Orbánék nagy kérdése 2022 előtt: lehet-e örökké uralni a pillanatot?

• Rogán Antal teljhatalommal irányítja a Fidesz kampányát. Az összes kormánytagot neki rendelte alá a miniszterelnök.
• Nem mindenki boldog emiatt. Szijjártó Péter többször kritizálta a kampányt házon belül.
• A kritika magja, hogy nincs világos narratívája 2022 előtt a Fidesznek. Egy dolog biztos csak: a gyurcsányozás.
• A közvélemény-kutatások a kormány előnyét mutatják, de a kampány alapján valamelyest ingatagabbnak látszik a Fidesz, mint előző választások előtt volt.

„Finkelstein halott. Habony az operatív működésben régóta nem vesz részt. Ez már kizárólag Tóni kampánya. Orbán teljhatalmat adott neki. A kormánytagok és a pártszervezet vezetői utasításba kapták, hogy minden körülmények között teljesítsék és továbbítsák a kabinetiroda iránymutatásait. Még a Facebook-posztjaikról is Rogánék felé kell elszámolniuk. A szervezeti kérdésekért felelős Gyürk András és Kubatov Gábor is nekik felelnek.”

A Karmelita kolostor egyik gyakori vendége mondta ezt, amikor szeptember elején beszélgettünk vele a Fidesz-kampány hátteréről, és rajta kívül két befolyásos informátor is megerősítette, hogy a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető - a kormány kommunikációért miniszteri rangban felelős - Rogán Antal iránymutatásait olyan fegyelemmel kötelesek teljesíteni a kormány- és párttagok, „mintha maga a főnök adná azokat utasításba”.

Orbán a kormányüléseken többször világossá tette a miniszterek előtt, hogy kommunikációs kérdésekben ragaszkodik a kabinetiroda útmutatásaihoz, és ezt elvárja a kormány összes tagjától is. Az egyes miniszteri apparátusoknak arról is Rogán irodája felé kell beszámolniuk, hogy az adott héten hány közösségi médiatartalmat osztottak meg, és mennyi követőhöz jutottak el.

Varga Judit vagy Novák Katalin mellett ma már kisebb médiastábok dolgoznak azon, hogy Facebook- és Instagram-posztjaik mind mennyiségben, mind minőségben hozzák a felülről elvárt szintet. A kabinetiroda munkatársai néhány éve még azt ellenőrizték, ki hány lakossági fórumra látogat el - ma már ezeket az elvárásokat lájkokban és követőkben mérik. A hatékony kommunikáció az egyik legfontosabb kritérium azokkal a kormánytagokkal szemben, akik olyan szimbolikusan fontos ügyeket visznek, mint a családtámogatás (Novák Katalin) vagy akár az uniós intézményekkel szemben vívott jogi és politikai küzdelem (Szijjártó Péter és Varga Judit).

Különleges státuszát mutatja, hogy Pintér Sándor belügyminiszteren kívül Rogán az egyedüli kormánytag, aki teljesen mentesül a nyilvános megszólalások és kommunikáció kötelezettségek alól - jóllehet, ebben szerepe van annak is, hogy a propagandaminiszter népszerűsége a hozzá köthető korrupciós és helikopterezős ügyek miatt az évek során alaposan megroggyant.

A kabinetiroda, bár elvileg minisztérium, kizárólag kampánnyal és kommunikációval foglalkozik; a kormányzás operatív feladataiban nem vesz részt. Orbán külön kezeli ezt a két területet, amit jelez az is, hogy Rogán az egyetlen, akitől nem várja el, hogy minden kormányülésen részt vegyen. A miniszterelnök és a kommunikációs miniszter elsősorban négyszemközt, kormányülésen kívül egyeztetnek. Rogánon kívül csak néhány kormánytag van, akit a miniszterelnök rendszeresen az irodájába hívat - Gulyás Gergely, és politikai igazgatónak megtett helyettese, Orbán Balázs például ilyenek.

