Erődemonstrációnak kevés volt, egységdemonstrációnak elég

Az előválasztáson résztvevő 850 ezer szavazóval komoly eredményt tudott felmutatni az ellenzéki összefogás, de hogy a jövő tavaszi választási győzelem ettől még nagyon messze van, azt megmutatta a békemenetre fegyelmezetten megmozdított Fidesz-tábor és az összellenzéki 56-os gyűlés is.

A hívek mozgatása nyilván egyszerűbb a Fidesz számára, a Békemenetre az ország minden tájáról vitték a híveket akár a tao-s pénzeken vagy a Magyar Falu Programban, esetleg az uniós vidékfejlesztési programban beszerzett buszokkal. De ehhez képest is meglepően kevesen mentek el az Andrássy út Hősök tere felé eső végébe meghirdetett ellenzéki rendezvényre. Október 23-a nyilván kihagyhatatlan lehetőség volt arra, hogy az ellenzék megmutassa a közös erejét. De túl közel volt az előválasztás ahhoz, hogy annak eredményén felülemelkedve a hívek is összeálljanak egy erődemonstrációra. Lehet hallani arról, hogy a pártok előzékenyen Márki-Zayékra hagyták a rendezvény megszervezését, nem törték magukat, hogy megmozgassák a tagságukat,

megmutatva ezzel azt is, hogy nélkülük Márki-Zay hátországa kevés lesz a kampányban.

Nem vagyok jó tömegbecslő, de a meghirdetett 4 órás kezdésre 1500-2000-an lehettek a színpad előtt, kicsit komikusnak is hatott, amikor megkérték a zászlókkal érkezőket, hogy álljanak a tömeg szélére, mert eltakarják a színpadot, de tömeg az nem volt. A műsorvezető, Osváth Zsolt (ZSHOWtime) először konferált ilyen eseményen, lelkesnek látszott, azt mondta, a hideg rázza, ahogy látja a sok párt zászlaját, tapsolják meg magukat (megtapsolták), majd bedobta a kötelező „egészen elképesztő, hogy mennyien vagytok” dicséretet, ami elég furán hangzott. Ő egészen a Kodály köröndig látta a tömeget, ez egyszerűen nem volt igaz, már a Rippl-Rónai saroknál is rettenetesen szellősen álltak. Ezt aztán később Fekete-Győr András is megismételte, teljesen feleslegesen, mert minek kamuzni arról, amiről a saját szemükkel is láthatják az emberek, hogy nem igaz. Később már 5-6 ezren is lehettek talán, amire Karácsony Gergely is azt mondta, hogy hű, de sokan vagytok. Annyian tuti nem voltak, hogy az akár az előválasztáson résztvevők egy százalékát kitegyék.

Elsőre különös döntés volt, hogy az előválasztáson induló 5 miniszterelnök-jelölt mondott beszédet. A színpad mögött még bőven érződött, hogy maradtak sebek, nem volt önfeledt trécselés a politikusok között. Ebből a színpadon nem látszódott semmi, és bár az erődemonstráció elmaradt, az egységdemonstráció megvolt.

Minden szónok leghangsúlyosabb üzenete az ellenzéki egység megszületése volt, amit a szavazók kényszerítettek ki, most pedig neki kell állni a nemzet egységének megteremtéséhez. Ehhez mindenki hozzátett valamit a megszokottból: Jakab az Orbánnak ígért 20 évet a Csillag börtönben, meg azt a mondatot, hogy „Kövér elvtárs, remegjen a bajusz, mert a mi kezünk nem fog”, aminek így leírva sok értelme nincs.

Megküzdöttek azzal is, hogy mit üzen 56 a mának. Fekete-Győr András szerint akkor is a fiatalok meneteltek az élen, ahogyan most is az előválasztáson, és kiemelte azt is, hogy a Momentum volt az első, aki megértette, hogy új arcokkal kell megvalósítani Orbán leváltását, ami viszont furán hangzott az előválasztás miatt a pártjában megbukott Fekete-Győrtől. Ő volt leginkább az, aki a Fidesz-szavazókat próbálta megszólítani (kiszabadítjuk őket a narancs hazugságkaranténból), ami azért annyira nem hozta lázba a jelenlévőket. Meglepő volt, de a szónokok kevésszer éltek azzal, hogy Orbán nevét kimondva lelkes pfujolásra ragadtassák a közönséget, a legtöbb tapsot ezen a délutánon az összefogás hangsúlyozásával lehetett begyűjteni. Hogy ebben azért még az út elején járnak, arra Karácsony Gergely egy félmondata utalt, amikor azt mondta, tudja, hogy nehezen élték meg az őt támogató pártok, hogy „időnként valakinek vissza kell lépni, hogy közösen előreléphessünk”, de ha nehéz szívvel is, azért itt vannak ezek a pártok is.

Dobrev Klára is fontosnak tartotta elmondani, hogy a DK a legerősebb ellenzéki párt, ugyanakkor azt hangoztatta, hogy az ellenzéki összefogás az európai magyar köztársaság talán utolsó esélye, amit nem szabad elszúrni, „jövőre vagy együtt nyerünk, vagy együtt bukunk el”.

Karácsony is azt hangoztatta, hogy az összefogás és a szeretet erejével lehet a szétlopott, szétszakított hazát egyesíteni, ennek pedig kell, hogy legyen egy vezetője, Márki-Zay Péter. Márki-Zay előbb felköszöntötte születésnapján az egyesült ellenzéket, majd elsütötte a kevés viccek egyikét, amikor is Boldog Karácsonyt kívánt.

Ezután ahhoz képest, hogy Karácsony a szeretetet képviselő jelöltként vezette fel, Márki-Zay Péter beszéde első részében háborús képekkel operált, majd a másodikban részletesen, apróról apróra felsorolta, mennyi munka vár az ellenzékre és milyen kevés eszköz áll ehhez rendelkezésre, és elmondta, hogy szükség lesz mindenkire, elsősorban a fiatalokra, akiknek egyesével kell meggyőzniük a szülőket, nagyszülőket, szomszédokat. Vidám családi ünnepségek jönnek majd. Ugyanakkor kiderült az is, hogy Márki-Zay nemcsak Castro-hosszúságú beszédeket tud tartani, 18 perc után hívta színpadra az előválasztáson résztvevő összes miniszterelnök-jelöltet, majd az ellenzék összes közös jelöltje állt össze a tavaszi választásra.

Hogy mi volt a cél a szónokok között zenélő Czutor Zoltán színpadra állításával, azt nem tudtam megfejteni, hacsak nem az, hogy az ember egy idő után kifejezetten várja, hogy lépjen már a mikrofonhoz egy politikus. Viszont volt egy pillanat, amikor a legerősebben lehetett érezni, hogy a jelenlévők valóban erősen vágynak már a közös nevezőre. Ezt ezen a délutánon nem egy politikus jelenítette meg leginkább.

Jordán Tamás színművészt fogadta a színpadra lépesekor a legnagyobb taps.

Jordán elmesélte, milyen volt 13 évesen átélni a Sztálin-szobor ledöntését, amikor ha még nem is a szabadságot érezték meg az emberek, de azt már igen, hogy milyen nem kiszolgáltatottnak lenni. Szerinte az emberek az előválasztáson azt érezték, hogy kapnak egy esélyt, hogy másként éljenek, hogy az országban a gyűlöletkeltés ellentéte, a szeretetkeltés jöjjön el. Amikor befejezte, még nagyobb tapsot kapott, mint a színpadra lépésekor.

A beszédekről bővebben itt írtunk.