöttek pénzeket.

Egy, a 2019-es EP- és önkormányzati választások előtti facebookos kampányköltéseket vizsgáló tanulmány még erre jutott: „úgy tűnik, hogy a Facebook Magyarországon inkább ellenzéki kampányeszköznek tekinthető, ahol az Orbán-rendszer ellenzéke nagyobb láthatóság elérésére képes, mint az offline kommunikációs szférát domináló kormánypártok”. Azóta viszont sok minden megváltozott, és a kormányoldal nagyon belehúzott.

A politikai oldalak bátran költhetnek a Facebookon (és az az alá tartozó Instagramon), hiszen az Állami Számvevőszék közölte: csak azt ellenőrizheti, amivel a jelöltek elszámolnak, ráadásul a közösségi médiában megjelenő hirdetések nem számítanak politikai hirdetésnek (holott maga a Facebook is azt állítja, hogy azok). Az ÁSZ szerint ők rég jelezték, hogy változtatni kellene a szabályokon, de erre „egyetlen párt vagy civil szervezet sem reagált”.

A Megafon már átlépte a 600 milliót

Az előző heti lendületvesztés után újra a Megafon végzett az élen. Valójában a múlt héten is gyakorlatilag így volt, ugyanis a szintén jócskán feltőkésített Aktuális Médiának is egy megafonos influenszer (Filep Dávid, vagyis A kopasz oszt) az ügyvezetője.

A héten Rákay Philip oldalára költötték a legtöbbet (15 millió), a top 10-ben csak a 10 milliót költő Márki-Zay Péter nem kormánypárti:

Eddig milliárdokat utaltak Zuckerbergnek

2019 áprilisa óta több mint 2330 hirdető adott fel fizetett politikai hirdetést a Facebookon. (A Google-ön és Youtube-on jóval kevesebb hirdetés fut, azokkal egyelőre nem foglalkoztunk.) A 2330 hirdető közül csak azokat vizsgáltuk, amik fejenként legalább 100 ezer forintot elköltöttek a közel három év alatt, így kaptunk kb. 950 hirdetőt. A náluk kevesebbet költők együtt is csak kb. 36 millió forintot hirdettek el, ami nagyságrendileg elhanyagolható.

De még ezekből is levontuk az olyan hirdetőket, akik a magyarországi politikához sehogyan sem kapcsolódó ügyeket vittek: EU-s fejlesztési projektek, általános környezetvédelmi felhívások, kulturális oldalak stb.

Az így fennmaradó 826 hirdetőt ezután legjobb tudásunk szerint kategorizáltuk. A politikailag releváns hirdetőket végül öt fő kategória szerint csoportosítottuk:

1. Kormány mellett
   Ide tartoznak a kormányzati oldalak (például Magyarország Kormánya), kormánypártok oldalai (Fidesz, KDNP, Fidelitas, kerületi csoportok), kormányzati figurák (miniszterek, államtitkárok) és kormánypárti pártpolitikusok (képviselők, képviselőjelöltek). Rajtuk kívül a kormánypárti NGO-k (Alapjogokért Központ, CÖF-CÖKA stb.), a kormánypárti és fideszes média, blogok és mémoldalak, illetve a kormányközeli, ellenzékellenes influenszerek (például a megafonosok).
2. Ellenzéki összefogás mellett
   Az ellenzéki képviselők, képviselőjelöltek, az ellenzéket támogató vagy a kormányoldalt látványosan támadó blogok, mémoldalak, illetve az ellenzéki vezetésű önkormányzatok és médiájuk.
3. NGO
   Politikai ügyekkel foglalkozó civil szervezetek, amikkel adott esetben a kormány vitában áll (például TASZ, Amnesty International, Transparency International).
4. Egyéb ellenzéki
   A Mi Hazánk, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt, a mikropártok, kamupártok, besorolhatatlan helyi, civil jelöltek. (Talán itt a lefurcsább, hogy egy csoportba tömörítettük őket, de viszonylag kis összegről van szó.)
5. Kormányközeli, nem pártpolitizáló civil
   Bizonyos társadalmi ügyeket vivő, de nem pártpolitizáló civil kezdeményezések, mint Pesty Lászlóéknak a nemzeti régiók védelmében indított európai polgári kezdeményezése.

Az alábbi ábrán látható, hogy összesen több mint 4 milliárd forint ment el politikai hirdetésre, és messze a kormányoldal költött a legtöbbet, 2,5 milliárddal.

A 30 legnagyobb költő között is nyomasztó a fideszes fölény, a Megafon és az ahhoz szorosan köthető Akutális Média együtt majdnem 780 millió forintot hirdetett már el:

Az alábbi, a múlt heti költéseket kategóriák szerint összegző ábrán látható, hogy mostanra – a 2019-es lemaradást behozva, az utóbbi hónapok egyre nagyobb költéseinek hála – mekkora lett a fideszes erőfölény, a kormányoldal az összes költés több mint háromnegyedéért felel:

Természetesen nem lehet minden alkalommal pontos összegekről beszélni, így ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek, de a nagyságrendi különbségeket így is jól mutatják.