Rogán felügyeli a kormányzati kommunikáció teljes spektrumát, és ez jóval több annál, mint ami kifelé látszik: az ő kezében futnak össze azok a kutatások, amiket a kormányközeli elemzőintézetek hétről hétre lefuttatnak. Rogán és Orbán rendszeresen naprakész elemzést kérnek arról, hogy az elkötelezett és a bizonytalan választók miként reagálnak egy-egy aktuálpolitikai fejleményre. A készültség állandó, és a stáb minden rezdülésre azonnal mozdul. Véget sem ért az előválasztás első fordulója, a Youtube-on tolt gyurcsányozós kormányreklámok órákon belül reagáltak a várható végeredményre.

Ebben a munkában kulcsszerepe van a közvélemény-kutatásokat és háttérelemzéseket lefolytató Századvég kutatóintézetnek - személy szerint a vezérigazgató Fűrész Gábornak, a Magashegyi Underground frontemberének, aki a fesztiválszezon levonulásával minden idejét a választói preferenciáinak feltérképezésének szentelheti. Hozzá hasonlóan fontos szereplő a rendszerben a kreatív koncepciók megvalósításáért felelős Balásy Gyula is.

Rogán személyesen találkozik heti rendszerességgel a kormánypárti lapok szerkesztőivel és illetékeseivel is a kabinetirodában. Mivel a minisztérium alá sorolt Nemzeti Kommunikációs Hivatal dönti el, ki mennyi állami hirdetést vihet házhoz, ezek erősen hierarchizált kapcsolatok. Az elhangzottakat senki sem kérdőjelezi meg. Rogán nem ritkán azt is prezentálja, hogy adott témában milyen szóhasználatot vár el a szerkesztőktől. Egy forrás szerint, aki részt vett már egy ilyen ülésen, pontosan úgy zajlanak ezek a találkozók, akár egy munkamegbeszélés: bejön a főnök, értékeli az elmúlt időszak teljesítményét, majd szenvtelenül elmondja, mit vár a következő időszakban a beosztottaktól.

Orbán azért is támaszkodik rá szívesen, mert Rogán nem különösebben népszerű a kormányon belül sem. Amíg Novák Katalin, Varga Judit, Szijjártó Péter vagy Gulyás Gergely keresi a többi miniszter társaságát, szívesen járnak fogadásokra, és magabiztosan használják az instagramfiltereket, addig Rogán nagyon ritkán tölt időt az üléseken kívül kormánytagokkal; nem jelenik meg a kolostor étkezőjében sem. Egy vele korábban közeli munkakapcsolatban lévő munkatárs szerint köszönni sem nagyon szokott, kerüli a szemkontaktust, többnyire leszegett fejjel közlekedik a folyosókon. Ideje jelentős részét egyedül tölti, nem ritkán éjjelbe nyúlóan dolgozik az irodájában. Nem épít bizalmi kapcsolatokat; minden hatalmát Orbánhoz fűződő szoros kapcsolatából meríti, közvetlen munkatársai is gyakran különcként beszélnek róla. „Gépiesen működik” - mondta róla a volt munkatárs; utalva arra, hogy Rogán soha nem emeli fel a hangját, monoton ritmusban és hangerőn beszél. Az utasításokat asszisztensein vagy Nagy János államtitkáron, illetve Kocsis Máté frakcióvezetőn keresztül közvetíti ki a többi tárcához és képviselőhöz - köztük az olyan közösségi médiás akciók ütemezését is, mint amikor vezényszóra kommentelnek fideszes politikusok egy-egy fontosnak ítélt Facebook-bejegyzés alatt.

Rogán egyik kritikusa Szijjártó Péter külügyminiszter, aki a párt szeptember eleji elnökségi ülésén finoman meg is szólta a Fidesz kampányát. Többek által osztott észrevétel a pártban, hogy bár agresszivitásból nem veszített a Fidesz, nyolc hónappal a választások előtt sem állt össze ahhoz hasonló, világos kommunikációs narratíva, mint ami az előző választási kampányok során sikerre vezette a pártot. Nem kristályosodott ki a kampány karaktere: hónapok óta több párhuzamos tematikát futtat a kormány, de egyik sem kellően domináns ahhoz, hogy uralja a kommunikációt és kijelölje a közelgő választás tétjeit. Rogán stábja szerint a „többtémás kampány” előnyére válhat a Fidesznek, és a legfontosabb cél egyébként is az, hogy a gyurcsányozással elriasszák az ellenzék mellől a bizonytalan választókat.

