Erős eszközt kaphat az Európai Bizottság a bíróságtól, ha meri majd használni

Rossz hírt kapott csütörtökön a magyar kormány, vesztésre áll ugyanis az Európai Bíróságnál kezdeményezett per, amellyel a magyar és lengyel kormányok meg akarják semmisíteni a mechanizmust, amellyel az Európai Bizottság megvonhatná tőlük az uniós forrásokat. A bíróság főtanácsosa ugyanis csütörtökön kiadta 72 oldalas indítványát, amelyben véleményt alkot a magyar és a lengyel kormány jogi panaszáról, amelyben azt kérik a bíróságtól, semmisítse meg a jogállamisági mechanizmusként ismert, mára inkább az uniós költségvetés védelméről szóló rendeletet. A főtanácsos pedig, miután részletesen megvizsgálta a rendelet szövegét és a két kormány érveit, úgy döntött, hogy a magyar-lengyel panaszok nem állják meg a helyüket, a bíróságnak ezért el kellene utasítania a keresetüket.

Ebben a cikkben szakértők segítségével végigvesszük, mi is volt a magyar kormány panasza a rendelettel, mit reagált erre a bíróság főtanácsosa, és hogy mit jelent ez a magyar és lengyel kormányok és a bizottság konfliktusaira nézve.

A vitás pontok

Ahogy azt Vincze Orsolya, a K-Monitor szakértője a 444-nek elmagyarázta, a főtanácsosi indítvány azért is érdekes dokumentum, mert bár eddig nem lehetett tudni, hogy a magyar kormány keresetében mi szerepelt, milyen pontokat tartott aggályosnak az unió rendeletében, az indítványból lehet ezekre következtetni. A főtanácsos ugyanis részletesen megvizsgálja a magyar kormány érvelését és reagál ezekre. Nagyjából arra a következtetésre jut amúgy, hogy bár egyes kérdésekben nem teljesen alaptalanok a magyar kormány érvei és aggályai, mégsincs egyik kritikus ponton sem igaza, így a magyar keresetet teljes egészében el kellene utasítania a bíróságnak.

A magyar kormány fő érve nagyjából úgy foglalható össze, hogy a rendelet alapján a Bizottság a jogállamiságot kérné számon a tagállamokon, ennek hiányában büntetné meg őket, a jogállamiság viszont túl homályos, jogilag nem eléggé megalapozott fogalom ahhoz, hogy emiatt büntetni lehessen. Ezt a kormány több pontban cifrázza, de lényegében ezt kéri számon, és erre fel kérte, hogy a bíróság vagy semmisítse meg a rendeletet úgy, ahogy van, vagy húzzon ki belőle pár fontos részt, amelyek hiányában lényegében értelmetlenné válna az egész mechanizmus.

A magyar álláspont szerint a jogállamiság vizsgálatára és számonkérésére nem lett volna szabad egy újabb mechanizmust létrehozni, mert ezt az EU alapszerződései és a hetes cikkely szerinti eljárások rendezik ezt a kérdést. A kormány nézőpontjából az új mechanizmus csak megduplázza a hetes cikkely szerinti eljárást, amellyel már fenyegették korábban Magyarországot, és amelynek végkifejlete az is lehet, hogy egy tagállam elveszti a szavazati jogát. A magyar kormány szerint emellett a rendeletben nincs eléggé kifejtve, hogy mit kérnek pontosan számon a jogállamiság kritériumaként, a főtanácsos szerint viszont elég pontosan ki lehet olvasni a szövegből, hogy mit kérhet számon a költségvetés védelmében a bizottság.

Erről már egy ideje vitázik a magyar kormány az Európai Tanáccsal és az Európai Parlamenttel, amelyek azt az álláspontot képviselték, hogy mivel a rendelet, amelyet végül megszavaztak, nem pusztán a jogállamiságot kéri számon a tagállamokon, hanem az uniós költségvetést védik azzal, hogy az EU-s források elköltésével összefüggő jogállamisági problémákat szankcionálják. Ilyen értelemben a rendelet nem az EU alapelveiről és olyan hangzatos, de nehezebben konkretizálható fogalmakról szól, mint A jogállamiság, hanem arról, hogy ne lopják el a német vagy holland állampolgárok által befizetett, magyar, lengyel, bolgár, olasz, stb. kormányoknak kifizetett pénzt. Ebben a kérdésben pedig abszolút van jogosultsága az EU-nak újabb jogszabályokat hozni és újabb ellenőrzési mechanizmusokat bevezetni.

A bíróság főtanácsosa pedig alapvetően egyetért ezzel az érveléssel, és úgy értékeli, hogy a rendelet szövegében nagyon szoros, közvetlen kapcsolat van a költségvetés és a számon kért jogállamiság között. Annyit megjegyez az indítványban, hogy a rendelet preambulumában talán tényleg nincs eléggé kifejtve a kapcsolat a két dolog között, a jogszabály szövegéből viszont ez teljesen kiolvasható, így a magyar kormány aggályai nem jogosak.

A magyar kormány azt is nehezményezte, hogy a rendelet értelmében a magyar költségvetésből akkor is köteles finanszírozni a megnyert projekteket, ha az EU befagyasztja a forrásokat. A főtanácsos viszont megalapozottnak látta a rendelet érvelését, hogy a tagállam rendszerszintű hibái miatt nem büntethetik a források végső kedvezményezettjeit. Érdemes amúgy megjegyezni, hogy ahogy Magyari Péter írta korábbi cikkében, a magyar kormány eddig is sűrűn állta uniós forrás helyett magyar költségvetési forrásokból azokat a beruházásokat, amelyekkel az uniós intézményeknek, például a csalás elleni hivatalnak problémája volt. Az Elios pályázatait végül például egy az egyben a magyar adófizetők fizettek.

