A „nemzeti hős” és az „újfasiszta diktátor”

McCain a szó legősibb értelmében vett nemzeti hős

- mondta Orbán Viktor 2008-ban.

Orbán egy újfasiszta diktátor

- mondta John McCain 2014-ben.

Hogyan jutottunk idáig?

A John McCain pályáját felidéző nekrológunkban is írunk róla, hogy a szenátor többször okozott diplomáciai felfordulást különböző autoriter vezetők nem éppen diplomatikus szapulásával. Ez történt a magyar miniszterelnökkel is - pedig a kapcsolatuk alakulhatott volna másképpen.

A Fidesz és holdudvara ugyanis alapvetően úgy képzelte el, hogy Amerikában természetes szövetségeseik a republikánusok, akikkel megértik egymást mint jobboldali a jobboldalival. Sokáig ez az elmélet működni is látszott. A kapcsolatkeresésről tanúskodik egy különleges archív csemege: Orbán Viktor tumblr-je a 2008-as amerikai utazásáról. A fiatalos platformon

Viktor Amerikában

címmel közzétett bejegyzések azt imitálják, hogy a feleségével az Egyesült Államokban utazgató ellenzéki pártvezér a gyerekeinek számol be élményeiről. Az apropó az elnökválasztási kampány volt, amelynek egyik nagyobb gyűlésén Orbán igazi rajongóként, a közönségből fotózkodott a távolban beszélő republikánus elnök-jelölttel.

Ekkor nyilatkozta az MTI-nek, hogy a republikánusok nagy előnye, hogy „a jelöltjük mégis csak egy hős, a szó legősibb értelmében vett nemzeti hős, egy igazi karakter”. Mint tudjuk, nem McCain nyert, hanem Obama, de a Fidesz 2012-ben is a (vesztes) republikánus jelöltet támogatta.

2010 után a kormány lobbistái is erőteljesen igyekeztek jóban lenni a republikánusokkal: Fellegi Tamás volt fejlesztési miniszter 15 millió dollár magyar közpénzzel kitömött washingtoni lobbialapítványa legalább százezer dollárral támogatta John McCain intézetét.

Úgy tűnik, nem számoltak azzal az aprósággal, hogy Putyin megítélésében a republikánusok a demokratáknál is jóval keményebbek, 

McCain pedig egyszerű gyilkosnak és gengszternek tartja azt az orosz elnököt, aki Orbán egyik legfontosabb szövetségese lett.

A magyar kormány az EU ellenében is támogatta az oroszoknak oly drága Déli Áramlat megépítését, amit személyesen McCain akadályozott meg. Néhány héttel azután, hogy Orbán és Putyin bejelentették a paksi bővítést, a szenátor Budapestre repült, és „kifejezte aggodalmát a verseny és az átláthatóság hiánya miatt ebben az ügyben.” 

Már ekkor figyelmeztette a miniszterelnököt: az egész szabad világ érdeke, hogy Magyarország továbbra is erős, befogadó és toleráns demokrácia maradjon, szabad piacgazdasággal, független igazságszolgáltatással és szabad sajtóval. De a felszínen maradt partneri a viszony, hiába találkozott McCain az ellenzék vezetőivel is.

Aztán jött a kitiltási botrány, ráadásul a magyar kormány elkezdte kritizálni az Oroszország elleni szankciókat, az Obama-kormányzat pedig éppen arra készült, hogy a profi diplomata Goodfriend helyére a politikában tapasztaltan Colleen Bellt delegálja. Ekkor szólalt fel McCain, aki elmondta, hogy ő érti, hogyan működik a politika, nem is a politikai kinevezésekkel van gondja, de 

„most itt áll egy ország, annak a peremén, hogy feladja függetlenségét egy neofasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Putyinnal, mi pedig a Gazdagok és szépek producerét küldjük oda nagykövetnek.”

Azóta se beszélt ilyen durván Orbánról senki a világ politikai elitjéből, ráadásul a pofon pont a szövetségesnek hitt republikánusok vezető külügyesétől jött.

A kormány a pánik jeleit mutatta:

• rögtön bekérették az amerikai ügyvivőt,
  
• közben Kovács Zoltán kormányszóvivő azt nyilatkozta, hogy McCain igazából nem is Orbánra értette az újfasisztát,
  
• csakhogy a 444 rákérdezett, és a szenátor sajtósai közölték, hogy dehogynem.
  
• Aztán Szijjártó azzal hárított, hogy McCain „kizárólag a Magyarországról szóló sajtóhíresztelések alapján mond véleményt”,
  
• csakhogy. mint azt említettük, a szenátor az év elején járt személyesen Magyarországon, tárgyalt Orbánnal és még egy csomó emberrel.
  
• Végül pedig Orbán is kénytelen volt nyilatkozni valamit, 
• de nem mondott semmit.
  

Nem sokkal később McCain kiadott egy közleményt, amelyben már jóval higgadtabb hangnemben, tételesen sorolta fel, mi a baja az Orbán-rendszerrel. Ennek a vége így hangzik:

„Nem egyszerűen elégtelen, de veszélyes is az olyan demokrácia, ahol nem működik a jogállam, a hatalmi ágak szétválasztása, és nem biztosítják a gazdaság, civil szféra és vallás szabadságát. Ez a hatalommal való visszaéléshez, etnikai feszültségekhez, a gazdaság korlátozásához és a szabadságjogok gyengüléséhez vezet. Pontosan azokhoz a dolgokhoz, amik Orbán Viktor miniszterelnök hatalomra kerülése óta tetten érhetőek Magyarországon. Orbán Viktor miniszterelnök azzal próbálta megmagyarázni tetteit, hogy ő egy új modell szerint szervezett, »illiberális demokráciát« épít, de ez a vízió megtagadja azokat az értékeket, amikre az Európai Uniót és a NATO-t alapozták. Ezek a szövetségek nemcsak a demokráciát tekintik alapértéknek, hanem a jogállamot, az egyén jogainak védelmét és az alapvető szabadságjogokat is. A szövetségek minden tagjának vallania kell ezeket az értékeket.”