A „rugalmas tematika” intenzív negatív kampánnyal kombinálva sikerre vezetheti a csapatot, érvel Rogán, csakhogy távolról sem mindenki osztja ezt az álláspontot. (Amiben persze szerepet játszhat az a frusztráció is, amit egy-két miniszter érez, amiért alá kell rendelniük a nyilvános szerepléseiket a kabinetirodának.) Létezik mindenesetre olyan vélemény is a Fideszben, ami szerint Rogánék inkább görcsösen igyekeznek hétről hétre dominálni a napirendet, - másként fogalmazva

„uralni a pillanatot”,

azaz folyamatosan, megszakítás nélkül, napról napra meghatározni a közbeszéd témáit, ahogy azt a házi elemzők - mindenekelőtt G. Fodor Gábor - egymás között emlegetni szokták. Az egyik „konkurens” minisztérium erős embere szerint ez nem többtémás kampány. Inkább szimpla kapkodás.

Single issues

Az erős politikai narratívák mindig fontos alkotóelemei a Fidesz kormányzati kampányainak. A történetszerűen felépített kampányok átélhetővé teszik a választás jelentőségét, és mozgósító erővel hatnak az elkötelezett választókra.

2014-ben a rezsicsökkentés volt középpontban, amit a ciklus végére a kommunikációs csapat sikeresen kapcsolt össze a multinacionális nagyvállalatokkal és a brüsszeli bürokráciával vívott látványos (különadók) és hangzatos (kötelezettségszegési eljárások) konfliktusokkal.

2018-ban a migrációs válság mögé tudott olyan összeesküvés-elméletet építeni a kormány, amiben a menekültek, a „bevándorláspárti ellenzék” és az unió vezetői egységes legyőzendő ellenfélként tűntek fel.

Orbánék biztosra mennek: a nemzeti konzultációkkal párhuzamosan megrendelt - a Századvég és a Kód közvélemény-kutató berkeiben - készülő felmérések néhány hét alatt feltérképezik egy-egy ilyen kormányzati kampány várható hatásait. Egyszerű és erős témákat keresnek - olyanokat, amik mögött az 1,3 milliósra becsült törzsszavazói bázis mellé további bizonytalan százezrek támogatása is megnyerhető. Olyan ügyeket, amik minden mást képesek maguk alá gyűrni.

A politológiai szakirodalom és a kolostorban közlekedő elemzők egyaránt »single issue«-ként hivatkoznak ezekre az uralkodó narratívákra.

2022-re azonban nincs még ilyen uralkodó narratívája a kormánynak. Jelenleg a homofób hangulatkeltés, az adócsökkentés, a családpolitika, a brüsszelezés, az afgán válság nyomán újrapörgetett migránsozás, az energiaárak visszaszorítása, de még az oltottsági szint és a „Működő Magyarország”- a stabilitást adó kormány illúziója - is hangsúlyos eleme a kommunikációnak. Viszont hogy melyik dominál majd a választás előtti hónapokban, egyelőre eldöntetlen kérdés.

Tavaly év elején a kormány épp a következő kampányforgatókönyv kidolgozásával kísérletezett, amikor beütött a járvány. 2020 februárjában, alig pár héttel a Covid-19 berobbanása előtt, nemzeti konzultációt hirdettek többek között az „iparosított börtönbizniszről” és a gyöngyöspatai romáknak nyújtott jogi és pénzügyi támogatásokról. A tesztelésre váró narratíva körvonalai hamar kirajzolódtak: újabb kisebbségi csoportok (rabok és cigányok) körül kezdett hangulatot kelteni a hatalom, akik mögött fel lehetett mutatni a magyar államszervezet megroppantásán dolgozó „sorosista” jogvédő szervezeteket (mint a foglyok és a romák jogaiért kiálló TASZ-t vagy Helsinki Bizottságot).