• Például a kormánynak is vannak pártpolitikától mentes – adott esetben az oltást reklámozó, kiemelten fontos – hirdetései.
• Ugyanígy vannak olyan önkormányzatok is, amik korábban kormánypárti vezetés alatt álltak, de a választás óta az ellenzéket erősítik.
• Vagy ott van a Jobbikból kiugrott Volner János, aki ellenzékellenes ellenzéki lett, mostanra pedig egy senki.
• Sok esetben egyéni mérlegelés kérdése volt, egyáltalán mit számítunk említésre érdemesnek, a tisztán Schmidt Máriáékhoz köthető, I. világháborús projektet például a témája miatt figyelembe sem vettük.

Ezeket mind egyénileg mérlegeltük, és valamilyen kategóriába besoroltuk, vagy egyelőre bele sem vettük a nagy egészbe. Viszont továbbra is figyeljük őket, és ha változik valami (például hirtelen a NAV Facebook-oldala is nekiesik Márki-Zaynak), akkor azt jelezni fogjuk.

Amit még a Facebook sem láthat

A vizsgált pénzköltések kizárólag arra szolgálnak, hogy megtolják az egyes posztokat, amik így hirdetésként felugranak a felhasználók feedjében. Ennél mindennel együtt jóval többet költhetnek el, de a többi költésre magának a Facebooknak sincs rálátása, és itt most nem csak a vásárolt felhasználók kérdésére gondolunk. (2018-ban például a GVH vizsgálatot indított, miután Mága Zoltánnak hirtelen 560 ezer indiai, bangladesi és pakisztáni rajongója lett.)

Többek között az sincs benne ezekben az adatokban, hogy mennyi pénz fenntartani különböző Facebook-oldalakat és -csoportokat, ideértve azok kezelőit és a tartalomgyártó írókat, fotósokat, videósokat, grafikusokat, menedzsereket és bérszámfejtőket. A Megafon Központ mérete például egy újság szerkesztőségéével vetekszik.

A Megafon Központ egy fideszes thinktank hatókörében jött létre: az Alapjogokért Központ a finanszírozása nagy részét a Fidesz pártalapítványától kapja, a munkatársai „szakértőként” szoktak szerepelni a közmédiában és a kormánypárti sajtóban, a korábbi vezetője, Szánthó Miklós pedig a KESMA-t irányítja.

A Megafon vezetői és támogatottjai többször állították, hogy sem a Fidesz pártalapítványától, sem a Miniszterelnöki Kabinetirodától az Alapjogok Központnak juttatott pénzből nem kaptak, egyáltalán semmilyen közpénzt sem. Állításuk szerint jobboldali üzletemberek támogatják őket, a többségük pedig állami megrendelést sem kapott soha. Ez ellenőrizhetetlen, hiszen anonim adták a támogatást, csak a közpénzekből meggazdagodott Rákay Philip ismerte el, hogy támogatta a Megafont, ami azóta őt támogatja, de annyira, hogy a múlt héten rá költötték a legtöbbet.

Még csak most jön a kampány

A választási kampányidőszak hivatalosan csak a szavazás napját megelőző 50. napon indul, idén február 12-én. A törvény szerint választási kampányidőszak alatt, a választási kampánytevékenységgel összefüggő kiadások finanszírozására a független jelölt, a jelöltet vagy pártlistát állító párt és annak jelöltje együttesen jelöltenként legfeljebb 5 millió forintot fordíthat, és ebbe az összegbe beletartozik a központi költségvetésből adott támogatás is. Az 106 egyéni és 93 listás jelölttel számolva összesen 995 millió forint. Ennyiből lehetne majd kampányolni a választásig.

Ehhez képest a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Átlátszó.hu közös kutatása már 2014-ben arra jutott, hogy az LMP kivételével az összes parlamenti párt többet költött a kampányára, mint amit a törvény megengedett volna, a Fidesz a számításaik szerint alsó hangon 2,8 milliárdot költhetett.

Márki-Zay Péter nemrég azt mondta, idén az ellenzék 1300, addig a Fidesz-KDNP 15 ezer plakáthelyen hirdethet a kampányban.

Bár látszik, hogy egyre több hirdetés fut a nagy platformokon, ezekre egyelőre sokkal kevesebbet költenek, mint az eleve költségigényesebb vagy mesterségesen drágított, klasszikus hirdetőoszlopos, plakátos, napilapos, rádiós, televíziós hirdetésekre, az egyéb kampányeszközökről nem is beszélve.

A Rogán Antal alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatal például csak tavaly 112,9 milliárd forintot osztott ki kommunikációra és rendezvényekre. (Az pedig ismeretes, hogyan kampányol a kormány a Fidesz-KDNP érdekei mentén.) (Címlapkép: Kiss Bence)