A bizottságon múlik

Hogy az EU bírósága milyen ítéletet hoz majd januárban, azt persze még nem lehet a főtanácsosi indítvány alapján megmondani, de az biztos, hogy az esetek döntő többségében nem térnek el a főtanácsos véleményétől. Vagyis elég nagy az esélye annak, hogy a január óta már érvényben lévő rendelet érvényben is marad, a bizottság pedig alkalmazhatja majd, ha úgy látja jónak. Persze még ebben az esetben is el kellene telnie némi időnek, hogy tényleg alkalmazza is, mert a Bizottság már bejelentette, hogy a bíróság ítélete alapján iránymutatást akar még megfogalmazni a rendelethez. Hogy ez meddig tarthat, azt nem lehet tudni, de Vincze szerint nem valószínű, hogy 2022 első félévében elindulna egy, az új mechanizmus szerinti eljárás, még akkor sem, ha a bíróság ezt januárban lehetővé tenné.

Az viszont, hogy egyáltalán indulnának-e ilyen eljárások, az már a Bizottság politikai akaratától és bátorságától függ. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig ezekből nincs túl sok.Nagy Gabriella, a Transparency International jogi szakértője a Helsinki Bizottság által rendezett csütörtöki sajtóbeszélgetésen felhívta a figyelmet arra, hogy a bizottságnak valójában már eddig is sokkal több eszköze lett volna korrupciógyanús ügyek miatt megbüntetni a tagállamokat, mint amennyit hajlandó volt alkalmazni. Az uniós költségvetéshez már most is tartoznak bizonyos, nem gazdasági alapelvek, ez alapján állították le például a magukat “LMBTQ-mentes övezetnek” nyilvánító lengyel városok forrásainak kifizetését is. A korrupciógyanús ügyek miatt is akár egész operatív programokat állíthatna le a Bizottság, ahogy tette is azt korábban pár alkalommal, indíthatna kötelezettségszegési eljárásokat egy-egy pályázattal kapcsolatban, stb.

Viszont ezeket az eszközöket többnyire nem meri használni, mert a magyar kormány ilyenkor könnyen a saját politikai harcaiba rángathatja a Bizottságot. Az új eszköz hatékonysága szintén attól függ, hogy a Bizottság mennyire hajlandó azt használni, a Transparency szakértője szerint pedig nem biztos, hogy ebben sokkal bátrabb lesz, mint a korábbi eszközök alkalmazásánál. Ezt jelzi az is, hogy bár a költségvetést védő rendelet már január óta érvényben van, a bizottság engedett a magyar és lengyel nyomásnak és nem kezdte még azt el alkalmazni.

Léderer András, a Helsinki Bizottság főmunkatársa szerint viszont megváltozott a politikai helyzet, a nyugati tagállamok és az Európai Parlament felől nagyobb a politikai nyomás, hogy a Bizottság tegyen valamit a magyar és lengyel kormányok lépéseivel szemben. A helyzetet pedig csak eszkalálta maga a jogállamisági mechamizmus körüli vita, amikor a magyar és lengyel kormányok az egész költségvetés vétójával fenyegettek. Ami pedig a Bizottság bátorságát illeti, az látszik, hogy a testület egyelőre próbál mindenkinek megfelelni. Az, hogy a Bizottság nemrég levelet küldött a magyar és a lengyel kormánynak, hogy rákérdezzen bizonyos ügyek állására, illetve régóta kritizált helyi szabályozásokra, még nem indította el a jogállamisági rendelet szerinti eljárást - hiszen megígérte, hogy nem fogja - , de a parlament és kritikus nyugati kormányok felé mutathatja, hogy rajta van a renegát keleti tagok elszámoltatásán. Léderer szerint

ezzel a Bizottság olyan, mint a népmesei okos lány, aki tesz is valamit a magyar és lengyel kormányokkal szemben, meg nem is. Az új mechanizmus abból a szempontból is új politikai helyzetet teremtene, hogy - ahogy erről már korábban beszámoltunk - az alkalmazásához a tagállamok minősített többsége szükséges, vagyis a magyar vagy lengyel kormány egyedül vagy összefogva nem tudja igazán hatékonyan megakadályozni annak alkalmazását, ráadásul a büntetés sem olyan radikális, mint a hetes cikkely szerinti eljárásnál, ezért talán nem ódzkodik majd annyira megszavazni a Tanács.

Viszont annyiban korlátozottabban lesz alkalmazható, mint mondjuk a hetes cikkely szerinti eljárás, hogy - ahogy a főtanácsosi indítványból is látszik - csak a költségvetéssel összefüggő kérdésekben lehet majd alkalmazható az rendelet, ami messze nem fedi le a magyar kormány összes olyan lépését, amellyel kapcsolatban felmerülnek a jogállamiság megsértésének aggályai. Ilyen kérdésekben viszont továbbra is alkalmazhatóak majd más eljárások. Az Európai Bizottság például a napokban döntött úgy, hogy kötelezettségszegési eljárást indít Magyarországgal szemben, amiért a kormány arra kötelezte egy LMBTQI-személyeket bemutató gyermekkönyv kiadóját, hogy a kiadványon tüntessen fel figyelmeztetést, miszerint a könyv „a hagyományos nemi szerepektől eltérő viselkedésformákat” jelenít meg.

Persze számos kérdés maradt még megválaszolatlan, például az EU Bíróság döntése utáni politikai alku kérdése lesz, hogy a 2020-ig tartó uniós ciklus forrásaira vonatkozik-e a rendelet. Már ha azt nem semmisíti meg a döntés, persze, amiben a magyar kormány talán még továbbra is reménykedik.