Volt idő a választásokig, és volt idő kísérletezni is. Orbán ezekben a hetekben még nem vetette el azt sem, hogy migránsozással fut neki 2022-nek is: még a járványkitörés kapujában is arról lamentált, hogy a történelmi kihívás továbbra is a bevándorlás, nem pedig a koronavírus. A covid azonban sokkal nagyobb horderejű ügy lett, mint arra a tavalyi év első hónapjaiban számítottak, sőt:

a covid lett az igazi „single issue”. A járványkezelés elvitte a 2020-as évet; a rabok és a cigányok helyett a felhatalmazási törvényt visszautasító - „víruspárti” - baloldal lett a főellenség. Orbán néhány hét alatt alkalmazkodott az új helyzethez; már az első hullám idején a védekezés élére állt - maga jelentette be az első fertőzötteket, vezette az operatív törzs üléseit, látványosan kezébe vette az irányítást.

2020 nyarán, ahogy a vírus is épp megpihent, tesztelni kezdte a kormány a homofób üzenetek hatásait. A Századvég azután kezdte monitorozni a közvélemény reakcióit, hogy augusztusban a Mi Hazánkos Dúró Dóra unalmában ledarált egy mesekönyvet. Fideszes influenszerek ujjongása kísérte Novák Elődöt, aki szivárványszínű zászlókat kobzott el városszerte. Toroczkai László népszavazást kezdeményezett, hogy „tiltsák be az oktatási intézményekben a homoszexuális propagandát”. Elsőként Orbán személyesen mosta össze a melegjogokat a pedofíliával, amikor egy rádióinterjúban a könyvdarálásról szólva azt üzente az LMBTQ-közösségnek, hogy „hagyják békén a gyerekeinket”.

De a homofób kártyát ekkor még visszacsúsztatta zsebébe a kormány. 2020 őszén, az első hullám sikeres átvészelése után az látszott a legvalószínűbbnek, hogy a Fidesz az eredményes járványkezelést állítja a közelgő kampány középpontjába. A második hullám küszöbén a miniszterelnök büszkén hirdette, hogy Magyarország a védekezés sikerét emberéletekben méri, és „ott az első csatát megnyertük”. Figyelmeztetett, hogy „nagyon kell vigyázni arra, hogy a kialakult és az eddig bevált kompakt védelmi rendszer melyik elemén változtatnak, nehogy épp ellenkező legyen a hatás.”

Csakhogy a harmadik hullám idejére a lakosság rettenetesen elfáradt a járvány elleni védekezésben, a korlátozások egyre terhesebbé váltak a többség számára, és a népszerűségét minden pillanatban árgus szemmel figyelő kormány, érzékelve a türelmetlenséget, a mielőbbi nyitás irányába tett azonnali lépéseket.

Emberek élete helyett az emberek közérzete lett a legfontosabb szempont. Így aztán 2021 februárjában a kormány ismét nemzeti konzultációt hirdetett, hogy a romló halálozási adatok dacára mielőbb feloldhassák a korlátozásokat, és újra kinyithasson az ország. Áprilisban már Magyarországon haltak meg lakosságarányosan a legtöbben az egész világon koronavírusban vagy annak szövődményeiben. Innentől fogva a lépéseket a kormány már nem a halálozások emelkedésétől, hanem az oltottsági szinttől tette függővé, és Orbán következetesen a nemzeti konzultáció eredményeire hivatkozva nyitotta ki az országot.

Kihúzni a dugót

Ebben a politikailag egyébként sem túl kényelmes pillanatban szakadt a kormány nyakába a Fudan-egyetem ügye. A Direkt36 április 6-án írta meg, hogy a tervek szerint gigantikus - több mint 500 milliárd forint értékű - kínai hitelből épül meg a Diákváros helyén a kínai állampárt sanghaji elitegyetemének első európai kampusza.

