Lehet, hogy a harmincas nők ötöde egyáltalán nem fog szülni

• Egy kutatás szerint könnyen előfordulhat, hogy a mai harmincas nők 20 százaléka élete során egyáltalán nem fog gyereket vállalni.
• Ez jelentős változás az elmúlt évtizedekhez képest.
• Kiderült az is, hogy az iskolai végzettség ma már sokkal jobban meghatározza a gyerekvállalási szokásainkat, mint a rendszerváltás előtt.

Az 1960-ban és 65-ben született nők kevesebb mint 10 százaléka nem vállalt gyereket Magyarországon, a 75-ben születetteknél ez már 18 százalék. Bár ők a következő években még szülhetnek, ez aligha fog jelentősen változtatni az összképen.

Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Intézetének vezetője nemrég megjelent tanulmányában arra jut, hogy

a mai harmincasok gyermektelensége akár a 20 százalékot is elérheti, ami jelentős változás a megelőző évtizedekhez képest, és európai szinten is magasnak számít.Ahogy régen, ma is a diplomás nők közt vannak a legtöbben, akik egyáltalán nem vállalnak gyereket. Ennek oka, hogy ők jellemzően mindig később szültek az alacsonyabb iskolai végzettségű nőkhöz képest, ami növeli a gyermektelenség esélyét.

Látványos változás 1990-hez képest, hogy a kétgyerekes modell egyre veszít a népszerűségéből. Akkor a 40-44 éves nők több mint felének két gyereke volt, 2015-ben ők már csak 37 százalékot tettek ki. Jelentősen nőtt az egygyermekesek (22-ről 28 százalékra) és a gyermektelenek (9 százalékról 16 százalékra) aránya, miközben a három- és többgyermekeseké 19 százalékról 20-ra emelkedett.

Az érettségizettek és a szakképzettek közt találjuk a legtöbb egygyermekest, a legkevésbé képzettek közt pedig a legtöbb nagycsaládost. De a diplomások még mindig nagyobb eséllyel vállalnak három gyereket, mint az érettségizettek vagy a szakképzettek.

Egyre meghatározóbb az iskola

Érdekes változás a rendszerváltás előtti évekhez képest, hogy az iskolai végzettségünk manapság sokkal jobban meghatározza családalapítási szokásainkat.

A két dolog persze mindig összefüggött valamennyire: a diplomás nők régen is később szültek, de végül majdnem annyi gyereket vállaltak, mint a nyolc általánost végzettek. Az érettségizettek és a szakképzettek sem lógtak ki a sorból, náluk is leginkább abban volt különbség, hogy mikor szülték az első gyereküket.

Ha egymás mellé tesszük az 1990-es és a 2011-es adatokat, kiderül, hogy mostanra megváltozott a helyzet.

Ahogy régen, a képzettségi csoportok ma is különböznek aszerint, hogy milyen életkorban vállalnak gyereket leginkább. De ma már abban is jelentős köztük az eltérés, hogy saját termékenységük csúcsán végül mennyi gyereket vállalnak. 2011-ben így alakult az ezer főre jutó gyerekszületés maximuma kerekítve:

• alapfokú végzettség: 140
• középiskola érettségi nélkül: 80
• érettségi: 90,
• diploma: 120

A képzettségi csoportokon belül is megváltoztak a gyerekvállalási minták.

Az alapfokú végzettségűeknél a legkisebb a változás, most is ők vállalnak legkorábban gyereket, de a legfiatalabbak közt csökkent a termékenység. Vagyis ma már a legkevésbé képzettek is ritkábban szülnek tizenévesen vagy a húszas éveik elején, mint harminc évvel ezelőtt.

A szakmunkás végzettségűeknél gyökeresen megváltozott a helyzet. Annak idején jellemzően korán, 20-22 évesen vállaltak gyereket, ami az életkor növekedésével elég gyorsan és meredeken visszaesett. Ma összességében sokkal kevesebb gyereket vállalnak, és életkor szerint sincsenek akkora különbségek, alig találunk eltérést a 21 és a 31 évesek közt. Ebben a csoportban tehát igazán sokféle életstratégiára találunk példát.

Az érettségizettek gyerekvállalási szokásai hasonlítanak leginkább a teljes női népességére. Ma 29 évesen vállalnak gyereket a legtöbben, korábban ez 24 év volt. De a mai 29 éveseknél fele annyi gyerek jut ezer nőre, mint 1990-ben a 24 éveseknél.

A diplomások leginkább azzal lógnak ki, hogy rövid szakaszra koncentrálják a gyerekvállalást, többnyire 28-34 évesen szülnek. A rendszerváltás idején még 25 év körül volt a csúcs.

Spéder elemzése arra jut, hogy ezek a változások nem az egyéni választási lehetőségek bővülésének köszönhetők, inkább arról van szó, hogy a termékenység egyre inkább társadalmi státuszhoz kötött.