Karácsony Gergely rárepült a témára, és a több szempontból is szimbolikus beruházás valóban alkalmasnak látszott arra, hogy felhozza a miniszterelnök-jelöltségre készülő főpolgármester népszerűségét. Hamar rácsatlakozott az ügyre a komplett ellenzék: négynemes konzultációt hirdetett a baloldali pártok formálódó szövetsége, és az ellenzéki előválasztást szervező aHang felhívása mellett felsorakozott a tüntetést szervező Szikra Mozgalom, az LMP, a Momentum, az MSZP, a Kutyapárt, a Párbeszéd, a DK, a Sétáló Budapest és a Kulcs a Városhoz, Kulcs a Közélethez Egyesület is.

Június 5-én - a covid miatt hosszú idő után először ismét - tízezres nagyságrendű tömeg vonult végig Budapest utcáin, hogy tiltakozzon a kínai egyetemalapítás ellen. Karácsony itt már az egyesített ellenzék szimbolikus vezetőjeként fellépve beszélhetett arról, hogy a Fudan-ügy a Fidesz végső és teljes erkölcsi öngyilkossága.

A Fudan-ügy fontos pillanat lett a formálódó ellenzéki összefogás alakulásában, és ezt gyorsan felismerte a miniszterelnöki stáb is. Június 7-én Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már arról beszélt, hogy az egész kampusz csak egy terv, ami nem is biztos, hogy megvalósul, és különben is támogatnának egy erről szóló megerősítő népszavazást. A visszakozás azonban kevés volt:

Orbánéknak minden áron vissza kellett szerezni a pillanatot, ezért már a tervezett időpont előtt hónapokkal bedobták a homofób kártyát. Öt nappal a tüntetés után a kormánypártok módosították a pedofilellenes törvényt, amit Kocsis Máté még május 16-án nyújtott be az országgyűlésnek, ami így kikötötte azt is, hogy „az iskolai szexuális felvilágosítás nem irányulhat a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.” A Fidesz új mederbe terelte a közbeszédet, megosztották az ellenzéket is, miután a Jobbik végül megszavazta a törvényjavaslatot. Ha dagály van, ki kell húzni a dugót - írta le ezt a reflexet egy fideszes elemző. A cél egyértelmű volt: megakasztani a Fudan-ügy lendületét, eltéríteni róla a közbeszédet.

Hogy mennyire nem a kormány eredeti tervei szerint alakult a politikai napirend, arra a német-magyar Európa-bajnoki mérkőzésen történtek adták a legjobb példát. A hirtelen benyújtott homofób törvénymódosításból nagyon rövid idő leforgása alatt nemzetközi botrány kerekedett - épp a futballtorna legfontosabb meccse előtt. Nem csak az MLSZ vezetősége, de szűkebb körben egy-két fideszes politikus is hangot adott csalódottságának, amiért a miniszterelnök a meccsnap délelőttjén végül lemondta részvételét a történelmi sikerrel kecsegtető müncheni meccs előtt. Orbán attól tartott, hogy provokációk érhetik majd a mérkőzés előtt vagy közben. Akár a VIP-páholyban is.

A kapkodás folytatódott júliusban is, amikor egy nemzetközi újságíró-hálózat - a magyar Direkt36-al a soraiban - feltárta és nyilvánosságra hozta, hogy egy izraeli katonai kémszoftver segítségével figyeltek meg politikusokat és újságírókat világszerte, többek közt Magyarországon.

A Pegasus-ügy miatt újfent elveszítette a kezdeményezést a kormány, Orbán pedig ismét azonnal reagált: három nappal a cikksorozat megjelenése után bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez a (már megszavazott!) gyermekvédelmi törvény ügyében.

Olyan értelmetlen és életszerűtlen kérdések is bekerültek a szórásba, mint hogy elérhetővé szabad-e tenni nemváltó műtéteket gyerekek számára. Rendszeren belül is szemet szúrt az akció előkészítetlensége, amit a padsorok között azzal magyaráztak, hogy a kérdéseket Rogán stábja alig pár óra alatt rakta össze.

„A kontrollvesztés okozta szorongás”

- mutatott rá egy tűzközelben mozgó forrás, amikor a miértekről kérdeztük, és utalt arra, hogy kínjában olyan ügyet tartott a felszínen a kormány, amiről a kutatások időközben kimutatták, nem áll mögötte egyértelmű támogatás - sőt, a fideszes tábort is képes megosztani. Szeptemberben egy kormánypárti elemző beszélgetésünk során célzott is rá, hogy

még azt is a későbbi felmérések eredményeitől teszik majd függővé, vajon érdemes-e egyáltalán megtartani a gyermekvédelmi népszavazást a választás előtt.

Megint együtt tenni tönkre

A járvány és a forró 2021-es nyár miatt a Fidesznek nem maradt ideje és tere kész narratívával ráfutni a kampányra. Nem segített az sem, hogy az ellenzéki összefogás formálódása valódi érdeklődést váltott ki a nyilvánosságban. Részben emiatt is dobál be a nyilvánosságba újabb és újabb kezdeményezéseket és ötleteket a kabinetiroda, de ugyanígy cél az is, hogy elvonják a figyelmet az elszabaduló inflációról; az egyre növekvő élelmiszer- és energiaárakról és a covidkárosultak támogatásának elmaradásáról.

Augusztus végén megtartották „minden idők legnagyobb tűzijátékát,” majd országos őszi hacacárét hirdettek a legismertebb előadókat felvonultatva, az önálló lépésekre ritkán vetemedő Fricz Tamás pedig azzal adott témát a nyilvánosságnak, hogy a Fidesz uniós kilépéséről fantáziált a Magyar Nemzetben - hogy aztán napokkal később maga Orbán tegyen pontot a Huxit néven lefuttatott néhány napos álvita végére. A miniszterelnök saját logót csináltatott magának, és igazított valamit az outfiten is.

A Fidesz domináns narratíva nélkül is minden pillanatban uralni akarja a közbeszédet. Mindeközben a kormánymédiában, az óriásplakátokon és a fideszes influenszerek Facebookjain egymást váltogatják a kormánypárti üzenetek:

• Az oltás működik. Magyarország működik.
• Brüsszel, Soros és a baloldal bevándorlókontinenst csinálna Európából.
• Hagyják békén a gyerekeinket (a melegek)!
• Harcolunk a családjainkért!
• Osztogatás: adókedvezmények, 13. havi nyugdíj, fiatalok SZJA-mentessége, minimálbér emelése, fegyverpénz. Pénz, pénz, pénz.

A látszólagos nyugodtság a miniszterelnöki stáb környékén leginkább a mindent beterítő gyurcsányozásnak köszönhető. Az a meggyőződés alakult ki, hogy ez van olyan erős lap, ami mellett nincs is szükség narratív kampányra.

Nyáron még csak azt igyekezett a Fidesz a fejekbe verni, hogy Gyurcsány Ferenc saját feleségével és pártjával szemben is inkább Karácsony Gergelyt látná szívesen a hatalomban. Őszre aztán már úgy fordult a kampány, hogy bármi történik az ellenzéki oldalon, az Gyurcsány műve. Innentől minden kérdésre ez a válasz: Gyurcsány.

A cél világos: a Fidesz abban érdekelt, hogy a 2022-es választás az elkötelezett táborok szavazása legyen, és eltántorítsa a bizonytalanokat az ellenzéki összefogás mellől. Frissítik és helyenként újra is írják a politikai emlékezetet. A kormány és sajtója nemzeti gyásznapként emlékezett meg az őszödi beszéd kiszivárgásának 15. évfordulójáról, már nyáron agresszív kampányt indítottak a 99 százalékban összegyurcsányozott dugófelelős és alkalmatlan Karácsonyról, és hamarosan a mozikban is bemutatják a 2006 őszi eseményeket feldolgozó kurzusfilmet is.

A taktika nem feltétlenül elhibázott: Gyurcsány még mindig az egyik legnépszerűtlenebb politikus az országban - jellemző módon ezen a téren csak az ellene zajló kampányt vezénylő Rogán Antal vetekedhet vele -; a választópolgárok alig 26 százaléka látná szívesen fontos kormányzati pozícióban. Kérdés viszont, hogy az ellenzéki választókban az összefogás iránti vágy mennyire homályosítja el ezeket az ellenérzéseket.

A Fidesz kifele mutatott magabiztossága mögött azért bizonytalanság is érzékelhető. Az utolsó pillanatokban útjára indított „Stop Gyurcsány-Stop Karácsony!” petícióval a kormány kétségbeesetten igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy az utcán („lábbal”) bármikor képes megverni az ellenzéket.

A Fidesz felé nem elkötelezett választóközönség hosszú idő után valódi vetélkedést lát - az előzetesen vártnál majdnem kétszer annyian, több mint 600 ezren vettek részt az előválasztáson -, és ez a jelenség láthatóan nehezen keretezhető a kormánypárti nyilvánosságban. A Fidesz emiatt napok, sőt hetek óta nem ura a pillanatnak.

Egyszerre próbálják agyonhallgatni és előre lejátszott meccsként bemutatni az előválasztást; az ellenzék pedig egyszerre nevetséges, szánalmas, veszedelmes és gonosz. Talán a legárulkodóbb momentum, hogy Orbán személyesen is aktivizálta magát a mindent beterítő gyurcsányozásban.

Amikor 2014-ben az volt a cél, hogy a miniszterelnökségért harcba induló volt miniszterelnök Bajnai Gordont a múlt embereként állítsák be, aki „együtt tette tönkre az országot” Gyurcsánnyal, Orbánnak eszébe nem jutott volna nevesíteni legfőbb politikai ellenfelét. Még a kormány sem vállalta fel a kezdeményezést - az egész kampányt a Civil Összefogás Fórum tervezte. Orbán és köre véletlenül sem akarta azt a látszatot idézni, hogy egy súlycsoportban küzdenének. Azt üzente, más ligában focizik.

A teljes ellenzéki összefogás megvalósulásával ezek a trükkök már nem működnek. Az idénynyitó esztergomi frakcióülésen Orbán már azzal tüzelte a párttagokat, hogy a Gyurcsány-korszak visszatérése fenyeget - és még Karácsonyt is név szerint emlegette, pedig erre a 2019-es önkormányzati választási vereség után sem volt hajlandó. Miután az előválasztáson a részvétel meghaladta az 500 ezret, Orbán Sárospatakon aláírta pártja petícióját, majd kihirdette, már 700 ezren aláírták a tiltakozást. Kényszeredetten próbált reagálni az előválasztás nem várt sikerére, és felmutatni, hogy de igenis „mi vagyunk többen”.

A Fidesz éveken keresztül úgy dominálta a politikai teret, hogy számháborúkba ritkán ment bele - a 2014-es és 2018-as kampányban egyaránt érzékeltette nagyságrendi fölényét az ellenzékkel szemben. 2022-re a centrális erőtér megdőlésével és az ellenzéki összefogás megszületésével, alaposan megváltozott a képlet. A Fidesz-kampány reaktív megoldásaiból és hirtelen irányváltásaiból egyaránt érzékelhető, hogy Orbánék egyenlőbb erők küzdelmére számítanak a jövő évi választásokon.

Vannak más jelei annak is, hogy a miniszterelnök és környezete reális lehetőségként számol egy esetleges vereséggel is. Folyamatosan zajlik az állami vagyon jelentős részének alapítványi kezekbe való kiszervezése. Újabb és újabb kádereket betonoznak be ciklusokon átívelő mandátummal, az elnöki család leginkább támadható tagjai pedig úgy döntöttek, a közelgő választások előtt melegebb éghajlatra költöznek. Ezek most nem egy végtelenül magabiztos hatalom manőverei.

Címlapi és cím feletti illusztráció: Kiss Bence